Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

Csütörtök, 1960. november 17. SOMOGYI NÉPLAP Komjáthy István: Nagyberki változás <m /VI a jón bíznak-e az era- I (/ berek a vezetésben, a szokatlan formákban, egyszóval az új életben, mely­nek bele kell fogóznia a sze­kerébe? Ősi bizalmatlanság ta­karja be a lelkeket porával 'Vastagon, melyet századok so­rán a nép kenyerét pusztító vezetők juttattak oda aprán­ként. Mennyi vesztés, becsa­pódás, kin, szégyen, elkesere­dés. halmozódott fel ahhoz a lelkekben, hogy már saját sze­mének se hisz az ember, hogy rdeke szerint valót is árta- , xnak ítéli. Ha e bizalmat­lanság hirtelen tóvá változna, azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: hamarabb ki le­hetne kanállal merni a Bala­tont, mint ezt a bizalmatlan­ság-tengert vödrökkel, kannák­kal! Azért kell örülni minden kicsike jelnek, bármi csekély­ke olaj ágnak! ■ lünk a vonaton a fa­(ii pados fülkében, ve­' uL-* gyest diákok, falusiak s köztük »nadrágos emberek" mi ketten, tanár kollégámmal. Szemben velünk fiatal házas­pár, az asszonyka kapán egy blbejj gyerek. Nem ez.a fon­tod most, hanem a beszélgetés a tsz-ről, ami köztünk s a fia­talok közt megindul. Hiszen csak húzza ki az em­ber a lábát hazulról, máris hallja, hogy így, hogy úgy, és csűrik, csavarják vég nélkül. A mi emberünk is derekasan szapulja, mint akit azért fi­zetnek: hogy egy fillér előleget nem ád, hogy csak a széthúzás van, a kapkodás, hogy rossz malom az, akire ostorral csap­ják a vizet, és így tovább. Darabig hallgatjuk, aztán barátom megmozdul, s már tu­dom is, mi következik, nem­egyszer megtette, s eddig si­kerrel járt minden próbálko­zása. Előbb némi ellenvetést kockáztat meg, aztán komo­lyabb érvek következnek, és beszél és magyaráz. A két em­ber összenéz, s miután észreve­szik, hogy most nem fújnak velük egy követ, színt váltnak. Ügy örül már a fiatal, mint a fülemüle, mikm hangyatojást lát! És még a derekán se tar­tunk az útunknak, amikor már a legnyomósabb érveket éppen ő adja barátom szájába. Ügy beszél, ahogy fúj a szél! Ez kétségtelenül igaz! S hogy melyik esetben mondott iga­zat? Éppen ebben áll a nagy tudomány, ennek a kifürké- szésébenl /VÉ egyek az egyik nap Kisberkibe, a tsz-iro- dába. Leginkább gya­logosan vágok neki az útnak, meg-megállok fürkészve a Rá­kosrét levelük hullató öreg bokrait, figyelgetve a szotyola- törő asszonyok munkáját, akik, mint látom, iparkodnak a nap­raforgóval, * hogy mielőbb meglegyen. Addig ácsorgók, míg nem jön valaki, tovább aztán már nem utazom egye­dül. Most is így történik. Két asszonynéne jön, mégpedig szép ünnepi feketében. Vgjon hova tartanak? S minek ez az ünnepi parádé, hiszen -dologti nap-« van,, nem ünnep! Meg­szólítanám őket, de nem jut eszeimbe olyas, amit feltűnés nélkül kérdezhetnék. Megyünk együtt darabig. Még jó is így, mert akarva-akaratlan hallom szavukat, hiszen hangosan be­szélnek. — Visszajött a mönyecske — mondja a derekabbik. — Miért mönt oda egyálta­lán? — így a soványka. — Mér én kűttem. ; — Nem írt alá? — Nemi mer hogy a többiek összevissza beszéltek, hogy így, hogy úgy, ebbe a hajszá­ba úgyse Irik meg a hatvanat, akkor meg minek fizessék? Bevallom, ebből egy betű nem sok, annyit se értettem! Végre aztán a Kajpos-hídnál megállnak egy percre, ott az­tán összeismerkedünk. A de­rekabbik, a beszédes, már na­pok óta rágja a fülét otthon a menyének, hogy írjon alá. hogy nincs értelme, ahogy ő mondja, a különözésnek. Emígy jár: az orvos, patika segély, és nem tudom még, mi mindent nem sorol fel ott egy szuszra. Be is lépnének, úgy­mond, de hát a havi 36 forint járulékot restellik fizetni (öregségi, biztosítási járulék, erre értették az elébb: »minek fizessék!«). — Azt hiszik ezek a fiatalok — így a néne —, hogy sose ér­kezik el az a hatvan esztendő! Higgye meg, ha ez nem volna, belépnének! , Sokat hallottam már a min­dent lehúzó, röghöz kötő anya­giasságról, gondoltam, íme egy újabb adalék a témához Az ilyen ember még a békán is tollat keres! Aztán megint mást gondolok, talán e röpke pár esztendő nem is elég az új formák, lehetőségek megis­merésére. Biztosítás, nyugdíj, öregségi segély, ez egy kicsit kínaiul hangzik még a falusi füleknek, a bölcső fáját ugyan látják már, de nem hiszik még a benne ringó csecsemőt. S valljuk meg,- nem egészen az ő hibájuk, hogy nem hiszik! ft/É ellettem az asszonyok ^//ÍL szaporán mondják a magukét, kerteiés nélkül beszélik el, hogy mi tét szik az újban, s mi nem, csak győzzem feljegyezgetni. Pél­dául igen sikeresnek tartják azt a munkaszervezési módot, ahogy a kapálást, répaszedést, kukoricatörést intézik. Minden­ki megkapja a maga darabját, aztán iparkodik vele, hogy mi­nél előbb azon »lögyön rönd". »Jobb is, ha ki van mérve — mondogatják —, különben még most is a répát egyeznénk!" Aztán más példát húznak elő. Például mi történt a közös krumpliszedéskor! »Kihúzták magukat egyesek, magyaráz­zák, de mi se voltunk rest! Otthagytuk a részüket, ne mondhassák, hogy irigyek va­gyunk, s előlük elkapkodjuk! \ Ez utóbbi mondást tréfának szánják, de azért érzik, hogy nincs egészes rendjén a dolog, azért gyorsan hozzáteszik: — Pörülünk, pörülünk, de az ebéd se ízlene, ha egy nap néni pörülhetnénk! A fiatalokra terelődik a szó. Bizony itt is sokan elmennek, még csak búcsút se intenek a kapufélfának! Tudom, ez a vandormozgalom egyebütt is a kérdések kérdése. Itt azonban sokkal súlyosabb gond, mint másutt. Ne feledjük, az egyke vagy a kettőke ennek a falu­nak a rákfenéje! Leginkább csak a kerék sír itt az elhagyott portákon, gyerekzsivajt csak elvétve hallani. Nem véletlen tehát, hogy a sok gond közül ezen akadnak fel. Ki is mond­ják kereken: — Csak azt az egyet szeret­nénk tudni, ml lösz húsz év múlva. Mert a gyerök, aki van, mind tanulni akar. Elvágyi-k. Erről a tanulási lázról s el­vágy ásról még ejtek egy-két szót. Most annyit csak: A fia­talok gondja is legszívesebben ott ereszt gyökeret, ahol a leg­több gond: a bizalom légköré­ben! Ha megszilárdul a biza­lom, kevésbé iparkodnak el! Sőt, akik elfutottak, azok is visszatérnek majd! Mint ahogy erre is említek egy-két beszé­des példát a későbbiekben! // gépekről szeretném in­CSí kább ismerni a véle­ményüket. Mit tarta­nak felőlük? Segítőtársnak te­kintik-e őket, vagy ellenkező­leg, akadálynak? Azt nem ál­líthatom, hogy lelkesednek ér­tük, de nem is ellenzik. Mert a hasznukat láthatják! A gép hamar sördül-pördül, végzi gyorsan a munkáját, így aztán ők is haladhatnak. A mostani szoros munkaidőben egyene- sep aranyat érnek! Inkább az a baj, hogy egyelőre kevés van belőlük. Illetve a baj nem is a gépekkel, hanem ahogy ér­tem, az emberekkel van. A he- behurgyaságukkal! — Mert ott állunk a, kukori­cában — mondja a néne —, törnénk is szíves-örömest, de nincs fogatunk! Csak mondo­gatják az emberek, hogy jön­nek a gépek, ősz hem jönnek!. Nem köllött volna a lovakat oly hirtelen ledegradálni! (S ebben van is némi igazuk!) Egyébként megtudom ha­mar azt is, hova igyekeznek. Pénzért (előlegért) a tsz-iro- dába. A szép ünnepi ruhában! — Lösz? — kérdi aggódva a soványka. — Lösz! — válaszolja a má­sik, mintha e ritka szép derült időben azt mondaná: Süt a nap! — Lajos báttya mondot­ta — teszi hozzá még bátorítás­képpen. , Figyelem, hogyan mennek be az irodára. Megtorpanás nélkül lépik át a küszöböt. Az iroda dugig van, s bár nem jut eszébe sen­kinek hellyel megkínálni az asszonyokat, azért feltalálják magukat. Otthonosan odahúz­zák a széket az asztalhoz, s leülnek. A pénztáros rájuk pil­lant, aztán számolni kezd. — 1800 forint jár nénémasz- szonynak (több havi egész csa­ládnak járó munkaegység juta­lékról van szó) —, tudok adni 1200-at. Jó lesz? Figyelem az asszony arcát, nem felhőzik el a hallottakra, hanem még inkább kivirul az ábrázáta. Nevetve válaszolja: — Jó, jó! Nem is akarom a többit. Tartogassuk csak a zárszámadásra. A íarkapénz eikél majd a bálon, nem igaz? 3 'gv tréfál, beszél, vitáz az utca, a falu. Fo­lyik az érvek csatája, _ ami a legfontosabb: lassan érik a bizalom. Az egyik sza­vuk még érdes, még bíráló, a másik már megértőbb. Az a fontos, hogy bátrak, szókimon­dók, a vezetés • dolga aztán, hogy mivel száll perbe, mit szívlel meg, mit fordít a ja­vukra. »Jókedve van, mint a szegbe akasztott nyúlnak!" — szokták mondani az olyan em­berre, akinek tüske ment a talpába. Különös véletlen, hogy ón ebben a faluban nem ilyen emberekkel akadok ösz- sze, hanem olyannal inkább, mint Maráz Vilmos bácsi, aki egy egész délelőtt tartott tré­fával! Legyén is ilyen vidám, tréfás kedvű, derűs a falu, de ez rajtunk is áll, a falu veze­tőin, és úgy vélem, nem na­gyot tévédet, mikor ezt mon­dom! Óla ásóink. írják • Áldatlan állapotok a Gorkij utca környékén A BÖHÖNYEI FMSZ november 20-tól 30-ig ’ vásárt rendez teitilrúháiati ét -»smtíazski nakfizletében, 2 és fé! millió forintos árukészlet! Hatalmas ámrálaszték ! v-gr ŐSZ I Őszi és téli divatújdonságok! 20*én, vasárnap nyitvatartás, és du. 3 órakor DIVATBEMÜTA I( Sok szeretettel hívia és várja a a földművessxövetkexets (3733) 220 kilométeres éránként! sebességgel fertőinek a náthavírusok Beige Orström norvég vírualcuta- tó megállapította, hogy * náthás emberek tüsszentéskor 220 kilomé­teres óránkénti sebességgel »lövik id" a natha vírusokat a külvilág­ba, Aki tüsszentéskor nem íogla lei a vírusokat a zsebkendőjébe, feltétlen Ül megfertőzi a környeze­tében tartózkodó összes személye­ket. A náthavírusok a zsebkendő­ben is tovább élnek, tehát a fer­tőzés veszélye továbbra is fennáll. Nátha esetén legjobb az egyszer használt papírzsebkendo, mert Így az allando önfertözó* is kikuizobö- lőchk. A Gorkij utcát esős, sáros időben nehéz megközelíteni. A baj onnan ered, hogy a Zalka Máté utcában a nyáron fel­szedték a járda kövezetét, s nem tudni miért, az utat csak az AKÖV 2-es telepéig javí­tották meg. A vasúti átjárónál néha bókáig érő sár fogadja az iskolába, a munkába vagy szórakozni igyekvő Gorkij ut­cai lakókat. A két híd között a legrosszabb az útszakasz. Csak a leendő járda, szegélye van meg, ezen kell egyensú­lyozva lépkedni annak, aki nem akar térdig sáros lenni. Kérjük az illetékeseket, hogy minél előbb szüntessék meg ezt a kellemetlen állapo­tot. Erdei Istvármé, Gorkij u. 27. Atal Sándo1, Gorkij u. 34. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Lapunk október 8-i számá­ban »Címzett a Fonyódi Köz­ségi Tanács Adócsoportja-« címmel cikket közöltünk Hor­váth János kaposvári olvasónk adópanaszáról. Az illetékes sze^v a következő választ küldte szerkesztőségünknek: »'A panasz tárgyában a Fo­nyódi Járási Tanács VB Pénz­ügyi Osztálya Horváth János 1960. évi 121 forint adóhátralé­kát véglegesen törölte; Az ügyben említett panasz rész­ben fedte a valóságot, ugyanis már évek óta egy hasonló ne­* Október 26-án Tóth Sándor olvasónk »Teremtsünk rendet a mozinál" című írásával a ka­posvári Vörös Csillag Film­színház állandó problémájáról, a telefonon megrendelt jegyek átvételéről közölt és2xevételt. A levélre a Vörös Csillag Filmszínháztól a következő vá­lasz érkezett: »A Somogyi Néplapban meg­jelent levél, úgy érezzük, segí­tő szándékkal íródott. Valóban, egyesek előnyben részesülnek, mivel telefonjuk van, s így vű kaposvári villatulajdonos­sal tévesztettük összeg s an­nak számlájára könyveltük el a befizetett összeget. A panasz­nak az a része, mely szerint Horváth János legutóbbi leve­lére nem kapott választ, va­lótlan, mert a járási tanács pénzügyi osztálya arra is vála­szolt. A határozatban foglalt adótörlés összegével az .adózó bizonyára megelégedett, mert azóta újabb panasszal, vagy fellebbezéssel nem fordult hoz- zánk. Adóügyi csoportvezető, Fonyódi Községi Tanács ► + minden nehézség nélkül biz­tosíthatják belépőjüket. Sokan ezt azzal is megtoldják, hogy a pénztárnál soron kívül igye­keznek átvenni az előzőleg megrendelt jegyet A megren­delés azonban senkit sem jo­gosít fel erre. Filmszínházunkban a han­gosbemondón keresztül tájé­koztattuk látogatóinkat, hogy a telefonon megrendelt jegye­kért is sorba kell állni. Kér­jük a mozilátogatókat, hogy ezután ennek megfelelően jár­janak el, s a megrendelt je» gyeket- az előadás kezdete előtt legalább 15 perccel ve- wyék át a pénztárnál. Meges­het, hogy akik ezt elmulaszt­ják.' nem kapják meg jegyü­ket, ugyanis á pénztári szabá­lyok szerint, ha a jegyre má­sok igényt tartanak, azt el kel] adni. Fekete József, a Vörös Csillag Filmszínház üzemvezetője. Szerkesztői üzenetek: D. I., Kaposvár: A Cseri úti iskola november 7-i ün­nepségéről írt levelét megkap­tuk. Sajnos későn érkezett, ezért nem közölhetjük. Kér­jük, ha ismét ír nekünk, ne­vét és címét is közölje, ennek hiányában ugyanis nem tesz- szük közzé írását. Nagy József, Osztopán: A Berva motorkerékpárok alkat­rész-ellátása valóban gyakran kifogásolható. Utoljára október 8-án kapott, kisebb szállítmányt a Kaposvári Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat.. Ebben a hónapban újabb al­katrészek, így hengerek is ér­keznek. Ezekből Kaposvárott vagy Balatomboglánom vásá­rolhat majd. Kissné, Kaposvár: Cukorbe­tegek részére külön cukrász­dát nem áll módjában nyitni a Somogy megyei Vendéglátó- ipari Vállalatnak, tudniillik egyébként is gyér számú cuk­rászdával rendelkezik. A köz­ponti cukrászüzem kapacitása annyira túlterhelt, hogy újabb részleget már nem lehet fel­állítani. * Nem elég a vezetőség erélyes fellépése — a tsz-gazdák is segítsék'a rendteremtést Somsgyudvartielyen A közelmúltban többször ol­vashattuk az újságok hasáb­jain, hogy a somogyudvarhe- lyi Március 15. Termelőszövet­kezet elmaradt a munkákkal, s hogy e szövetkezetben nem mennek rendjén a dolgok. Mi a helyzet ebben a közös gaz­daságban, s hozzéfogtak-e a hibák felszámolásához? A Március 15. Tsz tavaly ősszel kezdte a közös munkát. A megalakuláskor — a múlt év tavaszán — 26 ’vezetőségi tagot választottak. E testület­be sógorság-komaság alapján kerültek az emberek. Így for­dulhatott elő, hogy vezetőségi tagok igen kevés vagy csak­nem semmivel egyenlő mun­káért 40—50 munkaegységhez jutottak havonta. Többük fele­sége — mint például Bencsik Gergelyné és Kozma Gézáné — nem dolgozott a tsz-ben, de annál szorgalmasabban járt Pécsre piacolni. A vezetőségi ülések nem lendítették előbb­re a munkákat. Határozatokat nem hoztak a tennivalókról, sőt gyakran azon vitatkozgat- tak, hogy milyen módon játsz­hatták ki a törvényes rendel­kezéseket. Szerencsére kellő időben fel­figyeltek e manipulációkra a felsőbb szervek, s javaslataik hyomán új vezetőséget válasz­tott tagság. Kilenc vezetősé­gi tag vette át a szövetkezet irányítását. Nehéz dolguk lesz, amíg a régiek mulasztását nem pótolják, és erélyes kézzel teljesen meg nem szüntetik a hibákat. Milyen főbb hibák fordultak elő eddig? Kálmán Imre (Bócza) állat­tenyésztési brigádvezető nem gondoskodott a jószágállo­mányról. A rossz tartási körül­mények miatt naponta hul­lottak el sertések, sőt szarvas- marhák is. Felelősség terheli emiatt Kálmán Vendel és Hor­váth Lajos ácsokat is, mert nem a tsz-ben dolgoztak, ha­nem magániparosoknál vállal­tak munkát. Csordás István (Kossuth Lajos utca 53.* sz. alatti lakos) szintén mulasz­tást követett el/ amikor a gondjaira bízott 12 tehenet esetenként nem fejte meg. Látnia kellett a vezetőség­nek ezeket a bajokat. Ám mit lehet várni az olyan vezető embertől, mint pl. Csonka Mik­lós volt elnökhelyettestől, hi­szen ő leginkább azon mester­kedett, hogy ellentétet szítson a különböző vallású tsz-tagok között. A közös gazdaság elhanya­golásából már eddig is súlyos károk keletkeztek. Akadtak, akik takarmányt loptak a szö­vetkezet földjéről. Csire Fe­renc például három kocsi ré­pát vitt haza tehenének. A háztáji gazdaságokban kellő mennyiségű kukoricát, burgee nyát termeltek a tagok, a ga« bonarészesedést már hazavit­ték, s most vagy otthon tesz- nek-vesznek, vagy pedig más­hova mennek inunkét vállal­ni. Ilyen például Somogyi Ist­ván (volt vezetőségi tag) és Maronics István. Velük egy húron pendül Bakonyi Vendel, aki, ha másról nem, legalább a tsz-ben, szorgoskodó fiáról vehetne példát. A fogatosok közül Péter János, Czimmer-, mami Péter vagy Kisgéczi Gé­za sajat zsebre fuvarozgattak. A közös munka meg elma­radt, például a burgonya sze­désével megkéstek. A munkafegyelmet az új ve­zetőség — élén Szerepi József elnökkel — igyekszik minden erővel és minden ’ törvényes módszerrel megszilárdítani. Elhatározták, hogy a tolvajok­kal, a közös munka elkerülői­vei szemben minden eddiginél erélyesebben fellépnek. Intéz­kedéseik már hoztak eredmé­nyeket. A teljes rend megte­remtéséhez azonban nem elég a vezetőség ereje. A szorgal­mas. derekasan dolgozó tsz- gazdák is érezzenek felelőssé­get a szövetkezet sorsáért, és segítsenek a hanyagok meg­fend sza b ály ozásában. T. Zs. iiiiiiii: BPRÓHIRDETÉSfK mm HŰ Ül ADAS-VÉTEL 111 Zöld Pannónia motarioerékpár eladó. Fürectt a. 4b. (931) 20 mázsa csöves kukorica eladó. Faun ez, Kanizsai a tea 55/a. (934) Elcserélném veszprémi belvárosi ezoba-konybés, kamrás, mellékhdlyiséges lakásomat baeonló kaposvári lakásra! Cím 25075 szómon a MAGYAR HIRDETÖBKN ____________________(25075) B eköltözhető házrészt vagy ki­sebb házat vennék nagyrészt kész­pénzért. Cím a kiadóban, vagy te­lefon 18-56. (935) Bútorok és más háztartási dol­gok eladók. Arany utca 39. (25091) Egy keményfa hálószobabútor eladó. Damjanich utca 24/b, n, emelet, 7. ajtó. Megtekinthető de. 12-igi délután 5 órátóL______(25092) L egújabb típusú Pannónia (3000-t futott) sürgősen eladó. Taszár, 12-es épület, Hamar. (25090) Eladó dupla rekamié, 2 db klub­fotel. 1 törpe rádió, 1 db porszívó^ gép Ady Endre utca 12. sz. alatt, kárpitosműhely. (25089) KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik HUSZAR ISTVÁN temetésén részt vettek, és részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. (2608J) Gyászoló család. Kétszobás kertes ház, íróasztal; márkás zongora, vitrin, ablak no* vember 28-ig eladó. Eötvös u. 2. , (25087) Egy db 2 és fél éves vemhes szarvasmarha folyó hó 25-éri el­adó. Göncz Sándor, Rinyakovácsí. • (25003) ALLAS ?:! is 5 éves -gyakorlattal rendelkező .tehenész elhelyezkedne állami gaz­daságba munkásszállás és üzemi étkezés biztosítása mellett. Bara­nyai István, Edde, Alsóbogátpusz­ta. (930) mr VEGYES Ü Mindenféle rossz kút javítását* új kút ásását >,és kút fúrását vál­lalja Ácsai György kútasómester* And'ocs, Szab&dsag u. 22. Somogy megye. (925) Gyapjúátvétel Kaposvárott egéss éven át van, de mindig csak pén­teki napon. Fonalcsere is pénteki napokon lesz november 18-tól de= cember 16-ig. Gyapjúforgairrü V.» <2493®

Next

/
Oldalképek
Tartalom