Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-15 / 269. szám

Kedd, 1960. november 15. s SOMOGYI NÉPŰ» Húsügy— Tagadhatatlanul nagy sike­reket értek el az elmúlt egy­két esztendőben a tabi járás pártszervezetei. Abban, hogy a járás valamennyi községeben közösen folyik már a gazdálko­dás, benne van a kommunisták szíve, áldozatkészsége, szor­galma és az a tény, hogy sike­rült jó kapcsolatokat kiépíte­niük a dolgozó parasztokkal, ügyszeretetüket. áldozatos munkájukat kifejezik a terme­lőszövetkezetek gazdasági—po­litikai megszilárdításában el­ért eredményeik is. Mert a kommunisták nagy többsége nem állt meg pihenni azután sem, hogy a járás termelőszövetkezeti járássá vált. Tudták, hogy nem szabad a babérokon megpihenni, hiszen száz meg száz új gond, új fel­adat foglalta el á régiek he­lyét. Legtöbbjük világosan lát­ta, hogy a dolgozó parasztok szövetkezetbe lépésével az át­szervezés éppen csak elkezdő­dött, ezt azonban követni kell a termelés növekedésének, ez­zel egyidejűleg a paraszti tu­dat megváltozásának. A kommunisták azon voltak, hogy minden közös gazdaság­ban megtegyék az első lépése­ket a nagyüzemi gazdálkodás kialakítására. Sok jószágnak teremtettek saját és állami erő­ből férőhelyeket. De nem té­vesztették szem elől azt a célt sem, hogy, a termelőszövetke­zeteknek igyekezni kell a le­hető legrövidebb idő alatt túl­szárnyalni az egyéni gazdasá­gok termelési színvonalát. A kommunisták nagy része nem feledkezett meg arról, hogy a tsz-ekbe tömörült parasztok­nak becsületbeli kötelességük méltó módon viszonozni a munkásosztály testvéri segít­ségét. Bedegkér szövetkezeti parasztjai például 800 hízott sertést adnak ebben az eszten­dőben az országnak. De már azoknak a feltételeknek a meg­teremtésén dolgoznak, hogy a következő esztendőben 1300 hí­zott sertés hagyja el a falut. Szép és öntudatos cselekedet ez, méltó az új szövetkezeti parasztokhoz Sajnos azonban, a bedegkéri példa még nem általános. A tabi járás ebben az esztendő­ben körülbelül tízezer hízott sertést ad az országnak, vagy­is néhány ezerrel adós marad. Kell erről beszélni? Nem félő, hogy az ellenség felhasználja e tényeket a termelőszövetke­zeti mozgalom rágalmazására, befeketítésére? — vetődik fel a gondolat. Igenis kell erről szólni, hiszen a mi erőnk ép­pen abban van, hogy nyíltan fel merjük tárni nehézségein­ket, s éppen azért tárjuk fel, hogy könnyebben leküzdhessük azokat. Mert az okok között a ter- «mészetszerű objektív nehézsé­geken kívül ott találjuk a kényelmességet, a nemtörődömséget is. Akadnak oly^n vezetők — egyik-másik faluban még kom­munisták is —, akik, hogy ké­nyelmességüket, hanyagságukat “megmagyarázzák", ezerféle okra, leküzdhetetlen nehézség­re hivatkoznak. Jó példa erre a somi. A hétszázvalahány holdas Béke Őre Tsz-nek a terv szerint 230 hízót kellett volna értékesítenie ebben az évben, de mindössze 81 hízót adott el. Többet nem is állított be hizlalásra. A tsz elnöke ré­gi, becsületes kommunista. Ma­ga Bogó László elvtárs, a járá­si pártbizottság titkára csak az utóbbi hetekben többször beszélgetett Papp elvtárssal, próbálta kipuhatolni, mi az oka, hogy a tsz nem teljesíti értékesítési tervét. Sajnos, Papp elvtárs egymásután gyár­totta a különböző »érveket- Ha egyik állítása megdőlt, má­sikkal hozakodott elő. (Nincs férőhely, nincs takarmány, nincs megfelelő állatgondozó stb.) . Az általa felsoroltakból egyik sem jelent leküzdhetet­len akadályt. Hiszen ahogyan Zicsen és másutt tudtak építe­ni ideiglenes hizlaldát, ugyan­úgy a somiak is képesek len­nének erre. Takarmányhiány­ról beszélni pedig nevetséges dolog ott; ahol szerényen szá­mítva is legalább 22 vagon a termés. Nincs hízónak való? Egyedül a tabi piacon 130—-140 süldő cserél gazdát. S az is hihetetlen, hogy a 130 tag kö­zött ne akadna egy olyan em­ber, aki szakérteleijnmel és szeretettel gondját tudná vi­selni a sertéseknek. Amikor mindezeket elmond­ta a járási párttitkár, akkor a somi elnök előrukkolt egy utol­só »érvvel« — ez különben nem az ő »szabadalma«, az an- docsi, de még a járási központ­ban dolgozó szakembertől is hallani ilyesmit: „ Drága a kukorica, ráfizetéses a disznóhizlalás' A járási pártbizottság titkárá­nak arra a megjegyzésére az­tán, hogy »ha annak megéri a hizlalás, aki vásárolja a kuko­ricát, akkor miért ne érné meg a tsz-nek, amely úgy termeli meg«, bizony csak hümmögés a válasz. A kukoricát mázsánként csö­vesen 350 forintért számítva mi is jöhetne ki, mint az, hogy ráfizetéses a hizlalás. De miért annyival számítják? Hiszen köztudomásúan nem rúg any- nyira a kukorica termelési költsége, de még a felvásárlá­si ára sem! Persze, van emö- gött egy kis spekuláció is. Ar­ról is illene elgondolkozni, mennyire káros és idegen ez a gondolkozásmód egy szocia­lista gazdaság vezetőitől és tag­jaitól.. Mi lenne, ha a munkás- osztály állama hasonlóképp, nem kedvezményesen, hanem a mostaninál drágábban adná a tsz-nek a gépeket, a gépi munkákat, a hiteleket? És persze, hogy ráfizetéses az állattenyésztés ott, ahol szakszerűtlenül bánnak a jó­szággal. A tengődi' Petőfiben például 3 ember gondoz és fej 9 tehenet A felhasznált mun­kaegységek, a íöletetett takar­mány és egyéb költségek érté­ke többre rúg, mint a kifejt — napi 40 liter — tej ára. így, igaz, nem szabad gazdálkodni. De ebből általánosítani és azt állítani, hogy az állattenyész­tés ráfizetéses — nem vall szakmai jártasságra. Különö­sen méltatlan ez a szemlélet szakemberhez. , Amint látjuk tehát, egyálta­lán nem csupán objektív ne­hézségből származik, hogy a tabi járás termelőszövetkeze­tei nem teljesítik hízottsertés- átadási tervüket. Próbálják magyarázgatni ennek pkát, a magyarázatokból azonban nem lesz hús, zsír. Az érintett elv­társaknak meg kell érteniük, hogy a kisüzemi termelési szin­tet túlszárnyalni, a burzsoá ideológia maradványait legyőz­ni csak több gabonával, több hússal, zsírral, magasabb élet­színvonallal és az ennek nyo­mában járó hatásosabb politi­kai agitációval lehet. A Tabi Járási Pártbizottság és a járási tanács vezetői ke­resik a különböző utakat, módszereket, melyekkel az említett nehézségeket le tud­ják küzdeni, hogy eltávolítsák az akadályokat a jövő évi ér­tékesítési tervek útjábóL De a járási vezetők ügybuzgalma nem elég. Szükséges, hogy minden falusi kommunista, minden vezető és a szövetkeze­tt mozgalom minden igaz har­cosa megértse: a hús és a párt politikája között szoros össze­függés van. Varga József NEMZETKÖZI SZEMLE Véfltöstcst-© Kennedy az amerikai külpolitikán? Régi kívánságuk teljesül a Nagyatádi Konzervgyár dolgozóinak: megszűnik a sártenger az udvaron. Az útépítő vállalat dolgozói már egy hónapja kövezik és aszfaltozzák a gyár udvarát. Ez a munka jelentős összegbe "kerül. A sze ződés értelmében december 31-ig kellene elkészülnie a munkálatoknak, de ha az időjárás engedi, november 30-ra végeznek. 3 viliig szeme néhány na­pon át az Amerikai Egyesült Államokra szegeződött. Nem kis jelentőségű kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki négy éven át megszabja a vezető ka­pitalista nagyhatalom politi­káját, és ezzel jogot nyer a vi­lág sorsába való beleszólásra. Nos, a harc eldőlt: az új elnök a 43 éves John Kennedy, a de­mokrata párt jelöltje, a tizen­két leggazdagabb amerikai család egyikének tagja lett. A köztársasági párt kormányzata azzal, hogy — amikor a vere­ség nyilvánvalóvá vált — Ni­xon gratulált ellenfelének, és lefeküdt aludni, Eisenhower pedig másnap visszaindult gol­fozni, pontot tett a Fehér Ház­ban folytatott nyolcéves or­szágosára, amely az utóbbi időben már amúgy sem volt fenékig tejfel, mert lépten- nyomon beleütközött az ameri­kai kongresszus két házának demokrata párti többségébe. A hónapok óta folyó látvá­nyos — zenebonás országjárás­sal, televíziós párharcokkal és egyéb mutatványokkal tarkí­tott —, negyvenötmillió dol­lárt felemésztő választási harc Kennedynek számszerűleg mi­nimális győzelmet hozott. Rá 33 567 000-ren szavaztak, Ni- Xonra pedig nem is három- százezerrel kevesebben. Csak az amerikai választási rend­szer bonyolultságát mutatja, hogy az elnök személyét vég­leg kijelölő ötszázharminchét elektor közül Kennedy több mint háromszázharmincnak a szavazatát szerezte meg a ma­ga számára. Már ez a kis ará­nyú szavazatkülönbség is mu­tatja, hogy Kennedy győzelme nem annyira a demokraták programjának átütő sikerét jelzi, mint Eisenhower, Dulles és Nixon hosszú időn át foly tatott hidegháborús és gazda­sági pangást hozó politikájá­nak kudarcát Ez egyébként abból is látszik, hogy négy év­vel ezelőtt tízmillióval többen szavaztak a köztársasági párt­ra, mint a demokratákra, most pedig az arány az utóbbiak javára tolódott el. Az is bizo­nyos, hogy az új elnök főleg a munkáslakta vidékeken szer­zett nagy többséget. Ennek az az oka, hogy a munkásnyúzó SE] NY IN A SIRIUS AKCIÓ hivatalos? törvényeket helyeslő és a mac- carthysta boszorkányüldözést támogató Nixon a lakosság e rétegei körében nem számitha­Akármiiyen kismértékű is nép (58) Ezenkívül ebben is ké- ilyen mozdulatokat — egysző- telkedem, hogy az arcvonal- val mindezekben volt valami törzsnél említették volna neki mesterkéltség, valami gondo- az ön ittlétét. Ilyesmiről nem. san előkészített, ügyes, de szoktak beszélni olyanok előtt, mégis észrevehető színészke- akiknek nincs közük az ön ki- dés. v küldetéséhez. Így történt, hogy Bahmetyev arra is felfigyelt, mindenesetre ön helyett akar- amit Petrov beszélt, helyeseb- tésekhez, Bahmetyev tam bemutatkozni... ben a módra, ahogyan szavait tette: Leontyev és Szviridov kér- kiejtette. Teljesén hibátlan ki- dezősködésére, hogy Petrov ejtése volt, hiányzott • belőle mivel keltette fel a gyanúját, minden idegen akcentus. Csak- Bahmetyev elmondta megfi- hogy éppen kiejtésének töKé- gyeléseit. . letessége volt túlzott: túlságo­Véleménye szerint Petrov san tisztán ejtette ki a szava- túlzottan hangoskodott, beszé- kát, lelkiismeretesen kimon- dét tüntetőén tűzdelte tele dott minden egyes szó tagot és frázisokkal és népieskedő for- Bahmetyevnek úgy rémlett, ciulatokkal, szünet nélkül ban- hogy mondatszerkezeteiben, goztatta, hogy mennyire sze- kiejtésében megint csak vala­atnely körülvette a küldöttség volna utaznom vezetőjét. Az a különös szag ügyekben. ­volt, amely hosszú évek során Szviridov és Leontyev nagyított támogatásra, issza bele magát az olyan fér- érdeklődéssel figyelték Bah-J fiák bőrébe, akik naponta kői- metyev szavait, de lelkűk mé-£ nivizet használnak és szinte lyén nem osztották gyanúját. győzelem, az amerikai mézillatú, pácolt dohányt szív- Mialatt ez, a beszélgetés folyt,$szavazataivaj elítélte azt a ka­nak. Ezek a szagok nem illet- éjszakai zivatar vonult el az!* tok Petrov köznépi modorához erdő felett, és kijelentéseihez, melyek Sötét, felhős éj volt. A ne- ugyancsak túlságosan sűrűn héz felhők valamerre nyugat­hangzottak el, s amelyek sze- felé siettek, heves szélroha-i rint régi esztergályos család- moktól űzve. Valahol messze-; böl származik és tősgyökeres messze, a látóhatáron ibolya-! proletár. színű villám hasította át az ól-; Minek utána megfigyeléseit mos eget. Messze, lent megdör-: közölte és beismerte, hogy dűlt az ég. A felriasztott er- mindez mégsem elegendő bi- dei madarak rikácsolni kezd­tek. A tűlevelekre súlyosan hullottak az első esőcseppek. Szviridov, Leontyev és Bah-: metyev kiléptek a földiedé- zékbőL Egyre újabb villámok csap-; kodtak, ferde, megtört vona Iáik baljós fénnyel világították zonyos határozott következte- kijelen­Általában persze kiderül­het, hogy mindez ostobaság és a hivatásommal járó túlzott gyanakvásból ered. Ezért ha­tároztam el, hogy velük együtt utazom az arcvonal törzséig, meg az égboltot. A szél pilla-ij Majd ott a helyszínen felhí- natról pillanatra erősebb lett. vom Moszkvát, s ha kell, Iva- a fenyőfák csúcsa ide-oda in-/ novót is, és mindennek utána- g0tt, s a szél oly ijesztően sü-? járok. Ha tévedtem, _ annak völtött bennük, mintha félre-i tiszta szívemből örülni fogok vert harang szólna. Aztán zá-í réti az ivanovói területet, mi- mi mesterkéltséget, valami fe- és önökkel fogok nevetni sa- por zúdult a földre. A vizára-^ lyen alaposan ismeri annak szültséget, illetve valami nagy játmagamon, de a fokozott dat nagy erővel csapkodta gazdasági életét, nyersanya- igyekezetét árult el. Pontosan óvatosság még soha senkiinek fák törzsét, a löveghuzatok; gait, növény- és állatvilágát — így szoktak beszélni azok ^ a sem ártott... Ami pedig önt vásznát és a fedezékek sáncait, de még a nevetésében is volt külföldiek, akik már kitűnően illeti Leontyev elvtárs, majd A mennydörgés egyre hosszabb: valami: túlgyakran, túlságosan tudnak oroszul, de mégsem az én embereim elkísérik és egyre sűrűbb lett. Valahol jóízűen kacagott, természetei- orosz az anyanyelvűk. Moszkváig és ott átadják, recsegve-ropogva dőlt íe egy-j lenesen hátravetve a fejét Legvégül az a gyenge, alig amint mondani szokták: kézből- egy öreg fenyő. A tó szinte* (mert ha az ember őszintén észrevehető szag vonta magá- kézbe. Egyébként nekem úgyis jajgatott félelmében. t nevet, akkor 'sohasem tesz ra Bahmetyev figyelmét, az arcvonal-törzshöz kellett — Folytatjuk — t tasztrófa-politikát, amely nyolc esztendő alatt — hivatalos be­ismerés szerint is — mélypont­ra süllyesztette az ország te­kintélyét. Az amerikaiak több szőr is kinyilvánították, hogy a nemzetközi feszültség eny­hülését és életük könnyebbé válását várják vezetőiktől, azok ehelyett meghiúsították a nagy reményekkel várt párizsi csúcsértekezletet, egymásután követték el a külpolitikai bak lövéseket, amelyeknek, egyik következménye volt például, hogy a japánok ajtót mutat­tak az amerikai elnöknek, és egymásután dőltek meg az amerikai pénzen fenntartott diktatórikus rendszerek. Nem volt eredményesebb Eisenho­wer—Nixon belpolitikája sem. amely miatt az amerikai pénz­ügyekben, gazdaságban és tár­sadalmi életben inflációs je­lenségek mutatkoznak. Reder és Tarshis, két ismert amerikai közgazdász nemrégiben állapí­totta meg: »A gazdasági élet kocsijá még dombnak felfelé tart ugyan, de a motor baljős- latúan zörög, s ha nem akar­juk, hogy leálljon, át kell állí­tani az állami kiadások és adók sebességváltóját.« Ezek ellen a súlyos következmények ellen indult támadásra az ame­rikai nép, amely november 8-án tulajdonképpen az Ei­senhower—Nixon-f éle politikái bélyegezte meg. Ahogy a Prav­da szemleírója megállapítja, az amerikaiak nem azért sza­vaztak így, mintha a demokra­ták programja világos választ adna a fontos kérdésekre, ha­nem azért, mert többségükben elítélik a republikánus kor­mány jelenlegi politikáját. Világosan láiiiató tehát, hogy az amerikai nép a sür­gős külpolitikai kérdések meg­oldását várja az új elnöktől. Nem volt ez egyébként kétsé­ges már a választási harc ide­jén sem, amely éppen ezért a külpolitikára, helyezte a fő­súlyt. Nem volt az véletlen, hogy Kennedy kortesűtjai so­rán mindig bírálta elődjének a nemzetközi kérdésekben elfog­lalt álláspontját, és nyütan ki­mondta: »... Sokan félnek aa amerikai politikától, mert az állandóan a háború szélén tán­col.« Milyen változást várhatunk az új elnöktől és politikájától? Ezt persze csak a jövő fogja megmutatni, és ebben a tekin­tetben keveset tudunk, mert a választási harc idején elhang­zott kijelentések nem sok vál­tozást ígérnek. Kennedy is be­szélt a fegyverkezés fokozásá­ról, és közvetlenül győzelme után felkérte az amerikai po­litikai élét hírhedt »szürke eminenciását«, AUen Dullest és Herbert Hoovert, a két nagy kémszervezet vezetőjét, hogy maradjanak helyükön. A világsajtó nem egy szetS ve, többek közt az angol Guar­dian megállapította, hogy »az Egyesült Államok politikai el­képzelései ma ugyanolyan za­varosak, mint az elmúlt tíz év­ben voltak«. Az elsők közt üdvözölte az újonnan megválasztott elnököt Hruscsov szovjet kormányfő, aki rámutatott, hogy az egye­temes béke sorsa sokban a szovjet—amerikai viszonytól függ, és annak a reményének adott kifejezést, hogy e vi­szony visszajut abba a kerék­vágásba, amelyben Roosevelt idején haladt. A szovjet mi­niszterelnök ezzel tömören ki­fejezésre juttatta, hogy mit vár a világ és áz Egyesült Államok népe az új elnöktől: azt, hogy politikáját összhangba hozza a békés együttélés elvéivel, és minden erőfeszítését a nemzet­közi helyzetet megrontó nézet- eltérések elsimítására összpon­tosíts á. Ezt a kívánságot olvashatjuk ki nyíltan vagy a sorok közül a világsajtóból, és tulajdonkép­pen az effajta vonaltól való fé­lelem diktálta a hidegháború bajnokának, Adenaurngk azt a — még az amerikai vezetőket is meglepő — bejelentését, hogy . februárban az Egyesült Államokba kíván látogatni. A kancellár nyilván attól tart, hogy friss szelek söprik el a világpolitika porondjáról az újjáéledt német militarista irányzatot, amely csak úgy burjánozhat tovább, ha a nemzetközi helyzet továbbra is feszült marad. Az emberiség pedig azt várja az új elnöktől, hogy közreműködik, a feszült­ség meszüntetésében..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom