Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-15 / 295. szám

Csütörtök, 1960. december 15, 3 SOMOGYI NfiPlrA* MÚL A T A BRIGÁD Az érem másik oldala A KISKOCSMÁBAN mulat a csiszolóbrigád. Tízen bérel­tek egy asztalt, és szépen kör­be ülték. Némelyikük sötét ru­hát vett föl erre az alkalomra. Az asztalon bor, szól a zene, de ez a mulatós mintha más volna, mint a többi. Ha valaki megfeledkezik magáról az asz­talnál, s hangoskodni kezd, a másik rögtön rászól: — Csitt, Jóska, csendben, miért kia­bálsz. És Jóska visszafogja a hang­ját. Az asztal végén a kis Győri Attila ül, a brigád egyik ipari tanulója. Feszít a gyerek, s ami igaz, az igaz, nem is ok nélkül. Jófejű legény, s a bri­gádnak, amely megfogadta, hogy eredményes vizsgára se­gíti a tanulókat, nem sokat kel­lett vele foglalkozni. Ügy ne­kifeszült a dolognak, hogy a nyáron jutalomüdülésre is küldték a Német Demokrati­kus Köztársaságba. Ha úgy hozná most a sor, akár egész estét beszélgethetne Lipcséről, Erfurtról, Drezdáról, mint az öregek, akik közül néhányan, ki tudja, mi szél folytán, talán a háborútól sodorva meg-meg- fordultak egy-egy külország­ban. De Attila csak málnát ihat, s ez kétségtelenül azt je­lenti, hogy neki még tanulni kell. A MULATÁSNAK azonban Attila csak málnaszopogató részvevője s nem ünnepeltje. A poharakat ugyanis annak a háromnak a tiszteletére eme­lik, akik ezen a napon tették le a szakmai vizsgát. A brigád úgy gondolta, hogy akik az elektrotechnikából meg a gal­vanizálásból jól megfeleltek, Az ENSZ közgyűlésének idei ülésszakán a szovjet küldöttség a vezető szervek, köztük a tit­kárság felépítésének módosí­tását javasolta. A titkárságnak olyan hely­zetben kell lennie, hogy ered­ményesen és híven végrehajt­hassa az ENSZ határozatait. Ez csak úgy érhető el, ha fel­építését összhangba hozzák a világon jelenleg kialakult vi­szonyokkal. Ez az elv vezérel­te a szovjet küldöttséget, ami­kor azt javasolta, hogy az ENSZ legfelső végrehajtó szer­ve a három államcsoportot, a nyugati, a semleges és a szo­cialista csoportot képviselő há­rom titkárból álljon, azaz le­gyen kollektív szerv. Ez feltétlenül igazságos meg­oldás lenne, mert egyetlen ál­lamnak vagy államcsoportnak sem engedné meg, hogy rá­kényszerítse akaratát az ENSZ- re, avagy külügyminisztériu­mának engedelmes fiókintéz­ményévé tegye az ENSZ appa­rátusát, amivel az Egyesült Ál­lamok próbálkozik. Sajnos, az Egyesült Államok törekvéseit megkönnyíti • az is, hogy az ENSZ apparátusában a munkatársak többsége vagy az Egyesült Államok, vagy ag­resszív tömbtársai állampol­gára. Ez a helyzet az Alapok­mány durva megsértését je­azok megérdemlik, hogy vala­mennyien arra szánjanak egy estét, hogy az ő egészségükre ürítsék poharukat. Kühár József, Barát József, Kovács György, a ma vizsgá- zottak a legboldogabbak. Hm... A legboldogabbak? Egy kicsit talán elhamarkodott ez a ki­jelentés, hiszen a brigádban nemigen vannak »leg« fokoza­tok. Itt mindenki egyformán örül, ha van rá ok. S egyfor­mán kedvetlen, ha elszomorí­tó dolog történik. Falusi József jól emlékszik még arra, amikor beteg volt, s Kaposvárott nem talált olyan gyógyszert, ami­lyen éppen kellett volna. Ak­kor úgy határozott a brigád, hogy valamelyikük motorra ül, és megnézi Marcaliban. A pró­bálkozás sikerült. Amíg beteg volt, mindenki egyformán ag­gódott érte, de mindenki egy­formán örült is, amikor no­vember 7-én a Finommechani­ka igazgatója közölte velük, hogy elnyerték a szocialista brigád címet. Szóval örömök, apró bosszú­ságok, szomorúságok váltogat­ják egymást, de ez a tíz em­ber rájött arra, hogy közösen jobb az örömet élvezni, s köny- nyebb elviselni a bánatot, ha megosztják. Hát még a munka mennyivel könnyebb, gyor­sabb, eredményesebb! Amióta ők tízen egyet akarnak, amióta az is számít a jól teljesítőnek, hogy a gyengébb is elérje az ő szintjét, azóta siker kíséri őket. Pedig nem lehet mondani, hogy dédelgetik őket a válla­latnál. Sajnos azt sem, hogy minden feltételt idejében meg­teremtettek számukra a szo­cialista cím elnyeréséért in­dított versenyhez. De ha tíz lenti. Az Alapokmány 101. cikkelye szerint ugyanis az ENSZ apparátusának létreho­zásánál »kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy a személyi állományt a lehető legszélesebb földrajzi képviselet elve alap­ján válogassák ki-«. Nos, mi a tényleges helyzet? Nézzük a számokat! Az Egye­sült Államok képviselői 60, Nagy-Britanniáé pedig 32 ve­zető tisztséget töltenek be az ENSZ-ben, ezzel szemben a kelet-európai, ázsiai és afrikai országok többségét lényegében kizárták az ENSZ apparátusá­nak irányításából. A titkárságban az állásokat, amelyeket a földrajzi képvise­let elve alapján kellene felosz­tani, több mint felerészt a 14 NATO-tagállam tisztviselői töltik be. A CENTO-hoz tarto­zó országok több mint kétszer annyi tisztséggel rendelkeznek az ENSZ-ben, mint amennyi a földrajzi képviselet elve alap­ján megilletné őket. Viszont Albánia, a Bjelorusz SZSZK, Bulgária, Románia és számos afrikai ország vagy egyáltalán nincs képviselve az ENSZ ve­zető szerveiben, vagy csak igen csekély mértékben. Pedig a titkárságban még nyugatnémet alkalmazottak is dolgoznak, holott a Német Szövetségi Köztársaság nem tagja az ember ezt akarja, elsöpri a lagymatagságot, a kényelmes­kedést, ingadozást, félelmet, egy helyben topogást, s ha nem augusztus 20-ra, akkor novem­ber 7-re kiharcolja, hogy vég­re értékeljék munkájukat. Mert a szocialista brigád cí­mért való küzdelem nem gye­rekjáték. ÉS MOST NEMCSAK a si­keres vizsgáról van szó! Ami­kor a poharakba töltenek, a brigád tagjai végignézik egy­mást. Arcukon semmi különös nincs, még így sem, hogy most nem vasporosak. Ezerszer lá­tott arcok, mozdulatok. Napon­ként hallott hangok, jól ismert emberi erények és gyengesé­gek. Mégis mindenki új egy­másnak. Mégis van miről cse­vegni. Reggelig lehetne disku- rálni arról, hogyan kovácso­lod] ék még szorosabbra a csi­szolóműhely kis csapata, ho­gyan, mit fognak legközelebb megmutatni a munkában a többieknek. Micsoda izgalmas téma ez! Fogy a bor és a málna. Va­laki kurjantani akar közülük, mert most már piros az arca, de hirtelen körülnéz, és csend­ben hajtja.fel az italt. Nem, itt nem szabad duhajkodni. Nincs az asztalra írva, hogy »a szo­cialista‘brigádnak fenntartva«, de olyan megnyugtató pont ez ebben a borgőzös forgatagban. Olyan jó ránézni, olyan, mint egy bankett-asztal. A negyven év felé hajlók számára talán egy kicsit megkésett bankett­asztal, amelyet húszéves ko­rukban nem adott meg szá­mukra az élet. A poharak fel­emelkednek és összekoccannak a magasban. »Éljenek a jól vizsgázók, éljen a csiskrlómű- hely!« A ZENE ELHALKUL, a kö­zelebb ülők elérzékenyednek. A távolabbiak is elcsendesed­nek, tisztelettel erre fordulnak. Egy idegen a sarokban rájuk emeli poharát. Mögötte havas eső csorog végig az ablakon. Itt bent jó meleg van. Mulat a brigád ... Szegedi Nándor A négerek helyzete az Egyesült Államokban Az amerikai munkaügyi minisz­térium megállapítása szerint az Egyesült Államok lakosságának 11 százaléka néger. Átlagos jövedel­mük mindössze 58 százaléka a fe­hérek jövedelmének. A négerek 11,5 százaléka munkanélküli, míg a fehéreknél ez az arány 4,6 szá­zalék. ENSZ-nek. Ugyanez a helyzet Dél-Koreával, Dél-Vietnam- mal és Svájccal. Az ENSZ titkárságában az egyes országok állampolgárai között a következőképpen osz­lanak meg a tisztségek: Egye­sült Államok — 356; Nagy-Bri- tannia — 132; Franciaország — 90; csangkajsekisták —52 (!); Szovjetunió — mindössze 34. A titkárság vezető csoportja (a főtitkár helyettesei és velük egyenlő beosztásban levő más személyek) jelenleg 28 tagú. Ebből 17 tisztséget az Egyesült Államok és a nyugati tömb­höz tartozó országok képviselői töltenek be, és csak egy tiszt­séget tölt be szovjet állampol­gár. Az ENSZ más szerveiben is hasonló a helyzet. Az 1620 operatív munkatársból mind­össze 63 a szovjet állampolgár. Ez kevesebb mint 4 százalék, holott a Szovjetunió az idén az ENSZ költségvetésének kö­rülbelül 16 százalékát viseli. Ezzel szemben 749 operatív munkatárs az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország állampolgára. A nyu­gati triumvirátus képviselői­nek részaránya az ENSZ ap­parátusában tehát csaknem 50 százalék. Ez természetesen nem vélet­len, hanem annak a megkü­flzt hiszem, minden újság­írót izgat, hogyan fogadják majd írását az olvasók, lesz-e visszhangja, foganatja, külö­nösen, ha bírálni való jelensé­get tárt a közvélemény elé. Igen, a visszhang — akár jó az, akár rossz — arra készte­ti az újságírót, hogy állandóan törekedjék hivatását minél lel­kiismeretesebben teljesíteni. S arra is ösztönöz, hogy ne elé­gedjünk meg fél igazságokkal, hogy különböző jelenségeket több oldalról is megvizsgál­junk. Előttem fekszik egy levél. Íróját nem ismerem, mert ért­hetetlen okokból nem írta alá a nevét. A levél — őszintén megvallva, nagyon becsületes és segítő szándékú — válasz és kiegészítő akar lenni néhány héttel ezelőtt írt tengődi vonat­kozású cikkemre. Egy lelkiis­meretével bajlódó, a termelő­szövetkezeti munkát elhanya­goló embert mutattam be és bíráltam meg abban a cikkben, hozzáteszem: okkal. Ezt annál inkább is ide merem írni, mi­vel az említett levél írójának sincs szándékában akárcsak ki­sebbíteni is a cikkben említett Puskás Károlynak — így hív­ják a kötelességmulasztó tsz- tagot — a közösséggel szemben tanúsított felelőtlenségét. Kü­lön becsülendő a levélben az, hogy ha nem teljesen elfogult­ság nélkül is, de segített ab­ban, hogy meglássam az érem másik oldalát is. Azt tudniil­lik, hogy nincs okozat ok nél­kül, hogy a vezetés is hozzájá­rult ahhoz, hogy a tengődi tsz- tagok körében — tisztelet a ki­vételnek — bizony igen gyen­ge lábon áll a munkafegyelem és a közös javak megbecsülése. Bizonyságul a példák garma­dáját lehetne sorolni, de talán elég lesz megemlíteni, hogy még most, december közepén is szedetlen a kukorica egy része, s földjeiken még cukor­répa is található. S nem csu­pán a kedvezőtlen időjárás miatt van ez a nagy késleke­dés. .. A vezetés problémája sem tengődi különlegesség. Jelent­kezett ez a gond ma-jd minde­nütt, ahol nagyüzemi gazdál­kodásra szövetkeztek a parasz­tok. Természetes velejárója ez a mozgalomnak, érthető is, hi­szen az egyéni parcellán nem tanulhatta meg senki a máról holnapra létrejött közös gaz­daságok üzemszervezését, irá­nyítását. Ezt csak a gyakorlat­lönböztető politikának a követ­kezménye, amelyet a nyugati tömb országai az Egyesült Ál­lamok vezetésével immár 15 esztendeje folytatnak. A leg­nevetségesebb ürügyeket ta­lálják ki, hogy ne engedjék be a szocialista országok képvise­lőit az ENSZ apparátusába. Azt állítják például, hogy a szovjet jelöltek, főleg a szak­emberek nem tudnak tökéle­tesen angolul. Bezzeg egyetlen amerikaitól vagy angoltól sem követelik meg, hogy tudjon oroszul vagy kínaiul, holott az ENSZ alapokmányának értel­mében ezek»*is az ENSZ hiva­talos nyelvei. Gyakran előfordul, hogy a Szovjetunió jelöltjeinek indo­kolatlanul alacsony beosztást ajánlanak fel, ami, tekintettel a jelölt szakképzettségére és gyakorlatára, gyakran az el­utasítással egyértelmű. Ezek után még világosabban látható, mennyire célszerűtlen a jelenleg is érvényes gyakor­lat, amely abból áll, hogy a munkatársak túlnyomó több­ségével, főleg a nyugati orszá­gok képviselőivel életük vé­géig szóló szerződést kötnek. Ez a gyakorlat akarva, nem akarva megkülönböztetést a1- kalrosz azokkal az országokkal szemben, amelyek később l»o- tek be az ENSZ-be. A megha­ban lehet elsajátítani, s bi­zony nem is tandíj nélkül. Az elején még , Tengődön sem cso­dálkozott senki, hogy akado­zik az irányító, szervező mun­ka. »Majd beletanulnak a mi vezetőink is« — mondogatták az emberek. Ahogy azonban haladt az idő, úgy fogyott a türelem. Az utóbbi időben egyre job­ban gyarapodott a helyzettel elégedetlenkedők tábora. Meg is volt erre az ok mindkét ter­melőszövetkezetben. Erélyte­lenné vált a vezetés, nem va­lósították meg azt, amit előző napon elhatároztak. Az irá­nyítás kezdett kiszaladni a ve­zetők kezéből. Joggal keserí­tette el a tagságot az a ha­nyagság, amit az állatenyész- tésben láttak. A Kossuth Tsz egyik tagja felháborodásában így írt erről a járási pártbi­zottságra: »Kérem az elvtár­sakat, sürgősen jöjjenek ki Tengődre, és vizsgálják meg az itteni dolgokat. Malacaink a sárba fulladnak, napról nap­ra hullanak el. A héten is négy malac pusztult el. A múlt héten egy kétmázsás bikánk fulladt meg, mert hiába van kovácsunk, a kötelekbe nem raktak forgóvasat.« És ez az asszony megírja, hogy a veté­sek ritkák, mert nem vetették el a kellő vetőmagot; keserű­séggel panaszolja el,. hogy a fejősteheneknek nem visznek takarmányt az istállóhoz, s legutóbb, október 15-e és 18-a között sem volt egyetlen szál takarmány sem, pedig 16-án ellett egy tehén, s eheti a szal­mát, ha az is van. Szól a levél arról is, hogy a tsz háztáji föl­det adott a nyugdíjas posta­mesternek, hogy a kocsisok el­lenőrizhetetlenül, saját célra viszik a lovakat, az istállótrá­gya pedig tönkremegy az ud­varokban. Ott jártunkkor töb­ben arról panaszkodtak, hogy a Kossuthban a kocsisok nem hajlandók a kukoricát felrak­ni a kocsira mondván, az már nem az ő reszortjuk, csak a hajtás a kötelességük. Nem különb a helyzet a Pe­tőfiben sem. A jószágnak itt sem sokkal jobban viselik gondját, mint á Kossuthban, a (Tudósitónktó l.) A Csurgói Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság november vé­gén és december elején az EM 1. számú Kavicsbánya Vállalat gyékényesi üzemében megvizsgálta a dolgozók szo­ciális és egészségügyi ellátott­tározatlanul hosszú időre kö­tött szerződések rendszere gya­korlatilag lehetetlenné teszi a közgyűlés 14. ülésszakán, 1959. november 11-én az 5. bizott­ságban elfogadott helyes és jó szándékú határozat végrehaj­tását, amelynek értelmében az ENSZ titkárságnak személyze­tét a földrajzi képviselet elve alapján kell felvenni. Ez idő szerint a szakértő munkatársak 83,4 százaléka meghatározatlanul hosszú idő­re szóló szerződés alapján fel­vett alkalmazott, s csak 16,6 százaléka dolgozik határidős szerződés alapján. Az utolsó 3 év folyamán 94 alkalmazot­tat vettek fel meghatározatla­nul hosszú időre kötött szerző­dés keretében. Ezek az alkal­mazottak túlnyomórészt az Egyesült Államok és katonai szövetségesei állampolgárai. Ilyenformán kevés lehetőség marad új, friss erők beáram­lására, s a titkárság holmi zárt kaszttá válik, ahova gyakorla­tilag lehetetlen bejutni. Az ENSZ fennállásának másfél évtizede alatt úgy meg­változott a világ, hogy rá sem lehet ismerni. Ezeket a válto­zásokat az ENSZ végrehajtó szervének és apparátusának is tükröznie kell. Az élet követe­li ezt. Ideje végtére rendet te­remteni az ENSZ apparátusá­ban! háztáji földek kiosztásakor tö­megesen megsértették az alap­szabályt, majd mindenki töb­bet művelt a törvényesnél. Eh­hez járul még, hogy egyik-má­sik vezető múltjában és ma­gánéletében is találtak kivet­nivalót a tsz-tagok, s ez csak rontotta a köztük levő kapcso­latot. S ha a falu múltbeli tár­sadalmi és gazdasági összeté­telét vizsgálva azt is szemügy­re vesszük, hogy jelenleg mintegy negyven kulákcsalád dolgozik a termelőszövetkezet­ben, s a falut még ma is erő­sen megosztja a vallási gyűlöl­ködés, bizony igencsak érez­zük, milyen nagy kár származ­hat abból, ha a vezetés nem áll hivatása magaslatán. Már­pedig az eddigi tapasztalatok­ból ítélve azt kell megállapíta­ni, hogy a vezetés nem találta meg sem a helyét, sem a helyes módszereket. Bizonyosan köz­rejátszik ebben az, hogy igen gyenge a pártszervezet, és az is, hogy eddig két tsz volt a faluban, s az még csak élesz­tette a régi ellentéteket. « Nagyon is egyet tudok érteni névtelen levélírómmal, aki a súlyos hibákból a legjobb ki­vezető utat a két tsz egyesíté­sében és megfelelő vezetők vá- lasztásábán látja. Vélemé­nyünk találkozott a járási párt és tanácsi vezetők és sok falusi ember akaratával is. Ám nem szabad elfelejteni* hogy a legjobb vezetés is tehe­tetlenségre van kárhoztatva* ha az egész falu népe nem se­gíti egy emberként. Akad ta­nulság a régi hibákból éppen elég. A köz érdeke most azt kívánja, hogy egyszer s min­denkorra szüntessék meg a ré­gi ellentéteket, s induljanak el együtt, mindenben lépést tart­va a hibák kijavításának útján. Még csak annyit: a jó ügy igaz harcosának nincs mitől tartania, akármilyen súlyos hi­bákat tár is fel. Mert aki lát­ja a hibákat, de hallgat, cin­kos az, s akarva-akaratlan kárt okoz. Értsünk ebben is egyet* kedves ismeretlen levélíró elv­társam! ságának helyzetét. Megállapí­tották, hogy mindenki meg­kapja a munkaruhát, illetve a védőöltözetet. Megbízható nyilvántártást vezetnek erről, melybe bejegyzik a kihordási időt is. A raktári készletet biz­tonságosan és szakszerűen tá­rolják. A dolgozók kíméletesen bánnak a felszerelésekkel. A munkások védőitallal va­ló éllátása megfelél az előírás­nak! Védőberendezéssel van­nak felszerelve a munkagépek. A szociális és egészségügyi lé­tesítményeket rendeltetésük­nek megfelelően használják. Könyvtárral felszerelt rög­tönzött munkásszállást rendez­tek be az időszakosan hazaté­rő , dolgozóknak. Az egészség- ügyi hatóság rendszeresen tart vizsgálatot az üzemben. A barcsi iárés több községében megszervezlek a ;M akadémiáját A barcsi járásban gazdag programot dolgoztak ki a nő­tanácsok a téli hónapokra. Több községben, így Szulokon, Kálmáncsán. Rinyaújnépen és Lakócsán megszervezték a nők akadémiáját. Nagy érdeklődés nyilvánult meg már az első előadás iránt. Érdekesnek ígér­keznek »A. serdülőkor nevelési problémáiról«, az »Amit a be­tegségekről tudni kell« és a »Nők a történelemben« című előadások is. Az előadássoro­zat a nemzetközi nőnap ün­nepségeivel fejeződik majd ba. Színes labdák, mackók, gumibabák, puha pamlag, kedves, tiszta környezet biztosítja a csecsemők egészséges nevelé­sét a marcali bölcsődében. h Miért javasolta a Szovjetunió az ENSZ apparátusának átszervezését? Varga József A Gyékényesi Kavicsbánya dolgozóinak szociális és egészségügyi ellátottsága megfelel a követelményeknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom