Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap SZ| P ,MEGYEI;BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 55. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1961. március 5. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Régi előítéletek (3. o.) Szülők a vádlottak padján (4. o.) Egy mondás története (6. o.) Humor, rejtvény (7 o.) : Hifi II takarmányalap megteremtése az állattenyésztés fejlesztésének legfőbb előfeltétele Megyei ankét a magyar — szovjet mezőgazdasági napok alkalmából A magyar—szovjet mezőgaz­dasági napok alkalmából teg­nap délelőtt Kaposvárott, az Iparosszékház nagytermében megyei mezőgazdasági ankétot rendeztek mintegy kétszáz me­zőgazdasági szakember részvé­telével. Az ankéton megjelent dr. Maróczi Józsefné, az MSZBT országos központjának munkatársa és Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára. Tobak István, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osz­tályának munkatársa megnyi­tójában megemlékezett a ha­gyományos magyar-szovjet mezőgazdasági napok jelentő­ségéről, a Szovjetunió segítsé­géről, mely a tapasztalatok át­adásán túl jelentős anyagi tá­mogatással járul hozzá mező- gazdaságunk szocialista átszer­vezéséhez. Hangoztatta, hogy ma a legfontosabb teendő a’ szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdítása, s ehhez feltétlenül szükség van a tudomány vívmányainak he­lyes alkalmazására. Az ankéton a hús-, tej-, és tojástermelés fokozásának idő­szerű kérdéseiről dr. Horn Ar­túr, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos kutatója mondott előadást. Bevezető­ben az állati termékek terme­lése növelésének általános tud­nivalóit ismertette. A takar­mányalap megteremtése a szo­cialista mezőgazdasági üze­mekben az első és a legfonto­sabb teendő. Helytelen a _ ta­karmánytermelésnél az átla­gos termésre alapozni, a ked­vezőtlen helyzetre számítva mindig rátartással kell gon­doskodni az állatok takar­mányszükségletének kielégíté­séről. A gyárilag összeállított takarmánynak napjainkban rendkívül nagy a jelentősége. A takarmánykeverésnek ez a módja világszerte terjed, sok helyen már ezt alkalmaznák. A szarvasmarhatenyésztés időszerű kérdéseit vizsgálva mindenekelőtt tudomásul kell venni — mondotta a továb­biakban —, hogy a nagyüzem állattípusai mások, mint voltak a kisparaszti gazdaságokban. A korszerű nagyüzem lemond az állatok messzemenő egyedi kezeléséről. A jó szarvasmar­ha-típus kialakításáról ma vi­lágszerte vita folyik, de a te­nyésztési célkitűzéseik azono­sak. Az előadó ezután azt fejte­gette, hogy célszerű-e csökken­teni a marha túlzottan nagy testsúlyát, s ha igen, mennyi­ben és hogyan kell végrehaj­tani. Vizsgálódásának közép­pontjába helyezte a tej önkölt­ségének csökkentését, illetve a zsír- és fehérjetartalom növe­lésének módját. A tejtermelés­sel összefüggően említette meg az üszőnevelés problémáját rá­világítva a túletetés hátrányá­ra. Végezetül elmondta, hogy a hagyománytisztelet szép, de nem lehet öncélú, ezért arra kell törekedni, hogy állatte­nyésztésünk színvonalát a régi és az új hasznossal összekap­csolva minél magasabb szintre emeljük. Az előadás után a jelenlevők szakmai, valamint a professz>r kutatásainak eredményeire vo­natkozó kérdéseket tettek fel. Eddig 770 holdon vetettek tavasziakat a siófoki járás termelőszövetkezetei (Tudósítónktól.) A siófoki járás termelőszö­vetkezeti gazdái a kedvező időt kihasználva nagy szorgalom­mal dolgoznak a földeken. A Balatonkiliti Gépállomás és a szövetkezetek 105 traktora állt munkába eddig. A múlt évről elmaradt 4 ezer hold szántás­ból most ezer holddal végeztek. Istállótrágyát 2400 holdra hordtak ki. Megkezdték a tavasziak ve­tését is. A legutóbbi jelentések szerint 460 hold borsót, 70 hold mákot, 170 hold tavaszi árpát, 50 hold zabot, 5 hold bükkönyt vetettek el, 15 holdon pedig vöröshere-félülvetést végeztek. A leggyorsabb ütemben a za- márdi Magyar Tenger Tsz tag­sága dolgozik. Elvetették a borsót és az árpát A kölesei Jóreménység ugyancsak vég­zett a borsó és a mák vetésé­vel. A serén ykedők mellett akad­nak »ráérősök« is. A balaton­kiliti Petőfi, a kőröshegyi Jobblét, a szóládi Kossuth Tsz még meg sem kezdte a vetést. A Szovjetunió az egfész német népnek baráti kezet nyújt A szovjet kormány emlékirata a bonni kormányhoz Moszkva (TASZSZ). Közzé­tették annak az emlékiratnak a szövegét, amelyet a szovjet kormány nevében Szmirnov bonni nagykövet február 17-én nyújtott át Adenauer kancel­lárnak. Az emlékirat újból le­szögezi a szovjet kormánynak a német kérdésben elfoglalt álláspontját. A Németországgal kötendő békeszerződés kérdése — mondja az emlékirat — a szov­jet—nyugatnémet kapcsolatok fő kérdése, és a szovjet kor­mány elsőrendű jelentőséget tulajdonít e kérdés megoldásá­nak. A szovjet kormány kész megvitatni a Német Szövetsé­gi Köztársaság bármely építő jellegű javaslatát, amely -al­kalmas arra, hogy előmozdítsa a német békeszerződés megkö­tését. A szovjet kormány haj­landó ennek érdekében bármely időpontban meg­felelő tárgyalásokat kez­deni a Német Szövetségi Köztársaság kormányával. A Szovjetuniónak, valamint a vele baráti államoknak meg­ingathatatlan elhatározása, hogy tető alá juttatja a Né­metországgal való békekötés ügyét. Egyedül a bonni kor­mánytól függ, hogy ezt a kér­dést a Német Szövetségi Köz­társaság részvételével rendezik — jelenti ki emlékiratában a szovjet kormány. Az emlékirat megjegyzi: a fit megyében, 13 munkahelyen tárnak lel vizet a Kaposvári Mélyfúró Vállalat dolgozói A Kaposvári Mélyfúró Vál­lalat dolgozói nagyon keveset tartózkodnak Kaposvárott, a vállalat székhelyén. Munkájuk ugyanis azt kívánja, hogy messze a várostól, otthontól, öt megye területén hatoljanak le a föld mélyébe a várva várt víz után, amely szómj at olt, növényeket üdít, vagy a fürdő­medencékben biztosít kellemes szórakozást, gyógyulást. _ An­nak ellenére, hogy a válla .at központja Kaposvárott van, megyénkben kevés helyen, csu­pán a Fácánosban, Kapos Híre­den és Nagyatádon kutatnak víz után. Annál inkább Zala, Fejér, Tolna megyében, Bara­nyában. Meleg vizet remélnek a Sikondán dolgozó mélyfú­rók. De ugyanígy eredményt várnak azok, akik Székesfehér­várott, Velencén, Pókaszepet- ken, Zalaegerszegen, Ivánesán, Simontornyán és Kalocsán dol­goznak. A vállalat erre az év­re már egész kapacitását lekö­tötte. Jelentkezett az eddigi legnagyobb lottónyeremény, I 807 III formt tulajdonosa Üzemi szakácsnő a szerencsés nyertes A lottó 9. heti ünnepi sorso­lása két rekordot is hozott. Erre a játékhétre küldték be a legtöbb szelvényt, s ezúttal »megszületett« az idei második öttalálatos nyeremény, amely­re a lottó négyéves történeté­ben a legnagyobb összeg — 1 807 111 forint — jut. A teli­találatot Braun Ferencné üze­mi dolgozó érte el. Szombaton délelőtt már be is mutatta nyertes Igazoló szelvényét a Sportfogadási és Lottó Igazga­tóságon. Braunné régóta szen­vedélyes lottózó. Egy idt-ig csoportban lottózott, s anchor a többiek megunták, ő heti há­lám szelvénnyel játszott to­Műtrágyával segíti az állam a napraforgótermelést vább. Kitartását — mint lát­ható — siker kísérte. Braun Ferencné és férje, akJ üzemi lakatos egy óbudai gyár­ban, harminc éve lakik Csil­laghegyen egy szoba-konyhás lakásban. Gyermekük nincsen. Évek óta az a vágyuk, hogy kisméretű lakásukat egy szép családi házzal cseréljék fel A nyeremény most lehetővé teszi régi vágyuk megvalósítá­sát. Braunné a nyereményből gazdag ajándékkal lepi meg 80 éves édesapját, két testvérét és rokonait Az összeg nagy ré­szét takarékbetétbe teszi, hogy hasznát hosszú ideig élvezhes­se. Braun Ferencné terve még: továbhra is munkában marad, viszont csak akkor jár, ha leig­Megyénik termel őszövetkeze - tei eddig 636 vagon naprafor­góra kötöttek szerződést. A Terményforgalmi Vállalat éves felvásárlási előirányzata en­nél 214 vagonnal magasabb. Ezért tovább folytatják a szerződtetést. Közös gazdaságaink közül a marcali Vörös Csillag vet a legnagyobb területen napra­forgót. Kereken 300 holdra szerződött és 1850 mázsa ter­mést vár. A kanádi Búzakalász 200, az amdocsi Kossuth 195, a gamási Aranykalász 140 hol­don termel napraforgót Ezek a szövetkezetek egyenként és holdanként 6—7 mázsás hoza­mot irányoztak elő, 10—14 va­gon termést kötöttek le érté­kesítésre. A göllei Béke 172, a somogyszili Petőfi 265 hold vetésterületre szerződött Bi­zonyosan módosítják értékesí­tési tervüket, hiszen nyilván­való, hogy jó földjeik egy-egy holdja 2,9, illetve 1,5 mázsá­nál nagyobb hozamot ad. A járási mezőgazdasági osz­tályok a tsz-tervek megerősíté­sekor különös figyelmet fordí­tanak a napraforgótermelés szorgalmazására. A megyénk­ben megtermelendő legkeve­sebb 850 vagonnyi mennyisé­get ugyanis számításba vette a népgazdaság az idei tervek és exporttervek összeállításakor. A hozamok növelésének előse­gítésére — a napokban megje­lent rendelkezés szerint — holdanként másfél mázsa mű­trágyát ad az állam. A szerződéses felárat —má­zsánként 20 forintot — minden átadott mennyiségre megkap­ják a termelők. A mázsánkén- ti 20 forintos nagyüzemi felár alább egy vagonnyi naprafor­gót értékesítettek a tsz-ek. Számottevő bevételről monda­nak le azok a közös gazdasá­gok — mint pl. a csomnbárdi Petőfi és a hedrehelyi Űj Ta­vasz —, amelyek 100 mázsánál kisebb mennyiséget szándékoz­nak eladni. Mód van arra, hogy ezek a termelőszövetke­zetek és mások is nagyüzemi felárhoz jussanak: vessenek napraforgót a kukorica sze­gélynövényeként. Ugyanígy ter­melhetnek napraforgót háztáji földeken is. Ha a termést a szövetkezet egy tételben adja át a vállalatnak, ez a mennyi­ség is beszámít a tsz áruérté- kesítési tervének teljesítésébe. szovjet kormány mindig arra törekedett, hogy minden vo­nalon javuljanak kapcsolatai a Német Szövetségi Köztársa­sággal, és szeretné, ha e kap­csolatok tartós baráti együtt­működéssé fejlődnének. A szovjet kormány újból leszögezi, hogy a második világháború eredménye­ként megállapított hatá­rok megváltoztalhatatla- nok. Minden józan gondolkodású államférfi tudja — mondja az emlékirat —, hogy e határok véglegesek, és ha valamely kormány a megváltoztatásukra törekszik, akkor minden való­színűség szerint háborúra ké­szül ennek érdekében. Minden amellett szól, hogy alá kell ír­nunk a békeszerződést. Telje­sen világos, már eltelt annyi idő, hogy meg lehessen érteni a német békeszerződés aláírásának elengedhetet­len szükségességét. Az emlékirat hangsúlyozza: a békeszerződés kérdésének megoldását nem szabad függő­vé tenni a német egység hely­reállításának kérdésétől, sem a leszerelésről való megegye­zéstől. A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya makacsul el­lenez mindennemű közeledést a Német Demokratikus Köz­társasághoz, nem hajlandó együttműködni ezzel az or­szággal, nyíltan ellenséges po­litikát folytat vele szemben, és ily módon elzárja a német egység helyreállításának egyetlen lehetséges útját. A békeszerződés és a lesze­relés: két különböző kérdés. Minden olyan kísérlet, hogy egy kalap alá vegyék e fontos nemzetközi kérdéseket, csupán egyet jelenthet: mind a két kérdés megoldásának megaka­dályozására irányuló törek­vést. A Német Szövetségi Köztár­saság kormányának jelenlegi politikája nyomán elkerülhe­tetlenül az a gondolat támad — mutat rá a szovjet kormány emlékirata —, hogy Eredményesen folyik a rákos megbetegedések elleni küzdelem Somogybán Somogy megye élen jár a rákos megbetegedések elleni küzdelemben. Az Onkológiai Intézet nyolcéves működése alatt hatszor nyerte el a leg­jobb onkológiai gondozónak kijáró vándorzászlót. 1952-től 1959-ig a harmincöt éven fe­lüli nők 47,2 százalékát egy­szer, 52,8 százalékát több íz­ben megvizsgálták. 1960-ban a 35 éven felüli nőknek mintegy 20 százaléka esett át a vizsgá­laton. A fő feladat az, hogy az em­berekben tudatosítsák: a kellő időben felismert betegség gyó­gyítható. E célból felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Ezek hatására az összeírt 35 éven felüli nők 80 százaléka megjelent a szű­réseken. A járási mozgó szakorvosi szolgálaton kívül 12 helyen működik rákszűrő állomás a megyében. Hét járási székhe­lyen van szakrendelés. Jelen­leg 5300 rákos beteget tartanak nyilván Somogybán. Az idén a múltév hasonló időszakához képest 4818-cal több szűrővizs­gálatot végezitek bizonyítva, hogy a rákos megbetegedések elleni küzdelem a megyében szervezetten, eredményesen folyik. Maga az intézet főor­vosa, dr. Vetter Ambrus ha­vonta 40—50 családot látogat meg, hogy idejében felfedez­hesse a betegséget. a bonni kormány erőszak alkalmazásával reméli cél­jainak elérését, és ennek érdekében a Német Szö­vetségi Köztársaságban széleskörű katonai készü­lődések folynak. A bonni kormány mindent el­követ, hogy atomfegyver birto­kába jusson, szöges ellentétben a népeknek az általános és tel­jes leszerelésért kifejtett erő­feszítéseivel. A szovjet kormány emlékez­tet rá, hogy a szovjet javasla­tok Nyugat-Berlin szabad vá­ros kérdését a két német ál­lammal kötendő békeszerz-1'lés alapján kívánják megoldani, majd rámutat, hogy »ez a kö­rülmény széleskörű lehetősé-* geket nyújt az NSZK számára nyugat-berlini érdekeinek megvédésére.« Ha a szövetségi kormány továbbra is negatív állás­pontot foglal el a Német­országgal kötendő béke- szerződés kérdésében, ez­zel megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy köz­vetlenül síkraszálljon nyu­gat-berlini érdekeiért. A szovjet kormány rámutat, álláspontja továbbra sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a nyugat-berlini kérdést ideigle­nesen, a Németországgal való békeszerződés megkötése előtt rendezzék. A Szovjetunió kormánya új­ból kijelenti, hogy ha a korábban kiszabott időpont elteltéig nem sike­rül megkötni a békeszer­ződést a két német állam­mal, a Szovjetunió más erre hajlandó államokkal együtt aláírja a békeszer­ződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal. Egyidejűleg ez azt fogja je­leníteni, hogy Nyugat-Berlin- ben minden ebből származó következménnyel együtt fel­számolják a megszállási rend­szert. A Szovjetunió kormánya rá­mutatott, hogy a Szovjetuniót az NDK-val való békeszerző­dés megkötésére válaszként olykor háborúval fenyegetik. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozza: »A Szovjetunió és ba­rátai rendelkeznek mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy méltóképpen síkraszálljanak az igaz ügyért«. Az emlékirat visszáutasítja azt az állítást, amely szerint a szovjet kormány állítólag fel­tételekéit akar diktálni a nyu­gatnémeteknek. »Nem, mi az egész német népnek baráti ke­zet nyújtunk. A Németor­szággal való békeszerződés szovjet tervezete nem ultimá­tum« — szögezi le az emlék­irat. A Szovjetunió kormánya emellett hangsúlyozza, hogy a békeszerződésre vonatkozó tár­gyalásokat nem akarja a né­met nép hátamögött, a német nép törvényes jogai rovására folytatni, hanem a németek közvetlen részvételével, nem­zeti érdekeik számbevételével és tiszteletben tartásával. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom