Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 43. szám. ÁR4 60 FILLÉR Vasárnap, 1961. február 19. Büntessék meg Lomomba és társainak gyilkosait, biztosítsák a kongói nép szabadságát A budapesti dolgozók tiltakozó nagygyűlése Az Elnöki Tanácsi összehívta az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Ta- ] országgyűlést 1961. évi február nácsa az alkotmány 12. parag- hó 22-én (szerda) délelőtt 11 rafusa (2) bekezdése alapján az | órára összehívta. (MTI) Magyar államférfiak távirata szovjet államférfiakhoz N. SZ. HRUSCSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége Minisztertanácsa elnökének, L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Left--- " Tanácsa Elnöksége elnökének MOSZKVA. Kedves Elvtársak! A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés megkötésének 13. évfordulóján szívből jövő, őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek. Ez a szerződés a népeink közötti testvéri kapcsolatok okmánya, amely a proletár internacionalizmus magasztos el­vei alapján örök időkre lerakta a magyar és a szovjet nép közötti megbonthatatlan barátság szilárd alapjait Mélységes örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy a népeink közötti testvéri kapcsolatok az elmúlt években az élet minden terű» létén egyre jobban mélyültek és népeink érdekeinek megfe­lelően mind gyümölcsözőbekké váltak. A magyar nép sohasem felejti el, hogy a hitleri fasiz­mus igája alól a Szovjetunió szabadította fel hazánkat. A szovjet emberek hősies áldozatának köszönhetjük szabadsá­gunkat és azt, hogy megvédhettük a szocializmus építésében elért eredményeinket. A magyar népet örömmel és lelkesedéssel tölti el azok a nagyszerű eredmények, amelyeket a világ első és legha­talmasabb szocialista állama, a szocialista tábor vezető ere* je, a navy Szovjetunió ért el a kommunista társadalom épí­téséiben. Büszkék vagyunk arra, hogy a szocialista tábor tagja­ként a magyar nép is részt vehet az emberiség békéjéért és boldogabb jövőjéért folytatott harc élvonalában. Szívből kí­vánjuk, hogy fejlődjék és virágozzék tovább népeink meg­bonthatatlan barátsága és újabb nagyszerű eredményeket érjünk el a ragyogó jövőért vívott közös harcunkban, DOBI ISTVÁN, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Népköztársaság az MSZMP Központi Bizottság Elnöki Tanácsának elnöke, gának első titkára, DR. MÜNNICH FERENC, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke. A külügyminiszter ebédelt edott a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 13. évfordulója alkalmából A budapesti dolgozók szom­baton délután nagygyűlésen tiltakoztak Lumumba és har- • costársai ellen elkövetett al­jas merénylet miatt. Több ez­ren jöttek el a Hazafias Nép­front bizottsága által rendezett nagygyűlésre a Sportcsarnok­ba és kifejezték mélységes fel­háborodásukat a gyilkosság felett és egyöntetűen követel­ték: vonják felelősségre a gyil­kosokat, biztosítsák a kon­gói nép szabadságát. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai; Gáspár Sándor, a budapesti pártbizottság első titkára, Ko­mócsin Zoltán, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, tömeg­szervezeti vezetők, társadalmi életünk több kiváló személyi­sége. A nagygyűlést dr. Pesta László, a fővárosi tanács vég­rehajtó bizottságának elnök­helyettese, a Budapesti Béke­bizottság elnöke nyitotta meg. Hazánkban, fővárosunk­ban futótűzként terjedt el a gyászhír, hogy Lumum- bát megölték. Az ország minden részében, Budapesten és vidéken száz­ezrek tiltakoztak e hír halla­tára az aljas és embertelen merénylet ellen, s követelték az elvetemült tettesek meg­büntetését. A világszerte fel­zúgó tiltakozás hullámai vé­gisöpörtek hazánkon is, s mi a budapestiek nevében mond­juk: vonják felelősségre a né­ger hazafiak gyilkosait! — mondotta többek között. Ezután Török István, a Va­sas Szakszervezet elnöke lé­pett a mikrofonhoz. A fővá­ros szervezett dolgozóinak vé­leményét tolmácsolta, akik az elmúlt napokban a gyárakban, az üzemekben röpgyűlések ez­rein adtak hangot tiltakozá­suknak és felháborodásuknak. Török István rámutatott: Lumumba, a törvényes kongói kormány elnöke az ENSZ segítségét kérte. Mindnyájan tudjuk, mi­lyen »támogatást« nyúj­tott az Egyesült Nemzetek Szervezete és Dag Ham­marskjöld főtitkár. Ma már tudjuk, hogy Ham­marskjöld nemcsak a gyarmatosító imperialisták oldalán állt, hanem előre tudott Lumumba meggyil­kolásának terveiről is. S most á Biztonsági Tanács­ban a gyarmattartók képmu­tatóan sajnálkoznak saját gyil­kos tettük felett és a gyilko­sok cinkosára, az ENSZ főtit­kárára kívánják bízni az ügy kivizsgálását. A becsületes em­bereknek ezért szorul ökölbe a kezük szerte a világon, ezért zúg milliók követe­lése: vessenek véget a kongói ház- r:’' gyilkolá­sának, h’"‘" '*':k a kon­gói nép — "--Régét, s vonják t-]''a bű­nös főtitkárt. A budapesti dolgozók azt várják: cselekedjék az Egye­sült Nemzetek Szervezete, tá­volítsa el legfőbb tisztviselőjét a főtitkári székből. (Felkiáltá­sok: váltsák le az ENSZ-főtit­kárt!) A világ dolgozóival együtt követeljük mi, buda­pestiek is, hogy vessenek vé­get a belga gyarmattartók mesterkedéseinek, s állítsák bíróság elé a szörnyű gazfett elkövetőit. Mobutut, Csombét és társai­kat. (Felkiáltások: úgy van! helyes! Nagy taps.) Azt hiszem, mindannyian büszkén és megelégedéssel vesszük tu­domásul kormányunknak, a forradalmi munkás-pa­raszt kormánynak a ma­gyar dolgozók véleményét hűen kifejező állásfoglalá­sát. A kormánynyilatkozat dolgozó népünknek gyűléseken, érte­kezleteken kifejezett vélemé­nyét tolmácsolja, amikor mélységesen elítéli a nagyszerű kongói állam­férfi, Lumumba gyilkosait és biztosítja a Kongói Köztársaság törvényes kor­mányának vezetőjét, Gi- zengát a magyar nép tá­mogatásáról. (Éljenzés, hosszan tartó taps.) Kormányunkkal együtt, a becsületes dolgozó emberek millióival együtt kiáltjuk a messzehangzó követelést: biz­tosítsák a kongói nép szabad­ságát, nemzeti függetlenségét! Pusztuljanak a gyilkosok! (Vi­haros taps.) Dr. Szabó Zgltán docens, kli­nikai adjunktus, az Orvos­egészségügyi Szakszervezet el­nöke azokról az érzéseiről és gondolatairól beszélt, amelye­ket Lumumba és harcostársai meggyilkolásának híre keltett benne, mint orvosban. Baradzi Lászlóné, a KIS- TEX dolgozója a nagygyűlés részvevőinek lelkes tapsa köz­ben javasolta, hogy a meg­gyilkolt kongói miniszterelnök özvegyének küldjenek távira­tot, amelyben kifejezik együtt­érzésüket és azt üzenik: Lu­mumba gyermekei nem ma­radnak árvák, mert a jószán­dékú, becsületes emberek mil­liói gondoskodnak róluk. Javasolta még azt is, hogy a fővárosi tanács Budapest egyik utcáját Patrice Lumum- báról nevezze el. Dr. Benedek Jenő, a Jogász Szövetség főtitkára a magyar jogászság tiltakozását tolmá­csolta. — Mindaz, ami a legutóbbi időben Kongóban történt, sú­lyosan sérti minden becsületes ember józan erkölcsi felfogá­sát, minden civilizált' ország törvényének alapvető rendel­kezéseit, az egyéni és demok­ratikus szabadságjogokat és nem utolsósorban az ENSZ alapokmányának legfontosabb rendelkezéseit. Az ENSZ főtit­kára azonban mindezek meg­akadályozására semmit sem tett, sőt kétszínű, de nagyon egyértelmű magatartásával »erkölcsi« bátorítást, biz­tatást adott azoknak a baodítá’-nak. akik a kon­gói nép szabadsága és függetlensége ellen, Lu­mumba és harcostársai élete ellen törtek. — Nekünk, magyar jogá­szoknak az a szilárd meggyő­ződésünk, hogy az ENSZ főtit­kárának személyes felelőssége ebben az ügyben semmivel sem kevesebb, mint azoké, akik fegyverekkel oltották ki Lu­mumba életét. (Helyeslés és nagy taps.) Nekünk, magyar jogászok­nak szilárd és elhatáro­zott álláspontunk, hogy Hammarskjöldnek nem az ENSZ-ben, hanem a vád­lottak padján a helye. (Taps.) Ezért követeljük Hammarskjöld azonnali el­távolítását az ENSZ főtit­kári tisztéből. — A Magyar Jogász Szövet­ség és a benne tömörült jogá­szok mindenben egyetértenek a Magyar Népköztársaság kor­mányának nyilatkozatával, mert ez nemcsak minden be­csületes ember erkölcsi felfo­gásának, hanem a nemzetközi jog alapelveinek és az ENSZ alapokmánya rendelkezéseinek is mindenben megfelel. Az egész magyar jogászvilág egy­séges állásfoglalására támasz­kodva követeljük Csőmbe és Mobutu bandáinak lefegyver­zését, a gyilkosok nemzetközi bíróság elé állítását mindazok­kal együtt, akik részesei vol­tak ennek a gyalázatos bűn­ténynek. Kongó népének, a függetlenségükért harcoló iga­zi hazafiaknak üzenjük, hogy dolgozó népünk, köztük az egész magyar jogászság támo­gatja harcukat, és kívánjuk, hogy igazságos küzdelmüket mielőbb kövesse a végső győ­zelem. (Taps.) Ezután Nagy Richárd, a bu­dapesti KISZ-bizottság első titkára lépett a szónoki emel­vényre. Budapest ifjúsága tudja: Lu­mumba azért harcolt, hogy a kongói nép megszabaduljon a gyarmattartók rabbilincseitől. Azért gyűlölték az imperialis­ták, mert Lumumba azt akarta, hogy a kongói föld érté­kei a kongói nép gazdago­dását, boldogságát szol­gálják. Azt akarta, hogy megszűnjön az éhség és nyomor, a tudatlanság és a betegség, és szeretett or­szága virágzó, szabad földdé váljon. Azt akarta, hogy a hatalmas Kongó folyó ne a rabszolgák szomorú énekét, hanem a sza­bad és vidám négerek örömte­li dalait visszhangozza! Azt akarta, hogy Kongó ifjú nemzedéke már új or­szágot építsen, hol ember lesz végre a néger! Ezért gyilkolták meg Lumum- bát a gyarmattartók! Afrika vádol, s vádol az egész haladó emberiség! Gyű­löletünk izzó, mint Afrika nap­ja, s nincs bennünk megbocsá­tás! Lumumba miniszterelnök és harcostársainak vére vissza­hull a bűnösök fejére. Mi budapesti fiatalok teljes szolidaritásunkat fejezzük ki a kongói néppel és annak Gizen- ga vezette egyedül törvényes kormányával — mondotta be­fejezésül Nagy Richárd. Sárközi Ferenc, a Láng Gép­gyár dolgozói, Antos Mária pe­dig az egyetemi hallgatók ne­vében ítélte el a belga gyarma­tosítók és kiszolgálóik aljas merényletét. Antos Mária végül java­solta, hogy a nagygyűlés intézzen táviratot az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­hez. A távirat kifejezi Budapest dolgozóinak tiltakozását a kon­gói hazafiak legyilkolása ellen, követeli, az imperialisták távo­zását Afrikából, a belga gyar­matosítók kitakarodását Kongó földjéről, a gyilkosság kiterve­zőinek és végrehajtóinak meg­büntetését; Mobutu, Csőmbe és a többi gvilkos letartóztatá­sát. A távirat követeli, hogy az ENSZ ismerje el a Gizenga- kormányt törvényes kormány­nak, valamint távolítsák el Hammarskjöldöt, aki, mint a gyarmatosítók cinkosa, be­szennyezte az ENSZ nevét! »Ml, magyar dolgozók osz­tozunk a kongói nép mély fájdalmában, támogatni fogjuk minden lehetséges módon Kongó népét, még elszántabban fogunk küz­deni azért, hogy megszűn­jön minden gyarmati el­nyomás a földön. Szabadságot minden gyar­mati népnek!« — fejeződik be a budapesti dolgozók nagygyűlésének táv­irata. A nagygyűlés részvevői egy­öntetűen elfogadták az ENSZ- hez szóló tiltakozó távirat szö­vegét. A nagygyűlés Baradzi Lász­lóné javaslatára úgy határo­zott, hogy táviratot küld Lu­mumba özvegyének. Ezután Omar Búsra szudáni diák, a Budapesti Orvostudo­mányi Egyetem hallgatója mondott nagyhatású beszédet magyar nyelven. — Kongóból hivatalosan kivo­nultak ugyan a belga gyarma­tosítók, de tisztjeik ott marad­tak a hadsereg vezetőségében. Lumumba látta, hogy ez lát­szólagos, nem igazi független­ség. Behívta az ENSZ-csapato- kat. De ezek Hammarskjöld­nek, az imperialisták engedel­mes eszközének irányításával Csombét, Mobutut, Kaszavubut segítették, hogy megdöntsék a törvényes kongói kormányt, meggyilkolják miniszterelnö­két. Lumumbát meggyilkolták, de tévednek az imperialisták — ahogy Gizenga is kijelentet­te már ezt —, ha azt hiszik, hogy elfojthatják a kongói nép harcát és térdre kényszeríthet- nek bennünket. S jóleső érzés számunkra, hogy harcunkban a szabad népek, köztük a ma­gyar nép is mellettünk áll. A budapesti dolgozók nagy­gyűlése Brutyó János zárósza­vaival ért véget. (MTI) Dr. Sík Endre külügyminisz­ter szombaton ebédet adott a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés meg­kötésének 13. évfordulója al­kalmából. Az ebéden részt vett V. I. Usztyinov, a Szovjetunió rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, Sz. V. Pankratov, a Szovjetunió kereskedelmi képviselője, M. A. Popov, A. Az Országház gobelin-ter­mében szombaton Olt Károly elnökletével tartotta ülését az országgyűlés terv és költség- vetési bizottsága. Az ülésen részt vett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés el­nöke, Polonyi Szűcs Lajos, a pénzügyminiszter első helyet­tese, Tímár Mátyás pénzügy­miniszterhelyettes, Sulyok Bé­la, a Magyar Nemzeti Bank el­nöke, Lázár György és Dimény Imre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesei. Tímár Mátyás pénzügymi­niszterhelyettes ismertette az 1961. évi állami költségvetés tervezetét, az országgyűlési ál­landó bizottsági elnökök pedig a saiát bizottságuk ülésén el­hangzott észrevételekről, ja­A. Sztarcev nagykövetségi ta­nácsosok, P. M. Capenko ezre­des, katonai attasé, továbbá Péter János, a külügyminisz­ter első helyettese, Púja Fri­gyes külügyminiszterhelyettes és a külügyminisztérium több vezető munkatársa. A meleg, baráti légkörben lefolyt ebéden dr. Sík Endre külügyminiszter és V. I. Usz­tyinov nagykövet pohárkö­szöntőt mondott. (MTI) vasiatokról számoltak be. A vitában dr. Bognár Rezső, dr. Dabronaki Gyula, Erdei Fe­renc, Harustyák József, Iván István, Kovács Gy. PáIné, Lek- r,er Irén, Móder Mártonné, Z. Nagy Ferenc, Nagy Józsefné, Nagy Károly, Olt Károly, Put- noki László, Rónai Sándor, Sárfi Rózsi, Seregélyi József, Szirmai Jenő és Varga Károly szólalt fel. A hozzászólásokra Polonyi Szűcs Lajos, a pénz­ügyminiszter első helyettese és Tímár Mátyás miniszterhelyet­tes válaszolt. A terv- és költségvetési bi- 7/ '.én az 196 évi állami költségvetés előirányzatait el­fogadta és úgy határozott, hogy a legközelebbi ülésszakon az o1 szággyűlésnek elfogadásra javasolja, (MTI) Az országgyűlés terv és költségvetési bizottságának ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom