Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

Szombat, 1960. december 10.

s

SOMOGYI NÉPLAP

Kádár János elvtárs beszéde

A tudat átalakításáért végzett munka

(Folytatás a 2. oldalról.)

len, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak —, hangzik a nyilatkozat. Ezek közé az erők közé tartozik a magyar népköztársaság is.

Mi, magyar kommunisták a Központi Bizottságban is és másutt is gyakran mondjuk: tevékenységünkért felelünk a magyar nép előtt és felelünk a nemzetközi munkásosztály színe előtt is. Felelősek vagyunk a magyar nép jövőjéért és a magunk frontján, illetve a magunk erejéhez képest a világ kommunista mozgalmának jövőjéért is. Azt szeretném, ha ezt a felelősséget — barátságunknak és szövetségünknek megfelelően — kicsit kiterjesztenénk a pártonkívüliekre is, abban az értelemben, amilyen felelősségtudattal itt együtt tanácskozunk az ország szocialista fejlődéséről.

Mi nyolcvanegy kommunista és munkáspárt küldötteivel tanácskoztunk együtt. A nyolcvanegy közül tizenkét párt volt olyan, amelynek hazájában a munkásosztály van uralmon, s amely párt egy ország életét irányítja. Erre a tizenkét pártra különösen nagy felelősség hárul, s engedjék meg, hogy ezt a felelősséget egy kicsit a mi parlamentünkre is átvigyem. Azok a kommunista hazafiak, akikkel a moszkvai tanácskozáson együtt ültünk, számítanak ránk; várják tőlünk is, hogy eredményesen, jól dolgozzunk. Nemcsak a Szovjetunióra, hanem minden egyes szocialista országra, tehát a Magyar Népköztársaságra is bizalommal és mint példára tekint a világ minden elnyomottja. Szeretnék, ha úgy dolgoznánk, hogy saját népük előtt példának említhessék a mi hazánkat is: nézzétek, ott van a Magyar Népköztársaság, a szabad emberi élet és boldogság hazája, ahová a szocializmus útja vezet.

Mi a felszabadult szocialista népek családjához tartozunk; ez ad nekünk erőt. S a mi erőnk is ad valamit ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, mely a népek jövőjét védi, biztosítja.

»Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen« — állapítja meg a nyilatkozat, s hozzáteszi: a kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás legfontosabb tényezője lett.

Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatóan éreztük azt a legyőzhetetlen erőt, amelynek magunk is részesei vagyunk, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselőit hallva, méginkább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus lángja, a marxizmus— leninizmus — amelynek világító fáklyáját Marx és Engels gyújtotta meg, s Lenin emelte magasra — kiolthat atlanul lobog immár a föld minden országában.

S milyen célt tűz maga elé a nemzetközi kommunista mozgalom? »A kommunisták történelmi küldetésüket — mondja a nyilatkozat — nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget a háború rémétől.«

A világ kommunista pártjai minden erejüket e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik. Mi, magyar kommunisták is, mert forrón óhajtjuk, hogy a magyar munkás, paraszt, értelmiségi szabad társadalomban alkothasson, hogy egészségesen nőjje- nek fel a magyar gyerekeke, fiatalok, hogy békében éljenek

a magyar nők, férfiak és békében pergethessék napjaikat a munkában elaggottak. Azt akarjuk, hogy virágozzék hazánk földje.

Mi, magyar kommunisták minden szavunkkal és tettünkkel bizonyítani akarjuk és fogjuk a legnagyobb igazságot: azt, hogy a kapitalizmus az ember megalázása, a kommunizmus az ember szabadsága; a kapitalizmus létbizonytalanság, a kommunizmus a biztos jövő és az emberi jólét; a kapitalizmus a háború örök fenyegetése, a kommunizmus az emberiség szilárd békéje. (Nagy taps.)

Kedves elvtársak! Tisztelt képviselőtársaim! A moszkvai nyilatkozat elítélte a revizio- nizmust, az imperialistákkal való megalkuvást, az imperialisták előtti meghajlást. Elítélte a dogmatizmust, a tömegektől való elszakadást. Pártunk egész politikája, immár négy éve folytatott szilárd és állhatatos kétfrontos harca tehát — amely egy időbfen harcol a revizionista árulás, valamint a dogmatizmus és a szektariá- nizmus ellen — ezen a tanácskozáson újabb igazolást és megerősítést nyert a nemzetközi munkásosztály által.

Bennünket sokan azzal vádoltak — és talán ma is vádolnak —, hogy túl kemények voltunk, mert határozottan szakítottunk és leszámoltunk a revizionista árulókkal és az. ellenforradalmárokkal. Ez nem baj. A nép ellenségeivel szemben pártunk ilyen lesz a jövőben is. Más oldalról viszont azzal vádoltak bennünket, hogy túl puhák, engedékenyek, revizionisták vagyunk. Miért? Mert nem az ellenséget kerestük minden emberben, hanem az embert, még azokban is, akik négy évvel ezelőtt szemben álltak velünk, vagy legalábbis az emberi vonásnak azt a maradványát, amelynek segítségével a megtéved teket is visszavezethetjük a helyes útra. Bízunk abban, hogy pártunk e tekintetben is ilyen lesz a jövőben. Mert pártunk azt tartja — és ugyanezt vallja kormányunk, parlamentünk is —,.hogy rendszerünket mindenkor vaskézzel kell védeni minden belső • és külső ellenséggel szemben, de mindig emberi módon kell bánni az emberekkel. (Taps.)

Nem tettünk és nem teszünk engedményt a jövőben sem, sem a revizionizmusnak, sem a dogmatizmusnak és a szekta- riánizmusnak. Pártunk megmarad a marxista—leninista politika mellett.

Tisztelt képviselőtársaim! Nincs tehát semmiféle fordulat a mi politikánkban. Az eddigi úton megyünk tovább. Ugyanazt a politikát valósítjuk meg a társadalom egész életében, az államelméletben, mely- lyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett és amelynek végrehajtásában egységesen támogatja Központi Bizottságunkat.

Népünk saját tapasztalatai alapján győződött meg e politika helyességéről és nem kívánja, hogy változtassunk rajta. Inkább azt várja, hogy még következetesebben és jobban végrehajtsuk azt a politikát, amely immár négy esztendeje áthatja az országot. Bízunk abban, hogy pártunk a néppel még erősebben összeforrva küzd az előttünk levő feladatok megoldásáért. Ez a bizalom adja azt a meggyőződést, hogy a következő években fellendítjük a mezőgazdaságot is és végigvisszük a nagy történelmi művet; a mezőgazdaság szocialista átalakítását, s befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását

Meggyőződésem, hogy a következő évek a munka, a szívós harc és nem egyszer az egymás közötti vita évei lesznek, de a gazdag eredmények évei is, egész népünk javára. (Hosszantartó, lelkes nagy tapsj

néhány tapasztalata a kaposvári járásban

Nagy a tanulási vágy a kaposvári járásban is, akárcsak az egész megyében. Százszámra ülnek be esténként az iskolapadokba a munkától megkér- gesedett tenyerű falusi emberek, s áhítattal szívják magukba a tudást. Egy kicsit szégyenlősen mondják néha, milyen sok a mulasztásuk, mi mindent kell megtanulniuk, hogy lépést tartsanak a karral. Pedig nem az ő szégyenük, hogy fiatal korukban olyan szűkén, drágán osztották a tudást. A régi uralkodó osztályok azt tartották, elég a parasztnak annyit tudni, hogy amikor esik az eső, az eresz alá kell állni. A munkással együtt a parasztot is elzárták a tanulásíól, csak arra tartották jónak, hogy húzza az igát, alázkodjék meg urai előtt, s mással ne törődjék. S íme, most csak a kaposvári járásban több mint kétezer ember ismerkedik különböző politikai és marxista fogalmakkal. Ennyien tanulják alacsonyabb vagy magasabb szinten korunk élenjáró ideológiáját; a mar- ximus—leninizmust.

Ez a szám akkor is sokatmondó, ha nem tudnánk, hogy a járás dolgozói közül az idén kétszer annyian vesznek részt politikai oktatásban, mint amennyien három évvel ezelőtt tanultak. Pedig az akkori eredmény sem lebecsülendő.

Bizonyos történelmi szükség- szerűség is benne van e nagy iramban. A kaposvári járás parasztjainak nagy többsége már termelőszövetkezetben gazdálkodik. A szövetkezeti paraszt pedig egyre inkább ráébred arra, hogy az új életforma és a régi gondolkodásmód nem fér össze. A tudatnak is át kell alakulni, követnie kell a gazdasági-társadalmi változásokat. Igaz, ez nem rövid és nem is könnyű folyamat. A tudatátalakítás igen fontos eszköze, e folyamat meggyorsítója, előrevivője a pártoktatás. Ebből a szemszögből kell megvizsgálnunk az idei pártoktatási év eddigi tapasztalatait.

Bár az első foglalkozások óta

még csak alig néhány hét telt el, mégis megállapíthatjuk, hogy a kezdet néhány probléma ellenére is biztató. A tanfolyamok zömében az előre meghatározott program szerint halad a munka. Sok olyan politikai iskola működik a járásban, mint a Közép-somogyi Állami Erdőgazdaságban, ahol az igazolatlan távolmaradás szinte ismeretlen, s a politikai iskolák vezetésével megbízott elvtársak igyekeznek a foglalkozást érdekessé tenni. Ez arról tanúskodik, hogy mind több pártszervezetben értik meg: gazdájává kell válniuk az elméleti képzésnek is. Persze ez még korántsem valósult meg, e téren még csak a kezdeti lépéseket tették meg a pártszervezetek. Még kevés pártvezetőségben értették meg hogy az elmélet és a szocialista építés között igen szoros kapcsolat van.

Kádár János beszéde után az országgyűlés határozatot fogadott eL A határozat a következő:

»Az országgyűlés a földművelésügyi miniszternek a mező- gazdaság helyzetéről és az előttünk álló feladatokról adott tájékoztatóját tudomásul veszi, jóváhagyja a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a falu szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló politikáját.

Az országgyűlés helyesli a kormánynak azt az elhatározását, hogy a tél folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A falu szocialista átszervezésének sikeres befejezésével még szilárdabbá válik a népi hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a Magyar Népköz- társaság, megteremtjük alapját a nagyobb hozamú mező- gazdasági termelésnek. Ez érdeke a munkásosztálynak, magának a dolgozó parasztságnak, egész népünknek.

Az országgyűlés ajánlja és tanácsolja a termelőszövetkezeti parasztság, a falusi értelmiség, a munkásosztály legjobbjainak: meggyőző, jó szóval adjanak megfelelő baráti segítséget ahhoz, hogy a még egyénileg dolgozó parasztság újabb tíz- és százezrei bátran válasszák a szövetkezeti gazdálkodást, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jóbbmódú életet, a kulturális felemelkedés lehetőségét.

A termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének munkája mellett az országgyűlés felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelés és felvásárlás megjavításának időszerű tennivalóira, általában a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok gazdálkodásának eredményesebbé tételére, különösen pedig a mezőgazdasági igazgatás és a felvásárlási apparátus munkájának határozott megjavítására. Mindez nagyon fontos előfeltétele a második ötéves tervben, s ezen belül az 1961-es mezőgazdasági tervben a mezőgazdaság előtt álló jelentős termelési és árutermelési feladatok eredményes megoldásának.-»

Ezután az elnöklő Rónai Sándor bezárta az országgyű1958-tól félmillió forintot kölcsönzőit ki a •lábodi takarékszövetkezet

A megyében 22 takarékszövetkezet működik. E szövetkezetek nagyon népszerűek a falusi emberek körében. Lábodon például rövid idő alatt 280 tagja lett. A szövetkezet célja a tagok megtakarított pénzének összegyűjtése és kölcsönkép- pen való kiadása. A betétek után 5 százalék kamatot fizet, a kölcsönök után 10 százalékot kér a takarékszövetkezet. Betétállományának összege 321 ezer forilA. Fennállása óta —

1958-tól — 520 ezer forintot kölcsönzött ki. Jelenleg 157 ezer forintjuk van kölcsönben. Főleg házépítéshez, mosógép-, motorkerékpár- és bútorvásárláshoz segítette hozzá tagjait a

Anélkül, hogy az eredményeket kisebbítem akarnánk, szólnunk kell arról is, hogy egynémely helyen öncélúságot és olyan nehézséget látnak a pártoktatásban, amelynek legyűrésére gyengének érzik magukat. Néhol megszervezték ugyan a tanfolyamot, de utána már alig tettek valamit. Ez az oka annak, hogy helyenként a pártoktatásra jelentkezettek egy része nem jár ei a foglalkozásokra.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a vezető tisztségeket betöltő elvtársak közül némelyek nem mutatnak példát. Nem vitatjuk, hogy a tanulás több-kevesebb

s ez alól nem kivételek azok sem, akik már valamelyest járatosak a marxizmusban. De mert a fejlődés mind több követelményt állít elénk, a falusi vezetőknek is gyarapítaniuk kell tudásukat, erősiteniük elvi szilárdságukat. Nem lehetne azt állítani, hogy a kaposvöl- gyi községek tanácselnökei, titkárai már eleget tudnak, mégis velük esett meg, hogy jóformán készületlenül mentek el a Nagyberkiben tartott foglalkozásokra — akadt, aki el sem ment, mint pl. a kapospu- lai Kovács Ernő elvtárs —, a így természetesen szó sem lehetett vitáról. Nyilvánvaló, a járási pártbizottság nem nézheti ezt tétlenül, s a községi vezető kommunistáktól sem tűri meg a fegyelmezetlenséget.

Mindez arra is figyelmezteti

a járási pártbizottságot, hogy a szervezésben elért eredmények beteljesülése céljából az eddiginél nagyobb gondot fordítson az ellenőrzésre. Erre megvan a lehetőség, hiszen az ellenőrző bizottságot kellő időben létrehozták. Az ellenőrző munkával megbízottaknak az eddiginél felelősségteljesebben kell feladatukat ellátni. Annál is inkább, mivel a pártbizottság vezetői és munkatársai a legjobb akaratuk ellenére sem juthatnak él mindenhova. Az ellenőrzés feladata természetesen nem merülhet ki annak megállapításában, hogy hányán vesznek részt a foglalkozáson — bár ez is fontos —, segíteniük kell a propagandistáknak a felkészülésben, a vitavezetés helyes módszerének kialakításában, az elvi tévedések, a vitás kérdések tisztázásában is.

A pártszervezetek vezetői tartsanak kapcsolatot a propagandistákkal, kísérjék figyelemmel a hallgatók előmenetelét, segítsenek problémáik megoldásában. Nyílt, baráti eszmecserére van szükség a foglalkozásokon, olyan légkörre, amelyben az úgynevezett kényes kérdéseket is bátran elmondhatják a hallgatók, s az esetleges téves nézetekért sem rónak vagy szégyenítenek meg senkit.

lés ülésszakát. (MTI)

lábodi takarékszövetkezet.

nehézséggel, lemondással jár,

Hol Tan már az 500 méter?

Ismerkedés egy több figyelmet érdemlő üzemággal

Varga József

szerint sem, s hozzáteszi, hogy ő csak jutalommal ismerheti el a kékfestő munkáját. Hatásköréből nem futja arra, hogy a körülményeken változAZ ADY ENDRE UTCÁBAN

egy kopott kapualjra mutat kísérőm, és azt mondja: — Ez, az! — Néhány régi lakástól körülvéve, az udvar közepén hullámos tetejű, romos külsejű, sötét épület áll. Ügy kell szinte bebújni a 25 wattos égővel megvilágított üzembe, a sűrű festékkel telt rideg kőkádak közé. Az egyik sarokban festőlegény motoszkál a suhogósra keményített molinók között. Valahonnan egy hatalmas szál munkás bukkan elő, és azt mondja kifakadva: — Nekem kell itt fát vágni, tüzet rakni, szántani, gépet javítani..; A legjobb lesz, ha itt hagyom az egészet, elmegyek vízvezeték- szerelőnek. Ilyen elmaradott körülmények között nem lehet a tervet teljesíteni. j.

A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat új igazgatója — mert az ő kékfestő üzemükben vagyunk — e szavak hallatán egy kissé meglepődik. Az utcán, igaz, úgy tájékoztatott, hogy Csondor István a kékfestő üzem vezetője szókimondó ember, megköveteli, ami a termeléshez szükséges, de arany keze van, és lelkiismerete határtalan. Megérdemelten tulajdonosa a kiváló dolgozó-címnek,

AZ IGAZGATÓ eleinte igyekszik elütni Csondor mérgét azzal, líogy »beszéljünk most másról«, ám a művezető nincs viccelődő kedvében. Ösz- szeráncolt homlokáról látni, hogy minden szavát komolynak szánta. Valóban, könnyebb volna nem beszélni arról, amit elmondott. Hálásabb dolog lenne a kékfestő csínjáról-bín- járól írni. Mert érdekes ez a munka. Különösen a falusi asz- szonyok számára, akik itt megláthatnák, hogyan festik az általuk oly kedvelt vagy 15 féle mintájú molinót. Jellemző, hogy a kereskedelem átvesz belőle bármennyit. Az üzem raktámokánál itt a legfrissebb adat a nemesvidi bolt megrendeléséről. Ez a község novemberben 210 méter festett molinót vitt el, de a napokban már ismét itt voltak újabbért. De említhetném Somogyszentpált vagy akármelyik más községet is. A raktáros lemondóan ejti az asztalra ceruzáját, és fájó szívvel mondja:

— Szállíthattunk volna már külföldre is, de... — s itt körülnéz a penészes, düledező gerendákon — ilyen üzemben nem lehet exportra termelni...

— ... A külföldnek? örülünk, hogy a belföldet nagyjából elláthatjuk — toldja meg Csondor —, hiszen mindössze

három ilyen üzemecske van az országban.

És közülük az egyik ilyen.

CSONDOR itt lakik az udvarban. Azt tartja, hogy a terv az törvény, ö nem akar oda állni igazgatója elé év végén azzal, hogy »igazgató eivtárs, a tervet nem sikerült teljesíteni«. Mit szólnának ehhez a többi részleg dolgozói, akik általában rendre túlteljesítik tervüket? Éppen ebből a nagyon kelendő áruból legyen lemaradás? Azt nem! Inkább felkel hajnalban, befűt és..; Igen, amikor már mindenki elment, Csondor festett ruhákat tereget a szárítóra, amelyet egy erősebb szél könnyen elvihet. Megpróbálja ötödmagával megfesteni a 63 ezer méter ruhát abban az üzemfélében, amelyet valamikor 500 méter megfestésére építettek. Amelynek nemcsak épületei alkalmatlanok a termelésre, hanem ahol a megnövekedett követelmények ellenére szinte semmit se emelkedett a műszaki színvonal.

Járjuk az inkább patkányfészeknek, mint üzemnek beillő lyukakat. Az egyikben most pofozták helyre a nemrég leszakadt, életveszélyes gerendát, de hát megoldás ez? Lehetőséget teremtettünk ezzel a többtermeléshez? Nem! Az igazgató

tasson.

Ezzel csak némileg lehet egyetérteni, mert a műszaki színvonalat a vállalaton belül is lehet és kell is fejleszteni: Am abban igaza van, hogy új környezetet nem teremthet a kékfestőnek, különösen, ha a városi tanács — amelynek vállalata a Mértékutáni és Vegyesruházati — nem ad kellő segítséget.

Az igazgató szerint volna mód arra, hogy a MÉH Vállalattal megcseréljen a kékfestő. A rongynak, papírnak, ócskavasnak jól megfelelne a festő, a szárító vagy a raktár. A kékfestőnek pedig a tágas, egészségesebb épület, ahol most a MÉH tanyázik.

Ezt itt, a széltől döngetett, düledező szárító előtt, a kályha nélküli festődében a vaksi világítás mellett lehet igazán megérteni. A munkások bíznak abban, hogy ezt az elfelejtett romos üzemet egyszer észreveszik. Azért is, mert — ahogy mondják — a molinófestésben van fantázia.

AZ ELMÚLT 15 ÉV ALATT

nagy gyakorlatot szereztünk abban, hogy a régi kis kócerá- jokból modem üzemeket varázsoljunk. Itt sem vallunk szégyent, ha akarjuk... S akkor a most rideg és rosszul megvilágított festőkádak között is lehet exportról álmodni.

Szegedi Nándor