Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1961. január 71. MELEGEDNEK, BESZÉLGETNEK Nem ritka, hanem egé­szem megszo­kott kép tárul elénk a tótúj­falui Határói Termelőszövet­kezet irodájá­ban. Végeztek az esti etetés­sel a major­ban az állat- gondozók, s hazafelé menet útba esik az iroda, betér­nek hát mele­gedni, beszél­getni. Otthono­san letelepsze­nek a padokra, a kabátot, sap­kát nem teszik le, hiszen nem akarnak soká maradni, csu­pán egy szóra jöttek. Ám a szó szót követ, a kérdés feleletet vár — a könyvelő a kályha mellett tá­maszkodik a falnak, az elnök meg közelebbre húzza a székét —, s gombolyítják a beszélge­tés fonalát. Időjárás, zár­számadás, idei terv, mai mun­ka, holnapi tennivaló — min­den szóba kerül. Barátságos meleget áraszt a vaskályha — barátságosabbá, meghittebbé teszik a vezetők és tsz-tagok kapcsolatát az ilyen közve'íen és kötetlen esti eszmecserék. Gazdaságuk belterjes fejlesztésével teremtenek állandó munkaalkalmat a buzsákiak Elégedettek a háromezer holdas buzsáki Munka Harco­sa Tsz tagjai. Hogyne volná­nak azok, hiszen sikerült egyetlen év leforgása alatt a hatezer darab parcellából állt gazdaságban a nagyüzem alap­jait lerakniuk. Az épületek egész sorát emelték, illetve tették használhatóvá a maguk erejéből. Főleg azokra a létesítmé­nyekre büszkék, melyeket ke­zük munkájával varázsoltak újjá a romos épületekből. A 100 férőhelyes istállóra, a 300 férőhelyes hizlaldára, a sertés- fiaztatóra, a kovácsműhelyre, a darálóhelyiségre, a takar- mányelőkászítőre, a tejházra. Felújították a három lakást magában foglaló irodaházat is. Több mint 30 istállót építettek át a faluban. Saját erőből 3000 férőhelyes csibenevelőt készí­tettek. Növendékistállójuk a ta­vaszra készül el. Csupán egy épületet emeltek állami támo­gatásból: a 102 férőhelyes, magtárpadlásos tehénistállót. A sok építkezés és beruházás ellenére is sikerült a tervezett 28 forintos részesedést elér­niük. — Vehetnénk ezt 35 formte nak is — mondja Miseta György elnök —, ha forgalmi áron számítjuk a kiosztott és a kiosztásra kerülő terménye­ket. — Sok szövetkezetben ezt figyelmen kívül hagyják a ta­gok, pedig nem lényegtelen kü­lönbségről van szó. Például a takarmányrépa mázsáját 25 fo­rintért számolták el, pedig bárki jóval magasabb áron értékesítheti. Szépek az eredmények, a ve­zetőket azonban nem hagyja nyugodni, hogy az ezer tagot számláló szövetkezet minden tagjára csak három hold föld jut. Hogy mindenkinek állan­dó munkaalkalmat teremtse­nek, területük 19 százalékára növénytermelési szerződést kötöttek, s arról tárgyalnak a MEZÖMAG Vállalattal, hogy a munkaigényes magkender szerződését 30 holdról 100 holdra egészítsék ki. Ezért ala­kították át munkaszervezetü­ket. Az idén üzemegységekre osztják a területet. A tervek elkészítésébe be­vonták az idős tagokat is. A tervezetről készült térképet a tagság elé bocsátották, mond­ják el véleményüket róla. A probléma megoldásának kulcsát Weichinger János fő­mezőgazdász egy szóban fog­lalja össze: belterjesség. S eh­hez minden adottságuk meg­van. Sok töprengés után a ve­zetők olyan tervet dolgoztak ki, melynek megvalósítása a népgazdaságnak is előnyös len­ne, a szövetkezet tagjait több munkaalkalomhoz, a tsz-t pe­dig nagyobb jövedelemhez jut­tatná. Csisztapuszta meleg vi­zét szeretnék felhasználni. A vizet a melegházakban, az elő- hajtatásnál, primőráruk és gomba termesztéséhez használ­nák fel. A Balaton part jó pia cot biztosítana, és az üdülők ellátásához is hozzájárulhatna a tsz. A helyi tanácsnak több megértést kellene tanúsítania e terv iránt Jó lenne, ha Csisztapusztáról a községen át legalább a tsz majorjáig meg­hosszabbítanák a kisvasutat. Segítségével friss zöldséget szállíthatnának az üdülőkbe, onnan pedig naponta elhoznák a moslékot. így ezer számra hizlalhatnának sertéseket. A tagság társadalmi munkában vállalja az összes földmunkát. Erre az évre 45 holdas, 250 melegágyas kertészetet és 90 holdas gyümölcsös telepítését tervezték. Két év múlva a zöldségest 130 holdra, a gyü­mölcsöst pedig 190 holdra bő­vítik. Reménykednek a buzsákiak, hogy tervüket valóra válthat­ják. Kár lenne a természet ad­ta lehetőséget kihasználatlanul Megnövelt felelősséggel Egy-két évvel ezelőtt, ami­kor falvainkban kibontakozó­ban volt a termelőszövetkezeti mozgalom, akadtak, akik úgy vélték: ha egy falu szövetkeze­ti községgé vált, tovább már nincs is szükség a tanácsra. Vagy legalábbis gyengíteni le­het funkcióit, »-hiszen nincs már mit irányítania, megszűnt a magántulajdon-«. Táplálta e nézetet az a tény, hogy sok He­lyütt az új útra tért dolgozó parasztok a közügyekben való jártasságánál fogva éppen ta­nácselnöküket tartották a leg­rátermettebbnek a közös gaz­daság irányítására. Több falu­ban úgy gondolták, a termelő szövetkezet helyettesíti a taná­csot, s nem marad már hiva­tása és joga neki, mint hogy az anyakönyvezést ellássa, esetleg igazolásokat adjon. Akik így gondolkodtak, azok összetévesztették a proletár- diktatúra helyi szervének, a tanácsnak a szerepét a Szocia­lista gazdasági alakulatéval, a termelőszövetkezetével. Már­pedig a kettőt nem lehet egy­mással összecserélni, mert eb­ből csak a munkáshatalomnak, vagyis a dolgozó népnek szár­mazik kára. A tanácsok szere­pét nem szűkíteni, gyengíteni, hanem éppen fordítva: állan­dóan erősíteni, bővíteni és tö­kéletesíteni kell. Nem véletlen, hogy a terme­lőszövetkezetek megszilárdítá­sában ott érnek el viszonylag rövid idő alatt jó eredménye­ket, ahol a községi tanácsok vezetői és tagjai kezüket és fi­gyelmüket állandóan raj­ta tartják a tsz-an, és elv­társi módon segítenek. A vita, hogy ki kinek van alárendelve, a legtöbb faluban már eldőlt. Az egyik községben például a tanács végrehajtó bizottsága megkérte a tsz-elnököt, adjon számot a v. b.-nek a szövetke­zet helyzetéről. A tsz-elnók feldühödött erre, és vissza­üzente: náluk demokrácia van, ő csak a szövetkezet tagjainak köteles beszámolni, a tanács­nak nem. Hosszadalmas vita bonyolódott ebből. A járási szerveknek is be kellett avat­kozniuk. A járási tanács és a pártbizottság vezetői leültek a két elnökkel. Megmagyarázták az akaratoskodó tsz-elnöknek, hogy oktalanul félti a szövet­kezet demokráciáját, hiszen senki sem akarja megsérteni. Hivatkoztak a közös célra, ar­ra, hogy mindkettőjük a szo­cializmusért dolgozik, és ezért együtt kell haladniuk. A tsz elnöke megértette, hogy a munkáshatalom helyi szervé­nek, a tanácsnak nemcsak jo­ga, hanem kötelessége is tö­rődni a termelőszövetkezet gazdasági és egyéb ügyeivel. Éppen a falu dolgozóinak ér­deke parancsolja ezt. A néző­pontok lehetnek különbözők, az ellentétes álláspontok nyílt, őszinte vitában össze is csap­hatnak, csak az a fontos, hogy a vita előre vigye és ne hátrál­tassa a közös ügyet. Természe­tesen helyes ítéletüket a tanács vezetői ne utasítgatással, pa­rancsolgatással, hanem a meg­győzés eszközével igyekezze­nek elfogadtatni a szövetkezet vezetőivel, tagjaival. Azt talán bizonygatni sem kell, hogy a tanácsi testületek és különösen a vezető kollektí­va felelőssége egyre növekszik. Ez következik a megoldásra váró feladatokból. A termelő- szövetkezetek végleges meg­szilárdítása, a valóban nagy­üzemi termelés kialakítása, il­letve fejlesztése nem könnyű dolog. Márpedig elérkezett az idő, amikor a községi taná­csoknak a termelés tényleges irányítójává, segítőjévé kell válniuk. Ez valójában igen fontos politikai munka — s nemcsak gazdasági feladat. Megértük, hogy az ország gazdasága ma már lényegében a mezőgazdaságban is szocia­lista alapokon nyugszik. Az ország fejlődése és a szövetke­zeti tagság boldogulása nagy­mértékben a nagyüzemi terme­lés megszervezésétől, a mező- gazdasági termékek mennyisé­gétől függ. Minden faluban tudják, mennyi áru került ki ezelőtt a községből. A cél is vi­lágos: ebben az esztendőben csaknem nyolc százalékkal kell növelni a termelést a mezőgaz­daságban. Jövőre még többet, s az utána következő években is fokozni kell az ütemet. A társadalmi és egyéni érdek azt diktálja, hogy a lehető legtöb­bet hozzuk ki a mezőgazdaság­ból. Különben mi értelme fol- na a szocialista átszervezés­nek? Azt akarjuk, hogy a nemzet egészével együtt bol­doguljon a szövetkezeti pa­rasztság. Nos, a cél világos, elérése ál­dozatos munkát követel. A többtermelésnek, a nagyüzemi állattenyésztés kialakításának ezernyi feltétele van, s közben száz meg száz kisébb-nagyobb nehézség is jelentkezik. Köny- nyű azt mondani, hogy meg kell teremteni a közös állatál­lományt, de ehhez sok minden szükséges. Könnyebb elkészíte­ni a terveket — bár ez sem kis dolog —, mint megvalósíta­ni. Nem elég csak a számokat* a »kell«-t kimunkálni, arra is kell ügyelni, hogy a terv reá­lis legyen. A tanácsok elsőrendű köte­lessége ébren tartani a terme­lőszövetkezetek vezetőiben és tagjaiban a tudatot, hogy fele­lősséggel tartoznak a társada­lomnak, a munkáshatalomnak. Őrködniük kell az állam érde­kein, melyek nincsenek ellen­tétben az egyéni érdekekkel. Nevelniük kell a közös gazda­ságok irányítóit, hogy úgy gondolkozzanak, mint egy szo­cialista üzem vezetőitől joggal elvárható. Hogy például, ha nincs is kötelező terv, azért a termelési terv elkészítésekor messzemenően vegyék tekin­tetbe — mintha országos veze­tők volnának — a népgazda­ság érdekeit. S ha már leszer­ződtek valamilyen növény ter­melésére, ne azon törjék a fe­jüket, hogyan lehetne kibújni a kötelezettségek alól, hanem azon, hogy miként érhetnék el a maximumot. Azonos érdekek kötnek ben­nünket egymáshoz és'a szocia­lista hasához. A kötelezettsé­geknek viszont csak akkor te­hetünk eleget, ha mindnyájan tudásunk legjavát adjuk, s megnövelt felelősséggel dolgo­zunk. Varga József Ti!) mint 163 ezer forint bevételre tettek szert a megye ifjúsági szövetkezetei Televíziót vásároltok a bocsiak (Tudósítónktól.) Eredményesen gazdálkodott a múlt esztendőben a 42 falusi BERXESI ANDRÁS hagyni. M. K.-né-ifjúsági szövetkezet több mint * kétezer tagja. A tanácstól ka- Ipott két-három holdas földe­iken cukorrépát, kukoricát, má- [kot, burgonyát, zöldséget és »gyümölcsöt termeltek, s érté­kesítésükből több mint 183 »ezer forint bevételre tettek t . '.k . é ' te sem tetszet ;zert- A tagok között csaknem ímunkaegységeikre, több mint :35 ezer forintot helyeztek kö- ;jös alapjukba, kirándulásokra ;10 500 forintot fordítottak, és »sok értékes felszerelést vásá­roltak. 71 mázsa burgonyát, *133 mázsa kukoricát és 20 má­cAuiLAs és hűség Pistám! Ez történt Pécsett. Ez a pécsi árulás hiteles tör­ténete, amelyet akaratunk el­lenére a nyakadba varrtunk. Ezért zártak ki a pártból, de hidd el, nem azok lelkét ter­heli az igazságtalanság, akik a döntést hozták, hanem engem, Koltait, a nyomorult életet, a hazugságot. Persze, hogy nem értheted. Nem, mert még sok dolog nem világos előtted. Nem is tudom, hol kezdjem a továbbiakat, hogy teljesen érthető legyen a kép. Valószínűleg még azzal sem vagy tisztában, hogy miért lettem a feleséged, ha Koltai Pétert ennyire szerettem. Nem tagadom, hosszú ideig magam sem tudtam. Már azon a bizonyos májusi beszélgeté­sen éreztem, hogy Péter irán­tam érzett szerelme átalakult. Sohasem beszéltünk erről mé­lyebben, mindig elutasító vá­laszt adott, bár azt nyíltan megmondta, hogy nem vesz fe­leségül. Nem azért, mert már nem szeret, hanem mert belő­lem sohasem lenne »kommu­nista« feleség, vagyis olyan elvtárs, akire neki szüksége van. Akkor fogalmam sem volt, hogy mit ért ez alatt a meg­fogalmazás alatt. Nem sokat vitatkoztam vele, mert büszke voltam, s bár sértve éreztem magamat, nem mondtam le a •emónyrői, hogy Péter mégis­csak megkéri a kezemet. Rit­kán találkoztunk. Folytattam egyetemi tanulmányaimat, jó eredménnyel akartam vizsgáz­ni, s a tanulás úgy, ahogy, le­kötött. Amikor Péter az év őszén külügyi szolgálatba ke­rült, elutazása előtt találkoz­tunk. Valahogy közel kerültünk egymáshoz újra. Megvigasz­talt, hogy szeret s azt kérte tő­lem, sorsunkat bízzuk az idő­re. Egy fogadalmat is kicsikart tőlem: bárhogy alakuljon a sorsunk, a pécsi esetről nem beszélünk soha senkinek, még azt sem mondjuk meg, hogy a háború előtt már ismertük egy­mást. Megígérte, hogy nem nő­sül meg. Ha mégis elhatároz­ná a nősülést, akkor engem vesz el feleségül. Afféle ma­gyarázatot adott, hogy minden idejét a mozgalomnak akarja szentelni és a házasélet gátol­ná ebben az elhatározásában. Elhittem minden szavát. Más­nap elutazott. Nem találkoz­tunk, hosszú ideig nem is le­veleztünk egymással. Az idő el­mossa lassacskán az emléke­ket és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis, vagy megszépített illúziókat hordozzunk. így voltam én is. Abban a hitben éltem, hogy Péter iránt érzett szerelmem időt álló. Emlékszel, negyven­hat tavaszán kerültem a Mű­szergyárba. Akkor még tőkés üzem volt Az öreg Koltai volt a vezérigazgató, Gluber pedig a főmérnök. Te voltál az üze­mi bizottság elnöke és egyik fő hangadó. Gyakorló mérnök voltam és csodálkozással szív­tam magamba mindazt amit az az új világ, a gyár világa számomra nyújtott Munká­sok ... Ott láttam életemben először a Munkást valóban életközeiben. Apámnak, mint ellenzéki képviselőnek nagyon jó neve volt s ez a mérnökök között bizonyos tekintélyt biz­tosított számomra. Sok apró, ügyes-bajos dologgal fordultak hozzám, amelyeket apám po­litikai összeköttetéseit felhasz­nálva könnyűszerrel elintéz­tem. Jól éreztem magamat, mert fiatal voltam és szép és nem túlzók, ha azt állítom, hogy sokan udvaroltak. Bizony ez nagyon jó érzés volt. Talán kacérkodtam is egy kicsit. Sze­rettem a munkámat, értettem is. A rámbízott feladatokat könnyűszerrel megoldottam. Egy idő után lelkesedésem le­hűlt, mert egyre jobban meg­ismertem társaim nem dicsére­tes oldalait. Legtöbbjük bizal­matlan, üresfejű, nagyon egy­oldalúan képzett fickó volt Tréfát űztek mindenből, az emberek legszentebb érzései­ből is. Cinikusak voltak még önmagukkal szemben is. Divat­ból voltak ellenzékiek, nem pe dig meggyőződésből, azt hi­szem, meggyőződésük nem is volt. Persze, hogy ennek a tár­saságnak nem tetszett a párt tevékenysége és te sem tetszet­tél. Ellentétes vélemények ala­kultak ki rólad. Vad, durvaJ erőszakos, műveletlen fráter-^ nak tartottak egyesek, másolj viszont tehetséges, becsületes embernek. A kósza hírek fel-; keltették érdeklődésemet. Kezdtetek figyelni. Valóban íurcsán viselkedtél. Ha a mun­kásokkal beszélték arcodra ült: az a kisfiús mosoly, amelyet később annyira megszerettem,: de ha velünk, mérnökökkel tárgyaltál, arcod komor, gond-' terhelt volt és látszott rajtad, hogy minden szavunkat bizal­matlanul fogadod. Ez viszont dühösített. Szerettelek volna megleckéztetni. Megtörni gő­gödet, amelyet — én nagyon jól tudtam — az ellenünk való védekezés páncéljaként vettél fel magadra. Bántott az is, hogy velünk szemben követke­zetesen kihangsúlyoztad pro­letár mivoltodat, mintha azt akartad volna tudomásunkra hozni, hogy te vagy a különb, mert mi csak amolyan polgá­zsa almát a tavasszal értékesí­tenek. Négy holdon gazdálkodtak a hácsi iskolások. A 44 lelkes szövetkezeti tag a tervezett 25 mázsás kukoricatermés helyett több mint 31 mázsás holdan­ként! átlageredményt ért el. Cukorrépájuk fél holdon mint­egy 70 mázsa terméssel hálálta meg a fáradságot. A környező erdőkben két mázsa éti csigát gyűjtöttek. így összes bevéte­lük meghaladta a 17 ezer fo­rintot. 5 ezer forintot osztottak részesedésként. A közös pénz­ből televíziót vásároltak. \z új szórakozási lehetőség már­is nagy Közkedveltségnek ör­vend a faluban. Növekszik a kölcsönös segítő takarék népszerűsége A Szakszervezetek Somogy (megyei Tanácsán a napokban (értekezletet tartottak a szak­szervezeti bizottsági tagok írészvételével. Nádor Géza, az :3TP megyei fiókjának vezető­ije ismertette, hogy az üzemek­ében, a vállalatoknál, a hivata­lokban, az intézményeknél nűködő kölcsönös segítő taka­rékpénztárak milyen fejlődésen mentek át. Elmondotta, hogy .959 decemberében 80, 1960 de­cemberében pedig már 95 K3T betét összege 31 ezer forinttal emelkedett. Az Országos Takarékpénztár megyei fiókja ebben az évben 800-zal kívánja emelni a KST- tagok számát, s szeretné elér­ni, hogy a 8619 tag 8 millió 619 ezer forintot tegyen a ta­karékba. Nádor elvtárs e terv megva­lósításához a szakszervezeti bi­zottsági tagok segítségét kérte. ^működött Somogybán. A tag- rok vagyunk. Nem tagadom, ^létszám 5882-ről 7819-re emel- tetszettól. Szerettelek volnál kedett. 1959 decemberében 386 megismerni, hosszan beszél- J getni veled, kíváncsi voltam» érzéseidre, gondolataidra. TöbtiJ alkalommal bementem hozzád» az übére, de te hűvös, kimért? voltál s ha az udvaron vagy azj utcán találkoztunk, észre sem? vettél, még csak nem is kö-J szöntél. Ez még jobban bősz-? szántott. (Folytatjuk.) szer forint, egy évvel későb- nár 671 ezer forintot fizettek be a tagok. Az idén tovább fejlődnek a CST-k. Eddig hat új kölcsönös •egltő takarék alakult, köztük a Nyomdaipari Vállalatnál, a közúti Üzemi Vállalatnál, a 3alatonkiliti Gépállomáson és i Siófoki Kordélyos Vállalti- tál. A taglétszám 390-nel, a A kínai bányászok megváltozott élete Az északkelet-kínai Penki és Cájtun szénbányákban naponta há­romszor kapnak meleg ételt a bá­nyászok. A bányatelepek étkezdéi­ben elkészített ízletes ételeket le­szállítják az aknákba, s ott oszt­ják ki a dolgozóknak. A bányá­szok étkezés közben visszaemlé­keznek azokra az időkre, amikor a japán megszállás vagy a rsang- kajsekista uralom idején 14—1« órát kellett a föld alatt tölteniük anél­kül, hogy melpg ételhez jutottak volna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom