Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-17 / 14. szám
Kedd, 1961. január 17. SOMOGYI NÉPLAP •• NEMZETKÖZI SzE MLE Egy népszavazás - és ami a számok mögött van Eg/ hete, hogy lezajlott Franciaországban , és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget De Gaul- le-nak és tanácsadóinak, hogy eltűnődjenek a szavazás eredményén, és kellő módon értékeljék a leadott »igen« és »nem« szavazatokat, ezen túlmenően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai lakosság szavazástól való nagyarányú tartózkodásának. Nemcsak a gyár képe változott..^ Tíz év eredményei a Balatonszentgyörgyi Téglagyárban Saját politikája győzelmének tekintheti-e De Gaulle, hogy a szavazók többsége igent mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és kétértelműen megfogalmazott, népszavazásra bocsátott kérdés "mely részére mondták az »igent«-t? Tudvalevő, a kérdést így tették fel a szavazóknak: » Helyesli-e az algériai lakosság önrendelkezési jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesztett törvényjavaslatot, mely az önrendelkezés előtt az algériai közhatalom megszervezésére vonatkozik?« Az algériaiak iránt elfogultsággal egyáltalán nem vádolható müncheni rádió január 9-i kommentárjában így foglalt állást a népszavazás értékelésénél: »A Franciaországban vasárnap, Algériában pénteken, szombaton és vasárnap lezajlott népszavazás eredménye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák többsége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN-nel való tárgyalások megindítását kívánja. Algériában viszont kiderült, hogy ... azokon a részeken, ahol a muzulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai éfet létezik, tehát a nagyvárosokban és egyes vidéki kerületekben, az FLN jelentékenyen befolyásolta a muzulmán tömegeket.« A nyugatnémet rádió kénytelen beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy a szavazás De Gaulle személyi hatalmának gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyí- ' téka, hogy az »igen«-nel szavazók száma a két évvel ezelőttihez képest két és fél millióval csökkent, a »nem« szavazatok száma viszont 20,7 százalékról 24,7 százalékra emelkedett. Felmerül a kérdés: azt jelentik ezek a »nem« szavazatok, hogy akik leadták, azok nem kívánják a békét Algériában, ellenzik a tárgyalásokat az algériai szabad kormánnyal, és helytelenítik Algéria függetlenségét? Az ultrakolonialisták vezetői, Soustelle és társai felszólították híveiket, hogy ne szavazzanak De Gaulle általuk »liberálisnak« mondott algériai politikájára. Soustelle-ék felhívásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak De Gaulle elgondolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Daj bábcsászárság mintájára keresnek megoldást az algériai kérdésben. A szavazatok megoszlásából világosan látható, hogy az anyaországban a »nem« szavazatok döntő többségét a kommunista munkáskerületekben adták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik De Gaul- le-nak a monopóliumok érdekeit szem előtt tartó megoldáskeresését, hanem az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával való haladéktalan tárgyalások, a fegyverszünet, az önrendelkezési jog és annak megfelelő biztosítása mellett vannak. De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tartani a francia monopoltőke számára mindazokat az előnyöket, amelyek Algéria helyzetéből fakadnak. Így a többi között Algéria nyersanyag-kincseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kőolaj- termelése feltételezhetően eléri a huszonnyolcmillió tonnát, tíz év múlva a negyven' ötvenmillió tonnát, a földgáztermelés pedig a két-hárommilliárd köbmétert évente. £ 11 Tíz esztendeje vette kezelésébe a Balatonszentgyörgyi Téglagyárat a Tanácsi Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés. A kis, kézi vetésű telepen akkoriban 500 ezer darab téglát Készítettek évente. Alig többet, mint az egykori uradalomban. Mivel mind több építőanyagra volt szükség, fokozni kellett a termelést. Ehhez pedig elsősorban jó munkaszerető dolgozók kellettek. Éppen ezek hiányoztak kezdetben a Hidegvölgy bejáratánál levő kis téglagyárban. A telepvezetőnek, Bian- kini Jánosnak első dolga volt megismertetni és megszerettetni az emberekkel a téglagyártást. Mire kialakult a néhány , dolgozóból álló törzsgárda, f megérkeztek az első gépek: egy pufogó gőzmasina meg egy kis téglaprés. Ezután néhány Ezeknek a kincseknek biztosítása a francia* , , . ... ., ... monopoltőke számára szükségessé teszi az al-é eszten<äelg nem tortent valt°- gériai békét. De Gaulle azonban ezt úgy akar-J zás a gyár életében, ja elérni, hogy a francia fegyverek nyomása^ 1956-ban, amikor villany- alatt tartott választási komédia során válasz-f motor váltotta fel a gőzgépet, tassa meg a francia tőke szempontjából leg-# „ megfelelőbb embereket, akikkel azután leüljhlrtelen ^lodesnek indult a majd tárgyalni »Algéria jövőjéről«. 4 gyár. Nagy présház épült, s A francia katonaság jelenléte lehetetlenné* Új' 450'es présgépet kaptak, teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilvánít-\ Megnagyobbították a kemen- hassa akaratát. A Weltwoche című jobboldaligcét, a régi kémény helyébe új svájci lap így írt január 6-i számában*. »De ? került, és bővítették a sínháló- Gaulle azt a feladatot állította a hadsereg etó:S ^ Egyik gép egyik építke- gondoskodjek arról, hogy a vasárnapi szava-\ . , ° ’.. ° _ zásnál Algéria igent mondjon.« \zes a rnasikat követte. A hiNem vitás, hogy ilyen körülmények között# degvölgyi kis téglagyár kez- az algériai lakosság csak tartózkodással fejez-# “ett megváltozni. Egyre bővült hette ki méltóképpen véleményét De Gaulle# a völgy bejárata, mind több »népszavazásával« szemben. Nem vitás az# anyagot dolgoztak fel. Űj föld- hogy a francia hadsereg jelenléte min Á amiből a téglát készítik. A te-1 szívesebben dolgoznak. lepen lakó dolgozókból egy brigád alakult. Ha vihar közeleg, akár éjjel van, akár nappal, ők kimennek, s betakarják a száradó nyers téglákat. Nekik köszönhető, hogy tavaly csak 34 és fél ezer darabot tettek tönkre a viharok, pedig a múlt év bővelkedett azokban. A tavaly épült ebédlőben van egy televíziós készülék. Érdekes története van. Két éve a szakszervezet versenyt hirdetett a minőség megjavítására, az önköltség csökkentésére, a termelékenység fokozására és más ehhez hasonló célkitűzésekkel. A munkások hamar megértették a verseny hasznosságát, s az eredmény: megnyerték a győztesnek járó jutalmat. Ebből vásárolták a televíziót. Ünnepnapokon megtelik az ebédlő, mert már van mivel eltölteniük a máskor oly eseménytelen vasárnapokat. Az emberek azóta még Számtalan elismerést kapott már a téglagyár. Most öt és fél millió téglát készít, évente, de ennél sokkal többet is eladhatnának, hisz sokfelé keresik terméküket. A telepen alig tárolnak égetett téglát, a kemencéből szinte egyenesen a járművekre hordják. A jó minőségnek csak egyik feltétele a megfelelő alapanyag. Ahhoz, hogy ilyen szén csengésű, formás tégla kerüljön ki a kemencéből, igazi téglás szív is kell. Olyan, mint a kiváló dolgozó Olmósi József gépészé, ifjú Biankini Jánosé, Török Józsefé, Stefán Károlyé, Topolics Józsefé. Megváltozott a hidegvölgyi téglagyár. Termelése tíz év alatt tizenegyszeresére emelkedett. Űj épületek nőttek a szalmatetős munkásházak mellett, s a régen ismeretlen kis telep ma a megye első és az ország egyik legjobb téglagyára. Roland Fereno sem, hogy a dig ilyen feltételeket biztosítana bármely szavazás számára. Levonva tehát a végkövetkeztetéseket: a népszavazás helyes értékelése az Algériai Köztársaság kormányával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene hogy jelentse. A szavazás bebizonyította, hogy az ultrakolonialisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenően figyelembe kell vennie a szélsőjobb akaratát. De Gaulfe-nak látnia kell, hogy a francia nép döntő többsége az algériai háború azonnali befejezése mellett foglalt állást. Az előjelek azonban arra mutatnak, hogy De Gaulle még ezek után sem akar tényleges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választja a tárgyalások helyett. A francia nép, valamint a De Gaulle és a monopóliumok akarata közötti ellentmondások csak a vérontás elhúzódását okozhatják, anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok végül is meg tudnák akadályozni Algéria teljes felszabadulását. (MTI) Mindannyian kitüntetettek BERKESI ANDRÁS c/hulás és hűség (14) Néha napokra eltűnt, és legközelebbi találkozásunk alkalmával sem magyarázkodott, egyszerűen hallgatott. Csak azt tudtam, hogy szenvedélyesen gyűlöli a németeket és minden alkalommal kijelentette, hogy elvesztettük a háborút. Már hónapok óta csavarogtunk együtt, de még semmi sem történt közöttünk, még csak meg sem csókolt, pedig nem tiltakoztam volna ellene. Mit akar Péter tulajdonképpen tőlem? Feleségül nem vesz, arra sem tesz kísérletet, hogy a szeretője legyek. Ugyanakkor kedves, ragaszkodó és szerelmes. Talán ez a tartózkodó magatartása szédített rrjeg. Ismertem más férfiakat is, hozzászoktam a gyors »lerohaná- s i« kísérletekhez, melyeket mindig unalmas szentimentális szöveggel vezettek be, de ezeknek a rohamoknak könnyedén ellenálltam, mert a szerelemről, az ölelkedésről sajátos elképzelésem volt. Nem valláserkölcsi meggondolások, vagy a becsületről alkotott társadalmi ítéletek tartottak vissza egy-egy megismétlődő szerelmi ajánlat elfogadásától, hanem valami belső tartás, gyerekes idealizmus, az önbecsülésemnek a túlfejlettsége és valószínűleg az, hogy addig nem találkoztam olyan férfivel, aki előtt asszonyi alázattal meghajolok, kiszolgáltatom érzéseimet, egy olyan férfivel, aki különb nálam, mint ember, akinek az egyénisége és jelleme elismerésre, szolgálatra késztet. Mit tudtak nékem mondani a világról azok, akik apám házában megfordultak, vagy akikkel az egyetemen nap mint nap találkoztam? Csak azt, amit én is láttam. Semmi újat. Ök is — éppen úgy, mint én — csak a felületet látták a környező életből, de én sejtettem, hogy az élet ennél több, mélyebb és én szerettem volna ebbe a mélységbe behatolni. Nem tudtam én semmit a gyárak életéből, nem jártam én munkáskerületek ben, magamban csak úgy képzeltem el, hogv ott csak prostitúció, alkoholmámor és részegség var Elfogadtam a nyomorról szóló hivatalos ma- gyarázatot, mert így tanították az iskolában, így magyarázta apám is. Volt dolgom, nem unatkoztam, nem értem rá mással foglalkozni, csak azzal, ami megszokott életünkkel kapcsolatban állt. S akkor jött Péter. Nem tudom, megértesz-e? Túl a szó szerinti biológiai érdeklődésen, Péter, mint egyén, valami furcsa, különleges jelenségnek tűnt szememben. Közülünk való volt és mégis egészen más volt, mint mi. Az életet olyan szemüvegen keresztül nézte, amire én képtelen voltam, megjegyzései felzaklattak, mellbevertek. Egyszer, már késő ősz volt — kedvenc helyünkön a Duna- parton sétáltunk, a Margitszigettel szemben. Szemerkélt az eső, de nem zavart, mindketten nagyszerű esőkabátban voltunk. Az öntöttvas korlátra támaszkodva néztük a zavaros, szürke vizet. Az alsó rakparton kubikosok libasorban, nehéz léptekkel vonultak a Mar- git-híd irányába. A talicskák kereke nyikorgóit és kifényesedett csíkot formált a puha homokon, melyet kétoldalt közrefogtak a lábnyomok. Súlyos lépteik zaját felfogta a kőkockákon sárgálló homokszőnyeg. Péter elmerülten bámulta a délnek vonuló földmunkásokat, aztán halkan, de érthetően, szinte önmagának szánva a szavakat, megszólalt — Hé, emberek, hova, hova? Kíváncsian ránéztem. Átkarolta a vállam és folytatta: — Ahol munkát, dolgot kapnánk, tág világba ide s tova puszta hat hét a tarisznyánk... Sztrájkoltunk, most kutunk sincsen. Penész legel az álláson, Családjaink csörgés csűrben hogy is volna maradásunk? Megborzongtam. — Te írtad? Péter nem válaszolt, csak szorítása lett erősebb s a hangja lett izzóbb és szenvedélyesebb. Megrendülve hallgattam a verset. Péter akkor mesélt József Attiláról, akit nem ismertem. Valami szokatlan íz, szokatlan hangulat szökött észrevétlenül az életembe, mert Péter az élet ismeretlen oldaláról mesélgptett. Ha meterületet vettek, új partokat vágtak a fejtők, s egyre magasabbra és messzebbre kerültek a présháztól. Ma már azon töprengenek, hogy hogyan lehetne megkerülni a Csillagvárat. Valamikor pedig ugyancsak távol volt az a teleptől. A régi, szalmatetős szárító színek mellé tavaly egy 100 méter hosszú betonvázas színt építettek. Két 50 méteres be- tenvázas szárító pedig most épül. Jövőre megszűnik a csilletolás, s motoros kulik hordják majd az anyagot és a téglát. De nemcsak a gyár képe változott meg. Megváltoztak #az emberek is. Magukénak ér- - zik a gyárat, a földet, ahol esi sélt, elbágyadtam és olyan jó§ volt hallgatni őt. gj Leültünk egy átnedvesedetté padra, szorosan magához ölelt, sj Akkor mondta el az ódát Sokáig hallgattunk. Valame-Í lyik ablakból a szén timen tá-* lis háborús német dalt éne-f kelte hamisan egy lány: »Ki-* vül a kaszárnyán ...« — Péter __ — Tessék? — Mondd ... te tulajdonképp pen mit akarsz tőlem? — Hogy-hogy mit akarok?! Semmit. * — Ügy értem, miért találkozunk mi egymással. Szeretsz, § azt mondod. * A Kaposvári Állami Gazdaság Cser' úti tehenészetében az 1957-es esztendő fordulatot jelentett. Az addig hol magasan, hol mélyen járő grafikon ettől az évtől Kezdve szüntelenül egyenletesen emelkedik. 1959-ben 4000— 4100 liter között mozgott a 76 tehén évi tejhozama. Ennek alapján részesültek a tehenészek kitüntetésben, amikor — az adott kategóriában — az ország legjobb négy tehenészete közé került a cseri tehenészet. Akkor a brigádból hárman — Lendvai Júlia, Varga István és vezetőjük, Frányó Imre — kaptak kitüntetést, de az elmúlt évben augusztus 20-án valaná- nyan a kiváló dolgozó megtisztelő cím tulajdonosai lettek. Eredményeik nyitja egyszerű. Becsületesen, fegyelmezetten dolgoznak, munkájukat szeretettel, odaadással végzik. Nem állást, hanem hivatást jelent nekik a tehenészet. Ma már — ahogy ök mondják — kilencezer literes tehenük is van. Azt tartja Seresné, öröm ezt u Szelest fejni, hiszen évente 9000 liter tejet ad. — Szeretlek. & — De nem akarsz feleségül® venni. Nős vagy? Menyasszo-j* nyod van? — Mondtam, sincs... hogy egyik — Azt sem akarod, hogy aí szeretőd legyek? Még senkié* sem voltam. * Megfogta az államat, magá-* hoz fordított. — Hát a szeretőm lennél? — Nem tudom. De ilyet nem * szoktak megkérdezni. Nem ellenkeztem, amikor* megcsókolt. • Amikor hazasétáltunk, hosz-* szasan magyarázott. — Majd... majd egyszer.. .jjj te számomra nem kaland vagy.* ha egy szabad éjszakánk lesz...fi Mindenütt rend és tisztaság van. Ma Tóth Imre a napos; többször végigmegy a tehenek között, szépíti, keféli őket. Az istálló »konyhája«. A szecská zógépnél dolgozik Mészáros János ta karmányelőkészí- tő. Két társával együtt naponta 23 Te maga vagy a szerelem. Té-* ged nem szabad elaprózni... Aj* szerelem szent, téged csak* ____ f elszabadultan lehet szeretni.. .fj mázsa takarmányt örültem a szavainak. Persze,* készít a jól tejelő csak jóval később tudtam meg, állatoknak. hogy más volt az oka tartóz-* kodásának. Igaz, közrejátszottig az is, benne is volt egy tartás.* de az illegális munka annyira* iM. igénvbe vette minden gondola-! 2* tát, idejét, hogv nem akart.* vagy nem mert szerelmi kon-! spirációba keveredni. * (Folytatjuk.) *
