Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 3. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. január A Belinek szomszéd, és Belinekné szom­szédasszony átjöttek boldog új esztendőt kívánni. Likőr, kré- mesek, torták stb., mind olyan dolgok kerültek az asztalra, amiket már minden­ki megunt a karácso­nyi ünnepekben, va­lamint az új év eddi­gi szakaszában — ma­gam legszívesebben paprikás pogácsát rágcsálnék —, de sze­gény vendég mit te­het: eszi, amivel kí­nálják, és agyondicsé­ri, sőt elkéri a recep­tet is, mert ilyen fin- csit még soha életé­ben nem evett, és fel­tétlenül meg fogja csinálni a jövő va­sárnap. De nem is er­ről van szó. Hanem az alábbiakról. Belinek szomszéd a második stamperli után közelebb húzza a székét, és halk bi­zalmassággal azt mondja, hogy: Tudja, szomszéd, van az én életemnek egy borzal­mas hiánya. Tudom, ne is kezdje. Azt akarja mondani: szé­pek a gyerekek, jól tanulnak, ez eddig rendben van. Jó ál­lásban vagyok, meg­becsülnek, ez is stim­mel. Szeretem a ve­sét velővel, a halász­levet, a könnyű vö­rös bort, ebben is van részem néha. De ne­kem soha nincs, ked­ves szomszéd, igazam. Mert nekem ez soha nem lehet. Ne moso­lyogjon, kérem, mert maga nem ismeri azt az érzést, amikor va­lakinek egyáltalán nincs igaza, de min­dig van: felelőssége. Példákkal kívánja? Sietünk a moziba. Hánykor kezdődik? — kérdi a nejem. — Ne­gyed nyolckor. — Nem igaz, mert fél­dön, sőt közvetlen közelében, akiknek sosincs igazuk, de mindennek ők az okai. Erről regényt lehetne írni. Egy könyvtárat, kérem. Egészségünkre, bol­dog új évet még egy­szer. És közben men­jünk, mert megjönnek a gyerekek, és zárt lakásra találnak. ) Belinek szomszéd igaza ( kor, mindig akkor szokott. — Persze, el­késtünk. De sziszegve hallom a korholást: — Dobd el a vacak órádat. — Vagy: ke­resem a zoknimat ud­variasan érdeklődve holléte felől felesé­gemtől. — Ott van a szekrény aljában — hallom a biztos vá­laszt. — Egyórai ke­resgélés után kifaka­dok, illetve megpró­bálok enyhén kifa­kadni, mire bejön a feleségem, és a foga­son levő b^llonkabá- tom zsebéből kihúzza a zoknit. — Csak kö­rül kellene nézni egy kicsit — kapom a lec­két. Ha a gyerek ki­szabja a nadrágját, rosszul felel, elejti a tejeskannát — én va­gyok az oka. De nem is untatom, szomszéd úr, ezt is csak ízelítő­nek szántam, hogy tudja meg: ilyen em­berek is élnek a föl­.....................♦♦♦»«♦«.< M««. — Először is: még nincs vége a mozinak, másodszor: várj egy kicsit, amíg a szom­szédasszony elmondja e felséges torta re­ceptjét — hallik Be­linekné határozott hangja. Aztán ez is meg­történt, és kezdődik a búcsúzkodás. Belinek­né azonban idegesen kutatni kezd, feleme­li a párnákat, térítőt, és végül kétségbeeset­ten megkérdezi: — Nem látták a kulcsomat? Határo­zottan emlékszem, hogy magammal hoz­tam, és itt még a ke­zemben volt. Megkezdődik az ál­talános keresés. Föl­forgattuk a székeket, elhúztuk az asztalt, szétcibáltuk a szőnye­geket, megmozgat­tunk minden szobá­ban levő ingóságot. Hiába. A kulcs nem került elő. Belinek szomszéd egy óvatlan pillanat­ban odasúgja: — Képzelje el, ha nálam veszett volna el! Hát ehhez bizony nem nagy fantázia szükséges. A kulcs még min­dig nem került elő. Már végigpróbáltuk a lakásunkban meg­található összes nyitó alkalmatosságot, drót­tal is igyekeztünk, de nem ment. Figyelem a szom­szédasszonyt. Arcán látszik, hogy csatát vesztett most az egy­szer talán hosszú évek óta — pontosabban házasságkötésük pil­lanatától —, és má­sodpercek kérdése, hogy kapitulál, vagy­is sírni kezd. Belinek túláradó örömmel leste ezt a rég várt pillanatot arcán a megelégedettség dics­fényével: most aztán nem ő az oka az eset­nek. A könnyterhes le­vegőbe azonban egy­szer csak belesüvölt Belinekné vádló hangja: — XJgye, mondtam már sokszor, Sándor hogy be kell vezetni a telefont! Most leg­alább tudnánk hívni valami szakembert. De nekem sosincs igazam... Belinek lemondóan legyintett. Igaza volt. P. L. A Szovjetunióban már két éve kísérleteznek egy óriási utasszállító repülőgép előállí­tásával, amely kétszer sebe­sebben fog haladni a hangnál, azaz 2450 kilométert tesz meg óránként. Franciaországban kijelentették, hogy két legna­gyobb repülőgépgyáruk 1965-ig forgalomba hozza a Super Ca- ravell nevű utasszállító repü­lőgépét, melynek négy sugár- hajtású motorja lesz, 4000 ki­lométert fog repülni egyfoly­tában, és több mint 2000 kilo­Az ilyen nagy sebességű gé­pek különleges formát kíván­nak, a leszálláshoz pedig spe­ciális szárnyakat. Azt terve­zik, hogy segédfelületekkel látják el őket, amelyekre nem hatnak az úgynevezett nyo­máshullámok. A légi gyakor­latok alkalmával több százórás repüléseket végeznek a piló­ták, és szervezetük alkalmaz­kodik a nagy megterheléshez. A hangfal áttörése után maga a repülés is kifizetődőbb, ha pedig háromszor olyan gyor­25 000 fok.) Éppen ezért a gé­peket különleges ötvözetekből kell készíteni, mégpedig olyan fémeket használnak, melyek­nek olvadási foka igen magas. Ilyenek például a titán, a plasztikus üveg, az acél egyes fajtái, a nikkel és króm ötvö­zet, valamint a kobalt. A kísérletezések hatalmas összegeket emésztenek fel. Ki­számították, hogy egy ilyen repülőgép 20 millió dollárba kerül. Az állandó kísérletek A TU—114-es, melyet manapság az egyik legmodernebb gépnek tartanak. meg van méteres óránkénti sebességet san megy a gép, akkor ér el. Ez a gép 18 perc alatt ér kevesebb üzemanyagra Párizsból Marseille-be. szükség. Az angolok is hasonló ered- Még egy akadály jelentkezik mények elérésére törekszenek, a nagy sebességnél: a hőfal. A Bristol nevű utasszállító Ez akkor érezteti a hatását, ha Londonból két óra alatt ér a sebesség óránként eléri az New Yorkba, tehát 3000 kilo­továbbd 400 millió dollárba kerülnek. A jövő repülőgépének se­bessége még attól is függ, hogy milyen hosszú utat tesz meg. A személyszállító repülőgép csak akkor repülhet a hangnál se­Ha a pénznek szaga volna... »Hogy Istennek kedve teljék bennünk, A Tízparancsolat szerint keU viselkednünk. Az anyaszentegyház viszont roppant ügyes, A Tizet egy szóba sűríti: FIZESS!« A fenti igazságot az emberi­ség számtalanszor igazolva lát­hatta már, és láthatja ma is. Róma szereti a pénzt, s mert a pénznek nincs szaga, van mit aprítani a tejbe XXIII. János pápa őszentségének is, akárcsak jó-rossz emlékű elő­deinek, akik az »-ördögi« pénz révén erősítették meg világi hatalmukat. Ó, ha egyszer bűzleni kezde­ne a pénz! Mondjuk az a napi 3 ezer dollár, ami nem is olyan régen még az elnyomott Ku­bából vándorolt az anyaszent­egyház telhetetlen kasszáiba a szennyes manipulációkról mit Móricz Zsipond egyik regényét a közelmúlt­ban Radnóty László al­kalmazta filmre. Ki személyesíti meg Nyi­las Misi alakját? Mi a neve annak az alapanyagnak, melyből a So­mogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat üveg- és vasboltjaiban is kapható háztartási esz­közök (vödör, mosdótál) készülnek? Jules Verne regényét a Móra Ferenc Könyvkiadó bocsátotta közre 1960-ban. Képrejtvényünk helyes megfejtése a könyv címét adja. ,Panni-robogót nyerhet! Vegyen részt pályázatunkon, A megfejtéseket hetenként kell beküldeni szerkesztősé­günkbe, (Sztálin út 14), tehát egyszerre várjuk a szerdai, csütörtöki és vasárnapi rejtvények megf-'-'*ését, Akj egy- egy napi rejtvény két kérdésére válaszol, már részt vesz a sorsolásban. A heti megfejtésekhez mellékelni kell a három rejt­vényszelvényt is. A borítékra a »Rejtvény« megjelölést kérjük ráírni. REJTVE* YSZIL VEJX Y Somogyi Néplap 1961. I. 4. sem sejtő Szent Borbála nevé­nek kompromittálásával. Mit 3 ezer dollár naponta! Több ennél, mert ez a szám csak fe­lületes számítás eredménye. Megvallom, sajnálom Bor­bálát, nem a szentet, hanem a valamikori embert. Már akkor kezdtem sajnálni, amikor meg­tudtam, hogy a világ templo­maiban és kolostoraiban annyi csontdarabkáját őrzik híveket ámító ereklyeként, amennyi három testre és két fejre ele­gendő lenne, ha valaki a cson- tocskák összerakására vállal­kozna. Ez volt tán az első szél­hámoskodása az egyháznak Borbálával, a szenttel. Mi a második? E bizonnyal példá­san jámbor fehérnépet — aki nem ingyen kapta a glóriát — az egymillió lakosú Havanná­ban az utcalányok védőszent­jeként tartja nyilván a vallá­sos érzület... Ez az idegenfor­galomra felépült nagyváros 50 ezer nyilvántartott utcalánnyal dicsekedhetett Batistáék ide­jén. Ki gondolná, hogy az egy­ház, melyet »anyának« és »szentnek« szokás - nevezni, még ebből is profitált? Pedig hasznot húzott a társadalom perifériáin élő páriákból, any- nyi bizonyos. Nem is megve­tendő hasznot. Hogyan? A ja­varészt vallásos utcalányok védszentjüknek, Szent Borbá­lának hetenként fizették a bünbocsánat-pénzt. Ennek ösz- szegét mindenkor gyóntató aty­juk szabta meg, attól függően, hogy ki milyen bűnlistával tért be gyónni. A lányok ezután le­szurkolták a pénzt kismadon- nájuknak, Borbálának, Borbá­la pedig — mivel mit kezdene ő a dollárokkal — a bűnbocsá- nat-pénz hasznosítását a pa­pokra bízta. A papok — le­emelve a lélekmentésért ne­kik járó sápot — küldték a pénzt Rómának. Gyönyörű ökőnómia, nem?! Havannában, ha ötvenezer prostituált közül csak negyven járt gyónni, és tartott igényt bűneinek pénzzel való meg­váltására ebből harmincezer, akkor is szép összeg kerekedik ki. Számoljunk csak fejenként 30 centet! Szépen kiadja a napi háromezer dollárt. Hát nem nagy szerencse, mondhatni ördögi szerencse, hogy nincs szaga a pénznek? Ha egyszer mégis szaglani kez­denének Vatikán bankóköteggi, azt hiszem, nem lenne elég a világ valamennyi kölnivíz-gyá­rának terméke eltüntetni a már századok óta bűzlő rom­lás szagát! méteres sebességgel repül. Ezek a tervek és ki jelenté­sek tehát azt jelzik, hogy a közeljövőben újabb, nagy telje­sítményű repülőgépek tűnnek fel a repülőtereken, és az oly távolinak tartott világrészek is közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen az utasok a szó szoros értelmében szédületes sebes­séggel közlekedhetnek céljuk felé. Az egész világ csodálta annak idején és csodálja ma is a híres TU 104 és TU 114-es repülőgépeket. A velük való utazás élményszámba megy, de a jövő gépei még ezeknél is gyorsabbak lesznek. Nézzük: mivel kell a terve­zőknek számolni a nagy se­bességű gépek konstruálása­kor? A bombázók és különböző hadi célokat szolgáló repülőgé­pek már régebben áttörték a hangfalat (gyorsabban repül­tek, mint a hang terjedési se­bessége), így például a német 1800 kilométert. Ha kétszeres besebben, ha húszezer méter Messerschnudt-löS 1941-ben hanggyorsaságú sebességgel fölé Minél 1263 kilométert tett meg oran- megy a gép, akkor a keletke­zett hő 100 fokra emelkedik, ha háromszor gyorsabb a gép sebessége, mint a hangé, ak­kor már 300 fokos hő keletke­zik. (A műbolygóknál a hőfal A két »nagy«, a szovjet TU—114 és a skandináv légifor­galmi vállalat Caravell r pü őgépe a Ferihegyi repülőté­ren. ként, az amerikai Bell X—1 1225 kilométert, és a Szovjet­uniónak vannak olyan gépei, amelyek két és félszer gyor­sabbak a hangsebességnél. Amerika sztárja, a TWA repülőtársaság leggyor­sabb gépe óránként 950 kilométerrel viszi utasait. gyor­sabban halad, annál hosszabb az út a felszállásnál és a le­ereszkedésnél, mert a lassítás és gyorsítás több időt vesz igénybe. így például kiszámí­tották, hogy a New York és Los Angeles között (4000 km) a gép csak az út 92 százalékán fog kétszer gyorsabban repül­ni, mint a hang terjedési se­bessége. Ha pedig növeli se­bességét, akkor az út kisebb szakaszán repülhet az elért sebességgel, mert mindig kö­zelebb jut a célhoz, és le kell ereszkednie. Hemingway és a spanyolok Ernest Hemingway óriási felhá­borodást váltott ki Spanyolország­ban. A lapok nagy cikkekben ki­rohantak ellene, és különösen a bikaviadalokkal foglalkozó »szak­lapok« szinte forrtak a dühtől. »Nem szeretjük, hogy közöttünk él, elkeveredik népünk közé, sétál utcáinkon, velünk étkezik, és ve­lünk együtt élvezi a napsugarat« írta például az egyik lap. A vita eredetileg a torreádorok körül robbant ki, de később az író baloldali nézeteit is belevonták a dologba. Az egész akkor kezdő­dött, amikor Hemingway-nek a torreádorokról szóló »A veszélyes nyár« című tanulmánya megje­lent a Life című folyóiratban. A könyv beszámol Louis Migiíel Do- minguin és sógora, a fiatalabb Antonio Ordonez torreádor közötti óriási versengésről. Hemingway arra a következtetésre jut, hogy Ordonez minden idők legnagyobb matadora. Véleménye szerint Do- minguin már túl öreg, semhogy konkurrenciát jelentsen neki. Legfőképpen az gerjesztette ha­ragra a spanyolokat, hogy az író úgy emlékezett meg Manolete ma­tadorról, akit a spanyolok nem­zeti hősüknek tekintenek, mint olyan torreádorról, aki olcsó trük­köket alkalmazott, mivel a közön­ség ezt kívánta meg tőle. A sajtó azzal vádolja Hemingwayt, hogy Ordonez biztatására járatta le Ma­nóidét. aki így akarta növelni sa­ját tekintélyét. Moszkvics príma állapotban el­adó. Fonyód, Fő u. 124. (2761) Belvárosban elfoglalható három­szobás. kertes családi ház eladó. Marx Károly u. 45. (18271) Kétszobás családi ház beköltöz- hetőséggel eladó. Füredi u. 50. (20853) ÁLLAS Műszaki rajzolót ideiglenes mun­kára felveszünk. Cím a Kiadóban. _______________________________(3352) V izsgázott szakácsnő konyha- gondnoki állást vállalna. Cim 18274-es számon a Hirdetőben. (18274) Nyugdíjas nő kisebb háztartás vezetését vállalná vidéken is. Ér­deklődni: Május 1. u. 1. alatt, Fán- csinénáL (20851) VEGVFS Mérnök házaspár bútorozott szo­bát keres. Ajánlatokat "ü854-es számra a Magyar Hirdetőbe. (20854) Sertésvágást vállalok. Gilice u. 37. Telefon 13-32. Németh pecse- nyés. (18275) Belvárosban albérleti szob t ke­res magányos férfi. Cím 20552-es számon a Magyar Hirdetőben. (20852) Somogy! Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.; László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivat 'oknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,— Ffc

Next

/
Oldalképek
Tartalom