Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

Vasárnap, 1961. március IS. 3 SOMOGYI NÉPLAP It erodes ro»uroka nélkül nines nagy jövedelem A reggeli vanaittal utaztam a minap Kisbárapátiba. Az első útkanyarulatnál kiabálásra és elégedetlen beszédre leltem fi­gyelmes. Alig érkeztünk az asszonyok csoportjához Balogh Ferencnéocl, máris rátámad­tak valami cukorüffy miatt. Ki tudja, hányadszor próbálta megmagyarázni: — Nem tehe­tek róla, hogy a kirré’-ésné1 ne­kem jó talaj jutott. így sűrűre hagyhattam a répát, s az szé­pen kifejlődött. A talajt tisz'án tartottam, egyszóval megdol­goztam azért a prémiumért. ,• csattogtatta a számológépet. Az előtte várakozók járandósá­gát számította ki. Steiner Irén adminisztrátor a nyilvántartásban lapozott. Nagy József né nevét kereste, aki nem a legcsendesebb han­gon mondta a magáét. Azt az öt munkaegységet kereste, amit állítólag nem számoltak el ne­ki. Hogy a való igazságot ő is lássa, megmutatták neki is, hogy csak 52,45 munkaegységet teljesített a múlt esztendőben. Hogy ebből nem lehet megél­ni? A falu asszonyai azonban Iá zonganak, elégedetlenek né­hány ilyen eset miatt. Aztán a társaság hozzánk csatlako­zott, s együtt ballagtunk a ta­nácsháza felé. Volt mit hall­gatnunk arról, hogy az asz- szonyok kiseammizve érzik ma­gukat. Elmondták, hogy a ka­pálás! normát ezen a kötött ta­lajon lehetetlen teljesíteni. Ke­vés a jövedelem is, aztán ez is baj meg az is... Az irodában Szabó Vera A példa ragadós, a várako­zók közül egy bácsi is »kipa­kolt«. — A keresetem nem elég ar­ra sem, hogy az SZTK-t kifi­zessem. A két kislány szótlanul vé­gezte munkáját. Mondják el most újra, hogy kinek-kinek annyit oszthatnak csak. amennyiért megdolgozott? Ha az elégedetlenkedők annyit munkálkodtak volna a szöveté I kezeiben, mint például Bátai Lajosné, akinek 140 munka­egysége van, vagy Habolik Mi- hályné sertésgondozó, aki ko­ra reggeltől késő estig szorgos­kodik a közösben és 273 mun­kaegységet szerzett, vagy a 60 éves Reidinger György, akinek 238 és Horváth Pálné, akinek 171 munkaegységet írtak a ja­vára, akkor nem reklamálná­nak naphosszat az utcán egy­mást tüzelve vagy az irodá­ban. Nem sok a 20 forint 60 fillé­res részesedés. Igaz, az első év­ben vásároltak egy Zetort pót­kocsival, s ólakat, istállókat építettek. Az eredmény mégis jobb lett volna, ha minden tag becsületesein dolgosak. Az első, a legnehezebb év után — sok értékes tapaszta­lattal felvértezve — bizonyára másként látnak hozzá a mun­kához a kisbárapátiak. Hiszen megtanulhatták: év végén az lesz elégedett, aki rendszeresen dolgozott a közös gazdaság fel­virágoztatásán. M. K.-né Beszélgetés a tanácsházán — Adjon az Isten... — kö­szöntött be a kányái tanácsház­ra egy kendőbe burkolózott asszony. — Itt van ni, itt ez a papí­ros, mondják már meg, meny­nyit kell rá fizetni... a bor­adóba. A férfi nézte a papírokat, visszaadta a röntgen leletet, mert azt is magával hozta Fin- ta Józsefné, aztán megmond’“ az összeget és köszönt. Az asz szony savanyú arccal vánszor- gott kifelé. Maga elé motyo gott valamit, de hangosan is megtoldotta: — Hát már csak ennek len­ne vége! Mindig csak rosszab­bodik a helvzet, mindig csak keservesebb az élet... — Ejnye már, mama, mi pa­nasza lehet magának — szól­tam utána, s ő visszafordult, hogy kiöntse szívét. — Tudja, kedvesem — nem tudom, kihez van szerencsém, de bizonv nem fenékig tejföl a parasztember élete... — Talán baj van a tsz-szei? — Mondják. — Eszünk biz a, még többet is — vágta rá öntudatosan, az­tán látszott, hogy megijedt a hirtelen választól. — Akkor már csak egy léiét — mondtam kajánul. — Ron­gyokban járnak, mióta bevit­ték azt az öt holdat... — Szóval akkor igen rossz a tsz-ben? — kérdeztem még rr ináig mosolyogva, mert va­lóban csak nevetni lehetett su­ta érvelésén. — Nem mondom, a fiatalok­nak jó lehet, meg hát mi is ki­bírjuk eppen, de tudja, azért más volt ám, de mennyire más. Merthogy parancsolt a .'•"ükség, de mégiscsak akkor olgoztam, ha kedvem tartotta, z ember is... — Nem kell magát félteni, illja-e... — kapcsolódott irtelen a beszélgetésbe egy istalasszony. — Akkor ment dolgozni, mikor akart? lsen ám, de ndja a falu, hogy mellette nindig csak kofálkodni -rt ’estre! Ne mondja, hiszen ab- a ment tönkre, azért beteg őst is... Aztán csak kezelte­ti magát, a más pénzén... Fintáné most már \. leg meghátrált. Fanyalgó arckife- 'ezése még savanyúbbá vmt, ’átszőtt, hogv most már szeret­ne menni, meg arra gondol, hogy miért is maradt itt. miért hagyta magát kikérdezni. A siófoki Egyetértés Tsz-ben Pető Zoltánná, Márkus Jó­zsefné és Timár József naponta 70 mázsa kukoricát morzsol le ezen a gépen. Zárszámadás a falusi ifjúsági szövetkezetekben Harmincnyolc falusi ifjú­sági szövetkezet küldte be a megyei KISZ-bizottsághoz zár­számadó jelentését. Az össze­sített eredmények szerint e szövetkezetek bevétele az el­múlt évben 163 ezer forint volt. A legtöbb helyen kukori­cát és burgonyát termesztet­tek, de selyemhernyótenyész­téssel, sőt éti csiga-gyűjtéssel is foglalkoztak. Kiemelkedő eredmények Szentén, ahol 13 063 és Ho- mokszentgyörgyön, ahol 7381 forint volt a bevétel. Az ifjú­sági szövetkezetek a termesz­tett áruért kapott pénzen sok helyen televíziót, lemezjátszót vásároltak, Magyaratádon a politechnikai oktatáshoz szük­séges felszerelést egészítették ki, és gyalupadot vettek. 77 falusi ifjúsági szövetkezet működik megyénkben. Majd mindegyikük hozzálátott a ta­vaszi munkákhoz. Felülvizsgálták az orvosi ellátás helyzetét a tahi járásban Pénteken ülést tartott a Ta­hi Járási Tanács Oktatási és Egészségügyi Állandó Bizott­sága. A bizottsági elnökök be­számoltak a legutóbbi ülés óta tartott vizsgálatok eredményei­ről. Az egészségügyi bizottság több községben megnézte az orvosi rendelők helyzetét, és a tapasztaltak alapján kéri a já­rási tanács végrehajtó bizott­ságát: kötelezzék a helyi taná­csokat, hogy teremtsenek jobb körülményeket az orvosi ren­delőkben, gondoskodjanak megfelelő váróhelyiségről. Az oktatási állandó bizottság a dolgozók esti iskoláival fog­lalkozott. Határozatukban fel­hívták az iskolaigazgatók fi­gyelmét, hogy a tanév végé­nek közeledtével adjanak köz­vetlen segítséget a hallgatók­nak, és így próbálják elkerülni a lemorzsolódást. A két állandó bizottság meg­vitatta a következő időszak munkatervét is. Két hónap alatt felülvizsgálják az orvosi ellátás helyzetét, valamint az egészségügyi felvilágosító munka állását. Az oktatási ál­landó bizottság a körzetesítés kérdéseit fogja megvizsgálni. — És maga? Panaszkodik? — Eszi a fene, hiszen .rPen Aztán, mondja csak — — Biz én nemigen szívlelhe- az a baj, hogy már nem szere- fordult hozzám bizalmatlanul, tem azt a fránya tsz-t. »’itt tünk öltözködni. Mert mit ve- mindig csak parancsolnak. Ne- gyen az ember a pénzén? Fül­kém ugyan nem, én nem lép- óét? Minek, meg talán nem is tem be, csak az uram, aztán lehet. Hát eszik meg ruházk - annak. De azért jobb volna óik... csak úgy, ahogy volt... — Azelőtt dolgozott az öt — Maga miért nem lépett holdban? be’ — Már hogyne dolgoztain — Én-e? Hát tudja, kedve- volna, sem, mindig az orvoshoz meg — Most megbüntetnek ezért? ???-*• Már hogy ilyeneket mond­tam a közösre... — Meg ám, néne, de na­gyon! / — Aztán hány évet kapok? — fordította viccesre a szót. a patikushoz járok.. — Aztán mit fizet érte? — Az uram az tsz-tag! No, hallja! De azért megfizetem így is. Gondolhatja, 450 forin- nlagis dolgozzék? tot vonnak le tőle egy évben. — Sok az? — Sok ám, az istenfáját, sok! _ ,, , — Évet? Egyetlen napot, ma­, , ipe a^kor még nem volt rna! Azt a napot, amikor a beteg' megye lakói is megtudják, hogy — » Dehogynem, már ak : jt hogyan került kutyaszorítóba kezdődött. Finta Józsefné. Aztán a bünte­— És ki parancsolta, hogy *és letöltése után gondoljon ar­’ ra, hogy talál-e legközelebb megfelelő indokot panaszára. Mert különben az atyaúristen se hiszi el magának, hogy egy­re csak rosszabbodik a hely­nem paran­A szükség. — Most miért csolja? ■ ni «... jak... múlt évben? — Ötször vagy hatszor... — Mit gondol, mennyibe .te­rült volna az? — Alighanem sokba — hát­rált meg Fintáné. — Tavaly az uram is mindig orvoshoz -art, eltörte a vállát. Egyszer el­ment a magánorvoshoz is ... Száz forintot kért a szégyente­len. .. — Az többet tud? — Nem gondolom, csak enez nem adott injekciót... — Szóval többet »lehet« be­tegeskedni, mióta tsz is van. — Nem mondom... — ía- nyalgott a néne. — Hát akkor mi a baj? Ke­vesebbet esznek talán, mint régen? Jávori Béla születtek Hácson, ahol 17 210, __..... , H ORVÁTH JÓZSEF: dályt nem gördítek. A volt fe I 1 (17) Matejkáné megindultan kö- Matejka Andrásnak. Töpren­zeledett az őt szelíden, jóságo- gett, keresletei a íürkészö .érti»« Zokogva “ £ nyakába borult. Kimondhatat­lanul boldog volt, úgy érezte, határtalan. Majd rapszodiku­san kiszabadította magát a tiszt öleléséből, és mint egy megvadult fúria, felszisszent: — Nem, édes, a nem hagyjuk. Annyi jár ne­kem, hogy egész életünkben gondtalanul élhetünk beiőle. Meg met bant, amikor az . ajtónálló be­jelentette a pallért. Legszíve­sebben eléje rohant volna, mégis megvárakoztatta. Ez mindig jó hatást tesz. Meg­próbált felkészülni mondóká- jára. Csiszolgatta a mondato­kat. Mégis, amikor ott állt előtte a pallér, és nyíltan, für­készően a szeme közé bámult, esszéin. mai' na- keresse fel a kát»- elvesztette önbizalmát, torká- jussomat . _„ ^ arm ban dobogott a szive, izgult. vél mellett döntött Elvégre lanui ooiaog von, úgy eiezic, vcu ’ __, ... h ogy Borsiczky önzetlensége Ä főhadnagy. Röviden azt írta Matejkának, hogy fontos ügy­ben, saját érdekében még a leségem azt tesz, amit akar. — Hát jó. Akkor hát meg állapodtunk, Matejka úr. Re­mélem, ön minden tekintetben tudja a kötelességét. Elhallgatott. Matejka meginti megrémítette fénytelen, szen-*( vedély nélküli tekintetével.« Aztán mégis nékidurálta ma-J gát: £ — Természetesen arra gon-£ dolok, hogy közös háztartási / szerzeményüket meg kell velej osztani. De úgy tudom, ön ezt« Jövőre íh kell tyúk A minap tartott megyei állattenyésztési ajctívaértókeiüe- ten is elhangzott a megállapítás: minden eddiginél nagyobb mértéket ölt a húsc&ibsnievelés. Jó dolog, örvendetes jelenség ez. Gyorsan és nagy hasznot iát belőle a közös vagy háztáji gazdaság is, az ország is. A húscsibenevelés azonban rövid távra méretezett vállalkozás. Félreértés ne essék: nem a csi­benevelés előirányzatának teljesítéséről akarunk bárkit is le­beszélni. Vajon kinek jutna eszébe ilyen jó szándékot és be­csületes törekvést hibáztatni? Ám, valamit mégis szóvá kell tenni. Mégpedig azt, hogy korántsem tapasztalható hasonló igyekezet a törzsállomány kialakítására, gyarapítására Jövőre is kell tyúk — ezt mindenki tudja. A jövő tyúk­ja a ma csibéjéből nevelődik. Tehát most van az ideje, hogy erre is ráirányítsák figyelmüket a tsz-ek és a háztáji gazda­ságok. A tervek szerint a szövetkezetek törzsállománya az idén megkétszereződik, s meghaladja a 60 ezer darabot. En­nél is nagyobb arányú fejlesztésre volna szükség. A naposcsi­be iránti kereslet ugyanis — ma is tapasztaljuk — számotte­vően megnőtt. Több csibét akkor adhatnak a keltető állomá­sok, ha van több gépbe ráírható tojás. Nagyatádon például — amint írtunk is róla lapunkban — álltak a keltetőgépek, mert kevés tojást kapott az állomás. A tsz-ek mintegy 25 ezer darabot adtak egy hónap alatt. A tíz gépben egyszerre 120 ezer elfér. A mintaközségek háromszoros mennyiséget küld­tek. De éppen friss tapasztalataink figyelmeztetnek: jobb, ha elkülönített, közös állomány tojása kerül a keltetőbe. Az ál­lategészségügyi követelményeknek kevésbé felel meg az egyes mintaközségek egyéni baromfi udvaraiból való tojás. Az megtagadta. Mivel magyarázza^ egészséges állomány keveredhet a fertőzöttel. Néhány l-“1 Hó­nai parancsnokságon. Matejkát a küldönc nem ezt? « Matejka vére felizzott. Te-5 hát elárulta őt az asszony?« Borsiczky felfogta ezt a kilő-«----orr-----— ----- ’ ' X_>UM aiLZztV.y ItrXAVJgWX Ctot Cl UJIO­iiiit. 1ICJ11 1^. mint egy kisdiák, és kiszáradt ve]lö indulatot, s tovább foly-« látta otthon. A szomszédság d 85sa^f^fS^ Nézze, Matejka úr tatta: £ Kérem, az ön vasvona. ismeretlen baromfitartó — a felár megszerzése végett — azt is megteszi, hogy vásárol tojást, s azt tenvésztojásként elad­ja a keltetőnek. Károk, nagy károk származhatnak ebből. Keltető állomásaink egészséges tojással való rendszeres ellátása is megköveteli tehát, hogy neveljenek tyúkká minél több jórcecsirkét közös gazdaságaink. K. J. akarok ,.v....j,. .... , ............ - -- - , . hogy te is gazdag légy! Ugye, rándult, amikor a hevenye* t ü .pu^ntUc kész helyzet, ezen nyeremény is de jure felosztan-ij megígéred, hogy megszerzed a sorokat elolvasta^ K^enyváltofstatnl nem lehet. Kérem, dó javakat képez. Érti ön ezt,; résziemet? S&iÄ"!laJÄ 5? akadályt a válás, Mate^a úr?" Borsiczky úgy tett, mint aki Neki ez a illetve házasságkötésünk elé. A pallér visszazökkent nyu­még csak nem is szívesen De- se ^ f Matejka annyira egykedvűen gaimába. Tehát mégsem árult 1 millió 200 ezer forintfai nőtt februárban a takarékszövetkezetek betétállománya szél erről. Gondterhelt arcot félmondaton akadt fenn a ° ' fogadta ezt a "bejelentést, hogy vágott, aztán, mintegy az asz- dolata. Azt írja a lonaanagy a dszt valósággal megrettent, szony megnyugtatására, kije- úr, hogy »sajat emekeDen«. Matejka még várt, hátha mást lentette: Keserű *** villant a szeme- ig akar mondani a tiszt, de — Hát.... nem bánom, de ben. Ez mar itt nálunk szó Borsiczky hallgatott, és tekir.­csak a te kedvedért, szépsé- ....................................................... „e m, ját erdekeben« dobjak utcara ° Pedig elképzelhető, micsoda a munkást, fe talán még a ha­láz égett Borsiczky pénzsóvár lálos lteletek mdoklasaban is lelkében. Alig várta a reggelt. szerepel a kitétel: »saja er- A szokottnál is korábban ment dakeben« ... be a parancsnokságra. Egy ka- A déli, félórás ebédidőben tonát hívatott az őrségből, és felment a parancsnokságra, egy pár soros levelet küldött Borsiczky szíve nagyot dob­éi semmit az asszony. Nem hát. Majd megőrült! (Tudósítónktól.) 1 millió 200 ezer forinttal bankok betétje tétét a szoba sarkára szegezte. Akkor a pallér szenvtelen han­gon megszólalt: — Elmehetek, kérem? Borsiczky dühbe gurult: — Ön nem felelt a kérdé­semre! — Kérem, elvhez nekem sem­mi közöm. Én semmiféle aka­T HT’ht5S,hÜr "fcí‘és ezzel 8 millió szolatt meg határozott hangon í800 ezer f’orintra emelkedett a - er, -vj ™ e^al pbetétállományuk összege me­szavaxnat. Nincs mm cxsztoz-íj . , a kéthelvi takarék kodnom. Megmondtam, nem is"*gyen ,, , kfj , ' , k • __’ «szövetkezet például 613 ezer. m ásítom meg. S, , < ■ <-. A Sä nagyberki 544 ezer, a so- Azzai sarkon fordult, s meSgmogyszili 481 ezer, a somogyiá- mielőtt _ Borsiczky egyet is«di S6Y ezer> a jábodi 412 ezer szólhatott volna, kilépett a forinttal gyarapította a betétet, bából. J Rosszul dolgozik a balaton­(Folytatjuk.) máriai és a kőröshegyi taka­rékszövetkezet. Balatonmá- rián mindössze 13 ezer, Kőrös­hegyen 40 ezer forint a betét­állomány. A velük egy időben alakult szuloki takarékban 377 ezer, a felsőmocsoládiban 211 ezer forintra rúg a betét ösz- szege. A MÉSZÖV igazgatósága. 500—500 forint jutalomban ré­szesítette a somogysárdi és az igali takarékszövetkezet dolgo­zóit pontos, lelkiismeretes munkájukért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom