Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Péntek, 1960. december &

Folytatta tanácskozását az országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról.)

városi élet azért is csábítja a

fiatalokat, mert ott könnyebben megtalálják a fejlettebb technikát, a kulturáltabb élet- körülményeket, s ráadásul rendszeresebb a jövedelmük is, mint a termelőszövetkezetek egy részében. Azokból a termelőszövetkezetekből azonban, ahol rendszeresen fizetnek előleget — és ezek száma egyre több —, ahol gondoskodtak a fiatalok megfelelő művelődéséről, sportolási lehetőségeiről, ahol a fiatalokat egyenjogú tagnak tartják, és ahol meghonosították a korszerű termelési eljárásokat, nem vágyódnak el a fiatalok, hanem otthon maradtak a faluban. Sok ilyen szövetkezeti községünk van már, és még több lesz.

Az elvándorolt fiatalok pedig mind nagyobb számban térnek vissza a falvakba a megszokott munkájukhoz.

Termelőszövetkezeteink — folytatta a miniszter ■— most

készülnek a zárszámadásra.

F' -rtiul. hogy azonos adott- s kkal rendelkező termelő- szövetkezetek jövedelme között nagy a különbség. Ennek csak az a magyarázata,, hogy a jobb eredményt elérők egész évben a jó gazda gondosságával dolgoztak. Amikor a termelőszövetkezetek eredményeiről beszélünk, sokan csupán a tagok között kiosztott jövedelemre gondolnak. Mindjárt hozzátenném ehhez, hogy

a tiszta vagyon növelése legalább olyan fontos a termelőszövetkezetek életében, mint a kiosztott jövedelem,

A tavaly alakult szövetkezetek 2,4 milliárd forinttal gyarapították tiszta vagyonukat, s ezt az idén tovább növelték. Általános szabály, hogy az erős gazdasági alapokkal rendelkező szövetkezet többet oszthat, mint az, ahol a szövetkezeti közös vagyon még nincs kialakulva. De hogyan és mikor alakulhat ki olyan szövetkezetben, ahol már az első év végén a jövedelem nagyarányú kiosztására törekszenek. Az ilyen helyeken lassabban szilárdulnak meg azok a közös alapok, amelyek pedig a későbbi évek nagyobb bevételeit biztosítanák. Szabadjon itt a barcsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet első zárszámadására hivatkoznom. Tizenegy évig voltam ott elnök. Az első év végén tizenöt forintot osztottunk egy munkaegységre, pedig oszthattunk volna többet is. A második év végén sem nagyon erőltettük meg magunkat, mikor az osztozkodásra került sor, pedig akkor már huszonöt darab sertés jutott a közösben családonként. A nagy sertésállománynak biztosítottuk a takarmányt, s a gazdaság fejlődése aztán lehetőséget adott, hogy a harmadik év végén már kialakulhasson az ötven forintos munkaegység-érték, s ez tartós is maradt.

Már a nagyarányú fejlesztés előtt is több száz jó szövetkezet volt az országban, azóta pedig tovább emelkedett számuk. A jól működő szövetkezetek tagsága nem úgy gondolkodott, hogy a belépés puszta tényétől egy csapásra megjavul az életük.

Élni tudtak a nagyüzemben rejlő lehetőségekkel, megfogták a dolog végét, a családtagok is kivették részüket a munkából,

s így a tagság megszokta és megszerette a közös munkát, magáénak érezte a közös gazdálkodást.

volt abban, hogy termelőszövetkezeteink az idén politikailag, szervezetileg, gazdaságilag egyaránt sokat erősödtek.

Ezek:

A termelőszövetkezeti parasztság túlnyomó többségének áldozatkész munkája és egyre erősödő bizalma a szocialista nagyüzemek iránt;

dolgozó társadalmunk minden rétegének, különösen a munkásosztálynak sokoldalú segítsége, s az a tény, hogy a termelőszövetkezetek erősítése valóban társadalmi üggyé vált. Történelmünkben még soha nem fordult elő, hogy a társadalom ilyen nagyarányú segítséget adott volna a mező- gazdasági termelés emeléséhez;

a termelőszövetkezeteknek nyújtott nagyarányú, helyes elveken alapuló állami támogatás.

Szeretném felhasználni az országgyűlés fórumát, hogy dolgozó parasztságunk nevében köszönetét mondjak mindazoknak, akik a mezőgazdaság átszervezésének nagy munkájából odaadóan kivették részüket.

Méltatta az állami gazdaságok eredményeit és azt a segítséget, amelyet a termelő- szövetkezeteknek nyújtottak. Az állami gazdaságok — hangsúlyozta — ma már szilárd bázisai szocialista mezőgazdaságunknak, magas terméshozamaikkal példát mutatnak: búzából 14 mázsát, kukoricából 20 mázsát, burgonyából 80 mázsát, cukorrépából 160 mázsát takarítottak be holdanként. Az egy tehénre jutó tejhozam pedig 3300 liter, vagyis ötven száHatalmas arányú beruházások a mezőgazdaság fejlesztésére

A beruházásokról á többi között elmondotta, hogy az állam az elmúlt két évben több anyagi segítséget adott a közös gazdaságok kialakításához, mint bármikor azelőtt. Az erdészeti és vízügyi beruházásokon kívül tavaly és az idén kereken 11,5 milliárd forint bei'uházást kapott a mezőgazdaság. Ennek az összegnek csaknem felét, közvetlenül szövetkezeti beruházásokra fordítottuk, de a mezőgazdaság állami szektoraiban eszközölt beruházások — mint például a gépállomásoknak adott gépek — közvetve szintén a termelőszövetkezetek fejlődését segítették.

Két év alatt több mint 16 ezer traktort, kétezer kombájnt, kétezerhárom- száznyolcvan silókombájnt, tizenkétczer-hétszáz pótkocsit és egyéb mezőgazdasági gépet kapott a mezőgazdaság.

A hatalmas arányú beruházás jó elosztására, illetve helyes felhasználásária a Földművelésügyi Minisztérium nem volt kellően felkészülve, így több esetben nem a leggazdaságosabban használta fel a rendelkezésre bocsátott beruházási összeget.

Termelőszövetkezeteinknek

5780 saját traktoruk van. Ebből ^330-at az idén vásároltak. A jövőben is lehetővé tesszük, hogy a szövetkezetek gépeket vásároljanak — elsősorban azok, amelyek már megerősödtek. így a gépvásárlás nem jelent számukra különösebb anyagi megterhelést. A termelőszövetkezetek gépesítés . m-Hett is még jó ideig a gépállomásokra vár a gépi munkák elvégzésének zöme. Gép- állomásaink az utóbbi években derekasan dolgoztak. Növelték az egy traktorra jutó teljesítmény1:. és csökkentették a gépi munkák költségét. Munkájukra kevesebb a panasz, mint korábban volt. Dicsekvésre azon- ‘ ban nincs okunk. A traktorok számának növekedésével nem állt arányban például a traktoros- és a gépészképzés. Így nincs meg''ölelő számú szakmunkásunk. Emiatt több a

gépállás. Növelni fogjuk a képzett traktorosak számát, ugyanakkor arra kérjük őket, hogy a nagy munkák idején éjjel-nappal üzemeltessék a gépeket, a gépi munka holtszezonjában viszont végezzenek más munkát a termelő- szövetkezetekben. Így emelkedne átlagkeresetük is, és még jobban segíthetnék a termelőszövetkezetek munkáját is.

Termelőszövetkezeteink a múlt évben közel hatezer, az idén pedig több mint kilencezer új épületet építettek.

Ezenkívül sokat átalakítottak. Az új és átalakított épületekben a közös állatállomány zömét el tudták helyezni. Az idén már sokkal több helyen használtak az építkezésekhez helyi anyagot, és a drága, műszakilag igényes iftagtárpadlá sós istállók helyett jobban el terjedt az olcsón kivitelezhető szerfás és ehhez hasonló más építkezési módszer. Egy férőhely építési költsége ezzel mintegy 25—30 százalékkal csökkent a tavalyihoz képest. Ezt a költségszintet is tovább lehet csökkenteni, ha még inkább felhasználják a gyakorlati szakemberek jó kezdeményezéseit. Az elmúlt két évben a szövetkezetek több mint egy milliárd forint saját erővel járultak hozzá a közös gazdaságok beruházásaihoz. A tavalyi és idei eredmények arra figyelmeztetnek, hogy helyesebb beruházási politikával, a rendelkezésre álló anyagi eszközök átgondoltabb felhasználásával még többet lehetett volna építeni. Joggal panasz kodnak szövetkezeteink, hogy — miközben az egyszerű, olcsóbb kivitelezésű építkezéseket ajánljuk számukra — érvényben levő rendelkezéseink nem egy esetben még mindig a drágább beruházásokhoz szorítják őket. Beruházáspolitikánknak tehát olyan irányt kell szabni, hogy az adott anyagi lehetőségeket még gazdaságosabban kihasználhassuk, Losonczi Pál ezután összefoglalta azokat a tényezőket, amelyeknek döntő szerepük

zalékkal magasabb az országos átlagnál. Legfontosabb feladatuk a munkatermelékenység emelése és a költségek nagyobb arányú csökkentése.

Rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaság átszervezésével új feladatok hárulnak a Földművelésügyi Minisztériumra is. A minisztériumnak éppúgy, mint a tanácsok mezőgazdasági osztályainak és a mezőgazdaság irányításában részt vevő többi szervnek tovább kell javítaniuk munkájukat, ki kell alakítaniuk a nagyüzemek irányításához szükséges új munkastílust. Az eddiginél szorosabbá kell tenni a termelést és a felvásárlást irányító szervek közötti kapcsolatot.

Üj mezőgazdaságot kell kialakítani: formájában is,

tartalmában is szocialista mezőgazdaságot.

A feladatok nagyok, azonban ha helyesen hasznosítjuk a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket, akkor meggyorsul a hozamok növekedése a termelés minden ágában; akkor parasztságunk a termelőszövetkezetekben megtalálja számítását, mert többet termel, és nagyobb lesz jövedelme is.

Alapvető feladataink közé tartozik a növénytermelés fejlesztése, illetve a talaj táperejének növelése. El kell terjeszteni a nagyobb hozamú fajtákat főleg a kenyérgabonánál, a kukoricánál, a baromfinál és a sertésnél. Ha eredményesebben védekezünk a növényi és rovarkártevők ellen, évente több milliárd értékű többletterményhez juthatunk. A kukoricatermelésben a vetésterület további növelésén kívül a többi között az öntözés kiterjesztésével biztosíthatjuk a termésátlagok fokozását. Máris szép eredményeket értek el legjobb állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink: harminc mázsás kukoricatermést takarítottak be ka- tasztrális holdanként. A megtermelt takarmányt gazdaságosabban kell felhasználnunk, hogy növelhessük az állattenyésztés hozamait. A nagyüzemek kialakításával lehetőség nyílik arra is, hogy egyes növényeket ott termeljünk, ahol azok a leggazdaságosabban, a legnagyobb termést adják. A szakosítás lehetővé teszi a gépek jobb kihasználását, a termelékenység további növelését.

Pártunk VII. kongresszusa — mondotta végül — egy évvel ezelőtt fogadta el második ötéves tervünk irányelveit, amely megszabta a mezőgazdaság előtt álló feladatokat is. A mezőgazdasági termelés 30 —32 százalékos növelése nem kis feladat, de a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való áttéréssel meg is teszünk mindent teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért.

Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja el. (Nagy taps.)

Ezután Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra:

Fehér Lajos beszéde

Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszternek a mezőgazdaság helyzetéről adott tájékoztató jelentését helyesli, azt a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadja, és a tisztelt ország "’’ülésnek elfogadásra ajánlja.

A tájékoztató jelentésnek ahhoz a részéhez, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésének tervezett, küszöbönálló befejezését érintette, kiegészítésként hozzáfűzte:

— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága — figyelembe véve az ország politikai és gazdasági helyzetét, a termelőszövetkezeti mozgalom eddigi eredményeit — számolva az átmeneti nehézségekkel is —

lehetségesnek és szükségesnek tartja, hogy a tói folyamán végigvigyük a magyar faluban tíz évvel ezelőtt elkezdett forradalmi nagy átalakulást: lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését,

— Lehetővé teszi e lépés sikeres megtételét mindenekelőtt a termelőszövetkezeti mozgalomnak gz utóbbi két esztendőben végbement örvendetes fejlődése, túlsúlyra jutása és általános megszilárdulása. Ennek alapján tovább erősödött a népi hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a Magyar Népköztársaság!

— Lehetővé tette és teszi a falun folyó átalakulás meggyorsulását, úgyszintén a befejezést a népgazdaság egészében tapasztalt fejlődés, amely szintén gyorsabb a tervezettnél. A hároméves terv során a szocialista ipar termelésének növekedése 1957-hez viszonyítva a tervezett 22 százalék helyett az idei év végére előreláthatóan negyven százalék lesz. A falu sikeres átalakításának igen fontos feltétele volt eddig is, hogy szocialista iparunk magas fokot ért el, s en nek alapján munkásosztályunk a korábbinál hathatósabb segítséget tud adni a szocialista gazdálkodás útjára lépett dolgozó parasztságnak. Nemcsak anyagi eszközökkel, gépekkel, műtrágyával, építőanyaggal, hanem elsősorban politikai tekintetben is.

Elismerőleg szólt arról az ezer és ezer üzemi munkásról, aki a szocialista öntudattól és

lelkesedéstől hajtva — a szövetkezeti parasztok, traktorosok, pedagógusok, agronómu- sok mellett — részt vett a falusi agitációban, a dolgozó parasztokkal folyó beszélgetésekben, és segített nekik kételyeik leküzdésében, bátorította őket elhatározásuk meghozatalában. Abban* hogy bátran lépjenek a haladás történelmi leg teljesen megérett útjára, a szocializmus széles országútjára: egyesítsék a paraszti földeket szocialista típusú gazdaságokba, amelyekben az egyéni és közös érdekeket összeegyeztetve, saját maguk öntudatos szövetkezeti gazdákká válva, szorgalmas munkával, a gépek, a tudomány segítségével lépésről lépésre, de nem is olyan sok idő múlva, a korábbinál ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb terméshozamokat érhetnek el — önmaguk és az ország javára.

Fehér Lajos ezután kifejtette:

A falu átalakulásának sikeres befejezése nemcsak lehetséges, hanem szükséges is.

Szükséges, és érdeke ez a munkásosztálynak, minde’vk- előtt politikai meggondolásból. A szocialista mezőgazda iág megteremtése egyet jelent a szocializmus alapjainak lerakásával, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom megvalósításával, a szocializmus ügyének győzelemre jutásával országunkban, amelyekért a magvar munkásosztály, s népünk legjobbjai oly sokat küzdöttek és vérüket hullatták.

De szükségszerű a szocialista mezőgazdaság megteremtése a munkásosztály és egész népünk számára gazdasági okokból is.

Iparunk termelése a felszaba dulás óta több mint 3,5-szörö- sére nőtt. A mezőgazdasági termelés növekedése összehas >n- líthatatlanul lassúbb. Ugyanakkor — mint köztudomású — a mezőgazdaság termel vényeivel szemben az igények megnőttek, sőt egyre jobban nőnek, mindenekelőtt a következő okok miatt: A forradalmi munkás-Daraszt kormány intézkedéseire 1957-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 14—16 százalékkal, utána a hároméves terv során további 9,5 százalékkal emelkedett. Megnőtt a parasztság reáliövedel- me is. Mindezek nyomán a lakosság összfogyasztása három

év alatt húsz százalékkal lett magasabb, elsősorban élelmiszerekből. Továbbá az ipar nyersanyagszükségleteinek jelentős részét a • mezőgazdaság adja. Megnőttek az exportfeladatok is: exportunk kerek egy negyede mezőgazdasági eredetű. A tőkéspiacon az iparnak szükséges nyersanyagot nagyobb részt mezőgazdasági cikkek kiviteléből származó devizár^ szerezzük be.

De szükséges a szocialista átszervezés sikeres végig- vitele a falu szempontjából is.

Ez érdeke az egész parasztságnak. Érdeke mindenekelőtt a parasztság nagy többségét - jelentő termelőszövetkezeti parasztságnak, amely feltétlenül amellett van, hogy menjünk tovább előre, és tegyük teljessé! az ügyet. S számol a továbbfejlesztéssel az egyéni parasztság is. Egy részük, az öntudatosabb, olyasformán gondolkozik manapság:

»Ha az egész ország szövetkezeti ország lesz, lehetetlen, hogy éppen a mi falunk maradjon ki.«

Másik része — a kistulajdonhoz, a régihez görcsösebben ragaszkodók — még azt a hitet táplálja és melengeti önmagában: hátha kaphat még »egyévi haladékot«. De megmondjuk neki is — mint testvérünknek — nyíltan és őszintén: ez nem segítene sem saját magán, sem az országon.

— Nem segítene rajta, mert

ő és a hozzája hasonlóan gondolkozó még egyénileg dolgozó parasztok nagy része — számolva azzal, hogy a szervezés egyszer mégiscsak eléri az ő községüket is — ma már jóval kevesebbet vagy egyáltalán nem ruház be gazdaságába, s egyre csökken az árutermelése, épnen a népgazdaság részére legfontosabb cikkekből. Ezzel kárt okoz elsősorban önmagának, mert ahogyan csökken árutermelése, annak arányában természetesen kisebb a bevétele és alacsonyabb az életszínvonala is. *

— De kárt okoz ezzel a munkás-paraszt államnak is, mert az ország szántóterületének ma még csaknem egynegyedén gazdálkodó egvéni parasztgazdaságoktól a néogazdaság ma már korántsem kao.ia meg azt az él*lmiszermennv’*'-g~*.

nversaovagf»t. amelyet a társadalomnak, az iparnak meg

kellene kapnia, és feltétlenül szüksége lenne ró.

— Így például egy katasztrá- lis hold kenyérgabona vetésterületről adógabona, cséplőrész, szerződés és szabadfelvásárlás formájában a termelőszövetkezetek az idén 372 kilogramm gabonát adtak az országnak, az egyénileg gazdálkodók pe- dik csak 136 kilogrammot. Ezen belül szerződéses és szabad gabonából a termelőszövetkezetek 129 kilogrammot, az egyéniek meg igen gyakran túlhajtott tartalékolás miatt — ennek még tizedré- szét sem, csupán 10.4 kilogrammot országos átlagban. Képviselőtársaim tucatszámra tudnának felsorolni saját megyéjükből olyan egyéni községeket, ahol kenyérliszt, kenyér- és péksütemény formájában többszöröse fogy el annak, minit amennyi szerződéses és szabadgabonát a termelők az államnak eladtak.

Nyilván ez tarthatatlan. Ügyszintén az is, hogy amikor jelenleg a tanácsi szektor sertésállományának kereken negyven százaléka az egyéni gazdaságok és kisállattartók kezén van, a jövő évre eddig leszerződött 514 000 darab hízott sertésből mindössze 31 000 jut rájuk. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti közös gazdaságok a háztáji gazdaságokkal együt‘, amelyekben a tanácsi szektor sertésállományának hatvan százaléka van — lekötöttek 480 000 darab sertést, az összes szerződéskötés 94 százalékát.

Nem akarok megsérteni senkit, de az ilyen csökkent árutermelést folytató, vagy ma már csupán családi szükségletre termelő, nem egy esetben spekuláló egyéni parasztgazdaságot joggal lehet elmarasztalni,

joggal lehet azt mondani, hogy ebből a szempontból rosszabb a pillanatnyilag legrosszabban gazdálkodó tsz-nél is, mert az utóbbi mégiscsak ad árut, mégpedig növekvő mértékben az országnak.

Természetesen ez áz állapot nem tartható fenn sokáig. Ez nem lenne egészséges sem az ország, sem a parasztember szempontjából.

Ezért nyiltan és becsületesen megmondjuk az egyénileg dolgozó parasztoknak, testvéreinknek és szövetségeseinknek: sem a

népgazdaság, sem önmaguk szempontjából nincs tovább értelme és jövője a céltalan egyhelyben topo- g ásnak.

Ehelyett bátran tegyék meg ők is — sok-sok máshoz hasonlóan — a következő lépést, s családjukkal együtt csatlakozzanak az immár igen népessé vált »nagyobbik családhoz«, a több mint 800 000 tagot számláló szövetkezeti parasztság hatalmas táborához!

— Tisztelt képviselőtársaim!

— Mostanában gyakran hallani részben az üzemekben, részben azon kívül, munkások és az ügy iránt egyébként lelkesedő dolgozók részéről olyan aggodalmaskodó hangokat, hogy »Megint a munkásoknak kell áldozatot hozniuk«, »a termelőszövetkezeti szervezés a munkások zsebére megy!«. Mások jóhiszeműen s részben tá- jékqzatlanságból azt teszik hozzá: »Azért vannak problémáink az ellátásban, mert gyorsabban fejlesztettük a termelőszövetkezeteket«, vagv »Az állam nem tudja gépekkel és műtrágyával ellátni a tsz- eket, ezért csökken a mezőgazdaság terméshozama«. Másrészről vannak pánikba esette1’, sőt pánikkeltők is, akik viszont úgy tódítják meg: »A tsz-eknek mindene megrohad, csőd előtt áll a mezőgazdaság ...«

— Az igazság az, hogy a mezőgazdaságban végbement és végbemenő nagy változások valóban kihatnak az egész népgazdaságra. A tsz-moznalom- nak a vártnál nagyobb, örvendetes fejlődése szükségessé tette menetközben a beruházások bizonyos átcsoportosítását, illetve terven felül igen nagy

(Folytaíás a 3. oldalon.)