Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
Vasárnap, 1961. január 29. 4 SOMOGYI NÉPLAP Kora reggeltől késő estig állnak a pult mögött; gyakran — amikor nagy a forgalom — még lélegzetvételre is alig van idejük. Minden vevőt így várnak: vajon■ milyen lesz, rendes, udvarias, türelmes-e, avagy pedig ... S ki tudják-e elégíteni igényeit a rendelkezésre álló készletből. A köszönés elmaradt... ... El, kedves vevő, mert amikor belépett a Május i. utcai 108-as önkiválasztó cipő- boltba., elfeledkezett arról, hogy illő köszönéssel megtisztelni az ott dolgozókat. Pedig jólesett volna László Ferenc- nének, Poór Csabánénak, Szvatn Tioornak és a többieknek, hiszen azért vannak ott, hogy az ön kívánságának eleget tegyenek, de köszönés helyett már az ajtóból harsogta: — Fekete félcipőt kérek! ... S ön, asszonyom, aki a szürke körömcipőt kérte, eleresztette füle mellett az eladó kérését, hogy üljön a székre, mely előtt ott a linóleum, s ott próbálja fel azt. Letette a cipőt az olajos padlóra, majd fejét csóválva eltávozott. A cipőt azonban az olajos folttal a talpán otthagyta. ... Honnan adtak volna a két fiatal kislánynak a 164 forintos bundacipőből, amikor azt napok alatt elkapkodták? Mégis megjegyezték: »Csak egyeseknek adnak.« Nem gondoltak arra, hogy gyanúsításukkal megsértik az üzlet dolgozóit? ... S higgye el, kedves vevő, nem volt igaza, amikor türelmetlenséggel vádolta az eladót, hiszen ő tizedszer is készségesen bement a raktárba, hogy megfelelő gyermekcipőt adhasson önnek. De egyiknek a színe, a másiknak a minősége, a harmadiknak a talpa nem felelt meg, a többi meg másért nem tetszett, ön ezt mondta: »Ezt a cipőt kérem annak a másiknak a sarkával, annak a harmadiknak a minőségéből.« Hogyan gondolta? Az eladó nem tud cipőt készíteni! ... S az a szentpáli nénike, aki unokájának kért hócipőt, sem találhatta a türelmetlenségnek a legparányibb jelét sem. Pedig hosszai ideig viaskodott magával: fehéret vagy feketét vegyen-e. A fehér jobb, a fekete praktikusabb, ez bolyhosabb, amazon több a ciráda, végül a feketével felpakolva távozott. Ezen a pénteki napon gyenge volt a forgalom. Délig hat- vanan vásároltak nyolc-tízezer forint értékben. Igaz, az érdeklődők száma kétszáznál is többre rúgott. De mi ez ahhoz képest, amikor napi 40—50 ezer forintos forgalmat bonyolít le a bolt! Sz. L. Xuwlmes&t, kedvesen — Egy 39-es fehér férfiinget kérek! — Van frottír törülköző? — Szép zsebkendőket szeretnék ... Á PULT MÖGÜL Záporoznak a kérések a Nagyáruház leuérnemű-osztá- lyán. A pult előtt kosárral, sza- nyorral kezükben vásárlók szoronganak. S a pult mögött? Kedvesen, mosolygósán ott áll a hét kiszolgálónő. Figyelem az arcokat, az embereket. Lesem, hogy a meglehetősen nagy ioigalom nem teszi-e őket türelmetlenné. De nem sikerül egy zokszót, egy méltatlankodó ííangot sem elkapnom. Most két vevő megy a pulthoz. — Négy lepedőt kérek, kedvesem, tudja, szépet, mert nászajándéknak lesz — mondja az egyik. A lepedők mellé zsebkendők, törülközők kerülnek. Mellettük a pulton abroszgarnitúrák. A két vevő szemlátomást összetartozik. Ugyanannak az ifjú párnak vásárolják az ajándékot. Az abroszgami túrából végül is női hálóing lett. Egy fekete kendőbe burkolt kis öreg néni már messziről bejelenti, hogy most nem kér semmit, csak bejött megnézni, hogy vannak az eladók. Aztán felemel egy fehér, csipkés szélű zsebkendőt, megdicséri. A dicséretet kiegészíti az eladó: — Igen szép ez, különösen fiatal lányoknak, menyasszonyoknak. A vásárló már éppen fizetni Indul, de ezt hallva kissé megdöbbenve visszafordul: — És vőlegénynek nem való?! Az ujján karikagyűrű csillog, s elpirul, mikor megnyugtatják: dehogynem, igen szép jegy kendő ez. Sorban szakadnak le a lapok a blokkfüzetről, zörrenve fordul a., pénztárgép, fürge ujjak csomagolják az árut. Sima, zökkenőmentes a forgalom. Nyugodtak az emberek, mert látják, hogy zavartalanul válogathatnak, teljesíthetik kívánságukat, s hogy könnyebb legyen a vásárlás, tanáccsal segít, kedvesen fogad mindenkit az elárusító. V. M. Wlindity a másikat... Bementem a kaposvári földművesszövetkezeti áruházba. Ott van az állomással szemben. Beálltam a pult mögé, hogy megpróbáljam kiszolgálni a vevőket. — Tessék parancsolni! — szólok egy néninek. — Kérek szépen abból a világos csíkos pargetból. Nem, nem abból. Eggyel feljebb — igazítja el kezemet. Kihúzom a tekercset. __ ? — 6 méter 40 centit. — És már mérem is: egy-kettő-há- rom... de tovább nem jutok: — Jaj, legyen szíves levenni azt a polcról. — Kérem. — Udvarias mozdulattal leteszem a pultra a tekercset. — És mibe kerül? — 37 forint. — Harminchét? Harminchét ... hatszor harminchét, az ... — tétovázik a nénike, miközben észrevesz egy szebbnek tűnő anyagot a legfelső polcon. — Nem mutatná azt meg? Még kettőt sem lépek a létrán: — Mégis ezt kérném, az elsőt... Tudja, a lányomnak lesz... Valaki aziránt érdeklődik, hogy hány méter anyag kell egy zakóhoz. Ehhez is érteni kell és ahhoz is, hogy milyen szín áll legjobban a Taszárról jött fiatalember feleségének. És mindezt pillanatok alatt, hisz húszán is várakoznak az eladóra. A bolt dolgozói már ismerik Julis nénit Felsömocsolád- ról, és Pista bácsiról tudják, hogy milyen lassan határozza el magát a vásárlásra. És ha valami nem tetszik? — Tessék benézni legközelebb, akkor lesz más színben is. , De mi akármikor nézünk be, a vevő mindig ilyen: érdeklődő, határozatlan és igényes. Ha azonban türelmesek, kedvesek hozzá, akkor szinte aranyos is. Pedig ő mindig a másikat akarja... R. F. Az eladd szemével Egy óra hosszat álltam kék köpenyben az Ady Endre utcai háztartási bolt pultja mögött. Megpróbáltam a fiatal segéd: Bán János, a tapasztalt kiszolgáló: Baltásy Kálmán, az igen udvarias Bánfai András szemével nézni a vásárlókat. Ezen a pénteki délelőttön egy óra alatt négyszázszor köszöntöttek vevőt a kiszolgálók. Nehéz összegezni a látottakat. Az egyik ember ideges, mert siet, a másik ráérősen válogat. S az eladó mindegyikhez kedves, udvarias, örül, ha megtalálta a vásárló azt, amit keresett, s máris siet, hogy a másik vevő kívánságát is teljesítse. Figyeltem az arcokat. Egy idős néni állt a pult előtt, mosószappant és tisztítószereket kért. Közben csak ügy megjegyezte, hogy kitűnően bevált az a fényező festék, amit a múltkor vásárolt. Pedig nem azt akarta megvenni, de hát az eladó nagyon dicsérte. Most azt a kiszolgálót kereste. Az eladó arcán láttam, hogy jólesett neki az elismerés. Amikor a pult mögé álltam. Bán János, a fiatal segéd azt mondta, nincs szebb szakma az elárusítóénál. Valóban, szép feladat emberekkel bánni. N. S. * « * * Viszontlátásra, kedves vevő! Ígérjük, legközelebb még türelmesebbek leszünk. Akkor is, ha ötször vagy tízszer kér más- és másfajta árut. Nem kérünk önöktől többet, csupán annyit, hogy azt az udvariasságot, türelmet, amit tőlünk elvárnak, nekünk is adják meg. Csökkenti a veszteségidőt az építőipar Közismert tény, hogy az építőiparban nem használják ki jól a munkaidőt. A műszak jelentős részét gyakran tétlenül vagy nem termelő munkával töltik el a dolgozók. Ennek következtében lassan haladnak építkezéseink. A múlt év szeptemberi párthatározat erre is felhívta a figyelmet, s javasolta a veszteségidők felmérését és okainak megszüntetését. A Somogy megyei Építőipari Vállalat is megkezdte a munkanapfényképezést. Figyelemmel kísérik, vajon az előírt munkaórákból mennyi időt töltenek a dolgozók egyéb elfoglaltsággal és miért A felmérésekből kitűnt, hogy a vesz- teségidök nagyobb részéért a dolgozók a felelősek. A leggyakoribb, szinte általános jelenség, hogy nem tartják meg a munka kezdési idejét. Akadt olyan munkahely — például Taszáron —, ahol a parkette- zők 7 óra helyett háromnegyed 8-kor kezdték meg a munkáit. Arra hivatkoztak, hogy nyolc óra előtt a bitumen úgysem | melegszik feL Arról azonban ' megfeledkeztek, hogy amíg a bitumen melegszik, addig elkészíthetik a zárósor parkett- darabjait, s akkor napközben nyugodtabban dolgozhatnak, nem kell egyiküknek zárósoro- kat vágni. Egy másik munkahelyen az egyik segédmunkás például háromnegyed nyolckor is még újságot olvasott a melegedö. ÜONYÖS ffütTEIEK MELLETI köthet szerzOdesti ffiLBKÜVESSZÖTOZFíZKiífl forriiBíW.ZOTT KACSÁM PULYKÁBA A tavaszi felkészülés fontos része a gépjavítás elvégzése Ülést tartott a párt megyei végrehajtó bizottsága ÍÁÍol7- ^ KÉSZPÉNZ ELŐLEG. NAPOSBAHOMF! JUTTATÁS MAGASABB Ah TOJÁS ES HÍZOTT LIBÁRA TÖRTÉND SZERZŐDÉSKÖTÉS c,fTp^ takarmány-juttatás állami áron A párt megyei véigrehajtó bizottságának tegnapi ülésén első napirendi pontként a gépjavítás helyzetét és további feladatait vitatták meg. A beszámolót Nagy József, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezetője és Nagy Árpád, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője terjesztette a végrehajtó bizottság elé. A beszámoló megállapította: az állami gazdaságok folyamatosan végzik a gépjavítást, a téli időszakra esik azonban a- gépek zömének javítása. Ezen- a télen megkülönböztetett gondot kell fordítani e munkára, mivel I960 csapadékos őszén nagy erőkifejtéssel tudtak dolgozni a traktorok, s így műszaki állapotuk számottevően romlott. Növeli a gépjavítás jelentőségét az a tény is, hogy 445 traktoruk többsége régi gép. Néhány gazdaság — a böhö- nyei, a kaposvári és a lábodi — nem rendelkezik megfelelő gépműhellyel. Segít viszont az, hogy a motorcserés javításokat elvégzi a megyei igazgatóság felügyelete alá nem tartozó Balatannagybereki Állami Gazdaság. Akadályozza a munkát az alkatrész-ellátás elégtelensége. A gépállomások 1560, a tsz- ek pedig 431 traktorral rendelkeznek. Egyes tsz-ek — így például a barcsi Vörös Csillag, a somogyszili Fetőfi és a ráksi Űj Élet — saját műhelyében javítja gépeit. A szövetkezetek zöme kötött javítási szerződést a gépállomásokkal. Néhány közös gazdaság azonban — köztük a szentgá- loskéri Zöldmező —, bár házilagosan nem tudja megoldani e feladatot, mégsem szerződött gépjavításra. Mind az erőgépek, mind a munkagépek írendbehozásához január elején láttak hozzá nagyobb erővel a gépállomások. A műhelyben jelenleg 712-en dolgoznak, közülük 362 a traktoros. Ha megkapják a szükséges alkatrészeket, határidőre befejezhetik a téli gépjavítást. Érti Tibor, a Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata megyei kirendeltsé-1 gének vezetője megemlítette az ülésen: golyóscsapágyakból a* igényelt mennyiség egy része megérkezett, a többit a következő napokban várhatják. Minden szükséges alkatrész határidőre történő szállítását — a helyzet ismeretében — nem ígérheti a kirendeltség. Így az a veszély fenyeget, hogy a gépjavítás áthúzódik márciusra. Hevesi János, a megyei pártbizottság titkára hozzászólásában elmondotta: először azokat a gépeket javítsák meg, amelyekkel a tavasszal kell dolgozni. Az előirányzott területnek mintegy a felén nem végezték el az őszi mélyszántást, e földe^: megmunkáláséhoz az első adandó alkalommal hozzá kell fogni. Szóvá tette, hogy szinte évek óta a legtöbb baj az ara- tógépekkel van. Most van az ideje, hogy alaposan megjavítsák e gé« pékét. Dr. László István, a megyei tanács v. b.-elnöke a szakem- oerek képzésére, továbbképzésére hívta fel a figyelmet. Az új, bonyolultabb szerkezetű univerzális traktorok kezelésé-■ leitik. hez nagyobb szakértelemre van szükség. A továbbiakban rámutatott: az állami gazdaságok és gépállomások ne mubusz- szák el a selejtezésre szánt, kiöregedett traktorok karbantartását. Javítsanak meg minden erőgépet, szükség lesz valamennyinek a munkájára. Szabó Ernő, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának gépesítési előadója a termelőszövetkezetek gépjavításának tapasztalatait ismertette, majd Szirmai Jenő, a megyei párt- bizottság első titkára mondott összefoglalót. Szirmai elvtárs hangsúlyozta: — A tavaszi felkészülés egyik' fontos feladata a téli gépjavítások kellő időben és jó minőségben való elvégzése az állami gazdaságokban, gépállomásokon és termelőszövetkezetekben egyaránt. — A továbbiakban összegezte azokat a javaslatokat, amelyek a gépjavítás jobb technikai előfeltételei, a szakemberképzés, a rendszeres alkatrészellátás előfeltételei megteremtését ilben. — Ráérek — mondta —, hiszen a mester csak nyolcra jön. — A szakmunkás pedig arra hivatkozva érkezett nyolc- órára, hogy a segédmunkás nyolcnál előbb úgyse készít elég anyagot. Porrogon az. egyik dolgozó elfelejtette magával vinni szerszámait. Vissza kellett mennie, s ez 15 percet vett igénybe. Ugyanitt a rossz munkaszervezés miatt három segédmunkás 7i! percet a Hl tétlenül, mert a kőművesek simítottak. Ámbár akadt volna munka bőségesen. Az itt dolgozó öt munkás összesen 230 percet beszélgetett el a munkaidőből. Kaposvárott a Május 1. utcai építkezésen 38 perc ment el a reggeli idő megtoldásával. s egy-egy dolgozó az aznapi 540 percből 93,5 percet töltött tétlenül. Berzencén egy hattagú betonozó segédmunkás-brigád összesen 78 perccel toldotta meg az ebédidőt a munkavezető jelenlétében. Hatan aznap 229 percet álltak saját hibájukból, s 191 percet géphiba miatt. Sok helyein követ el hibát a művezető, mert nem jelöli ki munka végeztével a következő napi teendőket, még akkor sem, ha esetleg másnap távol lesz a munkahelytől. Persze az időkiesésekért nem mindig a dolgozó felelős. Igen sok az állás a tervszerűtlen anyagszállítás és a rossz gépek miatt is. Ezen csak a vállalat segíthet. A veszteség- időket csak együttműködéssel csökkenthetik. Ha a munkások lelkiismeretesebben dolgoznak, ha a művezetők biztosítják a tervszerű munkát, a vállalat pedig használható munkaeszközökről, gépekről gondoskodik. Most, hogy megkezdték a veszteségidő felmérését és okainak felkutatását, a vállalat is változtatott felépítésén: Mindenekelőtt csökkentették a munkahelyek számát. Így könnyebben ellenőrizhetnek egy-egy építkezést, és egyszerűbb az anyagellátás. Hogy hamarabb átadhassanak egy- egy épületet, többen dolgoznak rajt, és minden munkahelynek van már művezetője. (Tavaly négy-öt munkahelynek volt egy.) A központban programozó osztályt állítottak fel, amely megtervezi az építkezés idejét, az anyagszállítást, s elosztja a munkaerőt Komplexbrigádokat szerveznek, bevezetik az egyösszegű munka- utalványozást. Tehát mindenki Igyekszik megtenni a magáét. A vállalat vezetősége megszünteti a tavaly még gyakori tervszerűt« lenséget, munkaerőt és anya« got biztosít az építkezésekhez, a dolgozók pedig igyekeznek a munkaidő minden percét hasznosítani, Roland Ferenc Pongyolára mail ászé, 90 cm széles 67,— forint. Kínai tisztaselyem taft bársony nyomással, 90 cm széles 125,— forint.
