Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

Vasárnap, 1960. december 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP „cltta Hareali Qlmtiáziiunt Döcuiqas (Ufmqia” — Kedves diák­társaink, megkezd­jük adásunkat — köszönti az iskola fiataljait minden hétfőn és csütörtö­kön a bemondó, Rahóty Pál. S a ta­nulók osztályukban maradnak, figyelik »•rádiójuk« műso­rát, a híreket, az iskola életének ese­ményeit, a filmis- mertetéseket és a sporttudósításokat. Szaporán peregnek a műsorszámok, s néha hangos kaca­gás hallatszik ki ‘a folyosóra. Mert akárcsak az igazi rádiónál, itt is el­Dudás Eva a legfrissebb kulturális eseményekről diktál tudósítást Ősz Ágnesnek. Halló, JX'ST? Néhány sporthírre van szükségünk... hangzik néhány »baki«. A legsike­resebb Zóka Zsuzsa nevéhez fűződik: XXIII. János pápa helyett XXIII. szá­zad pápát mondott A Hangos Újság egyébként a KISZ- alapszervezet irá­nyítása alatt áll. Céljuk az, hogy a fiatalok megismer­jék az időszerű kül- és belpolitikai ese­ményeket hozzá tudj ainak szóim a politikai kérdések-' hez. Képeinken né­hány részletet köz­lünk a Hangos Új­ság műsorának megszületéséről és az adásról. Megkezdődik az adás. Zóka Zsuzsa és Rahóty Pál köszönti a hallgatókat. R. H. Ahadnak még köztünk »sanda mészárosok«, akik akkor boldogok, ha minél több bosszúságot törhetnek embertársaik orra alá azzal, hogy a bizonytalanság érzé­sének magvait hintik el A bajkeverés, a félrevezetés bajnokai ők, akik folyton azon törik a fejüket, hogyan zavarhatnák meg az embe­rek. tudatát, gondolkodását. S nem is akárhogyan teszik ezt. Módszereik igen változa­tosak, fondorlatosak. Céljuk szembeállítani az embereket a népi állam­mal. A közelmúltban például bogarat dugtak az emberek fülébe mondván, bevezetik a zsírdézsmát. Céljuk világos: rávenni a parasztokat, hogy vagdossák le a disznókat. Megpróbálkoznak mással is, különösen a hiszékenyek, a hazudozások befogadására könnyen hajlamosak köré­ben. Hallani a forint leérté­keléséről szóló ál-híreket is. Az egyik faluban meg való­ságos sóvásárási láz kezdő­dött ugyancsak a »jól érte­sültek^, a »mindent tudók* ösztönzésére. De hát kik azok, akik hi­vatásból űzik a félreveze­tést, a becsapást, a lelki ter­rort? Enyhén szólva nem be­csületes emberek. A sötétben dolgoznak, mint a patká­nyok, félnek a világosságtól, mert úgy egyszerre leple- ződnének, és senki sem adna hitelt szavuknak. A képzet­len, elmaradott emberekre építenek. S mivel a világos­ság, az értelem a legnagyobb ellenségük, a védekezés leg­jobb módja, ha a becsületes emberek lévten-nyomon le­leplezik e becstelen bajkeve­rőiket, ha nem hagynak ne­kik időt és módot a lelki rombolásra X. 3. MEQÉRTÖ SZÍVVEL Egy édesanyával beszélgettem, s szavai mélyen rögződtek em­lékezetemben. Nem azért, mintha új, ismeretlen dolgo­kat mondott volna. De olyan nyíltan, őszintén tárta fel tár­sadalmunk egy igen kicsi, mégis mélyen gyökerező visz- szásságát, ahogy még senkitől se halottam. Az asszony fiatal még, de fáradtnak látszik, szo­morú. Három gyermeke van, az egyik óvodás, a másik ket­tőt kora reggel bölcsődébe hordja, munka előtt. Nemrég megállított az utcán, s megpró­bálom most hitelesen tolmá­csolni panaszát: — Két életcélom van, higgye el: a munka és a család. Oly jó gyermekeimért élni. Ra- ^ jongok értük, s biztató jövő­jük mindig megerősít. És dol- i gczom. Nyolc órát naponta, | igazán mondom, jószívvel, * minden igyekezetemmel. Este | vár otthon a szennyes, a vacso­• rafőzés, a takarítás, a nevelés. * Nem mondok újat magának, tudom, csak szeretném, ha el­hinné, hogy nem tudnám és nem is akarom különválaszta­ni a kettőt vagy elhagyni mun­kahelyemet. Valahogy hozzá­tartozik az életemhez, úgy, mint a gyermekeim. S a pénz is kell, mit tagadjam. Elég nagy a család. Csak ne bete­geskednének annyit! De az egyik megkezdi, folytatja a másik... Sokat hiányzóm emiatt az üzemből. Igen, hiányzóm! De hát mit tehet­nék? Nincs, aki ápolja otthon a gyerekeket. Én nem vagyok kommunista, meg nem is na­gyon politizálok. Megvallom, t mégis jó érzéssel gondolok ar­♦ ra, hogy a törvény is nekem kedvez. Táppénzt kapok, ott ülhetek Lacikám ágyacskája szélén, s ha ránézek, ha mesé­lek neki, úgy érzem, a szemem­mel, a simogatásommal is gyó- gyítgatom őt... Nem szól ne­kem senki, nem méltatlanko­dik hiányzásomért. Mégis. Nem tudnám megmagyarázni, no- gyan, de látom munkatársaim szeméből, érzem hangjukból, viselkedésükből, hogy nehez­telnek rám. Már félek előre, amikor be kell mennem, mert tudom, sugdolóznak a hátam mögött. Vissza is mondták egyszer, hogy távollétemben arról beszéltek: lógós vagyok, meg hogy miért foglalom el más elől a helyet, ha egyszer mindig otthon maradok. Ugye, megérti, milyen rosszul eshet ez nekem. Nekem, aki a lelke- met is kiteszem, s többet alig­ha tehetnék, hisz minden per­cem foglalt... — Sokszor már arra gondol­tam: lemondok az állásomról. De hát nem tehetem. Hiányoz­na nekem s gyermekeimnek is. Maga nem is hiszi, képtelenség elviselni azokat a gúnyos meg­vető tekinteteket. Mintha bű­nös lennék, mintha megvetés járna azért, hogy három gyer­meket nevelek. S a törvény hiába véd engem, megöl a lég­kör, a rettegés, mert ezzel ágyaznak körül, s én futni sze­retnék ... — Persze, hát igen, volta­képpen megértem őket. Mun­ka akkor is van, ha beteg a Lacikám, s az én feladatom másra vár. Tudom, hogy ezért van minden, ezért sugdolóznak a hátam mögött, ezért mond­ják kajánkodva, hogy »hát mégis bejöttél, szívem?«, ezért érzem, hogy az első adandó al­Huszonnyolc főiskolás jön népművelési munkára Somogy falvaiba A Művelődésügyi Miniszté­rium Közművelődési Főosztá­lya és a KISZ KB az év elején csaknem 200 felsőbb évfolyam­ra járó egyetemi és főiskolai hallgatót küldött a termelő- szövetkezetekbe kísérletképpen azzal a céllal, hogy a különbö­ző szakos hallgatók megismer­kedjenek az átalakulóban lévő falvak kulturális problémáival, a népművelési tennivalókkal. A múlt tanévben Baranya, Hajdú, Fejér, Pest és Szolnok megyébe látogattak el az egye­temisták. A jó tapasztalatok arra indí­tották a Közművelődési Főosz­tályt és a KISZ Központi Bi­zottságát, hogy ebben a tanév­VALÓDI MEGERŐSÍTÉST A Kaposvári Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán kevés a munkaerő. Az itt dolgozók túlterhelése miatt az a veszély fenyeget, hogy nem tudják tö­kéletesen ellátni feladatukat. Karácsonyra hasznos ajándék EGY SZÉP KÍNAI TÖLTŐTOLL! Kapható: Parker-rendszerrel működő, 12 karátos aranyheggyel, 140, 150, 185 és 215 Ft-os áron a papír- és írószerboltokban és az állami áruházakban. (5875) Ez a nehézség különösen az utóbbi két évben merült fel, amikor a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesedett. A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében egyéves időtartamra megerősítették az osztályt két dolgozóval. Lássuk, mit segítenek. Egyikük, Király Lajos, aki a Mezőgazdasági Technikum tanára volt, alig foglalta el új helyét, alig is­merkedett meg az osztály mun­kájával, máris más kötelesség szólította el innen. Elkerült a termelőszövetkezeti elnökkép­ző iskolára tanítani. Kétségte­len, igen hasznos és szükséges ez a munka, de ő nem ezért, hanem a mezőgazdasági osz­tály megerősítése végett került a járási tanácshoz, itt pedig éppen ennek a feladatnak nem tud eleget tenni. Ugyanez a helyzet Pittner Nándor köny­velővel is, őt szintén rendsze­resen igénybe vette a megye a könyvelői tanfolyam előadó­jának. Hát így állunk a megerősí­téssel! Két dolgozó jött, kettőt pedig elvontak a munkától. A papírforma szerint kisebb a mezőgazdasági osztály terhe, a valóságban azonban nagyobb. A termelőszövetkezetekben nem elég a szakképzett ember, a szövetkezeti vezetőket a gya­korlati életben kell tanítani, nevelni, S ki látja el ezt a fal­adatot? A járási mezőgazdasá­gi osztály szakapparátusa. Va­jon miért van ez az arányta­lanság, miért nem valódi tet­tekkel segítik a járási mező- gazdasági osztály igen felelős­ségteljes munkáját?! Nem ezt a »nesze semmi, fogd meg jól« segítséget várják a túlságosan is megfeszített tempóban dol­gozó tanácsi emberek. És még valamit. Félreértés ne essék, tudjuk, hogy helyte­len lenne az államapparátus felduzzasztása. De amikor a mezőgazdasági osztály meg­kapta ezt a két — ezek után ■csak idézőjelben lehet monda­ni — segítséget, két igazgatási előadót és két egészségőrt is kapott a Kaposvári Járási Ta­nács. Egyiket sem kérték. Nem mintha nem tudnának nekik munkát adni — hiszen feladat e munkaterületen is van elég —, de a jelenlegi apparátus még el tudta volna végezni. Egyszóval, nem volt olyan égetően szük­ség a létszámemelésre egyik helyen sem, mint a mezőgazda- sági osztályon, ahonnan már hosszú idő óta hangzik a se­gélykérés. Nem lett volna cél­szerűbb, ha azt a négy nem kért munkaerőt a mezőgazda- sági osztály kapja? A megye legnagyobb járásá­nak tanácsa sürgős intézkedést kór és vár. V. M. ben is lehetővé tegyék az egye­temistáknak a népművelési munka végzését. Most már So­mogyba is érkezik főiskolás brigád, mégpedig hét. Mind­egyik brigád egy orvostanhall­gatóból, jogászból, pedagógus­ból és mezőgazdászból áll. Az első háx-om Pécsről, az utóbbi Keszthelyről érkezik megyénk­be. A huszonnyolc fiatalt a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tálya Igalba, Karúdra, Kutas­ra, Balatonszárszóra, Ádándra, Hollád—Balatonszentgyörgyre és Ordacsehi—Szoilösgyörökre irányítja. Az egyetemek a leg­jobb hallgatóikat választották ki erre a munkára, s előkészí­tő tanfolyamokon vértezik fel őket a legfontosabb tudniva­lókkal. A megyei tanácson és a járási tanácsokon a brigádta­gok előzetes Tájékoztatót kap­nak annak a községnek a mun­kájáról, ahova mennek. A fiatalok tíz napot töltenek a kijelölt falvakban. Ez alatt az idő alatt megismerkednek a község gazdasági, politikai, kulturális helyzetével. Minden fiatal tart egy ismeretterjesz­tő előadást a maga szakterü­letébe vágó kérdésekről. A fő­iskolások szociográfiai adat­gyűjtést is végeznek. A tapasz­talatokról beszámolnak majd a művelődésügyi osztályon, s az általuk elmondottakat magneto­fonszalagra veszik. A hét bri­gád január végén érkezik meg a megyébe, s február elején lát munkához. Jövőre a Kapos­vári Felsőfokú Tanítóképző In­tézet hallgatói is részt vesznek ebben a munkában. A nagyatádi járás népfront-bizottságainak életéből (Tudósítónktól.) A napokban barátsági estet rendezett Lábodon az állami gazdaság kultúrtermében a községi népfront-bizottság és a Hazafias Népfront járási bi­zottsága mellett működő béke­csoport. A barátsági esten fényképkiállításon mutatták be a Japánt ért atomkatasztró­fát. Csaknem 200 főnyi közön­ség hallgatta meg a Japánról szóló előadást, s tekintette meg a Japánról szóló doku­mentumfilmet. * * * A nagyatádi népfront-bizott­ság legutóbbi ülésén a téli terv megvalósításából származó ed­digi eredményeket és az észlelt hibák kijavításának módját tárgyalták meg. Sok szó esett arról, hogy néhány tanácstag nem tesz eleget kötelezettségé­nek, nem jár el rendszeresen a tanácsülésekre. Elhatározták, hogy a bizottsági tagok meglá­togatják a távol maradó ta­nácstagokat, és beszélgetnek velük kötelezettségeikről. * * * András József mérnök, a já­rási békefront tagja a múlt hé­ten külpolitikai tájékoztatót tartott Görgetegen a községi népfront-bizottsági tagok ré­szére. kálómmal megszabadulnának tőlem, persze más indokok alapján .. De hát néni tudná­nak kissé megértőbbek ienni az emberek? Nem ismerik egy édesanya hivatásának súlyát, gondjait, kettős életének ezer­nyi apró mozzanatát...? — Á, kár is beszélni erről, úgysem változtathatunk rajta. Az emberek mindig csak saját nézőpontjukból vizsgálják az életet, s igazán csak akkor ér­tenék meg az édesanyát, ha maguk is gyermeket hordaná­nak szívük alatt, s aztán éjsza­ka is aggódva figyelnék min­den szuss»5>nását .. Lcniöljílás VOlí az asszony hangjában, keserűség, s arra gondoltam, csak a női lélek lehet ilyen érzékeny és reagá­ló a ki nem mondott szavak jelentésére. Vigasztaltam őt, hogy nem marad ez így, hogy a nagy közösség formálódása, alakulása az emberbaráti ér­zés, a szocialista humánum kincseit is kibányássza az em­beri szívekből. De nem tud­tam azt mondani, hogy nincs igaza. Nem, mert eszembe ju­tott sok más édesanya példája. Felötlött a kismamáé, aki fe­nyegető koraszülése előtt azt kérte a boltvezetőtől: engedje, hogy kis széket tegyen a pult mögé, s ha nincs vevő, pihen­jen egy kicsit. A férfi félváll­ról utasította el, s valami olyasmit mondott, hogy legkö­zelebb majd sezlont is kér... Megrendíti az embert, hogy az egyik állami gazdaságban könnyeb munkát kért a nyol­cadik hónapos terhes anya, 3 a növényápolásból — mert az nehéz — a zsákoláshoz irányí­tották. Vagy: a siófoki járás egyik községében egy női pos­tás kézbesítő volt, a többi fér­fi. De azért a nő cipelte váran­dós korában is külterületre a súlyos csomagokat... Aztán hányszor és hányszor találkozunk előítéletekkel. Nézzünk önmagunkba' Hány­szor mondtuk, hogy: »Fiatalasz- szony? Nem vesszük fel! Az biztosan szülni fog, gyereket nevel, táppénzből él, mit kezd­jünk vele?« Sokszor rosszindu­lattal szemléljük a szoptatós anyát, aki fél órával előbb hagyja el munkahelyét, mert kicsinye várja, s a mi törvé­nyeink lehetővé teszik, hogy száguldj on hozzá, babusgassa, s embert neveljen belőle a társadalomnak. Nem alantas, nem utolsó minden gondolat, mely kihú­zónak, lógósnak, henyélőnek minősíti a dolgozó édesanyát? Sokszor vádoljuk őket, hogy egyáltalán miért állnak mun­kába, ha egyszer gyermekeik vannak. S az senkinek sem jut eszébe ilyenkor, hogy a nők­nek is joguk van a munkához, <s nem szórakozásból, nem passzióból állnak a munKapa- dok mellé a gének oldalára...? Sokat töprengtem, mit mond­hatnék, mit javasolhatnék meg­oldásképpen, hogy eltűnjék ez a hátmögötti sugdolózás, hogy a gyermeke betegsége miatt hiányzó édesanyára egyenes tekintetek szegeződjenek, s úgy várják vissza munkahelyé­re, hivatalába, mint aki e na­pokban többet tett a társada­lomért. A törvényt szigorúan megtartjuk, s a munkaerő is hiányzik. Mindkettő igaz. Meg­oldás csak egy lehet, csak egyetlenegy: szerető, megértő szívvel vegyük körül a dolgo­zó édesanyát, segítsük, helyet­te is végezzük el jó szándékkal a munkát, ha a szükség úgy kívánja. Mert ne feledjük so­ha: ezek az édesanyák önma­guk munkájával s gyermekeik­kel adóznak hálásan a társada­lomnak megértő gondoskodá­sáért. .. Já-ori Féla PALYAZAT A Somogyi Néplap Szerkesztősége BELSŐ MUNKATÁRSAT ▼ esz fel. Pályázhat minden érettségizett, főiskolát vagy egyetemet végzett fiatal férfi és nő, aki tehetséget érez magában az újságíráshoz. Jelentkezni lehet december 15-ig személyesen vagy írásban a Somogyi Néplap Szerkesztőségében (Kaposvár, Sztálin út 14.) A pályázó részletes önéletrajzot és egy riportot vagy más, közelmúltban készült írásművét hozza magával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom