Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-08 / 33. szám
Szerda, 1961. február 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nincs rá pénz A Kaposvári Cukorgyárat mazta legjobban! Persze az akállandóan korszerűsítik. Az üzem teljesítő képességét akarta növelni az Élelmezésügyi Minisztérium illetékes igazgatósága, amikor arra törekedett, hogy a gyár kapjon egy kisebb nyomású kazánt. A cukorgyár vezetőit felszólították Budapestről, hogy a gőzkazánt, amelyet útnak indítottak, minden további nélkül — fegyelmi terhe alatt — el kell fogadniuk. A gyár vezetői — noha még egy kis megfontolást igényelt volna, hogy döntsenek a kazán ügyében — az említettek után beleegyeztek abba, hogy a kazánt ideküldjék. Bizonyára megnyugtatta őket az a tudat, hogy beépítését a HÖTERV (Hőipari Gazdálkodási Tervező Intézet) is javasolta. Anna1 nagyobb volt meglepetésük, amikor nem sokkal később a 120 ezer forintos költséggel ideszállított kazán beépítését leállították azzal az indokkal, hogy a HÖTERV nem javasolja. A HÖTERV? Hogyan?! Hiszen nemrég éppen ő szorgalkor volt. Azóta, mint megtudtuk, gondoltait egyet, és úgy határoztak, hogy mégis inkább a nagyobb nyomású kazánokat építik be a cukorgyárakba, mert azok állítólag több szempontból kedvezőbbek, gazdaságosabbak a kisnyomásúaknái. Valószínű, hogy ez így is van. Bár lehetne vitatkozni azon, megéri-e, hogy míg a magasnyomású kazánokra várunk, kihasználatlanok az alacsonyabb nyomásúak, noha na"” szükség van rájuk. Nem a mi feladatunk, hogy eldöntsük, melyik a kedvezőbb lépés. Az azonban, amit a HÖTERV e kazánokkal kapcsolatban tesz, korántsem helyes és gazdaságos. Előbb el kellene dönteniük, hogy magas- vagy alacsony nyomású kazánokkal akarják-e megvalósítani a fejlesztést, és csak utána szabadna kötelezni a gyárat, hogy elfogadja a javasolt megoldást. A szóban forgó kazán 120 ezer forintért utazott ide, és ahogy mondják, innen nem 'a második helyre fog menni. Üjabb 120 ezer forintért! Amikor a HÖTERV- nek ezt szóvá tettük, azt válaszolták, hogy mit akarunk, hiszen vannak olyan kazánok, amelyek már a nyolcadik helyre utaznak (!). Csakhogy ez a •»sebaj, hadd menjen« szemlélet káros a népgazdaságnak, és egyáltalán nem az látszik belőle, hogy a HÖTERV-nél bekapcsolódtak volna abba a nagy takarékossági versenybe, amely országszerte folyik. Szegedi Nándor Mentőállomást kapott Barcs Tóth Károlyné a mentőállomás gondnoka. m A mentőállomás kocsijai indulásra készen. m: Mozgalmat indítottak a leltárhiányok megszüntetésére (Tudósitónktól.) Csaknem kétszáz földművesszövetkezeti értékkezelő — bolt-, italboltvezető, felvásárló és egyéb üzemvezető — gyűlt össze értekezletre Bala- tonbogláron, hogy megvitassa a vagyonvédelem tapasztalatait és feladatait. A vagyonvédelem helyzetét Kiss József, § MÉSZÖV főkönyvelője elemezte a leltári elszámolások számszaki adatai alapján. Megállapította, hogy a fonyódi járásban tavaly az 1959-es évhe2 viszonyítva 100 ezer forinttal csökkent a leltárhiány összege. Az értekezleten többen felszólaltak. Sárvári László ío- nyód—balatonfenyvesi és Czei- der Gyula balatonlellei boltvezető elmondta, hogy mindig hiány nélkül számolt él. Felhívással fordultak az értékkezelőkhöz, kövessék példájukat, s javasolták, hogy indítsanak mozgalmat a hiány nélküli elszámolásért. A jelenlevők elfogadták a javaslatot, s megalakították a verseny értékelő bizottságát Az értekezleten Cseri Ferenc, az FJK elnöke jutalmat adott át azoknak, akik huzamosabb idő óta hiány nélkül számoltak el. A tapsonyi első és második éve __ QibíiiíO!) illa . közös éléskamránk akkor, be je akadt az állattenyésztés fejM egygíl tue, szegyen oda, , ,, } j i k - ,, '......................... minek tagadnánk, így volt, két K ‘, 1Kmerm- igencsak üres /olt. esztendővel ezelőtt sokan bi- Egyszer azzal állt elő ez a mi lesztésének, s nyíltan már ezek sem merték hirdetpi nézeteiket, lehurrogták volna őket A kocák száma 158-ra nőtt Mondtuk: valóban legyünk állattenyésztők, ne csak állattartók. A mi Balogh Lajosunk a vezetőséggel együtt megint •kiokoskodott valamit, Érvelésük így hangzott: ha azt akarjuk, hogy a hízókon legalább darabonként 250—300 forint tiszta zony gondolni sem mertük vol- agronómusunk, hogy hamaro- na, hogy szövetkezetünket va- san meg kell, szervezni a &ö- laha a járás legjobbjai kozott , • , ■ emlecetik T rfiet bnev más fn f°s aIlattenyeszlest, mert KÜ- ermegetik. Lehet, hogy más la- lenben nem lesz belőlünk semnagy volt a közöstől való húzó- csak fkkor tágult kerekre a dozas. Ezernyi szál kötött oen- S2emünk a na«v csodálkozás- nunket a regihez. Sajnáltuk a tói, amikor ennek a tenmek a magántulajdont, féltünk a re- megvalósulását egészen közeli Pénz maradjon, jó takarmá- hezsegektol. Sokan mar a leg- határidőre tette. No, most az- nyozással, szakszerű bánás- elejen azzal a lemondó gonco tán biztosan bekövetkezik a móddal el kell érnünk, hogy a lattal vágtunk neki a szovetke- teljes leégés, gondoltuk, az ál- bat és fél-héthónapos süldőt hasztalan *ie<H! a fáradozásunk«' latfk tesznek. tönkre bennün- hízóként értékesíthessük. És hasztalan lesz a fáradozásunk^. ketj hiszen árpánk nincs, csak sikerült is. Naponta hordtuk Szóval lushituek voltunk, ami- egy kevéske zabunk, kukorica- saíát gépkocsinkkal a savót kor jelentkeztek az első nenez- ra abg iehet számítani, azt Kaposvárról. Nem dicsekvés- seggek, szinte igazolni .lat-uk megette a gaz, hát akkor mi- képpen, de elmondhatjuk, nézeteinket _ Kétségeinkből böl etetjük őket — tűnődtünk ht>sy tavaly 9,2 darab volt a káröröm is erzodott. Nem volt ^ mérgelődtünk. De ez az em- fialási átlag, s a malacoknál vetőmagunk, s mar a vetésnél her szívós maradt, s meggyő- választáskor 17,5 kg átlagsúlyt az államra szorultunk. Aztán zbtt bennünket. Ügyhogy jú- értünk el. Jelenleg 1040 serté- elvetettuk a kukoncat de.nem lius elején ^ ígérkezett sunk van hízóban, s még a akadt, aki megkapálja. La hozzánk stz első, negyven da- februárban, márciusban szü- \ isszagondolunk, bizony azt rabból álló kocaállomány. He- lelendő malacokat ist hízóként kell mondanunk, csapnivalóan jyet cgafc csináltunk ne- adjuk el az idén, nem kevesebrossz volt axskor nálunk a kjkj ámde nem akadt, aki el- bet, mint 1800-at. Persze ta- mimkafegyelem. A gabonánkat vállalta volna gondozásukat. S valy még nem tudtunk ennyit felesből vágtuk le, magunk mar örültek is némelyek _ piacra vinni, azonban jövőre h onituk haza a takarmányt, «.Ugye megmondtuk« —. s már’ még az ideinél is többet aka- szoval siralmas volt ahogy ak- arrói. ábrándoztak, hogy gon- runk hizlalni, kar a közös ereteket ertelmez- . .»■■■■ Szaryasmarhaiükka! már kevésbé dicsekedhetünk, még kevés van belőlük (260 az ősz- szes, ebből 68 a tehén). Tavaly csak 1644 liter volt a tehenenként! tejhozam, azt azonban elmondhatjuk, hogy annyi borjú született, ahány tehenünk kor a közös érdeket értelmez- dozó hiján a vezetőségnek tűk Szó, ann szó, a legtobben nem ]esz más választósa> ^nt a^L toro<Wek, hogyan hogy áruba bocsássa a kocákat, tömhetik meg padlásukat. Balogh Lajos _ íg hívják az Hanem akadt nálunk vatóki, agTonómust _ újra feltalálta alá ugyan ' nemreg jött hoz- magát Az áUami gazdaságtól za.nk, de látszott rajta, hogy hívott egy igen szorgos áüatte- milyen nagy aggodalommal nyésztö asszonyt; Karancz Já- tolti el viselkedésünk, gondoi- nosnét> ^jon a kocák meüé kodásunk. Nagy gondok nehe- egy ig Söríjs János volt- Vásároltunk 50 szopós személyében, ő pedig a vései zedtek a vállára, hiszen éppen azért küldték hozzánk agronó- musnak, hogy kitűnő szakértelmével segítsen nekünk elindulni és zöldágra vergődni. Ez az ember volt az, aki erősítette bennünk a hitet, hogy érdemes megfogni a dolog végét, mert óriási lehetőségei vannak a szövetkezeti gazdái- ^ ^ kodásnak Takonyban. Hittük "ak mindhármam Összevittük a marhákat is borjút, s meghizlaljuk őket. Az gazdaságból.’ S harmadiknak száz borjút szándékozunk — mert hogy el ne felejtsük, a sertésállomány gyorsan szaporodott, az első év végére már 686-ot számolt — beállt egy tapsonyi — név szerint Fazekas József — is a gondozók közé. Becsületükre legyen mondva, azóta is ezen a poszton vanis ezt, meg nem is. Gondoltuk fölösleges szócséplés ez, hiszen ki milyent tudott adni üres éléskamrának bolond a vé§én rájöttünk, milyen gazdasszonya, márpedig a mi lyes volt ez, mert az s a iie- állaltevásárolni, s hamar elérjük, hogy a hízónak való jószágot is saját tenyésztésből biztosítjuk. Állattenyésztésünk tehát szépen fejlődött, s a második évben már a növénytermesztéssel sem volt szégyenkezni valónk. Átlagtermésünk majd mindenből meghaladta a korábbi évekét, példásan megműveltük a kukoricát is, "úgyhogy az állatállomány takarMszik a Csurgói Napsugár SCIsz kelmefestő és vegyíísztstó iielyének forgalma (Tudósítónktól.) A vegytisztító részleg felállítását annak idején örömmel fogadta Csurgó lakossága Előbb csak a helybeliek közül, majd később a környező községekből is jöttek az érdeklődők. Az igények megnövekedtek, s egyre többen szerettek volna festetni is. Nem sokkal a részleg megalakulása után I'- , 1 • ; maii Keszux ex a oeaaou nyebben ment minden. Most millió háromszázezer forinttal ........... -- mái SOlCKal K-GVGvvGOU GIiGIIZ í‘fQörv,ril<r»,n'f" kfíríilViplíil fttP76r* í SiJÖSNJSSíXÍÍJOSJÍSfJíSíiXSSSíXSSNSi megkezdődött a kelmefestői, s ez növelte a forgalmat. 1960 januárjában 50-en, ez év első hónapjában pedig már 118-an mosattak, illetve festettek a Napsugár KTsz-ben. A kelmefestő . és vegytisztító részleg népszerűségét emeli, hogy igen rövid a vállalási határidő. Egy hét alatt készül el a beadott ruha. nyésztés kimentett bennünket mónyszükségletét bőségesen a bajból, nem beszélve arról, le°ezm tudtuk, hogy ez vetette meg a máso- , ^ h.°gT a munkafegyelem dik év szilárd gazdálkodásának Ehetne jobb is (28 olyan ta- alapját. Már nem voltmik sze- S^mk y311’ a-'' egyetlen mun- gények, másfél milliós tiszta '^egyseget sem szerzett, pedig vagyonnal rendelkeztünk, s frejebol futotta volna a mnn- közös állatállományt mondhat- kara>- de Panaszunk erre tunk magunkénak. Sokunknak sem lahet- uPerszf sok-aj segl‘ ez az egyszerű, önmagáért be- szelő tény adott magabiztosságot, hitet a jövőhöz. A bizonytalanság ócska gúnyája kezdett leszakadozni rólunk. Csoda történt. Szóval a második évben, vagyis tavaly érezhetően könysen 15 forintot oszthattunk előlegként munkaegységre (12 lány jött vissza hozzánk az állami gazdaságból), s alkalmaztuk a premizálást is. Szintén nem dicsekvésből, de el» mondhatjuk, hogy tavaly 2 BERKES! ANDRÁS cJhulás és hűség <33) S talán ha nem kerül a felszínre a pécsi árulás ügye, nem keveredett volna bele a hazugság és a becstelenség hínárjába. De belekerült s nekem szakítanom kell vele, mert nem köthetem a sorsomat ahhoz a? emberhez, aki végső soron a te pusztulásodat is akarja. Ez újabb árulás a párt ellen, mindannyiunk ellen. Igen, Péter becstelen ember lett. Fájs hogy ezt kell írnom, de nem tehetek mást. Bár hónapokkal előbb láttam volna ilyen világosan, mint amilyen világosan most látok. Kedvesem, most már majdnem mindent tudsz rólam. De -csak majdnem mindent. Ezekben a szörnyű hónapokban megtanultam valamit. A titok titkokat szül, a kis hazugság nagy hazugságot. Szaporodnak, mint a baktérium, míg végül felfalják az embert. Amikor a nyáron leváltottak a főmérnöki beosztásodból és visszamentéi öntőnek, csak annyit tudtál az ügyről, hogy Koltai harcolt a leváltásod ellen. Milyen hálásan nyilatkoztál Péterre . Nem sejtetted, hogy miért állt ki melletted. Azt hiszem, mosj már világos. Péternek érdeke volt, hogy ne váltsanak le. »Az' akarta, hogy megnyugodj. ló nyegében te viszonylag nyugodt voltál. Emlékszel amikor hazajöttél, kisírt szemmel faláltál. Ideges, kimerült voltál. Kérdezted, mi bajom van, azt hazudtam, hogy féltelek. Még semmit sem mondtál, nem akartad az estét elrontani. Talán arra is emlékszel, amikor én arta kértelek, hogy Gluber mérnököt ne racionalizáld le. Azt mondtam, hogy felhívott telefonon és a Közbenjárásomat kérte. Nem így volt. Gluber délelőtt keresett fel a lakásomon. Kimért, udvariasan hűvös és kegyetlenül őszinte volt. Negyvennyolcban egy irodában dolgoztunk, ismertük egymást. Aztán leinternálták, de negyvenkilencben már szabadult. Ötvenben Koltai helyezte vissza a gyárba. Megállt a szobában, körülnézett. , — Nem zavarom? — Nem. Foglaljon helyet. — Rágyújthatok? — Tessék... Rágyújtott. — Szép, kellemes, hangulatos lakás. — igen. Elmosolyodott — Kisfiú, kislány? — Nem tudom... Azt teszem, mindegy... — Ágota... megengedi, hogy így szólítsam? — Tessék... — Elnézését kell kémem ezért a szokatlan látogatásért, de számomra sorsdöntő ez a beszélgetés. Sajnos, halaszthatatlan is. Ha megengedi nagyon őszintén és nyíltan fogok beszélni. Ha kegyetlennek tűnnék fel, kedves Ágotám, annak nem én, hanem az élet az oka. Istenhívő vagyok, s hiszem, hogy minden úgy történik, ahogyan elrendeltetett. — Miről van szó? — Segítenie kell rajtam. — Nekem? — Magának, Ágota kedves... — Miben? — Az üzemben most folynak a racizások. Tizenhat műszakit építenek le. Megtudtam, hogy férje engem is felvett a listára. Meg kell akadályoznia, hogy elbocsásson. — De hogyan akadályozhatnám én meg... — Nem tudom... — Miért nem beszél a férjemmel? — Mert gyűlöljük egymást. Én nem bocsátom meg neki, hogy öcsémet, Gerenczei csendőr századost felakasztották. — Mi köze volt ahhoz Pistának? — Az egyik koronatanú volt... A férje pedig nem bocsátja meg nekem, hogy ötvenben 'önként hamis vallomást tettem ellene. — Maga? Erről nem tudtam. — Nem dicsekedtem vele. — És miért tette... ? — Törleszteni akartam. Nem sikerült... bár, ha tudtam volna, hogy nem veszik vissza a pártba, vallomásomat a rehabilitációs tárgyaláson is fenntartottam volna. — Szörnyű... s ezek után még azt kívánja, hogy segítsek ... — Igen. Sőt elvárom, kedves Ágotám. — Mit vár el? Kérem Gluber úr... legyen szíves és hagyja el a lakásomat. Keresse fél a férjemet és beszéljen vele. Gluber ülve maradt. Nyugodtan szívta a cigarettáját. — Ágota, ha magára hallgatnék, az nagyon végzetes volna a jövője szempontjából. — Kérem, beszéljen világosan. Elnyomta cigarettáját. — Rendben van. Világosan beszélek. Mondja Ágota, a férje mit ismer a maga múltjából? — Mennyiben tartozik ez magáraf — Csak annyiban, hogy én ismerek egyet s mást, s ha netalán mégis sor kerülne a maga által oly melegen ajánlott beszélgetésre, nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Mert r . r ^rel) gyarapítottuk a mi Rámondjuk, ha ismeri a Koltai-|kóczi Tsz*ünk közös vagyonát, hoz fűződő viszonyát, nincs ér-^s az ma 3 800 000 forint. Es — telnie, hogy tőlem is hallj a.gye, milyenek is vagyunk mi, Nem a pécsi esetekre gondolok.^tapsonyiak — tavaly csaknem azt bizonyára nem ismeri, mert^í » «> . . .. , . , . akkor nem volna ugyebár párt Jegynulll° fonntos beruházást áruló... ^valósítottunk meg saját erőKözel álltam az ájuláshoz.. .j^ből. Vettünk három traktort és megíogództam az aszta! lapjá-^sok más apró gépet. S a munf.fÄÄI1™4" — Remélem sikerülni fog.ílunk a járásban a legjobban Majd holnap érdeklődöm. «közé tartozik, 36,60 forint Át- .Kem tudtam segíteni. Esteislagosan két és fél ezerrel nőtt közölted, bogy délelőtt folya-»a családok jövedelme egy év man aláirtsd Gluber eibocsa-S , ., _ . .... . tását és már nem változtatsz^aIatt' CsaKnem masfél 11111110 rajta, mert délután téged ls8forintos hitelelengedésben ré- ieváltottak. «szesült a tsz az államtól saját Egész éjjel hánykolódtam.Serőforrá^ainak kihasználásáért Nem láttám kiutat. Öngyilkos legyek? Ha nem| HO í!g tatái! elég ÍS a sok be- hordtam volna szivem alatt a* . gyereket, megtettem volna. Az-«szedb°l. meg csak annyit, mi tán arra is gondoltam, hegyesem maradtunk adósai az álmegölöm Glubert. Csak szálamnak. Eladtunk 532 hízott nf,nl ötlött fel bennem, hogy8sertást, 271 hízott marhát (keeled boruljak es mindent fel-& , , . • , ,, ., tárjak előtted. Pereltem Jvesebbet a tervezettnél, a sorssal. Miért szenvedek eny-Shiányt az idén pótoljuk), 21 va- nyit, miért nem lehetek bol-Sgon kenyérgabonát, 47 ' vagon dog? Hiszen nem akartam cr5i-lUrgonyát, 442 mázsa tengerit, senkinek soha semmi rosszat.«»,. , , Nem voltak- nagyratörő ál|240 mazsa naPraforgQt’ 120 maim. Miféle átokkal sújtotta]:«ezer liter tejet, sok cukorrépái, engem? ^babot, dohányt és más ipari Most mit fog tenni Gluber?iJ növényt. Ismertem őt, tudtam, hagyj A jt , mindenre képes. Bosszúálló. 4 Másnap reggel, ahogy te el-Jkápzelhetetlennek tartottunk, méntél, azonnal felhívtam Pé-«az ma élő valóság, tért... Elmondtam a történte-S Talán van mit tanulni a mi két. Péter bátorított és meg-ópéldánkbói is ígérte, hogy beszelni fog Gluezelőtt el berral. (Folytatjuk.) Ezért is jegyezte fel: Vargái József
