Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

Péntek, 1961. március 24, 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagyatád április 4-e megünneplésére készül (Tudósítónktól.) Nagyatádon a községi párt- bizottság megbeszélésre hívta össze a járási székhely üze­meinek, intézményeinek és tömegszervezeteinek vezetőit, és együttesen készítették el április 4-e méltó megünneplé­sének terveit. A felszabadulás évforduló­jának reggelén zenés ébresztőt ad a művelődési ház és a Lá- bodi Állami Gazdaság össze­vont fúvószenekara. Az üze­mek, intézmények, hivatalok, a párt- és tömegszervezetek 9 órakor helyezik el a megemlé­kezés koszorúit a szovjet hősi emlékműnél. Bottyán István őrnagy mond rövid ünnepi be­szédet. A koszorúzás után ünnepség lesz a Széchenyi téri. parkban. Püspök Árpád őrnagy, a hely­őrség parancsnoka mond be­szédet. Ezután az üzemek, a honvédség, a járási művelődé­si ház művészeti csoportjai műsort adnak. Délután barátságos labdarú­gó-mérkőzésen, kézi- és röp­labda-mérkőzéseken szórakoz­hatnak a sportkedvelők. Este a földművesszövetkezet étter­mében bállal zárul az ünnep­ség programja. Az idén még csak egy ipari üzem kért önköltségcsökkentő hitelt Az elmúlt évben több ipari üzem kért önköltségcsökkentő hitelt. Ezt a pénzt olyan kor­szerű gépek beszerzésére, olyan építésre vagy berende­zés elkészíttetésére használták fel, amely igen rövid idő alatt megtéríti a ráfordított költséget. A termelékenység fokozásá­nak e kedvező lehetőségét az idén a Siófoki Kenyérgyár ki­vételével még nem használták ki ipari üzemeink. A Zamár- di Erdőgazdaság, a Somogy megyei Állatforgalmi Vállalat, a Kaposvári Állami Gazdaság be önköltségcsökkentő azonban kapott a lehetőségen, bői. és igényelt önköltségcsökken­tő hitelt. A Kaposvári Állami Gazda­ság sántosi sertéstelepén ön­etető berendezést létesít. Ugyancsak korszerű berende­zésre költi a kapott pénzt a Zamárdi Erdőgazdaság. Pót­kocsit vesz belőle az Állatfor- galmi Vállalat, hogy egy vo­nóerővel éppen kétszeres súlyt szállíthasson, s így csökkentse a szállítás költségeit. A Sió­foki Kenyérgyár a tüzelő­anyag-megtakarítást elősegítő olajfűtő-berendezést szerelteti hitel­Több mint 400 ezer forintot költenek az idén Somogyszob fejlesztésére (Tudósítónktól.) 1960-ban sokat áldoztak köz­ségük fejlesztésére a somogy- szobiak. Az új általános isko­lánál 210 folyóméter kerítést készítettek 75 ezer forintból. Parkosításra 40 ezer, legelő­javításra 180 ezer forintot köl­töttek. Csaknem 200 hold le­MEDDIG? Tizenöt éve áll a Géza utca végén egy kastélynak is beillő épület. Építtetője, Horváth Gyula 1950-ben disszidált. Né­hány évvel ezelőtt még a tető- szerkezet és a rajta levő pala is megvolt, de azóta ledőlt, összetörött. A kilencszobás épület gazdátlanul áll, rongál­ja az idő és néhány »anyagbe­szerző«. Elvitték az ablakrá­mákat, s maholnap elhordják a téglafalakat is. A pincében már bokrok, fák nőttek. Az il­letékesek már többször elhatá­rozták, hogy valamit kezdenek vele. Művésztélepet, szociális otthont is akartak már létesí­teni belőle. Néhány vállalat szívesen átalakíttatná lakás céljaira. Vajon mikor keriil erre sor? Meddig áll még így az épület? Ha a tanácsnak nincs rá pénze, adják át olyan vállalatnak, amelyik rendbe hozná. Nehogy esetleg az idő keresztülhúzza a jó szándékot! gelőt víztelenítettek. 25 ezer facsemetét ültettek el. Az óvoda befogadó képességét harmincról hatvanra növelték. Az idén 429 ezer forintot fordítanak a falu fejlesztésére, szépítésére. Az Eötvös utcát lekövezik, bővíti^ a villany- hálózatot. Tovább parkosít­ják az iskola környékét. A könyvtárnak szekrényt vásá­rolnak, a sportpályán öltözőt építenek. A lakosság 73 ezer forint értékű társadalmi mun­kát vállalt. Húszmil’ióvsl több Jojftst vásárolta* lel, mint tavaly ilyenkor Mint a Földművelésügyi Mi­nisztérium Kisállattenyésztési Osztályán közölték, az állami kereskedelem március köze­péig kereken húszmillióval több tojást vásárolt fel, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. A tanácsi felügyelet alatt működő keltetőállomások minden eddiginél korábban fogtak hozzá a baromfifélék tö­meges gépi keltetéséhez. Jel­lemző, hogy eddig csaknem másfél millióval több napos­csibét keltettek ki, és adtak át a tenyésztőknek, mint tavaly ilyenkor. (MTI) Rizsvetömagot kanunk a Szovjeiunióbói és Bulgáriából Az elmúlt évi rendkívül csapadé­kos időjárás nemcsak a rizsbeta­karításnál okozott károkat, . de gyengítette a rizs csírázó képessé­gét is, úgyhogy most nem áll ren­delkezésre elegendő hazai vető­mag. Az előirányzott rizsvetés­terv teljesítéséhez a Szovjetunió és Bulgária segítségét vesszük igény­be: a két országból háromszáz tonna, a vetésterület hét százalé­kára elegendő vetőmagot kapunk. Nem begyűjtési módszerekkel Mi sem látszik könnyebbnekadJli és egyszerűbbnek, mint tör­vénnyel kötelezni a paraszto­kat meghatározott mennyiségű élelmezési cikk megtermelésé­re és eladására. Ez az út azon­ban számunkra járhatatlan — tudjuk ezt, jól tudjuk saját, több éves gyakorlati tapaszta­latunkból. Avagy elfelejtettük volna, hogy a kötelező begyűj­tési rendszernek olyan kedve­zőtlen következménye volt, mint a termelési kedv leloha- dása? A földek egy részé* mű­veletlenül hagyták, az állatál­lományt csökkentették a pa­rasztok. önérzetüket is sér­tette a begyűjtési törvény. A parasztokat kizárólag parancs­szóval vezetni, árutermelési és értékesítési kötelezettséget szá­mukra előírni nem helyes, akár közösben, akár egyénileg gaz­dálkodnak. Ezért szűnt meg hazánkban — immár több mint négy évvel ezelőtt — a kötelező beszolgáltatási rendszer. Joggal kérdezhetné bárki is: szükséges-e ma felidézni eze­ket az ismert tételeket? Igen, szükséges. A párt és a kor­mány által elvetett módszerek ugyanis még nem mindenütt merültek feledésbe. Járási és falusi vezetőinknek még nem mindegyike szakított véglege­sen a beszolgáltatás idején be- idegződött gyakorlattal. “Ma is akadnak, akik hajlamosak a könnyebb ellenállás irányába tolódni. Szerintük a megnövelt idei felvásárlási előirányzatot nem lehet másként teljesíteni, csak »-egy kicsit rámenősebb« módszerrel. Figyelmeztetés ese­tén visszakérdeznek: »-Hát ak­kor hogyan biztosíthatunk annyi árut, amennyit elvár tő­lünk a népgazdaság?« Ha a vá­lasz nem elégíti ki őket, úgy érzik, nekik van igazuk, és mennek tovább azon a járha­tatlan úton, amelyen elindul­tak. Ezért szükséges hát nyil­vánosan is szólnunk ezekről a dolgokról. A megyei tanács mezőgazda­ságban dolgozó tagjai február 10-én vállalást tettek, és fel­hívással fordultak a falusi csa­ládokhoz, hogy háztáji gazda­ságukból minél több árut ad­janak közfogyasztásra. Járá-. sok és községek tanácsülései és más testületek értekezletei 1 anulmányozták a felhívást, majd. megkezdték az agitációs és szervező munkát a csatlako­zás érdekében. A beszélgetés a legtöbb családnál az adottsá­gokon alapuló megegyezéssel végződött. Aki nem tud hízót nem tud előállítani az Űj Élet.! >A tervjavaslatból azonban HORVÁTH JÚZSEF: (27) De a kétségek és kósza gon­dolatok közepette is lázban égett az egész fogolytábor. Csak indulna már az a vonat. Benkő Antal az ő szárnyaló, nagy örömét iparkodott meg­osztani kenyeres pajtásával, Szerencsés Jánossal, Különös szeretettel és barátsággal vet­te körül ezt a Szerencsést, Sze­rencsés néhány évvel idősebb nála, de kitűnően megértették egymást. Most is melegen át­ölelte: — No, Janikám, hát haza­megyünk ... Szerencsés arcán árnyék su­hant át. Benkő látta, hogy ba­rátja még ezt az alig észreve­hető mosolyt is csak a kedvé­ért erőltette magára. — Fel a fejjel, pajtás! — biztatta Szerencsést. — Haza­megyünk, ez a lényeg. Meg­látod, milyen nagyszerű lesz otthon. Az ötven év körüli férfi felsóhajtott: — Te igen ... Te hazamegy, testvér, de én? Nekem nincs »haza«. Benkő gyöngéden átölelte: — Hányszor mondtad már. hogy ahol az én otthonom, ett a tied is! Ezentúl együtt mara­dunk. Hazaérünk, bemegyünk a gyárba. Meglátod, hogy örül­nek majd neked a cimborák! __ Nemrég államosították a m i gyárunkat is. Ügy bizony' Nem úgy megy, mint régei, amikor csak robotolt az em­ber, de semmi köze sem volt a gyárhoz. El sem tudom kép­zelni, kik most a fejesek a gyárban, de amikor majd be­nyitunk az igazgatóhoz, alig­hanem valamelyik szaktársat találjuk ott. Érted, milyen nagyszerű lesz ez? Az első keresetedet megünnepeljük. De meg ám! Aztán szerzünk reked egy takaros kis lakást. Akármi legyek, ha meg nem házasítalak, te vén medve! Most lógatod az orrodat, de ne felejtsd el, majd eljön az idő, amikor kacagva emlékez­tetlek rá! Nahát, örülsz-e már? Hazamegyünk. Szerencsés János lehorgasz- tott fejjel üldögélt. Nem akar­ta, hogy Benkő észrevegye tengermély bánatát. Határta­lanul szerette Benkőt. Mind­járt azután, hogy összekerül­tek a táborban, Benkő barát­ságot kötött vele. Honnét is tudhatta, ki ő, mi ő? Bizo­nyosan Kurganov alezredes mesélt neki. Kurganov az ő »keresztapja«. Igen, mert ami­előbb elmondottakból kitűnik, hogy az Űj Élet Tsz az év vé­géig a tervezettnél jóval keve­sebb csibét nevel fel. A hiány pótlására előbb a vezetőség, majd a közgyűlés, később a parttaggyűlés és a tanácsülés is határozatot hozott. Az ún. gyűjtőlapokon — ut­cánként fektettek fel egyet- egyet, s rajtuk a gazdák neve sorakozik — ez a bevezető szö_ vég olvasható: »Alulírott köte­lezem magam, hogy az István- di Üj Elet Termelőszövetkezet­nek 10 kg pecsenyecsirkét hi­vatalos áron átadok.« A helyi vezetők azt mondják: nem ők kötelezték a tagokat, hanem a tagak vállaltak kötelezettsé­get. De milyen önkéntes köte­lezettségvállalás az — kérdez­hetjük —, ha a tsz-tag mond­juk 9 kilóra szerződne, de 10 kilónál kisebb tételről hallani sem akarnak a vezetők? A legnagyobb kár — politikai kár — az, amit ez a határozat az emberek hangulatában oko­zott. »írjátok be azt a 10 kilót, ha már ilyen döntés van« — mondják sokan. Hamb ger Ferencné — egyedül álló öz­vegyasszony — pedig kényte­len volt szinte könyörögni: »Láthatják, hogy csőik. né­hány tyúkom van, nem tudok én 10 kiló csirkét adni;, ötöt majd adok valahogyan, a másik ötöt engedjék el.« Ha csak egyedül őt késztette volna ilyen véleményre a közgyűlési, meg a tanácsülési határozat^ akkor is beláthatjuk: kár volt ezt az akciót így megszervezni. Maga Kosa elvtárs, a v. b.-el- nök volt az, aki ottjártunkkar kijelentette: az újságcikktől nagyon félti az ügy sikerét. De milyen akció az, amit egyetlen sajtóbírálattól félteni kell? Milyen politikai alapja lehet eev olyan helyi kezdeménye­zésnek, amely ellen hangosan senki sem tiltakozott ugyan, de a cikk megjelenése után eset­leg többen hangot adnak ellen- véleményüknek ? Nincs kötelező beszolgáltatás hazánkban. Az ország ellátását mégis biztosítanunk kell. De nem begyűjtési módszerekkel, hanem más úton-módon: gaz­dasági és politikai eszközök se­gítségével. Tervet a termeltető és felvásárló állami és szö­vetkezeti szervek kapnak. Ez a terv — rájuk nézve kötelező. Előirányzatuk teljesítéséhez — a szükséges mennyiségű mező- i gazdasági áru megtermelteté- j séhez és felvásárlásához — nekik kell megteremteniük a feltételeket. Ismertetni a szer­ződéses termeltetés anyagi elő­----------------- _ —................................................... ... nyeit, a népgazdaság igényeit, t ák? Akkor jó, hogy az ő párt-*nint kötötte meg a szerződést szakmai ^g^get adni a ter- juk állt Magyarország kor-^a Kaposvári Baromfifeldolgozo őrködni a szerződég manyrudiához. Milyen becsu-Svállalattal. , ,. , ’ . , . . , . . Utes müven önzetlen! Beiára-* Ez(. szeraődést köte]es tel^hetetlensegen, es felvasá­jesíteni. Ellenkező esetben . rolm mmden felesleges árut - fél éjszakán át vitáznak, PSkötbért kell fizetnie. Kilátás: ez az ő dolguk. az nem ígérte meg, aki pedig lehetőségeinek megfele­lően mondjuk 600 tojás és 7 kiló baromfi eladását vehette számításba, az ennek a szándé­kának adott hangot. A népne­velők felírták az adatokat, s a papírt átadták a tanácsnak. Amit helyenként ezután tet­tek, az a megengedhetetlen. Akadt felvásárló, aki ezzel ál­lított be a családhoz: »lit a kimutatás arról, hogy vállalta' 1000 db tojás eladását. Azért jöttem, hogy írják alá a szer­ződést. Kevesebbet akarnak ad­ni? Nem lehet. Amit a párt- szervezet és a tanács képvise­lőjének ígértek, az magukra nézve kötelező.« A begyűjtés módszerei tehát ha elszigetelten is, de felbuk­kannak. Elsőként ilyenre — mint már említettük — az 1961. évi felvásárlási felada­tok megismerése után adódott példa. A járási vezetők tud­ják, de esetenként elhallgat­ják, hogy a legfontosabb cikk­féleségek termelését és felvá­sárlását illetően irányszámo­kat, nem pedig kőtelező tervet kapott az irányításukhoz tar­tozó terület. Az irányszámokat községekre bontották. Lássunk erre egy példát. Istvándi köz­ségre 200 ezer db tojás felvá­sárlása jut a barcsi járás elő­irányzatából. A falu közös gaz­daságának, az Űj Élet Tsz-nek még nincs tyúkállománya, ezért az előirányzott mennyi-é gű tojást a háztáji gazdaságok­tól várja a földművesszövetke- zet Halad is a szerződtetés kellő ütemben. Eddig mintegy 130 ezer darabot kötöttek le. Az élőbaromfi értékesítéséinek irányszáma viszont — amint Kása István, a községi tanács v. b.-elnöke tájékoztatott ben­nünket — 55 mázsa. Azt már helyben kell meigállapítami, hogy ezt a mennyiséget milyen arányban adja a közös és a háztáji. Az Elosztás idejében megtör­tént, hogy a termelőszövetke­zet már ennek figyelembevéte­lével készíthesse el éves ter­vét. Sőt előzetesen a járási mezőgazdasági osztály illetéke­seivel is megegyezett Homicz József, az Űj Élet Tsz elnöke a csiirkeértékesítés mértékében. Amikor azonban a terv felül­vizsgálására, megerősítésére került sor, már látnivaló volt, hogy 47 mázsa pecsenyecsirkét ilyen emberek a kommunis»'k £terv lett — s az Űj Éleit esze­mentik, azt sem tudja, mi a nyilván tetszés szerint része- * viszont arra van, hogy nem Azt jelentené ez, hogy [ h sülhetne különféle előnyökben^7, hanem csak ^‘hagyjuk magukra a vállalati nöo s hol volt. azelőtt ^csenyecsirfeet nevelhet fd a*. k^;Jnfe akozzon különösebb idén az istyandi Uj Élet. Ha , nekünk a termeltetés akkor miért nem ezt, miért ,_ __t __ r ült oda, s hol volt azelőtt . Kurganov persze nem tartha- is- nem használja ki a tott a nyilvántartásban egy helyzetét, a többi fogoly közt névtelen hadifoglyot, hát el­keresztelte stopén Szerencsés Jánosnak. Utóvégre ritka sze­rencsés véletlen ennek a fo­golynak a megmenekülése, amint ezt a hadikórház politi­kai osztálya a kísérő iratok­ban közölte. él, étkezik, s jár ki munkára Sőt, amikor már mindenki pi-: hen, ő akkor is talpal az ér dekükben. Negyednapra felkerekedtek a foglyok. A felvirágozott sze­relvény elindult hazafelé De hiszen, ha csak Kurga- T , ...... ... .... nov szemében fedné sűrű ho- harsány notaszo hompolygott mály az ő rejtélyes sorsának reménység és 'jókedv ragyo- kanyarulatait! Hanem ő sem gott az arcokon, kiengeszte- tud többet önmagáról! Három igétek a haragvó emberek esztendeje töri a fejét, eről­és felvásárlás? Nem ezt jelen­ti. Ellenkezőleg! A lakosság élelemmel való ellátásának gondja a párt, a kormány egyik I legfőbb gondja. A párt- és ál- : lami szervek, a tömegszerveze- ..., .. i tek politikai segítségét nem »'azt m i nélkülözheti az ügy. Éppen a j politikai felvilágosítás és a (nem a valóságot tervezték 5meg? Ennék okáként két té- inyezőt 'említ meg Homicz elv- dárs. Egyrészt: a baromfiel- (adás beszámít az áruértékesí- jtési mulatóba, másrészt —i lidézzük írásiak, hogy nem erősítenek meg olyan tsz-tervet, amely- ^^Jagi Znü^et éter­iben nem a korábban megalla­\ jesztése az, ami megérteti a Ivítatt mennyiségben szerepel a. gazdáhkal.’ mién baromfi«. Nem firtatjuk, hogyan zaj. jottak ’e az előzetes tervtárgya­törvény szerinti, hanem erköl­csi, a szövetséges munkásosz­tály iránti kötelességből hisypn Ili élet keni őrlik Hp-2, . , „ V. - „ 1 taly iránti KoteiessegDoi — tett az agyát, de sejtelme J t d d k' a filasok Barcson, Csurgón , több árut termelniük. Ez a fel­ines, mi lehetett az előélete znmegyunk. ->ma.sutt. De arra szükséges fi- világosítás jobb tartósabb Élete a hadikórházban kéz- A határon egy pillanatra Jgyelmtztetni, hogy mechanikus ere^rn£ny+ hoz, mint bármi­dődött, minden, ami azelőtt minden szív elszorul. A haza ^-tasí1 ásókkal kötelező erejű jyen hőszolgáltatási módszer, volt, kimosódott az emlekeze- ,,, , , , , „ ^rendelkezésekkel nem lenet a ____„ tart karokkal t őből. Már-már belefásult a ‘f“ fogadta töprengésbe, de most, amikor Debrecen! Örömteli szív-, mindenki izgatottan készülő- vei köszöntötte őket egy kom-: dik haza családjához, feleségé- rnunista miniszter. Mindert SÍSÍffi fis — * ír--.» “*-! mennie. Vagy... ki tudja, hát- ^or a debreceni állomáson el-: kori'^atoeljdrhadikórházból ha őt is szívrepesve várja va- hangzott az »oszolj«, minden-; idehozták őt, még csak neve lah°’ egy csalad, s o megsem kJ Benkőt kereste. Hát mégis sem volt. Kurganov nem gy’í- felhozhat veluk^ egy^boldog igaz volt minden szava! Egy: kézfogás, egy ölelés, egy há találkozhat velük egy boldog minden szava, zött csodálkozni, miféle külö- °ran- mert fogalma smes, hol................................................ ró* história az övé Eev ki- lehetnek ok! , . ített katonai épületben, kint Benkő az egyetlen ember, lás Pillantás, aztán rohanvast. vr a fronton egy élet-halál közt aki reményekkel táplálta. Szí- haza. Örö.nre e, bánatra-e, de lebegő magvar katonát talál- vén viseli sorsát. Derék, me- haza, haza... tak a szovjet szanitécek, s kgszívű ember ez a Benkő amikor nagy keservesen .nei- mit is kezdene nélküle? Hát (Folytatjuk.) fiait. $SZ(jVetkezetek termelési ügyei­be beavatkozni. Ha megkérdez­nénk a járási vezetőket: ki a gazda a tsz-ben — mindnyá­jan ezt válaszolnák: a tagság. Hát. akkor ne is bántsuk meg gazda! mivdtiában! B'zzUk ré ;■— mert ez az ő dolga, a tagsá­gé —, hogy miből és mennyit •termeljen és értékesítsen. Ame­lyik járás irányítását nem ki­zárólag ez a szellem jellemzi, ott a községek, tsz-ek vezetői is átvehetik a hibás módszere­ket. De vizsgáljuk csak tovább, mi törtéait Istvándiban. Az Kutas József Amerikai—francia műbolygó — két év múlva? Párizs (MTI). Az Egyesüli Államok és Franciaország kö­zött elvi megállapodás jött lét­re műbolygók közös készítésé­ről. Párizsban arra számítanak* hogy két éven belül megszer­kesztik az első amerikai—fran­cia műbolygót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom