Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1961. március 28. Rohamos fejlődés — Mancika! Játsszunk most négykezest.. Most elölről a második! Hogyan születik a sláger? Ihlet a természettől. — Halló, uram! Már régen egyenesben vagyunk... BÖLCSEK MOSOLYA Világirodalmi anekdoták JOBB KÉSÖN Oscar Wilde, a híres angol író egy skót családnál volt vendégtérben. A társaságban levő urak különböző kísértetliistóriákat meséltek az egyre jobban rémüldöző hölgveknek: Végül Wilde-ofc is megkérték, meséljen valamit. Erre a fiatal író elmondott egy kísér- tettörténetet, s óriási sikere lett, mert ez volt a legjobb és legérdekesebb valamennyi kísérteíhistória között, amelyet a társaságban elbeszéltek. Az egyik jelenlevő vendég — egy írónő — megkérdezte Wilde-ot: Meg fogja írni ezt a kitűnő történetet? Az író tiltakozva megrázta a fejét: — Nem. Nem írom meg. Az írónő ekkor megjegyezte: — Ha nem akarja felhasználni, én boldogan megírnám. Wilde udvariasan meghajolt: — Ahogy parancsolja, asszonyom. A társaság szétoszlott. Az írónő hazatérése után egy nappal a következő táviratot kapta: »Lebeszélem a történet megírásáról. Dickens már megírta. Wilde.« A VÁMON Wilde 1882-ben — 26 éves korában — Amerikába ment f felolvasó körútra. Mikor New iYorkban a hajóról kiszólt, a f vámtisztek kérdésére így felelt: # — Semmi egyéb bevallani (valóm nincs, mint a tehetsé- ( gém! «AZ ELNYOMOTT ÍRÓ \ Wilde-ot egyszer meglátogatta f egy lord, aki írónak tartotta ma- é gát, és műveivel az egész világot A untatta. A lord azon kesergett, J hogy valósággal agyonhallgatják f irodalmi munkásságát. # — Nem adhatna nekem, kedves i barátom, valami jó tanácsot, hogy J mit is tehetnék az elhallgatásnak \ ez ellen az összeesküvése ellen? r — kérdezte letérten Wilde-tol. 4 A költő szárazon felelte: \ — Legjobb volna, ha csatlakoznék \ hozzá, JaZ ÉLÖKELÖ SZERZŐ J Wilde szeretett gúnyolódni. J Londonban élt akkoriban egy f makacs drámaíró, aki szinhá- (zat bérelt, hogy abban a da- } rabjait előadhassa, azonban «úgyszólván valamennyi szín- i müve már az első előadáson i megbukott. Erről a kitűnő # drámaíróról a következőt (mondta Wilde: t — Rendkívül előkelő szerző: I kizárólag premierekre ír. Ja JÖ BOR HÍVE , Giulio Piccini olasz Író nagy kerl- ? velője volt a jó olasz boroknak. t Egyszer egy hölgynél vendégeske- A dett. Hirtelen rosszul lett. A há- j ziasszony megijedt, és így szólt az f Íróhoz: f — Azonnal hozok egy pohárka J oportói bort. \ Mire Piccini felsóhajtott: \ — Sokkal rosszabbul érzem maf gam. mint hiszi. Hozza ide az egész # üveget. VÍZSZINTES: 1. A Tanácsköztársaság idejében megyénkben megjelenő újság. 13. Termésfajta. 14. Három oroszul. 15. Menjetek latinul. 16. Kevert agy. 18. Indíték. 19. Tisztítószer márka volt. 21. Vissza: Betét haszna. 23. Italozóhely. 25.1 Zamat. 26. Csattanóval végződő, I főleg élőszóval terjedő, rövid, vi-j dám történet. 27. Az erő egysége.! 28. Halfajta. 30. Töprengő, nem határozott. 32. Déligyümölcs. 34. Két szó: rangjelzés és kenőszer. 36. Keresztülhajtja. 37. Petrezselyem. 39. Két szó: időmérő és személyes névmás. 40. Mozgató. 41. örahang. 42. Kenyérkészitő. 44. Jármos. 45. Hang nélküli párat! 46. Fej szórze- e. 47. Monok mássalhangzói. 49. 'Utó. 51. Figyelmeztet. 52. Keresztül. 53. Végtag. 54. Blztosltózár. 56. Kevert abc! 58. Cement eleje. 59. Szakáll jelző. 60. Gyakorlott gépelő Írás. 62. Égitest. 64. Testrész. 65. Kifutás. 67. Bánatot. 69. Duna menti helyiség. 70. Nyeremény. 71. Kapocsféleség. 72. Keverve ráz! 74. Európai nép. 76. Igekötő. 77. Fényűző. 79. Ésszerűen könnyíti a termelést. 81. Kétjegyű mássalhangzó. 82. Ijesztője. 83. Azonos magánhangzók. 85. O.O. 86. Vissza: hirtelen fellépő, heveny. 88. Indító szó, 90. Régi aprópénzek. 92. Gurít, keverve. 94. A feleség ap!ára. 95. A Tanácsköztársaság irodalmi alakja. 96. Spanyol tartomány volt. 97. Híres orosz, partizán k (Vissza). 99. B.B.N. 101. Végtagot. 102. Évszak. 104. Női név. 10G. vonatkozó névmás. 107. A Tanácsköztársaság idején megjelenő folyóirat. 108. Kerek szám. FÜGGÖEEGSS: 1. Határozatlan számnév. 2. Azonos a vízszintes 18- cal. 3. Szoros a Kárpátokban. 4. Fordított kétjegyű másss'hangzó. 5. Pusztít. 6. Karc. 7. A téli Balaton érdekessége. 8. Kevert tök. 9. Tlltós7ó. 10. Jó útra térő. 11. Fának része. 12. A lovakat Indítják így. 13. Forradalmi költő. 17. A függőleges 13. alatt elrej ett költő forradalmat üdvözlő hatalmas ódája. 19. Vissza:, ha a második betű'ét megketíőzzük: égőt. 20. Fordított népies alma. 22. A forradalmi kormány kiáltványának címe. 23. íme régi magyar nyelven. 24. Igen régi. 26. A kellemetlen illatot. 29. A régi Dunakesziből való. 31. A nyitott. 32. Szúr. 33. Nemzet. 35. A ritrnusos mozgás. 37. Hangoskodás. 38. Munkavégző eszköz. 41. Kopasz. 43. Kendertermék. 46. Szám. 47. Állati hangot ad. 48. Állatoknak bekerített térség. 50 Eszme. 53. Térfogat. 54. Perzsa tartomány fővárosa volt. 55. Bizonytalanságot kifejező szó. 57. Hüvedes. 59. Régi elnevezésű szerb. 60. A Tanácsköztársaságról Szócsata. 61. Ékezethibás hajtás. I nácsköztársaság lótején Is megjele-1 jár. 87. Szívós, igénytelen, szelíd 63. Orosz súlymértek. 64. Szemmel nö folyóirat címe. 77. Patkányfajta. I lófajta. 89. Kicsik. 91. Határozott észrevesz. 65. Sajt németül, foneti- 78. Távirati rág. 79. A magyarok! belőle 93. Valódi. 98. Könyörög, kusan. 66. Éleszt. 68. Edény. 69. I családfájának egyik ága. 80. Tanú-1 100. Ez oroszul. 102. Növény föld Forradalmi költő. 70. Szovjet női I lás. 82. RSOU. 84. Észak-afrikai I feletti része. 103. Fegyvert süt el. név. 73. Átírással fizet. 75.. A Ta- | nép (ékezet-felesleg!). 85. Csendben! 104. Kutya. 105. Az ezüst vegyjele. iiilii 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 iiilii 13 iiiüi iiiüi 14 lllljl 15 IIIÜI Üiiii 16 17 18 llül! :::::: :::::: 19 20 Iiiüi 21 22 Ili:« 23 24 29 25 26 ::::!: 27 Iliül 28 1 liüii 30 31 üiiii 32 33 ÜÜÜ 34 35 36 lülil 37 38 :::::: 39 40 jtfltj 41 üiHi 42 43 44 45 :::::: 46 47 48 49 50 iiilii 51 52 :::::: JjjS:! 53 60 54 55 61 ! .... . ".::::: i j :::::: _ 57 63 58 Iliül — Hűn 59 Hill: 62 :::::: “ 77 :;:::: '65 66 «:«: 73 67 68 75 69 70 78 71 79 72 80 74 76_ iü ÜiHi Üiiii 81 ílijll 82 iiiüi 83 84 85 Ül 86 87 üiiii 88 89 Üilii 90 91 iiiüi a 9 2 93 94 J iü::: 1 95 iiilii 97 :::::: 98 Ül 99 ÜÜÜ 10'i iiiüi 101 ÍÖ6 1 IÜ::: : | iilijl 107 1 102 1: 103 iliili 11 1104 __ — 1 05 .! t nini 108 üiiii Földes György: EGYSZERŰ VÁLÓOK Gizikét még lány- korából ismerem, húsz esztendővel ez- előttről. Nem gyerek már, harminc és negyven, valamint férje és régi szerelme között ingadozik. Ehhez képest kellemesen csinos, és nőiesen bőbeszédű. — Száz éve nem láttam — mondja kedvesen. amikor összetalálkozunk. Persze, ebben van némi túlzás is, mert néhány« héttel ezelőtt hasonló közhellyel üdvözölt majdnem ugyanitt, a Váci utca sarkán. Most sem hagy beszélni, éppen úgy, mint altkor, csalt kérdéseket tesz fel anélkül, hogy azokra feleletet várna. Hogy vagy ok, mit csinálok, hogy van a családom, a feleségem, a munkahelyem, a reumám, a vérnyomásom.? — és így tovább, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Nem mondhatom, hogy ilyen bevezetés után az eddigi üde hangvételből valamiféle tragikus mélységbe zuhant volna, csak éppen enyhe keserűséget éreztem hangjában. — Elválok Dezsőtől — szólt, és mohó érdeklődéssel leste váratlan bejelentése hatását. Rám nézett mélytüzű fekete szemével, némi kacérság- gal és esdeklőn, mély meghatottságot váltva ki belőlem. Hümmögtern, és kevés szóval ugyan, de kétségbevontam, hogy komolyan beszél. — De igen, halálosan komolyan mondom — feleli. Hiába voltam figyelmes hozzá, hiába teremtettem kellemes otthont a számára, hiába vezettem olyan nagy gonddal a háztartást ... hl aha volt minden, elválok. Hallgattam. Mit lehet ilyenkor kérdezni? De ö zavartalanul felelt tovább. — Képzelje, megcsal a gazember, és én nem vagyok hajlandó tovább élni egy ilyen csirkefogóval. Már • régóta nagyra értékelem azt a kétségtelenül vonzó vonásomat, hogy magamat barátaim magánügyeitől távol tartani törekszem, de ez esetben úgy éreztem, Giziké bizalmas megnyilvánulása és közismert igazságérzetem szólásra kötelez. — Ne haragudjék — jegyzem meg halkan —, de különösnek tartom, hogy maga válik, és még különösebb, hogy pont ezért akar elválni Dezsőtől. — Mi különöset talál maga ebben? — kérdezte némi ingerültséggel hangjában. — Úgy látszik, nem érti: rájöttem, hogy megcsal és válók. Egyszerű! Nem? — Igen — nyugtattam —, ez valóban egyszerűnek látszik, Giziké. De én is tudom, maga ís tudja, és még sokan tudják, hogy maga is évek óta ... vagy hogy is mondjam ... — Ne mondja sehogy! — szólt most miár láthatóan megnyugodva. — Az ügy szempontjából ez nein érdekes, hiszen erről Dezsőnek halvány fogalma sem volt, és ma sincs... Kezét nyújtotta* kedvesen búcsúzott, és elindult a Vörösmarty tér irányába. Somogyi Pál: FRIDOLIN Fridolin udvari bolond volt. Csörgősapkában járt, és szép, mozaikkockás kabátja volt, egész nap meggondolatlanságokat beszélt, és hányaveti módon járt-kelt az udvarban, mégis rendszeresen a király jobbján ült, mivel a király igen kedvelte Fridolint. Nem egy alkalommal, midőn a király mqr unta a bölcsek tanácsát és udvaroncai hajbókolását, legbelsőbb lakosztályába hívatta Fridolint, és ott meghitten elbeszélgetett vele az országiás dolgairól. Fridolinnak — mint a király különös kegyeltjének — éppen ezért volt bizonyos tekintélye az udvar előtt. Mégis egy napon, midőn a király vadászatra lovagolt, a főpohárnok Fridolin elé állt, és megfogta Fridolin kabátjának egyik szilva nagyságú gombját: — Hallod, Fridolin — mondta szemét összehúzva a főpohárnok —, tudod-e, hány ember él az udvarban? — Négyezer-ötszázhuszonhá- rom meg három — vágta rá Fridolin gondolkodás nélkül. — No, látod — mondta a főpohárnok. — Ebből a négyezer- ötszázhuszonhárom meg kettő áll a rendelkezésedre ízetlen megjegyzéseid céltáblájául. Engem hagyjál ki a programodból, légy szíves! — Azzal csavart egyet Fridolin szilva nagyságú gombján és otthagyta. Fridolin ugrándozva ment tovább, és szinte már elfelejtette a főpohárnokot, midőn a kincstárnok jött felé. Fridolin láttán a kincstárnok egy pillanatig tétovázni látszott, de aztán egyenesen Fridolinhoz sietett, és megfogta egy másik gombját, mely akkora volt, mint egy barack. — Fridolin — mondta határozottan a kincstárnok —, nincs jobb dolgod, Fridolin, mint a költségvetésemmel viccelődni? Légy szíves, szállj le rólam, Fridolin, keress magadnak illő témát. Foglalkozz a főpohárnokkal vagy a hop- mesterrel, vagy akivel alíarsz, de ne velem! — Azzal a kincstárnok is csavart egyet Fridolin barack nagyságú gombján, és önérzetesen távozott. Fridolin szomorúan látta, hogy már két gombja is lóg, és elindult az udvari szabóhoz, midőn a hopmesterrel találkozott, aki örömmel köszöntötte őt, és fügével kínálta meg. Fridolin már majdnem elmondta előbbi találkozásait, mikor a hopmester hátbavágta, és így szólt hozzá: — Ide figyelj, te haszontalan Fridolin, miért viccelődsz te velem mindenki füle hallatára a ceremóniák miatt? Nem bánom, ha szemtelen vagy, midőn kettesben vagyunk, de kérlek, ne rombold a tekintélyemet. Nincs más kifigurázni való az udvarban, mint az én munkám? Az orrodra fogok koppintani, ha mások előtt le- génykedsz velem! — Azzal Fridolin orrára ütött és elment. A főudvarmester még a hopmesternél is barátságosabb volt Fridolinhoz. — Mondok én neked olyan témákat, Fridolin — mondta —, amelyek egyenesen a te számodra születtek. Itt van egy szamárhajcsár a vár alatt, az napestig a csökönyös szamarával bajlódik. Kell ennél jobb téma? Miért foglalkozol mindig, csak velünk? És ha már velünk foglalkozol, Fridolin, arról miért nem tudsz tréfálkozni, hogy milyen hasznos és hűséges alattvalói vagyunk a királyunknak? He? Ez persze eszedbe se jutna, mert álnok vagy Fridolin és rosszmájú. Aznap este, lakoma után, a király unszolására Fridolin az alábbi kis rögtönzött dalt adta elő, gitárját pengetve: Félre rossz máj, félre álnok, Príma bort mér a pohárnok! Örömére a kincstárnak: Jól dolgozik a kincstárnok! Még jobban az udvarmester* A legeslegjclesebben. A királynak nem túlzottan tetszett Fridolin dalocskája, de mások annyira lelkendeztek, hogy végül a király is megtapsolta. Néhány nap múlva Fridolin levetette a szép, mozaik- lcockás kabátot, kétsoros zakót öltött, és elment a ve n églátóiparba meteorológusnak.
