Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-15 / 269. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, I960, november IS. A TÉNYÉK KEDVÉÉRT A pedagógusok körében nemtetszést, egyeseknél méltatlankodást váltott ki a lap november 10-i számában megjelent »-Érdeklődés a mérlegen« című cikk. Aligha fogadható el egyik tiltakozó nevelőnek az az érvelése, hogy a cikkíró nem ismeri a pedagógusok saját könyvtárát, a könyvtáron kívüli forrásokból származó olvasmányait, tehát nincs alapja megállapításainak. Ma már elfogadott gyakorlat, hogy egy- egy mű olvasottsági mértékét, egves rétegek irodalmi érdeklődési irányát inkább a könyvtári olvasottsággal mérik, mint a könyvárusi forgalom eredménykimutatásaival. Az említett érv erejét feltétlenül gyengíti az a tény is, hogy ma már nemcsak a pedagógusok, hanem á könyvtárak tízezres olvasótáborának nagy része is kisebb-nagyobb saját könyvtárral rendelkezik. Az igazság kedvéért és a tények védelmében szólni kell azonban a cikk ama részeiről,' amelyek részben a hiányos és egyoldalú tájékoztatás, másrészt a homályos általánosítások miatt kedvezőtlen következtetésekre nyújthatnak lehetőséget. Téves a cikknek az a közlése, hogy a Megyei Könyvtár olvasószolgálati szabályzata engedményeket nyújt a vidéki értelmiségi olvasóknak. Állományvédelmi szempontok miatt általában csak kaposvári illetőségű lakosoknak vagy kaposvári munkahelyeken dolgozóknak kölcsönöz közvetlenül a Megyei Könyvtár. Indokolt eseteikben azonban, különösen társadalomtudományi vagy szakkönyvek folyamatos igénye esetében, felső fokon tanuló levelezőiknek, kutatóknak, ha vidékiek is, kölcsönzürik könyveket E gyakorlaton belül azonban semmiféle egyéb megkülönböztetés nem érvé^ nyesülhet, ugyanolyan készséggel szolgáljuk ki a szakmunkásokat vagy az érdeklődő nagyobbik többségük igveke- parasztembereket, mint bár- zettel ismerkedik melyik értelmiségi olvasónkat. Más dolog az, hogj' a gyakorlatban egyelőre inkább az értelmiségi olvasók élnek e lehetőséggel. Elfogadhatjuk a cikknek azt a kicsengő megállapítását, hogy a pedagógusok nem számarányuknak Megfelelően, hivatásuk alapján méltán elvárható számban veszik igénybe aj, különböző könyvtári szolgáltatásokat Helytelen azonban a számarány megállapításánál kizárólag ■ a Megyéi Könyvtár központi kölcsönzőjének statisztikájára támaszkodni, vagy abból általános érvényű következtetéseket levonni, amikor Kaposvár város könyvtári forgalmának nagy részét ma már a fiókkönyvtári hálózat bonyolítja le. Hogy mennyire számba kell venni a fiókhálózat teljesítményeit, arra jó példa ez esetben a Petőfi utcai könyvtárfiók statisztikája. E fióknak huszonhat aktív és két nyugállományú pedagógus tagja van. A Petőfi iskola népes nevelőtestületének igazgatója és minden névelője, hat személy kivételével, tagja e fiókkönyvtárnak. Még helytelenebb a cikkben közölt százötös pedagógus olvasólétszámot a megyei pedagógusok számához viszonyítani. Mert mint említettem, a Megyei Könyvtár csak indokolt esetben kölcsönöz vidékre, másrészt számottevő azoknak a nevelőknek a száma, akik a járási és a falusi könyvtárak olvasói. Igaz viszont, és magunk is tapasztaltuk egyes falvainkban, hotgy a nevelőtestület egyetlen tagja sém látogatja a könyvtárt. Ha nem a pedagógusok közvetlen olvasási érdeklődését • érinti is, de a kép teljessége érdekében nem tártom fölöslegesnek megemlíteni, hogy körülbelül kétszázötven pedagógus könyvtárosként tevékenykedik köhyvtá- rainkban. Természetes, és tapasztalataink is igazolják, hogy a könyvtárakba érkező könyvekkel, amelyeknek számottevő része a mai irodalom alkotása. A valóságot tükrözi a cikknek az a megállapítása, ’ hogy a Megyei Könyvtár pedagógus olvasói egy részének érdeklődése elsősorban a klasszikusok felé irányul. Hasonló a helyzet vidéken is. Ebben azonban feltétlenül részes könyvtári olvasószolgálatunk is, amely valamiféle respektus alapján a tanári igények egyszerű kiszolgálására szorítkozik, és nem tesz erőfeszítésit az esetlegesen jelentkező konzervativizmus áttörésére, nem tesz kísérletet az ismeretlen újat kézlegyintéssel elitónző szemlélet megmásítására. Számtalan gyakorlati eredményünk igazolja, hogy egy-egy magas irodalmi értékű új magyar, szovjet és népi demokratikus alkotással — és ilyen egyre több jelenik, meg könyvespolcainkon — néha a legmakacsabb véleményeket is meg lehet fordítani. Tanulóifjúságunk egy részének irodalmi tájékozottsága a mai magyar, szovjet és főként a népi demokratikus irodalomban néha elképesztően kevés. Hogy e vonatkozásban némi és mielőbbi változást produkálhassunk, elengedhetetlen, hogy elsősorban irodalomtanáraink konzervatívabb része értékítéletét a ma irodalmáról — ennek megismerése útján — megváltoztassa. És e vonatkozásban valóban sok a könyvtárosok tennivalója. Bizonyos vagyok az említett cikk segíteni kívánó jó szándékában, a teljesség kedvéért azonban szükségesnek tartottam kiegészítését. Kellner Béla Több törődést az üzemegységek dolgozóival! Jó a szakszervezeti’ kultúrfe- lelős, pénzben sincs • hiány, mert az állami támogatás elég bőkezű, mégis baj van a Bala- tonnagybereki Állami Gazdaság kulturális életével.1 Vdgvölgyi Sdndorné a nagy kiterjedésű gazdaság művelődésügyi »minisztere«. Munka- területe nem is kicsit hasonló a gazdaság berektől elhódított földterületéhez. Sem az utóbbinak, sem az előbbinek nem könnyű a művelése. De hiszen nem is az a legszebb a feladatok között, amit ímmel-ámmal, fél kézzel is meg lehet csinálni. Mint annyi más munkának, á művelődési munkának is az. adja az értékét, hogy nem könnyű, nem képes akárki végezni. Aztán van még egy igen lényeges jellemzője ennek a társadalmi munkának: tettekre igényes és nem szószátyár- ságra. Aki vállalta, annak csinálnia kell, különben az adott terület »kisrhinisztere« nem tud hibátlanul számot adni tevékenységének eredményeiről. Vágvölgyi Sándomé elismerten tevékeny asszony kul- túrfelelősi tisztjében, jóllehet van egy lényeges fogyatékossága népművelési munkájának. Ez pedig az, hogy figyelme, tevékenysége, lelkesedése megreked a központ, a kertészet és a gépesítés, a gazdaság centrumának szűkös határai között. Itt van minden, ami csak a művelődni kívánó embernek lehetőséggel szolgál a tartalmas időtöltésre. Van tárlccsoport, szabó-varró tanfolyam, könyvtár, van egy nemrég alakult népi együttes, amit a járási művelődési felügyelő vezet. Van egy csaknem négy hónapja dolgozó bábművészeti csoport, színjátszó csoport. Jut idő és eró mesedélutánok rendezésére. A kulturális tervekben erre az esztendőre — értsd az 1960—61-es művelődési évet 25 • ismeretterjesztő előadás szerepel. (Négyet már meg is tartottak:) Egyszóval van esemény elég, fel sem sorolom mindet, mert az már porhintés, a figyelem elterelése volna. Elfeledtetné velünk, hogy a gazdaságnak hat üzemegységében 1600—1700 ember dolgozik, s e létszámból mindöspe 300—350 van a virágzó kulturális életet élő központ körzetében. Ennek a 350 embernek csakugyan nincs oka panaszra a kulturális ellátottságot illetően, mert itt eseménydús az élet, akármilyen oldalról nézzük is. Kint a majorokban, az üzemegységekben aztán annál nagyobb a böjtje a sok központi eseménynek. Igaz, van valahány üzemegységnek televíziós klubja, könyvtára. Időnként kivándorol ezekre a helyekre a mozi is. De mindez kevés. Elenyészően kevés ezekben a majorokban, ahol nagyon nagy szükség lenné a hétköznapok szürkeségének színesítésére. Itt van például Imre-major, ahol a csak nagyteremmel és előtérrel rendelkező művelődési házat étkezdének, mozi- és színházteremnek, időnként bálteremnek használják csupán. A központban nyelvtanfolyam is indul. Ide az is jutott. Imre-majorban annál kevesebb! Pedig a berek emberei önművelés dolgában ugyanolyan »betörésre« várnak, mint a hajdanvolt meddő földterület, ami nem termett mást, csak nádat, sást, vízi állatok, szárnyasok százát. Most meg köszönetképpen a hősiességgel határos művelésért egyre szebb termést ád ez a föld. Summa-summárum... jó kezekben van ugyan Vágvölgyi- né kezében a Balatonnagybere- ki Állami Gazdaság művelődésügyének irányítása, ettől függetlenül örülnénk, ha több gonddal fordulna a majorok lakói felé. Ha jut anyagi és fizikai erő arra, hogy a gazdaság például könyvekkel ajándékozza meg Libickozma termelőszövetkezeti községet, juthatna energia arra is, hogy ne csak a gazdaság háza elején, a központban teremjen eredményeket a kulturális munka, hanem a messzebb eső üzemegységekben -is! A kultúros nem Fenyvesen lakik. Utaznia kell naponta munkahelyére és vissza, haza. Mégis talán megérné, ha találna valami okos megoldást arra, hogy munkáját átfogóbbá, teljesebbé tegye. Akár kulturális aktívák segítségével, akár üzemegységenkénti helyettesekkel. L. I. A szülők is megtárgyalták az iskolareform-tervezetet a tabi gimnáziumban Sikerül-e a kísérlet?... Vegjjtan óra a soniogyudvarhelyi iskola VIII. osztályában, Egry cigányasszonyt nesznek körül a szomszédban. Talán harminc éves lehet. Nem túlságosan szép, de csúnyának sem mondható. Tiszta tarka blúz és virágmintás, húzott szoknya van rajta. Az utóbbi azonban vadonatúj. Beszél, senkit szóhoz sem enged jutni, és a szomszédok érdeklődéssel hallgatják. — Mert, tudják, jön a hideg, a tél, az ember nem lehet meg kályha nélkül, úgy gondoltuk az emberemmel, inkább más maradjon el, de nem fagyoskodunk többet. Mondtam én ezt az egyik nagyságának, ott a másik utcában, tálán ismerik, a Kapásiné, akinek az a szép háza van meg egy nagy kisasszonylánya. Van nekem egy eladó kiskályhám, Kati, mondja ő erre, olcsón eladom, még igen jó, megmelegedhettek mellette a télen. Igen megörültem, szóltam is az emberemnek\ nézzük meg azt a kályhát, vegyük meg, ne fagyoskodjunlc a télen abban a füstben. Erre azt mondta, csak menjek el, adott is kétszáz forintot, mert jó ember ám az én uram! Elmentem az asszonyhoz, háromszázért akarta ' adni, én meg könyörögtem neki, hogy nekem csak kétszáz van. Mire megalkudtunk — ugye, nekem sose volt kályhám, hiába néztem, azt hittem, jó lesz, a nagysága is bizonygatta, aztán kértem itt a szomszédban egy kiskocsit, nem akarták adni, azt mondták, nem hozom vissza, de aztán mégis ideadták, hogy majd csinálunk nekik söprűt a használatáért, de mindjárt vissza is vittem, meg elmentem a boltba csövet venni, hogy megpróbáljam, hogyan ég. Vettem is hozzá, az emberem nem volt otthon, az állami gazdaságban dolgozik, hát egyedül vesződtem vele, de amikor össze akartam állítani, kidőlt a hátsó része, amelyikbe a csövet kell dugni. Nem is tudom, hogyan bírta ki idáig. Ahogy nézegettem, nyitottam ki az ajtaját, az is leesett, a rácsnak meg csak a fele volt meg, tudják, amire a tát kell termi, erre én nem bírtam továpb, leültem a földre, és sírtam, amíg az emberem meg nem jött. Kérdezi, miért sírok, én meg elmondtam, de a sírást nem tudtam abbahagyni, hogy ne künk nem lesz rendes kályhánk, mert ezt már nem lehet megcsinálni, azt mondta a Ka- lányos Jóska is, akit áthívtunk, pedig az ért az ilyesmikhez. Azt mondta, hogy menjek vissza a nagyságához, kérjem el töte a pénzt, a kályhát meg adjam neki, de azt mondták, ők még jól odaadták, csak mi törtük össze, mért nem vigyáztunk rá job ban, és még azt is mondták, ilyen■ a cigány, semmit sem lehet rábízni, akkor még a tisztességes embereken követelőzik, aztán becsapta előttünk az ajtói. Erre megint csak sírtam hazáig meg opt hon is egész éjjel, az emberem hiába csókolt szerelmete- sen, én csak sírtam. Aztán reggel azt mondja a Kalányos Jóska, menjünk el a bírósághoz, ott mgjd igazságot tesznek, de mi nem szeretünk ilyen helyre menni, még sose voltam, meg aztán nincs is papír, és nekünk nem is lehet igazunk ott sem. Az emberem is azt modta, ne menjünk a bírósághoz^ öltözzek csak fel, vesz Retkem egy olyan szép szoknyát, amilyent nem hordanak a környékien, van őneki még pénze, csak ne sírjak. Mondtam neki, hogy van nekem szoknyám hat is, szebbnél szebbek, de azért elmentem vele, a kályhát meg elvittük a telepre, kaptunk érte néhány forintot. Nem baj, azt mondja az emberem, ezt a telet még kibírjuk, majd jövőre úgyis új házat verünk, abban tégla is lesz, aztán majd oda veszünk egy rendes embertől kályhát, aki nem csapja be a szegény cigányokat. Aztán majd akhor melegszünk is, meg füst sem lesz, mert azért a csövet eltettük, azt nem adtuk el, kell az jövőre az új kályhához... Égj) pillanatra megáll a beszédben. lopva körülnéz a hallgatóin, aztán szeretettel végigsimítja az új szoknyáját. S. K. Szülői értekezleten tárgyalták meg oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének irányelveit a tabi gimnáziumban. A szülök és a pedagógusok megbeszélését Hausz Gyula, a gimnázium igazgatója nyitotta meg. Elöljáróban az irányelvek kidolgozásának szükségességéről beszélt. Elmondotta, hogy oktatási rendszerünk nagyon pfegy utat tett meg a felszabadulás óta, a sok jó mellett azonban hibák is jelentkeztek — az iskola elszakadt az élettől. Sok fiatal nem tudott mit kezdeni az érettségi bizonyítvánnyal, az iskola elvégzése után tanácstalanul állt. Ezért nőtt meg az érdeklődés a technikumok iránt. Az itt elsajátított szakmában a fiatalok azonnal elhelyezkedhetnek. Ezután a munkára való nevelés és a munkával való nevelés fontosságáról beszélt Majd tájékoztatta a szülőket, hogy az ipari tanulók is átléphetnek a gimnáziumba, a szakközép- iskolát végzettek is beiratkozhatnak bármelyik egyetemre. De ha például egy szakközép- iskolás az orvosi karon szándékszik tovább tanulni, egyetemi előkészítő tanfolyamon kell részt vennie. Az 5+1-es rendszerről szólva megemlítette, hogy nem a szakmunkás- képzés a célja, csak bizonyos előképzettséget nyújt, megkönnyíti érettségi után a tanulók szakmunkássá válását. A szülők arról beszéltek, hogy a gyakorlati oktatásra már igen nagy szükség volt, örülnek a munkára való nevelés bevezetésének. Vijánt Gyula somogyjádi tsz-tag megelégedéssel üdvözölte a szakközépiskola létrehozását. Elmondotta, hogy az ő fia is szakközépiskolás, s igen megszerette ezt az új iskolatípust. Krutek Józsefné tabi szülő az 5+1-es rendszert dicsérte. Hangsúlyozta, milyen hasznos az, hogy a tanulók egy nap gyakorlati munkát végeznek. »Így egyrészt megismerik a munkát, másrészt megtanulják becsülni a két kezükkel dolgozókat« — mondotta. Győri Jánosné heresznyei szülő azt mondta el, mennyire megszerette fia a munkát a szakközépiskolában, milyen öröm számára, amikor eljön a két nap munkaidő. Hausz Gyuláné pedagógus arról beszélt, hogy a tabi gimnáziumban mind a három rendszer — az általános gimnázium, az 5+1-es oktatás, a szakközépiskola — megtalálható. Kiemelte, hogy a szakközépiskolások tanulnak a legjobban, az 5+1-esek következnek utánuk, az utolsó helyen a gyakorlati oktatásban részt nem vevő osztályok állnak. A fizikai munka nevelő hatása az eredményeken is lemérhető. Dr. Kovács Imre, a szakközép- iskola kísérő tanára példákkal bizonyította, mennyivel jobb a közös munkában összekovácso- lódott közösség, mint az egyéb osztályoké. A kollektiv szellem gyorsabban kialakul munka közben, s tartósabb is. Gyi- mesi Lajos arról beszélt, hogy • a kollégiumban is érezhető, melyik diák vesz részt gyakorlati oktatásban, melyik nem. Az apróbb javításokat, szereléseket könnyen elvégzik az 5+1-es rendszerben és szakközépiskolában tanuló gyerekek. A Somogy megyei Építőipari Vállalat es segédmunkásokat felvesz. m Jelentkezni lehet a vállalat központjában (Kaposvár, Május 1. utca 57.) és a 3. sz. főépítésvezetőségen (Nagyatád, Baross n. 1'0.). (25062) Somogyi Néplap A? MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISPEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lß. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári űzőmében- Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivat^ oknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,-? Fi v
