Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-31 / 26. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1961. január SÍ. nemzetközi Szemle A néphez hit erőket nem lehet lekenyerezni Kongóról és Laoszról az elmúlt félévben nagyon sok hír, tudósítás és cikk jelent már meg a lapokban. Most, hogy mindkét terüle­ten újabb, örvendetes fejlemények vannak ki­bontakozóban, érdemes ismét elővenni e két sokat szenvedett ország problémáját. Kongó is, Laosz is jól példázza, hogy a gyar­matosítók mennyire foggal és körömmel ra­gaszkodnak régi kiváltságaikhoz, s továbbra is rabságban akarják tartani a gyengén fej­lett országokat. Az imperialista beavatkozás e két országban különösen szemmel látható. Ami Kongót illeti, itt nemcsak a volt gyar­matosítóknak, a belgáknak az agressziója fo­lyik tovább, hanem valamennyi gyarmatosító hatalom együttesen — az ENSZ kék zászlaját használva fel kalózlobogónak — a világszer­vezet nevében lép fel, így védelmezi az im­perialista érdekeket. Laoszban pedig az ame­rikaiakkal együtt a SEATO-hoz, a délkelet­ázsiai támadó paktumhoz tartozó országok imperialistabarát kormányai avatkoztak be a legdurvább módon a nemzeti erők ellen. Az agresszió tehát itt is, ott is igen gorom­ba módon történt. Mégis azt tapasztaljuk — s ezt éppen a legutóbbi napok eseményei iga­zolják —, hogy a nemzeti erők mindkét or­szágban győzelmesen törnek előre. A harcte­reken újabb és újabb területeket szabadíta­nak fel, s helyeznek a törvényes kormány el­lenőrzése alá. A harc persze nemcsak a csa­tatereken folyik, legalább ugyanennyire fon­tos az éremnek az a másiik oldala, hogy ma már — a gyarmatosítókat nyíltan támogató szűk reakciós rétegtől eltekintve — Kongóban is, Laoszban is a nép túlnyomó többsége a törvény« kormányt támogatja. S éppen ez az, ami ellen az imperialistáknak nincs orvos­ságuk. A volt gyarmatosítók és színes bőrű ügynö­keik hiába alkalmaznak terrort, hiába vetet­ték fogságba Lumumbát, hiába gyilkoltak ha­lomra ezer meg ezer ártatlan embert Vientia- neban, Laosz fővárosában — ez csak még job­ban leleplezte őket, még inkább elszigete­lődtek. Persze, ők Kongóban és Laoszban nem­csak a korbácsot csattogtatták, hanem az ara­nyat is megcsillogtatták, s ha szükségesnek látták, még bukszájukat is hajlandók voltak kinyitni, de hiába volt a több mint három­százmilliós »dollársegély« Laosznak — ami pe­dig annyit jelentett, hogy egy főre számít­va az egész világon Laosznak jutott a legtöbb dollár —, beigazolódott, hogy pénzen sem le­het mindent megvásárolni, s a nemzethez hű erőket nem lehet lekenyerezni. S éppen ez az az örvendetes fejlemény, amely az elmúlt napokban kezdett egyre job­ban kibontakozni. Előre vetíti árnyékát, hogy Kongóban, illetve Laoszban nemcsak a belgák és nemcsak az amerikaiak fognák vereséget szenvedni, hanem a Kaszavubu-, Mobutu-, Nosavan- és Boum Oum-féle hazaárulók is a történelem szemétdombjára kerülnek. Ez pe­dig nyilván megkönnyíti majd a nemzeti erők győzedelmes kibontakozását, s elősegíti, hogy e két ország gyorsabb léptekkel haladhasson majd előre a fejlődés útján. Ismeretes, hogy néhány hónappal ezelőtt, ami­kor Kongóban az ENSZ főparancsnokságának segítségével Mobutu ragadta magához a ha­talmat, a Szovjetunió és Csehszlovákia ideig­lenesen megszüntette kongói diplomáciai kép­viseletének működését, a szocialista orszá­gokból érkezett szakértők is hazarepültek, sőt még a szocialista országok újságírói is elhagy­ták Kongót. Akkor egyesekben nyilván felve­tődött az a gondolat, vajon nem folytat-e túl­ságosan passzív politikát a Szovjetunió a kon­gói kérdésben. Nos, az azóta eltelt időszak vi­lágosan igazolta a szovjet politika helyessé­gét. Éppen ez a lépés tette napról napra nyil­vánvalóvá nemcsak a kongóiak, hanem Afri­ka és Ázsia népei számára, hogy a szocialista tábor országainak nincsenek agresszív szán­dékaik a gazdaságilag elmaradt országokkal szemben, hogy a szocialista országok még nyilvánvaló segítségüket sem akarják ráerő­szakolni egyetlenegy országra, egyetlenegy népre sem S míg közben az imperialisták erőszakossága egyre jobban lelepleződött, a Szovjetunió és a szocialista országok tekinté­lye, megbecsülése csak tovább fokozódott az afrikai és az ázsiai népek szemében. A Szovjetunió és általában a szocialista or­szágok persze közben sem hagyták magukra a kongói és a laoszi népet. Rendkívül sokat nyomott a latban az a támogatás, amelyet a szocialista tábor országai az ENSZ-ben is és az ENSZ-en kívül is erkölcsileg nyújtottak e két sokat szenvedett népnek. A szocialista or­szágok kíméletlenül leleplezték a belga és amerikai agresszorok valamennyi erőszakos cselekedetét, és segítettek felnyitni a világ né­peinek a szemét. A mostani helyzetről tehát kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti erők Kongó­ban és Laoszban is csak megszilárdultak, megizmosodtak, s ma sokkal tevékenyebbek mint az elmúlt időszakban. Hiba volna azon­ban ebből olyan következtetést levonni, hogy most már azonnal teljes győzelem lesz a gyü­mölcse a nemzeti erők hősies harcának. Az imperialisták és bérenceik továbbra sem nyugszanak. Csőmbe összeszedi az emberiség salakját: SS-banditákból, közönséges rablógyilkosokból, megszökött börtöntöltelékekből idegenlégiót szervez, hiszen bőségesen kap hozzá anyagia­kat belga gazdáitól. Csak zárójelben hadd je­gyezzük meg, hogy íme, milyen gavallér mód­jára viselkednek a belga monopoltőkések, ami­kor Csomóéról, kongói ügynökökről van szó. de ha a belga munkásosztály azt követeli ö- lük, hogy ne csökkentsék a dolgozók életszín­vonalát, akkor sortűz a válaszuk. Az amerikaiak és SEATO-beli cinkosaik is egyre több repülőgépet, motoros járművet és sorkatonaságot is bocsátanak a lázadó Nosa- van-klikk rendelkezésére Laoszban. A harcnak tehát még nincs vége. De a tör­ténelem vaslogikája kétségtelenné teszi, hogy a nemzeti függetlenségért harcoló erők előbb- utőbb kiharcolják majd a győzelmet. S az ese­mények egyre gyorsuló menete azt mutatja, hogy a kongói és a laoszi népnek nem kell so­káig várnia a szabadságra. Nemcsak horgolni jönnek össze a somogytarnócai lányok és asszonyok hetenként kétszer az álla­mi gazdaság klubjában. Politikai, egészségügyi, pedagógiai, irodalmi előadásokat is hallgatnak közben. A tanfolyamot Antal Terézia tanító vezeti. SZÜLŐI PANASZ Egy terjedelmes jegyzőköny­vet lapozgatok, részletekre ki­terjedő vizsgálat eredményét. A vallomások és érveik, ame­lyeket falusi iskolás gyermekek szülei mondtak el nagy felhá­borodásuk közepette, valahogy sántítanak kissé. Nem meggyő­zőek, még a sajátkezű aláírá­sok sem tudják elhitetni, hogy mindaz igaz, s úgy igaz, ahogy elmondták a libickozmai pe­dagógusokról, s fújták a falu széltében-hosszában. Kemény, vádló szavak hangzottak el azok ajkáról, akik valahogy másként szeretik gyermeküket, másként tervezik jövőjüket is, mint ahogy társadalmunk adottságai, életfelfogásunk meglnvámiá. Tizenkilenc ember kéri, kö­veteli a járási felsőbbségtől: azonnal helyezzék el a libic­kozmai tanítókat! Csak mellékkörülményként írom ide, hogy jártam a hely­színen is, s vaktában bekopog­tattam egy házba. Az asszony először vonakodott, mintha semmiről sem tudna, aztán minden különösebb átmenet nélkül azt mondta: — Mondják, mondják, most minden hetet-havat összehor­danak a tanítókra. De csak azért, mert nem kivételeznek a gyerekeikkel. Nem úgy van ám az, ahogy mesélik. Csak hát szigorú ember az igazgató, nincsenek hozzászokva, azelőtt másként volt... Ismerkedtem az üggyel (mert ügy lett belőle, tetemes paksa- méta) és az emberekkel. Ta­lán nem szükségtelen, ha fel­sorolok néhányat a panaszok­ból. Ezek önmagukban is bizo­nyítanak valamit. Valamit, amit úgy hívnak, hogy egyéni érdek, a könnyen jó bizonyít­ványt szerzés óhaja, Balogh György mellékesen jegyezte meg a tulajdonképpeni fő ér­vet: »Kérem a nevelők azonna­li elhelyezését, msrt így nincs biztosítva a megfelelő tudás megszerzése, amely nélkül ipa­ros ember sem lehet a fiam.« A panaszosok többsége sérel­mesnek tartja, hogy gyermeke bizonyítványa leromlott az utóbbi időben. Csima Margit azt mondja: »A tanító mindig azzal szekálja a kislányo­mat, hogy nem tud énekelni, nem tud rajzolni.« Fazekas Jó­zsef így: »Gyenge tanítás fo­lyik, nem magyaráznak sem­mit.« (Ugyan honnét tudja?) Kapu Szilveszterré: »Nyolcadi­kos lányommal eddig nem volt baj, most kerüli az iskolát, nem szeret odajárni...« Róz- ner Elemérné: »Eddig négyes tanuló volt a fiam, most nem tud semmit!« Balogh Józsefne: »A tanár bácsi felelés közben mindig megzavarja a lányomat azzal, hogy régebbi anyagot kérdez tőle.« Fazekas György- né: »Fiam másodikos, de visz- szafelé halad a tanulásban. Ta­valy kitűnő volt.« És mondhat­nék érdekesebbet is Várhegyi Ferenc szavait idézve: »Tavaly évvégén megbuktatták a fia­mat. Ezt sérelmesnek találjuk, mert szerintünk (!) társaihoz viszonyítva megüti a mérté­ket.« De ezeknél súlyosabb pana­szok is elhangzottak: hogy Hargitai Károly iskolavezető és ifj. Hargitai Károly durva a tanulókhoz; az alsótagozatos nevelő megpoíozta Fazekas BERIESI ANDRÁS cAzutás és hűség (26) És most én vitatkoztam ve­led, de hamarosan elhallgat­tam, mert visszautasító volt a magatartásod. Azt bizonygat­tad előttem, hogy el kell sö­pörni azt a mechanizmust, azt a rendszert, amelyben olyan hibák előfordulhatnak, mint amilyenek veled kapcsolatban történtek. Nem személyek le­váltásáról, nem egyesek kicse­rélésiről van szó — mondot­tad —, hanem a rendszerrő1, amely lehetővé teszi egyesek kártékony működését. Be kell látnunk a tévedésünket és a szocializmus felépítését új ala­pokon kell megszervezni. A magyar sajátosságokat figye­lembe kell venni. Tudtam, hogy ezek nem a te szavaid. Te sohasem fogalmaz­tál így. A te szótáradban nem szerepeltek azok a szavak, hogy »moszkoviták«, tőled so­hasem hallottam azt, hogy más a kommunizmus, és megint más a bolsevizmus. Most pe­dig effélékről beszéltél és ijesz­tően zavarosan. Szerettem vol­na megkérdezni: »Pityukám, ha nem történik veled az, ami történt, ha te most párttag len­nél, ha nem az elkeseredés, a sérelem és a gyűlölet beszélne belőled, akkor is ez volna a véleményed?« Tudom, hogy nem. Akkor te is azt vallanád, amit Bohus Géza és a többiek: »Gyerekek, hát értsétek meg, nem a rendszerrel van a baj, ha­nem egy pár olyan személlyel, akinek a hatalom elvette az eszét... Furcsa ugye, hogy én mon­dok efféléket. De Pistám, tu­domásul kell venned, hogy kommunista lettem. Kommu­nistát neveltél belőlem és csak azokat mondom, amit az évek során tőled tanultam. Azt akarod bizonyítani, hogy te a proletár, aki gyerekkorod óta a pártért harcoltál, nem él­hetsz árulóként, bélyeggel a homlokodon a proletárdiktatú­rában. Ezt nem kell bizonyíta­nod, mert így igaz. De téged nem a rendszer gyalázott meg s nem azok — akiket most tá­madsz, hanem a kényszerű vé­letlenek folyamata, a gyáva­ság, a félelem, a hazugság, mely nem a rendszerben, há- nem bennünk, emberekben van. Emlékszel, amikor Géza látogatása után azt mondtad, hogy másnap a KEB tárgyalá­son vizsgálatot kérsz magad ellen a pécsi ügyben, Koltai szeenvedélysen ellenezte. Nem szóltam, bele tudtam: igazad van, Péter magatartása is ért­hető volt emberileg. Nem miattad, önmagáért izgult. At­tól félt, hogy a pécsi ügy újbó­li tárgyalásán véletlenül kitu­dott — Tessék, elvtársnő, üljön dódik az igazság, az ő bűnös- !f P<vtró már említette, hogy noconmi coat'A+vi o *crev 1 w-i István György nevű fiát; ei- , ,, , , . Sűzték a takarítónőt; gúnyne­ken csillogott, ősz haja lágyanSvekkel illetik a tanulókat, sőt simult koponyájára. Kezefejétgmi több, megfélemlítették nagy barna szeplők tarkították,5őket: akiknek a szülei aláirtó.-; de lehet, hogy a barna foltokba beadványt, azokat nem felel valami bőrbetegség maradvá-Stetik, hogy év végén rossz bi- nyai voltak. Kedvesen foga-gzonyítványt adhassanak nekik. És Fazekas István így fejezi sége. Érdeke volt hát, hogy az ügy véglegesen lezáródjék. Másnap rosszkedvűen jöttél haza. Közölted, hogy nem vet­tek vissza a pártba. Sőt az elvtársaknak az a véleménye, hogy szereped — bejelentésed ellenére — nagyon gyanús. Döntés ugyan még nem szüle­tett, de nincsenek optimista elképzeléseid. Tudtod nélkül beszéltem Petró bácsival. Az öreg összehozott Simó Mihályi lyal; a vizsgáló bizottság egyik tagjával. Szerettem volna se­gíteni rajtad, mert tudtam, hogy tragikus következmények­kel járhat a pártból való ki­zárásod. Simó a lakásán fogadott. Pet­ró figyelmeztetett, hogy Simó nehezen barátkozó, szűkszavú ember. Úgy emlékszem, együtt láttunk negyvenkilenc tava­szán egy festményt a Szépmű­vészeti Múzeumban. Nem tu­dom, emlékszcl-e még a kép­re. Valamelyik híres holland festő alkotása volt. Egy gálya­rabságra ítélt prédikátort áb­rázolt. A sötét tónusú képről szinte kiemelkedett a prédiká­tor ősz haja, a meggyőződés fényétől csillogó szeme. Simó erre a prédikátorra hasonlí­tott. Sovány, beesett arca per­gamensárga volt, szeme élén­beszélni szeretne velem. — Igen. — Zavarban voltam, nem tudtam, hogyan kezdjek; hozzá. — Kérem, Simó elv-! társ... 5 be panaszát: ► — Ha nem intézkednek el \helyezésükről, kipakoljuk őket ia faluból! Nos, igen, lélegzetvételnyi ^szünetet kell tartani ennyi vád (ennyi rosszindulat láttán, s va­— A férje ügyéről van szó.glahol mélyen keresni az oko- ugye? /kát, melyek ily nagyon fel tud­Igen. — Künn hóvihargták bőszíteni a libickozmai dühöngött, a jeges szél fesze-í gette az ablaktáblákat. Arra) gondoltam, hogy te most bizo-ij nyára otthon ülsz a fűtőtest) mellett és kibámulsz az abla-j kon, mert szereted nézni a hó-) vihart s talán azon tűnődsz,? hol maradok el? — Ugye, visz- szaveszik férjemet a pártba?) — kérdeztem minden kertelésj nélkül. Simó felvonta szemöldökét, cigarettára gyújtott. — Nem tudom, elvtársnő.) szülőket, helyesebben a szüiők egy csoportját, mert mint mondtam: 19-en fogtak össze szinte véd- és dacszövetsé­get kötve a pedagógusok ellen, s az iskolába pontosan nyolc­vanöt tanuló jár... A panaszok özönének volta­képpen társadalmi, lélektani okai vannak, amiket nem túl sávosan nehéz kibogozni. S hogy az okokat Hargitai Ká- rolyék maguk is szaporították, kétségtelen. Kár lenne azt gon­Nem ismerem a bizottság don-2dolnij hogy a neVelők hibáktól teset. Az úgy nagyon bonyolult.*mentesek, s valamennvi panasz Nézze, van egy javaslatom, -^jogtalan volt. nem! Magatar- Melyet szívott a cigarettóbol/jágte^ emberekhez való viszo- es biztatóan ram mosolygott.^,,yuk nem kifDgástalan. Vala- Felejtse el egy pillanatra./ miféle összeférhetetlenség hogy Kun István felesége ésgigenis jellemzi ottani életüké*. játszunk kérdés-felelet játékot. 2 Azt sem szabad tagadni hogy Kérdezek és maga válaszoljon.£az ifjabb Hargitai vállára a Meglepődtem ajánlatán, de/négy alsótagozati osztállyal — nem mondhattam mást: ^gyakorlós létére — meglehető­>sen nagy súly nehezedett, s ta- v'-asztalatlansága következtében l övet el hibákat. Nem b?r"éV: ■Sti ten'ólé?. — Tessék kérdezzen. — Tudja mi történt P 1944. húsvét vasárnapján? (Folytatjuk.) /ve arról, hogy **még ha egyszer történt is, még ha nagyon rászolgált is a gye­rek, nem megengedhető. Éí ezeken a dolgokon érdeme: gondolkozniuk a nevelőknek De... A panaszok többségének ér­dekes és jellemző háttere van Korábban Halászi Márta igaz­gatott, és nyugdíjas pedagógus édesapja tanított a faluban aki a legnagyobb jóindulattá: sem tudott megfelelni a ma: követelményeknek kiváltképp a rajz, a testnevelés, az énei tanításában. Ráadásul békés, c jó viszonyt elvtelenül is fenn­tartani akaró álláspont uralko­dott el és nagyfokú engedé­kenység. Nem követelték me| a tanulóktól, amit tudniuk kel­lett, enyhébben is osztályoz­tak. Akik most Halászi utár kerültek a felső tagozatba, bi­zony igencsak küszködnek, s a megfelelő alap híján gyen­gébb eredményt érnek el. A hiba tehát nem a tanítókban nem a mai követelményekben van, hanem a régi rossz szem­lélet üt vissza, s ezt nem akar­ják tudomásul venni a szülők Láttam Balogh Ferenc hetedi­kes tanuló füzetét. Nem tud ír­ni (!), olvashatatlan kriksz- krákszokat rajzol, s nem túlo­zok, minden szavában helyes­írási hiba van! Erről ugyan mi lehet a szülők véleménye...? Hargitai Károly — nem én állaoítom meg. a szakfelügye­let — jó tanerő, szigorú, s tű­zön-vízen keresztül megtartja megtartatja a rendtartást. Nem tetszett a szülőknek, amikor az ellenőrzőből arról értesültek, hogy fiuk dohányzott a kirán­duláson; hogy magatartás Dói rossz jegyet kapott a kislány, mert este nyolc után a kocs­mába ment édesapjáért; hogy a gyerekek nem vehetnek részt a táncmulatságon, s ha mégis elmerészkednek, ez magatar­tásból rossz jegyet von maga után. Nem tetszett, felháborod­tak, zúgolódtak, a pedagógu­sok elhelyezését követelték, és nagyrészt olyan dolgokért, amik csupán szokatlanok ne­kik, s amikért voltaképpen di­csérni kéne a nevelőket! Valami baj van ezeknek a szülőknek a gondolkodásával. Igen, mert azt már valahogy tudomásul vettélt, hogy a mi társadalmunknak művelt em­berekre van szüksége, csak­hogy rosszul értelmezik ezt, s a könnyedén, ismeretség,. jó barátság, engedékenység kö­vetkeztében egyszerűen, ’kevés munkával megszerezhető bizo­nyítványban látják gyermekeik jövőjének megalapozását. Pe­dig mit ér a kitűnő bizonyít­vány, ha a «vermek később ér­zi majd a saját bőrén szülei álláspontjának helytelenségét? És ebben a dologban bizony’ el­lentét van a szülők és a neve­lők között, ellentét is lesz mindaddig, amíg csak másban, mindig csak a tanítóban Kere­sik a hibát. Szülői panasz hangzott el, követelés. De ez a követelés így- nem teljesíthető, mert megalapozatlan, mert gyerme­keinknek ártanánk, ha érdem­telenül juthatnának jó bizo­nyítványhoz az iskola növen­dékei. Nézzünk hát önmagunk­ba kissé, mert mindenképpen célszerűbb a személyi ellenté­tek táplálása helyett jobb nwik^ra ösztönözni gyerme­keinket. Jávori Bél*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom