Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
Vasárnap, I960, november 6. 9 SOMOGYI NÉPLAP £ jjel még esett az eső, s J a kora reggeli nap- ^ sütésben olyan jól- esően szívták magukba az átázott föld leheletét, mintha tearózsa illata csiklandozná orrukat. Vidámak voltak, hun- cutkodók, mint afféle diákgyerekek, s a sáros, keskeny mezei úton végig hancűroztak, nevetgéltek, incselkedtek egymással mindaddig, míg a vö- rösfoe-sárgába boruló erdő fel nem tűnt a láthatáron. Oda igyekeztek az erdő tövére. Az egész gimnázium. Ezeket a fiúkat és lányokat mindig úgy felvillanyozza a megbízatás. Valami büszkeségfélét éreznek ilyenkor. Így volt a nyáron az ifjúsági táborokban is, és most talán még inkább, amikor idehaza, a Szorgalom Tsz krumpliföldjére siettek megmutatni, hogy mi mindent tud egy diák... A gép már ott pöfögött meglehetősen nehezen vonszolva magát az átázott földön, s a gimnazisták munkához fogtak. Persze a jókedv, a derű még csak ezután bontakozott ki igazán. A gép elhaladt, gyorsan felkapkodták kosaraikba a krumplit, s aztán kis szünet állt be, hogy csevegésre, gyerekes pletykákra is maradjon idő. Hanem a negyedikesek már komolyabb dolgokról beszéltek. A jövőről, a fiúk és a lányok kapcsolatáról, s ez utóbbit különös előszerettel bogozgatták. Az egyik kislány, akit Cuminak becéznek osztálytársai, a témán elgondolkozva kissé bánatosan vonta félre barátnőjét, az örökvidám, talpraesett kis Szucsikot: — Te Szucsik, minden lánynak van már udvarlója... csak nekünk nincs. Kellene valakit szerezni, legalább mára... Mit gondolsz, sikerül? — Nahát, Cumi, de jópofa vagy! Igazán tetszik nekem a gondolat. Próbáljuk meg. Különvonultak, s nagy titokban összesúgtak még a vékával is rejtve magukat osztálytársaik elől. — De ki legyen az áldozat? — lesett körül Cumi, s úgy mustrálgatta a fiúk ábrázatát, mintha legalábbis most választana élettársat. — őszinte legyek? Nekem tetszik ez a Piu, de úgy látszik, nem vesz észre __ — Pedig vén fejjél már ideje lenne, hogy udvaroljon ... — Hát akkor legyen Piu az egyik. Mindegy, hogy melyőnk- nek udvarol. Megfelel — mondta ki a szentenciát Szucsik, és máris kidolgozta a haditervet. Mindegyik kislány a másiknak szerez udvarlót. A fiúnak majd sok szépet, jót mond a lányról, hogy kedvet kapjon, felcsigázza érdeklődését. Most már csak azt kellett eldönteni, hogy ki kezdje az ostromot. Elég hosszan tanakodtak, mígnem Cumi önfelál- dozóan így szólt. — Majd én elkezdem. Én úgyis jól tudok beszélni, őszintén és komolyan ... biztos sikerem lesz — s a két lány a cinkosok jellegzetes pillantásával összekacsintott. Szucsik könnyedén beleegyezett a döntésbe, elvégre mégiscsak neki lesz előbb udvarlója ... — De mit mondjak neki ... — lépett vissza egy pillanatra Cumi, s arcán látszott, hogy a ügyelt arra, hogy semmi, még a satöbbi se maradjon ki belőle. Aztán kérlelőre fogta a szót: — Igazán megpróbálhatnád, Piu ... biztosan megértenétek egymást... A fiút elárasztották a szavak, gondolkodni sem maradt ideje, csak rávágta nagy kegyesen: — Hát jó, nem bánom. Majd holnap választ adok, addig megálmodom. Különben is, még meg kell beszélnem a Szivarral ... Cumi elégedetten távozott, s mivel éppen visszaért a gép is, Jávori Béla ** Osllő l l l ** cselekvés pillanatában mintha egy kicsit elvesztette volna bátorságát. Barátnője kinevette: — Ugyan már, csak nem félsz? Eredj, és beszélgess vele... Csak az a fontos, hogy egyformát mondjunk — kacagott a kislány, s még meg is lökte egy kicsit Cumit, hogy a kezdő sebességet biztosítsa. /I ztán jött a gép, mun- kához láttak, s ettől a perctől kezdve véletlenül sem nézett egymásra a két lány, nehogy felfedezzék szándékukat. Cumi már egészen Piu közelébe férkőzött, Szucsik meg bánatos arcot vágva félrevonult. Hívták a többiek, de fejfájást színlelt, s álnokul bámulta üres kosarát. Barátnője ezalatt támadásra készen, csillogó szemmel toppant oda a fiú elé: — Te, Piu, mondd csak, te miért nem udvarolsz? — He... mi ... hm ... khm— krákogott a fiú meglepetten, s úgy nézett a lányra, mintha valahonnan a föld mélyéről bukkant volna elő. Cumi most elmosolyodott az ijedelem láttán, Piu meg szégyenlősen lehajtotta a fejét, és gyászos keserűséggel megszólalt: — Udvarolni? Ugyan. De kinek? Nem tudok határozni... — Hát például ott van a Szucsik! — vágta rá Cumi hogy azon nyomban kihasználja a kínálkozó helyzetet. — Tudod te, hogy milyen rendes kislány az a Szucsik? Még nem is udvarolt neki senki ... a barátnőm, igazán, helyes, kedves kis teremtés. Tudod, csendes, szolid, jóravaló, szorgalmas, becsületes, értelmes, csinos, lelkiismeretes satöbbi,. satöbbi — fújta Cumi a betanult szöveget, és gondosan & KÖNYVESPOLC CARMINA BURANA A kóbor diákok és papok verseiből világszerte ismert XII—XIII. századi dalgyűjtemény szövegeit a benediktbeu- emi kézirat őrizte meg számunkra. Az emberiség kultúrájának történelmileg és vers- történelmileg is fontos emléke új színnel gazdagítja versél- ményeink világát: a pápai és császári uralom alól felszabadulni vágyó ember fiatalos, életörömmel teli hangja szól belőle hozzánk. Az antológia egyes verseit, melyek mégösz- szegyűjtve- nem jelentek meg magyarul, a legjobb költők és műfordítók szólaltatják meg mélyen átélt és formahű fordításokban. A kötetet Szász Endre grafikusművész illusztrálta. AJTMATOV: DZSAMILA SZERELME Ajtmatov nálunk eddig ismeretlen kirgiz író. A kötet három hosszabb lélegzetű novelláját tartalmazza. A »Dzsámi la« című írás azt mondja el, hogyan tör ki egy igazi szeretetre, szerelemre vágyó fiatalasszony az előítéletek, régi szokások bűvköréből. A »Vetélyt árs ak—ban az író két volt jó barát elhidegülését, összecsapását, egymás ellenségévé válását ábrázolja. A harmadik elbeszélésben, amely a kötet címadó és egyben legdrámaibb darabja, egy dezertőr katona és családja történetét beszéli el, ÉNEKELJ, ARANYMADÁR A német lovagi költészet legszebb dalai, szerelmes versed, névtelen szerzők gyöngéd szavú énekei. Kitter von Küren- berg, Dietmar von Eist, Heinrich von Veldeke, Heinrich von Morungem, Reinmar Wolfram von Eschenbach, Gottfried von Strassburg, Walter von de Vogelweide, Johaness Hadlub költészetének gyöngyszemei szerepelnek az Európa Kiadó díszkiadású kötetében. BALÁZS ANNA: AJTATOS ANYÓS A kötet első három novellája a múlt parasztvilágába viszi vissza az olvasót, és a földszerzésről, a vagyoni civa- kodásokból keletkezett családi tragédiákról ad nyomasztóan komor képet A többi írás a mai élet egy-egy típusát mutatja be, vagy visszaemlékezés formájában az illegális mozgalom egy-egy alakját idézi, J EBELE ANV: HIROSIMA MOSOLYA Jebeleanu a legjelentősebb román költők egyike, sokat tett a magyar kultúra megismertetéséért. Jelentős műfordítói munkásságában nagy helyet kapott a magyar líra. Petőfi nagyszerű román fordítója. Költészete hitvallás a szocializmus eszméje és humánuma mellett. odasomfordált Szucsik mellé. Megfogta a véka egyik fülét, és szedték a krumplit szótlanul. A kislány azonban nem bírta sokáig. Oldalba bökte uj- jával Cumit, és suttogva megkérdezte: — Na, mondd már... mi van? Sikerült? — Halálos! Érted? Halálos! Győzelem! Teljes siker. De vigyázz, észre ne vegyék... — És Cumi megtorpant, mintha ereibe egyszeriben káposztalé került volna a vér helyébe, félénken így1 szólt: — Te Szucsik, te már ne is szólj az én érdekemben ... Tudod, félek, hogy kiderül a turpisság, és akkor mit szólnak ... — Szó sem lehet róla! — határozott Szucsik. — Már ki is választottam az áldozatot. A Szivar megfelel... ? Elvégre neked is kell szerezni valakit, nem igaz? ujrni nem is válaszolhatott, mert barátnője máris elindul-? hódító útjára. S eközben a kislány kínos perceket élt át, mert a többiek rácsaptak, mintha sejtettek volna valamit. Pedig igazán senki sem tudott a dologról. — Mondd csak, Cumi, neked tetszik valaki a fiúkollégiumból? — kérdezték egyszerre több felöl, azitán találgatni kezdték: — A Lakatos? A Ny őszi? A Bausz Ferkó? A Citrom? És Cumi váltig tiltakozott. — Akkor a Szivar!!! — kiáltotta valaki diadalmasan, s Cumi fülig-pirult, lehajtotta a fejét. A többiek nevettek, és véletlenül ’ se gondolták, hogy Szucsik ebben a pillanatban igyekszik felhívni Szivar figyelmét a kislányra. — Ejnye, Szivar, hát te nem veszed észre, hogy mióta figyel téged a Cumi? — mondta rosszallóan a fiúra támaszkodva Szucsik. — Tetszel neki ... — Igazán ... ? tátotta száját a fiú, és valóban meglepődött De azért látszott rajta, hogy ölül a felvilágosításnak. Egy kcsit talán meg is szédült, mert egészen tompán hallotta csak a záporozó felsorolást: ________i________ — Csendes, szolid, jóravaló, szorgalmas, becsületes, értelmes, lelkiismeretes, satöbbi, satöbbi... A lányok megint csak együtt szedték a krumplit, s a két fiú egymás titkáról mit sem sejtve szemezni kezdett a jóval, a szoliddal, a becsületessel és a satöbbivel. Szucsik büszkén suttogta Cumi fülébe: — Ja, kedvesem, ha mi ránézünk valakire... ! JL s ekkor egy másik sze- J' replő tolakodott a tör- ^ ténetbe, Aranka, akit ököllel fenyegetve figyelmeztettek a lányok, hogy »-lépjen le« egy bizonyos kosár mellől, mert ugyebár, most már csak azt kell elintézni, hogy mindenki a párjával szedhesse a krumplit. Aranka először értetlenül bámult rájuk, aztán kapcsolt Cumi és Szucsik pedig színlelték, mintha nem tudnák mire vélni a dolgot, hogy egy kosár jutott kettőjüknek. Majd besegítenek a fiúk — gondolták... Szivar és Piu valóban kénytelen volt odamenni a lányokhoz, s olyan buzgalommal dobálták a krumplit, mint még soha. A két lány csak állt, jeloeszéddel érintkeztek, s titkon összenevettek a siker, a fiúk szorgalma láttán. S azon már igazán nem csodálkoztak, hogy amikor a szünetben elkezdődött a játék, s a »Te kellesz, te kellesz, te kellesz« strófánál rájuk esett a sor, ők keringőzhettek szó szoros értelemben vett választottjukkal a — krumpliföldön ... Beesteledett, s hazafelé már Aranka is segített a lányoknak. Valahogy mindig úgy rendezte a sorokat, hogy a »meg- ostromlott férfiak« Cumi és Szucsik oldalára kerüljenek. Ha másképp nem ment, hát kezükbe nyomta a szatyrot, és megkérte Cumit, hogy ő meg fogja a másik fülét Persze nagy nevetés, hahotázás lett ebből, s a tanárok is megsejthettek valamit, mert az útelágazásnál hirtelen jobbra irányították a fiúkat és balra a lányokat... i^yásnap vasárnap volt, s a kollégiumban két kislány türelmetlenül várta a folytatást. Egyszer csak megjelent Krisztek, a követ, s igen méltóságteljesen szólt oda Cuminak: — Kedves kisasszony, ha szabad érdeklődnöm, mit csinál ma délután? — Nem ... nem tudom — válaszolta izgatottan Cumi. — Miért kérded? — Mert üzent a Szivar, szeretne elmenni veled moziba... Cumi, ki tudja, miért, elvörösödött, és szó nélkül faképnél hagyta a követet, elszaladt ... Szucsik pedig még este is bánatos-várakozóan nézett ki az ablakon. Nem jött érte senki... — Hiába, úgy látszik, mégiscsak én beszéltem jobban, nekem volt igazi sikerem... Mert Cumi, igen, Cumi mégsem maradt egyedül... GEREPLYÉS LÁSZLÓ: Jövendő századok elé Idézlek, van szavam hozzád, jövendő, Megaldozzák a régmúlt fényei... Kacérkodik velem, mint egy kegyelt nő, Lépten-nyoman tárni szépsége ki. Többet kívánok tőled majd, mint eddig: Építkezz, alkoss, úgy, ahogy a múlt! Csodáltam Rómát reggeltől napestig, Sok emlékműve máig sem fakult. A titkait ellesni hát ne szégyeild, Bár ne feledd kegyetlen bűneit! — Műveid állják majd a próbatételt. Üj ezredév te, munkás, dús jövendő, RÁd gondolok rom közt is, íme, itt, A Fórumon, mely mindörökre zengő. BŐSZ JENŐ: Külvárosi képek REGGEL Figyeld, már nő a hajnal! Az égről köd s korom száll: didergő sűrű felhő s sötétlő csillagok. — Megyek, kísér az aszfalt, rám szól a fordulónál: Eljöttél tőlünk, látod, s te lettél elhagyott.« — »Mi lett, hát mondd, belőled? Idáig hogy jutottál?!« — zsibongja, zúgja csöndben a sápadt villanypózna. Az út, mint szél, barangol; korom száll, nézd, az égről, ream hull, félve reszket, = s ijedten hull a hóra! = NAPPAL Fölébem sátrat épít nyílt fényéből a nappal, hűvös szél forgolódik, de falnak tántorul. — Munkások jönnek, hallom, hasad a csönd előttük; A falról cserép koppan, s ijedten szertehull! — Leülnek, fazekukból zümmögve útrakél szalonnák, friss gulyások párolgó költeménye. « A költő nézi, nézi, csak ül, megáll a tolla; egy messzi kémény füsttel új verset ír az égre! = ESTE Barangol kint az alkony dőlt póznák árnya ing - s a városszéli ködben ringatja, nézd, az utcát, ä Csatorna sír fölöttem, himbál, majd félve int, s csöpp kölykök, könnyű árnyak az alkonyt éjre mossák. — Megnő a súlyos égbolt s anyásán s fájva vár, sötétlőn táncrakelnek megrémült árny-fiacskák; hűs hold les ablakodnál s a nagy-nagy furcsa sál, az éj, hogy álmod óvja, sóhajként hull le hozzád. TENAGY SÁNDOR: Ülj le a padra kicsit Szelíden jött meg az ősz az idén; alig veszed észre a gesztenyefák levelén a májszínű foltot, csak sietsz, hónod alatt kitömött aktatáskával kergeted a munkás nappalokat, s eldobod a méla tűnődést. Pedig ősz van. Ülj le a padra kicsit, szippants a friss levegőből, és számold meg: hányadik ősz neked ez már? Ülj le a padra, nyári emlékeid mellé varázsold vissza magad, gondolj hátrafelé is, csak aztán szaladj a trolibuszra... A gyönge levélen fázik egy árva bogárka, talpad alatt megszólal még egyszer a fonnyadt szirom. Te csak sietsz, alig veszed észre, hogy mily szelíden jött meg az ősz az idén. NÉMETH FERENC: A szavak mértéke Múlik az idő, elvesznek az álmoh a napokban, mint hajnali köd az aranyló sugarakban. Rajongtam játékaidért, képzelet, láttam hősöket, hittem hihetetlent, rohantam szélmalmok után. De most már nem az álmokat hirdetem én, még csak nem is az eszmét dicsérem. Az eszme hitemnek kevés. Hitem a megvalósulás: ma már a fogalmak szépségét én a világ dolgaihoz mérem. Szikra János: MESZTEGNYÖ ŐSSZEL 1958 (olaj). f
