Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-04 / 54. szám

Szombat, 1961. március 4. sasauaei s SOMOGYI NEPLAF „Átadtam a szomszéd állomásnak„ Ha kinézünk a száguldó vo­nat ablakán, és szemünket megrebbenti egy elmaradó jel­ző, egy apró őrház, nem is gon­dolunk azokra az emberekre akiknek néhány órára a ke­zükben van az életünk. Nem­csak a mozdonyvezetőn, ha­nem a forgalmistán, a váltóke­zelőn, a térköz-őrön és ki tud­ná felsorolni, még hány név­telen vasutason áll, hogy ide­jében célhoz érünk-e. Közülük mutatom be most munka köz­ben: a forgalmistát. A somogyszobi állomáson indulásra készen várakozik az 5824-es számú személyvonat. Mielőtt azonban a »vezér« meghúzná az indító kart, Hor­váth Lajosné távirász felhr ja távírón a szomszédos állomást' »Engedélyt kérek az 5824-es- mek.« »Az engedélyt megadom« — kopogja vissza a gép, és el­hangzik a menetjelzés. A kijá­rati jelző és a váltó szabad utat mutat, az indítótárcsa a ma- gabasba lendül. Az 5824-es ki­gördül Somogyszobról. Ami­kor az utolsó kocsi is elhagyta a váltókat, a szolgálattevő je­lenti a szomszédos állomásnak: »Az 5824-es időben elment.« Tilosra állítja a jelzőket, és az időpontot bejegyzi a galmi naplőba. Mériegen u kampány »Az engedélyt megadom« — olvassa a távíró szalagjá­ról Horváth Lajosné távirász. szükség, ha két vonatot foga- közlemény nyugtázásával én dunk egyszerre. Ezt szaknyel- mintegy pontot tettem a vonat ven keresztezésnek hívjuk. — végére. Átadtam a szomszéd Miközben beszél, a távíróké- állomásnak. A vonatot mi, for- for- szülékhez lép, amely éppen ke- galmisták kézről kézre adogat- tyegmi kezd. Most jelenti a juk. Körülbelül így történik egy szomszédos állomás, hogy oda­vonat indítása az állomásról — érkezett az 5824-es. tnapdja Gőbölös János forgal- — Ez az utolsó mozzanat, mista. Sokkal nehezebb és bo- ami egy vonat fogadásával nyolultabb intézkedésekre van együtt jár — magyarázza. E Gőbölös János forgalmista a szabad ntat nyit biztositó berendezéssel i vonatnak. A forgalmi iroda olyan, mint egy műszerszoba, öt-hat tele­fon sorakozik az asztalon, ott van a blokk, a villamosha- lang-jelző és a forgalmi biz­tonsági berendezés. A vonat fogadásakor mindegyik műkö­désbe lép. Most éppen voiat- mantes idő van. Néhány Déré­re elhallgatnak a telefonok, a távíró sem ketyeg. Szinte szo­katlan a csend. — Nem sokáig, mert mind­járt jön a 4011-es gyékényes! személy, aztán hosszú ideig nem lesz megállás. Nagyon for­galmas vonal ez — mondja a forgalmista. — Szereti-e a foglalkozását? — kérdezem Gőbölös Jánostól. Mosolyogva válaszol: — A vasúton a forgalom olyan, mint a testben a vérke­ringés. Ebben a vérkeringés­ben nemcsak részt venni, ha­nem irányítani is különös öröm. Ezért lettem forgalmista, és ha elölről kezdeném, megint csak az lennék. Jó az a tudat, hogy a vasút gépezetében én is egy fontos kerék vagyok. Németh Sándor A héten termelési értekezlet­re gyűltek össze a cukorgyá- riak, hogy a közelmúltban be­fejeződött 144 napos répa'el- c.olgozási időszak munkáját elemezzék. A beszámolót Écsy László, a gyár főmérnöke mondotta. Szavaiból kitűnt, hogy vala ír ennyi dolgozó megállta he­lyét, elvégezte a reábízott munkát. Pedi" — különösen a kampány vége felé — több té­nyező akadályozta a termelést. Alázott földekről begyűjtött répa sáros volt, összeragadt, s megnehezítette az úsztatőknál dolgozók munkáját. (Körülbe­lül 5000 vagon sarat mostak le a répáról.) Majd amikor beállt a fagy, hatalmas tömbökké ke­ményedéit a répa a vagonok­ban és az úsztatókban, úgy­hogy csa„ esáklyákkal és csá­kányokkal bírták szétfejteni. Az úsztatók _ jó munkájának köszönhető, hogy a gyártásban nem volt fennakadás. Január közepéig kifogástala­nul működtek a gépek. Ettől kezdve azonban néha meg­akadtak. A diffúzióban sok cső eltörött. Baj történt a nagy turbinával, s ezért igénybe kellett venni a városi vezeté­ket. A hibák azonban már nem akadályozhatták meg a g^ár fennállása óta legnagyobb kampány sikeres befejezését. A terv 21 500 vagon répa fel­dolgozását írta elő, ezzel szem­ben 28 861 vagonnal dolgoztak (el. Ebből 3455 vagon cukrot gyártották. A hosszú kampány alatt igen sok berendezés tönkrement. Tehát a cukorgyári dolgozók munkája nem ért véget. A ter­melés befejezése után azonn ti megkezdték a karbantartást. A cukorfőző munkásokból ács >k, kőművesek. villanyszerelők vagy gépészek lettek. A kiégett kazánokat újra kell rakni. "rom, NDK-ból érkező ce ít- rifuga géppel és korszerű dob­szűrőkkel látják el a gyárat. Nagy feladat vár az öntöde' dolgozókra is. Nemcsak a ka­posvári, hanem más cukorgyá­rak részére is kell alkatrészeket készíteniük. A januárban el­romlott turbina már nem bír­ná ki a következő kampá iyt. Valószínű, helyette Szolnokról érkezik másik. Átszerelése szintén nagy munka lesz. A gyár lakóházait felújítják. 200 ezer forintot szánnak erre a célra. A karbantartás legnagyobb munkája a nyersgyári rész te­tejének megemelése lesz. Ugyanis egy »J« diffúziót sze­relnek fel, s emiatt a tetőzetet iiat méterrel meg kell magasí­tani. A cukorgyáriak igyekeznek a legjobban elvégezni a kar­bantartás munkáit. A terme­lési tanácskozáson sok brigád felajánlást tett, a többi között a kazánfalazc az építők és ácsok, a nyersgyári dolgozók, a finomítók, az esztergályosok, a villanyszerelők, az öntők és núntaasztalosok, az alsó ka­zánházi dolgozók és a villany- szerelők. Négy községben lesz körzeti bemutató a kaposvári járásban Március 12-én a kaposvári já­rás négy községében tartják meg a Latinka Sándor kultu­rális szemle körzeti bemuta­tóit. Igáiban, Memyén, Nagy­berkiben és Somogyjádon mé­rik össze tudásukat a művé­szeti együttesek és az egyéni szereplők. Érdekesnek ígérke­zik az igali bemutató, ott ugyanis az igali és a göllei énekkar mellett több színját­szó együttes is fellép. A so- mogysziliek Mark Twain Vi­har a levegőben című jelenetét, a gölleiek Simon Magda Száz­házas lakodalom című színmű­vét mutatják be. Részt vesz a vetélkedésen a magyaratádi tánczenekar is. A nagyberki körzeti verseny egyik érdekessége a helyi eite- ra zenekar szereplése lesz. Három év alatt hárommilliós közös vagyon (Tudósítónktól.) Éppen most három éve, 1958. március 1-én tartotta alakuló közgyűlését a bedegkéri Üj Élet Tsz. A közös gazdálkodást 24 tag kezdte meg 400 holdon. E— esztendő múlva a taglét­szám elérte a 340-et, s a szö­vetkezet földterülete 2600 holdra gyarapodott. Nemrégi­ben megtartották harmadik zárszámadó közgyűlésüket, s azon az elnök elmondhatta, hogy közös vagyonuk értekét tavaly 998 ezer forinttal — 3 millió forintra — növelték. Szövetkezetük anyagi erejé­nek gyarapodása 1960-ban volt a legnagyobb arányú. Csupán saját erőből 740 ezer forir tot fordítottak beruházásra. Hogy mi mindenre ment el ez a nagy összeg? Vegyük sorra leg­fontosabb új szerzeményeiket, 1 étesítményeiket. Vásároltak 1 lánctalpas és 2 univerzális traktort, 2 pótko­csit, 1 teherautót, 2 traktor­okét, 1—1 aratógépet, porozó­permetezőgépet, fűkaszát, rendsodrót, gyűrűshengert, 48 soros vetőgépet, 2 lógereb- lyét, 3 MIA-motort. Megkezd­ték egy 300 férőhelyes juhho- dály építését, és tető alá hoz­tok részben állami támogatás­sal egy 200 férőhelyes hizial- dat meg egy 100 férőhelyes r.övendékmarhaistállót. Lehe­tővé vált a közös állomány számszerű növelése. Szarvas- marhát az év elején 225-öt, az év végén pedig 260-at tartot­tak, s közben 82 hízómarhát közfogyasztásra adtak. A ser­tésállomány 261 darabot szám­lált december 31-én — csak­nem kétszerié többet, mint egy esztendővel azelőtt. 1960-ban 239 hízót értékesítettek. Megalapozott közös gazdaság a bedegkéri Űj Élet Tsz. Meg­felelő biztosíték van arra, hogy a következő zárszámadáskor a mostani 22 forint 46 fiL^mél többet érjen a munkaegység. HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA 4 szorogatták egymás kezét búcsúvételnél. Matejka maga-; ra maradt boldogságával és; gondolataival. Csakhamar el-: határozta, hogy még az éjsza­ka hazautazik. Reggelre otthon is lehet. Fizetett. Öt pengő borravalót adott a pincérnek, és kisietett a pályaudvarra. gát, és a lakására hajtatott, -aller otthon nagyítólencse alatt is; a szemügyre vette az aranyöa-; az rabkát. Semmi kétség. íróasztalához ült, és sebesen; Amikor a pincér elsietett, bérre, és menten szerencsét- Hirtelen elhatározással be- Matejka aggodalmasan szólalt lent csinál belőle. Hát ón ezt nyúlt a zsebébe, elővette tár- meg: nem akartam. Lehet, hogy nem cáját. Két bankjegyköteg du­— Drága lehet az a borok szép tőlem, de így esett. No, dorodott a tárcában. A királya, uram, és hát... most aztán magammal hoztam kidülledt szemmel bámult — Ugyan, semmiség! — le- a kis aranyamat, szeretném rengeteg" pénzre. Borsiczky gyintett- fölényesen Borsiczky. pénzzé tenni. De nem taga- egyik köteget átadta neki. — Kár, hogy nincs... nincs dóm nem értek én az ilyesmi- — Itt van, öregem. Elég lesz? jrni kezdett­elég pénzem, de hát tetszik hez. Azt sem tudom, mennyit Én nem foglalkozom ilyesmi- »Kedves Berci! Ma este meg-S tudni, nem akarnám megsérte- ér igazában, meg hogy miként vei, de ha már találkoztunk... j5merkec/íeín egy csóJcarárig----u~"~”------- Egyébként nem is találkoztunk, emberrel Matejlca kőműves-S n em is láttuk egymást, _ert an- panórral! jói figyelj! Ha most% gém? Na ugye. Koccintsunk ofcos leszel> talán egész életed-% meg egyet. _ „ , re segíthetsz magadon, a,mi A paUer szédült örömmel on rM is fé fiam..« gyűrte zsebebe a bank^^^ko­Nem állhatnak meg félúton Szó, ami szó, a karádiak sajnos nem büszkélkedhetnek múlt évi gazdasági eredménye ikkel. A laza munkafegyelem miatt, s mert nem mindenki értette meg, hogy a szövetke­zetben is csak úgy mennek valamire az emberek, ha becsü­lettel dolgoznak, az egy munkaegységre jutó osztalék ti­zennégy forint körül volt. A szövetkezet elnöke a közgyűlésen őszintén feltárta a hibák okait, s ez a bátor szókimondás tetszett a tagságnak. Akárcsak a beszámolót, a hozzászólásokat is a múltbeli hi­bák elítélése, az igazságos bírálat jellemezte. Az elnöknek egy-egy megállaDÍtását »úgy volt«, »igaza van« közbeszólá­sok kísérték. A zárszámadó közgyűlés jó kezdetnek bizonyult ahhoz, hogy a tavalyi hibákat egytől egyig bonckés alá vegyék. A bírálat egyúttal a változtatás, a következőkben »jobban kell Borsiczky taxiba vágta ma-p dolgoznunk« igenlését is jelenti. — Sző sincs róla. Mi céljá­ból jött a fővárosba? — Hát... éppenséggel egy kis pénzt csinálni. Ma délután jöttem. A zugügyvéd orrlika kitá­gult. Pénzt csinálni. Ehhez a mesterséghez igazán köze van. Még majd kiderül, hogy a vé- let’enség üzletet hozott. — Hiszen ez nagyszerű!! — derült föl a képe. — Bankó­préssel? — Nem uram, hogyan is kezdjem... Kőművespallér va­gyok, sokat dolgoztam gyer­mekkorom óta, és hát gyűjtő- 2^nY^ színlelve, gettem is. Meg aztán minden — Mondom, is kellene hozzáfogni. — Magánál van? — kérdez­te a zugügyvéd halkan. — Mert ezt nem szabad ám mutogatni. De bennem megbízhat. Jóindulatú ábrázatot vágott, A tagság nem állhat meg félúton. Nem elegendő csu­pán feltárni a hibákat — noha enélkül egy tapodtat sem haladhatnánk előre —, a hibák megállapítását követniük kell a bátor tetteknek, a hasznos útmutatásnak. Lássa a tagság, hogy a vezetőség is megelégelte a rossz munkát, s el van szánva arra, hogy a szövetkezetei kivezeti a mostani állapo­tokból. A karádi tsz vezetőségének,, nem kevésbé a pártszerve­zetnek és a tanácsnak meg kell ragadni az alkalmat, hogy mozgósítsa az egész falu népét a hibák megszüntetésére. E harcból csak jó származhat mindenkinek. V. J. _ Miközben Borsiczky már aj teget. Fogalma sem volt, jo harmadik oldalt rótta tele ku­s ezzel felbiztatta a pallért, üzletet csinált-e vagy sem, ~ "betűivel Mateika hátra- Matejka elővette az aranyda- csak azt érezte ujjongva, ho" d-lt g csókavári személyvonat rabkát, amely a zsebkendőbe- Mária boldog lesz, ez a pénz f di - némán bámult ki be volt csavarva. A zugügyvéd megvan annyi, mint amennyit ^ J ’ Miért nem hasznosítják tudásukat? alig tudta palástolni meglepe- q remélt, ez jól sikerült.. tésót. Színaxany, rúdból fűré- A L,mét töltött a szelve, nyolcvan-száz gramm poharakba. Ittak. lehet... ... — Lám, mégiscsak érdemes — Mégis, mennyit számított volt gyűjtögetni, öregem! — ezért kapni? — kérdezte kö- kedélyeskedett. Matejka ereiben tüzet fogott vagyok a bor. Kitárult: s némán . — ........r, a z éjszakába. Roppant elége-« dett volt önmagával. Ügy érez-^ te, páratlan ügyességgel vágta/: ki magát az idegen úr előtt. 5 Hiszen látható volt, hogy az az5j úr szóról szóra elhitte a sors-j: jegy meg a gyűjtögetés mesé-ji jét. Milyen 5 okos ez a Maria!« asszony... Milyen boldog lesz, ha elébe teríti a nehéz illatú százpengősök garmadát! Ej­nye, milyen kár, hogy nem alkalommal tettem a sorsjá- tisztában azzal, mit ér. Gondo- — Bizony érdem®! Egysze- tékra. Nem tagadom, egyszer lom, azért pár ezer pengőt rűen ment ám ez, uram. Sok be is ütött a szerencse, szert megér. pénzem volt, mégis úgy éltem, tettem egy kis pénzre. Az ügyvéd félig lehunyt mint azelőtt, amikor még egy — Ejha. Az jó — bólintott a szempilláián át figyelte a oal- fityingem sem volt. A világ zugügyvéd, és feszülten fi- lért. Kisvártatva szótlanul oda- mit sem sejtett az egészből... gyeit. tartotta a tenyerét az aranyért. De jó is az, tudni, hogy van tudja annak az úrnak a nevét: — De én nem éTtem fel a a pallér félszeg mozdulattal mire tervezgetni, kivárni az ^ a c{mét hiszen szívesen el­kis pénzemet, hanem aranyat nyújtotta át neki. Borsiczky alkalmas időket, azután... no ’ vettem érte. behajlított tenyerébe fogta az de isvunk, Isten éltesse, uram, — Aranyat? aranyat, s úgy vizsgálgatta. de a cehhet most már én fize­— Azt, igen. Tetszik tudni, Kétségtelen, friss fűrészeiés. térni ha én akkor előállók, hogy ne- Kilós rúdból. Vajon mennyi Büszke vonás bukkant fel kém most van, jönnek a roko- lehet még a nallér birtokába? Matejka szája szögletében, nők, az ismerősök, tán még az Megkérdezze? Hátha elriaszt- Nyoma sem maradt iménti ismeretlenek is. Tudja, uram, ja a madarat? Megvan! Majd félszegségének. De Borsiczky hogyan van ez, az egész világ másképp jut ennek a titoknak szabadkozott, el kell mennie, rászabadul a szerencsés ern- ryomára! várják egy társaságban. Sokáig A siófoki járásban 46 termelőszövetkezeti tag végezte el a pápai iskolát, jelenleg kilencen tanulnak ott. Mi lett a sorsa ennek a 46 traktorosnak? Közülük mindössze 21-en dolgoznak termelőszövetkeze­ti gépen. Nyolc traktorost ideiglenes, négyet állandó mun­kásként alkalmaztak a Balatonkiliti Gépállomáson, hárman állami gazdaságban helyezkedtek el, egy katona, kilenc pe­dig nem a szakmában dolgozik. Tehát a végzett traktoro­soknak alig valamivel több mint kétharmada hasznosítja . , .,«2 szaktudását. Nincs talán mód arra, hogy a többiek is gépre Egyedül tálán nem tudna mii> üljenek? Volna rá lehetőség, csak éppen nem fordítanak rá kezdem kincseivel, de majd azkellő gondot a közös gazdaságok vezetői. Sok termelőszövetkezet — igen helytelenül — nem arra az emberre bízza a gépet, akit kitaníttatott, hanem olyanra, aki nem végzett traktoros iskolát. Mások a gépállomástól hoznak dolgozót. Az utóbbi az általánosabb. Barczy Imre, a ba- latonszabadi Üj Élet tagja, hiába fejezte be tanulmányait Fápán, és hiába van közös gazdaságuknak négy erőgépe, nem dolgozhat a szakmájában, mert a szövetkezet a gépállo­más ejgy állandó dolgozóját hívta haza. Ugyanígy : van Kölesén ifi. Sallai András is: szövetkezetük öt gépe közül, kettőt szintén volt gépállomási traktoros vezet. Az rendben van, ho-gy szakképzett traktoros ül a szö­vetkezet gépére, de nem lehetne műszakváltássa] ezeket az embereket is foglalkoztatni? Véleményünk szerint le’-'tne. S a munkák is megkívánják, hogy a siófoki járás 50 vetkezeti traktora közül minél több dolgozzék kettős szakban. adna neki még egy kis ara-: nyat.. De hát amint ma sze-i rencséje volt, megleli máskor is. Sűrűn megtapogatta a zse-^ bét. A bankjegyköteg incselke-/ dett vele. * (Folytatjuk.) ^ szo­mű­V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom