Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

Csütörtök, 1961. január 19. s SOMOGYI NfiPlAT A szervezettség sikere Hogyan lelt első az őszi forgalomban a Kaposvári Vasútállomás? Szép siker koronázta a ka­posvári vasutasok őszi munká­ját. Erről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szól­ni, s ez éppúgy vonatkozik az állomásfőnökre, mint a váltó­kezelőkre, a raktárosokra, a forgalmistákra, az esőben és fagyban helytálló kocsirende­zőkre. Bár még mindig nagy a forgalom — a cukorgyártás miatt 280—300 vagon is meg­fordul naponta —, de az igazi, a szeptembertől november vé­géig tartó 350 vagonos csúcs- forgalom már véget ért, még­pedig úgy, hogy lebonyolításá­ban a Kaposvári Vasútállo­más a kocsikihasználásban or­szágosan, egyébként pedig a Pécsi Igazgatóság területén az első lett. Mi tette lehetővé ezt? ^Ho­gyan, hogy a kevés vágánnyal rendelkező vasútállomás a ne­gyedik negyedévben 54 ezer vagonos forgalmat bonyolított le, pedig ugyanebben az idő­ben a jóval kedvezőbb for­galmi feltételekkel rendelkező Pécsett is csak 39 400 kocsi fordult meg? A vasutasok így válaszolnak erre: Mindany- nyian tudtuk kötelességünket, valamint azt is, hogy több va­gont nem kaphatunk, és arra sem várhatunk, hogy mások végzik el helyettünk a fel­adatot. Az emberek kötelességtudása, a szállítás megszervezése még sohasem ért el ilyen magas fokot. Kezdődött mindez az­zal, hogy a munkások a helyű-- kön maradtak. Megszűnt a ko­rábbi években gyakori vándor­lás. Ma a vasúton olyan em­berek dolgoznak, akik jól megismerték, megszerették munkahelyüket, egyszersmind tudják, milyen felelősségteljes a szolgálat. Eljutottak odáig (s ez nem volt könnyű), hogy a szolgálatban nem a családra, nem a szórakozásra, hanem csakis a munkára gondolnak. Szőnyi István, Hetzer Imre és Kovács III. József kiváló vál­tókezelő, de a többi is a 12 órás szolgálatban úgy végezte el azt a 35—40 tonna súlynak megfelelő emelést, amelyet a váltókarok felhúzásával ki­fejtenek, ho"’- a legkisebb hi­ba sem fordult elő. A baleset- mentes munka eredményeként eddig az élüzemcím váromá­nyosai is. Az öntudat, a hivatás- és fe­lelősségérzet változott meg !gen kedvezően a legutóbbi őszí forgalomban. A hivatástudat, amely az eddiginél szervezet­tebb munkára ösztönzött min­denkit. Tamás József raktáros­ról mondják, hogy egy alka­lommal, amikor a Téglagyári Egyesülés számára kellett vol­na négy vagont biztosítania, addig nem nyugodott, míg ügyes válogatással, átszerve­zéssel el nem érte, hogy há­rom kocsival is el tudta szál­lítani a rakományt. Hogy mit jelent az ilyen kocsikihaszná­lás pénzben? Nehéz volna ~'zt hirtelen megmondani, de any- nyi bizonyos, hogy ha ezt 10— 15 vállalatnál így csinálják, akkor négy helyett három sze­relvény is elég. De kitűnő munkát végzett Samu Ferenc, Sztankó Fülöv, Farkas József, Callorics József és Mol­nár Pál is. Egyszóval a vasutasok meggyőződtek arról, hogy okos munkával, az idő Ki­használásával, jó átcsoportosí­tásokkal sok mindent olcsób­ban és gyorsabban lehet elvé­gezni. Ez nemcsak a vasútnak, hanem nekik is könnyebbséget jelent. A szervezettség éreztette ha­tását kifelé is. Most először zárta úgy az őszi csúcsforgal­mat a kaposvári vasút, hogy egyetlen vállalat, egyetlen szállíttató sem késlekedett a ki- és berakással, s nem kötöt­ték le fölöslegesen a vagono­kat. A dicséret hangján emlí­tenek több üzemet — közöttük elsősorban a Textilműveket és a Cukorgyárat — a vasutasok. Még az Építőipari és Közúti Vállalat is, amely pedig ré­gebben sokat késlekedett, meg­értette a gyors ki- és berakás fontosságát, s jól dolgozott. Az az út, amelyen a kapos­vári vasutasok elindultak, jó, biztos, és eredményes munkát ígér. Bebizonyosodott, hogy egy-egy árunak nem kell 30 napot várnia a raktárban az elszállításra, 24 óra múlva is el lehet indítani minden ter­méket, noha nagy a forgalom, s mintegy 14 ipartelep vár a vagonokra. Bebizonyosodott, hogy a felvilágosító szó termé­keny talajra talál, és átfor­málja az emberek gondolkodá­sát a vasúton is. A szakmai képzés, a politikai iskolák ked­vező hatása máris jelentkezik a termelésben. A szervezettség pedig, ha egyszer »rákaptak«, meggyőzi a munkásokat arról, hogy gyorsan dolgozhatnak anélkül, hogy kimerítenék ere­jüket. Csak az időt és a kapa­citást kell jól, okosan, célsze­rűen kihasználni. Az őszi csúcsforgalomban tanúsított helytállásukért mél­tán érdemelték meg a kapos­vári vasutasok fölötteseik el­ismerését, a 25 ezer forint ju­talmat és a minisztérium által 20 százalékkal megemelt első­ségi s a már szinte biztosnak látszó élüzemcím elnyerésé­ből származó erkölcsi és anya­gi jutalmat. Jó munkájukkal megalapozták a következő év eredményeit is. Szegedi Nándor Munkabér Kevés volt a munkaerő az ősszel még a mezőgazdasági munkákhoz is a somogyszentpáli termelőszövetkezetben, építkezéseikhez pedig már egyáltalán nem tudtak kellő szá­mú segédmunkást biztosítani a tagságból. Szorult helyzetük­ben a közeli sáripusztai cigánytelep lakóihoz fordultak: jöj­jenek hozzájuk dolgozni, megfizetik, a cigányok — mivel az állami gazdaság csak a nyári nagy idénymunkák idején tud- ja foglalkoztatni őket — szívesen vállalkoztak. Meg is álla­podtak napi húsz kiló burgonya ellenszolgáltatásban. (Olcsóbb anunkaerőt aligha találtak colnak a környéken.) A cigányok­nak jólesett ez a kis kereset is. El is jártak becsülettel dol­gozni többen a férfiak közül. A baj akkor kezdődött, amikor a munkájukért járó bért kezdték követelni az alkalmi építőmunkások. No, kaptak olyan munkadíjat a termelőszövetkezet elnökétől, hogy so­káig megemlegetik! Durva szavak, nagyhangú szidalom, lök­dösődés volt a bére több napi munkájuknak. Hiába emle­gették az írást, amit aláírtak szerződésképpen, fenyegetőzés, az irodából való kiutasítás volt a válasz. A jogos munkabért követelő cigányok üres kézzel voltak kénytelenek hazatérni. Az emberi egyenlőség nagyobb dicsőségére... P. L. Megkezdődött a téli nagyjavítás a Balatonkiliti Gépállomáson Januárban i februárban ‘ termelőszö vetkezeti 64 saját g főjavítását, gép 3. szám 39 gép 4. sz, inú, 5 gép . számú kai bantartását é 560 egyé munkagép ja vitásat vég. el a gépállí más 25 br gádja. A fo_ gácsolók 6s r hegesztők k maszakban dolgoznak. Képünkön: Parragi Jáno' Beloruszt sz-c rel össze. A SZÉNFEJTÉSTŐL a katedráig — Hát megjöttél, Sándor? —■ bandukolt apja nyomában, fá- ni, hogy magyarázzanak, ha fogadták nagy örömmel a nyá- jó szívvel búcsúzott az otthon- nehezebben ment valami. lat­ron a leszállni készülő mázai tói, a tanítótól, aki még utol- tek felszólítás nélkül is bányászok az utolsó pillanat- jára megsimogatta szöszke fe- ^ eUÓ év vé . j(j rendü ban közéjük toppanó fiatalem- 3et, s biztatta: - Aztán cm- lett Akkor ment v\ssza fcéí bert' .. , , , .. beí, flam- hónapra a bányába, hogy dol­— Mutasd magad, hasznal-e Gyakran eszebe jutott mind- ék keveset, valami­az iskola? - rázták meg a ke- ez az evek mulasa során, sok- ké segitsen a csaUdján. zet, sorra adogattak minden- szór emlékezett a tanítói szó- Merí ha ^lkülözött ^ az kinek volt valami kedves sza- ra, s tálán akkor gondolt elő- M közben szüle­va hozza.. Néhányan meg íré- szór arra, hogy o is tanító lesz. mt kJá (hiszen szü, fásán évodtek vele: Ez motoszkált az agyúban ak- lők> amü csak tudtak s tU(1. — Hadd nézzük azt a finom or is, amikor az eke mögött vak segítenek), kellett a pénz, tanítói kezet! Elbírod-e még a haladva törte a földet, erről * . És Micskei Sándor ábrándozott, amikor serdülő És szeptemberben újra az csákányt? boldog volt, hiszen ismét a ré­gi barátok, elvtársak közé ke­rült, ha csak rövid időre is. Mert ő innen, a bányából úidult el egy nagyon szép úton: tanítóképzőbe jár, pedagógus lesz. legényként az iskolapadban iskolapad következett, igyekezett pótolni a háború Dolgozott a KISZ-ben, veze- miatt elmulasztottakat. S már töségi tag lett, egy napon pe­Egy régi történet Híre futott 1942-ben Sza­bolcsban, hogy Baranyában dig régóta dédelgetett, sokszor megfogalmazott kéréssel állt a pártvezetőség elé: — Párttag szeretnék lenni! A KISZ alapszervezet volt az egyik ajánlója, a másik pe­eltökélt szándéka volt a taní­tói pálya, amikor Debrecenbe ment szakérettségis kollégium­ba, onnan pedig az egyetemre jelentkezett. Fel is vették a le­velező tagozatra, akkor azon­ban jött az ellenforradalom, és dig Sárái Lajos tanár. Mert minden abbamaradt. Sándort úgy ismerték meg va­— Közben megnősültem, s lamennyien, mint aki megér- könnyebb a megélhetés. Sokan mert hozománya egyikünknek demli a bizalmat, vettek vándorbotot a kezükbe, sem volt, állás után néztem — __ Elérzékenyültem a tag­s zerencsét keresni indultak, mondja most, amikor vissza- gyűlésen. Visszagondoltam ré- Ment a Micskei család is, ni- pergetjük a múltat a Kapos- gi életünkre. Tudtam, megnö- szen nehéz volt a cselédeske- vári Felsőfokú Tanítóképző vekszik a felelősségem, ha dés, nehéz volt az élet. Sándor, egyik termében. — öcsém a párttag leszek. De arra is gon- a tízéves apró legényke ott Komlói Szénbányászati Tröszt doltam, hogy így még inkább BERXESI ANDRÁS c/Ludás és hűség fi 6) Könyörögtem, hogy ne hagy­jon magamra, abban a lelkiállapotban nem ma­radhatok egyedül. Belécsim- paszkodtam. Akartam őt, tel­hetetlen voltam és önző... Szenvedélyem olyan elemi erő­vel tört fel, hogy nem tudott ellenállni, mert ő is kívánt, ő is szeretni akart. Ha tudtam volna, hogy Péternek illegális találkára kellett volna mennie, akkor is megakadályoztam vol­na, mert féltettem őt. Vagy ha tudtam volna, hogy a párt tag­ja és illegális feladat végre­hajtására érkezett Pécsre, nem jöttem volna vele, mert annál gyávább voltam. Az én ellen­állásom végső állomása az volt, hogy nem szerettem a néme­teket, de jobban féltettem ma­gam, a szépségemet, semhogy harcra vállalkoztam volna. De mindezeket álmomban sem sejtettem és csak akkor lepőd­tem meg, amikor úgy éjfél kö­rül zörgettek a szoba ajtaján. — Razzia ... Megijedtem. Mégiscsak pol­gári úrilány voltam, s nem kel­lemes érzés, ha a rendőrség szeretkezés közben éri egy köztiszteletben álló, hírneves professzor lányát. Szédületes gyorsasággal józanodtam ki és szemem előtt az újságok vas­tagbetűs címei, apám megdöb­bent arca, az ismerősök meg­botránkozást kifejező szemei ugráltak. Rosszullét környéke­zett. Az ajtón egyre erősebben dörömböltek, s szegény Péter tudta, mihez kapjon. Hol hozzám, hol az ablakhoz ug­rott, csak az ajtót nem nyitot­ta ki. A folyosóról zaj szűrő­dött be. Zavart sietséggel kap­kodtam magamra ruháimat. Ki kellett nyitni az ajtót Három civilruhás férfi lé­pett be. Arcukon felháborodás volt, de amikor megláttak, vo­násaik gunyoros mosolyra for­dultak. , Vezetőjük egy majdnem két méter magas, széles vállú, erő­sen kopaszodó fiatalember volt. Szegletes álla akaratosan ugrott előre. Mint a hajóska­pitányok, bozontos, oldalsza- kállt viselt, amely furcsa, ha­ragos kifejezést kölcsönzött ar­cának. Mélyenülő szeme alig lát­szott, csak akkor villant elő, amikor beszéd közben dús szemöldökét ritmikusan moz­gatta. Divatos szabású galamb- szürke öltönye gyűrött volt, mintha nemrégiben csomagol­ta volna ki utazóbőröndjéből. Társai jelentéktelen figurák voltak, amolyan szabványos csendőr ábrázattal, s esküdni mertem volna rá, hogy civilru­hába öltöztetett csendőrök. Az oldalszakállas mintha felismer­te volna a helyzetet, fegyel­mezte magát, elkomolyodott arccal társaira nézett. Szemé­nek egyetlen pillantásával le- oarancsolta arcukról a gúnyt. Péterre bámultam. Irattárcá- íát a háta mögé rejtette és azon ügyeskedett, hogy az uj­jaival a tárcájából kivegyen valamit. — Elnézést a kellemetlen zavarásért — mondta az ol­dalszakállas és udvariasan megbiccentette a fejét. — Al- lambiztonsági razziát tartunk. Kérem, szíveskedjenek iratai­kat megmutatni. Kellemes, mélytónusú hang­ja volt. Péter arca alig észrevehe­tően megrándult. Nyilván idő­nyerés céljából megkérdezte: — Kicsodák önök? — Persze... persze — moso­lyodon el gúnyosan az oldal- szakállas. — Igaza van uram. Kékesdy hadnagy vagyok, a csendőmyomozó alosztályról. — Belső zsebéből igazolványt vett elő és Péterhez lépve fel­mutatta. — Remélem — foly­tatta — ezekután semmi aka­dálya sem lesz, hogy önök is átnyújtsák irataikat S mint­hogy éjszakai nyugalmukat nem kívánjuk hosszabb ideig zavarni, jó volna, ha kérésem­nek eleget tennének. Péter ujjai megmerevedtek. Mozdulatlanul álltam és szin­te megbűvölten néztem a feke­te bőrtárcát, amelyből Péter szeretett volna kivenni vala­mit. A folyosóról hangzavar, elnyújtott vezényszavak fosz­lányai szűrődtek be, s az elmo­sódott hangokból arra a követ­keztetésre jutottam, hogy a csendőrség nemcsak a mi szo­bánkat vizsgálja át — Nos, uram? Talán nincse­nek iratai? — Kékesdy való­színűleg észrevette Péter za­varát, és mintha megérezte volna, hogy nem mindennapi hal került a hálójába, feliépé-) se határozottabb, magabizto sabb lett Megváltozott magatartásá-jj nak hamarosan felismertem az okát. Péter ugyanis háttal állt az állótükömek és Kékesdy azj első perctől kezdve látta a tü­körből, hogy min mesterkedik,? azt is jól látta, amikor Pétéi [ az irattárcáját az asztalon he-? verő újságok alá rejtette. Ké-) kesdy nem árulta el magát, a? győztes fölényes nyugalmával) szemlélte az esetet. És én sem) szólhattam, mert nem tudtam.) hogy miről van szó, s nem) akartam Péter helyzetén ne­hezíteni. — Talán szíveskedjék nyu-t godtan megkeresni az iratait.) Tessék, álljon addig félre. Mindez pillanatok alatt ját-| szódott le. A félelem ellopta a) hangomat. Kékesdy hozzám fordult — Talán addig a nagyságos^ asszony, igazolná magát Gépiesen engedelmeskedtem; Hang nem jött ki a torkomon Táskámból előhalásztam a be­jelentő lapomat és átnyújtot­tam az oldalszakállasnak. Ujjai heovével fogta meg ?S lapot, mintha legalábbis fer­tőzött lett volna. Beleolvasott de közben a szekrény előtt ál-; ló Péterre sandított, aki ruhá­jának zsebeit kutatta át. — ön nem asszony? — Nem, kérem... — nyög­tem ki a szavakat. — Értem ... értem — fejével j helyeslőén bólogatott, miköz­ben zsebéből egy összehajtott) papírlapot húzott elő, amely er; nevek voltak felírva. Hol a ne-’ vekre, hol pedig a bejelentő lapra nézett, majd megszólalt — Ha szabadna tudnom miért nincs ön bejelentve i\ szállóban? (Folytatjuk) mázai banyájában dolgozott, számot adhatok mindazoknakt mondta, hogy nekik kell az akik segítettek eddigi életuta- ember, menjek csak bátran mon: a pártnak, a trösztnek, a oda. Mentem is, nem sokáig családomnak, tanáraimnak, a. haboztam, 1957. január 9-én KISZ-nek. már leszálltam, ismerkedtem a ■.föld alatti világgal, fejtettem a Most folynak a félévi kol­lokviumok. Sándor általa nos %;Z\’JalÍCSkájórendű. De korántsem eié­amit kellett. Csapatunk nami- Zlkar szerűen dolgozott, mindig :záz százalék fölött teljesít jt- 'ünk. Az egyik nap aztán mondják ám, hogy ünnepség föl­készül, és nekem is ott kell lennem, mert kiváló dolgozó lettem, kitüntetést meg jutal­mat kapok. így teltek a bányásznap ik. dolgozott keményen, becsület­tel. Lassan befejezzük a beszél­getést, hiszen utazik. A hét vé­gét mindig családja körében Egy este felesége újságot tett •lé a vacsora mellé. — Olvasd csak, Sándor, azt hiszem, érdekel — szólt. — Akkor hallottam először ■a társadalmi tanulmányi ösz­töndíjról. Mindjárt gondoltam, hogy végre itt az alkalom. De mintha kitalálták volna londolatát. Pecze elvtárs, a hánya személyzeti vezetője szólt neki a lehetőségről. Levél ment a tröszthöz, a Pártbizottsághoz, végül meg a Központi Bizottsághoz is, az­tán Sándor egy napon arra eszmélt fel, hogy hozza a vo- eat Kaposvárra, belép az isko- Ta kapuján, és megkezdődik egy másik élet, a tanulás idő­szaka. „Most már rajtam volt a sor“ — őszinte legyek? Kisebb­éül érzésem volt a képzőben. TIgv gondoltam, hogy engem, i bányászfiút mindeki lenéz, he kellemesen csalódtam. A zobatárs-k mind-mind jó hi- í átokká, segíteni kész elvtár- sakká váltak. Nem kellett kér­S akkor jönnek a régi szak- társak is: — Mesélj, Sándor! Mikor jössz vissza? — Rövidesen. Itt fogok taní­tani! Polesz G öry tartott a Magyar Szovjet Barati Társaság Intéző Bizottsági! (Tudósítónktól.) A napokban ülést tartott az MSZBT Intéző Bizottsága. Részt vett rajt dr. Németi László elvtárs, a Társaság me­gyei elnöke is. A bizottság meghallgatta Merkler Róbert elvtársnak, a mezőgazdasági osztály titkárának beszámoló­ját a szovjet mezőgazdaság ta­pasztalatainak ismertetésében végzett munkáról. A beszámo­ló foglalkozott azzal is, hogy az ezüstkalászos tanfolyamo­kon az előadók miként hasz­nosítják a szovjet tapasztala­tokat. A bizottság tagjai a hal­lottak alapján megvitatták a feladatokat. Ezután Lóvéiéi Lajos elvtárs, a gazdasági bi­zottság elnöke az MSZBT anyagi helyzetéről számolt be, majd Kiss József né megyei titkár tett több bejelentést. Vévül Faagyas János elvtárs. a esökölyi tsz elnöke a^ott tá­jékoztatást a Baráti Từ»ság omzágos elnökségének ülésé­ről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom