Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-07 / 32. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1981, február X. Képek a KILÓG A LÓLÁB előadásából Lovas Tóth gazda egykettőre megtalálja, hová ment a fia kenyeret kérni. Nyilván oda, ahova a kenyér mellé csókot is ád az eladó lány. Most aztán tombol a vihar, az elnökasszony nem adja a lányt, a makacs öregember pedig a fiát. Hát érdemes kockára tenni a fiatalok boldogságát két lóért? (Fillár L, Gálfy Szlonka M. és Szende M.) Úgy látszik, mégiscsak van orvossága a bajnak. A tsz-nek lószakértőre van*szüksége, s ki alkalmasabb erre, mint Lovas Tóth? Aki nem felejtette el, hogy egy huszonöt évvel ezelőtti igcret köti Mariskához, fia jövendőbeli anyósához, aki szintén özvegyi sorban él már esztendők óta. De tévedés lenne azt hinni, hogy a kettős kézfogával véget ér a mulatságos történet. (Fillár István és Szende Mária.) Ni csak, alapos pálinkázás után elkészült a végrendelet, amelyben a tanfolyamról hazatért apa minden vagyonát a Kaposvári Állatkórházra hagyja. Aztán engedelmesen lefekszik, várja a halált, de az csak nem jön. Helyette a fiatalok jönnek, rendet is teremtenek szépen. A »halottaiból« feltámadt ember pedig a leckéztetés után helyére talál végérvényesen... (Fillár István, Gálfy László és Szlonka Márta.) Mikor lesz víz a harminckét új lakásban? Vasárnap lakógyűlést tartottak az Április 4. köz 4-es számú, nemrég átadott 32 lakásnak a lakói. Mint általában a lakógyűléseken, ezen is sok mindenről szó esett, ami egy újonnan alakult közösség problémái, gondjai közé számít. Kifejezték a lakók, hálával gondolnak arra, hogy egészséges, korszerű lakást kaptak az államtól. Szóba került egy-egy kisebb-nagyobb hiba is, amelynek ugyan nem szabadna előfordulnia, de hát szemet hunynak láttukon a lakók, s türelmesen megvárják, míg kijavítják őket az építők, hiszen ilyen hatalmas lakótömbben elő-előbukkan egy-egy rejtett hiba. Akad azonban olyan hiba is, amit már nem lehet tovább nyomatékosabb szó nélkül hagyni. Bosszantó például, hogy a harminckét lakásban az átadás után fél hónappal sincs víz, noha az épületet háromszoros határidő-meghosszabbítással (november 30-a helyett január 15-én) adták át rendeltetésének. Amikor a lakók beköltöztek, vödörben hordták a vizet a földszintre éppúgy, mint a harmadik emeletre. Azonban senki sem bosszankodott, mert bízott abban, hogy az ÉM. Somogy megyei Építőipari Vállalatának ígérete szerint néhány nap múlva üzembe helyezik a hidrofort, amelynek az a rendeltetése, hogy a vizet a lakások vízvezetékébe nyomja. Egy hét múlva valóban megindult a víz, de csak néhány órára. Aztán megint több napos kiesés következett, majd minden kezdődött elölről. Az Építőipari Vállalat azzal indokolta ezt, hogy meghibásodott a hidrofor. Kijavításán azonban korántsem tanúsított olyan igyekezetei, mint amilyent a harminckét, víz nélkül maradt csálád joggal elvárt volna. Pedig ekkor már az építőket — saját bevallásuk szerint — nem sürgette más olyan fontos munka, ami miatt kénytelenek lettek volna elhalasztani a hidrofor alapos, szakszerű, gyors megjavítását. És még ma sincs víz a harminckét lakásban. A lakók egyöntetűen azt mondják, hogy az Építőipari Vállalat nem csinál magának ebből különösebb problémát, mint ahogy egyéb hibából se igen, ami itt előfordul. Jó né- hányan szóltak már egy-egy csellengő vízvezeték-szerelőnek, csoportosan játszó ipari tanulónak, hogy miért veszik fel fizetésüket, ha a munkával nem sokat törődnek. A kérdés per sze jogos, csak véleményünk szerint elsősorban a munkahely és a vállalat vezetőitől kellett volna megkérdezni, vajon miért nem biztosítanak a 32 lakásnál dolgozóknak folyamatos munkát, és miért nem ellenőrzik annak végrehajtását. Ha ezt tennék, a 32 lakásban ma már volna víz, még ha a terv szerint valamivel későbbre tűzték is ki a hidrofor, mint a lakás átadását. A lakók közül több műszaki képzettségű azt állítja, hogy a hidroforból elszökik a víz, azért nincs. De hová? Ezt még azelőtt kellene kideríteni, mielőtt nagyobb bajt nem okoz a lakás alapjaiban. Az Április 4. közben 32 család kapott kényelmes, egészséges otthont Fontolóra kellene vennie az Építőipari Vállalatnak, jól van-e az, hogy örömüket egyesek nemtörődömsége keseríti meg. Vajon felelősségre vonják-e azokat, akik hibásak? Mert a trehányságot sem a múlt évben elért szép eredményekkel, sem pedig esetleges objektív nehézségekkel nem lehet kimagyarázni. Sz. N. Mi van a lemondás mögött? Mindjárt az elején kimondom: határozatlanság és megalkuvás! Pedig mind az előbbi, mind az utóbbi olyan portéka, amelyet nem szívesen látunk — kiváltképpen, ha a kulturális nevelésről van szó. Február 1-én Törökkoppányban, 3-án Gigében, 8-án pedig Ta- ranyban vendégszerepeit volna a Csiky Gergely Színház. Nem szerepelt, mert a felsorolt helyeken lemondták a «-Kilóg a lóláb« című örsi-darab előadását, - kockáztatva még azt is, hogy a színház — tanulva a «-kívül tágasabb« intelemből — ezután kihagyja tájolási tervéből az említett községeket. Pedig maguk e falvak vezetői hívták meg művészeinket. Ezért is furcsállható, hogy amikor a színház egy mai témájú darabbal kívánt kedveskedni, a közönyösség acélfalába ütközött. A színház azt panaszolja, hogy tájelöadásaival szemben egyre inkább elburjánzák az a kívánság, hogy »csak operettel jöjjenek vagy más zenés darabbal«. Majd minden lemondás magyarázatában helyet foglal ez a mondat, megtoldva azzal, hogy »akkor majd jön a közönség«. Törökkoppányból a postamesternő közvetítette a tanács üzenetét, mivel ennek elromlott a telefonkészüléke, meg aztán \gy a felelősség is áthárítható. »Nem ilyen előadással kell kijönni, hanem operettel!« Gigében Ulrich Károly tanácstitkár a kocsmárosra, a tanács hivatalsegédére meg egy tanítónőre hivatkozik. Állítólag ők teremtették hangulatot a »Kilóg a lóláb« előadása ellen. Már azon a napon, amikor megérkeztek a vendégjátékról hírt adó plakátoik, a hivatal- segéd ezzel állt a titkár elé: — Csak öt szereplője van! Nem Is lehet ám ez jó! Meg aztán minek figuráznak ki bennünket? Földhöz kötött amerikai űrhajósok Az amerikai rakéták soroea- tos kudarca után, de különösen az űrutas szállítására is alkalmas Merkur felrobbanása után a nyugati újságok hosz- szasan, latolgatták a világűrkutatás esélyeit Nézzük, hogyan vélekednek az Express, a Times és a Paris Presse lTntrasigent cimű külföldi lapok. Az eddigi szovjet űrkutatási kísérletekből kitűnik, hogy a világűr meghódítására nagyszabású tervet készítenek. Nem izgatja őket hogy mindenáron embert küldjenek a világűrbe. Elsősorban a világűr minden létezhető adatát össze akarják gyűjteni, hogy hozzáfogjanak a látványos eredmény előkészületeihez — írja az Express, s hozzáteszi, hogy mindezzel az amerikaiak távolról sem rendelkeznek. Mi van a Redstonnal Gap Canaveral — az amerikai rakétakisérleti állomás — egyik kis házában hót csillagász figyelte feszülten egy tű A takarékos falu Balatohföldvár lakói a nyáron bekapcsolódtak a »Tegyük széppé a magyar tengert« — mozgalomba. Sokat fáradoztak azért, hogy a házak udvara, az utak szépek, tiszták legvenek, mindenfelé virágok' pompázzanak. Fáradozásuk nem volt hiábavaló. Azonkívül, hogy községük megszépült, az Országos Idegenforgalmi Tanács, a Balatoni Intéző Bizottság és a megyei tanács döntése alapján 50 ezer forint jutalmat kaptak. Ezt a pénzt is a falu szépítésére fordítják. Néhány nap óta ezt az új, nem kevésbé büszke címet viselhetik: »A megye legtakarékosabb községe.« Sikerült megvalósítaniuk a célt: »Ahány ház, annyi takarékbetét-könyv.« Amikor január elején megkezdődtek . a sófoki takarékossági napok, Fehér János, az OTP megyei fiókjának helyettes vezetője a földvári tanácsülésen ismertette a takarékos- sági napok, az »Ahány ház, aranyi takarékbetét-könyv« — mozgalom célját. Közölte, hogy a községnek január végéig 34 új takarékbetét-könyvet kell szereznie. S még le sem telt a hónap, a takarékos emberek száma 65-tel szaporodott Földváron. 363 ház van a községben, a takarékbetétkönyveik száma pedig 373. A hetétkönyvesek januárban 22 ezer forintot fizettek be a takarékba. Persze nem ment ez olyan könnyen, mint ahogy leírtuk. Szabó Gizella tanácselnök, Eábina Ferenc, a postahivatal vezetője és a tanácstagok sokat fáradoztak azért, hogy eredménnyel járjon a takarékossági mozgalom. Nem csupán beszélgettek a falu5 lakóival a betétgyűjtés helyességéről, hanem valamennyien váltottak takarékbetét-könyvet. Szabó Sándorné, Parély László és Simon Ferenc tanácstagok is sokat tettek azért, hogy a község elnyerje a takarékos címet. Zsilinszki Imre és Marek Péter postások pedig, amikor a csomagot vagy levelet kézbesítették, sohasem felejtették el szóba hozni a takarékbetét-könyv dolgát. Néhány napon át Kovács Rózsa postai felvételező alig győzte a takarékbetét-könyveket kiállítani. A takarékban gyűjtik tehát pénzüket a földváriak. Peré- csényi Józseféi: például bútorra, Kiss Istvánék lakásra. Majoros Zoltánéit porszívóra, mosógépre és más háztartási berendezésekre spórolnak. mozgását. A Redston-rakéta, amelynek egytonnás Merkur- hüvelyében egy kis kabin volt az űrutas számára, minden percben várta az indítást. Ügy tervezték, hogy a hét csillagász közül az egyik 1961-ben egy hasonló kabinban felrepül az űrbe. A rakéta ahelyett, hogy felemelkedett volna 300 kilométerre az Atlanti-óceán fölé, visszazuhant kiinduló pontjára. A katasztrófát a Merkur- hüvely hegyére szerelt kis »mentő rakéta« különleges viselkedése okozta. Ennek a kis rakétának az volt a feladata, hogyha véletlenül a nagy rakétában zavarok állnak be, akkor leváljon tőle, és az utast mentse meg. E sikertelenség után Werner von Braun — Hitler volt rakétaszakértője, a V—1 és a V—2 konstruálója — kijelentette ugyan, hogy ez a »kis sikertelenség« nem gátolja meg az USA-t abban, hogy jövőre embert küldjön a világűrbe, viszont a legutolsó, sorrendben már a negyedik sikertelenség után lényegében szertefoszlott minden amerikai remény, hogy a Szovjetunió előtt küldjenek embert valamelyik bolygóra. Hiszen a Merkur-terv ötlete is már három éve született Ekkor az ember bolygóközi utazását 1959-re tervezték. Később ezt az időpontot a következő év közepére, majd végére toltak ki — és most megint új időponttal áltatják a közvéleményt. A Merkur sikertelensége azonban azt is elárulja, hogy az amerikaiaknak még nincs olyan rakétájuk, amely képes lenne nagy terhet vinni magával. A Szovjetunió rakétáinak teherbíró képessége túltesz az amerikaiakén. Hiszen a Belka és a Sztrelka űrhajójának kabinja majdnem két tonna súlyú volt. A legutóbb fellőtt szputnyik súlya — mint ismeretes — megközelíti a 6 és fél tonnát. Viszont a legnagyobb amerikai rakéta, az Atlasz mindössze egy tonna súlyt képes magával vinni. A ballasztot, a fölöslegesen hangos licitálást íme a nyugati újságok dobálj ált ki az amerikai űr-íéghajókból. Eredmény: mindössze négy jegy kelt el, és a tanács kény« talen-kelletlen lemondta a tájelőadást! Taranyban Buzsáki Károly tanácstitkár mit sem tud a színház és Horváth Imre, a művelődési ház igazgatója között folyó csetepatéról. Arról sem, hogy Horváth Imre lemondta a február 8-ra kitűzött tájelőadást, arról sem, hogy Horváth Imre azt találta közölni a színházzal, akár fel is bonthatják a bérleti szerződést. Mi ez, miről van itt szó, és miről van szó mind a három esetben? Arról, hegy a felsorolt községekben a kultúrpolitikát tekintve megbuktak mind a kultúrotthon-vezetők, mind pedig a községi tanácsvezetők. Egy olyan színházi tájelőadás élményétől fosztották meg falujuk lakóit, amely nemcsak szórakoztat, hanem tanít is. Taranyban az öntevékeny színjátszókra való hivatkozással »követték el« az előadás lemondását. Ezeknek ugyanis 12-én lesz a bemutatkozásuk, és az Országos Erdész Színpad, mely a Csiky Gergely Színházat megelőzve járt már itt, kilátásba helyezett február második felére egy Moliére-elő- adást. Most csak az a kérdés, helyes-e kiebrudalni azt az intézményt, amely a mienk, s amelytől állandóan a több táj- előadást, a jobb műsorpolitikát kérjük számon. Ismeretes, hogy államunk rengeteg pénzt áldoz egyebek között színházunkra. Ha már az említett községek állami és kulturális vezetői nem tudják méltányolni ezt az áldozatot, méltányolják művészeink fáradságát, áldozatvállalását. Hiszen sokszor viszontagságos utazás után érkeznek meg a legeldugottabb falvakba, nem az üres szórakoztatás kedvéért, hanem elsősorban azért, hogy tanítsanak! . Ide kívánkozik a táj előadások krónikájából, hogy Gige helyett Somogyszilben adták elő a »Kilóg a lóláb« c. darabot, méghozzá igen szép sikerrel. Pedig mindössze két nap állt rendelkezésre a közönség- szervezéshez. Szívesen megy ide máskor is a színház? Természetes, hogy szívesebben megy, mint az olyan helyekre, ahol előzőleg elutasításban volt része! Még csupán annyit, hogy illetékeseink számára nem lenne érdektelen beszélni Gige, Tö- rökkoppány és Tarany kulturális életének vezetőivel, s megmagyarázni ‘ nekik, hogy színházkultúránk nemcsak operettelőadásokat terem, s ha nem vették volna eddig még észre, éppen ez az, amit szívünk szerintinek mondunk* műsorpolitikának nevezünk! László Ibolya Űjabb földrengések Chilében Santiagóban kiadott hivatalos jelentés szerint pénteken és szombaton 42 földlökés — közöttük 12 súlyosabb — ráz- kódtatta meg Chile majdnem egész területét. Az erős földmozgás nagy rémületet keltett különösen az ország déli részében, ahol a tavalyi súlyos földrengés óriási károkat okozott. Negyven évig golyót hordott a mellében Az operáció bonyolult volt, és körülbelül két óra hosszat tartott. V. I. Kuznyecov sebész, a cseljabinszki orvos- egyetem sebészeti klinikájának aszisztense sikeresen végrehajtotta a nehéz műtétet. Az orvos másnap felkereste a kórteremben betegét. — Fogadja el ezt emlékül, Fjodor Kuzmics — mondta, és egy fémdarabot adott át páciensének. — Köszönöm, doktor! Ez a golyó ... Gyenikinék »ajándéka«. Fjodor Kuzmics Szelin a polgáriiáború idején Caricin alatt sebesült meg. A húszéves vörösgárdista nem sokáig feküdt a kórházban. A tábori kórház orvosai begyógyították a mellén ütött sebet, és Szelin ismét kiment a frontra. A sebesülés négy évtizeden át semmi bajt sem okozott Szelinnek. Szülőfalujában, az Orenburg területi Piljuginó- ban dolgozott, a kolhoz foga- tosa volt, s a tjagy Honvédő Háború alatt újra fegyverrel harcolt a hazáért, Voronyezs- től egészen Becsig, Nemrégen Fjodor Kuzmics Szelin mellhártyagyulladásban betegedett meg. Felépülése után is úgy érezte, hogy »a mellében valami nincs rendben«. Orvoshoz ment, és a röntgen kimutatta, hogy közvetlenül a szíve feleit egy idegen test van, amit el kell távolítani. Ezután operálták ki melléből a golyót. F. K. Szelin a műtét után hamarosan erőre kapott, és teljesen felgyógyult. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-lü, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: VVIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemeben. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti; a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postás kézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra. FA»
