Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

Vasárnap, 1961. február 19. 3 SOMOGYI NÉPUP Több mini négyezren veitek részt Kaposvárott a Moszkvai Nyilatkozat megvitatásában A Kaposvári Városi Pártbi­zottság igen sok gondot fordít arra, hogy a város kommunis­tái megismerjék a nemzetközi kommunista mozgalom ki­emelkedő dokumentumait, a Moszkvai Nyilatkozatot és a Békekiáltványt. Az üzemek és hivatalok pártszervezetei februári tag­gyűlésükön behatóan tanulmá­nyozták a Nyilatkozatot. Sok helyre a városi pártbizottság vezetői mentek ki, és segítettek abban, hogy a kommunisták megértsék és helyesen értel­mezzék a Nyilatkozat külön­böző megállapításait. A végre­hajtó bizottság tagjai maguk is több előadást tartottak. A pártszervezetek legtöbbje párton kívüli dolgozókat és ve­zetőket is bevont a Nyilatko­zat tanulmányozáséba. Mos­tanáig több mint négyezren vitatták meg a nyilatkozatot Kaposvárott. Megduplázódott, aktivisták száma Ebben az évben igen gazdag programmal kezdte el munká­ját Tabon a Vöröskereszt. El­sőrendű feladatként azt tűzte maga elé, hogy megnöveli az aktivisták számát. A jó szer­vező munka eredményeképpen Tabon 50-ről 300-ra, a járás­ban pedig 450-ről 900-ra emel­kedett a vöröskeresztesek szá­ma. Tizennyolc vöröskeresztes alapszervezet működik a já­rásban. Ez évi munkájukat a tbc el­leni küzdelem határozza meg. E feladat elvégzésére már szer­vezik a társadalmi bizottságo­kat. Társadalmi ügggyé akar­ják szélesíteni azt a törekvést is, hogy mindenütt jó ivóvíz Ipari tanulók a vöröskeresztes a tabi járásban legyen. Ha ugyanis a lakosság hatvan százaléka kéri a vízve­zeték beszerelését a lakóhá­zakba, akkor az állam tízéves lejáratú kölcsönt ad törpevíz­mű létesítésére a községeknek. Különböző egészségügyi tan­folyamokat szerveztek. A já­rásban tizennégy elsősegély- nyújtó, egy egészségügyi tan­folyam, öt anyák iskolája, hu­szonegy általános és közép­iskolában pedig ifjú egészség­őri tanfolyam működik. Ta­bán, Karádon, Somban két-két egészségügyi állomást létesíte­nek. A termelőszövetkezetek­ben 86 egészségügyi felelőst állítottak munkába. önképzőköre Szeptember elején alakult meg a Lábodi Állami Gazda­ság nagybaráti üzemegységé­ben az önképzőkör. A szak- szervezeti bizottság az ipari tanulókat vonta be a kör munkájába. A tizenkét tanuló szorgalmasan jár a pénteki foglalkozásokra. S hogy mi hangzik el egy-egy összejöve­telen? Két előadás és számta­lan hozzászólás. Az önképző­kör vezetősége jelöli ki az elő­adókat. Egy fiú tetszés szerin­ti szakmai, egy pedig irodal­mi témáról tart 'kiselőadást. A kétütemű motortól a mar­tinkemencéig mindenről szó esik. Hangzott már el előadás Petőfiről, Csokonairól, Jóíkai- ról, Vörösmartyról, Kölcsey- ről. Az egyik önképzőköri tag Mozartról tart hamarosan elő­adást. Eddig csak az ipari tanulók vettek részt a kör munkájá­ban. A szakszervezeti bizott­ság most azt tervezi, hegy a KlSZ-tagokat is bevonja a szakmai és általános művelt­ség emelését szolgáló kör tevé­kenységébe. ÍGY GAZDÁLKODTAK 1960-BAN ihaB’osi fes Nehéz körülmények között, igen gyenge, eredményekben szegény esztendővel a hátuk mögött fogtak hozzá a közös gazdálkodás második évéhez 1960-ban az iharos! Üj Erő tagjai. Személy szerint min­den gazda ép összességében az egész szövetkezet levonta a szomorú tanulságot. Hogy így történt, arra a legbeszédesebb bizonyíték a múlt esztendő gazdálkodása. 3 millió 754 ezer 947 forint értékű terméket ál­lított élő a közösség 1960- ban, s tiszta vagyonuk értéke meghaladja a másfél millió forintot. Feloszthatatlan szö­vetkezeti alapjuk 551411 fo­rintról 970 251 forintra nőtt. Hogy érte el ezt a fordulatot a 129 család, mit tettek azért, hogy a kezdő év hibái ne üs­sék fel többé fejüket? Az első esztendő eredmény­telenségét leginkább a munka- fegyelem lazasága okozta. Ta­valy, mint mondtuk, a helyzet megváltozott. A csendes, halk szavú, de igen biztos kezű ve­zető, Makár János elnök a zárszámadó közgyűlésen erről ennyit mondott: »Megjavult a munkafegyelem, kialakultak, a munkaszervezetek, zökkenő- mentesn végeztük el tenniva­lóinkat.« Sok fáradságot ta­karnak ezek a közvetlen sza­Novák Józsefné vak, nem volt egyszerű hátat fordítani a rossznak, s elin­dulni a helyes úton. Az első dolguk az volt, hogy megbe­szélés és vállalás alapján az összes kapás- és kaszásterüle­tet lebontották a tagokra. Hogy ne feledkezzék meg sen­ki vállalt kötelességéről, az Makár János irodában kifüggesztettek egy táblát, melyen megjelölték, ki­re mekkora terület megműve­lése vár. A tábla egész évben ott függött, s figyelmeztetett a munkára. Része volt abban, hogy olyan kiváló eredmények születhettek, mint Novák Jó- zsefnéé, aki egymaga 243 egy­séget gyűjtött össze, vagy mint Jobbágy Györgyé, aki szorgalmas munkájával min­den területen megállta a he­lyét, és 384 egységgel zárta az évet. Délutánonként, mikor beérkeztek az irodára a jelen­tések, hogy hol mit végeztek, a brigádvezetők megbeszélték a legsürgősebb tennivalókat, még este értesítették tagjai­kat, s másnap — legtöbbször már hajnali négy órakor — népes volt az Űj Erő 1344 hol­das határa. Persze akadt olyan is, aki vétett a fegyelem ellen. Az első esetben figyelmeztetést kapott, a másodikban már le­vontak tőle két munkaegysé­get. Az őszi munkák idején, amikor a rossz időjárás miatt sürgette a betakarítást, szigo­rúbb rendszabályokhoz nyúl­tak. Figyelembe vették, ki mekkora kárt okozott azzal, hogy kimaradt a közös mun­kából. Egyszer 11 tagot 100— 100 forintra bírságoltak meg. Így biztosították az eredmé­nyek alapfeltételét, a munka- fegyelmet. Mióta szervezetteb­bé vált a gazdaság, a tagok nyitott szemmel járnak szö­vetkezetükben, felfigyelnek a hibákra, azonnal szólnak veze­tőiknek, sőt javaslatot is tesz­nek a kijavítás módjára. Az Üj Erő tagjaiban tavaly gyö­keret vert az a n«zet: irűenk Jobbágy György a szövetkezet, vigyázzunk hát a sajátunkra! Ezek után természetes, hogy gazdálkodásuk eredményeseb­bé vált. A múlt évben túlju­tottak a közös út nehezebb szakaszán. Megteremtették az alapot, s most már gyorsab­ban, eredményesebben halad­hatnak előre, ötholdas kerté­szetüket — mely 95 helyett 124 ezer forint bevételt hozott — tökéletesen felszerelték. Bősé­ges vetőmag- és takarmány­alapot biztosítottak. Minden növényük — a búza és az ap­rómagvak kivételével — a ter­vezett fölött fizetett. Az eredményekhez nagyban hozzájárultak az olyan becsü­letesen dolgozó tagok, mint Laczó Jánosné, Horváth Fe- rencné, Bozsoki Lajos. Az ál­latokat olyan szorgalmas em­berek gondozták, mint Hor­váth Vilmos, Kovács József, Berták János, mégis az állat- tenyésztésben balszerencsésen ütött ki a múlt esztendő. A szarvasmarháknál ugyan nem volt semmi baj, de a sertése­ket a szétszórtan elhelyezett ólakban nem tudták egysége­sen gondozni. Hízlalási ter­vüknek még felerészben sem tudtak eleget tenni. A 2500 da­rabos szép törzsállo- ányt meg járvány miatt vá- >ba kellett szállítani. Pedig upán tojásból naponta 1500— 100 forintot vehettek volna e.' A sikertelenség nem szeg- 3 a szövetkezeti gazdák ked- ét, ebben az évben újra ki karják alakítani tenyészeth­et, mert jó és biztos bevételi >rrást jelent a közösségnek a aromfitenyésztés. Sikerek, rossz napok, ered­mények, eredménytelenségek ütogatták egymást a múlt ben az iharosi Űj Erő Ter- siőszövetikezetben. Ennek el- nére nagyot léptek előre, xiég akkor is, ha nem úgy tör­tént minden — leginkább ön­hibájukon kívül —, mint sze­rették volna. Arra töreksze­nek, hogy ezt az esztendőt 25 forint 58 fillérnél magasabb részesedéssel zárhassák. En­nek alapját megteremtették tavaly. Vörös Márta MÍG A SPANYOL, itáliai, francia inkvizícióról feljegyzé­sek tömege áll rendelkezé­sünkre, a magyarországi eret­nekekről és a »szent hivatal« itteni működéséről csak kevés adat maradt fenn. Hazánkban a súlyos háborúk következté­ben a középkori okmányok je­lentős része elpusztult. így csak vázlatos képet tudunk rajzolni a magyarországi szek­tákról s ezek üldözéséről. A hiányos adatokból is két­ségtelenül megállapítható, hogy Magyarországon a közép­korban aránylag jóval keve­sebb az eretnekek száma, mint a dél- és nyugat-európai orszá­gokban, s kevesebb, mint pél­dául a szomszédos Csehország­ban vagy a Balkánon. Ha­zánkban elég későn alakult ki a feudalizmus, a magyar nép később tért át a keresztény hitre, mint a legtöbb európai nép, a pogány vallás maradvá­nyai még sokáig elevenen él­tek. A szembenállás a feudális renddel az államalapítás után egy ideig a pogány hithez való ragaszkodásban vagy visszaté­résben fejeződött ki. Magyar- ország a középkor folyamán mindig kissé elmarad a fejlett országoktól, kevés a városa, gyönge a polgársága. Nemcsak katolikusok, hanem görögkele­tiek is eléggé jelentős számban élnek az országban. Az ország kapcsolata a pápasággal nem szoros, a magyar királyság egyházi téren is többnyire ön­állóan intézkedik. Mindezek következtében Magyarországon a feudalizmussal való szem­benállás ritkábban mutatkozik eretnekmozgalmak formájá­ban, mint például Franciaor­szágban. Az inkvizíció is aránylag csekély tevékenysé­get fejt ki hazánkban. Más országokban viszont to­vábbra is tevékenykedett a »szent törvényszék«, lángoltak a máglyák, megteltek a börtö­nök. Ám az eretnekséget nem tudta kiirtani az erőszak. A feudális rend erődítményét, az egyházat egyre hevesebb tá­madások érték. A megváltozott KULCSÁR ZSUZSA: ES BOSZORKÁNYPEREK IV. Emberek és könyvek a máglyán viszonyok között a »szent tör­vényszék« nem tudott megfe­lelni hivatásának, át kellett szervezni, meg kellett erősíte­ni. A XV. század végétől a pá­pai inkvizíció helyett az egyes országokban saját inkvizíciós szervezetet építenek ki, amely állandóan működik, a pápa és az uralkodó közös felügyelete alatt. Spanyolország, Portugá­lia, Itália államai, Franciaor­szág — mindegyik megszerve­zi a maga külön »szent hivata­lát«. Ez az újfajta inkvizíció még jobban működik, mint a régi. Azonnal lecsap minden haladó emberre, minden haladó gon­dolatra. Rómában máglyára kerül — többek között — a nagy gondolkodó, Giordano Bruno; megjárja az inkvizíció börtönét Galilei, a mechanika megalapítója. Spanyolország­ban, Portugáliában emberek tíz- és tízezrei pusztulnak el a legkínosabb halállal. A haladás ellenségei mindig veszélyt szimatoltak a betű­ben, a könyvben, a tudásban. A »szent hivatal« kezdettől harcolt a könyvek ellen. Mág­lyára vetette, pusztította nem­csak az embereket, hanem az emberi agy termékeit is, mind­azokat az írásokat, amelyek mást tanítottak, mint az egy­ház. A Vatikánban ma is mű­ködik a »szent inkvizíció« tes­tületé. Ennek kötelessége fel­ügyelni a hit tisztaságára, és összeállítani az indexet, a til­tott könyvek jegyzékét. Ebből mindig újabb és újabb bőví­tett kiadások jelennek meg (a legutolsó 1948-ban!), figyel­meztetve a hívőt: mit nem sza­bad olvasnia. Szerepelnek ezen a listán a haladó írók és gon­dolkodók könyvei, köztük a kommunista mozgalom és tan minden hívének összes művei. A KÖZÉPKORI EMBER a világ jelenségeinek legna­gyobb részét természetfölötti erők működésével magyarázta. Mindennek az oka Isten, a szentek, angyalok — és a go­nosz lelkek. Amint szilárdan hitt abban, hogy az Istent és az ő angyalait vagy szentjeit imákkal, vezekléssel, különbö­ző mágikus egyházi szertar­tásokkal maga felé tudja haj­lítani, ugyanúgy meg volt győ­ződve arról, hogy varázslással, mágikus szertartásokkal hatni lehet a rassz szellemekre is. A varázslásba vetett ősi hit a ke­resztény vallásban tovább élt, tovább fejlődött, és sajátos formákat öltött. Itt is megta­láljuk éppúgy, mint más, ré­gebbi vallásokban a gonosz megszemélyesítését, a sátánt. Az ördög és az ő seregei épp­úgy hozzátartoznak a katoli­kus valláshoz, minit az Isten a maga angyalaival és szentjei­vel. Az egyház az ördögben való kétkedést súlyos eretnek­ségnek tartotta. A hittudósok kifejtették: az Isten teret adott az ördögnek, engedélyezte működését, s ne­ki adta külön birodalomként a poklot. Az ördög Isten ellen­lábasa, vetélytársa, egyszers­mind utánzója is. Képes árta­ni az embereknek — erre az Isten hatalmat adott neki — s igyekszik híveket szerezni. Aki hozzá csatlakozik, az meg­tagadja az Istent, eladja lel­két. Amint az Isten csodatévő erejéből juttat az ő szentjei­nek, úgy ad az ördög a maga gonosz hatalmából híveinek, a varázslóknak, boszorkányok­nak. A bibliában számos helyen olvashattak a hivők mágiáról, boszorkányokról, ördögökről, arról, hogyan űzte ki Krisztus az ördögöt a megszállott em­berből, hogyan kísértette meg a sátán Krisztust ,stb. A le­gendákban pedig szinte minden lapon ott látjuk a Gonoszt, aki ártani akar, de a szent Is­ten segítségével sarka alá ti­porja az ősellenséget Az ördög hívei — tanítot­ták a papok — varázslással kincsekre s más előnyökre te­hetnek szert, szerelmet kelt­hetnek, vagy gyűlöletet szít­hatnak, betegséget, nyomorék- ságot, sőt halált okozhatnak. Arra is képesek, hogy meg­kössék a férfit, azaz elvegyék férfiúi erejét, s meddővé te­gyék az asszonyokat. A középkori ember úgy érezte: gonosz démonok és va­rázslók tömege leselkedik rá, igyekszik ártalmára lenni vagy megkísérteni és bűnbe kever­ni. Az a férfi vagy nő, aki ér­tett valamelyest a füvekhez, emberek, állatok gyógyításá­hoz, könnyen varázsló hírébe keveredett. Tulajdonképpen annak is tartotta magát, min­denféle hókuszpókuszokkal, varázsmandásobkal kapcsolta egybe a gyógyfüvek stb. hasz­nálatát. Sokan azért végeztek különböző mágikus szertartá­sokat, hogy valamely nagyon kívánt eseményt előidézzenek. Ha azután kívánságuk telje­sült, maguk is szilárdan meg voltak győződve arról, hogy varázserővel rendelkeznek. Éppúgy, mint az ókorbap, a középkorban is büntetendő cselekménynek tekintették a kárt, bajt okozó varázslást (malefícium, venefícium). Az egyházi és világi hatóságok minden országban törvényt hoztak ezellen, s időnként ki is végeztek egy-egy varázslót, boszorkányt. Az ilyenfajta po­rok igen gyakran politikai jel­leget öltöttek, rendszerint az uralkodónak valamilyen okból útjában levő egyén szégyenle­tes megsemmisítését célozták. Az angol király boszorkány­sággal vádolta Jeanne d’Ar­cot, a hős pásztorlányt, a fran­cia nép angolellenes küzdel­mének vezérét, s végül is mág­lyára küldte az inkvizició út­ján. Az egyház azonban csak a XV. század végétől kezdett be­hatóbban foglalkozni a mágiá­val, a boszorkánysággal. A XV. század végén indul meg a feudalizmus bomlása: Töme­gesen megy tönkre s veszti el földjét a parasztság. Városban és vidéken egyaránt megduz­zad a nincstelen csavargók, koldusok száma. Félelmetes erejű parasztháborúk, felkelé­sek, vallási harcok dúlják Eu­rópát. Az új tőkés viszonyok kialakulása szörnyű megráz­kódtatásokkal jár. A BOSZORKÄNYHIT GYÖ­KERE az ember kiszolgálta­tottsága a számára érthetetlen természeti és társadalmi erők­nek. A csapásokat és a sze­rencsétlenségeket, a szegény­séget, az elnyomást, a hábo­rút, a betegséget nem tudja mással magyarázni, mint go­nosz természetfeletti erők mű­ködésével. A XV—XVII. szá­zadban erősödő boszorkányhit és a meginduló boszorkán yül- dözés alapvető oka a hirtelen végbemenő óriási változások­ban, a 'feudalizmus bomlásá­val, a kapitalizmus kialakulá­sával összefüggő bajokban, szenvedésekben keresendő. Komoly szerepet játszott a boszorkányüldözés megindítá­sában. de a boszorkányhit ter­jesztésében is Vili. Ince 1484- ben kiadott bullája (Summis desiderantes). A pápa — aki egyébként közismerten erkölcstelen éle­tet élt — megbízta Jacob Sprenger és Heinrich Instito- ris domonkosrendi szerzetese­ket, hogy inkvizítorként járja­nak el a boszorkányok és va­rázslók ellen. A boszorkány­üldözést eleinte az inkvizíció végezte a világi hatóságokkal karöltve. Később szinte min­denütt egyedül a világi ható­ság látta el ezt a feladatot. Nemcsak a katolikus egyház hirdette fennen a boszorká­nyok létét, szorgalmazta üldö­zésüket, hanem a reformált egyházak is. Luther maga mélységesen hitt az ördögben, s dicsekedett, hogy egyszer szembekerült vele, és bátran hozzá vágta a tintatartóját! Mi­kor egy alkalommal Dessau- ban egy szerencsétlen hülye nyomorékot látott, kijelentet­te: ez az ördög gyermeke, ves­sék vízbe, ő vállalja ezt, az ő lelkére szálljon a felelősség. A lutheránus papok és ha­tóságok éppoly buzgóknak mu­tatkoztak a boszorkány üldözés­ben, mint katolikus kollegáik, sőt igyekeztek túlszárnyalni azokat. Kálvin is Lutherhez hason­lóan vélekedett. A boszorkány­üldözést az uralma alatt álló Genfben és ennek példájára a többi kálvinista városban ás országban nagy hévvel foly­tatták a kálvinista konzisztó- riumok. A jezsuiták azonban ebben is, mint minden más téren, fel­vették velük a versenyt. A bo­szorkány fogalma alá bevették a protestánsokat. így az ördög híveinek üldözése címén meg­égették Luther és Kálvin hí­veit is. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom