Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Seer da, 1981. Mtrttát V Sajtónk napján 'T’izemkilenc évvel ezelőtt, 1942. február 1-én jelent meg az illegális Kommunista Fárt lapja, a Szabad Nép. A tőkés-földesúri kizsákmányolás megdöntésére harcba szólító, a háborús helyzetet nyíltan feltáró és a kivezető utat határozottan megmutató kommunista újság első száma megjelenésének napját a haladó magyar sajtó születésének nyilvánította népi demokráciánk. Ha számvetést készítünk e mai évfordulón, elmondhatjuk: a felszabadulás óta egyre nagyobb felelősség hatja át az újságírást, és mindjobb eredménnyel tölti be szerepét a nép sajtója. Lapjaink — a Szabad Nép nyomdokain haladva — az írott szó, a nyomtatott betű erejével küzdenek a szocialista építés elősegítéséért, munkálkodnak pártunk, népünk legfőbb gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális célkitűzéseinek valóra váltásáért. A kommunista sajtó ismerteti, magyarázza a párt, a kormány politikáját, hogy segítsen megnyerni a néptömegeket e politika támogatására, végrehajtására. Népszerűsíti az építőmunka apróbb-nagyobb hőstetteit, terjeszti a helyes kezdeményezéseket, és feltárja előrehaladásunk hibáit, sürgeti kijavításukat. , Az utóbbi években — ez mindennapos igény és törekvés — úgyszólván folytonosan emelkedik a lapok színvonala, szélesedik olvasótáboruk. A megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja, a Somogyi Néplap ma már csaknem 25 ezer példányban jelenik meg — szemben az ellenforradalom előtti időszak 6—8 ezres példányszáméval. Városunkban és falvainkban csaknem 25 ezer család napi olvasmányává vált lapunk. Munkások, parasztok, értelmiségiek várják naponta a postást, hogy tájékozódhassanak a Somogyi Néplapból a megye, az ország, a nagyvilág legfrissebb eseményeiről. Sajtónk munkásai — újságírók, nyomdászok, lapterjesztők — mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a közérdeklődésre számot tartó írások minél megfelelőbb cöntösben jussanak el az előfizetőkhöz, újságolvasókhoz. Olvasótáborunk szélesedése is kötelez bennünket arra, hogy apunk — csakúgy, mint az egész magyar sajtó — a jövőbal még inkább megfeleljen hivatásának. E helyen is hangsúlyozzuk: jogosnak tartjuk és megszívleljük olvasóinknak ízt a figyelmeztetését, hogy nagyobb gonddal ellenőrizzük úkkeink adatait, megállapításait. így érhetjük el, hogy ki- d érdeme szerint kap elismerést vagy élmarasztalást lakunk hasábjain. ISKOLAFOGÁSZATON Tíz év óta javítgatja, gyógyítja a marcali járás általános iskolai tanulóinak fogát dr. Bognár Kálmán orvos, iskolafogász. Nyolc éven át kisegítőként végezte e felelősség teljes, sok türelmet kívánó munkát. Két év óta pedig ez a fő foglalkozása. Felkeresi a járás valamennyi iskoláját, ellenőrzi a falvak, puszták kis lakóinak fogazatát, óvja egészségüket. 5200 gyermek fogának épségére ügyel, évente mintegy háromezer tömést végez, ezernyolcszáz fogat húz ki, gyógyítja a fogágy-betegsé- geket, ha szükséges, fogszabályozásra intézetbe utal. Lelkiismeretes ellenőrző, gyógyító és felvilágosító munkájának eredményeképpen a 13—14 évesek között ma már alig akad rossz fogazató gyerek. Képünkön: Dr. Bognár Kálmán Párkányi Valéria ötödikes kislány fogát vizsgálja a Marcali Általános Iskola jól felszerelt orvosi rendelőjében. Tizenöt éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot rP izenöt évvel ezelőtt, egy világromboló háború után válhatott valósággá történelmünk legnagyobbjainak álma. Felszabadult országunkban szükségképpen ment végbe gyökeres változás az államhatalom jellegében is, a történelmi fejlődés velejárójaként került sor a Magyar Köztársaság kikiáltására. Mi az, amit emlókezetüinkbe idéz a tizenöt év távlatából felénk néző dátum, 1946. február 1-e? Tudjuk, hogy minden ország társadalmi és állami berendezésének, felépítéséinek lényegét, a demokrácia megvalósításának mértékét az határozza meg, hogy abban az országban milyen osztályok vannak uralmon, milyen osztályok érdekében valósítják meg a társadalom vezetését. 1946. február 1-e azért jelenti népünk számára az új élet küszöbét, mert a köztársasági törvény a népha'alom védelmét biztosította. Az idő múlását nagy távlatokban mérve tizenöt esztendő nem nevezhető hosszú időnek, mégis most, amikor emlékezve és emlékeztetőn visszapillantunk, megállapíthatjuk, hogy erőfeszítéseink, sikereink, még tévedéseink sem voltak haszontalanok, mert a tizenöt évvel ezelőtt kikiáltott köztársaság lassan méltó utódává emelkedett a Tanácsköztársaságnak. Alkotmányunk már a felszabadulást követő harcok, a demokratikus építőmunka eredményeként rögzítette: »A Magyar Népköztársaságban minden hata- lom a dolgozó népé. A város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat.« Népünk lépésről lépésre haladt előre. És volt tennivaló bőven, hiszen tudtuk a célt, tudtuk, hogy 1848 és 1919 után a Magyar Népköztársaság megszületése már az új, a szocialista állam építésének kemény munkáját rója ránk. A tizenöt évnyi utat a máig vállaltuk, és vállaljuk továbbra is, mert nagy tanulságok s legalább ilyen eredmények maradtak mögöttünk. Felépítettük háború feldúlta országunkat az évtizedes harcokban megedződött munkásosztály vezetésével, s az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagon, népünk az időt történelmi távlatokban mérve, megkezdte a szocializmus alapjainak a lerakását. A Latinka-év programtervezetéből: Emlékünnepség a volt somogyi népbiztos hetvenötödik születésnapján — Szeptember 16-án leplezik le a Latinka-szobrot Ebben az esztendőben volna 5 éves Latinka Sándor, a Ta- ácsköztársaság somogyi nép- Lztosa, ha ... Ha a véreskezű 'enforradalmárok többi már- ársaival együtt meg nem ikolják akkor, ezerkilenc- ztizenkilencben. \ hős forradalmár emléké- ;k méltóképpen adózni — ez nemes cél sugallta a városi tanácsnak, hogy az idei esztendőt Latinka-évnek nyilváníta. Ennek megfelelően — a rogramtervezet szerint — két agy óbb szabású ünnepségso- "ozatot rendeznék, főként a negyeszekhelyen. A volt népbiztos születésébe 75. évfordulóján, április ■n ünnepi tanácsülésen em- :eznek meg Latinka Sándorl. Az ülésre Latinka özve- án kívül meghívják az egy- ri Latinka-század még élő íjait, a megye és járások vezetőit és a lakosság különböző rétegeinek képviselőit. A második ünnepségsorozat a kivégzés napjának évfordulóján, szeptember 16-án zajlik le. E napon avatják fel a Latinka-emlékművet az épülő Szakszervezeti Székház rflfelletti Latinka téren. Szó van arról, hogy az ünnepi beszéd megtartására dr. Miin- nich Ferenc elvtársat, a kormány elnökét kérik fel. Az ünnepségre meghívják a dunántúli városok tanácselnökeit, és hivatalosak lesznek a járási párt- és tanácsi vezetők. A orogramtervezet felöleli a Latinka-év megünneplésével kapcsolatos részleteket is. Eszerint áprilisban a város üzemeiben párttaggyűlésen emlékeznek meg Latinka Sándorról. A kaposvári Latinka Sándor munkásőrzászlóalj és a kaposvári járási Szalma István munkásőrszázad emlékünnepélyt rendez szeptemberben. A szeptember 16-i szoborleleplezéssel egybekötött évfordulón rendezendő központi műsoros estre meghívják az Állami Népi Együttest a Latinka-ballada előadására. Az iskolákban mindkét évfordulón osztályfőnöki, illetve történelem órákon emlékeznek meg Latinkáról és a Tanácsköztársaság többi somogyi mártírjáróL Kapnak tennivalót az úttörők is: a nyomolvasómozgalom keretében felderítik, merre járt, mit tett 1919-ben Latinka Sándor, felkeresik a Latinka-század tagjait, a Tanácsköztársaság más harcosait. A városi tanács végrehajtó bizottsága irodalmi, plakát- és festménypályázat kiírását is tervezi. A színjátszó csoportok, szavalókórusok és tánccsoportok részére pedig kultórver- senyt hirdet. EMBER LESZEK... A börtönből jöttem. Alig tíz napja írták be nevemet a Somogy megyei Építőipari Vállalat munkaügyi nyilvántartójába meg a Szántó Imre utcai munkásszállás lakókönyvébe. Az igazgató és a szakszervezeti bizottság elnöke intézkedett, hogy munkaruhát kapjak, hogy ingyen reggelizhessek, ebédelhessek, vacsorázhassak a fizetésig. Telefonáltak a munkás- szállásra, hogy adjanak helyet. Amikor a szálláson bejelentettem, hogy Fehér János vagyok, s kényelmes, otthonos helyet készítettek nekem egy négyszemélyes szobában, még nem tudták, hogy e név tulajdonosa milyen utat járt meg az életben. Csupán annyit, hogy börtönből jött. Nem tudták, hogy szerette a családját, és tizennégy éven át keményen dolgozott érte. Bányába járt, jól keresett, és Pécs környékén egy kis családi otthont is összehozott. A felesége azonBERKÉSI ANDRÁS cAzuL/lS és hűség ki, hogy ha önként jelentkezik senki sem gyanakszik majd rá, mert nyugodtan mondhatja, ugyan kérem, ha én volnék azi áruló, nem jelentkeztem volna. Nem adtam meg magamat. Már teljesen hazug illúziókban éltem és azt gondoltam, hogy harcolhatok érted úgyis, ha leplezem a hazugságot — Rendben van — mondottam. — Tegyük fel, hogy Kol- tait a férjem árulta el. De ki (27) — Tudom. — Honnan tudja? Majdnem kizökkentem szeepemből és már-már úgy reztem, hogy odakiáltom Silónak: »Ember, hát hogyne tudnám, amikor szemtanú vol- am!« Legyőztem gyengeségelet. — Bohus, Koltai s férjem el■zéléséből. ■ A részleteket is ismeri? Amennyit közöltek veKi szervezte a pécsi külist?- Bohus Géza.- Kit akart először Pécsre ildeni? — A férjemet. — A férje, Kun István ismerte a feladat részleteit, tudta, hogy mikor, hol, kivel kellene találkoznia? — Tudomásom szerint igen. — Azt is tudta, hogy ki utazott helyette Pécsre? — Igen, Koltai. — Ügy van — Simó megdörzsölte a homlokát és összegezte. — Tehát három ember, Bohus, Kun István és Koltai Péter tudott a küldetésről. A pécsi sejt vezetője nevét viszont csak egy ember ismerte, Bohus. ■— Igen. — Koltait mikor vették őrizetbe? — Pécsre érkezésekor a vonaton — hazudtam, ahogyan Péterrel még annak idején megállapodtunk. — Mit mutat ez? — Azt, hogy a rendőrség tudott Koltai küldetéséről. — Honnan tudhatott? — Nem tudom. — Elvtársnő, ha három ember ismerte csak Koltai küldetését ... — Hátha ismerte más is. — Ez ténykérdés. Csak hárman ismerték. — Akkor... — Nos, nem meri kimondani? — Várt egy pillanatig, s amikor látta, hogy hallgatok, folytatta. — Akkor a három közül árulta el valaki. Nem igaz? De maradjunk szigorúan a tényéknél. Koltai nem valószínű, hogy feljelentette saját magát. Ugyanez áll Bohusra is. Tény az is, hogy mindkettőjüket letartóztatták, szörnyen megkínozták és életfogy- tiglanra ítélték. A három ember közül egy valakit nem tartóztattak le, akkoriban egy valakinek nem lett bántódása, Kun Istvánnak. Ez is tény. És mit mutat ez? — Simó elvtárs, de ez képtelenség ... — Feleljen. — Igaza van, látszólag azt mutatja, hogy férjem az áruló, de higgye el, Pista nem az... — Ez nem hit kérdése, elvtársnő ... — Kérdezhetek valamit? — Tessék. — Fogadjuk el, hogy így történt De akikor azt tessék nekem megmagyarázni, ha férjem volt az áruló, miért kért önmaga ellen kivizsgálást. Miért nem lapult, amikor az ügye lényegében már lezárult? A bíróság rehabilitálta, állítólag miniszterhelyettesnek akarták kinevezni. S a férjem ezt tudta ... — De azt is tudta — szólt közbe Simó —, hogy Bohus Géza is ember, gyarló ember, aki harcolni fog az igazáért. Mert nézze csak, barátság ide, barátság oda, az ember, ha becsülete védelméről vagy visz- szaszerzéséről van szó — nem szívesen áldozza fel magát másokért. Szerintem, elvtársnő, az ügy világos. Képzelje magát férje helyzetébe. Tizenkét éve rettegésben él, mert nem tudja, hogy mikor kerül napvilágra a titok. A titok rejtegetése felőrli az ember idegeit. Az ő idegeit is felőrölte. — Akkor miért nem vállalja az árulást? — Maga sem vállalná, ha tudná, hogy kötelet kap érte — felelte meggyőződéssel Simó. — A férje valószínűleg abból a régi bűnügyi fogásból indult ban nem szerette, csak a pénze kellett neki. A férj gyötrődött, őrlődött, egyszer aztán rossz útra tévedt. Zugipart űzött, nyerészkedett, s az lett a vége, hogy tizennyolc hónapi börtönt kapott. Megérdemelte. Megérdemeltem. A börtönből többször írtam haza, és elhatároztam, ha kikerülök, becsületes ember leszek. De leveleimre egyre ritkábban jött válasz Azt se írták meg, hogy férjhez ment a nagyobbik lányom, lagymatag sorokat küldött hozzám a kisebbik. Amikor kiszabadultam, azzal fogadtak otthon az ismerősök, hogy feleségem összeállt egy férfival, az már a harmadik neki, ne menjek haza. A tanácstitkár elküldte a , kisbírót a feleségemhez azzal, hogy adja oda a ruháimat, mert csak egyetlenegy van nálam, az is szakadt. Azt válaszolta, hogy nem lehet, mert már más használja őket. Elindultam anélkül, hogy egyszer is láttam volna azt a fészket, amelyért tizennégy évig dolgoztam. Elindultam volt munkahelyem- e, a bányába. A vezető szíveién fogadott. Amikor azért telefonálgatott, hogy munkahelyet szerezzen nekem, eszembe jutott: a börtönben olvastam egy rendeletről, amely azt mondja, hogy a szabadultakat ;1 kell helyezni, alkalmat kell nekik adni, hogy becsületes emberré váljanak. Két nap se !e!t el, és itt ivottam a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. Leadtam a mondta meg Stifter nevét, azt ^nlun^köny vemet megkaptem ■'a ruhát, a csizmát, a kosztot, sem férjem, sem Koltai nem ismerte. — Az tisztázódott a vizsgálat folyamán. Koltai elkövette azt a hibát, hogy a hétfői, biztonsági találkozó helyét és időpontját feljegyezte a napa szállást. Kimentem az utcára, s nagyot szívtam a tiszta, friss levegőből, és elhatároztam, hogy becsülettel fogok dolgozni. De megreszkettem arra a gondolatra, mi lesz a munkahelyemen, ahol már tudják, hogy honnan jöttem. tárába. Nem jelentett különö-í 'hányszor kell majd meghalla- ....... Snom, hogy »te börtöntöltelék-«. sebb faradságot a nyomozok-*De a baromfikeltető nak, hogy ezen a szálon elin-$építkezésénél a ]egj(>bb brj_ dúlva felgöngyölítsék^a_^te^gádba osztott be a vezető. Figyeltem a munkások arcát, Tény, hogy ez súlyos komspi rációs hiba volt, de az árulást; mégis csak az követte el, aki: Koltai küldetését bejelentette. Ezek után már világos volt előttem, hogy nem vesznek vissza a pártba. A Simóval: folytatott beszélgetésből az világosan kiderült, hogy újabb: ügyészi eljárást sem indítanak, mert nincsenek bizonyítékok ellened, csupán feltételezés van. Azzal büntetnek, hogy nem lehetsz párttag. (Folytatjuk.) ^szemét, de nem látszott rajotok, hogy gyűlölnek vagy (megvetnek. Senki sem szúrt Keresztül a tekintetével. Én ledig dolgoztam, dolgoztam (keményen, mint a bányában (szoktam, amikor még azt (mondták rólam, hogy én is a /becsületes emberek közé tar- jtozom. Odajött hozzám a mun- íkavezető, és így szólt: »Fehér, (magának most ugye, jólesne (egy kis plusz pénz? Hát néz- íze, vasárnap is fűteni kell a munkahelyen, ha akarja, elvállalhatja Ügy döntöttünks hogy magát bízzuk meg vele.« Örömmel mondtam, hogy vállalom. A »megbízzuk« szó a szívembe vágott, végigcsörgedezett az ereimben, és egész testemet felmelegítette. »Megbízzuk!« Micsoda szó ez! De régen hallottam, valamikor még a bányában, amikor a becsületes emberek közé tartóz ... De hiszen az ő szemükben újra oda tartozom! Megbíztak — megbízni pedig csak abban lehet, akit becsületesnek gondolnak. Elhatároztam, hogy a szállásomon elmondok mindent a szobatársaknak. Lássák, hogy nem titkolok semmit, hogy megbántam tetteimet, új életet akarok kezdeni. Eddig csak szobatársaimnak beszéltem magamról, a többiekkel még nemigen találkoztam, mert munka után korán fekszem, vasárnap pedig fűteni járok. S az épülő falak között, a tűz melegénél elgondolkozom új életemről, a jövőmről. Mert elhatároztam, hogy új életet kezdek. Ember leszek, becsületes ember, ez bizonyos. Nem tudom, hogy mindvégig a szálláson maradok-e. Lehet, hogy egy rendes feleségnek való asszony nekem is akad majd. A régihez sose megyek haza. Kislányommal szerettem volna találkozni, megmondani neki, hogy ne nézzen börtöntölteléknek. A múltkor írtam neki innen, de nem válaszolt. Lehet, hogy az idő, amely sebet gyógyít, tollat ad majd a kezébe, s egyszer írni fog. Nem tudom, kibírom-e akkor, hogy ne válaszoljak, hogy meg ne írjam: kislányom, szeresd az apádat, aki elesett egyszer, de a társadalom megfogta a kezét, fölkelt, és ember lett. Ahányszor csak nem vetették meg, ahányszor segítették és bíztak benne, annyiszor biztatták, hogy a másfél évi börtön után is lehet belőle becsületes ember... Vasárnap van. Az építkezéshez megyek befűteni. Ott kint és itt bent, az emberek között mindig olyan jó meleg van. Itt felejteni tudom rossz múltamat, s annyi, de annyi erőt érzek a társadalom és magam számára is hasznos jövőm formálásához. Boldog vagyok, nem is jut eszembe olyasmi; hogy megvetnek, s lassan-las- san elfelejtem, hogy a kislányomtól nem hozott levelet a posta... Feljegyezte: Szegedi Nánde*
