Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1961. február 12. 3 SOMOGVl NÉPLAP ÍGY GAZDÁLKODTAK 1960-BAN A leltelek első közős éve Most első ízben tarta­nak zárszámadó közgyűlést Ba- latonlellén. Szövetkezetük, a Balatongyöngye Tsz 1959. de­cember végén alakult. Egymil­liós közös vagyont mondhat magáénak a szövetkezetbe tö­mörült 256 család az első esz­tendő befejeztével. Esedékes hitellel nem tartoznak a bank­nak, s prémiummal együtt a tervezett 31 forinttal szemben 36 forint 75 fillért ér a mun­kaegység. Tizenkét hónap fá­radozásának elismerésre mél­tó eredménye ez. — Sokan voltak, akik az alakuláskor nem nagy jövőt jósoltak szövetkezetünknek — emlékezik vissza Mátyás Lász­ló aranykalászos gazda, a Ba­laton gyöngye elnöke. — Most azonban már bárki láthatja: van olyan egyéves múltja kö­zös gazdaságunknak, amelyre bizton alapozhatja megélheté­sét falunk parasztsága. Pedig nemcsak segíti, hanem nehe­zíti is a szövetkezet helyzetét az a tény, hogy községünk Ba- laton-parti község. Nálunk minden második parasztember csak fél lábbal állt a földön. Ezzel is, azzal is foglalkozott, gyermekeit meg már korábban elküldte pénzfizetéses állásba. A belépési nyilatkozatot 260 tag írta alá. Közülük 47 kapja az öregségi járadékot. Pártoló tagként 108 embert vettek fel, akik 395 holdat adtak a közös­be. E földek nemcsak trágyát, hanem rendes munkát sem kaptak hosszú idő óta, s évről évre kukoricát termettek. Tessék ilyen körülmények között nekivágni az első esz­tendőnek azzal a céllal, hogy 12 hónap múlva kimagasló eredményekről adhasson szá­mot a szövetkezet! A lelleiek nekivágtak. Azzal kezdték, hogy — működési engedély nélkül — az alakuló közgyűlés utáni napokban vállalták: megtöltenek 13 jégvermet. Márton Antal, Somogyi Pál, Kovács Aladár, Kocza László, Molnár György, Béri Ferenc, Halász Rudolf, Boda Takács István és sokan mások — ösz- szesen negyvenen — törték, vágták, és fogatokkal hordták a jeget. A keresetet talán szétosztották maguk között? Még mit nem! Traktort vettek rajta, egy kiselejtezett, de még használható öreg Hoff ért. Aztán engedett a föld ja­nuári fagya, szántani kezdtek a fogatosok. Szinte csodálni lehetett szorgalmukat. Ösztö- kításához is hozzáfogtak. A nözte őket a tudat: az üres föl- gazdáit mindössze 22 tehenet dek minden 100 holdból 95 adtak a tsz-be. Hármat vettek, hold várja az ekét. Elsőként a s az összesből tízet meg kellett kertészetnek kijelölt 30 holdat hizlalni. Maradt 15 fejős jó­szántották fel. Mészáros Ferenc szág. Egy kivételével vala­pedig készítgette a melegágya­kat, s hozzáfogott a kerti mag­vak előteremtéséhez. A tavasszal megint csak a fogatosok bizonyultak a szö­vetkezeti munka legjobbjainak. Vetették az árpát, a zabot, az aprómagot összesen csaknem 230 holdon. Jól vetettek, mert gazdag lett az aratás: tavaszi árpából leilei rekordtermést — holdanként 11 mázsa 50 kilót — takarítottak be. Mátyás László Idejében dönteni kellett ar­ról is, mi legyen a 22 hold kö­zös szőlővel. Megművelésének megszervezésével és irányítá­sával csapatvezetői minőség­mennyi leellett: a 14 tehén 15 borjút hozott a világra. Gon­dozza is őket Gréczi Lajos bá­csi úgy, ahogyan egyéni ko­rában megszokta. A 20 koca is csakhamar benépesítette a kút- ricákat. Ma 100 süldő futkároz hizlaldájukban. Az Eszti azaz: Németh Istvánné — ki- verekszi, hogy mindig legyen elegendő abrakjuk. Meg arról is intézkedik, hogy reggelen­ként férje — mielőtt elmenne dolgozni a vasútra — segítsen ellátni a jószágot. A lelleiek első számadásá­ban azt is érdemes megemlíte­ni, hogy létesítettek baromfite­nyészetet. Törzsállományuk tojására a baromfikeltető állo­más a jó fizető vevő. Szólnunk koll a kerté­szetről is. Helyben a piac: az üdülők megvették az összes konyhakerti termel vényt. Haj­nalban megszedte a portékát Blaskomcs Ilonka, Prés Já- nosné, Bagyarik Gézáné és a brigád többi tagja, aztán ko­csira a paprikát, zöldséget, pa­radicsomot, és irány valame­lyik nagyobb üdülő. Az idén primőrárut is értékesíthetnek. December 5-én elhatározták: melegházat építenek. S 13 nap múlva befűthettek az új léte­sítmény kemencéjébe. Azóta már áttűzdelték a palántákat. Fuvarosaikról csak a legna­gyobb elismerés hangján szól­nak. Ha 250 mázsa cement ér­kezik a bogiári állomásra, egy ben Fehér József^ kiváló Jjot- fordulóval elviszi a négy spe­ditőr kocsi. Makoveclz Pál — az egyik fogatos — téglát hordott Kéthelyről. Este 11 órakor fo­gott be, másnap délre megér­kezett Lellére 70 mázsás rako­mánnyal. _ Ilyén helytálló emberek szö­vetkeztek egy évvel ezelőtt Lettén. Munkájuk eredménye­ként a növénytermelés 258 ezer, az állattartás 255 ezer, a fuvarozás 356 ezer, a kertészet 330 ezer, az egyéb üzemág 255 ezer forint bevételt adott. A szövetkezet 1700 hold területen gazdálkodik. Ebből 850 hold a szántóföld. Ám amint látjuk, más jövedelemforrásokat is kiaknáznak a lelleiek. Ezért lehetnek elégedettek közös gazdálkodásuk első esztendejé­nek eredményeivel. Kutas József termelő gazdát bízták meg. Szaktudását beleadta a mun­kába: 150 hektó bor vár érté­kesítésre a közös pincében, amelyet Fehér Ignác kezel. A növényápolás _ ez volt a község első nagy erő­próbája. A 320 hold kapálniva- lót 152 személyre bontották le. Nem maradt gazban sem ku­koricájuk, sem burgonyájuk, sem répájuk. Aratáskor meg kaszát, sarlót fogott a falu ap- raja-nagyja, köztük a tanítók is. Ilyenkor Parragi Pál és Gyenes Imre is bezárta a bog­nár- és kovácsműhely ajtaját. A 100 hold árpával két nap alatt végeztek, összes kalászo­suk 450 hold volt, ebből csak 70 holdat vágott le a gép. A közös állattenyésztés kiala­Munka, tanulás, kultúra sport AZ UTÓBBI ESZTENDŐK- vében is szerepel — a szocia- BEN s részben még ma is lizmus építésére szólít csata­gyakran vitatott kérdés a párt- szervezetekben és a társadal­mi intézményeknél: milyen megbízatásokat adjunk a fia­taloknak, különösen a KTSZ- tagofknak; hogyan vonjuk be őket a szocializmus építésébe, úgyhogy maguk az érdekeltek is kedvüket leljék e munká­ban; és általában: hogyan ne­veljük a fiatalokat, milyen ideálokat állítsunk eléjük. De nemcsak a felnőttek kö­rében okoz gondot az útkere­sés — a »hogyan?« kutatása közben problémázmík maguk a vitaalanyok, a fiatalok is. Az első kérdés rendszerint sorba minden hazáját, népét szerető fiút és leányt, függet­lenül attól, hogy tagja-e KISZ-nek vagy sem. Az »Ifjúság a szocializmu- sért«-mozgalom alkalmas va­lamennyi fiatal összefogására. A mozgalom célja és program­ja figyelembe veszi a fiatalság emberibben megállja a helyét* több tudásra, korszerű művelt­ségre van szüksége. Lehet-e a tanulásnál szebb feladatot ál- a lítani a fiatal nemzedék elé? Hatalmas életerő feszül ab­ban a társadalomban, amely kötelességévé teszi az ember­nek, hogy művelődjék, s fej­leszti a széles tömegek kultu­rális igényét, sőt nem éri be életkori sajátosságait, s az az ezzel: biztosítja hozzá a lehe- egész ifjúságot átfogó tömeg- tőségeket is mozgalommá válhat. E PROGRAMBAN a legtel­jesebb harmóniában egyesül a társadalom és az egyén érde­ke. A fő cél: a fiatalok képes­ségeinek sokoldalú fejlesztése a munkában, a tanulásban, a így hangzik: Mit tegyünk? Ezt kultúrában és a sportban. Az kérdezik a kommunista ifjúsá- Ifjúsági Szövetség tagjainak e gi alapszervezetek vezetői az célokért kell magukkal ragad­üzemekben és a tsz-ekben. A válasz készein állna, szépen hangzik, könnyű kimondani is: Vegyetek részt a szocializmus építésében.« Aki kimondja a választ, nem akar frázisokat lalnia. pufogtatni, koptatná, mert hit­tel hiszi és tudva tudja, hogy a mi korszakunk hősi korszak, a ma emberei, a mai élet épí­tői új történelmet írnak: a legnemesebb emberi társada­lom alapjait rakják le. A világ leghaladottabb nemzetei között menetelünk, megteremtjük a szabadságot és a boldogságot. Amit teszünk, kisugárzik az egész földkerekségre. Har­cunkból példát, erőt, bátorsá-, got merítenek a kapitalista rabságban nyögő emberek százmilliói. A szocializmus, kommuniz­niuk az egész magyar ifjúsá­got. Ahhoz, hogy valaki e mozga­lomban részt vehessen, e négy követelményt kell magára vál­Sorrendben a munka az el­ső a követelmények közül. Ez érthető is, hisz a szocialista építést mindenekelőtt a szor­gos munka viszi előre. Ebből fakad a jólét, a bőség. A min­dennapi helytálláson kívül a technika fejlesztését, a munka termelékenységének emelését, az együttműködésen, a megér­tésen alapuló szocialista kollek­tívák megteremtését, termelési és takarékossági mozgalmak elindítását és istápolását kéri a KISZ a mozgalomban rész­vevőktől. De az ember nemcsak mun­mus — duzzadó fiatalság. Az kával tölti az idejét. Ahhoz, új világ építésében részt ven­ni — méltó az ifjúság rangjá­hoz, lelkesedéséhez. A kom­munizmus közeli valóság a mi népünk számára is. Testvéror- szágaink közös eredményei alapján a mai magyar ifjúság a kommunista társadalom fel­nőtt osztaga lesz. DE KÖZBESZÓLNAK AZ IFJAK: igen, értjük a célt, kötelességünket is tudj uk, de mit csináljunk, ez itt a kér­dés. Tudunk-e az ifjúság minden rétegének konkrét, válóban testhez álló feladatokat, adni, többet, érthetőbbet, mint hogy »vedd ki részedet a szocializ­mus építéséből«. A felelet erre csak az lehet, igen, tudunk! A fiatalok lelkes és sikeres akciói az eleven bi­zonyság erre. Ezekben a na­pokban pedig egy nemrégiben született mozgalom fejlődésé­nek és szélesedésének vagyunk tanúi. Ez a mozgalom — a ne­hogy valaki jobban dolgozzék, Fizikailag felkészíteni, a fia­talokat és egyúttal nemes szó­rakozáshoz, hasznos időtöltés­hez juttatni őket — ez a sze­repe a negyedik követelmény­nek, amely rendszeres sporto­lásra szólítja az ifjúságot. Éppen ez a sokoldalúság te­szi érdekessé, vonzóvá fiatal­jaink számára az »Ifjúság a szocializmusért«-mozgalmat. Száműzi azt a korábbi helyte­len nézetet — ez főként a DlSZ-ben uralkodott —, amely nean vette figyelembe a fiatal­ság sajátos igényeit. A mozgalomban való részvé­telnek több tucatnyi változata* módja van. Ellenőrizhetők és számon kérhetők a vállalások. Hosszú időre, öt esztendőre ad programot az ifjúságnak. NEM KÉTSÉGES: fiatalsá­gunk örömmel és lelkesedéssel kapcsolódik be az új mozga­lomba, s válik ennek révén a szocializmus tevékeny és fá­radhatatlan építőjévé. Megad­ni ehhez a bátorító szót, segí­teni feladataik valóra váltásá­ban a fiatalokat — ez viszont a felnőttek kötelessége. Igazi kommunista munka ez. Varga József TÚL A KEZDETEN Bevált a második műszak a Kaposvári Faipari Vállalatnál 1961-et a nagy változások évének tekintik a Kaposvári Faipari Vállalatnál. Jóllehet nem épül új üzemrész, új gé­piek se igen érkeznek, mégis jelentősen megváltozik a mun­ka. Az eddigi egy műszakot ugyanis két műszak váltotta fel. A helyiipari és hasonló profi­lú üzemek között ez az első az országban, ahol ilyen módszer­rel is kívánják növelni a ter­melést, fokozni a gépek kihasz­nálását. Az új műszaknak új dolgo­zókra is szüksége volt. A régi brigádokat ketté kellett bon­tani, hogy délelőtt és délután is dolgozzanak jó szaktudású munkások. Helyükbe új embe­rek kerültek, s felhígították az összeszokott gárdát. Sok gon­dot okozott az a 24 nőmunkás, akit a fényezőben alkalmaz­tak. Javarészt ugyanis még sohasem dolgoztak iparban. Csupán hallomásból ismerték a szervezett munkások életét és az üzemi rendet. De ma már bátran kijelenthetik a vállalat vezeti*: rájuk is lehet számí­tani. Igaz, sokan közülük még mindig csak 60—80 százalékra teljesítik a tervet, de ha visz- szatekintenek arra az időszak­ra, amely alatt idáig eljutottak* elégedettek lehetnek. Eleinte BÉR KÉSI ANDRÁS r cJhulás és hűség Gluber nem zökkent ki a szerepéből. Rám nézett, aztán Péterre. — Gondolkodhattok. Hagyok időt. — Takarodjon ... menjen a szemem elől és csináljon azt amit akar ... Gluber felállt. Meghajolt. Az ajtóban visszafordult. — Nem sietem el a dolgot. Várom az üzeneted. — Rám­nézett. — Ágota, maga a józa­nabb, beszéljen vele. Viszont­látásra. De Péterrel nem lehetett be­szélni. Teljesen megzavarodott és nagyon nagy erőfeszítésébe került, hogy megálljon a tisz­tesség útján. Sajnos, nem pírt. Nem bírt, mert életének ellent­mondását nem oldhatta fel. Újabb rettegésben eltöltött hetek következtek. Ketten voltunk odahaza, öl­tözködtél, én pedig az orvos­hoz készültem. Izgatott voltál, én meg lehangolt, mert el­mondhattad, hogy nyomon vagy a pécsi ügyben. Az áru­lót hamarosan a párt elé állí­tod. Találkozód volt egy pécsi pasassal. Akkor tudtam meg, hoev hónapok óta nyomozol. Kértelek, hogy hagyd abba, in­gerülten visszautasítottad. Nem, inkább elpusztulsz, de nem élsz árulóként. Iszonyatos érzés volt. Minden oldaliról szí­vós lassúsággal közeledett fe­lém az igazság. Szívem alatt pedig élt már a gyerek. Mindig azt gondoltam, hogy a titok, a hazugság akkor de­rül ki, ha én akarom. Nem. Sohasem akkor, amikor mi akarjuk, mert nem tudhatjuk, hogy ki ismeri még titkunkat rajtunk kívül. Lám, ismerte Gluber is... Talán az a pécsi pasas is, akivel éppen aznap délután találkoztál... Azon tű­nődtem, mit kellene tennem, hogy abbahagyd a nyomozást, amikor csengettek. A postás jött. Kimentéi, átvetted a le­velet. Kérdeztem, ki írt? Néz­ted a borítékot. Nem volt rajta a feladó neve. Felbontottad. Elolvastad egyszer, elolvastad másodszor is. Arcod elsápadt. Zavart, ideges voltál. Hajadba túrtál, kigomboltad inggalléro­dat, panaszkodtál a melegre és zavartan össze-vissza beszéltél. Sejtettem, hogy valami kelle­metlen hírt kaptál. Ki írt? Az egyik barátod, illetve nem is barátod, hanem csak ismerő­söd. Felálltál, leültél, az ab­lakhoz mentéi, végül köszönés nélkül elrohantál. Láttam, hogy remeg a kezed... Alig hogy elmentél, anyád toppant be. Le sem vetkőzött. — Már járt itt a postás? — Igen — válaszoltam. — Hozott egy levelet. — Hol van a levél? — Pista eltette. Anyád lihegett, kapkodta a levegőt. — Ugye már megint gyalog jött fel, már megint takaré­koskodik. Nem válaszolt, a fotelhez tá- molygott és szinte beleroskadt. Vízért szaladtam, benedvesí­tettem egy törülközőt és a szí­ve fölé tettem. — Rosszul van, anya? — Az a mafla postás — sut­togta — az a vén mafla ... pe­dig hogy a szájába rágtam. Is­tenem, tudtam, hogy baj lesz... — A levél? — kérdeztem ijedten, de megnyugodva. Ta­lán magának szólt a levél és Pistának nem lett volna sza­bad elolvasnia? — Nem lett volna szabad. Még abban a nyomorúságos helyzetemben is némi kárörö­met éreztem. Végre megértem, hogy anyádat is láthatom ösz- szetörve. Soha életében nem kért tőlem semmit. Kemény volt, mintha gránittömbből formázták volna. Titkolta előt­tem érzelmeit. S íme most itt ül előttem megtörve, szeme könnyes, arcán a rémület és a kétségbeesés ül. Megsajnál­tam. Most nagylelkű leszek. azért van, mert nem bízik ben­nem. Már régen akartam erről beszélni. Hát miért nem szólt? Megvártam volna a postást a kapuban, vagy a lépcsőház­ban ... Pista, amikor elolvas­ta a levelet, egészen belesá­padt. Nem válaszolt. — No, biztosan nem olyan nagy a baj. Szedje össze ma­gát. Segíthetek valamit?. Meg­tudjam, mi volt a levélben? Hallgatott. — Anya, még most is titko- lódzik? Ha nem őszinte hoz­zám, hogyan segítsek? Milyen ügye van, amiről Pista nem tudhat? Valakitől pénzt kórt kölcsön? Csak a fejét rázta tagadóan. Konoksága ’ idegesített. Itt ül előttem összetörtén, segíteni akarok rajta, és még most sem fogadja el tőlem a segítséget. Micsoda mély gyűlöletet érez­het irántam? Megráztam a vál­lát. — Beszéljen, anya! Szeretnék segíteni. Látja, ez fáj nekem évek óta. Ez a konokság! Ma­ga csak megtűr engem, még ma is idegennek tart. Pedig én szeretem magukat. — Sohasem szerettél... — Hangja fátyolos volt. — Csak magát nem szeret­tem, mert éreztem, hogy maga5™nka' .^ossz az “W sem szeret engem. De gyűlöle-gíe*basznalas..is' tét eltűrtem Pista miatt. Anya.>['‘ogy ménnél nedvesebb labdát két hónán múlva itt n everek Vásznainak, annal könnyebb es ►NNNNNNNNVVéNNVNNNNNNN.NNNNNVNNNNNNNNNNNNNtiNNNNNNNNNNtíNNNNNNNNNNNNNNNNNNNVNNXVNNNNNNVNNVXNNVNNVNNNVNNNNNNStNVNNNNy* baj volt a minőséggel is, gyaK­*ran utókezelésre szorult a Nem úgy, mint ő velem szem­ben. — Tessék, igyon egy kis vi­zet. Kortyolt egyet-kettőt. Meg­igazította a fejkendőjét és a (37) 1 ............. ■................ ............. ......semmibe réved! F ölényes, oktató hangon meg­szólaltam. — Látja anyám, ez mind két hónap múlva itt a gyerek. A maga unokája. A gyereknek (gyorsabb a termelés. Később nem s°zabad látnia, hogy köz-^™aguk*?1 is jöttek, hogy ha tünk valami nincs rendben.^e7f?ebb “*** a Ugye, igazam van? Még mindig nem válaszolt, Beszéltem hozzá magyaráztam; neki. Végre rám nézett, meg­szólalt. — Jlj le. Engedelmeskedtem. — Pista olvasta a levelet? — Kétszer is. Mereven nézett. Homlokába hulló ősz haját hátrasimította.: — Ági... mit gondolsz... Pista mit csinálna, ha rájön­ne... mondjuk, ha rájönne, hogy te... te sok mindenben hazudtál neki. Meglepődtem. labdán, sokkal könnyebb dol­gozni. összeszoktak a kettéválasz­tott, átszervezett brigádok is, a termelés egyre folyamatosabbá gválik. Olyannyira, hogy esetleg J(a második félévben tervmódo- ásítást kérhet a vállalat, és to­pább fejlesztheti a második «műszakot. (Jelenleg csak 70 ember dolgozik délután, dél­előtt 120.) De ha nem kerül is sor erre, akkor is jelentős ered­ményeket hoz ez az év. A munkáslétszám 160-ról 196-ra emelkedett, a termelési érték a > ivalyi L és fél millióról 16 . , ,. wtnillió forintra nő. A tavalyi­Hogy ... en ... hazudtam5ná] 400 fényezett hálóval több 5 készül az idén, ezenkívül új­donságként 130 »Kaposvári« kárpitozott garnitúrát is gyár­tanak. R. F. Pistának? — Igen. hogy te hazudtál. — De én nem hazudtam ne­ki. Mit hazudtam volna? Pista; tudja, hogy nem hazudtam.; Megvártam őt, nem adtam el semmijét, mindent megőriz-5^ tem... ami az övé volt — Mindent? A becsületedet}* is? * — Nem értem. — Valóban* nem értettem, hogy mire célozy anyád. S azt sem . értettem,^ hogy mi köze van mindennek* a levélhez. Meglepődve kérdez-* tem: — A becsületemet? HátJ nem loptam, nem lettem ellen-* ség, nem álltam ki... nem áll-5 tam ki az utcasarokra... Nemá váltam el, nem tagadtam megf. őt... ‘ (Folytatjuk.) * Univerzális mechanikust keresünk állandó munkára, aki a hűtőgépek és egyéb villanyszerelési mun* kákban jártas. Cím : Balatonőszöd, minisztertanács üdülője, •elentkezés személyesen vagy úósban. (28268)

Next

/
Oldalképek
Tartalom