Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. január M. 0 Nyílt levél egy gyalázkodóhoz T egszívesebben a nevén szólítanám önt, de sajnos nem fedte fel kilétét, csupán annyit árult el, hogy egy somogyi fa­luban lakik, és Budapestre utazik. Annak, hogy a nagy nyilvánosság előtt írok önnek, nyomós oka van. Nem lehet szó nélkül hagyni, ahogy maga afféle Czupi Bá- lint-i, útszéli hangnemben beszélt a népi de­mokráciáról, vívmányainkról. Elárulta, hogy maga bizony semmit sem változott az elmúlt tizenöt évben, a iplke fekete és gonosz. Mint legszebb élményeiről beszélt a második világ­háborúban véghezvitt »hőstetteiről«, aztán a nyilas időket tette még beszédtémává. No, egyáltalán nem elítélően szólt erről, sőt! Ügy- hogy már számon volt a kérdés: »Bátyám- uram, maga nem keretlegény volt?« ön félreérthetetlenül tudomásunkra adta: kiknek a nevében, képviseletében beszél. Mert szólt a múltról is, de hogyan! Dicsekedett, hogy hány uraságot szolgált ki, és hogy mi­lyen jó sora volt mellettük, mert mindenütt szerették az urak. (Képzelem, mennyire gyű­lölhették, utálhatták magát a szegényembe­rek!) Egyetlen becsületes parasztember sem kí­vánja vissza a régi rendszert. Nem tudom el­képzelni, hol él ön, hát nem veszi észre, hogy a mai parasztember a lelkében is más, mint amilyennek a magafajtájúak szeretnék látni? Gyalázkodva beszélt ön a tsz-mozgalomról is, és szükségesnek tartotta utazótársainak szinte tüntetőleg bejelenteni, hogy nem lesz tsz-tag. Ezt mondta: »Van három szerződött üszőm, eladom őket, építek magamnak a lá­nyom pesti villája mellé egy vityillót, és ott­hagyom a falut.« Bizonyos vagyok benne, hogy senki sem bánkódik emiatt a falubelijei közül, ön megveti őket, amiért hallgattak a párt tanácsaira. Csak azt csodálom, hogy még nem ebrudalták ki maguk közül. Furfangos politikus maga, meg kell hagyni. Ott a vonaton is úgy forgatta a beszédet, mint juhász a subáját. Ha szavai nem találtak egyetértésre, tudott másképp is beszélni. — De — ne haragudjék — Ön ostoba is, ami a kül­politikai ismereteit illeti. A kubai, kongói, laoszi eseményekre gondolva szinte felsóhaj­tott: »No, már nincs messze az idő, ott már elkezdték...« (Mármint az imperialisták.) El­kezdték, igaz, de a harc kimenetele aligha jár imperialista győzelemmel. Pedig ezekben az országokban még elég sok tudatlan ember él, de egy dologban sokkal okosabbak, becsülete­sebbek önnél: nem akarnak az imperialisták rabszolgái lenni. Ezt meg is mondtam, mert már nem hall­gathattam zagyvaságait, gyalázkodását. És azt is, hogy hiába is szeretné, a régi világ sohasem jön vissza. S a körülöttünk ülők nekem adtak igazat. Nem sok híja volt, hogy elverték ma­gán a port. Befejezésül egy közmondással élek: »A ku­tya ugat, a karaván halad.« Hiába remény­kednek a megafajta emberek, az idő kereke nem visszafelé forog. Erre mérget vehetnek. Ezt üzeni egy utazótársa: Boross Gyu'a 10 ezer forint a termoszban Kivándorlási útlevelet kért és kapott Izraelbe Héthelyi Krausz) Dezső Kaposvár, \rany utca 39. szám alatti la­kos. December 9-én lakására hívta a vámhivatal dolgozóit a szükséges formaságok elintézé­sére. A hivatal munkatársai két termoszban a külső borító és az üvegbetét között 10 ezer forintot találtak elrejtve. Rét­helyi Dezső elismerte, hogy a oénzt felesége az ő tudtával iugta a termoszba. Két'nelyiék útlevelét vissza­vonták, s a Fővárosi Bíróság a 10 ezer forintot elkobozta tő­lük. Ütlevelük kiváltása^ illet­ve meghosszabbítása is több szer forint büntetést jelent a forintcsempészést megkísérlő családnak. Duhajkodok ősz hajú, magas, sovány, szemüveges férfi állt oda a napokban a Belvárosi Kisven­déglő zenekara elé. Nem volt magyamóta-est, s az illető nem meghívott vendégként lépett fel, szerepléséért nem is ka­pott mást, mint társaságának zajos elismerését. De hát ba­rátai kedvéért — főleg részeg állapotban — sok mindenre képes az ember — arra is, hogy nevetségessé tegye ma­gát, kiélje titkolt művészi vá­gyait, s hogy egy kis bosszúsá­got szerezzen másoknak. Fütyült! Fülsértőén, hosszan és hamisan. S nem szólt rá a zenekarból senki, hogy ne za­varja játékukat, sőt taktusra kísérték a harsány füttyszót De nem figyelmeztették sem a felszolgálók, sem a vendéglő vezetői. Pedig ha jól körülné­zünk, a Belvárosi Kisvendég­lőben is találni ilyen feliratot- »Duhajkodással, lármázással ne zavarjuk mások szórakozá­sát.« De nemcsak Kaposvárott, nemrégen a babócsai földmű­vesszövetkezet vendéglőjében — délidében — is tapasztaltuk, hogy a zenekar húzta a duhaj­kodó, ittas embereknek. Igen gyakori, hogy a zenekar tagjai otthagyják helyüket, az aszta­lokhoz mennek, s úgy kísérik a mulatozó embereket Zenés étterembe, kisvendég­lőbe azért megy az ember, hogy vacsora közben vagy után egy kis jó cigányzenét hall­gasson. Persze akadnak olya­nok, akik már többet ittak, s ordítozással kívánják örömü­ket, bánatukat, no meg nagy hangjukat a világ tudomására hozni. Senki sem szól, ha egy jókedvű vendég dúdolva, hal­kan énekelve kísérteti magát a cigány muzsikájával. De azt már nem mindenki szereti, ha a vendéglő másik sarkában ülő ittas ember ordítva adja tud­tára, hogy ő most mulatni, du­hajkodni akar, s nem hajlandó azt abbahagyni semmi pénzért sem. Nincs ez így rendjén. Szól­janak az ilyen duhajkodó ven­dégnek a felszolgálók, a ven­déglő vezetői, kérjék meg, hogy viselkedjék kulturált em­berhez méltóan, ne zavarja ordítozásával dolgozó társai szórakozását, vagy ha ehhez nincsen kedve, akkor duhaj­kodjék tovább — de otthon! (S zalai) Elegendő írószer lesz az idén A múlt évben iskolások fel­nőttek sokszor panaszkodtak, hogy nem lehet kockás füzetet, zsebkönyvet kapni. Különösen a 16 lanos kockás füzetet hiá­nyolták kisiskolásaink. Leg­utóbb ebből a füzetből 45 000 darab érkezett Kínából. Füze­tekből olyan tartaléka van a PIÉRT-nek, hogy már most el­kezdődhetne az új iskolaidény. Évek óta hiánycikk volt a rajz­tábla is. Ebből olyan mennyi­ség érkezett Romániából ts Jugoszláviából, hogy nagyobb készletük van belőle, mint amennyit tavaly egész évben eladtak Dániából, Hollandiá­ból, Kínából, Romániából szí­nes szalvéták érkeztek Hazai újdonságuk az új szerkezetű, sok tintát befogadó töltőtoll, amely 52 forintért kapható. A legudvariasabb kereskedő tanuló Ezt a elmet nem meghirdetett udva­riassági verseny győzteseként nyerte el az örökké mo­solygó Náray Mária a Somogy megyei Elelmiszerkis keres­kedelmi Vállalat Má­jus X. utcai 323. sz, csemegboltjának ta­nulója. A vásárlók tisztelik így. De nem­csak ők nyilatkoz­nak elismerően róla, hanem az üzlet ve­zetői is. Marika nem csupán a gyakorlat­ban, hanem az el­méleti oktatásban is a legjobbak közé tar­tozik. A múlt évben jeles bizonyítványá­ért és jó munkájáért jutalomüdülésre küldte vállalata. Többször részesült pénzjutalomban is. Mióta a szocialista brigádban dolgozik, ianulótársaival is so­kat foglalkozik. Együtt készülnek a szintvizsgára. A Nagyatádi Járási Tanács és a Hazafias Népfront járási bizottsága tervet dolgozott ki a cigányiakosság helyzetének megjavítására Az állami és társadalmi szervek képviselőiből bizottsá­got hoztak létre Nagyatádon a járásban élő több mint 900 ci­gány helyzetének megjavításá­ra. A cigányok többsége tele­peken lakik mostoha életkö­rülmények között. A bizottság általános elvként leszögezte: az első feladat a vándorló élet­módot folytató cigányok állan­dó lakóhelyhez juttatása és munkába állítása. Ezért elha­tározták, hogy kedvezményes áron házhelyeket adnak el a cigányoknak, elsősorban azok­nak, akik rendszeresen dol­goznak. A járási tanács ipari­műszaki csoportja olcsón kivi­telezhető tipusház tervét dol­gozza ki, melyet az építkezni kívánó családok a községi ta­nácsoknál kaphatnak meg. A másik fontos, megoldásra váró probléma a cigányok munkába helyezése. Közülük több mint 400-an munkaképe­sek. Elsősorban az állami gaz­daságokban, erdő- és halgaz­daságokban kívánják őket el­helyezni. A bizottság munkaterve in­tézkedik a cigányokkal szem­ben táplált előítéletek leküzdé­sének módszereiről, valamint az egészségügyi rendszabályok­ról. PEREC/ A FILM Elsötétedik a nézőtér. S e pillanatban felhangzik a ze­ne, megjelennek a vásznon a képek. Már az első pillana­tokban megállapítható, hogy az átalakított bogiári film­színházban élesebb a kép, tö­kéletesebb a hang, mint az­előtt. S néhány perccel ké­sőbb —*• miközben a film pe­reg — a mozi előcsarnoká­ban Dorosics Kálmán elv­társsal, a Moziüzemi Válla­lat műszaki csoportjának ve­zetőjével, az ország egyik legrégibb — 36 évi tapaszta­lattal rendelkező — mozigé­pész szakemberével beszél­getek. Életének történetét pergeti — érdekesebb epizó­dok emlékét idézi, * * * — 1924-ben, 15 éves ko­romban kerültem a mozigé­pész szakmába — mondja —, s Kaposvárott, a Széchenyi téren levő Urániában kezd­tem el vetíteni. A Szabad If­júság Filmszínházat akkor Apollónak hívták, s a Vörös Csillag helyén nyaranként kertmozi működött. Nem volt könnyű dolog akkoriban mozigépésznek lenni! A filmet kézzel hajtot­tuk, s amíg meg nem szok­tuk a helyes ütemet, bizony gyakran felkiabáltak a né­zőtérről: »Lassabban, hé!«, vagy hogy »gyorsabban!« Akkor a mozikban még zongora szólt, s hogy egy-egy jelenetet életszerűbbé te­gyünk, jókora lábast vagy le­mezt zörgettünk, hogy a né­zőben a vihar, a mennydör­gés illúzióját keltsük. Mire egy két-két és fél órás filmet kézzel lehajtott az ember, s ezt meaismételte naponta kétszer-háromszor, bizony eleqe volt. Pedig a munka nagy része még hátravolt. Éjszaka a vá­rost jártuk, meszeltük a rek­lámokat, csábítottuk az em­bereket a moziba. Ma is em­lékszem egy ilyen hirdetésre: »■Él a magyar, áll a Buda. megérkezett a világcsuda • Ben Hur!« S honv délelőtt te maradjunk tétlenül, taka­rítottunk, javítottuk a szé­keket. Hát így volt akkori­ban. Sokfelé jártam az or­szágban. Dolgoztam a buda­pesti Simplon Moziban, majd Szegeden, Baján, Debrecen­ben. Közreműködtem a bu­dapesti Híradó Mozi felszere­lésében. Az első film, amit vetítettem, még ma is emlé­kezetes. »Üt a boldogság fe­lé«, ez volt a címe. Vetítet­tem olyan nagysikerű filme­det is, mint a Ben Húr, a Tízparancsolat, az Orgonavi­rágzás, az utóbbi például 29 hónapig ment egyfolytában Budapesten. * * * Vége az előadásnak, haza­felé szállingóznak az embe­rek. Dicsérik az újjáalakított mozit, a jó képét, a hangot, s ez az elismerés Dorosics Kálmánnak is szól. Élete történetének még nincs vége. Elmondja, hogy a megyében működő kilenc szélesvásznú, 24 normál-, 118 keskenyfilmes és 12 körzeti mozi létrehozásában ő is köz­reműködött. S mint eddig, a jövőben is azon munkálko-r dik. hogy minél több faluban épüljön filmszínház, s hogy azok gépei tökéletesen mű­ködjenek, kultúrát, szórako­zást nyújtva a falun élő em­bereknek. Sz. L. „Bedobás" engedékenységgel tetézve A címzett a Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osz­tálya, a feladó a Kéthelyre kihelyezett Fővárosi Szociális Otthon kultúrcsoportja. A megkeresés tárgya műsorengedély­kérés. Így: »Intézetünk kultúrcsoportja Lehár Ferenc nagy­operettjét, a Luxemburg grófját kívánja előadni. Ezen tényt pártbizottságunk jóváhagyólag vette tudomásul, sőt a köztuc datba bedobta...« Tovább nem idézem a személyesen átadott kérelmet, mert »megdobott« tudatom (mely egy a közből) néhány nyil­vánosságra kívánkozó gondolatot sugallt: 1. a bedobásról; 2. arról az ideiglenes engedélyről, amit a művelődésügyi osztály kiadott a Lehár-nagyoperett előadásához. Miért adta ki? Hát éppen ez az, miért, amikor a jöven­dő előadás zenekara áll egy zongorából és egy hegedűből?! Elnézést, ha « '"’et ''."vetek el, és először a második pontban foglaltakról beszélek. Az engedély . ií.i mon ták, addig szól, amíg az illetékesek kiszállnak meghallgatni, hogy a nagyoperett mu­zsikája hogyan szól a már említett hangszereken. Nem két­séges, méltatlanul gyengén fog szólni, mindenesetre gyen­gébben, mint ahogy az egy nagyoperett előadásához szüksé­geltetik. Előre félek baj lesz, baj támad a Luxemburg grófja elő­adásával »megdobott köztudattal«, ha a művelődési élet il­letékesei jó néhány próba után találják kimondani a meg­semmisítő »nem lehet előadni« ítéletet. Nem tudom, miért kell meghonosítani (még elvétve is!) az ideiglenes engedélyezés gyakorlatát? Nem lehetett volna azonnyomban meggyőzéssel operálni az állítólag lebilincse­lő agresszivitással fellépő kultúrossal szemben? Megbeszél­ni vele, hogy egy kezdő színjátszó csoport ne nagyoperetten próbália ki oroszlánkörmeit, vállaljon ennél egyszerűbb fel­adatot?! Fogalmam sincs, honnan keltezzük ama balhit elterjedé­sét, hogy az operett a legalkalmasabb kezdő színjátszóinknak tehetségük kibontásához. Egy bizonyos, sok helyen hi­szik még ma is, hogy gyerekjáték bemutatni egy-egy operet­tet, csupán szeretni kell a műfajt. Igen ám, csakhogy az ope­rettmuzsika szeretete nem elegendő. Nagy felkészültség kell hozzá mind színjátszó-kultúrában, mind pedig zenében. S hol van ilyen öntevékeny színjátszó csoport? Most pedig a »bedobásról« néhány halk észrevételt. A kérelmező nyilvánvalóan az intézet pártszervezetére hivat­kozik engedélykérésében. Szeretném remélni, hogy megala­pozatlanul, csak a nyomaték kedvéért, mert a párt művelő­déspolitikai irányelveit a Fővárosi Szociális Ot+hon pártszer­vezetének is ismernie kell. Ez kiváló vezérfonala országszer­te a nénművelési munkának, és nem véletlen, hogy állást foglal egyebek között az operettkultusz ellen is, állást foglal mindaz ellen, ami kultúránkban még polgári jegyeket visel. Nem ártana higgadtan elgondolkozni ezen. és Vol­gáim a kulturális forradalmat, nem a Luxemburg g”ó'" "al! L. I. cél nem szentesíti az eszközt! Szulokon néhány évvel ezelőtt mutatták be a község színjátszói Kálmán Imre Csárdáskírálynő című operettjét. Bemutatták, ha nem megyére szóló sikerrel is — helyben elégedettek voltak a produkcióval, és úgy könyvelték el — mint sikert. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy az évekkel ez­előtti előadással véget ért a Csárdáskirálynő szuloki pálya­futása. Az időközben termelőszövetkezeti községgé felnőtt falura a közelmúltban kis híján visszatért »tróntfoglalni« a Csárdáskirálynő, úgymond azért, mert pénzt csak ennek a felújításával lehet keresni. Sőt, csak akkor számíthatnak telt házra és busás bevételre a szuloki színjátszók, ha ismét Kál­mán Imrének ehhez a hellyel-közzel szép muzsikájú, de an­nál butább meséjű operettjének felújításához folyamodnak. Mire kellett az a sok pénz? Szulokon azt vállalták a község téli tervében, hogy is­mét életre hívják a már korábban szép sikereket aratott né­pi együttest. — Vállaltuk, teljesíteni kell! — így vélekedtek. — De honnan vegyük a pénzt az együttes felöltözteté­séhez? Ekkor jött egy a múzsáktól homlokon csókolt tanácsadó a Csárdáskirálynő újbóli előadásának gondolatával. Hála a népművelési élet éber irányítóinak, a Kálmán- operett bárói, grófjai Szulokon mégsem élhették meg ki tud­ja, hányadik virágzásukat. Haragos viták, enyhe sértődések, egyebek után elfogadták a szuloki színjátszók azt az érvet, hogy a cél nem szentesítheti a vitatható értékű eszközt. Bemutatták hát a Bástyasétány 77 című dzsessz-ope- rettet Hogy ez sem a zenés műfaj klasszikusai közé tartozik? Az igaz! De cselekménye legalább nem a valószínűtlen mese­világból táplálkozik, és hősei mai fiatalok, akik apró emberi gyengéik ellenére is kedvesebbek a mondvacsinált operett­hősöknél. Summa-summárum... a maiság rangot képes adni még a zeneileg, íróilag kifogásolható műveknek is! Végül, ne haragudjanak meg a szulokiak, hogy példáju­kat a nyilvánosság elé citáltam. A tanulság kedvéért »vete­medtem« erre mintegy bizonyítani, hogy a cél nem szente­síti az eszközt. Ez pedig, úgy vélem, olyan intelem, aminek hasznát vehetik igen sok helyen a megyében, ahol már nem is annyira az operett-láz, mint inkább az anyagi meggondo­lások miatt egyre-másra operettre esik a színjátszó csoport választása. — óa — Épül a csökkent munkaképességűek üzemháza A csökkent munkaképessé­gűek megélhetésének meg­könnyítésére társadalmi ösz- szefogással üzemházat építe­nek Kaposvárott. Az alapozás földmunkájával és a tervezés­sel már elkészültek. Az eddig végzett társadalmi munka ér­téke 80 ezer forint. Az anya­got a városi tanács adja lebon­tott házakból, felépítését a Húsüzem, a Hűtőház, a BA.R- NEVÁLL, a Mélyfúró Vállalat, a Nagymalom, a Közúti Igaz­gatóság és a Közúti Üzemi Vállalat dolgozói vállalták tár­sadalmi munkában. Az üzemház hál'om munka­termében 90 embernek adnak munkát. A csökkent munkaké­pességűek a diótöréstől kezd­ve sok mindennel foglalkoznak majd: foltozással, kosárfonás­sal, szalmamunkák és köny- nyebb kézimunkák stb. készí­tésével. A mintegy 2 millió fo­rintos költséggel épülő üze.n- ház 1962-re készül el. Somogyi Néplap Az MSZMP Somog.v megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár. Sztálin u. 14. Telefon 15-13 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kapos /ar, Latinka S: u. Z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH L*JOS. Készült a Somogy megyei N o nda- ipari Vállalat kaposvári ű;- ' ben. Kaposvár. Latinka S. u. K. (F. v.: László Tibor) xerjeszti: a Magyar Pos a elő­fizethető a helvi nostahiv'M oknál és postáskézbesitőkné) Előfizetési díj egy hónapra 11,— Ffc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom