Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-23 / 302. szám
Péntek, I960, december 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Készül a leltár Évközben is, de különösen mostanában gyakran hallani a termelőszövetkezetekben ezt a szót: zárszámadás. Nem kell magyarázat ahhoz, hogy mit jelent a tagoknak ez a szó. Benne van, hogy ez lesz egy munkás esztendő összegezése, számadás magukkal és a közösséggel, ki hogy állta meg a helyét, mennyiben tett eleget a ráháruló kötelezettségnek, és mit adott a szövetkezet a népgazdaságnak. Ünnep is a zárszámadás napja, főleg ott, ahol a szorgalom és az igyekezet szép gyümölcsöt érlelt. A jó zárszámadás olyan, mint a tükör, melyben minden szövetkezeti tag látja, mit végeztek, mit tettek az esztendő tizenkét hónapjában. Tizenhárom analfabéta tanfolyam indul a megyében Az 1960—61-es népművelési év tervei között szerepel az analfabéták számának minimumra csökkentése. Főleg a cigánytelepek lakói között van még sok analfabéta. Ezért szorgalmazta a megyei tanács művelődésügyi osztálya az analfabéta tanfolyamok indítását. Eddig tizenhárom tan- folyamot szerveztek a pedagógusok megyénkben, több mint 130 részvevővel. A tabi járásban Kapoly, Karád, Sérsekszöl- lős községben, a barcsi járásban Babócsán, Homokszent- györgyön, Barcson, a marcali járásban Libickozmán, Mar- tonpusztán, a kaposvári járásban Csornán, Mosdóson, Szennán, Zselickisfaludon, a nagyatádi járásban Tarany községben indult tanfolyam. II főiskolai oktatás fejlődése Lettországban Lettország kormánya hitá- rozatot hozott arról, hogy a köztársaság számára új szakmákban műszaki kádereket kell képezni. Az új szakmák közé tartozik a kibernetil'a, a műszálgyártás, az elektronika, a félvezetők, a villamossági gépgyártás. A szakembereket két új főiskolán képezik. 1965-ben a köztársaság felsőoktatási intézményeire kétszer annyi diákot vesznek fel, mint 1959-ben. Lettországban jelenleg több mint 25 000 főiskolás diák tanul. Annak, hogy a zárszámadás valóban hű tükre legyen a gazdálkodásnak, legfőbb követelménye a pontos, reális leltározás. Ez legalább akkora munka, mint maga a zárszámadás elkészítése. Hogyan végzik ezt a felelősségteljes munkát a csurgói Zrínyi Tsz-ben? A leltározás náluk nem akkor kezdődött, amikor a brigádok elindultak az egységekbe, hogy számba vegyenek mindent, hanem jóval előbb. Már hetekkel korábban hozzákezdtek az előkészületekhez. A pártszervezettől és a járási tanácstól kapott legfontosabb szempontra ügyelve — arra tudniillik, hogy minden anyagot a valóságnak megfelelően vegyenek számba, s mindennek tényleges értéke kerüljön a leltárba — beszélte meg a termelőszövetkezet vezetősége és pártszervezete a legfontosabb tennivalókat. Két — öt-öt tagú — leltározó bizottságot jelöltek ki a vezetőségből, az ellenőrző bizottságból és a tagok közül. A kertészetnél kezdték a munkát, és két nap alatt minden a leltározó könyvekbe került. Időmegtakarítás céljából úgy határoztak, hogy az egy- egy helyen található minden tárgyat, terményt följegyeznek, s az álló- és fogyóeszközöket az irodai dolgozók különítik el egymástól. A munkának ‘íz az összehangolása biztosítja, hogy nem lesz kapkodás, nem torlódik össze a tennivaló. A könyvelők — Kunsági Máté Sándor és Hantos János — napi teendőik elvégzése közben rendszeresen meglátogatják a leltározó bizottságokat, és ellenőrzik, megfelelően haladnak-e a munkák. Nemcsak a leltározás befejezésének időpontját határozták meg, hanem közbeeső határidőket is megjelöltek, 'gy nem fordulhat elő, hogy kifutnak az időből, s késve készülnek el. A bizottság egyik egységből a másikba megy. Felírnak mindent, ami vagyona van a termelőszövetkezetnek. Gondosság, lelkiismeretesség jellemzi munkájukat, mert tudják: a pontos leltár a lelke a zárszámadásnak. V. M. A nagybajomi földművesszövetkezet cukrászüzeme a közelmúltban kapott egy 32 ezer forintos hűtőszekrényt. Cukrászdájukban mintegy 15 féle süteményt árusítanak. Kratzli Imre cukrászmester tízféle tartós teasüteményt készít. Süteményei olyan jó minőségűek, hogy exportra is szállítanak belőlük. CSER PÁL: JHiM A két katona a templom pa- lánkját tépte, s megrettenve, alázatos szorgalommal a molnár is. Bencze Vendel, a bolond, a rokkant és a riadozó lány maradt csak tétlen. — Az oroszok, az oroszok — tépelődött hangosan az öreg. — Mindegy. Németek, oroszok, ha ők nem, akkor az urak, de a velág úgy van megfundálva, hogy a szegény nép hátán mindig szántson valaki. Három fiára gondolt, s szemét fátyolosra futotta a könny. — Ugyan, ne szipogj, nem lesz semmi baj! — simogatta Sándor Anna haját. Nem emberevők ük se. — Tudom — emelte fel fejét a lány —, tudom, melletted nem lebet semmi baj. Erős vagy, jó vagy, amikor kicsi voltam, mindig megvédtél engem A Horváth gyerekektől is, amikor a copfomat huzigálták. Emlékszel? Olyan jó lenne örökre veled lenni, mert akkor én soha nem félnék. Én téged igen nagyon, de igen nagyon szeretlek, Sándor. A rokkant elkapta a lány kezét. Hörgő, ugatásszerű nevetés tört fel torkán. — Szép, deli legény vagyok, az már biztos. Fene erős. Na, add a kezed, tapogasd meg az arcom. Érzed? Merő heg, forradás, még a disznónak is szebb pofája van. Ha nappal látod, Iwjcui^ö zi/wh ? (V) eliszonyodsz. Tapogass most erre, itt lenne a lábam, de nincs, nincs lábam. Érted? Valahol a Don-kanyarban kóbor kutyák huzigálják. Bizony, ilyen vagyok én, embertelen formájú, semmire nem való korcs. Ne akarj velem lenni, ne akarj nálam lenni, letört, pudvás gally vagyok, még tűzre is hitvány. Ott a két katona, szaladj azokhoz, ott a molnár, rája csimpaszkodj, többre viszed. Anna ráborult a rokkant mellére, és hangosan sírt. A bolond is sírt, egyre jobban szertefos2Íló álomvilágát siratta. Magában, egyedül akart élni, s egyre többen lesznek körülötte. Nem lesz már saját világa soha. Minek is éljen? Odakúszott a haranglábhoz. A lélekharang kötelén hurkot formált, s nyakára illesztette. Pár pillanatig meredten állt, aztán lábait hirtelen felkapta, s a támasz nélkül maradt nagy test megrándította odafent a harangot. Az érc egyetlenegyet kondult. eleven jajgatás volt ez, kétségbeesett halálsikoly. A máglyát rakó férfiak riadtan ugrottak oda. Kiselek szuronyával vágta le a félig áléit testet. A molnár belérúgott. — Azt akarod, hogy miattad belénk lőjenek, te állat? Dögöltél volna meg tegnap, vagy akaszd föl magad holnap, de most kushass, a hétszentségedet! Pék ellökdöste a mérges embert. — Hagyja, hisz ismeri. Mit tudjuk, mi forog az ilyen szerencsétlenek fejében? Mondom, hogy fasiszta maga! Elhúzták a haranglábtól, egészen a farakásig. Aztán meggyújtották a tüzet. Gyorsan még egy fehér oltárkendőt kötöztek a kerítés oszlopára, s a tűz egyre szélesedő fénykörébe állva, kelet felé fordultak. Kovács Anna a hirtelen kinyílt fényben Papp Sándorra meredt. — Nézel, ugye, nézel? De ne nézz, ne láss, menny innét! Mit sírsz? Nincs szükségem szánakozásra, akkor tedd ezt, ha koldulni látsz! Eriggy, Anna, mert nem jót teszek! A lány karjába kapta Sándor fejét, láztól cserepes ajkát rászorította a csúf arcra, s csókolta, könnyes csókokban fürdette, mint ki ebbe akar belefulladni. — Ne kergess el, maradni akarok, melletted akarok maradni, örökre. Szeretlek, régtől fogva szeretlek, Sándor. Holy ilyen az arcod, számít az? Hogy nincs lábad, számít az? Én szegény vagyok, te is szegény vagy, nekünk nem azt A SZÁMON KÉRT ROMANTIKA — Minden, ami itt elhangzott, nagyon szép és nagyon jó. Csupán egy dolgot hiányolok. Nem látszik meg, hogy fiatalok vannak együtt. Valahogy az az érzésem: felnőttesdit játszunk egy kicsit. Ne akarj unxí mások lenni, mint amik vagyunk: fiatalok — mondotta a megyei KISZ-értekezleten Ra- pai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Ezek hallatára sokak fejében megfordult a gondolat: valóban, miért fontoskodó és komolykodó a KISZ ott is, ahol a felszabadult jókedvre, vidámságra van szükség, miért emlegetik oly sokszor az if júsági mozgalomban 1945 óta tevékenykedő munkás- és parasztfiatalok, hogy akkor érdekesebb volt a SZÍT, az EPOSZ, a MADISZ munkája. Merjünk nevetni Romantika, érdekesség — ezt hiányolják sok helyen a kiszesek. Mert a fiatalok — már az életkori sajátosságoknál fogva — nemcsak dolgozni, tanulni akarnak, hanem szabad idejük jelentős hányadában szórakozni szeretnének. És ezt nem kapják meg a Szövetségtől olyan formában, ahogy kellene. — Emlékszem, volt az ifjúsági mozgalomban körülbelül 1949-től 50-ig egy »fiatalos vonal«, amikor minden alkalmat megragadtunk például arra, hogy táncoljunk, énekeljünk, zakatoljunk — idézi fel emlékeit Napyvári László, a városi KISZ-bizottság szervező titkára, Szabó György, a megyei KISZ-bizottság agit-prop, titkára pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy voltak ennek a korszaknak túlzásai is, mert például a diákságnak iskolába menet és jövet állandóan énekelnie kellett, s ha valahol nem szólt a nóta, könnyen megkérdezték az igazgatót, hogy így akarja építeni a szocializmust? — A fiatalos vonalat felváltotta az a korszak, amikor az ifjúsági vezetők azt képzelték: csak akkor lesz tekintélyük, ha fagyos arccal, kimérten beszélnek társaikkal — folytatta Nagyvári László. — Ez aztán megmaradt a DISZ idején is, és sajnos hatása még most is érezhető. Ez a két vélemény arról győz meg, hogy a KISZ vezetői látják a helyzetet. De vajon mit tesznek az Ifjúsági Szövetség munkájának fiatalosabbá tételéért? Buzsáki Lászlóné, a Textilművek alapszervezeti titkára elmondotta, hogy a hathetes pécsi KISZ-iskolán sokat játszottak, szórakoztak, ötletes dolgokat tanultak. De az ott látottak, hallottak nem jutottak el az alapszervezet tagságához, mert mint valami államtitkot, úgy őrizték a tanfolyam részvevői a játékokat. Pedig mennyivel jobb lenne, ha mindenütt azt csinálnák, mint a Vendéglátó Vállalat ki- szesei, hogy míg a taggyűlést nem kezdik meg, játszanak, énekelnek. S bizonyára mindenütt szívesen fogadnák a bukaresti és moszkvai VIT népszerű társasjátékának, a Perenyicának felújítását, melyben bizony csókot is kellett váltani a táncospárnak. S ha számon kérjük a romantikát, akkor feltétlenül szólni kell a kirándulásokról, a túrákról. Nemcsak a szép, napos időben, hanem az esőre hajló, sőt esős időben is érdekes a túra, most meg, hogy közeledik a tél, különösen nagy lehetőségek állnak a fialok előtt. Oldjuk fel a merevségeket A kötöttségek feloldását segíti elő, amit Török László, a Minőségi Ellenőrző RT kaposvári kirendeltségének vezetője mondott, hogy ők bizony nem zárt sorokban tartották a taggyűléseket, hanem a társaság szinte körül ülte az előadó asztalát. Nem meghatározott sorrendben szóltak hozzá az elmondottakhoz, inkább egymás szavaira azonnal válaszolva, úgy »székről felugrálós« módon. És egy másik fontos dolog. A tagság érdeklődésének megfelelő programról kell gondoskodni. Török elvtárs úgy véli, hogy elsősorban a szórakozással, a tánccal lehet megfogni a fiatalságot, és amint ilyen módon kialakul egy úgynevezett ifjúkommunista mag, rájuk már lehet támaszkodni a nehezebb feladatok végzésénél. Ezt mondja Wéber Katalin, az Állami Biztosító KISZ-titkára is. — Mindig figyeljük a névnapokat, s valamennyi munkatársunkat köszöntiük. ök 'útiak, hogy a KISZ törődik velük. s ha szükséges, segítenek nekünk. Sok fiatallal beszélgettünk erről a témáról. Valameny- nyiüknek az volt a véleménye* hogy a vezetők ne ünnepélyes- kedjenek, fontoskodjanak állandóan, hanem mindig a körülményekhez méltóan viselkedjenek. A titkárok meg arról beszéltek, hogy a tanfolyamokon a szervezeti élet megannyi elvi és gyakorlati kérdéséről hallanak, de a játékokkal már jóval kevesebbet foglalkoznak. Természetesen egy csapásra nem lehet változást elérni. Bizonyára lesznek akadékos- kodók, akik a KISZ tekintélye védelmében elleneznek minden jókedvűsködést. Ragadják karon az ilyeneket a vidámságot akarók, táncoltassák meg, hogy még a kedvük is elmenjen a komolykodástól. Rajtunk, fiatalokon fordul meg csupán, milyen lesz a KISZ munkája a jövőben. S ennek érdekében érdemes elgondolkodni az elmondottakon. Polesz György 400 személy- és fehergépkocslvezetőt képeztek ki az idén Kaposvárott Az idén csaknem kétszer annyi gépkocsivezetőt képeztek ki az Autóközlekedési Tanintézet és a Magyar Honvédelmi Sportszövetség oktatói, mint a múlt esztendőben. A tanintézetnél a közeljövőben fejeződik be az egyik hivatásos gépkocsivezetői tanfolyam, melyen 75-en tanulnak. Ha ők is sikeresen vizsgáznak — a korábbi kurzusok tanulmányi átlaga 3,5 volt —, velük együtt ebben az évben mintegy 400 személy- és tehergépkocsivezetőt képeznek ki. ötvennel többet, mint tervezték, s kétszázzal többet, mint tavaly. A garázsmesteri tanfolyamon, mely tíz hónapig tart, és amelyen az állami vállalatok előképzettséggel rendelkező dolgozói vesznek részt, 38-an tanulnak. A tanfolyam befejeztével a részvevők mesterlevéllel egyenértékű bizonyítványt kapnak. Már folyik a jelentkezés a januárban induló gépkocsielőadói tanfolyamra. kell szeretnünk, ami szép, hanem ami jó. És te jó vagy, én pedig itt az istenháza előtt ígérem, hozzád örökre jó leszek. A rokkant törődött teste megremegett. — Ostoba kislány vagy, Anna. A jóság ehhez az élethez nem elég. A jóság egymagában nem elég, ahhoz újjá kellene születnie az egész világnak. akéták vérpiros gömbjei kúsztak fel a felhős égkupola alá, s ott mintha eres, kemény márványba ütköztek volna, sziporkázva estek szét: villogó tűzeső hullt a földre. A dombok és az erdők mögül tankok asztmás köhögéssel cipelték elő vastestüket. Dobogó lábak ütemes lármája verte el az utak, az utcák, a házak csendjét. Az oroszok voltak, s az erő, a győzelem mindent elsöprő áradataként zúdultak nyugat felé. A templom lépcsőjén szorongó kis csoport előtt egy tépett ruhájú tiszt állt. Barátsággal veregette vállukat, s akadozó magyar szavakkal ismételgette talán tizedszer is ugyanazt: — Ne bojsza, nem félni. Német volt, német nincs. Szabadok vagytok, éljetek vele, s legyetek boldogok. A burzsujok nélkül éljetek. A grófjaitok nélkül éljetek. A ti hazátok er, minden a tiétek. A sok föld is. Minden. Ne bojsza! A hajnal rájuk köszöntött, mire elvonult előttük az emberek, a fegyverek nagy, hömpölygő zuhataga. A részegek buta csodálkozásával, ámulá- sával nézték mindezt, s a kelő nap vérvörös fénye, a falura, a határra visszazuhanó nagy csend volt az ébresztőjük. — Haza, mehetünk haza! — rikkantott örömében Kiselek. Andornak a tiszt szava nyomán a malom járt fejében. Enyém lesz ezután, nem a grófé, nem az intézőé! — örvendezett befelé. S a kastély? Az urak eleget lakták. A szeszfőzde a malom mellett? Az is! — Mától kezdve én leszek a nagyságos úr! — röhögött fel, azután, mint akit megijesztettek, szó, köszönés nélkül loholt el, hogy jussát birtokba vegye. Az útról még visszakiáltott: — Anna, eljöhetsz hozzám cselédnek! — A háborúnak vége, de az ilyen veszett kutyákra még sokáig vadászni' kell! — köpött Pék Béla undorral utána. S a két katona egymás vállát átkarolva, lakodalomba induló legénykék bolondos, hangos jókedvével elindult az úton arra, ahol otthonukat tudták. Bencze Vendel fáradtan sóhajtott. Ajka mozgott, hangtalan szavakkal magának beszélt: — Az egyik úr megy. gyün a másik. Amazt elkergették az oroszok, ezt meg itt hagyták. Ez lesz, az lesz, jó lesz. Mihaszna beszéd? Ami nekünk ió, a halál után válik valóra, a fődben és maid odafent. Ha odakerülünk. De lehet, hogy ez is csak hazugság, a pap is úr, mind, mért mondana a népnek igazat? Lassan megfordult, roskadozó léptekkel elindult a temető felé. — Menjünk mi is, Sándor! — biztatta a lányka a férfit. — Azt mondtad, a jóság ehhez az élethez nem elég, egymagában nem elég, ahhoz újjá kellene születni a világnak. De most új világ születik, az orosz tiszt mondta... Menjünk le a faluba, hozzánk vagy hozzátok, s ott nyugodtan megvárhatjuk, míg visszajön a nép. Aztán majd elkezdiük az életet, a mi életünket, az újat, a mást, ahogy a tiszt mondta. A grófi földből nekünk is jut... A rokkant erőik.dve feltá- rászkódott. F"Tdk kezével Anna vállát karolta, a másikba egy eldobott karót vett. Igen lassan, botladozva mentek. A férfi arca a megerőltetéstől verítékben fürdött, de felnyíló aikán mosoly játszott, régen feledett mosoly, mert hosszú idő után nem a halálra, teste r.vomorúságára gondolt., hanem az életre, melynek íme elébe rr>°nnek. C7? kápolna lépcsőjén torz, mosolyra húzódó arccal állt a bolond. Az eléje táruló nagy ürességet, temetői nyugalmat nézte, s e felett örvendezett. Kötélről szabadult virgonc borjú kajla ugrándozásával szaladt a haranglábhoz. Én kezére a nagy, sebesült karjára a lélekharang kötelét csavarta, kicsit hintáz- tatta mavát, s megkongatta a harangokat. (Vége)
