Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-16 / 40. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 40. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1961. február lß. Filmszínházaink műsorából MAI SZ4MUNK TARTALMÁBÓL: Inkvizíció és boszorkányperek (3. O.J Látogatás a baleseti osztályon (5. o.) (6. o.) „Mélységesen elítéljük Lumumba és társainak gyilkosait.. Felháborodott tiltakozások dolgozóink körében Világszerte óriási tiltakozást váltott ki a törvényes kongói kormány vezetőjének, Lumumbának és két miniszter társának meggyilkolása. Belgrádban 150 ezer ember tüntetett, Moszkvában ezrek vonultak a belga követség épülete élé. S nem csupán e három ember halála miatt. Egy nép érdekében, mely rengeteget szenvedett a gyarmattartók igájában, s amelyet ismét rabszolgasorba akarnak süllyeszteni. Együtt éreznek a kongói néppel, s elítélik a gyarmatosítókat Kaposvár dolgozói is. Lumumbára emlékeztek Néhány percre megszűnt az írógépek, számológépek csattogása. Letették a ceruzákat, vonalzókat az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói. Lumumbára, a Kongói Köztársaság aljas módon meggyilkolt miniszter- elnökére és két társára emlékeztek. — Az ENSZ-től kért a kongói nép segítséget szabadságának megvédésére, s az ENSZ ehelyett a gyarmatosítókat segítette, s engedte, hogy elfogják, meggyilkolják a kongói nép legjobb vezetőit — hangoztatta Szakonyi Gyula igazgató. — Nem közömbös, hogy mi történik Kongóban — vette át a szót Kása Zoltán. — A kongói nép is szeretne. úgy élni, mint mi, békében, szabadon. — Nem fejeződött be ezzel a gyilkossággal a kongói nép szenvedése — figyelmeztetett Bakó József. — A gyarmatosítók bérencei tovább szervezik a fegyveres bandákat, s ki akarják irtani a törvényes kormányhoz hű baluba törzset. Egyperces néma csend. Lumumbára és meggyilkolt társaira emlékeztek. Minden tekintetből ez áradt: a kongói néppel vannak, velük éreznek. „Megdöbbenve hallottuk a gyászhírt" Fiatalok. A Felsőfokú Tanítóképző Intézet másodéves hallgatói: Lukács Irma, György Ágnes, Micskei Sándor. — Megdöbbenve hallottuk a gyászhírt — mondják. — Amikor a menekülésről értesültünk, először örültünk, de aztán láttuk, hogy egy megtervezett gyilkosságról van szó. Miért tűrte az ENSZ, hogy fegyveres banditák meggyilkolhassák Lumumbáékat? Ki kellett volna már régen szabadítania őket. De az ENSZ és Hammarskjöld meg a nyugati hatalmak csak azon fáradoztak, hogy Kongó belga gyarmat maradhasson. Ezért kellett meghalnia Lumumbának és társainak. Pedig mennyit teliettek volna még népük szabadságáért ...! S nemcsak ez a három fiatal, az intézet valamennyi tanulója, tanára így érez. Ezt tükrözte a délután megtartott tiltakozó gyűlés is. „Érlük is dolgozunk..." Olajos ruhájú nők, férfiak gyülekeznek a Kefeüzemben. Néma csendben, megdöbbenve hallgatják a szónok szavait Lumumbának és társainak gáládul végrehajtott elhurcolásáról, meggyilkolásáról. Pedig nem most hallják először. A rádió híreit, az újságok cikkeit, melyek Kongóból érkeztek, mindig aggódva lesték. — Elsősorban Hammarskjöld az oka, hogy ez megtörténhetett — mondja Nagy Bé- láné. özv. Hajas Jánosné mindnyájuk nevében szól: — Együtt érzünk a kongói néppel. — Vekszli Lászlóné KISZ-titkára fiatalok véleményét tolmácsolja: — Öérettük is dolgozunk, s azt akarjuk, hogy a kongói fiatalok is úgy élhessenek, ahogy mi... Közönséges gyilkosság volt — Rengeteg a munka nálunk, mérleget készítünk — mondja Pirk Tibor, a 23-as AKÖV főkönyvelője —, de a Kongóból érkező híreiket sohasem mulasztjuk el meghallgatni. Véleményem: közönséges gyilkosság volt ez az ENSZ segédletével. Az ENSZ bebizonyította, hogy nem akar Kongóban rendet tei-emteni. Megoldás? Van! Rá kell bízni a kongói népre, hogyan kíván élni. Ennek megvalósítása csak a szovjet kormánynyilatkozatban követeltek alapján lehetséges. A nagyatádi dolgozók tiltakozó gyűlései (Tudósitónktól.) A nagyatádi üzemek dolgozói szerdán délután tiltakoztak Kongó törvényes miniszterelnökének, Lumumbának és társainak meggyilkolása miatt. A Konzervgyárban délután 2 órakor 10 percre minden üzemrészben lejállt a munka. A nagyteremben összegyűlt 300 dolgozó egyperces néma felállással adózott a meggyilkolt hazafiak emlékének. Juhász Árpád igazgató Lü- mumba haláláról szólva elmondotta, hogy embereket meg lehet ölni, de egy nép szabadságeszméjét nem lehet halálra ítélni. — A szabadság előbb-utóbb mindenütt győzedelmeskedni fog — mondották felszólalásukban Kincses Józsefné és Végh Mátyás dolgozók. A Fonalgyárban ugyancsak 2 órakor került sor a tiltakozó gyűlésre. A délelőtti és délutáni műszakosok mintegy 350 dolgozója előtt Győri Vendel, a békebizottság tagja ismertette a kongói eseményeket. A Dohánybeváltó Vállalatnál 2 óra előtt 10 perccel jöttek ösz- sze a dolgozók tiltakozó gyűlésre. Szalafai Józsefné mondott rövid beszédet, Simon Fe- rencné, Zakariás Lajosné és Biczó Jánosné felszólalásukban elítélték a gyilkos gaztettet. Széles Angéla kiszdsta a KISZ- szervezet tagjainak véleményét tolmácsolta. — Szomorúan vettük tudomásul a kongói miniszterelnök meggyilkolásának hírét — mondotta. — Lumumba népének szabadságáért harcolt, és mi, magyar fiatalok rokonszenveztünk harcával. A harc tovább folyik — A Szovjetunió a világűr meghódítására készül, a gyarmatosítók ezalatt gyilkolnak, elnyomják a kongói népet. Melyik rendszer különb? Világos a két tettből — hangoztatja Mihalics István, a Textilművek alapszervi párttitkára. — Megőrizzük Lumumba és társai emlékét. Azzal, hogy meggyilkolták őket, csak szították a harcot. Lesz, aki tovább vigye a zászlót, s. tovább fog folyni a harc — vélekedik Kapitány Ferencné. — Nekünk is ez lett volna a sorsunk 1956-ban — emlékeztet Simon Lászlóné —, ha bejönnek hazánkba az ENSZ csapatai. Miért tűrte az ENSZ? — Az ENSZ könnyelműsége volt, hogy hagyta idáig fejlődni a kongói eseményeket — mondja Apáti János, a TRANSZVILL öntője. — Miért tűrték, hogy Hammarskjöld kiszolgálja a nyugati hatalmak, a belga gyarmatosítók érdekeit? Már régen le kellett volna váltani, s olyan embert odaállítani, aki igazságosan intézkedik. Ha ezt megteszik, nem kellett volna a kongói nép vezetőinek életükkel fizetni azért, mert szabadságot akartak népüknek. Zorin átadta a szovjet kormány nyilatkozatát a Biztonsági Tanács elnökének Üjabb jelentések Kongóból Nyilatkozatok, tiltakozások és tüntetések világszerte New York (MTI). Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes kedden felkereste Sir Patrick Deant, a Biztonsági Tanács elnökét és átadta neki a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát. A TASZSZ-jelentés szerint az újságírók kedden megkérdezték az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét, mi az amerikai kormány álláspontja a (kedden kiadott szovjet kormánynyilatkozatról. A szóvivő minden választ megtagadott, s nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a nyilatkozathoz. Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldötte nyugati hírügynökségek jelentése szerint kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem ért egyet a Hammarskjöld leváltására irányuló szovjet követeléssel, továbbra is támogatja a főtitkárt. Az amerikai ENSZ küldött újságíróknak adott ebédjén ezután minden logikát megcsúfolva hangoztatta, a kongói események »veszélyeztetik az ENSZ-t is, és ezért kívánatosnak, tartja, hogy az ENSZ tagállamai tegyenek minél előbb hatékony és kollektív intézkedéseket,« Stevenson sajnálkozással nyilatkozott ugyan Lumumba Pilátus hallgat... Korunk Pilátusai kezüket mossák egy hang, egy szó nélkül, a nyilvánosság teljes kizárása mellett. S elég rövidlátók és rosszul hallók ahhoz, hogy észrevegyék, meghallják: éppen ez a némaság kiáltja újra meg újra a- tények igazolta vádat a belga gyarmatosítók kiszolgálójává szegődött ENSZ-re és a szervezet főtitkára, Hammarskjöld fejére: — Ti adtátok a fegyvert a gyilkosok kezébe, és a fegyver is ti voltatok! Afrika népei egyik leghősibb szabadságharcosának kiömlött vére tirátok hull vissza lemoshatatlanul! Mióta Lumumba halálhíre bejárta a földet, valameny- nyi országban elemi erővel tombol a felháborodás. Az emberiség kérdez, s akik részesei a legförtelmesebb gyilkosságnak, azok hallgatnak. Ami azt illeti, nehéz is lenne a nyugati diplomácia farkasvicsorítást báránybégetés mögé rejtő nyelvén tanúságtételre állni a világ népei elé! A nyilvános kézmosás ezért késik. A legfőbb Pilátus ezért jár elöl a szótlanságban. Szigorú tények birtokában nehéz nyugtató magyarázatot adni a kioltott emberéletekért. Hammarskjöld úr nem tagadhatja le, hogy a vezetése alatt álló világszervezethez a Kongói Köztársaság megteremtője, maga Patrice Lumumba fordult segítségért. A főtitkár késznek mutatkozott a segítség- adásra úgymond azért, hogy a Kongóba bevonuló ENSZ- csapatok megakadályozzák a vérontó testvérháborút, hogy segítséget nyújtsanak a nagykorúvá érett, függetlenséget, szabadságot kívánó kongói népnek! És ... bevonulnak az ENSZ-csapatok Kongóba. Hammarskjöld első teendője lefegyverezni a törvényes kormányhoz, a Lumumbához hű fegyveres erőket. Azokat a harcosokat, akiket nem a belga zsold szólított a harc zászlai alá, hanem a szabadság és függetlenség legszentebb eszméi! De még ezzel a lépéssel sem fejeződik be a világszervezet főtitkárának, napjaink legmegvásárolhatóbb emberének »áldásos« tevékenysége. Lumumbát rövidesen a Kasza- vubu—Csőmbe—Mobutu-klikk kezére játssza, és behunyja a szemét. A belga pénzen vett triumvirátus, háta mögött az — eddigi mostohából egyszeribe »-édes«-sé vált — anyaország gyarmattartó erejével, háta mögött a hivatását immár lábbal tipró ENSZ-szel sem érzi elég erősnek magát. De nyíltan, harcoshoz méltóan nem öl. Színjátékot rendez, szökést készít elő, mert szemtől szembe nehéz legyűrni a szabadságot. Ide fasiszta módszerek kellenek. Menekülés közben ejteni el az ellenfelet. Hammarskjöld úr pedig hallgat. Rendezi a gondolatait, töri a fejét, mit mondhat a Lumumba életét számon kérő emberiségnek. Ö talán csak sejti, amit mi valghányan már tudunk: nincs olyan védöbeszéd, amely lecsillapíthatná az emberiség haragját, méltó felháborodását. Nem születhet olyan diplomáciai mesetákolmány, amely elfordíthatná a világ valamennyi népének pártoló rokonszenvét, együttérzését a Kongói Köztársaságtól! L. I. meggyilkolásáról, de mindjárt mentegetni próbálta az ENSZ- szerveket, azt állította, hogy az ENSZ és a főtitkár nem hibáztatható a sajnálatos események miatt. Az újságírók megkérdezték, vajon az Egyesült Államok az ENSZ-ben »feltétel nélkül« támogatja-e Belgiumot csali azért, mert az a NATO tagja. Stevenson kitérő választ adott, kijelentette, bízik a NATO- ban és annak »szükségességében,« de nem hiszi, hogy az ENSZ-ben szorgalmazni kell a közös NATO-politikát. A NA- TO-tagság nem jár azzal a kötelezettséggel, hogy a tagállamok egységesen szavazzanak — mondotta. Befejezésül Stevenson közölte, hogy az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács szerdai ülésén terjeszti be javaslatait a kongói kérdésben. Az angol külügyminisztérium kedden a szovjet kormánynyilatkozattal kapcsolatban kiadott állásfoglalásában védelmébe vette és támogatásáról biztosította Hammarskjöld ENSZ főtitkárt. A francia külügyminisztérium megtagadott mindennemű állás- foglalást, az olasz külügyminisztérium pedig szintén az angol és amerikai álláspontot tette magáévá. Green kanadai külügyminiszter szintén azt közölte, ’ hogy Kanada továbbra is Hammarskjöldöt támogatja. LEOPOLDVILLE Lumumba miniszterelnök özvegye kedden az ENSZ- parancsnokságra ment és kérte meggyilkolt férje holttestének kiadatását. Lumumba özvegy éj Dayal, az ENSZ kongói képviselője fogadta, és részvétét nyilvánította a miniszterelnök halála miatt. AFP-jelentés szerint kedden ülést tartott az úgynevezett Ileo-kormány és elhatározta, mindaddig nem adnak ki hivatalos nyilatkozatot Lumumba haláláról, amíg Adula, a kormány »belügyminisztere« visz- sza nem tér katangai »tájékozódó utazásáról«, ELISABETHVILLE A gyilkos Csőmbe, a katangai szakadár kormány vezetője kedden sajtóértekezletet tartott, és újabb arcátlan kijelentésekre ragadtatta el magát. Kereken visszautasította az ENSZ-nek azt a kérését, hogy kivizsgálják Lumumba halálának körülményeit. Meg sem kísérelte, hogy tisztára mossa magát, hanem cinikusan csak azt hajtogatta, hogy Lumumba »letartóztatásának, menekülésének és halálának körülményei« senkire sem tartoznak, mindez Katanga belügye. A hóhér még ke- veselte is a katangai ENSZ- erők »tétlenségét.« Kijelentette ugyanis, hogy a Kongóban támadt »zűrzavaros helyzetért« az ENSZ a felelős, mert nem akadályozta meg fegyveresen a katangai balubák felkelését és nem lépett fel Stan- leyville-ben a Lumumba-kor- mányhoz hű erőkkel szembeni, holott ugyanakkor elismerte a leopoldville-i Mobutu—Kasza- vubu-féle rendszert. Megkérdezték az újságírók, mi a véleménye arról, hogy az ENSZ-csapatok vezérkari főnöke Elisabethville-be érkezett Lumumba halálénak kivizsgálására. Csőmbe arcátlanul hangoztatta, »nem érdekli többé az egész ügy és nem törődik azzal sem, miként fogadja a miniszterelnök meggyilkolásának hírét a nemzetközi közvélemény.« Végezetül közölte, hogy Roger Trinquier, a hírhedt volt francia ejtőernyős ezredes hamarosan Elisabethville-be érkezik és átveszi a katangai fegyveres erők parancsnokságát. ROMA Olaszország több városában a lakosság gyászlobogókat tűzött ki a házakra a meggyilkolt Lumumba miniszterelnök iránti kegyeletből. Palmiro Togliatti, az 01as2 Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatban- ítélte el a gyarmatosítókat e szörnyű bűntényért. LONDON Bfemal professzor, a Béke Világtanács elnöke a nemzetközi közvélemény nevében felháborodását fejezte ki Lumumba meggyilkolása miatt és az ENSZ-nek küldött táviratában követelte a bűnösök felelősségrevonását. Hangoztatta: »A gyilkosság az ENSZ- főtitkár kongói politikájának következménye.« Nkrumah ghanai elnök kedd esti rádióbeszédében kijelentette, bár Lumumba miniszterelnök és két társa halálának körülményei még tisztázatlanok, »egy tény teljesen világos: azért ölték meg őket, mert az ENSZ, amelyet maga Lumumba miniszterelnök hívott be Kongóba a rend és nyugalom biztosítására, nem tett eleget feladatának, sőt megfosztotta a törvényes kongói kormányt a védelem minden eszközétől«. A történelemben első ízben fordult elő, hogy egy ország törvényes vezetőjét a világszervezet nyílt együttműködésével pusztítanak el, egy olyan szervezet tudtával, amelyben az áldozat bízott.« Az ENSZ teljesen tétlen volt, míg a belgáktól irányított katangai szakadár kormány repülőgépeket és fegyvereket szerzett be a gyarmatosítóktól. Mobutu kívülről kapott segítséget »azoktól, akik visz- sza akarják állítani a gyarmati uralmat« — mondotta. Nkrumah ezután számos felháborító tényt sorolt fel, többek között megemlítette* Csombéék havi négyszáz font fizetést ajánlottak fel a volt német náci tiszteknek és más fasiszta elemeknek, hogy részt vegyenek az afrikai népek ellen indítandó gyalázatos háborúban. (Folytatása a 2. oldalauj
