Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

Szombat, 1961. március 18. s SOMOGYI NÉPLAP Az elismerés ufón Tavaly a sálózás megkezdő- tűk a munkát, a gép karban­séig úgy tartották számon őket a Nagybaráti Állami Gaz­daságban, mint igén becsüle­tes embereket. Mint olyano­kat, akik csendesek, szerényeit, de annál nagyobb odaadással végzik munkájukat. »A Lip- pákra mindig lehet számítani« — sokszor hangzott el ilyen­formán a dicséret. De Lippák László úgy tett, mintha nem hallaná, az öröm esetleg csak a szemén látszott, vagy ha ki- kívánkozott belőle, akkor is csak hűséges segítőtársa, a Ze- tor tudta meg, ugyanis ilyen­kor halkan dúdolni szokott... Szerették, becsülték, mert úgy élt, úgy dolgozott, hogy erre a tisztességre mindenkor rászolgáljon. S igyekezete olyan gyümölcsöt érlelt, ami­nek híre túllépett a gazdaság határán. Az egész országban ismertté vált Lippák László­nak és brigádjának — Siklódi Bálintnak, Haracsi Józsefnek, Keller Józsefnek, Gyöke Já­nosnak és Szerecz Józsefnek — a neve. A KISZ által meghir­detett országos silózási senyben tartását, aztán fennakadás nél­kül mehetett a silózás. — Semmi más nem történt? — Ha valami baj történt, mindnyájan nekiálltunk kija­vítani, ki amit tudott, segí­tett. No meg nem kötöttük ma­Lippák László gunkat a munkaidőhöz, mindig azt mondtuk: »No, emberek, forduljunk még egyet-kettőt« , , . . — s ebben mindig egyetértőt- végzik a tavaszi munkákat, a második helyezést ver­hogy ’ családjában mindenki örült a silózással szerzett di­csőségnek, de kivált a kisfia lelkesedett, akinek mindene a gép. Talán tőle örökölte ezt a rajongást a gyerek... — Valahogy úgy tűnik — mondja —, hogy meg se tud­nék válni a géptől. Hiába, 1953 óta ez a hűséges segítő­társam Hűséges segítőtárs... Szak­értő kezében sose okozott bajt. Igaz, Lippák László hét év óta minden télen szorgalmas hallgatója a tanfolyamoknak. S nemcsak neki nem volt bal­esete, de a vele együtt dolgo­zóknak sem. Sose kezdtek úgy munkához, hogy a zetoros ki ne oktatta volna brigádjának tagjait, mire kell vigyázniuk, hogyan kell óvatosan dolgozni. A brigád többi tagja épp­olyan részese az eredménynek, mint ő. Hol vannak hát a töb­biek? Előkeresni őket nehéz lenne. A gazdaság átszervezé­sével a brigádok is rendeződ­tek, ésszerűsödött a brigád­munka. Lippák László társai más-más brigádba beosztva szerezték meg. Hogy is volt? — Emlékezni erre mindig igen jó érzés — mondja Lip­pák László leszállva a Zetor- ról. Olajos kabátja alól kihúz­za az irattárcát, mutatja a pa­pírt, ami Pestre hívta őt mint a győztes brigád vezetőjét. Gyengéden nyitja ki, és hajt­ja össze, úgy vigyáz rá, mint valami ereklyére. Elszakadtak volna egymástól? Ez a nyitja annak, hogy 240 _ ^cm, erről szó sincs. Es­vagon takarmányt tudtak si- ténként találkozni szakiunk; lózni napi 1000 mázsas tel- agy vagyunk, hogy a munka- jesítményt jelent ez. Ezért társi viszonynál valami más is kapták az 5000 forint jutalmat, összeköt bennünket. S külön­az elismerés bizonyítékát. Míg beszél, a trágyamarkoló, ez a fél karú, vasfogú óriás rakja vontatójára a trágyát Tekintete minduntalan odasdk­ben is fogunk még találkozni ebben az évben. Ha megindul a silózás, újra együtt dolgo­zunk. A versenybe? Hogyne, természetesen benevezünk. S addig? A silózás még lik. ______^ — Nagyon hálás dolog a gé- messze van. Addig sok más — Ez a brigád a silózásra pesítés. Még nézni is öröm ezt munka vár mindnyájukra, került össze. Hogy hogyan si- a trágyamarkolót. Hány ember Más területen, más körülmé- került, arra nem tudok mon- munkáját takarítja meg, arról nyék között kell helytállniuk, dani különösebbet. A többiek nem is beszélve, mennyivel Sikerülni fog? Bíznak benne, mind harminc éven aluliak — gyorsabb így a kocsiforduló... Akarat és kedv van hozzá, és beneveztünk a versenybe... A A csendes szavakból a gé- serkent az elismerés. így van feltételek adva voltak; akadt pék szeretete árad; s eszembe ez. A további célra, arra a bi­sok silózni való, megszervez- jut, amit az előbb említett, zonyos »mi lesz addig?«-ra Lip­pák László csak ennyit válaszol: — Amit az ün­nepségen hal­lottunk, az a vezérfonalunk. Nemcsak tarta­ni az eredmé­nyeket, hanem fokozni is, töb­bet elérni —ez a célunk. A szavak őszintén csen­dülnek. Aztán felzúg a Szu- per-Zetor, ki­fordul az útra, viszi a trágyát, hogy kövér szemet érleljen a kalász, hogy az elhintett ma­gokból gazdag termést adjon az idén is a föld... Munkában a trágyarakodó Vörös Márta Új tavasz Drávagárdonyban Most egy éve is Drávagár­donyban jártam. A mezőn dolgoztak akkor is az embe­rek. De nem mindenki. Az elnök és a brigádvezetők kezdetben soka-t szaladgáltak a tagoh után. Bezzeg ma más a helyzet! Az elnökre sok­szor köszönnek rá az utcán: »Egy pillanatra, , elnök elv­társ!« Mások meg csak így mondják: »Te, Laci, mára nem kell több ember?« — Így állunk most — ennyit mond az idei kezdés­ről Gyergyúk László, a Kos­suth Tsz elnöke. S a mun­kák menete bizonyítja, hogy Drávagárdonyban új tavasz kezdődött. Öröm látni a mezőkön a nagy forgalmait. A fogatok, a gépek mind dolgoznak A brigádvezetők naplója sze­rint naponta hatvan-hetven ember tevékenykedik a ha­tárban. Mi hozta ezt a válto­zást? — A zárszámadás sokat segített a munkaszervezés­ben. 39 forint 62 fillér ju­tott egységenként — mondja Gyergyák elvtárs. — Az em­berek belátták, hogy érde­mes dolgozni. A munkaszer­vezésben is van egy-két jó tapasztalatunk. A premizá­lást az idén még jobban ki­terjesztjük. A munkakezdés jól sike­rült Drávagárdonyban. Befe­jezték a kora tavasziak ve­tését, és tegnap hozzákezd­tek a 15 hold napraforgó ve­téséhez is. Jobbára az ipari növények termelését szor­galmazzák, amelyek földjei­ken jól megteremnek. Főbb terményeik a burgonyán kí­vül a vöröshere, a mák és a bab. Kora tavasz van még, de Drávagárdonyban olyan a munka lendülete, mintha nyár volna. N. S. Ne járassuk le a szocialista versenyt I Tapasztalatból tudjuk, milyen hatásos eszköz szocialista építésünkben és az öntudatos fegyelemre való nevelésben a szocialista versenymozgalom. Az egészséges versengés a mi társadalmunkban szárnyakat, erőt s még nagyobb önbizalmat ad az embernek. Segít abban, hogy mindenki felelősséget élezzen ne csak önmagáért, hanem a társadalomért is. Hi­szen abból, ami társadalmunknak hasznos, egészen biztosan jó származik az egyénnek is. Nálunk a nép java, boldogsága egy töröl fakad, minden, a szocialista versenymozgalom is ezt hivatott szolgálni. Az anyagi javakból is csak úgy lehet bőséget teremteni, ahogy növekszik a felelősségérzet, az öntudat a kollektívák­ban csakúgy, mint az egyénben. A szocialista versenymozgal- mat nem önmagáért csináljuk, nem azért, hogy nagy szá­mokkal, álmokkal kápráztassuk magunkat. Akik ezt nem értik, azok nem is tudják kiaknázni a versenyben rejlő ha­talmas erőt. Valljuk meg: akadnak még nálunk, akik szem elől té­vesztik az igazi célt. Előttem fekszik lapunknak egy tavaly áprilisi száma, amelyben közöltük, hogy a homokszentgyörgyi Zöld Mező és a szuloki Kossuth Tsz párosversenyre hívták egymást határozott és igen becsülendő célkitűzésekkel. A szulokiak például nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy dohányból 880 kg, burgonyából 115 mázsás termésátlagot ér­nek el, s jelentős vállalásokat tettek az állattenyésztés fej­lesztésére, és az áruértékesítési terv túlteljesítésére is. Az embert érdekelné, beváltották-e ígéreteiket a verseny­zők, hinni szeretnénk, hogy nem maradt üres szóbeszéd az Ígéret. Csak hogy a verseny értékelésére felkért »igazságos bíró«, a Barcsi Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya mindmáig elfeledkezett kötelességéről. Feledékenységből, vagy hanyagságból történt-e a mulasztás, nem tudni, de va­jon nem arról árulkodik-e ez az eset, hogy az említett osztá­lyon közömbösek a versenymozgalommal szemben? így, számonkérés nélkül mi a verseny? Üres szóbeszédről, formaságnál nem több. Mi más következtetést vonhatnak le ebből a versenyzők, mint ezt: »Nem kérték számon, amire szavunkat adtuk, úgy látszik, ezeknek csak a papír a fontos.« A Barcsi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának szívén kel­lett volna viselnie ezt a versenyt, hiszen erről lapunkból az egész megye tudomást szerzett. Nem békélhetünk meg hibá­inkkal ezen a téren sem. Meg kell akadályoznunk, hogy ko­molytalan ígérgetéssel vagy hanyagsággal lejárassák a szo­cialista versenymozgalom tekintélyét. A pártbizottságoknak, a tanácsoknak, a pártszervezeteknek, mielőtt egy új mozgalom elindulna, alaposan meg kell fontolniuk, van-e reális alapja a vállalások teljesítésének, illetve mozgalommá szélesíthető-e egy-cgy első hallásra szépnek hangzó indítvány. Van egy közmondásunk, amely így hangzik: »Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.« A felhívá­sok is annyit érnek, amennyit teszünk megvalósításukért; Vagyis ne gondolja egyetlen vezető sem, hogy a területén levő hibákat máris orvosolta, lelkiismeretét megnyugtathatja egy-egy szépen hangzó vállalással vagy felhívással. A kimon­dott szó kötelez. A kommunistáknak, a vezetőknek ilyen szel­lemben kell nevelniük önmagukat és társaikat. Vigyázzunk, ne járassuk le a szocialista versenymozgal­mat'. i V. J. Az erőgépek gazdaságosabb kihasználásáról tárgyaltak a fonyődi járási termel ősxövetkexetek üxemanyag-felelősei Tavaly és az idén megnöve­kedett a fonyódi járás terme­lőszövetkezeteinek saját gép­parkja. 29 erőgéppel és egy tehergépkocsival rendelkezik a járás húsz termelőszövetkeze­te. A gazdaságos üzemeltetést azonban eddig nem valósítot­ták meg a termelőszövetkeze­tek. Tegnap délelőtt megbeszélé­sen vettek részt a saját géppel rendelkező tsz-ek üzemanyag­felelősei a járási tanács kis­termében. Zsíros Ferenc járási ísz-főkönyvelő rámutatott ar­ra, hogy milyen fontos a gé­pek gazdaságos kihasználása. Minden termelőszövetkezetben ügyelni kell az üzemanyag- f elhasználás gazdaságosságára, a gépek megfelelő kihasználá­sára — mondotta. — Csak ak­kor gazdaságos a saját gép, ha helyesen veszik igénybe munkáját. Ha a tsz-ek előírás szerint üzemeltetik az erőgépe­ket, nagy megtakarítást érhet­nek el. Keizer József, a jáa-ási me­zőgazdasági osztály közgazdá­sza a nyilvántartások fontos­ságát hangoztatta. Megígérte, hogy a közeljövőben a hely- j színen nyújtanák segítséget a gépállomás főkönyvelőjével minden termelőszövetkezetben. Hangsúlyozta, minden tsz gon­doskodjék az üzemanyag he­lyes tárolásáról és a tűzrendé­szet! szabályok megtartásáról. A járási tanács hamarosan el­lenőrzi minden tsz-ben az elő­írások végrehajtásit ................. H ORVÁTH JÓZSEF: Úttörő körzeti bemutató lesz vasárusp Lengyeltótiban A fonyódi járás fejezte be elsőnek a Latinka Sándor kul­turális szemle bemutatóit. A járási bemutatón legjobban ok ARANYKALITKA zárva találta Nekifeszítette a körülötte. Annyit látott, hogy£szereP10 művészeti csoportot zarva taiaixa. neKXLesznei,i,c a T . ’ , “„gmar a megyei döntőre készül­vállát az ajtónak, de az nem pánikszerű surges-forgas van> , ^ (22) _^nek. '] Most vasárnap megkezdődik (az úttörők kulturális szemlé­lje. Az első körzeti bemutató engedett. Kétségbeesetten né- az épületben. Mindenki futó zett körül. Két katona egy Iá- lépésben közlekedik, irományo­dét cipelt a folyosón. kát és súlyos csomagokat ci-; — Ide, ide, legények! Nyom- pel. Már az épület előtt megJ^LenCTeltóti5an le8z Kisberénv juk be ezt az ajtót! — kiáltott figyelte, hogy a csoma@okat^engyell0tll>an Ie8z- ^i^rcny, rájuk. felhajigálják a teherautókra.^. A három férfi egyszerre tá- Most forró füst csípte meg az A folyosó végén, az| Borsiczky a helyőrségi fog- ken belül megsemmisíteni vagy még magához vehetné a kin- dából jövet felsietett az ez- gépjárműre rakni. eset. Aztán uzsgyi!.;. __ -------_. ­r edparancsnokság lépcsőjén. Borsiczky lába földbe gyöke- Valami ösztönösen azt súgta madt az ajtóra. A zár engedett, orra o yoso végén, Feltűnő riadalom fogadta, redzett. önkéntelenül kitört neki, hogy ez már olcsó áb- Borsiczky körülnézett a szoba- egyi e yiseg o ce es Mindenki lótott-fütött. Perla- belőle a kérdés: rándozás. Ezúttal végzetesen ban. A gyógyszeres szekrény- e o gomo ygo e o. ky zászlóst pillantotta meg. — Az oroszok? És harc nél- lekéste szerencséjét. Semmi re- hez lépett. Egy doboz ^ altató- Perlaky benyitott Borsiczky _ Laci! Mi van itt? kül feladjuk a várost, ezredes meny sincs arra, hogy a kiürí- szert vett: magához. Húsz tab- szobájába. Szemvillanással je­T áska, Hács, Buzsék, Puszta- berény, Pusztaszentgyörgy if­júsági csoportjai és szólistái mérik össze erejüket. A len­— Siess az ezredes Már kerestet. Riadót el! Borsiczky szédülést úrhoc! rendelt úr? letta. »Szigorúan csak orvosi lezte, hogy elhozta a pallért. vad rendelvényre, adagja: egy tab- Borsiczky az ablaknál állt £íjSt> J-Iv CiCJUACU. fi. 1 J|gyeltóti II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat rendezi a körzeti bemutatót. Az iskolák csapatai között szellemi öttusa vetélke­dés is lesz. A buzsáki úttörők 42 tagú tés alatt megszerezhesse — Marha! Nem kérdezőskö- aranyat. De ugyanakkor vau -------------*-->-----=«-- -=» , ------------- ---------------- ;—> -y. n. üuaaM umu d ik, megértette? Tessék? Az szenvedély ágaskodott min- íetta« olvasta a dobozrol. most előre sietett. Matejka be-génekkara magyar és orosz nép_ I. zászlóalj utóvédé fenntartja den porcikájában. Meg kell Rettenetes indulat tombolt lépett az ajtón érzett, a harci érintkezést, ameddig a szerezni, mindenáron meg kell az ereiben. Most vagy soha! — Köszönöm, Riadó? Lehetetlen, hogy ilyen várost kiürítjük. Hajtsa végre szerezni! váratlanul felbukkantak vol- a parancsot. Tessék? Kirohant a folyosóra; na az oroszok. Csak nem...? Az ezredes kiviharzott Perlaky! — ordított torka­Felragadott egy ivópoharat s magunkra. Készítsd elő a nagy mind a húsz tablettát bele- parancsnoki kocsit, szórta. Az orvos papírvágó ké- a zászlós betette maga mö Azonnal jelentkezett az ezre- épületből, felkapott parancsno- szakadtából. — Perlaky zász- sével apróra zúzta a tablettái- g<jtt az ajtót. Matejka András^ desnél. Baltazár éktelen ha- ki gépkocsijára, és a kocsi szé- lés úr! _ kát. Majd a kancsóból félig megroggyant térddel állt Bor-> raggal fogadta: dületes iramban hagyta el a A zászlós kidugta a fejét töltötte a poharat vízzel. ^ A giczky előtt. Amikor tisztel-; ‘ _ Főhadnagy úr, ezért még várost. A századok egymás egyik szobából. tabletta gyorsan olvadt. Sűrű, gésre emelte jobb karját, úgy: s zámolunk. Tessék? Hogyan után, rendetlen menetben vo- — Gyere, gyere, gyorsan! — tejfelszerű péppé vált a pohár- érezte, mintha ólomból volna; merészel tudtom nélkül eikó- nultak északnyugat felé. A suttogta a főhadnagy. — Most ban. A főhadnagy szótlanul bámul szálni ilyen helyzetben, tes- városkától délkeletre elterülő nem érek rá magyarázkodni, Borsiczky visszasietett a ta a pallért. Elképesztően sék? Riadó van. A helyőrséget térségekről mind erősebben meg kell tenned, amit kérek, szobájába. Maga elé tette az megviselt, elnyűtt volt. Mintha; haladéktalanul kiürítjük. Tes- dörgő nehézfegyverek zaját Rohanj a helyőrségi fogdába, asztalra a halálos _ méreggel minden ízében összezsugoro- sék? Mit bámul? Az oroszok hozta a széL Ott van Matejka, a pallér, telt poharat. Úgy varta Matej- dott volna. Arca csupa itt vannak a város határán, és — Matejka! — hasított Bor- Hozd ide, amilyen gyorsan ka Andrást. és bőr. csak lehet. Utólag mindent Matejkának össze kellett megtudsz. Fuss! szedni maradék erejét, hogy tant végig Matejkán, mintha, A zászlós nem tétovázott, fel bírjon botorkálni a lép- kutyakorbáccsal sújtott volna1 Rohant Matejkáért. Borsiczky csőn. Perlaky zászlós türelmet- a meztelen bőrére: ! ezalatt az ezredorvos rendelő- lenül sürgette. A pallér nem sék? Minden irományt perce- most végre felfedné a titkát, jébe akart bejutni, de az ajtót értette, mi történik vele és maga Isten tudja, merre lődö- siczky tudatába a pallér ne- rög. Tessék? Én rohanok a ve. — Hát most mitévő le- hadosztályhoz. Főhadnagy úr gyen? Mennyi idejük lehet felelős az ezredparancsnokság még Csókaváron? Talán né- kiürítéséért. Megértette? Tes- hány óra. Ha a pallér most... dalokkal, munkásmozgalmi in­most hagyj^dulókkal vesz részt a körzeti bemutatón. A 12 tagú tánccso­port a Kukoricafosztó és a Ci- [gánytánc című műsorával lép fel. A pusztaberényiek és a pusz- itaszemtgyörgyiek szavalattal je­lentkeznek. A vendéglátó lengyeltótiak mutatják be a leggazdagabb műsort. A nyolcvanöt tagú énekkar kánonokat, magyar és íorosz népdalokat énekel. A 13 csont^tagú úttörőzenekar Händel ^Győzelmi dalát adja elő. vala- A főhadnagy fezava úgy csat-^^nt kiskunsági népdalt ját­■ ’iszik. Az iskolások ezenkívül [három népi játékot mutatnak ;be, a Leányvásárt, a Kalocsai ^lakodalmast és a János vi- (Folytatjuk.) vitézt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom