Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
Vasárnap, 1961. január 8. SOMOGYI NÉPLAP Együtt a munkásokkal Az 1961-es népgazdasági terv megjelöli, hogy az iparban előírt 8 százalékos termelési ’ értéknövekedés kétharmadát a termelékenység emelésével, nem pedig a munkáslétszám szaporításával kell elérnünk, ha biztosítani akarjuk, hogy az életszínvonal is az előirányzott mértékben javuljon. A cél tehát világos, jól átgondolt, megvalósítható, egyszersmind találkozik népünk egyetértésével. A feladat nagyobb a tavalyinál, amikor a termelési érték kétharmadánál kisebb mennyiségét kellett a termelékenység növeléséből megteremteni. Viszont egyrészt a tavaly szerzett tapasztalataink hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy gyorsabban szervezzük meg a termelékenyebb munka feltételeit, másrészt pedig a tavalyi műszaki fejlesztés, az új gépek, az új technológiai eljárások, az ésszerűbb szervezés az idén már jóval erősebben éreztetik hatásukat a termelésben. Nem volna tehát helyes, he nem akarnánk többet elérni a tavalyi eredményeknél. A műszaki fejlesztés a nyomában járó termelékenység-növekedés szakadatlan fejlődést jelent. Minden új gazdasági évet lehet eredményesebben zárni az előzőnél, ha kihasználjuk a termelést fokozó lehetőségeket. Ezek a lehetőségek az idén is adva vannak. Megyénk majd minden üzemében találkozunk még manufakturális, azaz kisipari jellegű termeléssel, amelyet gépesítéssel meg lehet szüntetni. A TRANSZVILL- nál, a KaDosvári Faipari Vállalatnál bebizonyosodott, hogy a szalagosítás, a munka folyamatosabbá tétele meggyorsította, olcsóbbá tette a termelést. Korszerűsítésre, szalagosításra, célszerűbb anyagmozgatásra a TRANSZVILL-nál, a Faipari Vállalatnál, de másutt is még sok lehetőség van. Az eddiginél jobban lehetne takarékoskodni is, hisz korántsem merítettük ki tavaly ennek forrásait. Érdemes elgondolkodni azon, hogy tavaly részletesebb takarékossági tervek nélkül is értünk el szép eredményeket, de vajon mennyivel többet takaríthatnánk meg az idén, ha az üzemek vezetői, műszakijai a munkások bevonásával készítenének részletes takarékossági tervet? Ha ezt a tervet a műhelyekben, a munkásokkal való beszélgetés közben állítják össze? Ezeken a műhelyértekezleteken lehet igazán látni azt, hol van még pocsékolás, hol szükséges szinte égetően az újítás, az ésszerűsítés. Igen, az újítás és az ésszerűsítés, amely egyik leghatékonyabb eszköze a termelékenység növelésének. Persze csakis akkor — mint a Cukorgyárban, a Textilművekben —, ha él az újítómozgalom, ha bürokratikus intézkedésekkel, hanyagsággal nem szegik az újítók kedvét, mint a TRANSZVILL-nál. Az üzemek vezetői tapasztalhatják, hogy igazán jó eredmény csak ott érhető el, ahol építenek a munkásokra. Ahol számítanak lelkesedésükre, és ahol ezt a lelkesedést szakmai útmutatással, segítséggel párosítva gyü- mölcsöztetik is. eS llllllUeilUll a legfontosabb követelmény: együtt a munkásokkal. Nem lesz eredményes a főmérnök vagy az igazgató elképzelése, akármilyen helyes is, ha azt a munkások véleménye, segítsége nélkül, csupán adminisztratív üton-módon akarják megvalósítani. Ha az ő gondolataikhoz a munkások is hozzáadják a sajátjukat, bizton lehet eredményt várni. Nem egy brigád azért érte el a megtisztelő szocialista címet az első hat hónapban, mert az üzem vezetői, műszaki dolgozói figyelemmel kísérték munkáját, és ahol szükség volt rá, menetközben segítséget adtak azzal, hogy megteremtették a munkaverseny feltételeit. A Finommechanikai Vállalat már ismert csiszoló-brigádja hiába akart szocialista brigád lenni addig, amíg az üzem vezetői, szak- szervezeti bizottsága ügyet sem vetettek rá, nem törődtek problémáival. Mindjárt megváltozott azonban a helyzet, mihelyt kellő mennyiségű anyagot, munkát biztosítottak számukra, s rendszeresen értékelték teljesítményüket. A közös, egymást segítő munkának köszönheti a brigád, hogy ma a szocialista jelzőt viselheti. Közös munkát! Az üzemek és vállalatok vezetői kezdjék az évet azzal, hogy részletesen megismertetik a tervet a munkásokkal. Az idei terv teljesítése nem könnyű, de nem is lehetetlen. Semmiféle aggodalomra sincs ok. Ezt éppen az elmúlt év bizonyította be azoknak, akik a tavalyi feszítettebb tervektől az első pillanatokban megijedtek. S nemcsak teljesítettük, hanem túl is teljesítettük azokat. Az idén se kell teljesíthetetlen feladatoktól tartani. Az bizonyos, hogy az idei terv sem ad módot könnyelműségre, hanyagságra, késedelmeskedésre. Teljesítéséhez az kell, hogy az év első pillanatától kezdve komolyan vegyék az üzemek vezetői és dolgozói a feladatot, és ez jellemezze őket egész évben. Így csak siker koronázhatja a munkát. Ebben az esetben növekszik a termelékenység. Ne legyen az üzemben olyan, munkás, segédmunkás, aki ne tudná, mi a feladata. De később se akadjon olyan, aki ne tudná, hányadán áll feladatainak végrehajtásával. Magyarán a tájékoztatást a múlt évinél sokkal jobban szemezzék meg az üzemekben. Megyénk üzemei bebizonyították, hogy képesek elvégezni a nehezebb feladatokat is. Általában túlteljesítették a tervet, több helyütt a termelékenység is emelkedett. Javult a munkafesvelem, több jelentős újítás született. Megvan tehát a kellő tapasztalat. Megvan a tervek teljesítéséhez a szükséges anyag és minden egyéb feltétel is. Végrehajtásukhoz csupán közös, jó munka kell. Minden becsületes munkás, műszaki és adminisztratív dolgozó magáévá tette népünk gazdasági célkitűzéseit. Az ő törekvésük, szilárd elhatározásuk biztosíték arra, hogy ötéves tervünk első esztendejében megyénk ipara teljesíti a termelésben, a termelékenység növelésében ráháruló feladatot. Szegedi Nándor A börtön kapujától a munkahelyig AZ UTÓNEVELÉSRÖL A bünteités-végrehajtási szervek nagy gondot fordítanak a társadalom ellen vétők neveié sére. Arra törekszenek, hogy tettüket megbánó, becsületes életre vágyó embereket adjanak vissza a társadalomnak. A börtönben folytatott nevelőmunka azonban keveset érne, ha az elítéltet szabadulása után nem segítenénk jó útra téríteni, illetve azon megtartani. Ahhoz, hogy a börtönből szabadultak beleilleszkedhessenek társadalmunkba, utógondozásukban nagy szerepet kell vállalniuk a különböző állami és társadalmi intézményeknek. Biztosítani kell megélhetésüket, azaz munkához kell juttatni őket. Természetesen nem arról van szó, hogy vezető vagy bizalmi munkakörbe helyezzék őket. Olyan munkát kapjanak azonban, hogy emberhez méltóan élhessenek. A kormány egyik közelmúltban megjelent rendelete is elő kívánja segíteni, hogy a börtönből szabadult személyek mielőbb munkához jussanak, beilleszkedhessenek a társadalom életébe. A tapasztalatok szerint azonban nagy részük nehezen tud elhelyezkedni, mert több vállalat ridegen elutasítja őket. Pedig annak az alkotmányos elvnek, hogy társadalmunkban minden állampolgárnak joga van a munkához, érvényesülnie kell a börtönből szabadultak esetében is. Sok munkahelyről nem is válaszoltak a büntetés-végrehaj-ási szerveknek arra a levelére, amelyben segítséget kértek a szabadulok elhelyezéséhez. Vagy ha válaszoltak, a legtöbbször elutasítóan. A kormány rendelete kötele zi az állami vállalatok (intézmények) és a szövetkezetek vezetőit a börtönből szabadult személyek munkába állításának előmozdításéra, ha az alkalmazásnak alapos akadálya nincs. Szép példával szolgált a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. A börtön kérésére, hogy állítsák munkába Sz. F. elítéltet, a következőt válaszolták: » .. .szabadulása után vállalatunk Sz. F.-et ismét tudja és kívánja alkalmazni.-“ De vajon mit mondanak azok a vállalatok, amelyek eddig óvakodtak a börtönből szabadult személyek foglalkoztatásától? A Textilművek sz. b.- titkára arra hivatkozik, hogy már sokszor becsapódtak. Mire szakmunkást neveltek volna az «■ilyen« emberekből, odébb álltak, más vállalathoz mentek. Pedig érméi az üzemnél már jó néhány börtönviselt ember vált becsületes munkássá. De több is válhatott volna! S ezt elismerik a vállalatnál is. De ha csak munkát adunk, az kevés. Intézkedéseikkel, fel- világosító, nevelőmunkájukkal nagy segítséget nyújthatnak a börtönviselteknek az államhatalmi, államigazgatási, társadalmi és tömegszervezetek. Egy börtönbüntetését töltő fiatalember említette, hogy a mostanit megelőzően »ült« már egyszer. Szabadulása után rendes munkához, jutott, de mindig egyedül töltötte szabad idejét. Egy idő múlva szokásává vált a céltalan járkálás, csavargás, ivás. Hogy ivási szenvedélyét kielégíthesse, idegen pénzhez nyúlt. Bizonyára megmenthető lett volna, ha munkahelyén a szakszervezeti bizottság vagy a KISZ-szervezet törődik vele. Hóiéval tölti el a szabadultakat a velük való tapintatos, de a munkafegyelemre, a társadalmi együttélés szabályiénak szigorú meg'.artásáxa nevelő bánásmól. Sok-sok levél tanúskodik erről. A sok közül találomra idézem V. I. volt elítélt levelének egy részét: »... Szabadulásom után pár nao múlva sikerült elhelyezkednem. Elég jókeresetű állásban vagyok, családomhoz közel. Most próbálok újra beleilleszkedni a társadalomba, megpróbálok minden erőmmel olyan becsületes ember lenni, amilyennek maguk szeretnének látni.« Jó érzés ilyen leveleket olvasni, hiszen egy-egy ember megmentéséről szólnak. Akadnak persze visszaesőik, olyanok, akik a legemberibb törődés közepette is a rosszat, a bűnt választják. Ezek azonban kevesen vannak. Miattuk nem szabad elhanyagolni a többséget: a megtévedt, de becsületes életre vágyókat. Németh Sándor Vizsga emberségből A Somogyi Néplap december 31-i számának 4. oldalán egy szűkszavú felhívás jelent meg. Szentpáli Jánosné, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 384-es számú piaci pavilonjának vezetne arra kérte azokat a vevőket, akik 20 méter sertésbél helyett tévedésből 50 méternyit kaptak — holott csak 20 métert fizettek —, hogy az árkülönbözetet juttassák el címére. Sokan találgatták a felhívás elolvasása után, hogy vajon milyen hatása lesz a kérésnek, mit tesznek az emberek, ha megtudják: több mint 15 ezer forint károsodás ért egy dolgozó asszonyt, aki az emberek jóságában, becsületességében reménykedve éjszakánként alig tud aludni a nagy izgalom miatt. Talán egy kicsit vizsga lesz ennek a felhívásnak a visszhangja, vizsga lesz emberségből. Sajnos, Szentpáliné még mindig nem nyugodott meg. hiszen mindössze hatan jelentkeztek nála, hozták a pénzt, és próbálták vigasztalni. Kóta Béláné, Szabó Jánosné, Laki Lajos, Szondi Mózes, Bóna Gyuláné és Gelencsérné jött el eddig: »Tévedésből 50 méter belet kaptam, tessék visszaadom.« De háromszázan még nem jelentkeztek, háromszáz emberi nyugodtan ül otthonában. Nem gondolva arra, mi a kötelességük, nem gondolva arra, hogy mit vár, mit követel tőlük az emberiesség. Szentpáliné még reménykedik. Az embereken, vásárlóin fordul meg, hogy ne csalódjék. P. Gy. BERKES! flMBRflS cAudás és hűség szed az apróhirdetési rovatot Aztán óvatosan becsengetsz.!* Idős, kicsit hajlott hátú öreg-| A párt számít az orvosokra a szocializmus építésében Találkozóra hívta össze a (7) Márti hibái, gyengéi az kodása, mert így Márti is bol- nyolc éves vagy, ruhád kopott, emlékezés során elmosód- dogtalan, de nem tudtam meg- fekete göndör hajad homlokod- tak, de felfokozva megma- győzni. ba hull. »Cigány.« Ez a neved rad’t a jóság, a szépség, a tőrei» — Nem, Ági. így történt, a mozgalomban. Tavasz van. len hűség. Nem hitte hát, hogy Talán ha engemet is rehabili- Háborús tavasz. A szovjet csa- Márti hűtlen lesz, hiszen az táltak volna, mint' Pistát, ta- patok szédületes gyorsasággal élete nyitott könyv volt előtte Ián akkor másképpen cseleked- közelednek, öntő vagy a Kol- kora ifjúságától, s ha árulást tem volna. De így? Be kell lát- tai-féle Műszergyárban. Mivel követett volna el, arról Már- nőm, hogy Márti nem lehet egy a gyár a németeknek dolgozik, tinak tudnia kellett volna. Az áruló felesége, első útja haza vezetett. Évek Elkábultam. Csak dadogva során, nap mint nap ezer alak- jöttek elő szavaim, ban képzelte maga elé a vi- — Nem rehabilitáltak? Té- szontlátást. Az elképzelésből ged?... azonban kihagyta az eshető- Szomorúan intett a fejevei. ségeket, hogy a csengetésre — Nem, Ági. S ez talán job- egv idegen, kövér férfi nyit ban fáj mindennél. ajtót s Márti szoknyájába az Nem akart beszélni. S bár találkozóra, nagyon idegen férfinak szült kislány hallgatott volna. Bár sohasem vagy, mert úgy érzed, kapaszkodik. Ez történt. Bá- ismertem volna meg az okát. óta figyelnek. Látlak, amint do da Vinci Utolsó vacsorája múlták egymást és hebegtek. Emlékezetes marad számom- lassan végigbandukolsz a csen- Mutatod a képet és esetlenül t A lakás Gézáé volt s most ide- ra az a beszélgetés. Te soha- des Liget utcán. Óvatosén magyarázol. asszony csoszog a kapuhoz, öz-i* vegy vitéz Varga Ábrisné. óvárosi pártbizottság a Kapos- — Kezitcsókolom ... méltó-j*várott élő és dolgozó kommu- ságos asszony. — Tudatosan jgnista orvosokat. A találkozó mondasz méltóságos asszonyt,wcélja ^ volt> hogy megvitas- mert abból semmi baj seiri^3ák a kommunista, és párton származhat, majd az új Ságra hívüli orvosok, egészségügyi mutatsz és folytatod. — A hir_£clolgozök problémáit. Az orvo- detésre jöttem. «sok elmondották, hogy több Özvegy vitéz Varga Ábrisné|erkölcsi támogatásra van nem tiltakozott a megszolitas^3Z.ükségük; a párt es az állami ellen, de végigmustrál, ^ minták ^ézniények részéről, és sze- egy furcsa csodabogarat és va~jü.-etnék, ha a felsőbb egészség- lószinűleg azon tűnődik, irútáSagyj szervek gyakrabban tá- akarhat egy kopott ruhás mun-jjj.naszkodnának az ő vélemé- kás Brunner Mátyás müvé=2!j!,ly0kre> megvitatnák az orvo- úrtóL Kapcsolsz és hogy a fe-®-ok megannyi ügyes-bajos hogy kapcsolatban állsz Gézá- lesleges kérdezősködéstől sza-|| j0igát. val, aki pár napja költözött az badulj, aktatáskádból elohalá-É c,a Vsett az orvosetika új illegális lakásba. Még nem szol egy színes, nyomtatott | jártál ott, vártad az értesítést, szentképet, amelyet valamikor Végre , megjött. Felkészülsz a régen a tisztelendő úrtól kap óvatos tál ajándékba a katekizmus bó áj napok való kitűnő feleletért. Leonar-jjj a katonai parancsnokság felmentett a katonai szolgálat alól. Senki sem tudja rólad, ány kérdéséről és arról, hogy mit kell érteni az orvosok társadalmi munkáján. A párt véleménye: az orvosok akkor végeznek társadalmi munkát, ha a betegségek megelőzése céljából hatásos tevékenységet fejtenek ki, és ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Népünk joggal kéri tőlük, hogy álljanak ki határozottan a haladás, az ő jólétüket is megteremtő szocialista társadalom mellett. A városi pártbizottság a jövőben összehívja a párton kívüli orvosokat is, egy későbbi időpontban pedig a fiatal kórházi, valamint az SZTK-arvo- sok találkozójára kerül sor. Az 1900-ban végzett Hiányt értékelte az Építőipari Váüaiat pártszervezete az sem meséltél az illegalitásban mégy, időnként körülnézel, eltöltött éveidről, mindig azt mondtad, hogy nem vagy Hári János. Nem azért tetted, amit tettél, hogy utólag, évekkel később fecsegj róla. Emléknem követnek-e. Mióta a gyárban összevesztél Gruber főmérnök úrral, félsz, mert tudod, hogy Gruber öccse Geszem, nem állhattad azokat az rencey százados, a csendőmyogen betolakodóként állt előszoba közepén, egyikük sem tudta, hogy mit mondjon. Csak a kislány selypítette: »Anuka, ki ez a bácsi?« -— De a kislány sem kapott választ. Géza ott töltötte az éjszakát, összeomlott benne minden, nem volt kedve a beszédhez, a magyarázkodáshoz, úgy döntöttek, hogy másnap tisztázzák a dől- egyetértettem veled, gokat. Este azonban dr. Fehér azt mondottad, hogy _ ________ ______________ b ement Gézához és közölte ve- sokkal többet tehettünk volna, séges, hogy a főmérnök az öcs- az öregasszonyhoz fordul, le, hogy másnap távoznia kell. Talán kevesebb orosz katona cse utasítására játssza az anti- — Hozzám? Géza kidobta az orvost. A ve- halt volna meg értünk, tálán sokkal több sajat ver folyt tasisztat. volna el, de akkor jobban megbecsülnénk mindazt, amit kaptunk. S mivel Gézát kényszerítetembereket, aikik társaságban másról nem beszéltek, csak a hőstetteikről. S mélységesen amikor többet, mozó alosztály tisztje. Persze, ezt sokan nem tudják, de téged az elvtársak értesítettek, hogy vigyázz Gruberra, lehet— Anyámnak szeretném!* Taggyűlésen értékelte az megfestetni. Nagyon kedveli.$ Építőipari Vállalat pártalap- Gondoltam, karácsonyra meg-* szervezete az 1960-ban végzett lepem vele. Háború van. Jól!«munkát. Fock Jenő párttitkár fizet a gyár. Van egy kis pén-«ismertette az eredményeket, zem... ' i*! kiemelve a tsz-istállók határAmikor ájtatos szemmel fel-£ időre való elkészítését, majd a nézel, már Gézát látod magad előtt. Fehér köpenye festéktől-: tos, arcát a dús, szőke bajusz; teljesen megváltoztatta, haja is: hosszabb a szokásosnál. Géza: Igen. A művész urat Megállsz a 16-os számú ház resi. előtt. Amolyan földszintes csa- Játsztok. tem s taivelő is végigak^ vf^lők építettek ettél! házakat te pedig alázatosan meg-S munkájával foglalkozott, .reg. .. - » • t_i_ _ _____3 J.: . ,4- c v Q1C7 • ól! or-»íf rvf fő Vi r->o'ir T-fincőcf s zekedésre Márti is bement. Sírva egymás nyakába borultak és akkor derült ki, hogy Márti még mindig Gézát szereti, de mégsem válhat el, mert kislánya rajong az apjáért. -----, - ----- - — — — . , , ... . G éza — mint mondotta — ak- élni újra és újra annak a pécsi ezekben a csendes zuglói ut- , .... w„ távoz- ügynek minden részletét, talán cákban. A kapun egyszerű lekor értette meg, hogy távoz- hogy ellenőriz2e ^ kete tábla van, arany betűknia kell, nem dúlhatja fel a cselekedeteit, beszélt, ömlött kel. Brunner Mátyás festómű- család boldogságát. belőle a múlt és én szavai nyo- vész. Silány aktatáskádból előVitatkoztam vele magyaráz- mán mindent átéltem. húzod a Friss Űjság aznapi tam neki, hogy hamis az okos- Magam előtt látlak. Húszon- számát és elmerülten bongeke-s Halálos komolyan; ládi ház, gondozott kert köze- játsztok. Géza végignéz raj-: pén. A nyugdíjas állami tisztilakásépítési programról bejszélt. Szólt arról is, hogy az [MSZMP városi végrehajtó túlzottsága sokat segített a vália- -lat kommunistáinak azzal, thogv beszámoltatta a pártszervezetet a munkákról, s megjelölte a következő feladatokat. 5 Megemlékezett a pártoktatás- Jról, majd a KISZ-szervezet szólalsz: — Jónapot kívánok. Az ap róhirdetésre jöttem ... állapította, hogy az Ifjúsági Szövetség vállalati alapszervezetének tevékenységében 1960 Tessék, jó ember. Fárad bizonyult az eddigi legsikere- jon be. *;ebb évnek, hiszen több ííjúsá(Folytatjuk.) > 2gi brigád dolgozott szerte megtamegyében, és jelentős karítást értek el a fia! Felszólalásában Halász István arról beszélt, hogy .960 bebizonyította: nincs lehetetlen á kommunisták előtt. A sikerek részben annak is köszönhetők, hogy sokat foglalkoztak a munkahelyeken a pártonkívüliek nevelésével. Kispeti Géza elmondotta: a dolgozók most már megértik, hogy amit építenek, az nekik is készül, és sokkal lelkiismeretesebben végzik munkájukat, mint régebben. Dobos Janos a fiatalok tevékenységével foglalkozva szóvá tette, hogy miért csak az ifjúságot kérik fel társadalmi munka végzésére, s az idősebb dolgozók miért nem vállalnak hasonló műn) át. Csizmás Sándorné az új munkásszálláson végzendő nevelőmunkáról szólt, Bulecza János oedig a fiatalokkal, az inarí tanulókkal való rendszeres foglalkozásról beszélt.
