Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-14 / 38. szám

Kedd, 1961. február 14.. 3 SOMOGYI NSPLAF NEMZETKÖZI Sz EMLE Iliiért nyugtalan \ogueira sir? A portugál tájékoztatásügyi minisztérium pazarul berendezett palotájában szép szám­mal gyülekeznek a világ minden tájáról ösz- szesereglett újságírók. A feszült várakozás jel­zi, hogy nem mindennapi eseményre számíta­nak a jelenlevők. A három évtizede fennálló Salazar-rendszerben már a sajtóértekezlet té­nye is rendkívüli esemény. Az adott helyzet­ben azonban nemcsak ez vonzotta az elegáns palotába az újságírókat, hanem a téma is, amelyről feltehetően szó lesz. Az természetes, hogy meghívót .csak külföldi tudósítók kap­tak, elvégre mindaz, ami ott elhangzik, nem tartozik »avatatlan« hazai újságírókra... A „kedélyes“ úriember 1 dühös lesz A sajtóértekezlet szónoka, a kormány meg- bizdttja egy bizonyos Nogueira úr, választé­kos beszédű, nyelveket tudó, jómodorú, szel­lemes úriember, aki már első megnyilatkozá­saiban kedélyesen megnyugtatja hallgatóságát, hogy a szóban forgó téma — mármint a Santa Maria hajó ügye — jelentéktelen semmiség, amelynek semmiféle politikai háttere nincs. Az egymás után pattogó kérdések azonban egyre jobban kihozzák sodrából, és amikor egy gyanútlan újságíró rííegkérdezi, igaz-e az, hogy a kormány széleskörű letartóztatásokat foga­natosított, pirosra gyúlt arccal, magából ki­kelve, ordítva válaszol: »Hazugság! Egy szó sem igaz az egészből!« Ezután már több kényes kérdés nem akad. A jelenlevők Ugyanis elég tájékozottak ahhoz, hogy Portugáliában még külföldi újságírónak sem ajánlatos ujjat húzni a hatóságokkal.' Nogueira úr is ismét kedélyes úriember lesz, aki néhány jelentéktelen szót mond »valami Galvao nevű századosról, a hajó elrablójáról«, és azután a sajtóértekezlet véget ér. Egy jelentés, amelyért börtön járt Ki ez a Galvao kapitány, akinek személye tíz'napig az érdeklődés középpontjában állott, és akinek tevékenységét a portugál kormány olyan kétségbeesetten igyekszik jelentéktelen­nek feltüntetni? Kezdetben Salazar híve. Követi akkor is, amikor a diktátor 1932-ben magához ragadja a hatalmat, és Hitlert is megelőzve fasiszta diktatúrát létesít Portugáliában. Az évek mú­lásával azonban Galvao rádöbben, hová visz ez a rendszer. Kiábrándultsága fokozódik, és a fordulópont akkor következik be életében, amikor megbízást kap a kormánytól, hogy ké­szítsen jelentést a legfontosabb portugál gyar­matok: Angola, Portugál-Guinea és Mocam­bique helyzetéről. Galvao komolyan veszi megbízatását, és a jelentés elkészül. A tények nyers leírása azonban hallatlan dühöt vált ki Salazar »udvarában«. A kapitányt letartóztat­ják, és 16 évi börtönbüntetésre ítélik. A jelen­tést tűzbe dobják, a másodpéldány azonban — 14 évvel elkészülte után — a világ közvéle­ménye elé kerül, és még azokat is megdöbben­ti, akiknek netán voltak illúzióik a Salazar-fé- le rendszert illetően. A jelentés megállapítja, hogy a portugál gyarmatokról a lakosság tömegesen menekül, elhagyja földjét és otthonát, s a falvak elnép­telenednek. Ezeken a helyeken — hangoztatja a jelentés — olyan helyzet alakult ki, mintha tűzvész pusztított volna, és nem volna vizünk, tűzoltó-fecskendőnk, sem tűzoltónk. Ilyen kö­rülmények között nem meglepő, hogy a cse­csemőhalandóság 60 százalékos. A munkások körében a halálozási arányszám 40 százalé­kos. A jelentés ennek okaira is rámutat. Kü­lönböző okokból, de.főként a rossz fizikai ál­lapot miatt a munkaképes korban levő lakos­ság 30 százaléka munkaképtelen. Mit tett e hiány pótlására a kormány? — veti fel a kér­dést jelentésében Galvao kapitány. Felhábo­rítóan erőszakos eljárásokhoz folyamodott, és olyan helyzetet teremtett, hogy »csak a halot­tak mentesülnek a kényszermunka alól«. A helyzet sok tekintetben rosszabb, mint a rab­szolgaság idején volt — állapítja meg a továb­biakban. »Jelenleg a bennszülötteket nem vá­sárolják, hanem egyszerűen bérbe veszik a kormánytól. Ha pedig valaki megbetegszik vagy meghal, a munkáltató egyszerűen új munkaerőt igényel.« Galvao kapitány nagy vihart kiváltott je­lentése e szavakkal végződik: »Teljes felelős­séggel állítom, és bizonyítani tudom, hogy mindaz, amit mondok, igaz. Legfeljebb azért érhet bírálat, meri nem mondtam el a teljes, igazságot, vagyis nem ismertettem a problé­ma valamennyi vonatkozását. Ehhez azonban jó néhány kötet könyvet kellene megírnom.« A Santa Mariából Santa Liberdade lesz Galvao kapitány több mint tízéves rabos- kodás után megszökött börtönéből, és kapcso­latot keresett azokkal a haladó erőkkel, ame­lyek mind Portugáliában, mind pedig külföl- ' dön arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy elsöpörjék a hazájukban hatalmat bitorló fa­siszta rendszert. Ezek a forradalmi erők ké­szítették elő azt a felkelést is, amely a Santa Maria portugál őceánjárón kirobbánt. A cél az volt, hogy felrázzák a világ közvéleményét, s a figyelmet a portugál nép szenvedéseire és elszánt harcaira irányítsák. Galvao kapitány­nak és bátor társainak merész kísérlete teljes sikerrel járt. A hatalmas óceánjáró tíznapos útja a tengeren valóban az egész világ figyel­mét Portugáliára irányította. A világszerte megnyilvánuló rokonszenv-tüntetések pedig Salazar »hűséges« NATO-szövetségeseit is ar­ra kényszerítették, hogy tartózkodjanak a be­avatkozástól, és csupán ingerült szemlélői le­gyenek az eseményeknek. így történhetett meg, hogy az időközben Santa Liberdade-ra (Szent Szabadság) átkeresztelt Santa Maria dicsőséges útja után az amerikai és az angol hadiflotta díszkíséretével befutott a brazíliai Recife ki kötőbe. Angola már válaszolt Nogueira úr a lisszaboni sajtópalota előadó­termében megnyugtatta az újságírókat, hogy a Santa Maria-ügy jelentéktelen semmiség. Közben azonban Portugáliában — Európa nyomortanyáján — erősödik a rendszer elleni tiltakozás, amelyre a titkosrendőrség letartóz­tatásokkal és a szokott brutalitással válaszol. Angolában — Portugália legfontosabb gyar­matán — azonban már fegyveres összetűzések robbantak ki. Mozog a föld Salazarék talpa alatt. Hát ezért nyugtalan Nogueira úr. Meg is van rá az oka. (MTI) ötszáz baromfit gondoz . Oetelics Györgyné és De- telics Mária, a szentborbási Béke Tsz dolgozója. Az idén kilencezer naposcsibét ne­velnek fel. A tsz 56 ezer forint jö­vedelemre számít a csirkék eladá­sából. m A valóságra épüljön a végleges termelési terv Termelőszövelkezeteinltben a zárszámadás lebonyolításával párhuzamosan készítik a ter­melési terveket. Előzetes fe­lülvizsgálatuk már csaknem mindenütt megtörtént. Érde­mes, sőt szükséges idejében fi­gyelmeztetni a vizsgálatok ta­pasztalataira. v A termelőszövetkezetek ak­kor készítenek jó termelési tervet, ha a benne foglalt cél­kitűzések egyaránt szolgálják a Saját és a népgazdasági ér­dekeket. A megye termelési, árutermelési előirányzatát kel­lő időben lebontották a járá­sokra, s a járási tanácsok il­letékesei igyekeznek meg­egyezni a termelőszövetkeze­tek, községek vezetőivel .b- ban, hogy adottságaik, lehető­ségeik alapján miből mennyit termeljenek és értékesítsenek. Már ennél a lépésnél szám­talan hibára bukkant az elő­zetes felülvizsgálat. Például az egyik olyan , községtől, amely tavaly nyolc mázsa ba­romfihúst adott közfogyasztás­ra, most mindössze ötöt kér­nek, egy másik helyről pedig, ahol a múlt évben hét mázsát adtak, most ötvenet várnak. Nem szabad elfelejteni: vajmi keveset ér az olyan terv, amelynek megvalósítására nincs és nem teremthető meg minden előfeltétel. Más rendellenességekre is fény derült. Például a kapás­növényekből a legtöbb helyen feltűnően alacsony termésátla­got irányoznak elő a készülő tervekben. Nem lehét reális­nak tartani a tervezett 10—12 mázsás májusi morzsolt kuko- ricaátlagöt, amikor az agro­technika szüntelenül fejlődik, tehát okvetlenül meg kell mu­tatkoznia az előrehaladásnak a termésmennyiségekben is. Foglalkoztunk már a napra­forgó jelentőségével. Sajnos, ennek a növénynek a termelé­sében lemaradt megyénk. A népgazdaság 15 ezer hold nap­raforgót vár Somogytól, de ed­dig a háztájival együtt is alig több mint 10 ezer holdra kö­töttek szerződést. A marcali járásban például az előirány­zott 2500 hold helyett 1240 hold napraforgó termelésére vállal­koztak. Célszerű lenne, ha a végleges terv elkészítése előtt fontolóra vennék, hogy a szö­vetkezetek és a háztáji gazda­ságok még mekkora területet vethetnének be ezzel a nö­vénnyel. Ha jól utánanézünk, minden bizonnyal meg tudjuk termelni az előirt mennyiséget. Hasonló a helyzet a kukori­ca vetésterületével is: a mar­cali járás kivételével minde­nütt csökkenteni akarják. Sem­mi esetre sem helyeselhető Sz, különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy az egynyári szálas­takarmányok vetésterületét a tsz-ek az előzetes tervek szerint növelnék. A vetésterület "csök­kentésének és a túlságosan ala­csonyra tervezett termésátla­goknak tulajdonítható, hogy eddig mindössze 400 vagon ku­korica termelésére kötöttek szerződést megyénkben az elő­irányzott 900 vagon helyett. Főleg a déli járásokat érinti a dohánytermesztés problémá­ja.. Nincs elfogadható indok ar­ra, hogy ennek a jól jövedel­mező növénynek 300 holddal kevesebb legyen a területe, mint amennyit a megye elő­irányzott. Ha tárolási vagy egyéb gondjai vannak is a kö­zös gazdaságoknak, még min­dig megteremthetik az étdvrt mennyiség megtermelésére szükséges feltételeket. Helyes lenne, ha számítás­ba vennék a tagok háztáji te­rületét a konzervipari növé­nyek termelésénél is. A Nagy­atádi Konzervgyár körzetében 700, a szigetvári gyárhoz tar­tozó területen pedig 350 hold­dal kevesebbet kötöttek le a szükségesnél. Különösen a pa­radicsomnál nagy a lemara­dás. Az állatállomány helyzetét és az előzetes terveket vizsgál­va sok olyan hiba került fel­színre, ami — ha nem javít­ják ki — igen nehéz helyzet­be sodorhatja egyik-másik szövetkezetünket. A legáltalá­nosabb hiba a megalapozatlan tervezés. 12 800 hízott marhát vár a néosazdaság a megye tsz-eitől, előtervükben mégis több mint 18 ezer marha hiz­lalását irányozták elő a terme­lőszövetkezetek. Ez a vállalko­zás túlzott, s félő, hogy nem lesz kellő mennyiségű alap­anyag A közös gazdaságok gondosan vizsgálják meg lehe­tőségeiket, és • olyan hizlalási tervet készítsenek, amit meg is valósíthatnak. Az alapanyag- hiány már most figyelmeztet arra, hogy minden borjút fel kell nevelni a tközösben is, a háztájiban is! Vegyék számba a szövetke­zetek, hogy éves viszonylatban mennyi sertés-alapanya'gra v£»i szükségük, és bontsák negyed­évekre süldővásárlási tervüket. Nekik is, a községi tanácsok­nak is az a feladatuk, hogy szervezzék, segítsék a háztáji gazdaságok szerződéses sertés­hizlalását. ■ Az sincs rendjén^ hogy némelyik tsz csupán a kö­zös állatállomány takarmány­meg^i^re ISO n­BERIESI BiDRBS cAzíitás és hűség (38) év alatt egy vacak rongyot sem, Mondjam vettem magamnak? Anyád felállt. Szeme félel­metes volt Hangja sziszegett. Ijedten hátráltam, azt hittem, meg akar ütni. — Most már elég volt! Ülj azt, ifdol, , _ /dik. hogy kiegészítésként „ n v,OSy na“yon 5 háztáji iószág eltartására is »oltam' h0gft9m“den-^kell szénát, abrakot juttatnia, ka magamra hagyott? Hiszeng Ezeket a fő hlbíikati hiányos­azok kövének meg akik Kol-^sá kat állapította még az elő­tár karjaiba kergettek. Vágyj2 mondjam azt,' hogy voltam, és támaszra volt szűk-' zetes tervfelülvizsgálat. Kija- gyógyításukra még van idő, mivel (a terveket végleges formában — Ági, te a szememre hány­tad az imént, hogy nem sze­retlek, hogy idegen .vagy, hogy titkolódzóm. — Igen... ezt érzem. — Jól érzed. Igazad van. Titkolódzóm. — Éreztem.. ~~—--------—•» -y ségem? Azt felelik, erősnekbpy-.tx-. *11, „i t udja meg. Aztán mégsem ad- során felgyülemlett szívem- ]®> te átkozott bolond! Hat mit kellett volna maradnom. ErősS *7 inéi « tam oda. — Névtelen levelek? a hülyék dadogtam. ben és ami akkor az eszembe képzelsz? Megijedek a ^ nagy maradtam. Nem lettem ellen-lé . BZ 1981"BS fjriZí]ilS33 ;? — Mint jutott. Pedig a lába elé kellett hangodtól? Hetek óta frászban ség. Naponta megkörnyékeztekStervének reálisnak kell lennie, — S ma- volna borulnom és ölébe kel- élek miattad és még velem a másik oldalról, de én Pista*s megvalósítható, a népgazda­ga hisz a névtelen leveleknek? lett volna sírnom bánatomat ^báísz az én fejemre szórsz oldalán maradtam. Ha azok&ágvak és a szövetkezetnek is — Ha igazat írnak, igen. Ha- Mily nagy volt anyád, meny- átkokat. , kö?é álltam volna, akik per-i — - " A heverore borultam es fel- cenként az új tavaszról, fehér; tört szívemből a keserűség, tavaszról zudtál és ez igaz. Koltai sze- nyíre fölöttem állt Még akkor __________ retője voltál. Évek óta tudom, is engem féltett.. _Igen, titkom van. Évek óta Nem volt szívem elmondani. — Ági, né idegesítsd fett ma­t rtkolódzőm. A te titkodat őr- A kétségbeesés elvette jó- gad. Nem szabad, zöm évek óta. zanságomat. Talán az is felnje- Mintha megőrültem volna. _ . - titkomat’ rült bennem, hogy anyádra ve- Most utólag szégyellem maga­. . 'tem magam, megölöm őt, mert mat, mert úgy viselkedtem, — Azt. A te titkodat rejre- titkom nem derülhet ki. Nem mint a sarokba szorított pat­getem Pista előtt. Éppen úgy, tettetni. Támadtam, védekez- kány. Felugrottam. mint te. De tovább nem lelte . tem nagy hangon. _ Maga idegesít fel. Maga.. _ Mas is tud roa. ^ — Én... ért Koltai szerető- de nem... nem engedem, hogy — Miféle titokról beszel, je? közénk álljon. Megvédem a — Már sejtettem, de nem ad- — Te... boldogságomat. Érti? Megvé­tam meg magamat. _ _ — Miféle újabb kitalálás ez? dem. Megszenvedtem érte. S jövendöltek, talán Srrtam! hűséges maradtam volna a sze-; — Bőgj. Bánom is én. Ak- relemben, de hűtlenné váltam; kor is ilyen nagy hangod lesz, volna mindahhoz, amiben Pista ha Pista elmegy' a Vági utca hisz, amiben én iiiszek és ami­16-ba és Gluber megmutatja a ben tisztességes maradtam, szobát? Akkor is azt mondod, Miért vitték el Pistát? És miért miféle kitalálás ez? Hát nem nem mondták, hogy visszatér, érted? Más is tudja, hogy Kol- Én nem tudtam. Szeretem őt. tai szeretője voltál! Segíteni Ki. hiszi el nekem. Hazudtam.; hasznos célkitűzéseket kell tar­talmaznia. Még annyit: ha el­készültek a tervek, a szövetke­zet vezetői brigádértekezléten, majd pedig családonként be­széljék meg a feladatokat, hogy a közösség minden egyes tagja világosan lássa, milyen tenni­valók várnak rá. Tanácskozás iV^J'a tsz-ek megszilárdításáról akarok. Most össze kell fog- mert féltettem a boldogság r.unk, ha gyűlöljük egymást, mat,. Pistát, önmagamat. S áki& (Tudósítónktól) —- — —— ------------- — ««». avaesszeuveu«™ érte. 0 akkor is Pista nem tudhat- fél, az megtanul hazudni. S* A napokban ' értekezleten — Arról, ami ai névtelen le- Hogyan merészel ilyet monda-‘ha kell, foggal, körömmel fo- 3a > bel.e„p ?!;u!’ de eloob hazudnom kell továbbra ^ £vettek részt a csurgói járás velek írója előtt nem titok. ni? — Ó, én balga. Mintha a gok harcolni. És írhatnak mii- a^.onutV " Mondd • • • mit csl' raert nem veszíthetem el Pis^községi népfront-elnökei és a — Névtelen levelek? . hazugságot védeni lehetne. De hó névtelen levelet írjanak! na junk; ... . tát. A gyermekemet se. TalánJmezőgazdasági állandó bizott­— Egy hete minden nap ér- én akkor, hidd el, arra gondol- pista hisz nekem, tudja, hogy A sírás kijózanított, nyugta- egyszer megbocsátja ne-jlságok elnökei. A nagyüzemi kezik egy levél. A mai Pista tam, hogy a boldogságomat ve- szeretem. Menjen, mondja el is nemileg, de fajdalma- haznCcípnt ivf-<;i7*gazdálkodás problémáit vitat­kezébe került. dem. _ J . fiának, hogy Koltai szeretője mat keserűségemet nem mosta Kem ezr a naz igsafot' ^f'gták meg. Ezt megelőzően Mol­Időt keli nyernem, hogy - Tudtam, hogy hazudni voltam. Meg másoké! Egész el. Ügy ereztem hogy a tor- nem mondhatok, ariyam. Ha-£fl4r Gergely mezőgazdasági gondolataimat rendezzem. fogsz — folytatta csendesen Budapesté. Nos, miért nem télitekért nemcsak en vagyok a zudni fogok. Maga pedig —1 " ­— Névtelen levelek? — Mást anyád. — Te szerencsétlen... megy? — A ruhásszekrényhez bűnös. Nem kerestem a szava- náljon azt> akar_ gs nem tudtam kérdezni. Anyád segíteni akarok. ugrottam, feltéptem ajtaját, a kat> azt mondtam, amit erez­könyörtelenül folytatta. ,— Maga? Maga akar■ segite- ruhákat vad összevisszasággal tem- . \ _ Minden levelet elégettem, m? Az egészet azért talalta ki, szórtam szét a szobában! — — Mit mondja^? Mit mond­óiéin akartam, hogy Pista meg- mert gyűlöl, mert féltékeny ... Látja ... ezt mind, mind a sze- hatok? Megcsaltam Pistát, t udjon valamit. Eleinte arra Ömlött belőlem a szitok, retőim pénzéből vettem. Csu- Mondjam azt, hogy azért tisz- gondoltam, odaadom, tudja Szegény anyád. Mindent a fe- pa drága holmi... Na, hall- tességes maradtam? Hogy nein rpg£ az igazat. Jobb, ha előbb jéhez vagdostam, ami az évek gat? V^gy talán tudja, hogy öt züllöttem el? Ki fogja elhinni? csi-ijmémök, a járási tanács v. b.- ne$elnökhelyettese tartott elő- bo_i£adást. A termelőszövetkezetek g megszilárdításának szükséges- Sségéről szólva hangsúlyozta a Anyád csak annyit mondott^jó munkaerkölcs és a munka- — Menj, elkésel az orvostól.^fegyelem fontosságát. Az előadást élénk vita kö- (Vége következik.) Ivette. haragudjon rám. Ha tud dsásson meg'...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom