Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
f SOMOGYJ NÉPLAP 6 Vasárnap, 1960. november 27. A SIKER KULCSA Gondolatok a Nagyatádi Járási Művelődési Ház munkájáról N: EMRÉG EGY MEGYEI SZINTŰ ÉTREKEZLETEN — amelyen Somogy művelődési helyzete, a járási művelődési házai: munkája került mérlegre — elismerés hangzott el a Nagyatádi Járási Művelődési Ház eredményeit illetően. Az a megállapítás, hogy megyénk egyik legkiválóbban dolgozó művelődési háza a nagyatádi, helytálló, s alkalmas követendő példának. Hogy miért? Elmondom elsősorban azoknak a szakmabelieknek, akik azt hirdetik, hogy a művelődés embereinek fáradozása egynémely helyen meddő. Következésképpen inkább választják a belenyugvást, mint az akadályokat legyőzni ,tudó lelkesedést. A Nagyatádi Járási Művelődési Ház első és legfontosabb érdeme, hogy központjává tudott lenni nemcsak a község, hanem a járás kulturális életének is. Máról holnapra? Szó sincs erről! A ma lemérhető- vé vált eredmények hosszú évek munkájának a gyümölcsei. A járás gazdasági, politikai és állami vezetői a szó legnemesebb értelmében maguk is aktívái, támogatói, sőt látogatói a szóban forgó kulturális intézménynek. Tevékeny segítők, bármily természetű feladattal kell megküzdenie a művelődési háznak. Nem kétséges, hogy a vezető emberek állandó érdeklődése nagy vonzóerővel bír. A példa, kivált ha jó, ragadós. Innen, hogy a nagyatádiak otthonukként keresik fel naponta a művelődési házat. Lett-légyen -szó fiatalokról vagy idősebbekről, nőkről avagy férfiakról — itt ki-ki megtalálja az őt leginkább érdeklő nemes elfoglaltságot. Asz öntevékeny művészeti munka előremozdító motorjait, a szakköröket megkerülve előbb a klubéletről kell szólnom. Három klubterme van a művelődési háznak: egyik a nagy látogatottságnak örvendő televíziós klub, a másik rádióval, társasjátékokkal, folyóiratokkal és napilapokkal várja a szórakozni vágyókat, az emeleti KlSZ-klub a fiatalok birodalma. Ha tehát előfordulna, hogy se próba, se tanfolyam, se szakköri foglalkozás nincs — ami azonban ritka, mint a fehér holló —, három klubhelyiség állandó programjával alkalmas a hasznos időtöltésre. Meg aztán itt van a járási könyvtár is mint társbérlő és fegyverbarát. Nem véletlenül használtam ezt a megjelölést, mert valóban példaszerű az összhang a két intézmény művelődési munkájában. Nemcsak arra gondolok — ami természetes velejárója a társbérleti viszonynak —, hogy aki a könyvtárba eljön, az a látogatásból a kultúrházat sem hagyja ki. Inkább arra, hogy kölcsönösen támogatják egymás munkáját. A legtöbb járási és nagyobb községi művelődési házunknál a közönségszervezés okozza a legnagyobb gondot. Nos, a nagyatádiak kulturális programjairól hírt adnak a plakátok, meghívók, egyéb nyomtatványok. De igen értékes az a segítség is, amelyet a könyvtár nyújt a közönségszervezésben, amikor a kikölcsönzött könyvekben átnyújtja az olvasóknak a művelődési ház egy-egy meghívóját is. Egy- egy irodalmi és más ismeret- terjesztő előadás alkalmából a könyvtár könyv- vagy dokumentációs kiállítással színesíti az eseményt. A HŰSÉG KEDVÉÉRT -t*- még azt is: a művelődési ház kívül-beiül felújításra szorul, mondhatnám, hogy rideg, csúnya, majdnem az elhanyagoltság látszatát kelti. Hogy mégis rengeteg ember fordul itt meg naponta, azt a jó népművelési munka, az okos programok varázsa teszi. Miért nem tataroznak? Nincs talán pénz? Ö, nem! Vállalkozó nincs, aki az ez évre kiutalt 500 ezer forint ellenében elvégezze a felújítás munkáját. Ha decemberben felvonulnak a tatarozók, a jövő évben talán már nem kerül sor a felújításara szánt újabb 700 ezer forint zárolására, mintáz idén az 500 ezer elvesztésére. Mi magyarázza még a jó tö- megszervezeti kapcsolatokon kívül a kultúrházat körülvevő érdeklődésen és szereteten kívül a művelődési munka eredményeit? Az, hogy 1957 óta nem történt változás a művelődési ház vezetésében, Dor- csi Sándor igazgató és Gáspár István művészeti előadó a maguk taposta ösvényen jutnak előbbre. Ha tehát valahol azt tűzik ki célul, hogy a nagyatádiaktól elhódítják az elsőséget, akkor ne tekintsék vezetés szempontjából átjáróháznak a művelődési házakat. A községek válasszák meg gondosabban mind a művelődési házak igazgatóinak, mind pedig a művészeti vezetőknek a személyét. Mi az, amit nem szabad kihagyni ebből a Mónikából? A szakköri életet. Ebből is a színjátszó szakkör munkáját. Két évvel ezelőtt megbíráltuk a művelődési házat, hogy kevés a saját rendezvénye, hogy kihalni engedte az öntevékeny színjátszást. Észrevételeinket megszívlelhették, mert nem sakkal utána újjászerveződött a színjátszó szakkör, s most két csoportra osztva dolgozik. Az egyik csoport Hans Pfeiffer A lampionok ünnepe című színművét, a másik Viktor Rozov Felnőnek a gyerekek című vígjátékát tanulja. A két darab bemutatója után egyesül ismét a színjátszó szakkör Csiky Buborékok című vígjátékának előadására. Az irodalmi színpad négy önálló est műsorával járul hozzá a művelődési ház különben is dús programjához. Bontakozik e járási székhely zenekultúrája is. A három évvel ezelőtt alakult esztrádze- nekar mellé most felsorakozott a nemrég alapított fúvós- zenekar. Negyven növendéke van a művelődési ház zeneiskolájának. Nem egy zenekari tag itt tanulta meg a kottaolvasást, a zenei műveltség alapját. Nagy dolgok ezetk! S az sem hagyható említés nélkül, hogy a községi tanács 20 ezer forintot ígért a fúvószenekar felszerelésének kiegészítésére. Sorjázhatnám tovább az eredményeket, kiegészítve őket azzal, hogy a művelődési ház vezetői hetenként ellátogatnak a járás kultúrházaiba, hogy a sokszorosított Népművelési Híradó mellett gyakorlati tanácsadással segítsék őket. Az is említésre méltó, hogy van a járási művelődési háznak egy tizenöt tagú ismeretterjesztő előadó közössége. Kik vannak ebben? Pedagógusok, pártfunkcionáriusok, orvosok, mezőgazdászok, egyéb szakemberek. E közösség vállalta, hogy ellátja nemcsak a járási székhelyet, hanem az egész járást előadókkal. XIA TEHAT AZT MON- DOM, hogy a Nagyatád: Járási Művelődési Ház munkasikereit a kollektivizmusnak köszönheti, a minden rendű és rangú vezető emberek megértő támogatásának, részben megadtam a nagyatádi népművelési munka sikerének a kulcsát. Ezek után pedig tessék... nyitva áll a pálya. Kezdődhet a verseny művelődési házaink kőzett az elsőségért. Ügy gondolom, ezt kiharcolni nemcsak a nagyatádiak művelődési háza képes. * László Ibolya r r y** i a# Kunfíy Lajos: CSERESZNYEVIRÁGZÁS. Németh Ferenc: JCőjtáft kfilni Kora hajnalon fölébredni. Kinézni nyitott ablakon. Mellre szívni az életet. Tiszta és tágas ébredés, milyen napot is rejtegetsz? Csobogó vízben mosakodni. Felöltözni pihent ruhába. Kilépni, ki az ég alá, az utak serkenő zajába, munkába indulók közé a csillámló nagy vizek partján, s kéídeni vaskos terveim. Kezdeni mindig jó korán kell, előttem hosszú nap és élet. Kezdeni jókor hajnalon, és időm mindenre elég lesz. Kezdeni s élni, élni, élni, hogy ne jöjjön elém a halál, ne kelljen félnem a haláltól, ne érjen félúton elém, de én menjek majd derűs estén munkáim végén s életemnek befejezett és teljes útján megnyugodt arccal immár bátran s készen az emberi vég elé. Bede Anna: JHÍQ&&WL ßCLQ-lJ, ídtQÍVl Lehet, hogv sose láttál, nem ismered nevem, lehet, hogy "távol élsz, még nem hallottam rólad, megismerlek talán az esti mólón holnap, megismerlek talán majd egy messzi tengeren, mégsem vagy idegen. Egy szót kell csak kimondjak, s egy erdőszél friss zöldje, egy kopott, jeltelen kis ház, egy kavicsos part előtted megjelen, egy kis dalt kezdek el, s dalod dalomba olvad. Aztán csodálkozol, hisz csak e pillanatban borult egy közös égtáj csillagburája ránk, és ezt mondod hitetlen: de kicsi a világ! Pedig nagy a világ, mély és bejárhatatlan, s mi ismeretlen járunk, távol határokon, de jön velünk egy gyermek, ki mindenünkben rokon. A SZERZŐ ISMERETLEN Apám szegény városi legény, anyám pedig még szegényebb falusi lány volt. Mindketten tudták, hogy a szegény emberek talált kincsei gyorsan mennek veszendőbe, ezért alighogy egymásra bukkantak, gyorsan megragadták egymás kezét, és mindkettőjük meggyilkolásáig többé el sem engedték. Mivel pedig a szegénységet, az élet zötykölését csakúgy, mint a szekérrázást könnyebb kettesben elviselni, hamarosan ki is tűzték csendes esküvőjük időpontját, amelyet a kor szegényeinek szokása szerint sem meghívóval, sem újsághírrel nem tettek közhírré. Csodák csodája, mégis mindegyikük kapott egy-egy levelet »Jóakarója-« aláírással. Az ismeretlen j-lélek e levélben közölte a menyasszonnyal hogy rosszul választott, mert vőlegénye javíthatatlan nőcsá- bász (21. évében volt), aki őt már az esküvője napján megcsalja, szenvedélyes kártyás (még ultizni sem tudott!), könnyelmű fráter, aki az; utolsó garasát is könnyedén elveri. Az egyensúly kedvéért a vőlegény apám is néhány hasonló szellemű biztató ajánlást kapott menyasszonyáról. Az emberi komiszság illusztrálására mesélte el egykor mindezt csendes szavú anyám. Tőle tudom, hogy már fél évszázaddal ezelőtt a legtöbb ifjú jegyespárnak jutott virágmegváltás és dísztávirat helyett néhány ilyen jóakaróktól származó írásmű. A névtelen levélíró tehát r.em valamiféle újsütetű figura. Lehet, hogy névtelen méregkeverő figyelmeztette már a bibliai Ábrahámot is, hogy kedves neje, Sára körül nincs minden rendben. Lehet, hogy Kleopatra szépszámú szeretője egy időben kapott figyelmeztetést szerelme adakozó ténykedéséről. Névtelen levélírók tájékoztatták a félelmetes inkviziciót az eretnek szándékokról, az eretnekeket a dominikánusok »égető vágyairól«. Névtelen levélírók figyelmeztették a királyokat a trón irigyeire, a trónkövetelőket a királyok elpusztításának feltétlen szükségességére. Mit mutatna e sötétben bujkálok kémiai analízise? Egy rész alávalóságot, ugyanannyi gyávaságot, nem kevés gonoszságot, rosszindulatú irigységet és némi butaságot. Emellett a névtelen levélíró mindig a gyengéd lélek mezében jelentkezik, aki éberen ügyel mindenre, így a családi élet szent tisztaságára is. Ezért idejében figyelmezteti a fél- tékenykedő ifjú asszonyt, hogy férje, aki hetek óta mérlegkészítés címén túlórázik, gyanúsan jóviszonyt tart fenn a szőke kontírozó könyvelőnővel, és rajtaütéssel izgalmas élményben lehet része. Az éjszakai műszakban dolgozó férjet megnyugtatja, hogy feleségét nem kell féltenie, mert sohasem tölti egyedül éjszakáit. A gyermekének örvendező apát a legnagyobb határozottsággal biztosítja arról, hogy nem ő a gyermek apja. A precízebb névtelenek meg is jelölik a gyerek apját, többnyire a férj legkedvesebb ifjúkori barátja személyében. A jutalmazások és prémiumosztások időszakában közli a vállalat igazgatójával, hogy az általa nagyra becsült munkatársa a háta mögött őt »öreg tökfejnek becézi, amiben van is némi igazság«. Ugyanakkor felhívja az iparigazgatóság figyelmét, hogy az igazgató elvtárs elfogult néhány munkatársa, különösen a túl csinos titkárnő iránt, és már eleve jelzi, hegy ez a tény a jutalmazások összegszerű megállapításában biztosan kifejezést nyer. Egyidejűleg kap figyelmeztetést az üzem igazgatója és a népi ellenőrzési bizottság arról, hogy X. Y. (aki feleségével együtt nyolc éve garast garasra rak, és OTP-kölcsön- nel egyszoibás-komyhás lakást épít) honnan lopta az építkezésre valót. A névtelen levélíró idejében értesíti a szobrászművészt arról, hogy otromba szobra csak azért nem hajtja le a fejét szégyenében, mert merő óvatosságból kőből faragták ki. Az alig 30 éves, csinos primadonnával közli, hogy ki vénült már a színpadról, és a főrendezővel fenntartott, közismert viszonya sem tudja sokáig színpadon tartani. A névtelen levélíró szívós mint a patkány. Nem árt neki sem tűz, sem víz, sem háború, sem béke. Tűz esetén tájékoztatja a hatóságokat, hogy ki a gyújtogató, árvízkor, hogy ki törte át a gátat. A harcmezőn küzdő katona harci kedvét fokozta hazafias üdvözlete ki- nyilvánítása mellett azzal a hírrel, hogy hőn szeretett felesége kitűnően szórakozik. A férjéért aggódó asszonyt tájékoztatja arról, hogy férje hol esett el, és kivel temették közös sírba. (Többségük szerencsére hazatért.) Egészen különleges típust képvisel a névtelen politikai levélíró. Friss, mozgékony és tájékozott mindenről. A pártnapok és termelési értekezletek előadóit és felszólalóit, az újítókat és törekvőket sűrűn köszönti »közeledik az elszámolás órája« kezdetű üdvözlő sorokkal Védd a sajtó bírálatától a selejtgyártókat, a zsarolókat, a zugirászokat, a sikkasztókat, a fegyelmezetleneket, a huligánokat, a munkást, a parasztot és az értelmiségit csakúgy, mint a Horthy-világ letűnt lovagjait. Az ég hírharsonájaként tájékoztatja a termelő- szövetkezetek vezetőit, hogy a szakadatlan őszi eső a jó isten véleménynyilvánítása a termelőszövetkezeti mozgalomról. E levelek hangja ismerős. Erősen emlékeztetik az olvasót a kretén Pálffy Fidél, Fes- tetich Dózsa és Szálasa testvér talaj rögös, agyalágyult ideológiájára, időnként pedig a »Szabad Európa Rádió« gyermekded hírverésére. A technika fejlődésével X egyes névtelen szerzők rátér- tek a sorozatgyártásra. Fon to-T sabb ügyek halványítására, <. lényeges témák bemocskolásá-< ra azonos szövegű leveleiket tö-^v megben gyártják. A szemtele-< nebbek a címzett rovására ta-J karékoskodnak, remek irodai-^ mi alkotásaikat bélyeg nélkü’ adják postára. A névtelen rágalmazók rusnya fajtájától sajnos nehezen tud megszabadulni az emberiség, mert szemtől szembe kedves, a felismerhetetlenségig alkalmazkodó, és fontosabb dolgunk van, mint vele foglalkozni. Ó, mikor jön el a frissítő tavaszi zápor, amely mint a gilisztákat, kimossa őket a sötétből! (Földművelők, bocsánat hogy a töméntelen sok őszi eső közepette már a tavaszi csa padék után áhítozom.) Várható, hogy e sorok után elárasztanak írásaikkal a névtelen alkotók. Pedig nem ér-, demes, mert én anélkül, hogy. bosszankodnék, fércműveiket odajuttatom, ahova valók, a tűzre. így kellemesen élvez hetném az írásaikból áradó meleget. Ez pedig nyilván nem szándékuk. KeHner Béla! Varga Sz. Sándor: JÁTÉK ÍV ét fiú szemben guggolt egymással, és szuszogva nézte a nagy sárga tököt. J ól kimelegeditek., szemük, szájuk tele lett pókhálóval, mire felcipelték a kukoricásból ide az udvar végébe. Jancsi már kinyitotta a bicskáját is,- amikor a kisebb megkérdezte: — Mi lesz belőle? A másik hunyorítva nézett el a kerten túl a földekre, ahonnan gépek dobogósa hallott, beleszippantott az őszi levegőbe és' kivágta: — Traktor! Pista szeme megcsillant és elismerően nézett végig barátján. Hiába, aki már iskolába... De jövőre ő is elsős lesz! Munkához láttak. Jancsi faragta ki a tököt. Pista hordott a helyszínre drótot, ágdarabkákat, alkatrészeknek valót. Szinte beleizzadt az igyekezetbe, s dörmögve hajtott el a fülétől egy szemtelenkedő darazsat. Lassan elkészült a masina, drótból volt a volánja, fából a tengelye, tökhéj a kereke, de szép volt az azért. Végezetül ekét is fabrikáltak hozzá egy törött vaslkanálból, s elkezdték a szántást. Igaz, hogy a traktort Jancsi húzta, az ekét meg Pista nyomta a földbe, de olyan egyenes barázdákat hasított az orgona- bohor alatt a puha földbe, hogy az igazi sem különbet. Este Pista édesapja jóaka- ratú mosollyal hallgatta a gyerek beszámolóját, majd kissé bosszúsan a sok boiti játékra pillantott a szoba sarkában. Mackó, kocsi, labda, vonat és mi minden még. Nem azért, mert felveti a pénz, ámbár a gépállomás tisztességes keresetet nyújt, mégis hadd legyen meg mindene a gyereknek, amit ő annak idején csak messziről nézhetett. De miért nem tud ezekkel olyan jól eljátszani, mint a tökből való traktorral? * * * jyfásnap estefelé Pisfát M egy takaros kis játéktraktor várta az asztalon. Zöld volt a hasa piros a kereke, s ha felhúzták, olyan meggondoltan sétált végig a térítőn, mint nagy testvérei a barázdában. Pista álig várta a holnapot, hogy kincsét megmutathassa a barátjának. Indult volna már egy óra körül, alig tudta az édesanyja türtőztetni. — Kisfiam, Jancsi már iskolás, ebéd után a leckéjét kell elkészíteni, addig nem játszik! Hiába, ezt Pistinek is be kellett látni. Nehezen bár, de belenyugodott. Csak négy óra felé kaphatta hóna alá az új játékot, és nyargalt át vele a szomszédba. Nagyon jól telt el az a délután is, hanem rosszul végződött. Este mind a két gyerek kikapott. Hogy töríént. rontásán nem lehet tudni d az új traktor láb nélkül ér* haza, a tökből válónak viszon‘ négy »igazi« piros kereke nőtt,.,
