Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

Szombat, 196t. január T. 3 SOMOGYI NÉPLAP Érdeklődő ifjúság Szanaszét apró papírfecnik tarkítják asztalomat. Váloga­tok, böngészek köztük, nézem a ceruzával rajzolt apró bol­habetűket, a gyakorlottabb írásról árulkodó tintasorokat. Közben pedig azokra gondolok, akik egvetlen mondatukkal is vizsgáztak, s magabiztosan mutatkoztak be nemrégiben, lám csak, mégsem olyan fel­színes, nemtörődöm, hányave­ti a mi ifjúságunk. Somogy középiskolás fiatal­jait képviselte az a mintegy ötven fiú és lány, aki a téli szünetben részt vett az iskolai KISZ-titkárok és kollégiumi tanácsok titkárainak tanfolya­mán. Talán senki sem veheti zokon, hogy az 6 szerény meg­nyilatkozásaikból az egész kö­zépiskolás ifjúság változó gon­dolkodásmódjára utalok... Emlékszem, volt egy időszak a felszabadulás után, amikor iskolai »törvényt« hoztak: a diák ne politizáljon, a diák tanuljon, s ne foglalja le más­sal az idejét. Szerencsére nem soká tartott ez. így megmene­külhettünk attól a kínzó tájé­kozatlanságtól, melyet a »tör­vény« ugyancsak kilátásba he­lyezett az új életkezdés idő­szakára. Aztán egy ideig csend volt, nem tiltották, nem is ajánlották a középiskolás diák­nak, hogy »beleártsa magát« a politikába. De a fejlődés nem ismert gátat. Igaz, emlékszem arra az időszakra is, amikor az újságárus a Táncsics Gimná­zium előtt adta el sportújság­jának jelentős részét, de más iránt nem túlságosan érdeklő­dött az ifjúság... És most itt fekszenek előt­tem ezek a kis árulkodó fec­nik. Szeretném elkerülni a nagy szavakat, pedig ujjonga­ni tudnék, s belekiáltani a vén- asszonyos, minden jót befo­gadni képtelen fülekbe, hogy lám: ezt nem veszitek észre? Nem látjátok, hogy körülötte­tek naggyá nő az ifjúság, s ti még mindig a tíz évvel ezelőt­tit fújjátok felelőtlenséggel, felszínes gondolkodással vá­dolván if jainkat és lányainkat? »Megoldható-e Németország egyesítése elvi engedmények nélkül? — ezt olvasom az első papírlapról, s a többin is kon­zultációs kérdéseket tettek fel a tanfolyam részvevői. Aztán: »Mi kényszeríti az Egyesült Államokat a Kuba és Laosz el­leni agresszióra?«, »Beavatko­zik-e a Szovjetunió egy esetle­ges Kuba elleni támadás ese­tén?«, »Valóban olyan nagy az amerikai dollár-probléma?«. És mondom tovább, örömmel amimmiBimmimm-Mxr.:: olvasom a papírszeletekről kér­déseiket: »Miért nem nyújt se­gítséget a szocialista tábor Lumumbának?«, »Mi a helyzet Jugoszláviával?«, ‘■'■Mennyiben jelent változást az Egyesült Államok külpolitikájában Kennedy megválasztása 7«, »Hova fejlődhetnek a belgiumi esem.. Megvallom, kissé meglepett a kérdésáradat. A tanulság mégis inkább az, hogy nem kí­sérjük eléggé figyelemmel a fiatalok fejlődését, s meglepő­dünk ahelyett, hogy tudomásul vennénk: természetszerű vele­járója ez életünknek. Elismerésre méltó az a sok­oldalú tájékozottság, melyről kérdéseikkel tanúvallomást tettek diákjaink. De ez csak az egyik része a dolognak. A má­sik és sokkalta lényegesebb, hogy diákifjairknak ma már nem mindegy, hogy hol és mi történik a világbem. Kérdé­seikkel az egész világot leg­jobban érdeklő külpolitikai események iránti érdeklődésü­ket fejezték ki, s ez minden szónál ékesebben beszél. Tudom, és szinte már hal­lom az ellenvetéseket, hogy »ilyenkor, érettségi előtt, egye­temi felvétel előtt nem árt be- levakkantani a világpolitiká­ba, elvégre sosem tudhatja az ember, mi hasznot hoz...« De ezek a szavak csak kér­lelhetetlen szemforgatóktól származhatnak, akiknek . tudo­másul kell venniük, hogy a mi ifjúságunk nem olyan, mint ők! Más légkörben, más körül­mények között nevelkednek, s már most érzik, hogy valami az ő vállukra is nehezedik majd. Nem öncélú érdeklődés az övék. De egyszerűen tudni akarják, hogy mi van körülöt­tük, véleményt akarnak kiala­kítani magukban, s egy kicsit kíváncsian fürkészni a jövőt, melynek részesei, alkotói lesz­nek hamarosan. S ha már csaknem ötven fiatal kérdé­seiből érezhetjük a szenvedé­lyes érdeklődést, a politikai tájékozottságot, a békében al­kotni akarás lázát, mely aka­ratlanul is kicsendül a kusza sorok mögül, nemde az egész ifjúságban meginduló erjedés meggyőző jeleinek örvendhe­tünk? Azt hiszem, joggal vetem pa­pírra az elismerés és buzdítás szavait, mert az asztalomon heverő papírfecnik mondatják velem, melyekből más tanulsá­got levonni csak rosszindulatú ember próbálkozhat... Jávori Béla Akiknél Balatonszabadi 90 százaléka megfordul Balatonszabadiban egy ut­cára néző kis helyiségben Pá­rom cipész: Boksán József, Varga Imre és Szelenka Imre nagy igyekezettel foltozza, tal- palgatja a falu aprajának, nagyjának lábbelijét. Az Ádándi Vegyesipari KTsz ci­pész részlegének egy fiókja csupán a szabadi cipőjavító, de semmivel sem végez jelentéK- telenebb munkát, mint azok a kisipari szövetkezetek, ameiyei: szerte a megyében készárut gyártanak. Ez a három ember a faluért van, és hivatásának megfelelően teljesíti azt a fel­adatát, hogy megjavítsa, ami még nem eldobandó, másszó­val a lakosságot szolgálja. S nemcsak a szabadi fiók, hanem az ádándi ktsz egésze is erre törekszik. Hogy mennyire he­lyes ez, azt bizonyítja a cipő- javító-fiók statisztikája ”is. Eszerint a község 90 százaléka e három cipésszel javíttatja el­vásott csizmáját, bakancsát, cipőjét. A raktár zsúfolva van lábbelivel, és a községbeliek egymásnak adva a kilincset hozzák viszik a javítanivalót A központ, az Ádándi Ve­gyesipari KTsz nem hanyagol­ja el a balatonszabadi részle­get. Nem is panaszkodik rá­juk a három ember. De ami­kor panaszra nyílik szájuk, ak­kor annak a bizonyos 90 szá­zaléknak az érdekében nyilvá­nítják véleményüket. Azt kér­dik (jogosan), hogy ők miért nem kaphatnak az anyagellá­tótól megfelelő új hulladék­anyagot. Miért elkorhadt bőr­darabokból kénytelenek ala­pot készíteni egy-egy talpnak vagy saroknak? Ez egyrészt babra munka, hosszadalmas dolog. Másrészt rontja a cipé­szek teljesítményét is. Har­madszor pedig a lábbeli talpa, sarka sem tart sokáig, ha nincs kellő alapja. A kérés tehát jo­gos. Nemcsak azért, mert a magánkisiparosok is megkap­ják ezt a hulladékanyagot, ha­nem azért is, mert a falu jobb ellátását akarják vele elősegí­teni. Gondolától*; egy fkés%iiio gazdasági beszámolóihoz BERXESI A10RÁS cÁuilás és hűség (6) Kicsit lelkesen magyaráztam leki, hogy igen... mindene­let megőriztünk s nem taga­lom, büszkén meséltem a nagam szerepéről, mert szá- nítottam az elismerésre, jó 'olt hallanom a dicséretet és zívesen hallgattam is. Amikor i beszámolóm után Géza csen- iesen, de mély meggyőződéssel ízt mondta: »Bizony, Ági, tce- 'és olyan asszony van, mint te 'agy« — már-már elhittem, íogy valóban nem vétettem el- ened. Géza csak akkor döb- >ent meg, amikor meghallotta, íogy apád meghalt. Elfordult s könyvek között böngészett. \z volt az érzésem, hogy sír. :sak titkolja könnyeit Amikor később felém fordult, így könyvet lapozgatott. Bele- nerült a könyvbe és csak úgy nellékesen kérdezősködött, őszintén szólva kicsit bosszan- :odtam, mert már róla szeret­em volna hallani, de érdeklő­lésemet elvágta azzal, hogy lőször rólad beszéljek. Akkor nár sejtettem, hogy Gézával 'alami nincs rendben. — Hallom, Pista ügyét hol- lap tárgyalja a KEB. — Igen. — Azt is hallottam, hogy tni- liszterhelyettesnek nevezik ki. 11 vállalja? Meghökkentem. Erről nekem iem beszéltél. Elhűlve vála- zoltam. — Nem tudok róla. Géza felvont szemöldökkel rámnézett. — Valószínűleg most elárul­tam valamit, akaratomon kívül tettem. Kérlek, ne tudj róla. Egyébként biztos, ma délelőtt Koltai Péter újságolta, igen nagy örömmel. — Pista miniszterhelyettes? — Csak ezt tudtam mondani, mert az agyamon ezerféle do­log kezdett ugrálni, de valami olyan összevisszaságban, ami­lyen érzést még eddig sohasem tapasztaltam. Boldognak érez­tem magam, nemcsak azért, mert ez a teljes és tökéletes re­habilitáció nemcsak azért, mert az elismerésedet is jelenti, ha­nem azért is, mert vége szakad a nélkülözésnek, végre öt év után csinos, szép ruhákat csináltat­hatok. Aztán arra is gondol­tam, s arra bizony elég kéje- legve, hogy milyen arcot vág­nak azok a barátok és ismerő­sök, akik megtagadtak és el­fordították a fejüket, amikor az utcán összetalálkoztunk. Megkérdeztem Gézát, neki mi a véleménye, elvállaljad? — Nézd, Ági — mondta na­gyon komolyan. — Két napja szabadultam. Még sok mindent nem látok tisztán, sok minden nem tetszik, mert nem értem, de az az érzésem, hogy Pistá­nak el kell vállalnia a megbí­zatást, mert becsületes, tisztes­séges ember és ez nem utolsó dolog. Géza ismét a könyvet lapoz­gatta én pedig azon gondolkod­tam, hogy miért titkolóztál előttem. Felmerült bennem, hogy talán azért, mert nem akarod elvállalni. Sértve érez­tem magamat s ha akkor ott vagy, biztosan összezördülünk, mert féltem, hogy te — mint letartóztatásod előtt — problé­máidat nem beszéled meg ve­lem. Hogy eltereljem magam­tól ezeket a gondolatokat, meg­kérdeztem: — S veled mi van? Márti­val beszéltél? Géza arca megrándult. Lassú léptekkel hozzám jött s hango­san olvasta a könyv címlapját. — Légy hű önmagadhoz. Eric Knight. — Rámnézett — Olvastad? — Nem. — Kár. Igazán jő könyv. Na­gyon jó könyv. — A fotel kar­fájára ült s mint azok az em­berek, akik a múltba réved­nek, ő is bánatosan mosolygott. — Majd elolvasom. De most Mártiról beszélj. A mosoly nem tűnt el arcá­ról, szeme is valahova a mssz- szeségbe, a falakon túlra ka­landozott, amikor megszólalt. — Márti. Azt hiszem, negy­venhat tavaszán olvastuk Már­tival ezt a könyvet. Együtt ol­vastuk. Egyik este én olvastam fel, a másikon pedig ő. — Per­gette a lapokat és mélyen só­hajtott. — Légy hű önmagád­hoz. .. Játszottunk. Komolyan Az asztalon a fehér nyomtat­ványfüzet, mellette hivatalos iratok halmaza, a határ térké­pe, körötte számoló, író embe­rek. E napokban nemcsak a kazsoki Aranykalász Termelő­szövetkezetben fogadja ez a kép a belépőt, hanem így van ez a megye, az ország összes termelőszövetkezeteiben. Ké­szül a gazdasági beszámoló. Kazsokon a beszámoló ké­szítésével most Szalui László agronómus foglalkozik. Az ő munkájának befejeztével fog hozzá az elnök a szöveges be­számoló írásához. Minden szám, minden oldal összegezé­se izgalommal tölti el az ag- ronómust, hiszen a gazdasági beszámoló tükröt tart az egész esztendő elé,, minden kiderül belőle, ami a termelőszövetke­zetben történt, még az is, ami felett a munka sodrában el- siklottak, amiről megfeledkez­tek. A beszámoló az első lépés­ből, az alakulásból meríti első gondolatát: mikor, hány tag­gal és mennyi földdel kelt életre az Aranykalász Terme­lőszövetkezet. A második gon­dolat: mennyit fejlődött, ho­gyan gyarapodott a gazdaság. Az eredmények megteremtője, mozgatója a dolgozó ember, a szövetkezet tagsága, a beszá­moló őket helyezi reflektor- fénybe. Milyen javakhoz jut­hatnak a premizálással, meny­nyi munka hárult egy emberré, vagyis milyen a gazdaság munkaerő-ellátottsaga. bgy szám megmutatja, hogy tavaly 11,7 holu földet kellett eg3T-egy tagnak megmunkálnia. Nem kell bonyolult számítás annak megállapításához, hogy a ka­zsoki szövetkezetben elég sok tennivaló jutott egy tagra. Sok az öreg, kevés a fiatal. A köz­ség középkorosztálya tartja a vállán az Aranykalász összes gondját. Mennyi, de mennyi házhoz visz öregségi járadékot a postás, s akiknek kézbesíti, azok között bizony akadna olyan, aki a könnyebb munkát elvégezhetné, de nem teszi. Az­tán ott a másik baj: kevés a gép, és rossz a község fekvése. 16 kilométerre van a legköze­lebbi vasútállomás. Nagy szál­lítások idején fogatokat al­kalmaznak, s ez így helyénva­ló is, csak akkor gyűlik meg a baj, mikor a szállítás időpont­ja más munkáéval esik eevbe. De amilyen komor gondola­tokat ébreszt a gazdaság mun­kaerőhelyzete, olyan napsuga­ras, örömet keltő a következő oldal, mely a növénytermesz­tés adatait tartalmazza. Az egyik oszlopban a tervezett A pártszervezetek életéből A Kaposvári Textilművek pártszervezete nagy segítséget ad a KISZ-szervezeínek, hogy megfelelő módon indulhasson meg az üzemben az »Ifjúság a szocializmusért«-mozgalom. Rövidesen megtárgyalja a párt- bizottság, hogy milyen ered­ményeket értek el a fiatalok a múlt évben a mozgalomban, s milyen feladatok állnak előt­tünk az elkövetkező időben, különös tekintettel a termelé­kenység növelésére; A pártszer­vezet megbízatásként adta a fiatal tagjelölteknek és pártta­goknak a KISZ segítését. Sok ifjú kommunista tagja az Ifjú­sági Szövetség vezetőségének, a többi között Illés József, Cseh Rózsa és Király Etel, s ponto­san teljesítik a kapott felada­tokat * * * A Cukorgyár második ötéves tervéről tárgyaltak a pártalap- szervezetek legutóbbi ülésén. Az üzem vezetői elmondották, hogy a második ötéves tervben egy sor félautomata gépet he­lyeznek üzembe, így a terme­lés jelentősen növekedik, az ; önköltség viszont jóval keve­és hittel. Én voltam Clive, 0$ pedig Prü volt. Sehogyan serrjjj bírta beleképzelni magát rzaj angol lány szerepébe. Butaság * hogyan is tudta volna... jjj Láttam rajta, hogy egészer|j ellágyul, megfogtam a térdét, aj megráztam. — Géza, kedves... — Nem* figyelt rám, csak folytatta a magáét. Már nem hozzám be-* szélt, önmagával társalgóit. — Légy hű önmagadhoz. Dejjj nehéz dolog. Talán a legnehe- & sebb lesz. Az új gépekkel a jelenlegi 200 vagonról 250 va­gonra emelkedik a naponta fel­dolgozott cukorrépa mennyisé­ge. * * • A napi politikáról, az üzem életéről beszélgetnek a Ruha­üzem kommunistái a párton kívüli dolgozókkal, Ezt a fel­adatot pártmegbizatásként kapták. Egy-egy párttagra mintegy 8 pártonkívüli jut Munkaidő után találkoznak velük, és kicserélik vélemé­nyüket. Az üzem két pártalap- szervezetében február elején 10 pártcsoportot alakítanak. Most készítik a csoportok munkatervét, s azt a jövő héten sorra kerülő pártbizottsági ülésen vitatják meg. termésmennyiségek, mellettük a megtermelt érték adatai so­rakoznak. A második szám majd mindenütt magasabb, mint az első. S ha majd ezt a részt fogja ismertetni az elnök, minden bizonnyal egy tag sem fog meglepődni. Hiszen ezt mindnyájan tudják: a betaka­rításkor övék Volt az első öröm. Őszi árpából például a község 20 éves átlagát 11 má­zsával haladták túl, holdan­ként 17,86 mázsát termeltek. Bár ismerik a tagok ennek az oldalnak a tartalmát, de a jót szereti újra és újra hallani a fül, s az összegező eredmény­ismertetés új örömet fog je­lenteni. A következő oldal még üres* a leltár befejezésével kerülnek ide az adatok. A beszámolónak ez a része is jó gazdához mél­tón érdekli a tagokat: hogyan használták fel a terményeket. Aztán következik az állatte­nyésztés, az állat- és áruérté­kesítés, a főbb feladatok telje­sítése. A papíron puszta szá­mokat, kinn a majorban épü­leteket,, újabb állatokat jelent* amit a beruházási rubrikák tartalmaznak. összegeződnek az adatok, s elérkezik a beszámoló 31. pont­ja, melvet a legnagyobb kí­váncsiság, várakozás előz meg: mennyi lesz az egy munkaegy­ségre eső részesedés. A kockák még üresek, még nem tudják pontosan, milyen számok ke­rülnek oda, de az előző olda­lak már sejtetik, hogy Kazso­kon nem lesz ok a szégyenke­zésre. A sokszor nagyon is fá­radságos munka megtenni gyümölcsét. Készül a gazdasági beszá­moló. Az emberek be-betérnek az irodába, érdeklődnek, hogy állnak, mit remélhetnek. So­kat már nem kell várniuk, ha­li tarosán be fog telni az ösz- szes statisztikai oldal, a nagy munka után fellélegzik az - ■- ronómus, a könyvelő, a segítő­társak és az Aranykalász min­den tagja, mert érzik, tudják: nem búcsúzott el eredményte­lenül tőlük az 1960-as eszten­dő. Vörös Márta zebb. Emlékszem, amikor leve- * let írt, mindig ezzel fejezte be:$ Légy hű önmagadhoz! És én is* ezzel zártam a levelemet, deli§ megtoldottam még valamivel.& Légy hű önmagadhoz és akkorjjl hű maradsz hozzám is... * Az arca elborult, a könyvet^ az asztalra tette, remegő káz-:M zel töltött és mohón ivott. Az­tán rám nézett, hangja kemé­nyebb volt: — Közölte, hogy nem válik Sokáig hallgattunk. Egy idő; múlva, amikor már valamenv ryire megnyugodott, elmondta,: a részleteket is. A börtönben nem tudta, hogy Márti elvált. Illetve egy alkalommal valami effélét mondtak neki, de nem hitte, azt gondolta, hogy csákói amolyan ugratás. Rendületle-ig nül bízott Mártiban, hiszen j- száz és száz emlék kapcsolta* össze őket, hiszen tudod, gye-^ rekkori szerelem volt. A bőr-* tönben — erről különben te isjp sokat meséltél — a tisztesség-H ben való megmaradás erőforrása a szerelem volt, me-ifi lyet a nagy egyedüllétben, a* Iélekölő magányban törvény-ifi szerűen és akaratán idealizált. (Folytatjuk.) kívül* <•> m * Furcsa rendszabály A Magyar Hajózási Vállalat siófoki kirendeltségénél az­zal fogadott az igazgató, hogy a budapesti központnak, a MA­HART vezérigazgatójának utasítására nem adhat felvilágosí­tást a sajtónak. Sietve hozzátette, hogy a megyei lappal nincs semmiféle nézeteltérésük, az eddig közölt adatok meg­feleltek a valóságnak, a cikkek, akár bíráltak, akár elisme­rően szóltak a vállalat munkájáról, mindig segítettek. Nos, akkor mi a baj? Mi történt a MAHART-nál? Talán megfeledkeztek arról, hogy a sajtónak a tájékoztatásban ha­gyományai vannak világszerte, s hogy azokat nem lehet egy, a közvéleményt durván sértő vállalati rendelettel se korlá­tozni, se megszüntetni? Különösen nem nálunk, ahol a párt lapjának munkatársai nem szenzációhajhászás, hanem a se­gítés és az olvasók helyes tájékoztatása céljából látogatják meg az üzemeket és a vállalatokat. A sajtótörvény biztosítja számukra azt a jogot, hogy betekinthessenek a MAHART siófoki kirendeltségének életébe is. Nálunk sajtószabadság van, s nem hisszük, hogy a MAHART-nál komolyan gondol­ták, hogy egy rendelkezéssel korlátozhatják a sajtó munká­ját, mert esetleg valami takargatni valójuk van, vagy más okból kellemetlen ez számukra. Nos, hadd mondjuk meg, hogy a korábbi hasonló próbálkozások (mert találkoztunk már ilyennel másutt is) rövidéletűeknek bizonyultak. Vagy esetleg a központi tájékoztatás megteremtése kész­tette a MAHART-ot a rendelkezés kibocsátására, mint ahogy vélte ezt a kirendeltség igazgatója? De hisz ez sem megva­lósítható, mert vannak megyei lapok is távol a MAHART- központtól! A bürokratikus levelezgetéseknek pedig semmi értelme sincs. Egyébként is kötve hisszük, hogy a központ­ban jobban tudnának tájékoztatni bennünket a siófoki mun­kások életéről, egyáltalában a kirendeltség hétköznapi prob­lémáiról, mint Siófokon. Az ilyen rendelkezést a siófoki vezetőkre nézve is sér­tőnek tartjuk, hiszen azzal, hogy megvonják tőlük a tájékoz­tatás jogát, önállóságukat is csorbítják. Különben sem talál­juk kielégítőnek azt a tájékoztatást, amelyet a siófokiak munkájáról a MAHART-központban a statisztikából állíta­nak össze. A siófoki kirendeltség vezetője semmiféle írott rendele­tet nem tudott felmutatni a tájékoztatás korlátozására vo­natkozóan. Mint később mondotta, az valamikor a tavasszal jelent meg. Ha ez igaz, akkor vajon miért kaptunk a nyáron több ízben is akadálytalanul felvilágosítást tőlük? Még vala­mit: ha a MAHART-nál ilyen rendelkezést adtak ki, arról nemcsak az egyik felet, tehát a kirendeltséget, hanem a má­sik érdekeltet, a sajtót is kellett volna tájékoztatni. A mun­ka termelékenységét mi is növelni akarjuk saját területün­kön, nincs tehát módunk arra, hogy fölöslegesen utazgassunk a MAHART-hoz. Egy szó, mint száz, a jövőben sem mondunk le arról, hogy a Siófoki Hajózási Vállalat életéről Siófokon tájékozód­junk. Nincs értelme tehát bürokratikus, úgyis csak ideig óráig tartó rendeletekkel gátolni ezt a munkát. Bízunk ab­ban, hogy a felvilágosítás megtagadása az utolsó eset volt, és a jövőben a Somogyi Néplavnak, a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapiának olvasótábora a siófoki hajózási kirendeltség munkájáról is olvashat. * * * Szegedi Nándov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom