Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

Csütörtök, 1961. március 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hogyan irányítsanak? Ankét a falusi pártpolitikai munka módszereiről Igen, a módszereidről esett szó azon az ankétoon, amelyet a napokban tartottunk szer­kesztőségünkben néhány falu­si párttitkár elvtárssal. Az an­kéten részt vevők beszámoltak tapasztalataikról, elmondták, hogyan próbálkoznak megbir­kózni azokkal az új feladatok­kal. amelyeket az élet állít a kommunisták elé. Arról van szó, hogy a pártszervezetek becsülettel kivették részüket a mezőgazdaság szocialista át- szerve .ásének első feladatából, meggyőző szóval, példamuta­tással megnyerték a párt poli­tikai ának a falusi emberek tíz­ezreit. Noha ez sem volt köny- nyű munka, de ami ezután kö­vetkezik, az még nehezebb. A szövetkezeti útra tért paraszt­nál: a gyakorlatban kell meg­mutatni, hogy mi a szocializ­mus. A leghatásosabb érv Ez azonban csak úgy lehetsé­ges, ha sikerül megnyerni és munkába állítani minden ép­kézláb, a falu javát aikaró em­bert. Ebben van nagy felada­tuk a pártszervezeteknek. Sza­kács József elvtárs, a homok- szentgyörgyi párttitkár is mint nagyon fontos követel­ményről szólott erről. — A szövetkezet megalakulása után a mi pártszervezetünk azt tar­totta első feladatának, hogy segítsen elindítani a munkát — mondotta. — Nagy figyelmet fordítottunk a munkaszerveze­tek kialakítására és arra, hogy minden ember olyan kollektí­vába kerüljön, ahol szívesen dolgozik. Ügyeltünk arra, hogy egyetlen talpalatnyi föld se ma_ radjon műveletlenül a határ­ban. Állandóan az emberek között voltunk, kikértük véle­ményüket, felfigyeltünk a leg­kisebb panaszra, s nem hagy­tuk, hogy akárki is elkedvet­lenedjék. Túlzás nélkül mond­hatjuk: eredménydús esztendőt zártunk. 46 forintot oszthat­tunk egy-egy munkaegységre. Tagonként átlagosan 10 ezer forintnál nagyobb jövedelmet nyújthattunk a közösből. Elér­tük a régi középparaszti élet­színvonalat. Ez hatásos fegyver a szövetkezeti kommunisták kezében, nyugodtan állhatunk a falu népe elé: íme a párt jót akart. S szavunknak van foga­natja. Az utóbbi hetekben 45 olyan ember kérte felvételét a tsz-be, aki eddig nem dolgozott nálunk. Mindenkit munkája szerint értékelünk Eredményéiről számolt be Gróf Lajos elvtárs, a nagyberki szövetkezet párttitkára is. El­mondotta: a 16 párttagot kü­lönböző munkaterületekre osz­tották be, hogy mindenütt le­gyen kommunista. Időközön­ként beszámoltatják őket ta­pasztalataikról, a tömegek kö­zött végzett munkáról, a meg­bízatások teljesítéséről. A párt­tagok példamutatásának és őszinte szókimondásának meg­van a gyümölcse: a pártszer­vezet nagy tekintélynek ör­vend a faluban. Hozzájárult ehhez, hogy a kommunisták fellépnek a viszálykeltők ellen, olyan légkört teremtenek, hogy az embereket ne a származá­suk vagy régebbi vagyoni hely­zetük, hanem a szövetkezetben végzett munkájuk alapján ítél­jék meg. »Azt mondjuk, aki tsz-tag, annak mindnek egyfor_ ma joga van. Mindenki annyit ér, amennyit szövetkezetéért, a társadalomért, tesz. Következe­tes politikánkat helyeslik az emberek, s egyre kevesebb a vádaskodás, a sértegetés; ér­lelődik az új, egészséges szö­vetkezeti parasztosztály.« Gróf elvtárs példákkal bizonyí­totta, mennyire helyes, hogy így ítéljük meg az embereket és nem másképp. Van náluk egy ember, aki régebben kulák volt, de most nagyszerűen, közmegelégedésre dolgozik a tsz-ben. De van egy másik, aki ezelőtt kupeckedésből élt, öt­venhatban ellenünk beszélt, s ma ez az ember egy szalmaszá­lat sem tesz odébb a szövetke­zetért. — Az ilyeneket — mondta Varga elvtárs, a megyed párt­bizottság PTO munkatársa — le kell leplezni a nép előtt. Azokat pedig, akik a múl loan kizsákmányolok voltak, de az­óta rájöttek, hogy jobb becsü­letesen dolgozni, élni, segíteni kell, hogy végérvényesen sza­kítsanak múltbeli énjükkel. Bármilyen viszálykodás csak árt a szövetkezetnek, az alaku­ló egységnek. Hogyan lehet erősíteni a tömegbefolyást? Szövetkezeti pártszerveze­teinknek nem kis gond, ho­gyan jussanak el minél több pártonkívülihez. Ez nemcsak a kislétszámú pártszervezetekben gond, hanem másutt is. Sok helyütt erre is találtak igen jónak, hasznosnak látszó meg­oldást. Az ankéton részt vevő elvtársak többsége elismerően szólott a párton kívüli aktíva, csoportok szerepéről. Nagy Ist­ván elvtárs, a varászlói párt- titkár mondta el a következő­ket; — A szövetkezet első idejé­ben még előfordult, hogy a pártonikívüliek megütközve mondogatták: »Ugyan minek ártják bele magukat a szövet­kezet dolgaiba a kommunisták, mi közük ahhoz, hogy mi mit adunk ed, és mit veszünk?« Ekkor jöttünk rá, hogy a leg­jobb szándékú cselekedet is visszájára fordul, ha n«m kö­veti nyomon a felvilágosító, magyarázó szó. Ettől kezdve beszélgettünk a bírálókkal, s meghívtuk őket még a párt­taggyűlésekre is. Kikértük vé­leményüket, és azt mondtuk nekik, máskor is figyelmeztes­senek bennünket. A meghívott pártonkívüliek örültek, hogy megkérdeztük őket, és azután más szemmel néztek ránlj. Ná­lunk kevés a párttag, nem jut mindenhova kommunista, de van egy 18 tagú párton kívüli aktívacsoportunk, ezzel rend­szeresen tanácskozunk, s így általa ott vagyunk mindenütt. Az aktívacsoport jó lehetőség arra is, hogy erősítsük, fej­lesszük pártszervezetünket. Dicsérőleg szóltak elvtár­saink a tömegszervezetek, a KISZ, a mőtanócs munkájáról, s megerősítették, hogy ott van jó tömegszervezeti élet, jó párt- és tömegkapcsolat, ahol a kommunisták harcostársakat látnak párton kívüli aktíváik­ban • * • Sok hasznos módszerről, eredményről hallottunk. Per­sze akadnak még nagyon gyen­gén működő alapszervezeteink, amelyek még korántsem tud­ják betölteni a termelés motor_ jának a szerepét. De éppen a jók példája bizonyltja, hogy jól dolgozni nem boszorkány­ság. Varga József APRÓSÁGOK egy áttörő eMpat életéhöL Megállítunk Barcson egy pi- rosnyakkendos kis úttörőfiút. — Hol tartjátok az úttörő­foglalkozást? — Ma nincs semmi progra­munk — válaszolja a legény­ke, tovább is indul, aztán hir­telen megfordul. — De a mű­velődési házban próbáinak a táncosok. Próbálnak. A regös-raj tag­jai éppen galgamenti csárdást tanulnak, amikor betoppanunk, hogy fényképezőgépünkkel megörökítsük készülődésüket az úttörők áprilisi művészeti szemléjére. A négy őrs 12 tag­ja a mai nap kezdte meg a próbákat, nem sokat tudnak még bemutatni az új táncból, ezért megkérjük őket: adják elő az egyik régebben tanult táncot. Akkor aztán felszalad- ahoj »nincsen sose lecke«. A pajtásoknak az egykori úttörők oak a színpadra, és egy vidám, darab végére persze Juliska is munkájáról, a csapatok akkori kedves, népi játékot mutatnak rájön, hogy tanulni fontos, és tevékenységéről, Ligeti Laci, be. Villan a fényképezőgép visszaté,. az iskolába. Csorba Sanyi, Szállási Lajos lampaja, kész a felvétel. Ko- . - . •jr darabot eb_ alig győzi jegyezni a sok órde­szonjuk, pajtások, sok sikert a A J-anyKaK: a aaraDOt meg e°- szemlén! Juliska ámulva nézi a tündérek táncát. kességet. ben a hónapban szeretnék elő- A hatodikos Horváth János csapatvezető- adni, és a bevételből országjá- másfelé tői megtudjuk, hogy tíz művé- rásra indul majd az egész osz- szeti ágban neveztek be az út- tály. török a szemlére, van ének- Táncosokait & színjátszókat tevékenykednek, ők egy idős, beteg nénit »patro­nálnák«. Bérczy Éva, Horváth Éva és Ludas Magda rendsze­resen eljár a nénihez, takaríta­nak, fát vágnak, sőt amikor az idős asszony egyszer megbete­gedett, orvost hívtak, és aggód­va figyelték, mikor gyógyul meg. Védencük helyrejött, és azóta is mindig boldog öröm­mel fogadja »gyermekeit«. Beszéljünk a kézilabda-pá­lya építéséről is. Egy hepehu­pás részt a pajtások néhány nap alatt olyan takaros kis pályává varázsoltak, hogy öröm ott játszani. Amikor folyt a munka, Sztancsics Jóska VII/c. osztályos tanuló nagy ügyesen babakocsi-kerekekre szerelt egy ládát, azzal hordták a földet. Takács Laci nyolcadik osztályos pedig elkészítette a karuk és tánccsoportjuk, foto- már láttunk, most nézzük meg, dolgozóival a kézilabda­és rajzszakkörük is működik. ™t csinálnak a nyomolvasók. tartóvasait Ők egykori úttörők után ku- S ha már az — . - , z z tatnak. S találnak is, mégpe- érdekességekről beszélünk, cius vegere kiállítást tervez- dig Toldi Csabának, a területi szólni MI a eseményről KISZ-szervezet titkárának a . , , . nem volt ls: GSY hónap múlva a VIII. nehéz a »Lajka őrs« tagjainak osztályok legjobbjait tagjainak a keresése, hiszen Csaba öccse, sorába fogadja a Kommunista Előd szintén tagja az őrsnek. Ifjúsági Szövetség Csaba pedig szívesen beszél a Polesz György Készlet a pajtások népi táncából. A szakkörök munkáiból már­cius nek. Közben megjelenik a szánpa- személyeben. dón »Juliska«, vagyis Szabó Éva hetedik osztályos tanuló apró kis »tünaérkék« seregé­vel Üjabb próba kezdődik. Bihari Klára Juliska című me­sedarabját tanulják a hetedik leányosztály tanulói A darab egy olyan kislányról szól, áld nem szeret tanulni, vándorútra indul, és eljut Tündérországba, S ha már az apróságokról és Csak ne a nyilvánosság előtt HORVÁTH JÓZSEF: AR ANYKAUTKA1 (14) Ó, a habókos, a gálád Ma- tejka! Borsiczkynak a bokájáig sem ér fel! , Ügyet sem vetettek már egy­másra. Mindegyik járja a ma­ga útját. Csak azt tudná, hová lett az arany a ruhásszekrény­ből. Mert eltűnt, az a gazem­ber eldugdosta valahová Jól sejtette, hogy el akarja rabol­ni az ő jussát! No de majd másképp beszélünk. Neki nem adja ki? Majd kiadja Borsicz- ky Albert honvédfőhadnagy­nak! — És — Borsiczkynénak, talán nemsokára. Mert a fő­hadnagy esküszik, hogy sze­reti, imádja őt... Máris kérle­li, hagyja ott a pallért, váljon el tőle, és jöjjön hozzá felesé­gül. De ne, még ne. Majd... ... Matejka roskatagon, fá­sultan viselte sorsát. A kincset jártássá a száját, akkor semmi baj. Felőle azt képzel magáról, amit akar. De amint múltak a hetek, és Matejka érezte, hogy idegei tan, Matejka. Én nem élek to­vább veled. — Eddig sem éltél velem. De most elmegyek. El érő örökre. Nem vagyok szajha, és! meg tudnálak ölni azért, mert! ért vágtad a fejemhez. Becsü-i letesen szeretek egy férfit, s: ... ,,, szembeötlő az övé vagyok. Azért, mert! lgositot;ta fel a szeretem, és mert egymáshoz! pallért. Tudta, hogy ez a fele- illünk. Mert ő is szeret engem közrészvét és sége miatt történik így. Az asszony ezen az felbomlanak, már semmivel szokatlanul korán jött sem törődött. Azzal sem, hogy ” a felesége késő éjszaka járkált haza. Haza? Nem volt ez már otthonuk, ágyrajárókká lettek mind a ketten. Az asszony nem is főzött. Matejka szárazkosz­ton élt. Egy szót sem szólt a feleségéhez, s az asszony sem hozzá. Matejka idegesen várta, mikor követel majd az asszony újabb pénzösszeget. ... Kitavaszodott, s véres ko­molyra fordult a háború. Ma­gyarországot megszállták a né­metek, s két héttel később megkezdődött az ország szisz- tematikus bombázása. Csóka­eldugta, de nem azért, amiért várt egyelőre kihagyták a képzelte. Eszébe bombázó kötelékek, bár min­az asszony sem volt elorozni Matejkáné jussát. De tudta, hogy az asz- szony bármikor elveszítheti a fejét, képes magához vermi egy aranyrudacskát, s nincs erő, amely ezt az ostobaságot jóvátehetné, a katasztrófát el­háríthatná. Hetek óta úgy él­nek egymás mellett, mint ide­genek. Az asszony teljesen el­vadult tőle. Nem is féltékeny­ség, csak puszta aggodalom sarkallta Matejkát, amikor utánajárt, hol van, s mit csi­nál egész nap a felesége. Meg­tudta. hogy a parancsnokságon dennap elrepültek a városka felett, s a vérszagot kóstolt vá­ros lakói rettegve gondoltak a holnapra, amikor rájuk is sor kerülhet. Egy március végi estén Ma­tejka tétlenül, magába rogyva üldögélt a konyhában. Csak art érezte, hogy most már tör­ténnie kell valaminek. Mária éjfél előtt sohasem jön haza, de már kétszer előfordult, hogy egyáltalán haza sem tért. Matejka körülbelül tudta, hon- nét fúj a szél. Kőművesei egy­más kört gyakran beszéltek erről, bár csak a háta mögött. és felemel abból a piszokból.; amelyben veled hencseregtem Hát ezért Az asszony elhallgatott, min-j den idegszálával leste, mint! reagál súlyos mondataira az; ura. Mindenre el volt készül-? ve. De a pallérnak egyetlen; arcizma sem rándult Az asz-; szony folytatta: — Nem érdemes erről be-; szélni, igazad van. Ezen már! nem lehet változtatni. Még máj elmegyek. Beadom a válópert, vége közöttünk mindennek.) Most pedig intézzük el a szám­adásunkat. Osszuk el, amink; van. Ügy, amint szokás. — Tessék — intett a fejével? Matejka, s fel sem nézett az| asztal lapjáról —, mindent el-< vihetsz, amit akarsz. Többet is j buzgólkodik. Hát jó, csak el ne De éppen a feléje irányuló estén haza. Fél kilenc lehetett. De úgy jött, mintha idegenbe, vendég­ségbe érkezett volna. Leült Matej kával szemközt, és hóna­pok óta először megszólította. — Nem gondolod, hogy be­szélgetnünk kellene? — Miről? — vetette oda fá­sultan Matejka. — Az életünkről. Tudod mit? Én a te helyedben már régen kiváncsi lettem volna arra, hogy... — Semmire sem vagyok kí­váncsi. Az asszony szeme lobot ve­tett: — De én igen. — Tudom, mire vagy te kí­váncsi, te szajha. — Hogy merészelsz... — Hallgass! — mordult fel Matejka, de indulata tüstént el is párolgóit. Szinte magától értetődő igazságként ejtette ki a szavakat. — Mit háborogsz? Tán nem az vagy? És tán nem arra vagy kíváncsi, hogy hol van a... hol van az, amitől elvesztetted az eszedet? Hát nem tudsz te egyszer igazat beszélni? Matejkáné reszketett az iz­galomtól, de elfojtotta. Nem is- mert rá a hangjára, amikor nekem jár! — sziszegte Matej-^TúI becsületes, olyan szerény beszélni kezdett: káné. £kis angyalka. A nyolcszázat — Hát jó, beszéljünk nyü- (Folytatjuk.) Gazért kapta, mert hallgatásra — Százszor mondtam már Tokajinak, hogy hallgasson, ne beszéljen mindenki előtt. Egy­szer még illetéktelenek fülébe jut a dolog, és aztán beüt a mennydörgős mennykő... — Furcsa. Nem értem a bi­zalmatlanságod. Hiszen mun- Jcátok összeköt benneteket, az együtt dolgozáshoz pedig bi­zalom kell. — Az igaz. Csakhogy ő nyolcszázat kapott, én meg ezerkettőt, és most eszi az irigység. De miért várt volna ő is ezerkettőt? Semmit sem tett, hidd el, kérlek, semmit sem tett az ügyért. Mégsem értem az ideges­séged. Ez természetes dolog végeredményben, neki nincs diplomája, más a képesítése, érthető, hogy nem kaphatja azt a fizetést, amit te. — Van is ehhez köze a dip­lomának! Kulizni, azt minden­ki tud. És az én munkám se szentírás. A belső munkát ér­tem ezen persze. Ezt ő is el tudná végezni, nem is vitás. De a külső ügyek, kérlek ... — Tudom, szereted a kiszál­lásokat, értesz a revízióhoz, szereted nyakoncsípni a sumá­kotokat. Ezzel arra akarsz cé­lozni, hogy a kiszállás is pénzt gyakran mint a felét. Sjelent, s mivel te Az asszony hangja felforró-^mész, részedre több csurran, sült: fimint Tokajinak? — És annak a felét is aka-^i — Még hogy csurran? öm­rom! Síik, barátom, ömlik a pénz, de Matejka tagadóan rázta ‘a ie-$nem a kulizásból. És itt a hí­jét: £bi. Mert ez a szerencsétlen To­— Art nem. Akaji kontár ebben a külső — Igenis az az enyém! AzXmunkában. Született kontár! akartam kényszeríteni. És azt hiszed, hallgat? A fészkes fe­nét! Amikor nem kell, akkor kinyitja a száját a szerencsét­len. — De hát miért ne beszélne? — Mert az a nyolcszáz, amit kapott, nem prémium, nem bi­zony! De nem mondhatom: To­kaji, ezt azért kapod, hogy hallgass! Nem nyitod ki a szád, nem tudsz semmiről! Remél­tem, hogy magától rájön, mi van a prémium mögött. És nem értette meg! Én mindent megteszek: hallgatok, igyek­szem őt is rábírni a hallgatás­ra. Most attól tartok, hogy mégis elárul. Erről álmodom minden éjszakán. Borzasztó, kérlek. — El tudom képzelni. Rette­netes lehet. De ezt a rettegést talán el is lehetett volna ke­rülni. Vagy nem? — Ne beszélj te is így. A vé­gén még azt hiszem, hogy min­denki angyal körülöttem, csu­pán én vagyok egyedül a go­nosz. De nézd csak, jön To­kaji. — Jó napot kívánok, főnök kartárs! — köszön Tokaji. Majd engem üdvözöl: — Szer­vusz, öregem. — Talán ismeri a baráto­mat, Tokaji kartárs? — kérdi a főnök. — Már hogyne ismernénk egymást — válaszolja Tokaji. — Együtt jártunk iskolába, és olvastam a cikkeit az újság­ban. A főnök kartárs esete is oda illenne. Bár nem szereti a nyilvánosságot. Ezek után bocsánat e néhány sornyi engedetlenségért... H. F,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom