Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-26 / 97. szám

Szerda, 1961. április 26. SOMOGYI NÉPLAP Nemcsak elültetni kell a fát, hanem gondozni is Évente több millió forintot ordítunk erdősítésre, fásításra, zzel nemcsak lakóhelyünk ömyékét igyekszünk szépíte- i, hanem a szüntelenül nö- ekvő ipari- és tűzifaigényeket i segítünk kielégíteni. Sajná- itos, hogy ennek a nagy ösz- aegnek egy része merő gon- atlanság és felelőtlenség miatt árba vész. Mert ha sok he- ■en eljutottak is odáig, hogy fa elültetésével nem tekintik efejezettnek a fásítást, - ~on- oskodnak a csemeték meg­vásárol, felneveléséről is, még tindig akad szép számmal Iyan hely, ahol hányái ke- elik ezt a munkát, sok ezer mint kárt okozva a népgazda- ignak. Tavaly a Deseda vízfolyás íentén mintegy 23 kilométer osszúságban 14 ezer facse- íetét ültettek el. Egy csemete rtéke kiültetve körülbelül 9 irint, az egész fasor tehát úntegy 100 ezer forint értéket képviselt. Dicséretre • méltóan ment a munka, minden nyárfa megeredt. Az öröm azonban nem maradhatott tartós. El­szomorító, siralmas látványt nyújt a szép ígérettel kecsegte­tő fasor. A két méternél maga­sabbra nőtt .csemeték meg- r.yúzva, letiporva, kihuzigálva vagy derékba törve felelőtlen­ségről tanúskodnak. Mert mi történt? A legelőre kihajtott állatok pásztorainak eszükbe sem jutott óvni a fiatal nyárfa­sort. A toponári legelő mentén például 2500 fácskát legeltek le a tehenek, gyökerüket pedig kiturkálták a disznók. A kár 50 ezer forint. S mindez egyet­len fásításnál! Országos vi­szonylatban sok százezer fo­rint válik így semmivé. Elgondolkoztató ez a tény, különösen most,'amikor ismét sok "százezer csemete k ült földbe nagyrészt társadalmi összefogással. De az ültetéssel nem ért vé­get a tennivaló. A fácskákat védeni is kell, s ehhez legalább akkora szükség van a társa­dalmi. összefogásra, mint az ültetéshez. Okuljunk . végre a szomorú tapasztalatokból, vessünk vé­get az ilyenfajta kártevésnek. Nemcsak népgazdasági, hanem egyéni érdek is, hogy minden egyes fáeska megeredjen, fel­növekedjék, s majdan sokszo­rosan fizesse vissza azt, amit most az ültetésnél, az ápolás­nál ráfordítottak. Rumszauer János erdészeti szakelőadó. i SámM Őrjártunkkor ültették a paradicsompalántákat a Bala- tonújhelyi Állami Gazdaságban. A gazdaság traktorvon­tatta palántázógépei naponta 5 holdon ültették el a pa­radicsomot. Elkészült a Ba latonnagybereki Állami Gazdaság kertészeti művelődési otthona Sokáig nem volt a nagybereki dolgozóknak olyan művelődési ott­honuk, ahol munka után szórakoz­hattak volna, a művészeti csopor­tok pedig nyugodtan készülhettek volna az előadásokra. A múlt év végén a gazdaság vezetői adtak egy épületet és 50 ezer forintot berendezésre. Az épület kívül még kopott, a belső átalakítást azonban elvégezték a dolgozók társadalmi munkában. Az ajtók és ablakok festését nemrégiben fejezték be. Csór József, Bíró József, Kanyar Gyula és a többi dolgozó szívesen vállalta el a legszükségesebb mun­kákat. Most már készen áll a nagybere- kt dolgozók művelődési otthona. Van benne pingpong-szoba, rex- helyiség.. TV-terem, könyvtár és olvasó, a népi együttesnek próba­terem. Akinek kedve szottyan es­ténként sakkozni, társasjátékozni, rádiózni, lemezt hallgatni, csak a művelődési otthont kell felkeres­nie, itt mindent megtalál. SZEMELLENZŐVEL... Zsebemben egy gyűrött pa­pír lapult Barizs József idege­sen kapkodó aláírásával. A tinta jól őrzi a kéz nyomát, s a dátum 1959-ben íródott a be­lépési nyilatkozatra. Kerestem hát azt az embert, aki most tagadja, hogy ő kanyarította rá nevét, s azóta még csak vé­letlenül sem dugta oda orrát a szövetkezet portájára. Az asszony nyitott ajtót. — Nincs itthon az öregem, kérem... — Hol találom? — Szánt a papkertben. — ’ Majd visszajövök — mondtam, s ahogy körülnéz­tem az udvaron, ott láttam az ekét, a taligát. — De hiszen itthon van afc eke — fordultam vissza. — Akkor máshová ment, ta­lán a Józani szőlőbe. Nem tu­dom — tért ki az egyenes vá­lasz elől az asszony. Azon a délutánon még háromszor ke­restem hiába Barizs Józsefet, ámbár lehet, hogy otthon volt. Este, nyolc óra tájt se hagyott nyugodni kíváncsiságom, be­kopogtam hát a kis házba. Odabent bömbölt a rádió, va­lamelyik nyugati adó közvetí­tett éppen magyar híreket. A ház ura nagy hirtelen a férfi torkára forrasztotta a szót, s a skálát is odább csavarintct- ta. — Ne kapcsolja le, papa, én is meghallgatnám... — Hallgassa otthon! Bizalmatlanul nézett rám, hellyel sem kínált, de felbő­szültén kifakadt, amikor mondtam, hogy többször is ke­restem már. Az egész falu népe dolgozik Porrogszentkirályon 80 hold kukorica a földben van — Tízperces megbeszélés este — Első a közös A porrogszentkirályi Arany Mező Termelőszövetkezet tag­sága kihasználva a kedvező időjárást, szorgalmasan dolgo­zik. Nagyszámú női munkacsa­pat járja a mezőt,1 és gyomta- lanítja az őszi gabonát. A ko­csisok egy része és a vontató trágyát hord, a fogatosok má­sik része pedig a háztáji földe­ket munkálja meg. Ez utóbbi­ra csak azután került sor, mi­után a közösben inár elvégez­ték a soron levő fontos mun­kákat, előkészítették a talajt, befejezték a vetést. A vetésre szánt kukorica fele is — mint­egy 80 hold — földbe került A másik felét a biborföldbe vetik, mihelyt e növényt beta­karítják. Hogy melyik nap mit dol­gozzanak, azt előző este dön­tik el. Délután a szövetkezet elnöke megszemléli azokat a területeket, amelyeknek meg­munkálása a legfontosabb. Észrevételeiről minden este be­számol a brigádvezetőknek, és tízperces megbeszélésen hatá­rozzák el, hova menjenek más­nap dolgozni. A brigádvccetők másnap korán kelnek, hogy mozgósítsák a szövetkezet tag­jait az elvégzendő munkára. c/l ('S’ií'S'ói lám p á s rnJDARUL FÜJ A SZÉL. Ha bírná, fel- apná Somogycsicsót négy ma- orjával. Alomba merült min- en, ami a viharos égen, a haj- adozó fákon, a borzongó me- őn kívül van, ami a házak fe­lele alá szorult. Egy ember lép ki az éjszaka ötétjébe. Mintha dacolni karoa a széllel, föl-alá sétál, ztán határozottan nekivág az itnak. Varaa János, a csurgói Zrí- :yi Tsz csicsói üzemegységé- iek a vezetője ez az ember. — Hé, hová?! t Hová? Hát azt jó lenne tud- a. Egyelőre annyi biztos, iogy este kilenc órakor egy te- efonüzenet jött Csurgóról, a sz központjából, hogy még az jszaka meg kell rakni bur- onyával három vagont a sürgői vasútállomáson. Sür- ;ős! A csicsóiakra számít a zövetkezet. Varga üzemegységvezető az zenet hallatára egv kissé negijed. Honnan vegyen jár- nűvet, embert éjnek idején, lyen cudar időben burgonyát •inni Csurgóra. — Az istenit! - Káromkodik, aztán lehig- ;adva azt mondja: »A kérést íem szabad visszautasítani, a sicsóiakra számítanak.-« A csi- sóiakra, akik... hm... nehéz enne egy mondatba sűríteni, imit a csicsóiakról mondani :ellene. Mindazt, ami itt az el- núlt években történt. Képek nllannak fel a hátrahagyott ivekből: az 1953-ban először negalakított termelőszövetke­zeté, amelyben Varga János, ki se szegény, se gazdag nem volt, de szakértő gazda hírében állott, helyet kapott. Akkori­ban hogy, hogy nem, többször is megbántották, félreértették — a tanácson is. Ennek ellené­re azt mondta, hogy minden tudását a közös gazdálkodás javára fordítja. Elsőként lépett be. A szövetkezet nemsokára felbomlott. <5 egy darabig etet­te a gondjaira bízott állatokat, aztán magára maradt, s utol­sónak hagyta el a tsz portáját. A szövetkezet újra megalakult, és ő ismét belépett. De aztán 1956 következett, s neki megint lehajtott fejjel kellett távoznia a felbomlott tsz-ből. Mi mást mondhatott volna akkor az egy-két esztelen gúnyolódónak, mint amit érzett: »Parasztem­ber voltam világéletemben, nem éltem szűkösen, de lát­tam, hogy mennyire úgy élnek mások, ezrek és ezrek.« rT’ UDTA, hogy a parasz­•*■ ti élet felemelkedésé­nek alapja a szövetkezés, és 1959 őszén ismét a szövetke­zetben van. ±\em akart első lenni, de aztán később rásza­vazott a falu: »Légy te közöt­tünk a legelső, vezesd az üzem­egységet, irányíts bennünket. Most nevek jutnak eszébe. Koczor József, id. Pápa József, Magyar Mihály, Novák Ferenc. Berták Sándorné, Dányádi Bá- lintné, Horváth Teréz, Bodó Lajosné, Dávid Józsefné, Nagy Horváth Jánosné, Horváth Rezső, Orbán Ferenc, Ma­jor István, Dányádi Bá­lint, Lipódi István.... aztán megáll, hiszen ha mind meg akarná 'említeni, akik becsüle­tesen dolgoztak a közösben, fel kellene sorolni az egész falut. Legelőször mindig azok jut­nak eszébe, akik 7—800 mun­kaegységet szereztek a múlt évben. Igen, ez a szövetkezet ma mindenkinek erőt, lelkese­dést, biztatást ad, csak azt kell megérteni, hogy nem a he­nyélés, hanem a tervszerű, szorgalmas munka visz előre. A meggondolt munkaelosztás, a fegyelem. A mezőgazdaság nem hivatal, ott nem mindig lehet csak nyolc órát dolgozni. Ott néha jön egy telefon, mint most is és... A ZÉRT LÉPETT KI az —imént a sötétbe, hogy megkeresse az éjjeliőrt, s meg­kérje: éjfél előtt keltse fel, mert a burgonyát, ha törik, ha szakad, el kell szállitani. De vajon a falu kész lesz-e az éjszakai munkára? Belebámul a sötétbe, és megborzong a hi­degtől. Aztán lassan, nagy lép­tekkel elindul, mintha át akar­ná lépni a tenger éjszakát. Nem, nem hazafelé tart. Egye­lőre az éjjeliőrt se keresi meg. Virraszt. Bemegy az istállóba, belekuporodik a jászolba, és néz az alvó jószágra. Szeme le­ragad, újra felnyitja. Fel-alá sétálni kezd. Ólomlábon jár­nak a percek. Órájára néz, az­tán elindul. Közli az éjjeliőr­rel a feladatot. Az elbámül, aztán átadja Vargának a lám­pást. Varga elkapja, és annyit mond: »Én most elindulok, és szólok nekik. Szerezz egy má­sik lámpát, és gyere utánam.« Megveri az első ház ablakát. Álmos hang kérdi rebbenten: »Ki az?« — össze kell fognunk! Kel­jetek fel burgonyát rakni! Fontos! A szél megzörgeti az ablakot, elnyomja a kinti hangot. A lámpás tovább imbolyog a sö­tétben, és valahol ismét felzö­rög egy meglazult ablaküveg. Aztán egyszer csak kizötyög az útra az első kocsi, és felpöíög a vontató. A vihar tombol, de van erő, ■>az összefogás ereje, amely ké­pes dacolni vele. Hangos a fa­lu, s mire az óra egyet mutat, a lámpás emberek megsoka­sodnak Varga mögött, ő halad elöl. A szél, mely fákat hajlít, az erdők, a végtelen mezők e kegyetlen száguldó éjjeliőre őt is megragadja. A naphoz, fagy­hoz, szélhez szokott arcán azonban nem rándul az izom. A vihar nem bírja beléfojtani a lélegzetet. Hányszor akarták már nagyobb erők is eltánto­rítani őt a közöstől — köztük tán a legnagyobb: a saját múlt­ja, az eeyéní paraszti munká­hoz szokott élete. — De sem­mi, semmi sem tudta kiölni belőle azt a meggyőződést, hogv a parasztságot egyedül a közös gazdálkodás boldogít­hatja. . . T ÉPKED HÁT, s lám- -*-1 pájának fénye muíat- ia az utat. A szélnek feszülve az egész falu megy utána. Szegedi Nándor Miért kell engem keresni, I get, most már öregségem» nem vagyok én bűnös, nem bántottam senkit. Majd ha csalok, gyilkolok, akkor jöhet­nek. .. Nehezen tudtam megértetni, hogy semmiféle rossz szándék nem vezérel, hogy beszélgetni szeretnék, ismerkedni azzal az emberrel, aki évek óta önaka­ratából — nem tudni miért — kirekeszti magát a társada­lomból, becsukja szemét, és nem akarja látni, mi történik körülötte. — Elmondtam százszor: nem írtam alá semmiféle belépési nyilatkozatot. Isten a tanúm rá meg a lelkiismeret.. . Én akkor elátkoztam a kezem, ér­ti. ..? Hatvankét esztendős va­gyok, nekem már nem kell a maguk tsz-e. A földemet beta- gosították, az állataim megma­radtak; Nem is írok én alá semmit... Elővettem a papírt, néztem, ő is nézte. — Ide írná nevét az újság szélére? — Még mit nem! Majd ho­zok nyugtákat, az egyháznak szedem be a pénzt, merthogy godnoka vagyok. Azon össze­hasonlíthatja. — Azokat már ismerem, pa­pa, megmutatta a tiszteletes, mikor kértem. Tudja, mi a különbség? Legfeljebb annyi, hogy ezeket nyugodt, amazokat meg kissé zaklatott lelkiálla­potban írta... De csak hozta a papírokat. Fölöslegesen, tíz körömmel is ragaszkodva hazugságához, melytől ma már eltéríteni le­hetetlen. Próbáltam kutatni makacskodásának nyitját, más­ról beszéltem, olyan dolgokról, melyeknek látszólag semmi közük az ő tsz-tagságához. — Mit mondott a rádió, pa­pa? — Nem érdekes, nem politi­zálok én. A politikába nem le­het beleharapni... — És az újságok itt az asz­talon? i— Nem én olvasom, a fiam. Nekem csak a rádióműsor keil. — Hát hallgatja a Kossutb- adót is? — Úey ám! A Szabó csalá­dot meg a »Jó éjszakát, gyere- kek«-et. — Szóval nem politizál? — Idehallgasson, cselédcm- ber voltam én... — Nem nagyon látszik a gon­dolkodásán. .. — Parancsoltak nekem ele­nem akarom, hogy parancsol­janak. — Miből él most? — Nem lopok, ne féljen! Dolgozom, napszámba járok* szántom a papkertet, meg ahol éppen kellek. — Moziban mikor volt utol­jára? — Soha, de nem is leszek! — Most is csak az kell, amit megkeres? Cselédkorában sem jutott több... —. Minek más? Kultúra? Menjen, aki érti. A tehenem is olyan. Csak etetem, ütöm, az­tán húz, míg meg nem döglik. Az ember pontosan olyan, mint az állat... Megvallom, feldühödtem egy kicsit, nehezen tudtam volna lenyelni, hogy egy ember 1961- ben azt a sorsot szánja önma­gának, mint igásállatainak. Korlátoltságnak nevezzem vagy súlyos következmény­nek, melyet túlzott vallási hó­bortja idézett elő? Sose hittem abban, hogy egy ember gon­dolkodásmódja megváltoztat­hatatlan. De hogy ilyen konok* önmagát fizikai és szellemi pusztulásra szánó, szemellen­zős emberrel találkozom, azt se hittem volna. Kiment. Fiát kérdeztem, aki mind­eddig ott hevert az ágyon szót­lanul. — Magáinak mi a véleménye ezekről a dolgokról? — Tisztelettel tartozom apámnak, én nem vitatkozom., S ezzel azt is elmondta, ho«v a harmincegy esztendős vasúti munkás másként gondolkozik* csak éppen nincs ereje, nincs bátorsága, hogy ellentmondjon. — Észrevette-e, hogy új utat építettek a faluban, hogy ha­talmas kultúrház készül Ka- darkúton? — kérdeztem az öreget, mikor visszajött. — Tudom, azt is a mi pén­zünkből csinálják... — Jobb lenne az üraságéból? — Nekem mindegy. Oda se teszem be a lábam, annyi bi­zonyos. Nekem már csak jól van így, ahogy van... Sok mindenről beszélgettünk még. És Barizs József ponto­ssal azt az arcát mutatta, mely­ről cselekedetei árulkodnak. Indítékait nem ismerhettem meg. Alapjában véve nem sér­tődött ember, csak makacs, mint egy gyerek, akinek hiá­ba mondják szép szóval, hogy önmagának árt. Jávori Béla ?S!?r APRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számít. Legkisebb hirdetés 10 — Ft. Hirdetéseket, felvesz a Somogyi Néplap Lap­kiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek poétán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. APÁS-VÉTEL Olcsón eladó egyszoba-kor.yha- kamrás házrész Április 4. utcában. Érdeklődni du. 4 óra után, ünne­pen egész nap. Kisfaludy u. 62. (1545) Gigén 2 szoba-konyhás ház gaz­dasági épületekkel együtt eladó. Érdeklődni: Horváth Józsefné, Gi- ge, Rákóczi u. 9. (1533) Belegen, Petőfi u. 15. szám alatt egyszoba-konyhás ház 12 000-ért el­adó. (3583) Toponáron, Ady E. u. 11. sz. alatt 400 n-öl házhely 3500 Ft-ért eladó. Érdeklődni: vasárnap Kerpács Jó­zsef, Somogygeszti, Belecskapusz- ta, állami gazdaság. (1538) Mély gyermekkocsi eladó, vagy süldőért elcserélhető. Csököly, Rá­kóczi u. ll. sz. (1539) Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, figyelem! A somogy- sárdi Béke Tsz-nél 5 vagon I. oszt. fehér vetőburgonya kapható meg­egyezés szerinti áron. (1540) Épületi a, léc, stukatúrdeszka, tű­zifa kapható. Kaposvár, Sallai u. 3., Gyimesi fakereskedőnél. (1541) Fonyódon vízparti telek eladó. Németh László, Arvaház u. (2820) 1200 n-öl elsőrendű rét eladó. Cím 9483-as számon a Magyar Hirdetőben. (9483) Zongoraszállító ládát vennék Vrigy bérelnék egyszeri használat­ra. Horváth, Damjanich utca 29. (9479) 500-as négyütemű motorkerékpár kitűnő állapotban eladó. Kis mo­tort beszámítok. Dózsa György u. 14. (9487) Modern ebédlőszekrény, szekré­nyek, kis 'íróasztal, könyvállvány, egyéb bútorok eladók. Május l. u. 15., emelet. (9497) Jó állapotban levő 1101-es Skoda személygépkocsi eladó. Kaposvár, Szántó Imre u. 17., Erdős. (9485) Keveset használt Panni robogó eladó. Kaposfüred, isWta. (9486) Pamukon. nagy családi ház mel­léképületekkel, 500 n-öl telekkel, beköltözhetően, állomástól 5 perc­re eladó. Painuk, Petőfi Sándor u. 55. sz. (9488) Igáiban beköltözhető négyszobás ház eladó, esetleg megegyezéssel elcserélhető. Igái, Vöröshadsereg U. 197. (9490) Zimányban a Kossuth Lajos u, 20. sz. ház beköltözhetően eladó. Érdeklődni* helyszínen. (9495) Gorkij utca végén házhelyek el­adók Rinkóczyéknál. (9492) ÁLLAS :::::: Ül Elhelyezkednék könyvelői vagy ellenőri munkakörben, saját mo­torral is. Gépkocsivezetői jogosíts ványom van. Cím a kiadóban. (1535) Mezőgazdasági erő- és munkagé­pek javításában nagy gyakorlattal rendelkező 3 univerzális szerelőt azonnal felvesz a Kaposvári Álla­mi Gazdaság. Jelentkezni lehet: Kaposvár, Nyár utca 23. (9498) v e g v f s Az Allatforgalmi V. (Kaposvár) két férfidolgozója részére bútoro­zott szobát keres azonnalra. (9493) Lucerna kis parcellákban kiadó és hat fm betonkerítés eladó. Fü~' redi u. 135. sz. (9494#

Next

/
Oldalképek
Tartalom