Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1961. február 28. A Phaedra mai szemmel GONDOLATOK A CS1KY GERGELY SZÍNHÁZ ELŐADÁSÁN N álunk magyaror­SZAGON — mint ahogy , , talán csak Franciaországot ki- lehet ura sorsanak, mert véve a legtöbb európai or­szágban — Shakespeare nép­szerűsége mellett elhalványul a francia Corneille és Racine. Amióta Lessing híres Ham­burgi Dramaturgiájában az addig kevésbé elismert Shakes­peare nevét tűzte fel (halála után több mint 150 évvel) a világ drámairodalmának a irodalom jellemzője is: hogy más és változatos cselekmény tárgyú tragédiában. Ö az. aki az ember nem ura és nem is híján befelé mélyíti el, és ez- kételkedni merészel a görög az zel megteremti a lélekelemző istenek bölcsességében, ami­életkörülmények rabja. Ezt a drámai műfajt. Ebből a szem- kor Phaedra cselvetése siker­felfogást ha általánosítjuk, egy pontból szinte felülmúlhafat- rel jár, ő az, aki nem ismeri adott társadalmi, rendszertől lanul nagyot alkotott Racine a a rettenetesein bosszúálló iste- élvonatkoztatjuk, akkor éles Phaedrában is. Olyat, ami a nek létezését, csak »jó, méltá- ellentétbe kerülünk a szocia- világ minden drámaírója szá- nyos istenekről« beszél, és lízmus perspektívájával. mára örökértékű példa lehet! amikor azt akarja, hogy higy­Kétségtelen, hogy Racine A ,. gyenek neki, akkor azt mond­tragédiájában is van ilyen esi- / \ PHAEDRANAK tarsa- ;a. ja: cine is nagyok voltak, az em­beri haladás élharcosai, sok tekintetben a modem dráma- irodalomnak Shakespeare-nél nem kisebb kezdeményezői. A XVII. század Franciaor­szágában mind a 'ketten Molié- re kortársai voltak. Életük és irodalmi tevékenységük kevés­bé harcos, mint Moliére-é, de írásaik végső, célzatával épp­olyan részesei annak a forron­gó erjedésnek, amely az angol polgári forradalom századának ra, és gondolom, hogy nálunk " ’ dalim mondanivalója is akadnak még, akik a saját ls vi_> ^ a saJát korában. És ez »Ijegyen tanúm a föld, az ég, ízlésüknek megfelelően első- nem mas’ mint a sorok között a nagy sorban ezt látják benne. Pe- elm°ndott kritika a XVII. szí- örök természet...« dig ha a cselekmény mélyére ?ac*, Franciaországának abszo- , . lut királyi államformájáról. A Engels a polgári korszak gonosz cselekedetet nem a ki- tragédiáinak hőseiben a »ko­ra lynő, hanem cselszövő ta~ rán jött forradalmár« megtes- nácsadóia hajtja végre. Kétes tesítőit vélte felfedezni. Ez el- értékű tanácsokkal is ő látja el mondható Hippolytosról is. úrnőjét, és egy gőgösen arisz- (Jó példa rá a mi Bánik bá­tokrata emberi magatartás ne- minik is!) Az író Hippolytos csúcsára, azóta Shakespeare “TÜ"’„A íéj-ilk ‘benne 'pe- elmondott kritika a XVII. szá halad az élen, és a történelem *?, ?n ezl Jat;l,aK Denneö Fe - - ............................. legújabb fejleményei, az em- dl.g.hf a cselekmény ­ben szellem legújabb rezdü- £ézünk’ azt ,fsszuk ,eszre' lései is őt igazolták. De két- boPV Raciae:nal a ségtelen, hoev Corneille és Ra- dla C?ak kuls° maZ' , oir,» désnek görög viszonylatban magasabb fokán álló görög tragédiáknál is (Antigoné, Elektra stb.) jóval fejlettebb, modernebb ' Racine tragikaí vében 32 uralkodó osztály szá- jellemzésével megindokolta felfogása. A tanulság, amit le­vonhatunk, nem az a sötét bo­rú, amit a görög tragédiákban a Kar még ígv szedett versbe: »Nem születni a legnagyobb boldogság.« (Sophokles: Oidi- pos Kolonnosban.) Nem, nem erről van szó! Raciné a görög burokban modem emberi tór­jaíze szerint értelmezett úgy- egyrészt Fhaedra szerelmi nevezett becsület megmenté- szenvedélyét, másrészt olyan sóért aljasságra is rábírja: hőst alkotott meg benne, aki »A becsületért közvetíti a tragédia fő mop­ámvékát vetette rá a francia ténetet mond el: a cselekmény , , , , , p^McsuraM MrSyig kül- lénye§es fordulópontjait nem szeretett Hippolytos mást sze- msta hős arcképének a meg­sőleges ragyogására. Hogy ez a.sors> nem az istenek mozgat- rét, akkor így kiált a zsarnoki formálását. Ez a hős a XVII. valóban így volt, bizonyítja az íak- hanem maga az ember, & királyi önkényt szító tanács- század Franciaországában is a tény, hogy a francia egyházi hatal™?s emberi érzelmek es és világi hatalmasok uszályát szenvedélyek. Igaz, hogy Raci­hordozó maradi irodalmi közíz- ne nemcsak a Phaedraban,_ha­lésnek sncerült mind a két Köl- fem csaknem minden muve­Föl kell áldozni mindent - da™alóját. az istenek vagy a az erényt is!« 80X8 sotet bosszújától nemret­... ., , , .. tegő, félelem nélkül élő, sza­Amikor aztán bekövetkezik ,,, , , , a tragikus fordulat, és Phaed- ^ « felszabadult gondolko- ra megtudja, hogy az általa dású, derűsen bizakodó huma­tőbe belefojtani a szót. A 25 ben f leghatalmasabb emberi éves Corneille Cid tragédiája érzést ., a. szerelemben látta körül akkora vihar keletkezett, megvalósulni Phaedra is hogy bár Corneille azután még »gyógyíthatatlan nagy szere­adóra: »Gonosz hízelgők, akiket nekünk Az ég haragja ád barátokul.« előre mutatott, és előre mu­tat ma is és mindenkor. A XVII. SZAZAD Fran- ' ciaországában több vita folyt le a régi és az új iroda- Végül pedig, ha feltesszük a lom rangjáról. Az egyházi és 48 évet élt, dé nem mert többé sai^t magáról mint a kérdést, hogy mi az a felelne- világi hatalmasok mellett még hasonló meresz témájú es szerkezetű tragédiát írni. A »féktelen beszél vágy játékszeréről de a XVII. század lő érzés, amit a Phaedra elő- olyan kiváló író is, mint Boi­Corneille megfélemlítését irá- Franciaországában, a szabad adásáról magunkkal viszünk, lean, azoknak adott igazat, nyitó mozgalom hátterében e™beri egyéniség gúzsbaköté- ami mint tisztító tűz átjárja az akik kizárólag a régi klasszi- Richelieu bíboros kezét ismer- s,^nek korában ez is igen nagy ereinket, és maradandó em- kus irodalomban látták az ér­jük fel, és a Francia Akadé- ^ meresz cselekedet volt. [éket jelent számunkra, azt féket, és az új irodalom úttö­núa állásfoglalásának a tekin- I—I OGY A SORSTRAGÉ- kell mondanunk: Hippolytos irőit lebecsülték, semmibe vet- telyet is sorompóba állították I I nTA tfiwa hurkában , , . , , ellene ouiKdDan aiajíja az. Becsületessége, bá- téli. (Boileau: »A regiek es az eiiene. maga a cselekmény mennyire , , .. , .... Hasonlóképpen járt Racine mo(jern mennyire mai, arra a torsaga, tiszta szerelme, ra- újak vrtaja.«) Ezek a viták is. Ellenfelei, akik a Phaedrá- ]egfőbb bizonyíték az a mély- gyogó humanizmusa lenyűgözi Carneille-t és Racine-t is élné­- 2 ™ «fiúik SZfÍfÍ!if "iff!(dolg°^ reható, alapos lélekrajz, ami- a nézőt, nemcsak Ariciát, sze- mították. Micsoda remekmű- SZimatOltaK, megbUktattáK a n„.:no _ C7drpn1rlf min darabot. Egy Pradon nevű ^ ^gM^bb cTelekedetb™”- relmesét’ *** »tündöklő éré- vekkel gazdagíthattak volna szerző hasonló tárgyú színmű- VJrgi hegyire megindokolja. nyéről« beszél. És ennek az az irodalmat, ha nem fojtják vét vitték vele szemben si- (pj kerre, mégpedig olyan módon, annak indoklása, hogy az oka, hogy Hippolytos az beléjük a szót! És mégis a f k f -Arícia miért szerette meg Hin- egyetlen a tragédiában, aki történelem nekik adott igazat. ^!y1.tgLZd,!?,hatelín?SOkei?- polytost stb.) A szereplők ’ re felvásárolták az első előadá­sok összes jegyeit. (Ennek a Pradonnak a nevét ma már alig ismerik.) A váratlan bu­kás és a vele szemben megnyil­vánuló gyűlölet megdöbben­. , ... .. megelőzte korát. Nem a rab- Ma nálunk is és mindenütt azt gyakran emlegetik ugyan a go- ° rög isteneket és a tanulságok, szolgatarto görög demokrácia értékeljük a Fhaedraban, ami­amiket kimondanak, a sors- fia, hanem a XVII. században ért akkor megbuktatták, ami­tragédia igazságait igazolják a Európa-szerte egyre inkább el- ért üldözték, ami új és ma legtöbbször, de a mód, aho- terjedő reneszánsz humaniz- előre mutató benne, s a maga gyan cselekednek, sajat csele- y tette Racine-t. A Phaedra meg- kedeteiknek az önmarcangoló 111115 terméke, a jövő mosolya, korában mereszen haladó jel­írása után (1677.) még 22 évet elemzése, mindez azt mutatja, a ma emberének a hangja a legű volt élt (1699-ig), de több világi hogy Racine-nál a szereplők régi ruhákba öltöztetett ókori Bellyei László .. . ....................... nem dróton rángatott figurák, t aigyu drámái müvet nem mert akiket a sors va?y az istenek ^------------------------------------------------------------------------------­írni, csupán két kevésbé ismert az elrendelés kérlelhetetlensé- bibhai tárgyú színjátékot, gév.el dirigálnak, hanem érző, .Igaz, hogy elnémulásának más szenvedő, a saját igazukért okai is voltak. Ugyanis Racine harcoló emberek, akiknek cse- jansenista iskolába járt, és lekedete az oka sorsuknak és mielőtt színműíróvá lett, pap- nem ellenkezőleg. A lélekrajz- r:ak készült. (A jansenisták nak ezt a mélységét, a cseleke- bűnnek tartottál! azt, ha vala- detek megindoklásának ezt HORGAS BÉLA: (VttLtí ma ad a wj Látod-e, kedves, látod-e a város kipihent arcát ringani a kékszürke vízben? Gyere a partra velem, tavaszi szelekből vetek neked ágyat, mert azt akarom, hogy pihenj, ha eljön a sötétbársony este. Nézd! a lámpák színes mása halványan szétolvad a tűzben, mint keskeny utak hasalnak a fények egyik parttól a másikig, s minden vasbetonnál erősebben kötik össze a várost. Karcsú tornyok, mint óriásujjak tartják felette a végtelent, mely hegyek ölében fekszik, s kitárja most előttünk titkos kamrái ajtaját. Nézd! nézd! hitted volna-e, hogy az utcák erdejében ennyi színben nyílik az élet, hogy egymillió emberfűszál nő sugárként hűvös magosba, s hogy a fűszálak harmatcsepp-szemében talán e pillanat villantotta fel először a jóbiztonság és a hit gyémántszikrájú lángjait. Ezért mondom, kedves, hogy gyere a partra velem, mert verset mond a város, emberi-szép költeményt. SZIRMAY ENDRE: Por kering a szálló szelek szárnyán, és visszahull, mert otthona a föld; Víz zuhog a sodró habok árján, és elcsitul, mert öleli a föld. — Ég az élet, vajúdik a világ, szövetkezett: az ember és a föld. Hit ujjong a vágyak harsorunn, s messze szól, mert biztatja a föld; Ember szánt a remény barázdáin, és dalol, mert felnyílik a föld. ki világi témáról drámát írt.) Ez a jansenista - szekta a XVII. században nagyon elter­jedt Franciaországban. A Phaedrán és általában Racine minden tragédiáján erősen életfelfogásától ihletett érezni a hatását. A jansenis- tudta így megírni. a mesteri tökéletességét, amit a Phaedrában is látunk, csakis a sorstragédiákon messze túl­jutott, a reneszánsz újszerű költő ták a predestináció elvét olyan erősen hangsúlyozták, hogy az már közel járt a fatalizmus­hoz. (Az ember a sors játék­szere, nincs szabad akarata slb.) Az emberi szenvedélyek raj­za, az emberi cselekedetek ilyen éri lmű motiválása ter­mészetesen ellentétbe került a kor uralkodó vallásos felfogá­R savai. Ezt az új jelleget érez­acine a jansenista isko- ték meg a Phaedrában. azok. Iában egyébként is ere- akik pénzáldozatoktól sem detiben olvasta a görög tragé- riadtak vissza azért, hogy diaírók műveit, így vallásos megbuktassák. De új és szokat- hite összetalálkozott a görög lan volt az író stílusa is. Ra­sorstragédiák sötét pesszimiz­musával. Erről az eieve-elren- delésről — hogy az ember a szeszélyes sors játékszere — beszél a tragédia nem egy sze­replője. (»Hiába harcolunk a sorssal« stb.) Persze a tárgy maga is görög, és ez a görög cine teremtette meg a szono- kias póz nélküli realista fran­cia színpadi stílust, amely a mindennapi prózai élet költői formába szedett kifejezése. S ez a nyelvében és az emberi élet felfogásában megújult gö­rögösen új tragédia a régi hagyomány szükséges kellék is szerkezeti formát, a »hácrnas egvség« szigorú törvényét sem találta nyűgnek. A Cid-vita óta a klasszikus drámai szer­kezet megtartásáért a Francia Akadémia tekintélye kezeske­dett: gúzsba kötötte a francia dráma formai fejlődésének a lehetőségeit. Mégis Racine-nál ez a megkötöttség is kincses- bányává válik: a hely, idő és benne mint a korhű ábrázolás eszköze. Csakhogy a sorstragé­diáknak ez a megformálása (ami péld ául Shakespeare-től teljesen idegen) vezet el ben­nünket közvetlenül a XIX század mechanikus polgári ma­terializmusán alapuló tragé­diákhoz. az Ibsen—Strindberg -Hauptmann vonalhoz. (Pl. Ibsen: Kísértetek stb.) Ahhoz cselekmény hármas korlátozó a béna kilátástalansághoz, ami egységet úgy fogja fel, hogy c modem polgári filozófia és az emberábrázolást a mozgai­Abécassis Guy; HURRA TÄRSUTAZAS! Egy hosszú tapasztalatokkal rendelkező idegenvezető szá­mol be szatirikus kötetben a társutazások humoros esemé­nyeiről, a turistái! ostobasá­gairól és a sokszor irigyelt »ideális foglalkozás« keserves pillanatairól. Mulatságos és szórakoztató könyv. Amado Jorge: A VÍZORDÍTÓ HÁROM HALÄLA A nálunk is jól ismert kitű­nő brazil író e művében ott kezdi a történetet, ahol mások befejezni szokták: a hős halá­lával, illetve többszörös halá­lával. Egy köztiszteletnek ör­vendő, meglett korú tisztvise­lő váratlanul hátat fordít »jó­polgári« családjának és elzül- lik. Barabás Tibor: GÉNUAI randevú Barabás Tibor új könyvében novelláit, riportjait és úti- jegyzeteit gyűjtötte ssze. A »Génuai randevú« szimbolikus cím: Barabás két világot szem­besít könyvében. A szocializ­must, mely társadalmi ténnyé változtatta a humanizmus gondolati törvényeit az egyén és a közösség kölcsönös fele­lősségéről, szolidaritásáról, és a kapitalizmust, mely ember­ség és erkölcs helyett az »em­ber az embernek farkasa« ke­gyetlen elvét tette létének lapjává, Könyvespolc H. Berta Lajos: MUNKASARCOK »Mindig az volt a vágyam, hogy egyszer könyvem jelen­jen meg, és átadhassam egy­kori munkatársaimnak: Néz­zétek bikficek, rólatok írtam« — írja a szerző. E könyvének alakjait villanyszerelő, eszter­gályos, kőműves barátairól mintázta. Hétköznapjaikat, vi­dám perceiket, óvódásaikat vetette papírra. Megírja Péter bácsi történetét, aki betegen szökik ki az ágyból, hogy a fonodában megjavítson egy gépet. Szeplőst, a kötnivaló kölyköt, Szirák bácsit, a nyug­hatatlan nyugdíjast. Gyűlöl­ködve ír Suhajdáiról. aki 1956- ban gyávaságból embert ölt. • Beauvoir S. de-. EGY JÓL NEVELT ÜRILÄNY NAPLÓJA A francia írónő könyve bel­ső önéletrajz — Rousseau mű­fajában. Az írónő száméra az életkörülmények, a társadal­mi helyzet, a család, a rokon­ság, a szerelmek leírása — egyébként mindmegannyi re­mek jellemzés — csupán ke­ret. Ebbe illeszti lényeges mondanivalóját, azt, ahogyan az ókonzervatív polgári csa­lád sarja 'fokozatosan felszaba­dul, és szembefordul környe­zetével, amelyből. azonban végleg és teljesen sohasem tud kiszabadulni Grin Alekszandr: HULLÄMFUTO A regény egy nemiétező képzelt világban játszódik. Herwey, a regény főszereplő­je makacsul keresi — ahogy ő nevezi — a »teljesülé1, len« bol­dogságot. Érdekes, lebilincselő kalandok után meg!alá!ja Dai- syt, s vele együtt a nyugodt, boldog életet. A mű, akárcsak Grin másik könyve, a »Bíbor­vörös vitorlák«, kalandos, for­dulatos, lírai finomságú törté­net. Kolozsvári Grandpierre Emil: EGY SZEREPLŐ VISSZATÉR A kötet három kisregényt és egy tucatnyi új novellát fog­lal magában. A kisregények és elbeszélések javarészének színhelye a magyar vidék, a kar a két háború közötti Ma­gyarország. Az író érett mű­vészettel és kitűnő iróniával rajzolja meg az úgynevezett úri középosztály jellegzetes alakjait, életük tartalmatlan- ságát és léhaságát. Ezeken kí­vül a kötetben megtalálja az olvasó Grandpienre Emil mai tárgyú írásait is. Marton Béla: UTAZÄS a VÉNUSZRA A »Ceresz foglyai« c. nagy­sikerű fantasztikus regény szerzője új könyvében is a XXIII. század társadalmával és különösen a világűr pionír» jaival foglalkozik. Egy földi expedíció kiszabadítja a Ce­resz foglyait, majd folytatja útját a Vénuszra. Ott szörnyű harcot folytatnak az égitest veszedelmes állataival és nö­vényeivel, elektromos viharai­val, s csak az utolsó pillanat­ban sikerül a földre vissza­menekülniük. Az izgalmas re­gényt Szlovák György illuszt­rálta. Pesold Ferenc: ÚJPESTI HÄZ A »város pereme« egy da­rabjának életét mutatja be az iró a harmincas évek elején egy ósdi bérház keresztmet­szetében. A ház jellegzetes la­kói — a fájós lábú hírharang- házrnesterné és részeges párja, a sokgyermekes bérel számoló, a feketelistára tett munkás és a többi kisember — problé­máin keresztül ismerkedik meg az olvasó a kor válságával, amelyet a Horthy-rendszer nem tud s nem akar megolda­ni. Az újpesti ház lakói kö­zött is vannak, akik vállalják az illegális harcot: nekik ál­lít szép emléket Pesold Fe­renc. Sinka István: ELTŰNIK A HÓRI-DOMB Az írások felidézik a régi pásztori parasztvilágot; az ura­dalmak kegyetlen és emberte­len légkörét, és azt is, ami e nyomorúságot egyáltalán elvi­selhetővé tette: a paraszti élet apró örömeit, emberségét, hu­morát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom