Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-31 / 26. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. Január tt SZOMBAT ESTE Látogatás néhány művelődési otthonban Szombaton este megyénk négy községébe látogattak el riportereink. Céljuk az volt, hogy megnézzék: ezen a napon hol tölti estéit a falvak népe. biztosítják-e a kulturális élet helyi vezetői a művelődés, szórakozás feltételeit. S ha igen, hányán veszik igénybe a klubszobák, a televíziós klubok, a kultúrtermek és a művelődési házak kínálta kulturális lehetőségeket? A kéretlen-váratlan látogatás tapasztalatait közreadjuk abban a reményben, hegy legközelebb már kevesebb klubterem, kultúrterem és művelődési ház ajtaját találjuk zárva ... Nem elég az anyagi támogatás A televíziós pártklub ablakai sötétek, a kiszesek szépen berendezett szobája hideg és üres, a művelődési ház nagytermében három-négy fiú pingpongozik, megdermedt kezüket lehelgetik, aztán ők is hazatérnek. Fáznak. Somogyszil szépen felszerelt, jól ellátott kulturális intézményei szombaton este sötétek, kihaltak. Hol szórakoznak az emberek, hol töltik a hét végét? Otthon ... azaz van egy hely, amelyet a csípős hideg ellenére is felkeresnek, s nem nehéz kitalálni, hogy ez a hely az italbolt. Itt bezzeg egymás kezébe adják a kilincset, és eszükbe sem jut két féldeci vagy fröc.cs között, hogy igen jó műsor van a televízióban, kár elmulasztani ...De hát Somogyszilben nem újkeletű ez a jelenség. Nemrég írt levelében Hatos Sándor is erről panaszkodik: »... elmondhatjuk, hogy kétezer lakosú községünk országos viszonylatban is elsőrendűen részesült kulturális intézményekben, felszerelésekben. Csak az a baj, hogy ezek az intézmények mindig üresek ...« Pedig valóban kiváló adottságokkal rendelkeznek. A művelődési háznak, melyet a termelőszövetkezet vett kezelésébe, gondnoka van; kellő meny- nyiségű tüzelő áll rendelkezésükre; kevés olyan hely akad, ahol a rexezést kedvelőknek nem kell a kocsmába menniük, mert a kultúrházban is játszhatnak. A KlSZ-helyiség példás, rendes, a szövetkezet a közeljövőben vesz a fiataloknak egy lemezjátszós rádiót. Helyes volt a tsz kezelésébe adni ezt a kulturális intézményt, mert minden anyagi áldozatot meghoz azért, hogy tökéletes felszereléssel rendelkezzék a művelődési ház. Hasznos és szép dolog ez, de korántsem elég. Nem elég, mert ezek az anyagi áldozatok, úgymond, semmi gyümölcsöt sem teremnek. Várhalmi Károly, a művelődési ház igazgatója hiába tesz meg mindent azért, hogy mozgalmas kulturális életet teremtsen, lépten-nyomon — most már elég huzamos idő óta — a közönyösség falába ütközik. Azonban a sikertelenségek ellenére is szívvel-lélek- kel munkálkodik azon, hogy a kulturális téren megdermedt Somogyszilt felrázza. S eredmény még sincs. Hol van hát a hiba? Vegyük először a 42 tagú KlSZ-szer- vezetet. Vajon ha a lányok meg tudták szervezni, hogy másnaponként más és más takarítson ebben a szobában, nem lehetne-e azt is megbeszélni, hogy esténként — beosztva egymás között — be is fűtsenek?! Hideg szobában senki sem tölti szívesen az estéjét, de ha meleg lenne, minden bizonnyal akadna gazdája a társasjátékoknak, tudnának örülni, hogy nem a kocsmában, hanem itt helyben van a rex- asztal, s így a havi 90 forint helyett bejönne az a 300 forint, amit bérleti díjként érte kell fizetni. Tizenegy ismeretterjesztő előadást tervezett a kultúrház novembertől áprilisig. A mérleg? Kettőt megtartottak, a harmadikra már nem volt közönség. A falu vezetői egyik előadáson sem vettek részt. S ezzel talán el is érkeztünk a szili kulturális némaság igazi okához. Hatos Sándor ezt így fogalmazza meg: »... Pedig ha a tanács, a tsz, a párt vezetői családtagjaikkal együtt hetente csak egyszer megjelennének a rendezvényeken, egész biztosan fellendülne a kulturális élet, mert a község lakói látnák, hogy érdemes elmenni a kultúrházba...« Igen, ez c példa hiányzik. S míg rá nem döbbennek erre a falu vezetői, addig kedvet szegő sikertelenségek kísérik a művelődési ház igazgatójának és a köréje cso- portosuló néhány embernek odaadó munkáját. V. M. A gazdag Gölle szegény szombatja ■ Szomorú képet mutatott a gölleiek művelődéséről ez a szombat este. Hét óra, de a művelődési otthon ablakai még vaksötétek. A túlsó oldalon csak az italbolt ablakán szűrődik ki világosság. A majd háromezer lelkes község lakói közül körülbelül csak százan töltik »házon kívül« az estéjüket S hogy mit csinál ez a három százalék? A rideg, elhanyagolt, jéghideg moziban harmincán — többségükben fiatalok — nézik a Kezedben az élet című szovjet filmet. Az italbolt és a mozi egy épületben van. Az előbbiben jóval nagyobb a közönség. Az asztaloknál még egyensapkás diákok és ipari tanulók is kártyáznak. Akinek nem jutott ülőhely, állva vitatja meg a világ sorát, ötvenen lehetnek a helyiségben. A pártszervezet klubjában televíziót néznek húszán. Az iskola készüléke elromlott, most azok is itt vannak, akik máskor oda járnak. Többen otthagyják a Nő a barakkban című televíziós játék közvetítését, a nézők száma hamarosan tizennégyre csökken. Mire a műkorcsolyázó Európa-bajnokságot kezdik közvetíteni, addigra többen visszaszivárognak a moziból hozzájuk csatlakozókkal együtt. Ez hát a szombat este mérlege: ötven ember az italboltban, ugyanennyi a moziban és a pártklubban. Nem valami örvendetes számvetés! Hát olyan otthon ülő emberek a gölleiek, nem igénylik a kulturált szórakozást, s aki kimozdul otthonról, az is inkább az italboltba megy? Egy szombati látogatásból nem lehet általánosítani, de azért következtetni egyre s másra mégis lehet. A művelődés ügyének vezetői nem tettek meg min' dent az emberek szombat esti szórakozásának biztosításáért, keveset tettek az érdeklődés felkeltéséért. Mert igaz ugyan, hogy két helyen nézhetnek televíziót, moziba is mehetnek, de ez programnak egyhangú és kevés. Akad, aki éppen olvasással, sakkozással, kártyázással, beszélgetéssel kívánja eltölteni a szombat estéjét. De hol van erre módja az italbolton kívül? A művelődési otthon sötét és néma, a klubban televíziót néznek a fiatalok. S hogy miért csak akkor tart nyitva a művelődési otthon, ha épp műsoros estet vagy bált rendeznek? Mezei Béláné, a művelődési otthon igazgatója arra hivatkozik, hogy a nagytermen kívül csak két kis öltözőhelyiség tartozik az épülethez. Ezek kicsik, a nagyterem hideg — nincs lehetőség a klubéletre. Január elseje óta a termelőszövetkezet kezelésébe tartozik a művelődési otthon, a tsz-nek keli a fűtésről gondoskodnia, azonban a zárszámadás miatt eddig nem futotta idejükből erre. Azelőtt a műsoros estek bevételéből maga a művelődési otthon szerezte be a tüzelőt Akármilyen kicsik az öltözők, mégis itt találnak otthonra a kiszesek. S ilyenkor rádióhallgatással, olvasással töltik idejüket, olykor még táncolnak is. Nem kellene sok ahhoz, hogy barátságossá tegyék és megnyissák a község lakói előtt ezt a két helyiséget. S ha az öltöző mégse felel meg erre a célra* a nagytermet kell befűteni szombatonként amikor rendezvény nincs. A világos ablakok biztosan becsalogatnák az embereket, s ha újságot, sakkot, kártyát találnának az asztalon, szívesen töltenék itt az idejüket. S akkor se kellene sajnálni azt a néhány kiló tüzelőt, ha az elején kevesen jönnének össze. Majd híre fut a községben ennek a lehetőségnek (s ezt elő is lehet segíteni), s többen igyekszenek aztán kihasználni. A teremhiányra és a majd felépülő klubra való hivatkozás nem fogadható el — nem ülhet senki ölbe tett kézzel abban a községben, ahol nincs megoldva a felnőtt lakosság szórakozása! L. G. Csalódtunk Nemesviden és Nagyszakácsiban is Este hét óra. Nemesvid központjába érve kíváncsian kukucskálunk ki a gépkocsi ablakának jégvirágai között: világítanak-e a művelődési ház ablakai? Szerencsénk van. A nagyteremben két asztalon pattog a kis kau- csuklabda. Pingpongoznak, öten vannak, mind fiatal fiú. A terem hideg, fűtetlen. Kisebb helyiségbe nyitunk be, amelyet néhány napja neveztek ki klubnak. Kellemes meleg, asztalok, székek, a falon egy-két keret nélküli kép. Nem találunk bent senkit. Sajnos, a melegen és tisztaságon kívül egyelőre még semmi sem biztosítja a barátságos hangulatot, a kellemes szórakozást. Az asztalokon nincs terítő, a székek nagyobb része javításra szorul. — Van ugyan sakkunk, römikár- tyánk, hétközben jobban össze is jönnek a fiatalok - mondja Péter Lajos, a művelődési otthon igazgatója. — Most készülünk lemez- játszós rádiót venni a KlSZ-szer- vezettel közösen. A tanács pedig megígérte, hogy a község televízióját — amely jelenleg a tanácsházán van — rendelkezésünkre bocsátja. Az asztalokra már megvan a terítő anyaga, a függődé is, csak el kell készíteni. Ha ez mind meglesz, bizonyára jobban kihasználják qiajd a művelődési otthon lehetőségeit a vidiek. Nagyszakácsiba nyolc óra előtt néhány perccel érkezünk. Az egyik kisterem ablakaiból fény vetődik a hóra. Bemegyünk. ízlésesen berendezett, folyóiratokkal, újságokkal, társasjátékokkal felszerelt fűtött helyiségbe lépünk. Bent azonban— bár ég a villany — senki. Csalódottan indulunk kifelé, amikor a szemben levő szobából hangokat hallunk. Benyitunk. Az egyik sarokból a televízió szokatlanul tiszta, éles képei ötlenek a szemünkbe. Valami tánczenekar játszik. Csillagvári József és Máté Lajos fogad bennünket. Mindketten a klub lelkes látogatói. Elmondják, hogy néhány órája hozták meg a készüléket Kaposvárról, nem is tudják jóformán a faluban. Azért vannak ilyen kevesen. Egyébként nem tízen-tizenketten szoktak itt lenni — különösen szombat esténként —, ennél jóval többen kihasználják mindkét helyiség nagyszerű — hadd tegyem hozzá: a marcali járásban egyedülálló — lehetőségeit. P, L. JEQYZETEK EQY KOMÉDIÁRÓL Nem előírásos színházi esté-, ről van szó, engedtessék hát meg, hogy én se a megszokott módon szóljak a Csiky Gergely Színház táj darabjának, örsi Ferenc Kilóg a lóláb című falusi komédiájának babó- csai bemutatójáról. Ennyi beköszöntő után rendesen az következne, hogy méltatom az író eddigi munkásságát, azután — mivel drámairodalmunk új hajtásai nem mindenben példái a tökéletességnek — hálás témául ígérkezne »leszedni a keresztvizet« az előadott műről. Egyiket sem teszem, örsi Ferencről tudjuk, hogy egyik legreményteljeseob tehetsége drámairodalmunknak. Azt is tudjuk, hogy a kortársi szőrszálhasogatás sok szór éppen a meglevő értékek felett siklatja el a figyelmet. De ebből elég is ennyi ... Babócsán a Kilóg a lóláb első előadásán a közönség kellemes emlékű, friss humorú előadást kapott olyan tolmácsolásban, mely az író szándéka szerint a magyar színjátszás hőskorára emlékeztet. Azt tapasztalhattam a közönség sorain végig-végighullámzó derültségből, meg a szokatlan előadási módot eleinte tartózkodóan fogadó, de tapsra kész jókedvből, hogy a commedia dell’arte nem tud megvénülni. Ma is fiatal, győzelmesen az, ha sorsát jó kezekbe teszik még egy úgynevezett mai témájú történet megírása és előadása kapcsán is. A jó értelemben vett vásári komédiáért cserébe a mai néző is tetszéssel adózik. Van-e időszerűsége a jól bonyolított mesében felmerülő kérdésnek napjainkban: prob- lémázik-e a parasztember azon, hogy belépjen-e a termelőszövetkezetbe, vagy sem? Nem, nem problémázik már ezen. Én viszont nem ítélném hallgatásra ezért a Kilóg a lóláb nagyon is ismerős hőseit, már csak azért sem, mert a lovaihoz hitvestársi hűséget megszégyenítően ragaszkodó paraszt- ember figurája még csak a közelmúlté. Alig szállt el feje felett egy-két esztendő, és elszáll még egyszer ennyi, a maga senyvesztő munkával vásárolt lovát még akkor is táltosnak mondja, ha az a ló csak virslibe való volt szegény pára. Ezért tehát nem árt, ha oda tartjuk a komédia görbe tükrét: Nézd csak magadat, ilven voltál te még nem is olyan régen. Derülj és örülj, hogy most már egészen más ember vagy. Fiatalabb, mert életedet, gondolkodásmódodat a haladás lépteihez igazítottad. Most magáról a meséről... Lovas Tóth gazda az egyetlen a történet falujában, atrit az apjától örökölt gőg és a lovak bálványozása kirekeszt a közösségből. Leszerelő fiának is ezt az életet szánná, az utolsó mohikán dicstelen és mindenkitől elszakított sorsát. A fiatalember azonban nemcsak a falu termelőszövetkezete elnökasszonyának a leányát szereti akadályokat nem ismerő szerelemmel, hanem bolondul a gépekért is. A fiatal Tóth nyakassága már pozitív előjelű, tudja, hogy aki a haladás útjába áll, azt elsodorja a haladás. Ott tudja a helyét a többiek között Oda is talál, de addig mulatságos fordulatok egész sora pereg le a szemünk előtt, mígnem az öreg Lovas Tóth nemcsak a szövetkezetben találja meg a helyét, hanem asszonyt is hoz a házhoz a hozzá hasonlóan özvegy elnökasz- szony személyében. A mese mindössze ennyi, és mégsem ilyen egyszerű, mert alapos valóságismeret tartja össze malterként a cselekménysort. A játék hatása ezért is lehet ítélkező derültség a nézőtéren. Szándéka szerint a Kilóg a lóláb arra ösztönöz, hogy tegnapi önmagunkon mulassunk. És mulattunk Babócsán, a komédia első előadásán, éa derülni fognak még igen sok helyen ezen a színházi produkción, amely Csihák László minden fölöslegest elhagyó rendezésében került színre. Az előbbiekben elmondottak dicsérik eléggé a rendező éa az előadásbeli játékvezető kisbíró művészi munkáját. Erről sem beszélek tehát külön. Talán csak azt jegyezném fel, hogy az egyöntetűbb komédiá- zás emelné az előadás hatását. Félreértés ne legyen! Nem ri- pacskodást kérek én számon, csupán többet és bátrabb ko- médiázó kedvet. Jóllehet így is tetszés a jutalma a Kilóg a lóláb együttese játékának. Ami ugyancsak nem csoda, mert kitűnő a szereposztás. FiVár István, Szende Mária, Szlonka Márta, Gálfy László neve biztos ígérete volt a sikernek. Az elismerésre rá is szolgáltak. Kivált az öreg Lovas Tóthot remekül megformáló Fillár István s az ellenpóluson álló el- nökasszony alakját finoman és mégis határozott vonásokkal megrajzoló Szende Mária. Szlonka Márta és Gálfy László szerelmes párja szintén sok kellemes percet szerzett. Tehát... nyugodt szívvel kívánhatunk jó mulatást mindazoknak, akikhez eljut majd a Csiky Gergely Színház új táj- darabja, a Kilóg a lóláb. Lászlá Ibolya Televízió — és bérletezés? Sok községben megpróbálkoztak a kezdet kezdetén azzal, hogy egy-két forintos belépődíjat szedjenek a televízió nézőitől, s így fedezzék az üzemeltetés költségeit. ■ Azonban csakhamar azt tapasztalták, hogy az ötlet visszafelé sült el, a dijat összeszedték ugyan, de a látogatottság megcsappan-'', sokan elmaradoztak. Érmek hatására és a megyei szervek tanácsára mindenhol megszüntették a belépődíjak szedését. Ordacsehi amolyan utolsó mohikán, itt még mindig él ez a cseppet sem üdvös hagyomány. S nem is alkalmanként kell fizetni, hanem előre kell gondoskodni bérletről. Fizess havonta öt forintot, s nézheted a televíziót — ez a jelszó a községben, A készüléket a tanács vásárolta a község lakóinak a pénzén, s a tanácsiházán helyezték el. Az emberek kívánÉlet a batéi KISZ~klubban Esténként benépesül a batéi KI_í2 alapszervezet k'loja. I- pünkön: A szídjátszó csoport három tagja Egri Viktor rágzik a hárs című színművéből próbál egy részletet. csiak voltak az »ördörtgős ma» sinára«, s szép számban látogatták esténként a tanácsházát. Igen ám, de ha egy készüléket iizemeltetnak, a havi díjat is fizetni kell. Azonban erre már nem akadt egy fia garas sem. A tanács gyorsan átadta a t*T levíziót a művelődési otthonnak (mármint papíron, mert egyébként továbbra is a tanácsházán maradt). Okozott is fejtörést a művelődési otthon igazgatójának, honnan, miből fedezze a költségeket. Nagy szorultságában mentőötlete támadt — bérletet bocsát kij így aztán, aki fizet, nézheti a televíziót, aki nem áldoz a kultúráért, otthon marad. Az első öt forintokat a kiszesektől (mivel ők voltak erre a legkap- hatób-bak) vasalták be. Amint a bérletezés megkezdődött, kezdtek az emberek elmaradozni. Mondogatták is mindenfelé: »Micsoda dolog az, ho-gy a mi pénzünkön vett televíziót csak akkor nézhetjük, ha fizetünk? Inkább nem megyünk oda!« S így is tettek. Csak az járt el a tanácsházára, aldnek »váltott helye« volt. Ment is mindem simán, mígnem egy nap a hivatalsegéd (aki a televíziót kezeli) nem volt hajlandó beengedni a bérleteseket sem. Lett erre felzúdulás, a kiszesek küldöttsége már másnap elment panaszra a járási tanács művelődési csoportjához. így pattant ki az ordacsehiek manipulációja. A vizsgálat során kiderült, hogy a tanács hallgatólagosan tudott a bérletről, de egy szóval se beszélte le árusításáról a művelődési otthon igazgatóját. Az a fő, ho-gy a havi 50 forint meglegyen, a többi nem számít — gondolták a tanácsvezetők. S talán az idők végtelenségéig eltűrték volna ezt, ha a járási tanács művelődési csoportja közbe nem szól A táncosok is készülnek: farsangkor egy vidám műsorban lépnek fel. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telelőn 15-13, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari vállalat kr-posvari üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar í-os a Előfizethető a helyi ponYivn- oknál és postás kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,- f%
