Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-11 / 36. szám

Szombat, 1961. február Ili 3 SOMOGYI NÉPLAP KI TUDJA?. A kislányt, Albert Er­zsit, pontosabban őt és a La­tinka Sándor nevét viselő bri­gádját decemberben megtap­solta a megye összes szocialis­ta címért küzdő brigádjának vezetője azon a gyűlésen, ame­lyen a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Somogy munkaverse­nyét értékelte, Erzsivel kezet szorított a megyei pártbizott- ság, a megyei tanács, a szak- szervezet képviselője, 'és át­nyújtották neki azt a munka- . versenyzászlót, amelyre ez van hímezve: »A legjobb szocia­lista munkabrigádnak.« Egyszer összetalálkoztam Erzsivel az utcán, és érdek­lődtem a zászló sorsáról. — Ott van a gépemen — mondta a kislány. — Amikor a tanácsról az üzembe vittem, az utcán sokan megnéztek, és azt mondták: »Ni csak, ver­senyzászlót visz! Kitüntették, jól dolgozhatott!« A szemük­ben tisztelet és megbecsülés volt. Szívesen elmondtam vol­na, hogy brigádom hogyan lett első, hogyan küzdött napról napra az eredményekért, mi­ként lapoztuk vissza állandóan a brigádnaplót, hogy biztatást kapjunk eredményeinkből, ho­gyan vigyáztunk, hogy el ne kövessük ismét a régi hibákat. De hát utcáin az ilyesmire nincs idő. Valóban, az utcán nincs. De az üzemben annál inkább meg­van a lehetőség arra, hogy az olyan jó brigád, mint a Latin­ka, átadja gazdag tapasztala­tait a többieknek. Biztosra vet­tem, hogy így is történik, hi­szen a Textilművek vezetői mindig sokat törődtek a mun­kaversennyel.. Amikor elindul­tam, hogy beszéljek azokkal, akik bizonyára már el is hatá­rozták, hogy a Latinka-brigád- tól elnyerik a megye legjobb brigádjának kijáró verseny­zászlót, biztos voltam benne, nem egy olyan brigáddal fo­gok találkozni, amely pályázik a zászlóra. Az első dolgozó, aki­vel összeakadtam, értetlenül nézett rám, amikor a zászlóról érdeklődtem. — A zászló? Mi­lyen zászló van a mi üzemünk­ben? — kérdezte. — Én most hallok róla először. ' Az utóbbi mondatot gyakran hallottam a gyűrűsfonóban, a kártolóban, de még a földszin­ten is, ahol Erzsi brigádja dol­gozik. — Tudja-e, melyik a megye legjobb szocialista brigádja? — kérdeztem a gépek között. — Nem, nem — hangzott a Válasz itt is, ott is —, nem tu dom. gádját sem tudom, hogy me­lyik — vallották meg nyíltan a B műszakban. Odamentem Er­zsi gépéhez, és megnéztem a zászlót. Csillogó betűivel ott lengett a gép végén. Erzsit nem lepte meg, hogy a B mű­szakból csupán Papp Erzsébet tudta megmondani, hogy a La- tinka-brigád a megye legjobb brigádja ... A zászló az értékelés óta itt van a génen érintetlenül. Sen­ki sem szólt róla, senki sem vitte olyan helyre, ahol többen is láthatnák. Pedig nem lett volna nehéz bemondani a mik­rofonba, hogy ide került. Nem esett volna nehezére a faliúj­ság-felelősnek, hogy néhány sorban megírja Erzsiék dicsé­retes szereplését. Az is jó lett volna, ha az igazgató, a szak- szervezet, a versenyfelelősök is jobban felfigyelnek rá. Ez a brigád nem vár ajnározást, de az mindenképpen jólesett volna nekik, ha nemcsak hátuk, ha­nem egy kicsit az egész üzem ünnepévé válik a zászló elnye­rése — hiszen az egész üzemet érte vele elismerés. Az üzemszerte tapasz­talt tájékozatlanság szégyen a gyárra nézve. De nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy — s ezen még inkább el lehet gondolkodni — a zászló jelen­léte egy még lendületesebb munkaversenyt indíthatott volna el az egész üzemben. Csak meg kellett volna mon­dani, hogy itt van, s hogy kö­vetkezetes munkával, összefo­gással nem is olyan ördöngös dolog legjobb ligádnak lenni. A szakszervezeti bizottság el­nöke minderre azt mondta, hogy a tizenegy brigádnak megemlítették Erzsiék sikerét. De hát hány emberből áll a tizenegy brigád? Százötven­ből! És hányán dolgoznak az üzemben? Kétezren. Ezer- nyolcszázötvenen semmit sem tudtak a zászlóról. Oda tették abba az eldugott üzemrészbe, Erzsi gépére, és megnyugodva azt gondolták, hogy ezzel az ügy be is van fejezve. Pedig a munkának csak most kellett volna igazán elkezdődnie. Szegedi Nándor Az ő munkája is benne van Elkészítette termelési tervét a szárszói József Attila Tsz (Tudósítónktól.) A balatonszárszói József At­tila Termelőszövetkezetben a zárszámadás befejeztével elké­szítették az idei tervet. A kö­zös művelésű 1536 holdból ke­nyérgabonát 306 holdon, takar­mánygabonát kukoricával együtt 338 holdon és a többi között cukorrépát 25, mákot 10, dinnyét 20, zöldségfélét 12 és silókukoricát 55 holdon ter­melnek. Állattenyésztésüket fs fej­lesztik. Szarva smarhá juk szá­növelik, tovább­máit 147«ről 202-re közben 53 darabot tenyésztésire és közfogyasztás­ra adnak. A sertésállományt 80 darabbal gyarapítják, és év­közben 278 hízót értékesítenek. Építkezési programjukban a többi között egy 120 férőhelyes hizlalda, egy 5 vagonos góré és egy kút létesítése szerepel A szövetkezeti gazdák jelenleg a szerfás juhhodály befedésé­hez nádat vágnak a Balatonon. Folyik a fakitermelés is. Rö­videsen megkezdik a legelők karbantartását. A csibenevelést tanulmányozták Zala megyében a csurgói járás tsz-vezetői (Tudósítónktól.) A csurgói járás termelőszö­vetkezetei a nagyüzemi barom- finevelés meghonosítását tűz­ték célul erre az évre. A megfelelő, szakszerű tenyész­téshez és neveléshez azonban nem rendelkeznek még min­denütt megfelelő gyakorlattal, tapasztalattal. Énnek részbeni pótlására a járási pártbizott­ság és tanács tapasztalatcsere­látogatást szervezett. A párt- Áz üzem legjobb br*- bizottság és a tanács vezetői, munkatársai, szakemberei és szövetkezeti vezetők látogattak el a Zala megyei Pakodi Álla­mi Gazdaságba, s a gyakorlat­ban tanulmányozták a szak­szerű csibenevelést. A legap­róbb csibék téli nevelésének módszereivel is megismerked­tek. A baromfi- és csibeólak épí­tésénél és átalakításánál már felhasználják a Zalában szer-. A Lábodi Kossűith Termelő- szövetkezetben írtam fel ezt a nevet: Kanyar István. A kör­nyéken híres sertésállomá­nyukkal kapcsolatban említette ígér Ferenc brigádvezető Ahogy jöttek-mentek az em­berek, ha csak úgy az ajtó­ban megállva is vagy 'a köny­velő mellé pár percre letele­pedve, majdnem mindegyik ejtett róla pár szót mondván, »ez a társunk megérdemli, hogy az újságba kerüljön a neve«. Ott találtam rá a sertésszál- lás takarmányelőkészítőjében. Egyszerű, csendes öregember. Fehér kötényben van. Látszik rajta, hogy kedvvel végzi mun­káját. Ahogy figyelem sza­vát, jellegzetes mozdulatait, eszembe jutnak az imént hal­lottak: — Ha csak egyetlen pár napos malac is elpusztul, Fista bácsi napokig bűskomor. (Szerencse, hogy ez ritkán for- £*> a^on “ 32 aT^‘ dul elő. A múlt évben is el­A deszkára támaszkodik, s az életéről beszél Kanyar bá­csi. 13 éves kisfiú volt, amikor Hermann Márkus bérlőhöz juk. — Van olyan eszetlen koca, enyésző volt az elhullás, nem amelyik csak ledobja magát' érte el a két százalékot sem.) nem ügyel kicsinyeire. Ez a KatómJ rózsát oinőv wmnf göbe — mutat Pista bácsi az szegődött a sertések mellé. A St teheted igaSS rTte elŐttÜnk levő kuWcába - felszabaduláskor földet kapott, orat letetne igazítani az ete- igen gondos. Mielőtt lefekszik, tési időhöz, olyan pontos Pis- körülnéz, merre vannak a kis ta bácsi. Dr. Hámori Béla ál- elevenek. Egyik bolondosabb, latorvos mondja: »Ez az em- a másik figyelmesebb. , . .. . , Már a legelőről is hazatér­ben igazolja, hogy a gondozo ,, , ...... lelkiismeretességén, pontossá- a sertések, besotetedett. szerzett. Szép a keresete, mert gán, érző szívén áll nagyobb- Kanyar bácsi sorra nézi a ma- jól gazdálkodott a kétéves részt az állomáríy biztonsága.« lacos kocákat. — Az átlagma- Kossuth. A tsz jövedelmének sJfegéSk ÓHa valame- ^cozás nálunk tíz felett van - summáját a sertéstenyésztés és lyiken észrevesz valami rend- mondja elégedetten S mintha a burgonya hozta. 1959-ben ellenességet — remeg kissé csak az elmondottak bizonyí- még 21 forint volt az egysé- vagy szomorkodik — már megy tására történne, keserves sí- az üzenet az állatorvoshoz: rást haUunk a túlsó oldalról. »Nagy baj vám, jöjjön ázom- . , . . . .vrc w nal«. így sok bajnak sikerül E siet’ hogy kiszabadítsa azt a terveztek. Munkaegységre ősz­elejét venni. kis ügyetlent, amelyik az any- szesen 550 184 forintot osztot­Reggel fél hatkor már az ja és a deszka közé szorult, tak ki. Beruháztak 112 ezer fo- állatai között található. A pjsta bácsi alig tud megnyu- rintot, s a szövetkezet tiszta s most nyugodt megélhetést, megbecsülést, szeretetet bizto­sít neki a szövetkezet. Tavaly 440 munkaegységet genkénti részesedés, tavaly prémiummal együtt 34,81 fo­rint. Az idei évre 40 forintot komdér alatt már ropog a tűz, , . , fő a burgonya. Még arra is godm utana- Micsoda sajnálja az időt, hogy délben rencse, hogy idejében érkezett! ebédelni menjen. Inkább ide A többi kutricában hozzák helyébe a meleg ételt, szalma közt nyugodtan pi- Este hat után kollégája, Dávid 1 millió 241 ezer 495 János vigyázza az állatokat. kismalacok össze­Mert a szopós malacokat ál- bújva. Néhány helyen 12-en is ne van. landóan figyelemmel kell tar- szunyókálnak. vagyona sze~ forint. Egyre jobban működik a lá- a sárga bodi Kossuth. S a növekvő eredményekben a 64 éves Ka­nyar Pista bácsi lelkiismere­tes és odaadó munkája is ben­Merényi Károlyné 14 „tiszta udvar, rendes ház" Iharosban (Tudósítónktól.) A múlt év második felében Iharosban verseny indult a »Tiszta udvar, rendes ház« cím zett tapasztalatokat. íSíXJíSíJÍXJíJÍStteJÍXNXXXJÉJSJeNXJíXJÍXSÍSXXXXÍíSÍJÍJÍSJÍXNNJeNJÍJÍSNSÍXSÍXXSÍJíNSííeSX*;, ház tisztaságát, az "-'gazdasági épületek BERKES! ANDRÁS c/budás és hűség — Badarság! Nagyon rosszul ismer. — Vagy nagyon is jól. Ki­csit azért az én fajtám vagy, nem tudtad átvenni a munká­sok gondolkodásmódját, gyak­ran tőkésmódra gondolkodói és én átlátok rajtad. — Mit lát? Tettem valaha kétértelmű kijelentést... — Annál okosabb s talán be­csületesebb vagy. — Becsületeim megítélése nem tartozik magára. — Azért még lehet vélemé­nyem róla. Fiacskám, ha vala­ki játékos, az a játéknak vál­lalja a kockázatát is. Sértő, amikor az embert csecsemőnek, butának tartják. Engem éve­ken át annak tartottál, osto­bánál?:. Pedig Erik bácsi nem ostoba és hallgatása nem ab­ból fakad. — Sohasem tartottam osto­bának. Gluber halkan felnevetett. — Dehogynem, ötvenegyben nehéz helyzetben voltam. Fel­kerestél1 a lakásomon. Emlék­szel? — Igen. — Szeretnél segíteni rajtam — mondtad. Jólesett közeledé­sed. Pénzt nem tudsz adni. El­lenben adjam át egyik szobá­mat, diplomata barátod szíve­sen kivenné. Szép summát fi­zetne érte. Kiadtam. Diploma- % barátodat csak egy alkalom­mal láttam. Tudtam, hogy re­ked kell a szoba ... — Néha kölcsönkértem. Pi­henni akartam. — Ágotával... — Igen vele. Ágin éppen úgy segítettem, mint magán. Férje börtönben ült... mindenki el­hagyta. .. Nyíltan nem talál­kozhattam vele, nem mertem. Remélem, nem tartja bűnnek, hogy segítettem Ágin... — Én népi. Én aztán nem. Esetleg Kun István. Valószínű­leg Kún István kifogásolná a segítségnek azt a formáját... — Csak nem hiszi... hogy... én és Ági ... Éreztem, hogy elvörösödöm. Nevetségesnek és megalázónak tartottam helyzetemet, ugyan­akkor már értettem Péter vi­selkedését. Igazat kellett ad­nom Glubernak: Péter játékos. Ö maga most már csak önma­ga biztonságával törődik, s -n- ki mással. — Péterkém, fiacskám — mondta ismét Gluber — fel­nőtt ember vagyok. Nem isme­retlenek előttem Balthazar Ág­nes és Koltai Péter korábbi kapcsolatai. Nincs értelme, hogy hazudjunk egymásnak. Neked fiacskám szükséged volt egy ‘ lakásra, ahol szerelmi ügyeidet lebonyolíthatod. Nincs ebben semmi különös. Én is voltam fiatal, nekem is volt garzonom az új Lipótváros­ban. >!­Koltai mintha megtört na. — Mondja, Erik bácsi, mi a kérése? — Segítened kell rajtam. Ma már jobban megteheted, hisz m sok minden megváltozott. Be­szélik, hogy koalíciós kormány alakul... akkor pedig én is számításba jöhetek. — Pár napig várjon. Meg­próbálom valamelyik gyárban elhelyezni. — Nem, Péter. Miért nem lehetnék én a Müszergyár fő­mérnöke? — Megőrült? . Nem! Isten ments. — Főmérnök? Hogy magát nevezzem ki főmérnöknek? — Igen. Szeretnék végre én is jól élni. Elég sok pártonkí- vüli mérnök van. — Szó sem lehet róla. — Ugyan, miért nem? Elis­mert, de jogtalanul félreállí­tott szakember vagyok. Ideje volna, hogy engem is rehabili­táljanak __ — Erik bácsi... térjen ész­re. — Észnél vagyok. Péter, nemcsak te, én is látom az or­szág helyzetét. Te is tudod, én is,, hogy recseg-ropog ez az egész keleti tákolmány. A tö­megeknek elegük van a kom­munista rendszerből. Ez a gó­lyalábán nyugvó agyagóriás napok, hetek múlva szétcob ban. Lehet, hogy szükséged^ lesz rám. Jöhet idő, s én hi­szem, hogy jönni fog, amikor! nektek benyújtják a számlát.; S fizetni kell, Péter. Nem pénz-? zel, hanem évekkel. Ne dobd el£ magadtól Erik bácsit... — Nem vagyok kereskedői! — mondta Péter határozottan.? A jövőmet egy lapra tet-í elnyeréséért. Az értékelő bi­zottság — mely évenként két­szer tart ellenőrzést — min­den házinál megtekinti a lakó­udvar és rendjét. Feltétel a kút környékének tisztasága, rendezettsége is. Ellenőrzik, hogy megfelel-e az egészségügyi követelmények­nek az ámyékszék, továbbá az utca képébe beilleszkedik-e a lakóház homlokzata, parkosít­va, fásítva van-e az élőkért. A tábla elnyeréséért 100 pontot kell gyűjteni a tulajdo­tem fel. Nem tartok két vasat gnosoknak. Iharosban az érté­a tűzben. _ S az,' amiről maga ábrándozik, nem következik; be. Soha! Igen, kell, hogy vál­tozás legyen. De annak a vál­tozásnak az irányát nem ma­guk, mi fogjuk megszabni... — Szavai már hamisan cseng­tek és egyre csalódottabban — Rendben van. Tegyük fel, hogy nem lesz változás — vá-: laszolta Gluber. — Rajtad az sem segít. Nem hiszed, hogy negyvennégyben segítettem; rajtad. De én tudom, és tu­dok mást is. — Mit tud? Azonkívül, hogy Ágival a maga lakásán talál­koztam, mit tud? — Azt, amiért mondjuk Kun István becsületet, te pedig börtönt kapnál. Csupán azért hallgattam eddig, mert gyűlő-: löm azt az embert és számom­ra fontosabb, hogy te legyél ay párt tagja és ne Kún. De ha^ rákényszerítesz... Péter... két- lehetőség van: vagy segítesz, és Kún István áruló marad, vagy! Kún segít, de akkor mi lesz: veletek? y Koltai felugrott. Elvesztette» türelmét, de látszólag nem ad-g ta meg magát. * — Gázember! fi (Folytatjuk.) ■ fi; kelés után 14 ház falára ke­rülhetett ki a kis tábla. E kez­deményezés elterjed az egész csurgói járásban. Kommunista szülők ankétjs a Táncsics Gimnáziumban Az iskolai pártcsoport és az iskolai tanács javaslatára ér­dekes ankétot rendeztek a Táncsics Gimnáziumban. Ösz- szehívták a kommunista szülő­ket, hogy megvitassák gyerme­keik munkáját és a jövő fel­adatait. A megjelenteket Török Le­hel tanár, a pártcsoport titká­ra köszöntötte, majd Merő Bé­la igazgató tájékoztatta a szü­lőket a tanulók eredményeiről; A részvevők elhatározták, hogy a jövőben rendszeresítik ezeket a találkozókat. Növelje b övelje bevételét, i kössön tojásszállításra, baromfinevelésre és hizlalásra szerződést a földm űvesszövetkezettel A szerződés előnyei: Előleg, magas átvételi ár, liba és tojás után takarmányjuttatás állami áron. (18210)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom