Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-22 / 69. szám

Szerda, 1961. március 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Csirkék a padláson Sietős munkában vannak a tótújfalui Határőr Tsz mes­teremberei: emeletes rekeszeket ácsolnak a csibéknek. Igye­keznek, mert március 24-én megérkezik a háromezer csipogó apróság. Ügy tervezték, hogy 12 ezer csibét nevelnek föl az idén. Kértek 1Ó4 ezer forintot beruházásra. A járási keretből azonban csak 60 ezer forintot kaphattak. Ebből kétszer há­romezres csibenevelőt nem tudnak egyhamar tető alá hozni Mi legyen hát a baromfiértékesítési előirányzattal?. Mond­ják azt, hogy nem állhatják szavukat? Ezt nem tették, mert a tehetetlenség nem kenyerük. Inkább törni kezdték a fejü­ket valami ideiglenes megoldáson. Csakhamar megtalálták a férőhely megteremtésének nyitját. Elhatározták, hogy székházuk néhány helyiségét átala­kítják csibenevelővé. Ebben azonban — akárhogy számolták is — csak mintegy 2200 darab csibe férne el. A falakon kí­vülre nem lehet terjeszkedni, de a földről felfelé igen! így született meg az az ötlet, hogy magas lábakon álló, emeletes rekeszeket készítenek. Mondom, ez az elgondolás már-már megvalósul. Nyári Pál, a szövetkezet elnöke aláírhatta a múlt héten az értékesítési szerződést 51 mázsa pecsenyecsir- kere. Ostoros István, a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója a helyszínre ment, hogy tanulmányozza az előké­születeket. Mindent a legnagyobb rendben talált. Két dob­kályha áll á csibeházban. A fűtési próbát már megtartot­ták: akár 60 fokos meleget is sugároznak a helyiségeket be­hálózó, 20 centis átmérőjű csövek. — Itt csak fürdőruhában tartózkodhatnak majd a gondozók, Poszovác Anna és Ami- gya Györgyné — mondják a Határőr Tsz vezetői. Nem lesz túlságosan zsúfolt a 65 négyzetméternyi re­kesz? Egyelőre kényelmesen elférnek benne az apróságok, ha pedig növekszenek, s nagyobb helyre lesz szükségük, a "lét­számfelettiek« felköltöznek a jó meleg padlásra. S ha ezt a helyet is kinövik? Mehetnek valamelyik istállóba. Leleményesek a tótújfaluiak. Ideiglenes csibeházukban három eresztést nevelnek fel az idén. Közben meg elkészül a két új baromfiház is. Ha nem kaptak téglát Somogybán, sze­reztek Baranyában, Szigetvárott. Szállítják az építőanyagot, s a szakember-brigádnak most az lesz a legfőbb dolga, hogy a két épületet — rekordidő alatt — elkészítse, és átadja ren­deltetésének. Mert iuuják, hogy csibeneveléssel foglalkozni Hogy rendbe jöjjön szövetkezetük... szép pénzt hozó vállalkozás. K. J. Kinek a pénzén? Egy kissé furcsa gondolkodású munkás lépett be a mi­nap a TRANSZVILL igazgatójához. Azt kérte, engedje meg, hogy megtölthesse az üzemben az akkumulátorját. Hangjá­ban szinte benne volt, hogy biztosra veszi a kedvező vá­laszt. Vagyis az már csak term észetes, hogy az igazgató erre azt mondja: »Tessék, a legnagyobb.készséggel... /« Csakhogy az igazgató kérdéssel felelt a kérdésre: — Mit szólna hozzá, ha a zsebéből kivenne valaki száz forintot? A munkás meghökkent, sokáig várt a válasszal. Talán most döbbent rá, hogy ő is más zsebéből akarja kivenni a pénzt? Az üzeméből, a társadaloméból? Kié a gyár? Az igazgatóé? Szó sincs róla! öt éppúgy munkájáért fizetik, mint azt a segédmunkást, akit esetleg tegnap vettek fel. O éppen olyan felelősséggel tartozik a népnek, mint a műszaki vagy az esztergályos. Minden fillérről el kell számolnia a népgazdaságnak. Mondhatja tehát, hogy igen, tessék, töltse meg az ahkumulátorját? Használja fel a gyár energiáját? A munkás megszólalt. — Hát igen, ha valaki kivenne száz forintot a zsebemből, elbánnék vele... — Látja — mondta az igazgató —, milyen jogon vehet­nék ki pénzt én a gyár, a közösség zsebéből? — S nem adott engedélyt az akkumulátor megtöltésére. Érdemes ezen elgondolkodni, még ha jelentéktelen ügy­nek látszik is. Az üzemben megtöltött akkumulátor költsége, az elvitt csavarok értéke, az apró engedmények sokasága sokra rúg. A közösség, a társadalom zsebére megy, még ha egyesek azt gondolják is, hogy egy engedélykéréssel túlteszik magukat a felelősségen. Sz N. Hárman-nés^en tartózkod­nak az íroaaoau, de a hangos szóra bejönnek többen is. Egy­től egyig panaszkodnak, egy­más szájából veszik ki a szót, hogy bajukat, gondjaikat mi­nél jobban megértessék. Mert az már mégiscsak szívfájdító a jó gazdának, hogy itt a ta­vaszi munka dandárja, és nincs elég ember, aki megfogja a dolog vastagabbik végét. Ta­valy is éppen amiatt ment tönkre 20 ezer forint értékű maglucerna, 40 hold silókuko­rica, mert nem akadt, aki be­takarítsa. Kint rothadt mind egy szálig Kertészetük egy része gazban maradt. Miért adódnák ilyen bajok a fonyódi Magyar Tenger Tsz- ben? A legfőbb »bűnös« a Ba­laton. Bár a tsz sok adottság­gal rendelkezik, mégis rosszul gazdálkodik. Ugyanis két fon­tos dolog hiányzik náluk: a munkaerő és a munkafegyelem. Perusza János, az újonnan megválasztott brigádvezető ki­számította, naponta legalább 50—55 ember kellene ahhoz, hogy földjeiket rendben meg­művelhessék. hogy a 13 holdas kertészet korai és ió minőségű termelvénnyel láthassa el az üdülőket, s hogy lovaik ne áll­janak bent az istállóban tétle­nül ebben a dologidőben csak azért, mert nincs, aki befogja őket. Naponta mindössze 18— 20-an jelennek meg munkára. Ezért hordja az állomásról a pétisót a gépállomási vontató, s a műtrágyát az asszonyok kénytelenek rakni. De hiszen még nincs íu, az üdülési idény, hol vannak a tagok? Az ablak felé mutatnak, hogy nézzek csak ki. Éppen az iroda előtt'hajt el Milkovics László. — Hét hold földet hozott a közösbe, ám most felénk sem néz, betegségére hivatkozik, de »maszek« fuvarozás közben, úgy látszik, rendbe jön az egészsége. Ugyanezt mondják Gimesi Jánosról, Takács Fe­rencről, Király Jánosról, Ka­pói Ferencről. S jegyezni sem tudom, olyan gyorsan sorolják a néveket. A múlt héten 8—10 pár ló ácsorgóit az istállókban. Ha a mezőgazdasági munkák­ban nem lenne is kocsira szük­ség, fuvart annyit vállalhátná- nak, amennyit akarnak. Lakatos Ferenc kimutatáso­kat vonalaz. Néha felnéz, és beleszól a beszélgetésbe. — Negyeömagammai vagyok. Két iskolás fiam van. Mi a szö­vetkezetbői akarunk megélni, és ki is várjuk, hogy rendbe jöjjön a tsz-ünk. De ilyen kö­rülmények között lassan-lassan elveszítjük kedvünket. 1. S azok a gazdák, akik nem fuvaroznak? Sokan vállalatoknál helyez­kedtek el. Nemsokára itt lesz ■a balatoni idény, s az emberek nagy része az üdülőkhöz megy dolgozni. S a kapásokat a nyá­ron sem művelik meg rende­sen? Hátha cső!? ez a pár emlser látja ilyen borúsnak szövetke­zetük helyzetét? Kint az ud­varon a burgonyaprizmák mel­lett asszonyok dolgoznak. Ti­zenheten vannak. — Ilyen kevesen jöttek csak össze? — kérdem tőlük. — Tóth Györgyné summáz­za mondanivalójukat: — Mr éppen sokan vagyunk. J2ddig csak ketten-hárman dolgoz­tunk. És sorolják sérelmeiket. A kertészetbe nem szeretnek járni, mert Doma Ferenc bri­Törődnek a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokkal Somogy mezőgazdasági üze­meiben 5 ezer fiatal dolgozik. 40 százalékuk KISZ-tag, 92 százalékuk pedig tagja a szak- szervezetnek. Az ifjúsági mun­kát együtt szervezi a párt-, a gazdasági vezetőség, a szak- szervezeti bizottság és a KISZ- szervezet, egymással karöltve gyarapítják fiatalságuk szak­tudását, politikai ismereteit, s emelik mind rpagasabb szint­re kulturális ellátottságát. Az elmúlt évben a MEDOSZ megyei bizottsága a KlSZ-bi- zottsággal és a mezőgazdasági üzemek vezetőivel a verseny­mozgalom szélesítését és a ter­melőszövetkezetek megerősíté­sét szolgáló irányelveket dol­gozott ki. A mozgalom hasz­nosságát bizonyítja, hogy a két országos első helyezésen kí­vül számos kiváló eredmény született megyei szinten is. A2 ifjú traktorosok versenyébe az állami gazdaságok 74, a gépál­lomások 457 fiatalja nevezett be. A növénytermesztésben 964 állami gazdasági és 978 ter­melőszövetkezeti fiatal vetél­kedett egymással. Az állami gazdaságokban 285 ezer. a ter­melőszövetkezetekben 84 ezer forintot takarítottak meg a fia­talok. Sajnos azonban még mindig keveset tesznek a mű­szaki fejlesztésért, alig akadt például olyan ifjú dolgozó, aki újítási vagy ésszerűsítési ja­vaslatot adott be. A fiatalság érdek- és mun­kavédelmét egyaránt képvise­lik a szakszervezeti bizottsá­gok és a KISZ-szervezetek. Az elmúlt évben például már alig fordult, elő, hogy 18 éven alu.: fiatal éjjeli műszakban dolgo­zott volna. Fellendült a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalság kulturá­lis munkája is főleg az állami gazdaságokban. Az évenként 80 ezer forintért vásárolt könyvek 20 százaléka ifjúság­nak szánt olvasnivaló. 250 is­meretterjesztő előadást rendez­tek helyi, illetve TIT-elSadó- val. Mintegy 400 fiatal dolgo­zik a kultűrcsoportokban. Ta­valy fellendült a klubélet, s ma már nemcsak az álla™! gazdaságok, hanem egyre több gépállomás és termelőszövet­kezet is ad az ifjúságnak helyi­séget. A tapasztalatok megjelölik a legközelebbi feladatokat: tá­mogatni kell minden olyan kezdeményezést, amely az ön­költség csökkentésére, a minő­ség javítására és a termelé­kenység fokozására szolgál. Folytatni kell a felvilágosító munkát azért, hogy a fiatal­ság értse meg: nemcsak a traktor vezetésére kell szak­ember, hanem minden egyéb mezőgazdasági munka elvégzé­sére is. Ezért szükséges, hogy a szakmai oktatásba az eddigi­nél jóval több fiatal kapcso­lódjék be. gádvezető durván beszél velük és kivételez. Lehetséges, hogy a panaszok túlzottak, a vezető-* ségnek mégis többet kellene törődni a tagok véleményével* orvosolni kell a jogos panaszo­kat. Ügy látszik azonban, más hi­ba is van. Elgondolkoztató pél­dául a szövetkezet tavalyi fu­varozási bevétele, a mint­egy félmillió forint. Az igaz, hogy a 27,67 forintos részese­dés (prémiummal együtt) leg­nagyobb része ennek köszön­hető, ám ha a fogatol? egy ré­szét — ha a nagyobb részét is — a mezőgazdaságban foglal­koztatták volna, hogy meg­mentsék, betakarítsák a meg­termelt . növénj'eket, nem tar­tanának-e előbbre? Ruda Gyula, a járási tanács elnökhelyettese szerint a járás .Valamennyi szövetkezete közül éppen a fonyódival van a leg­több baj. Nemrégiben tárgyal­ta a járási pártbizottság a szö­vetkezet problémáit. Intézke­dések is történtek azóta. Fel­szólították az illetékes vállala­tokat, hogy a tsz-tagokat küld­jék haza. öten-hatan vissza­jöttek, tizenheten még nem. Az üdülők gondnokait is kér­ték, hogy a nyáron szövetke­zeti tagokat lehetőleg ne alkal­mazzanak. Viszont a régi — hét-nyolc éves gyakorlattal ren­delkező — alkalmazottakhoz ragaszkodnak az üdülők veze­tői, hiszen az egyre több kül­földi vendég ellátásához meg­bízható személyek kellenek. Tcláfi 3Z Idén javul a heiy-* zet, ha jelenleg nincs is a gaz­daságnak állandó munkásgár­dája. A járás vezetői javasol­ták, hogy lehetőleg kevésbé munkaigényes növényekkel foglalkozzanak. A kapásterüle­teket pedig kiosztják családok­ra. Azokkal a tagokkal, akiket a tsz elenged az üdülőkbe, nyi­latkozatot íratnak alá, hogy a nekik kimért területet kötele­sek megművelni. Remélhető, hogy a felsőbb szervek a jövő­ben még hatahatósabb segítsé­get adnak a szövetkezet sú- lycs problémáinak megoldásá­ra. A Magyar Tenger Tsz szor­galmas tagjai pedig nagyobb igyekezetre bírják társaikat. Merényi Károlyné HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (25) hogy el. Ennek köszönhető, megmenekült. — Tehát él? — Igen. Két napja eszmélet­— Ej, Ilja, hát szabad ezt? sem alkothatok, hogy hol buk- — mosolygott huncutul. — Ja- kantak erre a magyarra. Az vaslom, függeszd fel szakmai egyik felcserem homályosan továbbképzésedet, ma ne fog- emlékszik, mintha a tábori lalkozz fiziognómiai tanulmá- egészségügyiek közül valaki re tért. Túl van az eletvesze- nyokkal. Inkább gyere, igyunk azt mondta volna, hogy ez az lyen. Cudar, rossz állapotban egy pohár bort. ember ájultan feküdt egy elha- van, de most már napról nap­Letelepedtek egy kis, kerek Sy^tt magyar parancsnoksági ^ Jav ülniJiog, es egy asztalka mellé. Rudakov hátra- épületben a padion. . dőlt a kényelmes süppedós fo- — Megsebesült? Őszintén szólva, nem telben. — Nem. Itt kezdődik a rej­héten a padion. belül talpraáll. ér­tem — szólt közbe szelíden ... . ., Versinyin —, miért kerítesz- Mi van. veled? Gond‘er- ely. A szamtecek ot is bevit- ekkor/ fenel^t a dolognak, heltnek látszol, -testvér — je- ték az elsosegelyhelyre. Meg- . .V. . „ állapították, hogy rendkívül —Mondom, az izgatott, hogy nag _ ^ imént gyanú éb-> súlyos mérgezést szenvedett. rm5^. mergezte meg magat 02 redt fel bennem. Gondoltam, £ §| Azonnal gyomormosást alkal- a baaa. maztak, s behozták hozzánk. — Hát ha él, májú megma- Mi kezelésbe vettük, teleszur- gyarázza. káltuk koffein injekciókkal. — Csakhogy most jön a ja­momdja, »nem tudom«. Tegnap este pszichológiai ráhatással is kísérleteztem. A majdnem tel jesen sötét szobában a tol­mács — úgy, amint előre meg­beszéltem vele — monoton hangon harctéri képeket idé­zett föl előtte. Egy szokványos harctéri jelenetet. Gondoltam hátha kimozdul helyéből a fan­táziája, mintegy beleképzeli magát az adott harctéri hely­zetbe, és rádöbben mindarra, ami kizuhant emlékezetéből. De semmi eredmény. Aztán a tolmácsunk mindenféle ma­gyar nevet sorolt fel előtte. De mindegyik hallatára rázta a fejét. Nos, ez bizony fogós kér-g — tűnődött Versinvin őr-ű Tízéves a Nagyatádi Épüleítaíarozó és Mezőgazdasági Kisz (Tudósitónktól.) A napokban tar­totta évzáró közgyű­lését a Nagyatádi Épülettatarozó és Mezőgazdasági KTsz. Ekkor ünne­pelték meg fenn­állásuk tizedik évfordulóját is. Az elmúlt évtizedben végzett eredménye: munkáról Valcsics1 Andor elnök szá­molt be. Az elnök­ségi asztalnál ült Minauf Józsi bácsi a ktsz egyik alapító tagja is. Néhány adat a be­számolóból: 65-en dolgoznak a szövet­kezetben. Nagy gon­dot fordítanak a Minauch bácsi alapító tag a fúrógép inel­szakmunkás-után- pótlásra. Jelenleg 14 gyezte meg aggódva Versinyin. — Nem, nincs semmi bajom. Azaz... tulajdonképpen jó hogy találkoztunk, Andrej. Egy rejtélyen töröm a fejemet, de dés — tűnődött Versinyin őr-£ tábori praxisunkban egy ön- gezés hatására elveszítette az £«c8gÖ 32 tudományom ^ a SÚly08 mér­csődöt mondott. Talán te, a komiszár kisütsz valami oko­sat. — Miről van szó? — kíván­csiskodott Versinyin. — Tíz nappal ezelőtt a tá­emlékezőtehetségét. Fogalma sincs, kicsoda, mi a neve, ho­vá valósi, hogyan került a kór­gyilkos katona súlyos mérge­zéssel. Oxigénnnel tápláltuk, mert amint elvettük tőle az .... __________________, _____ ____— o xigént, nyomban elkékült. házba, ^egyáltalán: mi történt bűnök terhelik vagy valami Elég sok bajom volt, hogy hon ' " ” ' hátha szimulál? — Kizárt dolog — rázta fe-£ jét Rudakov. / — No, igen, és nemcsak, or-j vosd szempontból, de egyéb- ű ként is az. Hiszen ha bármi- g féle céllal szimulálna, mond- juk »fehér lappal« akart a ke- / zünkre kerülni, mert súlyos;­vele? Teljesen kiszakadt elő­életéből. — Iratai? — kérdezte most már növekvő figyelemmel az nan a fenéből szerezzek én itt bori egészségügyiek behoztak a oxigént, de azért sikerült. Iz- frontról hozzám egy magyar gatott a kérdés, hogyan lehet- katonát. Bakaruhája elnyűtt séges; az, hogy egy közkatona, őrnagy. volt. Ötven évesnek nézem, alá munkásembemek látszik. — Egy - papíiszeletke nem mérget hajt fel közvetlenül sok, annyit sem találtunk ná- fogságba esése előtt. Mert azt la. megállapítottuk, hogy valami — Megfoghatatlan, rendkívül érős altatót vett be — No, komiszár, te a lélek elképesztő adagban és nyilván mérnöke vagy, hát mire ma­oldott állapotban, hiszen na- gyarázod ezt a rejtélyt? — Hm. Hát mégis, milyen válaszokat ad? de lehet, hogy valamicskével kevesebb, mert nagyon rossz bőrben van. Külseje, kondíció­ja után ítélve munkásember. Sajnos, képtelenség megálla­pítani. honnét hozták be. Tíz- tizenöt sebesültet szállítottak be vele egy időben, de ők kü­lönféle helységekben sebesül­gyon gyorsan felszívódott. A mérgezéstől a gyomormosásig Akármit kérdezünk tőle, tek meg, így hát elképzelést legfeljebb másfél óra telhetett furcsán, révetegen n&í, s azt ilyesmi, akkor csak szimulál-^ na, és nem mérgezte volna g meg magát. ű A két jó barát gondolataiba# mélyedt. Versinyin törte meg sí a csendet: irt — Ha csak annyit tudnánk, g hol szedték fel a szanitécek .. A vele együtt szolgált katonák«^ vagy helyi lakosok közül va-‘ laki bizonyosan felismerné. '/ — Mondd, Ilja, nem lehel elképzelni, hogy ez az állapot­osak időleges? Hogy csak egye- £ lőre... # (Folytatjuk.) £ Fehér Elemér, az egyik fiatal szakmunkás. lett. ipari tanulójuk van. A szövet­kezet tagjai közül 12-en vesz­lek részt szervezett pártoktól« tárban. A fiatalok a közel­múltban alakították meg 24 tagú KISZ-szervezetüket. A ktsz tavaly 3 millió 312 ezer forint értékű munkát végzett, a tervet 102 százalék­ra teljesítette. Gyarapodott fel­szerelésük, berendezésük. A lakatosoknak 10x5 méteres műhelyt építettek. Minden la­katostanulónak külön munka- padja és szerszáma van. Az asztalos- és építőipari részleg felszerelése jelentősen bővült. A ktsz elsősorban a lakosság igényeit igyekszik kielégíteni. \ lakásbútorok 80 százalékát *i lakosságnak készítik. A szövetkezet tisztességes megélhetést biztosít tagjainak. ■ z átlagos órabér 7,44—7,65 forint között mozog. A közgyű­lésen 80 ezer forint osztalékot fizettek ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom