Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-21 / 44. szám

Kedd, 1961. február 21. s SOMOGYI NÉPís#* Kaposvári ügyvédekkel tanácskozott a városi pártbizottság A Kaposvári Városi i’ái tbi- zottság rendszeres időközön­ként beszélgetésre hívja külön­böző társadalmi rétegek kép­viselőit, hogy fejtsék ki véle­ményüket az időszerű kérdé­sekről, a párt politikájáról. Ezek az eszmecserék hozzájá­rulnak a vezetés színvonalá­nak emeléséhez, erősítik a párt & a tömegek kapcsolatát. A közelmúltban, pedagógu­sokkal, orvosokkal találkozott a pártbizottság, legutóbb pe­dig a kaposvári ügyvédek egy csoportját hívta meg baráti beszélgetésre. A tíz kaposvári ügyvédet Németh Ferenc elvtárs, a vá­rosi pártbizottság titkára tá­jékoztatta a város gazdasági, politikái helyzetéről. Elmond­ta: a pártbizottság arra törek­szik, hogy az ügyvédekét is minél nagyobb mértékben be­vonja feladataink megoldásá­ba. A tanácskozáson kötetlen, baráti beszélgetés, őszinte lég­kör alakult -ki. Az ügyvédek a vendéglátókhoz hasonlóképpen nyíltan beszéltek az élet- és munkakörülményeikről és egyé­ni problémáikról. Támogatást kértek a zugirászok elleni har­cukhoz. Tudatában vannak — mondták —, hogy a múltban az ügyvéd a tőkét szolgálta, s ezért a dolgozó emberek nagy ellenszenvvel viseltettek vele szemben: Ma azonban más a helyzet, az ügyvédek többsége a népet, az igazságszolgáltatást akarja szolgálni. Elmondták, hogy a kaposvári ügyvédek szívesen vállalnák a tsz-ek tá­mogatását jogi kérdésekben, azonban várják, hogy a járási tanácsok — mint például a siófoki — kérjék is segítségü­ket. , Végezetül kifejtették, örül­nek annak, hogy a pártbizott­ság fontosnak tartotta a velük való beszélgetést, s szívesen vennék, ha ilyen találkozóra gyakrabban sort kerítenének. Egy hónap múlva üzembe lép az ú/ korszerű kaposvári baromfikeltető állomás Az ország ellátásában egy­re nagyobb szerepet kap a nagyüzemi és háztáji baromfi- tenyésztés., Ismeretes, hogy az idén már a termelőszövetke­zetek is igyekeznek kialakíta­ni baromfiállományukat, és sok húst, tojást szándékoznak piacra vinni. A baromfite­nyésztés fellendítéséhez ad nagy segítséget a. megyeszék­helyen három és fél millió fo­rintos beruházással épülő új baromfikeltető állomás. Az új keltetőállomást az FM Tervező Irodájának tervei alapján a Somogy megyei Építőipari Vállalat építi. A munkálatokkal már szépen előre haladtak. A napokban hozzáfognak a 12 keltetógép beszereléséhez. A megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya szerint az új kettetőállomás március 15-én megkezdheti működését. Az új állomás elő­reláthatólag még ebben az esz­tendőben csaknem félmillió naposcsibéhez juttatja a kör­nyék közös és háztáji gazda­ságait. 1 Jól halad a csökonyavison- tai keltetőállomás építése is, ahol, mint ismeretes, víziszár­nyasokat keltetnek majd. Ez az állomás az idén csaknem százezer libát, kacsát és puly­kát keltet, s bocsát a terme­lőszövetkezetek rendelkezésé-, re. NEMZETKÖZI SZEMLE Aki hadat üzent az ENSZ-nek ... VÉRLÁZÍTÖ KOMÉDIÁ- ZÁS UTÁN a gyilkosok be­vallották a szörnyű, a jóváte­hetetlen bűnt: a gyarmatosító szentszövetség felbérelt fejva­dászai megölték Kongó és egész Fekete-Afrika szabad- sághősét — Patrice Lumum- bát. A modem kor legravaszabb és legnagyobb arányú impe­rialista összeesküvése betető- ződött korunk legaljasabb bűn- cselekményével. Azóta, hogy a közvélemény előkészítését célzó híresztelé­sek tragikus bizonyossággá váltak, egyetlen gigantikus ökölbe szorul a világszerte fel­támadt csillapíthatatlan nép­harag, hogy lesújtson a go­nosztevőkre. A gyilkosok és felbujtóik tévedtek: Lumumba és küzdőtársainak fizikai meg­semmisítése nem a nemzeti létküzdelem tragikus záró je­lenete lett, hanem a kongói szabadságharc minden eddigi­nél szélesebb népi alapokon kibontakozó döntő szakaszá­nak kezdete. Egyetlen hét bebizonyította, hogy Patrice Lumumba kion­tott vére nemes ötvöző anya­gává lett a nemzetté kovácso­lódó kongói nép egységének, a fiatal afrikai és ázsiai nemze­tek végsőkig elszánt harcos összefogásának. Ez a hét bi­zonyos imperialista köröket is rádöbbentett arra, hogy a ka- tangai gyilkosság — még ci­nikus látásmódjuk szerint is — több mint bűn — ez hely­rehozhatatlan hiba volt. A gyarmatosító koalíció el­ső számú végrehajtó közegé­ről, Hammarskjöld ENSZ-fő- titkárról pedig semmi sem moshatja le a gyilkosság elő­készítésében. és megszervezé­sében való súlyos bűnrészes­ség bélyegét. Nem csupán az nem tekint­hető egyszerű »hanyagság­nak«, vagy »tehetetlenség­nek«, hogy a főparancsnokság alá tartozó ENSZ-tisztviselök szeme láttára kínozták meg első fogvatartása idején Lu- murnbát a leopodville-i' repü­lőtéren, majd ugyancsak ENSZ-asszisztenciával szállí­tották át Kongó miniszterelnö­két és társait Elisabethville- be, ahol\37 svéd ENSZ-tiszt és katona jelenlétében katangal és belga csendőrök puskatus­sal verték az összekötözött foglyokat'. Hammarskjöld nem csupán bűnös passzivitá­sáért felelős. A kongói dráma egész, folyamatában betöltött szerepéből következik; nem puszta véletlen összjátéka, hogy Lumumbának és társai­nak elhurcolására közvetlenül Hammarskjöld január 5-i leo- poldville-i látogatása és Ka- szavubuvál való bizalmas esz­mecseréje után került sor. Az immár nyolcadik hónapja tar­tó kongói válság minden bal­jóslatú fordulópontján Ham­marskjöld »pártatlan« keze ke­verte a kártyákat, Az ENSZ-főtitkár a Bizton­sági Tanács csütörtöki ülésén »sajnálkozott« Lumumbának és társainak meggyilkolása miatt, »megmagyarázta«, hogy e gyalázatért voltaképpen nem ő, hanem az ENSZ tagállamai a felelősek, mert »a főtitkár­nak és kongói képviselőinek nem volt megfelelő felhatal­mazása arra, hogy az esemé­nyek fejlődését megállíthas­sa«. Nos, hogy volt-e vagy sem, arról a kongói ENSZ-erők fel­adatkörét megszabó biztonsági tanácsi határozatok vitathatat­lanul tanúskodnak. Emlékezetes, hogy 1960. jú­lius 7-én Patrice Lumumba miniszterelnök katonai és tech-, nikai segítséget kért az. ENSZ- től a belga agrpsszorok kiűzé­sére. Ez a felhívás volt az ENSZ beavatkozásának jogi alapja. Július 14-én a Bizton­sági Tanács határozatilag fel­szólította a belga kormányt, hogy vonja ki csapatait Kon­góból, s felhatalmazta^ Ham- marskjöldöt, hogy »a Kongói KULCSÁR ZSUZSA: 3 ÉS BOSZORKÁNYPEREK V. Boszorkányperek Magyarországon MAGYARORSZÁGON is ügyet tartalmaz) 12 esetben ban felügyeleti kőrútján min- elevenen élt a középkorban a fordul elő varázslással össze- denütt kérdezősködnie kellett, varázslókba, boszorkányokba kapcsolt mérgezés (venefícium) nincsenek-e a környéken be­vetett hit,’ számos .törvényt vádja. szorkányok. Ahol a világi ha­hóztak ellenük, Már I. István Buda város XV. század ele- tósógok nem léptek fel kellő törvényei elrendelik: aki va- jéről származó jogkönyve is eréllyel, a papok kemény meg- rázslással ártott valakinek, foglalkozik a varázslással oko- rovásban részesítették őket. adassák át az ártalmat szenve- zott megrontással. Akit ebben Számos adatunk van arról, dett félnek, s az bánjék vele első ízben találnak bűnösnek, hogy a papság uszított a bo- tetszése szerint. A strigákról arra pellengért szab, de ha visz- szorkányok ellen, s vett részt — ezek olyan boszorkányok, szaesik a bűnébe, máglyára üldözésükben, akik állattá, többnyire madár- kell küldeni. A híveket hosszú prédiká­rá tudnak változni, éjszaka A magyarországi boszor- dókban »világosították« fel a ide-oda röpködnek, és kiszív- kányperek kezdettől fogva boszorkányok mibenlétéről és ják a gyermekek vérét — azt nem az inkvizíció, hanem a vi- leleplezésükről, megbünteté- írja elő I. István, hogy vigyék lági hatóság, a városi, megyei el őket a paphoz, részesítsék bíróság vagy az úrdszék előtt vallási oktatásban, s csak ha folytak. harmadszor is visszaesnek, ak- Külön boszorkányüldözőfeet kor bánjanak ed velük a bírák, sohasem neveztek ki. De a ma- Feltehető, hogy a régi pogány gyarországi papság, bármilyen valláshoz ragaszkodó varázs- felekezetű volt is, kötelességé­nek. Nemcsak azt kell tekin­tetbe venni, hány ember pusz-) tűit el miattuk, hány embert| tettek szerencsétlenné, ha-) nem azt is, sőt elsősorban azt.l hogy milyen szörnyű hatásuk) volt, milyen erőteljesen ségí- tették a hanyatló feudális) rend fenntartását, a nép el-’ Köztársaság kormányával való egyetértésben tegyen meg minden szükséges intézkedést a kongói kormány katonai megsegítésére mindaddig, ameddig a kongói kormány a maga erőfeszítései és az ENSZ technikai segítsége ré­vén a nemzeti biztonsági erők — a kongói kormány megítélé­se szerint — képesek nem lesznek tökéletesen betölteni feladatukat«. A Biztonsági Tanács határo­zata tehát egyértelműen a se­gítséget kérő törvényes kor­mány katonai és technikai tá­mogatását írta elő, méghozzá a kongói kormánnyal való konzultáció alapján, a meg ítélése szerinti mértékben és ideig. HOGYAN ÉLT AZ ENSZ FŐTITKÁR a Biztonsági Ta nács felhatalmazásával? Kon­gói megbízottját, dr. Ralph Bunche főtitkárhelyettest el­küldte Elisabethville-be Csőm béhoz a következő utasítással »Abban az esetben, ha a helyi vezetők (Csombéék) magatar­tásából ön arra a következte­tésre jut, hogy az ENSZ-csa- patok katangai bevonulásakor ellenállásra kell számítani, és emiatt ön helyesnek vélné, hogy az ENSZ-csapatok ne lép­jenek Katanga területére, úgy az ön beszámolójának kézhez­vétele Után kérni fogom a Biz­tonsági Tanács azonnali ösz- szehívását.« Dr. Ralph Bunche főtitkár­helyettes (az amerikai külügy­minisztérium volt tisztviselő­je)) Hammarskjöld várakozá­sának megfelelő következteté­sekre jutott. Moise Csomóéval való beható eszmecseréje után dr. Bunche augusztus- 5-én ezt táviratozta Hammarskjöld- nek: »Meggyőző bizonyítékát láttam, hogy az ENSZ-esapa- toknak Elisabéthville-be való bevonulási kísérlete fanatikus ellenállásba ütköznék.« Az el­lenállás tényleg »fanatikus­nak« ígérkezett. Bunche szem­tanúja lőhetett, amint Csom­óénak mind az 500 katonája (akkor még csak ennyi volt) belga tisztjei vezetésével fel > alá masírozott Elisabethville utcáin. Ilyen »erő« láttán Ham­marskjöld lefújta az ENSZ- sapatofc augusztus 7-re terve­zett katangai bevonulását, ösz- szehívta a Biztonsági Tanács ülését mondván, hogy új fel­hatalmazásra van szüksége. A Biztonsági Tanács au­gusztus 10-i ülésén megerősí­tette július 14-i határozatát, azzal a kiegészítéssel, hogy ki­terjesztette Hammarskjöld fel­hatalmazását Katangára is. Ezt az újabb felhatalmazá­sát visszájára fordítva Ham­marskjöld augusztus 13-án Eli sabethville-be repült, hogy — határozott intézkedések he­lyett — személyesen alkudoz­zék az Union Miniere fizetett ügynökével, Csomóéval. Hammarskjöld elfogadta Csőmbe »kormányának« szu­verenitásra való igényét és feltételeit. Ezzel megkezdődött az ENSZ-csapatok »zökkenő­mentes« katangai bevonulása, süfc módjáról. Az iskolákban, amelyek akkor teljesen papi kézen voltak, »tudományos« előadásokon tanították az ifjú­ságnak a boszorkányok tulaj- nyomását és gúzsbakötését, donságait. hogyan terjesztették a tudat­A szebeni városi lelkész, lanságot, vak rémületet, babo-8BrüsszeI elégedetten lónőket tekintették sirigák- nek tartotta, hogy boszorkányok amikor 1648-ban új lakásba nát, mennyire akadályozták a gnyugtázta, hogy az ENSZ fo­nák. I. László törvénye egy után nyomozzon. Az egyházi költözött, ajtaja fölé feliratot tudomány fejlődését. S ha eb­kalap alá veszi a strigákat a zsinatok ismételten határoza- helyezett: »Krisztus jelen van, bői a szemszögből ítéljük meg rossz erkölcsű nőkkel, s elren- tot hoztak a boszorkányok ül- velem együtt költözik e ház- az inkvizíciót, a boszorkány hi­de] i, hogy a püspök ítélkezzék dözéséről. Az egyházi főható- ba; boszorkányok, démonok tét és a boszorkányüldözést, felettük belátása szerint. Kál- Ságnak a XVI—XVII. század- távozzatok innen!« meg kell állapítanunk: szinte; mán I. törvényének 57. szaka- felmérhetetlen az a kár, ame­szában azonban már a követ- / boszorkány Üldözés ellen lyet 32 emberiségnek és a mi kezőket olvashatjuk: »A stri- népünknek is okozott. Talán gák felől pedig, akik nincse- A BOSZORKÁNY HIT a kö- heim, hogy mágia nem létezik; még ma sem szabadultunk: nek, ne folyjék vizsgálat.« zépkorban nemcsak a tudatta- azok a jelenségek, amiket va- meg teljesen káros követkéz Ezt sokan arra magyarázták, nők körében élt, hanem a ta- rázslásnak tulajdonítanak, menyeitől, a sötét babona hogy Kálmán király nem hitt-'nult emberek között is. A bo- vagy csalás következményei, a boszorkányok létezésében, s szorkányok. létét tudományo- vagy eddig nem ismert ter- ezzel több évszázaddal meg- san megállapított ténynek te- mészeti tünemények, előzte korát. A dolog azonban kintették. Mégis akadtak időn- Közben nagyot haladt a vi- nem így áll. Kálmán is hitt a ként merész gondolkodók, bá- lág. A tudomány, a technika, boszorkányokban, varázslók- tor emberek, akik felemelték a termelés mérföldeket lépett ^ ban, de a strigák létezését az szavukat a kegyetlen boszor- előre. Recsegett-ropogott, több. feltarfetethaTatlanok1 ^^rrűnt egyház tagadta, s mint a régi kányüldözés, sőt a boszorká- országban meg is dőlt a feuda- ahogy nem vo]t hiábavaló^ pogány vallások maradványát nyokban való szilárd hit ellen lizmus rendszere. A boszor- azoknak a háw férfiaknak- ■ tiltotta a strigákban való hi- is. Felemelték szavukat, pedig, kányhit bátor tagadóinak sza- küzdelme akik harcba indul tetA . „ , . .. tud*ák’ h?gy ezzel ma§uk £ yai egyre termékenyebb ta- tak a »szent törvényszék« és a A varázslással, boszorkány- a boszorkányság, eretnekség lajra hullottak, egyre többen boszorkánypörök ellen nem Sággal való rontás (latin néven gyanújába keverednek, s a leg- és többen ismerték fel, hogy hiábavaló ma sem, hasc^nlítha­szömyűbb üldöztetés és halál boszorkányok nincsenek, a va- tatlanul kedvezőbb körülmé­rázslás nem lehetséges, hogy a nyék között a további küzde-: század elején betegségeknek, rossz termés- lc*m a tudatlanság, a maradi-^ századi jegyzőkönyv, amely kijelentette a nagytudású Cor- n©k, lavinaomlásoknak terme- e^en' több mint háromszáz peres nelius Agrippa von Nettes- szetes okai vannak. (Vége.) utolsó maradványai még ma is fellelhetők, és még ma is van-; nak, akik e káros előítéleteket: terjesztik, belőlük hasznot: húznak. A HALADÁS ERŐI azonban: titkára ezennel de facto elis­merte Katanga elszakadását. Elsőként a világon! AZ ENSZ FŐTITKÁRÁNAK elisabethville-i látogatásával megkezdődött a Kongói Köz­társaság függetlensége ellen szőtt imperialista, összeesküvés második szakasza, most már Hammarskjöld személyes irá- íyításával. A kongói dráma következő fordulópontján Dag Hammar- . skjöld ismét főszerepet j át­úszott. Szeptember 5-én a tör­malefícium) bűne miatt már a XI—XV. században is foly­tak porok Magyarországon. A var rajuk, váradi regestrumban (XIII. Már a XVI. •fényes kormány csapatai Ka- fszai tartományban döntő győ­• z-elmet arattak Kalondzsinak • belga tisztek vezette zsoldosai ; felett. Széles szakaszon elérték »Katanga határát, s küszöbön •állt a támadás Csőmbe ellen. :A szakadár erők vereségsoro­zata láttán az összeesküvés (karmesterei új frontot nyitnak fa fővárosban, a Lumumba- jkormány hátában. Szeptember p-én 16 órakor elhangzik Ka- (szavubu rádiódeklarációja Lu­mumba miniszterelnök »elmoz­dításáról«, és nyomban akció­ba lép Hammarskjöld is. Ka­szavubu rádióbeszédének el­hangzása után az ENSZ-főtit­kár utasítására az ENSZ-erők lefoglalják a kormány leopold- ville-i rádióját. Lumumbát végképp elvágják a közvéle­ménnyel való érintkezés lehe­tőségétől. És két órával Kaszavubu ál­lamcsínybe után — ugyancsak Hammarskjöld utasítására —■ az ENSZ-erők lezárják Kongó valamennyi repülőterét. Ezzel nem csupán a Csőmbe elleni offenzíva. hiúsul meg, hanem megbénul az államapparátus munkája, és az is lehetetlenné válik, hogy a Kaszai tarto­mányba küldött 7000 főnyi elitcsapatait Lumumbá vissza­rendelje a fővárosba. Szeptember 8-án a kongói parlament semmisnek nyilvá­nítja Kaszavubu alkotmányel­lenes lépését, elutasítja mi­niszterelnök-jelöltjét, Ileót, és megerősíti bizalmát Lumumba törvényes kormányában.» Másnap, szeptember 9-én a Biztonsági Tanács ülésén az ENSZ főtitkára megkockáztat­ja azt a kijelentést, hogy »Ka­szavubu törvényesen járt el, amikor elmozdította a minisz­terelnököt«. Nos — ami Kasza­vubu jogkörét illeti —, a fő­titkár . enyhén szólva tévedett.' A kongói alkotmány 15. cikke­lye ugyanis egyértelműen ki­mondja: »Az államfő a parla­ment két házának képviselői­vel együttesen gyakorolja tör­vényhozói hatalmát.« Márpedig a kongói parlament két háza, amely az alkotmány szavai szerint »egyedül illetékes az alaptörvény értelmezésére«, szeptember 12-én ismételtén határozatilag törvénytelennek minősíti Kaszavubu döntését, és teljhatalmat ad Lumumba kormányának. Ezt követően került sor a parlament félreáliítására és — Mobutu ezredesre. Szeptember 14-én este hét órakor Van Horn svéd tábor­nokkal, az ENSZ-erők kongói főparancsnokával való kétórás tárgyalás után Mobutu a leo- poldville-i rádióban beolvasta az ENSZ-paranesnoksógon megszövegezett nyilatkozatot a hatalom átvételéről. HOSSZÚRA NYÚLNA a gondosan .megszőtt összeeskü­vés minden egyes szálát nyo­mon követni, dé a tények így* is világosan beszélnek: Kongó törvényes kormányának szisz­tematikus megbénítása, majd megfőj tási kísérlete utón csu­pán az egész folyamat logikusi betetőzése volt, hogy közvetle­nül Hammarskjöld 1961. január, 5-i Kaszavubunál tett látoga­tása után adták belga kézre a kongói nép megtörhetetlen szabadsághősét. Mind ez ideig — a Szovjet­unió és az afro-ázsiai országok ismételt követelése ellenére — Hammarskjöld a kisujját sem mozdította. Most — a gyilkos­ság bevallása után — vizsgá­latot javasol. Utólag! Mind­ezek után »sajnálkozik« Lu­mumba halála miatt, s azt me­részeli. állítani, hogy ő sem­miért sem felelős, mert »nem volt kellő felhatalmazása«. Amikor' pedig a Szovjetunió és egyre több afro-ázsiai or­szág megállapítja a főtitkár legsúlyosabb bűnrészességét, és lemondását követeli, Ste­venson amerikai ENSZ-megbí- zott ezt »ENSZ elleni had­üzenetnek« minősíti. Nos, Hammarskjöld kongói bűniajtsroma cáfolhatatlan bi­zonyíték rá, hogy pontosan for­dítva áll a dolog. Az ENSZ fő­titkára az, aki hadat üzent az ENSZ tekintélyének és' becsü­letének; az ENSZ első tisztvi­selője az, aki a gyarmatosító koalíció végrehajtó közegeként hadat üzent Kongó független­ségének és egyszersmind a vi­lág minden szabadságszerető népének. Az ENSZ-nek csak javára válik, ha becsületének sárbatipróját, a kongói haza­fiak gyilkosainak bűnsegéd! bűnrészesét eltávolítja a világ­ból... legmagasabb tisztségé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom