Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

SOMOGYI Ní PL AP 6 Péntek, I960, november 1?. Komjáthy István: Nagyberki változás (IV.) már sokat hallottam, vitáznak, beszélnek róla, ajánlanak is ezt, azt, ilyen előadást, olyan tanfolya­mot stb. stb., de én még ke­vés olyan emberre akadtam, aki azt is meg tudta volna mondani, hogy a kultúra mün- kása mire is alapozzon a fa­luban. Régen úgy mondták vol­na ezt: Ismeri-e azt a sötétet, aminek az ostort js neki lehet támasztani?! Ma már egy-egy kultúrház mint fárosz és ref­lektor világít, tudom, de azért a helyesen meg nem választott sok előadással valahogy úgy ne járjunk, mint az anekdota­beli egyszeri ember a követ­választással. Hallgatja, hall­gatja a jjeszédet, dicséri, foly­ton csak arról beszél otthon is, végre is megkérdik tőle: «■Ugyan miről beszélt az ille­tő olyan -szépen?" »Ej no! - rökönyödik meg. — Hiszen, egy kukkot se lehetett érteni az egészből!" r> zalacskahegyre me- gyünk kettesben az egyik kisberki gazdá­val. Nem nehéz itt rátéríteni történelmi témára a figyelmet, mert egy nagy szabadtéri mú­zeum kellős közepén állunk meg. Áldozati domb, sírhalom, földvár vesz körül bennünket. A Katahegy, a Kunhalmok, a Sapkatöltés egy-egy fejezete annak a majd kétezer-ötszáz éves történelemnek, mely mu­tatóba itt felejtette sok emlé­két. Kelták, rómaiak, törökök, hogy csak az öregjét említsem, az apróbbjáról ne szóljak! A kelták például már idő­számításunk előtt ötszázzal- itt rendezték be koronázó és szék­fővárosukat, s ha az eke mé­lyebbre ereszti fogát, még ma is bronszobrot, ékkövet, ezüst­pénzt fordít fel.' Egy egész pénzverde is előkerült itt Szá­lacskán a föld gyomrából. S itt van a régi földvár marad­ványa, s az ptméter magas, de­rék vakondtúrások, a huppok, ahogy a kisberkiek nevezik. Biztosat senki se tud róluk, de foglalkoztatják az ernberek fantáziáját. Hogy Szent István király hordatta. Hogy a tatá­rok hordták össze sapkával! Hogy Mátyás király katonái hordták, egyenként két-két csákóval! — Hogy kik hordták? Én úgy tudom, hogy a keltáitok — feleli kalauzom, miután a szo­kásos kérdést a mellének sze­gezem. — S mikor hordták tudja-e? — Ügy vélem ... előbb vol­tak, mint a törökök. Bizonytalanul rám néz, mint­ha tőlem várna segítséget. Mi­kor aztán megnyugtatom, hogy bizony a törökök előtt voltak, csak akkor folytatja: — Ügy hallom, hajóval jár­tak ki a Szalacskára — ennyi az egész, amit a falu íratlan történelemkönyvéből meríteni tud, mert minden átmenet nélkül így folytatja: — Sokan jól jártak kérem, mert ara­nyat találtak a szőlőben. Az állam jó pénzért megvette. A Kóbilikban is kincs van, úgy mondják. Meg volt itt egy kő­kecske, azt is az öregektől hal­lottam ... És beszél arról a bizonyos kő­kecskéről, aki úgy eltűnt, mint a török császár kincse a kamrá­ból, tudniillik a basa fia eljön felnyitja, és szerencsés lesz. Mondái elem, s a valóság mozaikdarabkái kavarognak, keveregnek íme rendbe szed- hetetlen összevisszaságban! S nem ő az egyetlen, akivel így járok. Mi a tennivaló tehát? /»x iskola a régi Vigyá- zó-kastélyban van, s mindjárt ideérkezé- semkor megtudom, hogy mú­zeumot rendeztek be ott az egyik szobában. Sajnos a kis »Történelmi és néprajzi gyűj­teményt" eredeti helyén nem találom, mert renoválják az épületet, de Fekete József ta­nár úr, a kis muzeum alapítója és patrónusa azért élvezet titkos rejtekbe, ahol ideiglenes szállást nyert. TVleghatottan veszem kezem­be a porlepte sok kedves em­léket, melyet oly szeretettel ízléssel válogatott össze Feke te József, aki maga országos hírű gyűjtő, s nagy értékű nu­mizmatikái gyűjtemény boldog tulajdonosa. Van itt kegyelet­tel őrzött honvédcsákó, negy­vennyolcas csatákból maradt ágyúgolyó, kerámia, történel­münk nagy eseményeit ábrá­zoló kép, s -itt látható Tikos Albert somogyi betyár pecsét­nyomója is. Tik. A. jelzéssel. Eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha e nagyszerű kezde­ményezés megihletné a rokon­lelkű gyűjtőket Somogy-szer- te, s életre kelne egy-egy fa­lumúzeum! Nem sok kellene hozzá: csupán szív, népünk múltunk szeretete és egy-egy üveges vitrin a kultúrterem­ben. Népünk hálás lenne érte, szívesen megnézné, Örömmel olvasná el a tájékoztató fel­iratokat! A kis gyűjtemény tükrében saját jelenét, annak törvényszerű változásait is jobban megértené! Ki végezze ezt az áldásos missziót, ki hordozza a kultú­ra fároszát faluban? Erről be­szélünk az iskola fiatal igaz­gatójával, Varga Sz. Sándorral, aki igazgató, tanár, kultúrott- hon-vezető, író, dirigál egy út­törőzenekart, vezeti az öregek citerazenekarát, szakkönyvet írt az értelmes nyelvtan taní­tásról, ' a megyei pedagógus énekkar tagia, szeminárium­vezető, instruktor... de nem is folytatom, mert félek, nem lenne elég helyem a sok funk­ció felsorolására. Igen, amíg függetlenített kultúrotthon-igázgatót nem kaphat a falu, addig az arra termett pedagógus a legalkal­masabb a falu kultúrájának irányítására, de előbb a leg­inkább arra termett embert fel kellene szabadítani egy sor, másvalakivel jól elvégeztethe­tő munka terhe alól. Ezt nem panaszképpen mondom, hiszen ő vállalta, mégpedig, ha jól tudom, önként, és kedvvel is csinálja. „ ttörőzenekaruk is egy CM kedves világító íák- lyácska. 20 tagú, he­gedűn, harmonikán, dobon ját­szanak a gyerekek. Immár két esztendő óta nincs olyan ün­nepély Nagyberkiben, melyen nagy sikerrel- ne szerepelné­nek! Az öregek tizenhárom ta­gú citeraegyüttesének se lehet hamar ' párját találni a kör­nyéken! Már az alakulása is érdekes. Amikor a gyerekek az ősbemutatót tartották, 1958. március 15-én, az öregek meg­hallgatták, a sikeren Végh Pa­li bácsi felbuzdulva megjelent az újdonsült karmester laká­sán hóna alatt egy citerával, s kérdezi: »Belőlünk nem le* hetne zenekar?« Hogy mit felelt Varga Sz. Sándor, arra választ ad a ti­zenhárom citera édes-bús sza­va, a serlegek, melyeket kul- túrversenyeken nyertek, meg a sok népdal, amit azóta tanul­tak, s a heti összejöveteleken saját kedvtelésre el-el játszo­gatnak. A fiatalok már ■ nem nagyon ismerik az ódivatú da­lok szövegét, az öregek közt mindig akad e^-egy, aki tud­ja. így, jegyezgetve, tréfálgaí- va, szép citeraszóval múlatják az időt a nagyberkiek! Az IHAHOSBERÉNY ÉS VIDÉKE FMEZ nevembar 20-tóS 30-äej ŐSZI VÁSÁRT RENDER 1. sz. főboltjában. 1 millió forintos árukészlet. Hatalmas választék! Ősxi és téli divatújdonságok! Sok szeretettel hívja és várja -a földművesszövetkezet (2736) X özvéleménykutatást is végzek az iskolában- A -fiatalokról formált vélemény ugyanis nem hagy békében. Tíz kérdést adok fel a gyerekeknek, s kíváncsi vagyok a válaszokra. A tize­dik kérdés ez: »Mi szeretnél lenni?« Nevet is jóízűen Ma­gyar Mária, az iskola fiatal igazgatóhelyettese, amikor kérdéseim meghallja. Mit aka­rok én azzal, hogy csokoládét ettek-e? Hol élek én? íme, a megkérdezett 50 fel­sőtagozatos (20 lány, 30 fiú) válasza: Narancsot mind az ötvenen ettek, mégpedig »sokat«. Da­tolyát és banánt is fele evett megkérdezetteknek. (Erről eszembe jut a kastéllyal szem­közti cukrászda, mely nemrég nyitott kaput. November 5-én, a kicsöngetés után arra vitt az utam éppen. Hát a cukrászda előtt áll az egész ármáda gye­rek, de még a párok sincsenek feloszolva, úgy állnak ott szép rendben, ahogy hazaindultak. Mindeniknek pedig a kezében egy tölcséresfagylalt, s izzad­nak vele, mint Jancsi az aludt­tej evéssel! Ez a kép is oda kí­vánkozik az új falu albumá­ba!) Ajándékot mind az ötven kap alkalom szerint szüleitől, karácsonyra, búcsúra, öltöny, ruha, cipő, könyv, játék, oénz szerepel itt a válaszok közt, de van, aki aranykarórát ka­pott! Huszonötnek szervezett nyaraltatásban vett részt a hozzátartozója (Balatonon, egyéb fürdőhelyeken), tizenhá­romnak pedig külföldön. Könyvtára csak négynek nincs otthon. De 10-nek 50 kötetnél is többje, van, s átlagban 10 kötet könyv az általános. A búcsúra a legtöbb gyerek te­tőtől talpig újba öltözött, s emellett volt, aki 50 forintot is kapott, volt, ki kevesebbet, de többen 90 forintot is. Én, aki régen jártam falun, e válaszo­kon meglepődöm, de a helybe­lieknek ez természetes. »Nem ritka esemény, mondja az igaz­gató, hogy egy-egy tanuló vá­ratlanul megjelenik a zenekar­ban, karján sok százast érő harmonikával. HAMAROSAN LÁTHATJUK íme, a bemutatás előtt ál­ló. Imre—Bojcsuk-darab az üzlet az udvarban című drá­ma egyik színpadképe. A »maestro«, azaz Horváth fényképész itt keresné, eb­ben az udvarmélyre szorult üzletecskében a fényűző élet­módhoz szükséges tízezreket? Tévedés lenne ezt hinni — bizonyítja majd a fiatal szer­zők színre kerülő darabja. A ■maestro« munkaterülete ko­rántsem korlátozódik a rosz- szul menő fényképészüzletre, ö nagyobb, bonyolultabb üz­letek révén jut — ahogy ő és társai mondanák — a »do­hányhoz.« Inkább csak itt találhatók a »maestro« és a banda tag­jai, ahol a kávézgatás, rövid­italozás, táncolás Jeple alatt mindig vevőkre vagy közvetí­tőkre led a csempészáru. A hírhedt Mambó-presszó per­sze nemcsak a csempészáruk jól bevált piaca. Eleven áru is kapható itt fényképes aján­lat után. Kérdés, hogy med­dig. A darabból ez is kide­rül... KÓRHÁZI APRÓSÁGOK ALAGtJT VISZ AT az uro­lógiáról a belgyógyászatra kaposvári kórházban. Jó dolog ez, ugyanis azoknak a betegek­nek,- akiknek mellkas-, szív­vagy egyéb vizsgálat végett egyik épületből a másikba kell menni, nem szükséges a hűvös, esős időben az udvaron ke­resztülhaladni. Az azonban már nem helyes, hogy az alagút közepe, a leg­hosszabb szakasz sötét, s a falat tapogatva lehet csak át­jutni rajt, ráadásul az egyik oldalon jókora földrakás »ked­veskedik« az arra járó bete­geknek. Ha már a villany nincs bevezetve, legalább va­lamiféle szükségvilágításról gondoskodjanak. S jó lenne el­távolítani azt a földrakást. MINDEN OSZTÁLYON az irodákban van a telefen. Azt a betegek csak főorvosi enge­déllyel használhatják, vagy ak­kor, ha az ügyeletes nővér jó ismerősük. A főorvosok az engedélyt — ha az indokolt — megadják. De ha távol vannak, vagy többórás műtétet végez­nek, altkor a betegeknek a kapunál lévő nyilvános tele­fonfülkéhez kell lemenniük, ki­téve a megfázás veszélyének. Helyes lenne a nagyobb osztá­lyok lépcsőházában nyilvános telefont felállítani. így a bete­gek helyzetén is könnyítené- nek, s az amúgy is elfoglalt fő­orvosokat sem zavarnák. * • * A KÓRHÁZ BÜFÉJÉBEN sok minden kapható: sör, üdí­tő, hűsítő ital, élelem, fekete-1 — Most kaptam az anyám­tól, ha lehetne, én is belépnék zenekarba! Az utolsó kérdésnél azonban mindnyájan csóváljuk a fe­jünket. Az ötven megkérdezett közül kettő írja ezt be: »En földműves szeretnék lenni.« No, még két traktoros van s egy kocsisjelölt! Összesen • öt. lányok listáján a varrónő szakma vezet, heten írták, a fiúkén a motorszerelés a favo­rit, öten választják. A többi aztán megoszlik. A lányok leg­inkább fodrászok, kiszolgálók, pedagógusok, könyvelők lenné­nek. A fiúk: géplakatosok, ag- onómusok, sofőrök, bánya­mérnökök (Komló!), pilóták, ácsok, kőművesek, festők, he­gesztők, no meg pedagógusok! Jól tudom, hogy ez nem vég­leges válasz. Ügy vannak ezek a fiatalok, mint a nótabeli le­gény: Három út előttem, me­lyiken induljak? (Az apáiknak, ha jól emlékszem, még nem voltak ilyen gyötrő gondjaik!) Segíteni kell a fiataloknak a helyes útválasztásban! t efejezésül csak annyit: I/) amikor a fiatalok kérdésének gordiuszi csomóját bogozgatom a tanács­irodán, megtudom a tanácstit­kártól, Csonka Károlytól, hogy négy fiatal nemrégen vissza­tért a faluba. Ide is írom jó példának a nevüket: Matusz Béla (Komlón sofőrködött), Frank Ernő (az erdészétnél dolgozott), Zentai István (vil- lanyszereíősködött Dombóvá- rott), Tormási István (szintén az erdészetben talált kenyeret). Visszahozta őket a hír, a tsz jó munkájának a híre. (No meg az új gépek!) Itthon ta­lálnak immár. megélhetést. Az első fecskék ők, nem csupán a tavaszt jelzik, hanem azt: hogy a falu szemünk láttára napról nanra változik, alakul, formálódik, és ezt tudomásul kell venni! A bor forr a Sza- lacska-hegyen, ahogy , ott jár­ván láthattam, de ha jó fülünk van, kissé lennebb, a faluban is egészen jól hallhatjuk be­szédét! (Vége) Megjegyzés egy szülői értekezlethez Engedjék meg, kedves szülök, hogy előrebocsássam: mindazok a gondolatok, melyek betűk alakjában az alábbiak­ban testet öltenek, nem akarnak senkit sem bántani. Nem vagyok az az ember, aki a kákán is csomót keres, de enged­tessék meg, hogy hl csomót kötnek rá, észrevegyem. Tágít­sunk a hurkon, és nézzük csak,' miről van szó. Az iskola igazgatója az ügy fontosságára való tekintet­tel rendkívüli szülői értekezletet hívott össze vasárnap dél­után 5 órára. Nem kisebb, dologról volt szó, mint az iskola- reform megbeszéléséről, a gyermekek jövőjéről. 450 tanuló látogatja iskolánkat, és az eddigiektől elté­rően — nagy érdeklődésre számítottunk — a művelődési ház nagytermét vettük igénybe. Nem akarok részletekbe bocsát­kozni, csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy most is a szókásos, ismert kétszáz aro volt jelen. (No, de legyünk belátóak, és a 250 szülő érdektelenségét írjuk a rossz idő ro­vására,) Minden szépen ment. Az igazgató logikusan felépített beszéde mindenkit lekötött, s a hallgatóság nagy tapsa után igen szép és problémákat megoldani segítő hozzászólások hangzottak el Kremos Ferenc, Kocsis Ferenc, Janthó István, Eiffertné, Prédlíné és Móricz Géza részéről. Nem hagyhatom azonban szól nélkül, hogy akadtak olyan szülők (vagy nyolevanan), akiknek előbbre való volt az »Alázatosan jelentem« című film 7 árakor kezdődő előadá­sának megtekintése. Ezeknek a szülőknek szeretném elmon­dani, hogy amikor oktatási szerveink a nép elé viszik s vitá­ra bocsátják a jövő nemzedék nevelési távlatait, várva javas­lataikat, amikor az ö gyermekeikről van szó, nem volt joguk csoportos tepemelhagyással zavarni a segíteni akaró szülőké1. Bár az ilyen dolog errefelé nem újság, de úgy érzem, hegy újságba való Fekete Antal tanár, Balatonboglár. Figyelem a Ficeket Ficek új ember, Nem bírom egye- mindannyiunk fi- most jött hozzánk, dűl a figyelést. Szó- gyeimét kijátssza Hangyák hozzám lók Honáknak. Már Világos, hogy csak hajol, tenyere a szó- vele együtt figyelem rosszban sónt'kál- ja előtt. ficeket. Figyelrrü"k hat. Szörnyű dolgok • — Figyelje Fice- tárgya ugyanazt te- lehetnek a füle mo­hét — súgja és ka- szi, mint fent. Eszik, gött. Meg kellene csínt. i*sik, doilgozik, mint nézni, de hát... Szót fogadok, fi- egy gép és vaka- Idegeim felűrlőd- gyelem Ficeket. Fi- ródzik. ne\ Nem bírom fo­cek eszik, a Ficek Hanák beszerve- vább. Megkérdezem iszik és tüsszög, de zi Csumb- leket. Revg”ákot, miért akkorákat, hogy Hárman figyeljük keU Ficeket figyel - megijed az ember. Ficeket. Végül min- ni. Ebédlőn kívül Fi- denki figyeli Fice- — Mert akkorát cek dolgozik, mint két. Gyanús, vagyon tud tüsszenteni egy gép, vakaródzik gyanús. Műsora ra- mint egy ló! és dolgozik. vasz ember lehet, M. M. kávé, piperecikk — csak épnen zsilett.pe.nge nein. Amikor pen­gét kértem, a büfé vezetője kedvesen így válaszolt: »Né­hány lépésre van csak a bor­bély.« Ha már zsilettet kér valaki, nyilván azért teszi, mert jobban szeret maga bo­rotválkozni. A férfibetegek te­hát azt' kérüc: tartson zsilett­pengét is a büfé. Nem nagy kérés ez, könnyen teljesítheti a Somogy megyei Éleimiszerkis- kereskedelmi Vállalat. * * * NEM Ártana, ha a kórház egyes osztályai között szoro­sabb volna az együttműködés. Három beteget küldtek át egyik nap az urológiáról a bel­gyógyászatra ÉKG-vizsgálatra, 12 óra körül volt az idő, s már vagy negyven járó beteg vára­kozott. Jó fél óra eltelt, mire jött, aki a vizsgálatot végzi. A betegeket beengedő, nővér közölte a pizsamás — tehát fekvő — betegekkel: »Maguk menjenek hátra, úgyis ma­gukra kerül utoljára a sor." Bizony nem volt kellemes a hosszú várakozás, s az ebéd­jük is kihűlt addigra. Nem volna helyesebb, ha a fekvő betegeket csak akkor hívnák át vizsgálatra, ha a járó bete­geket már megvizsgálták? * * * RÖNTGENGÉP MELLETT, barátságtalan környezetben pihenni nem valami kellemes dolog. Márpedig az urológia ügyeletes férfiműtősének itt kell tölteni éjszakáját. Jó len­ne, ha a kórház fejlesztése so­rán gondolnának egy olyan ba­rátságos, központi pihenőszoba létesítésére is, ahol a műtősök kellemes környezetben pihen­hetnek. Szálai László A Somogy megyei Faipari Vállalat asztalos szafemi^feásoRat vesz fel. Jelentkezés a vállalat Katona József utca 1. szám alatti telepén. (24995) Somogyi Néplap. Az IVISZíHF Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tanács lápja. Felelős szerkesztő: KISDEAK. JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telelőn 15-U, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka §. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* pari vállalat kaposvári ».zemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. Nyomdáért telel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a íviagyar Posta. EIö- ízethetó a helvi posta'-*ivat^'oknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U*- ** /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom