Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

Vasárnap, 1960. november 27.

SOMOGYI

Tímár Máté:

APOKROC

Dz utcákat beszegö eperfák-iutánra dűlt, s mintha a kontyalja izzasztó forróság is enyhült volna egy kicsikét. Éppen hogy csak. Kecskés Lajos, a néma pásztor mégis észrevette, és hosz- szú botjával a Körös újulásos ártere felé terelte állatait, amit sohasem tett két óra előtt.

A faluból aratni ment az élet, aki meg maradt helytartónak — a segíteni kicsi gyerekek, betegek, közszolgái hivatalbéliek meg az öregek, akiknek az is elég munka, hogy élnek —, hűsre húzódott a nagylegény a nap sugarai elől. Csak a csorgós kút körül serdült-fordult néhány asszony, mert az itatok, disz- nóvályúk hamar kiszáradnak, azok a vízrekőtt kacsák meg az úristen vizét is kipotykol- ják, ha nem hagyja vak-világba csavarogni őket az ember.

Pelok örzse néni is a kacsákat kopasztatta az ördöggel, míg meg nem látta Kovács Benjáminná Szabó Herminát. Ekkor öt vette szerre, nehogy tollában maradjon.

— Nézzétek a farkatlan páváját — biztatta felszólítás nélkül is bámészkodó asz- szonytársait —, még erre se fordítja azt a drágalátoe fejét. Mert hogy gazdáné lett, a senki!

— Hol van már az a gazdagság — görbítette száját Kissné, a kovács dinnyeidomú' felesége —, sehol. Abból nem lehet megélni, hogy bíró volt az apósa. Elhegedülte ezt Szent Dávid nagyon régen. Még negyvenöt előtt.

— Mégiscsak bíró volt — fordult szembe Kissnével Hegedűs Ángyéi, az oltáranya, ha másért nem, hát mert ki sem állhatta. — Nem mennek azok napszámba senkihez, hiába tagosították az összes födj ükét.

Ezt már Bradákné, a párttitkár békességes sógorasz- szonya se győzte cérnával, pedig kannájából régen visszafelé folyt a víz.

— Mórt is mennének e mellett a hagymaberdó-hideg- málé népség mellett. Kovács Béni már magtalan nagynénje! földjeit is eladta, nemcsak a sajátját. Hiába nincs a kezán egy barázda se. Vegye meg, bátyám, fűzéssé ki, olcsón adom. Majd a nevire tesszük, ha megváltozik a helyzet. Mert már változik, mondta Európa is. A sok földéhes meg száll rá, mint zöldlégy a dögre. Lábas sógor hiába vizsgálódott utánuk, senki se tanúskodott ellenük. Így könnyű...

— Meg úgy is — vágott szavába Hangyáné Oláh Etel, aki alatt jóformán ki se hűlt még a nászágy —, hogy kétnapos, possadt maradékot étet az apósával meg Petivel, a mostohafiával. Hálni is az istállóba hálatja őket. — Szusszantott egyet-kettőt, s máris tovább ömlött belőle az ige. — Látom, hiszen a szomszédjaink. Először csak a konyhába, azután az istállóba, mert ott is kellett a hely. A kotlók- nak kellett.

— Élig nem szip — cifrázta Kocsisné, a Gyoméról férjhez hozott kis fekete asszony —, mégiscsak az öreg Kovács ka- pari össze a nagy külábas házat meg a negyven köblöst.

— Koszos malacból lesz az étkes hízó. Felesdinnyés volt az apja — botránkozott Kelemenné, a leánykori barátnő is, de már kapta a két kannát, s futtában mentegetőzött. — Jaj, istenem, nekem meg kikéi a tészta a tekenőből. Egészen elfelejtettem.

És mert kioldotta a zsákot, annyifelé szóródtak, ahányan voltak.

a Kovács-porta külábas

tornácára alig talált utat a

nap az otellólugas tenyérnyi levelei között. Besurranó sugarai annyi hiten találták a családot, ahányan voltak. Benjáminná Szabó Hermina uborkát szeletelt egy porcelán levesestálba, ura széthajtott Szabad Földdel hajtotta magáról a legyet, az őre® Kovács seprűt kötött leveles fűzfavesszőből, a hamar-kamasz Péter meg valami Pesti Hírlap sárga regényt olvasott. Hallgattak, de vészszagú volt ez a halgatás nagyon.

— Szóval nem füzettek a csejti földért — tudakolta jó időre a fiatal gazda.

Hegedűs Géza:

PROLÓGUS

,A megtalált haza“ c. hangjátékhoz

Az ősatyák vadásztak és halásztak,

Élték a létet, úgy, ahogy lehet,

Mesékben hagyták késő unokáknak A meg nem számolt ezeréveket.

Majd kilesvén sok titkát a világnak Hatalmat nyertek állatok felett...

S aki a pusztán nyájak ura, őre —

Az vándorol mezőről új mezőre.

S a pásztor ajkán ének lett az emlék,

A régi mese hősi példakép.

Míg nyájaik a füvet lelegelték S a holnap gondján töprengett a nép — Múltból, jelenből hitformájú jelkép,

Erőt adó, varázshatalmú, szép,

És látomásos, ámbár láthatatlan,

Közös álom derült fel a tudatban.

Emléket, vágyat igy őrzött a monda; Mondákban él, ki nem lelt még hazát, Múltat idézett, aki újra mondta,

Es az is mondta, fci jövőre várt,

Jövőre, melyben nem kell vándorolva Élni az évek névtelen sorát...

Mert útjuk végén egyszer csak a népek Idők mélyéből az időkbe lépnek.

S kezdődik az évekkel mért idő,

Az elmaradt út mese lesz vagy álom.

Aki meséli — már földművelő;

A hegyek hátán és a pusztaságon Vályogkunyhók és égbe meredő Kővárak állnak. S hosszú éjszakákon Dalnokok ajkán most már hősi ének,

Mi elkezdődött mondának, mesének.

Az időtlenség így szállt az időbe,

Az emlék újra s újra ébredett.

Minden kor újat olvasott belőle És új jövőkre adott ihletet.

Ki újra kezdvén nagyot lép előre,

Újra meséli mind a kezdetet,

S az újra mondott mondák ősi rendje Lassan befordul a történelembe.

— Nem — vágta fel fejét Szabó Hermina, kezével meg az orrához csapott, melynek hegyén két fürge légy zavarába egymást. Hirtelen mozdulatával lesodorta az ubor- kás porcelántálat, elvörösödött, hangja meg olyan durva lett, mint a csupavászon törülköző. — Azt mondták, mert az asszony is közbe;zajait, hogy inkább belépnek a Bajcsy-Zsilinszkybe, úgyis ott a föld. Meg hogy bolondok voltak, amikor az első részletet kifizették. Mert hogy ez kész kizsákmányolás!

— Micsoda? — értetlenkedett Kovács Benjámin, és nagyra nőtt a szemefehérje.

— Ki... zsák... má... nyo... lás — tagolta az asz- szony, s szavában nem fért meg a gyűlölet, elömlött az arcán, és szépből csúnyává torzította. — Amit te teszel velem. Nappal hajkurászol, éjjel horkolsz, erre vagy jó. Mindenüvé engem küldeni. Inkább ezt a vén apádat külde- néd már dolgozni, ne zabál- ná potyán a készet. Szakálos Gazsi bácsi öregebb, mégis odajár, Inotára. Pedig kétszer volt bíró, meg földje is több volt vagy harminc holddal.

— Hagyd édesapámat — szólt rá csendesen a férje.

— Hagyom, hagyom. Ez a nagy lóbőr kölyök is csak a regényeket olvassa, nem lehet vásálni rajta semmit. Meg visszafelesel. Tegnap is azt vágta a fejemhez, hogy koldus voltam, mint a tetű.

— Biztosan megint a holt anyját gyaláztad.

— Igen? Kipártolod ökot mi? — S mérgesen belérúgott a porcelán-roncsba. De akkorát ám, hogy a ráklábas kasba repült. — Hogy a lábam tört vóna el, amikor idegyüt- tem. Cselédnek!

Csend lett, s a tornácon maradt is, mert elszéledtek a portán. A pulykamérges asz- szony csalánt metélt a ká- csáknak, Kovács Benjámin csalamádét tragacsolt a cseresznyefához kikötött tehénnek, Péter nekihasalva olvasott a diófa alatt, ' az öreg gazda meg készbe tette a seprűt, a fáihoz támasztotta, és lassacskán megindult a fia után.

Az utcán uzsonnavivő asz- szonyok beszélgettek.

— Azt mondta az elnök, hogy fogadása van a nyolc ki- la búzára. Egységenként.

— Mindenből többet várnak, mint tavaly.

— Dögöljetek meg az én földemen — morogta Kovács Benjámin, és dühösen a Rózsi elé fordította a csalamádét. — Könnyű a másén. — S szeme villámlásával az egész falut fel lehetett volna gyújtani.

Apja ekkor ért mögéje, és félénken szólította:

— Fiam, az éjfélivel elmegyek Inotára. Mán a máshéten beszéltem Szakálos Gazsi sógorral, beszerez éjjeliőrnek, ö is az.

— Hát menjen, úgy sincs itt semmi. Még békesség se.

A se-t már nagyon bágyadtan mondta, mert észrevette közeledő feleségét, aki három lépésnyire megállapodott

— Adhatná vagy kétszáz forintot, hogy lenne kitartásom az első fizetésig.

Szabó Hermina közbeszá- jalt

— Mért nem megy a lányához, a téeszcsésnéhez? Minket fej még most is?

Az öreg Kovács beoldalgott az istállóba, s hozta butyorba kötött holmiját, foltos bokszcsizmáját, tengerinád kampós- botját, s utoljára kért.

— Legalább egy pokrócot adjatok, takarónak. Jó lesz használt is.

Kovács Benjámin gyáva- óvatosan asszonyára nézett, leste, nem tilalmaz-e a szája, mit olvashat ki a szeméből. <

/t i int erről már hirt adtunk, a december

1-én, 2-án és 3-án megrendezésre kerülő Kaposvári Irodalmi Napokra a mai magyar irodalom számos kiváló művelője érkezik városunkba. Az érkező íróvendégek készülő munkáiból mutatunk be részleteket ez alkalommal. A szó először Tímár Mátéé és a népszerű Hegedűs Gézáé. Hegedűs Géza egy nemrég felvett, a rádióban hamarosan bemutatásra kerülő hangjátékon dolgozott a közelmúlt hetekben. Az alábbiakban »A megtalált haza« című hangjáték prológusát közöljük. A hangjátékról még any- nyit, hogy »A megtalált haza« befejező része »Az idők mélyén« című, a magyar ősmondavilágot feldolgozó tetralógiának.

Csak bálvány mozdulatlanságot látott, s odakiáltott könyvre könyöklő fiának:

— Szaladj te, hozd ki nagyapádnak a fehér pokrócot, amit a tiszthelyettes úrtól vettünk, amikor menekültek. Azt a piros-fehér-zöld szélűt.

A kamasz nyújtózkodva tá- pászkodott, mint a macska, s a járása se lett sietősebb. Időbe került, mire térült a fehér gyapjúholmival. Odaadta a nagyapjának.

Az öreg széthajtotta. A pokróc hosszában ketté volt hasítva, s eltépett szálai úgy ütköztek világba, mint kerítéssövényből a burjánzó orgonaágak. Szava se lett vidámabb, mint a fejcsóválása.

_— Azért egy egész pokrócot is adhattatok volna. Én neveltelek, utánam van, amid van, annyit tán megérdemelnék.

Kovács Benjáminnak a szégyen ráncai rájcsüröztek a szeme körül, a haragé harmo- nikázott a homlokán, mégis úgy vánszorgott szájából a hang, mint akinek fáj a foga.

— Mért tépted széjjel, te disznó? No, megállj!

Az égen az esti repülőjárat ezüstmadara húzott napnyugatnak. Hangja száz falról verődött vissza, s a gyereknek úgy kellett túlkiabálnia. Telitorokból.

— Gondoltam, hogy a másik fele jó lesz édesapámnak, ha megöregszik. Legalább jobban összebújik vele...

És szemtelen gúnnyal rákacsintott mostohájára...

Raksányi Lajos: PAJTÁK.

N

A Uaeác&úfty-i kúH^wás-ác ynuv&i&Zt

Néhány nap múlva megérkeznek a könyvesboltokba, a pavilonokba a nagy téli, karácsonyi könyvvásár kötetei. A könyvkiadó vállalatok sok értékes, szép, érdekes regényt, verses kötetet, ismeretterjesztő, politikai és egyéb művet bocsátottal; közre, sok könyv között válogathatnak majd az olvasók.

A téli könyvvásáron — többek között — megjelenik Dosztojevszkij A félkegyelmű című nagy regénye, Schiller válogatott esztétikai írásai. C. F. Ramuz A nagy sonder- bondrei háború című elbeszélő költeménye. Ilf—Petrov: 12 szék és az Aranyborjú. Crean- ga: Fehér szerecsen. Figuli: Három pejló. Vercors: A tenger csendje. De Castro: örökkévalóság és Dickens: Dombey és fia.

Balázs Anna Az ájtatos anyós, Fekete Gyula Fiatal- asszony című, Szinyei Júlia öreg mandulafák, Komondi Tóth László Apostolok utóda című műve.

A fiatal írók sorozatában bocsátják közre Pálfalvi Nándor Szeretni akartam című könyvét. Jebeleau Hirosima mosolya című kötete a Magvető könyvkiadónál jelenik meg. A Nagyvilágnál Mai külföldi elbeszélések című tizenkét nemzet 21 írójának elbeszéléseit adják ki. Vang Si-fu Nyugati szoba című színműve az Európa könyvkiadónál lát napvilágot.

A versek kedvelői a karácsonyi könyvek között megtalálják Arany János balladáinak aibumkiadását, amelynek rajzait Zichy Mihály készítette. Németh János Csak értelek című verses kötetét a Szépirodalmi kiadó jelenteti meg. Énekelj, arany madár címmel a német lovagi költészet legszebb dalai, szerelmes versei szerepelnek az Európa kiadó díszkiadás-köte- tében.

Megjelenik az Üj Magyar Lexikon harmadik kötete is.

Bizonyára sikere lesz Pataki Dénes A magyar rajzművészet című szép kiállítású albumának is. Érdekesnek ígérkezik Parragi György Fasizmus frakkban és mundérban című’ műve, Péchy Blanka Jászai Mariról szóló könyve és Csujkov Erőd a Volga partján című regénye, amely Sztálingrád hős védőinek állít emléket.

Az ifjúságnak, a gyermekeknek szóló könyvek közül kiemelkedik a Fiúk évkönyvej az Angol költők antológiája kötete, a gyermek enciklopédia, Benedek Elek mesekönyvei és Becher—Stowe népszerű Tamás Bátya kunyhója című könyve.

A Gondolat kiadó kibocsátja a filozófia története második részét, és bizonyára sokan örülnek majd a karácsonyi könyvvásárrá megjelenő Magyarország autóatlasza című műnek is.

Herbert Jobst:

A LELENC

A regény »hőse« Adam Probst, a lelencgyerek, akit a városi szemetes szedett fel a parkban, és vitt jutalom reményében a rahenbergi városházára, a talált tárgyak osztályára. Az ő íágra nyílt, mindent látó és mindent a maga módján értelmező gyermekszemével nézheti az olvasó is az 1915—1920 közötti Németországot s a rá oly jellemző, nálunk sem Ismeretlen típusú embereket. A történetet az író sajátos humora fűszerezi, amely egyszerre nevettet és könnyeztek

Galina Nyikolajeva:

ÚTKÖZBEN I—II.

Nyikolajeva új könyve izgalmas regény. Szereplői — egy nagy gyár politikai és szakmai irányítói, munkásai, haladók és maradiak, becsületesek és szemfényvesztők, igazi és álkommunisták — valamennyien emberek, sohasem sablonosak, és harcuk a ma emberének mindennapos, számunkra is ismert, hozzánk közel álló küzdelme, munkája, élete és szerelme. Ezért válik lebilincselő olvasmánnyá ez az igazi, emberi történet.

Milyen legyen a falusi könyvtárak gyűjteménye?

Hazánkban évente több százezer forintot költenek a könyvtárak gyűjteményének gyarapítására. Mind gazdagabb a választék vidéken is. Ugyanakkor egy statisztikai adatgyűjtés megállapította, hogy sok falu lakói mindössze 500—600 kötetből, jó esetben 1000 könyv közül válogathatnak, s a könyvállomány nem felel meg az olvasóközönség igényeinek. Hosszú idejg teljesen a könyvtár vezetőjére bízták, hogy a rendelkezésre álló pénzből milyen újdonságokat vásárol, s nem adtak tanácsot, útmutatást. Ezért történhetett meg, hogy számos könyvtárban a műveket egyoldalúan válogatták össze, és a polcokon sok olyan könyvet őriznek, amelyek inkább a városok lakóihoz szólnak. Ugyanakkor hián; . znak az alapvető fontosságú irodalmi

alkotások, a népszerű tudományos munkák és nemegyszer a mezőgazdasági jellegű szakkönyvek.

Az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai az első tapasztalatok alapján tovább folytatták a vizsgálatot. Először kísérletképpen összeállították a 650 legszükségesebbnek vélt könyv jegyzékét, s a székesfehérvári járás 51 falusi könyvtárában megnézték: megtalálhatók-e ott ezek a művek. Kiderült, hogy 200 népszerű-tudományos * ismeretterjesztő és szépirodalmi könyv teljesen hiányzott a polcokról.

Hozzákezdtek a hibák kijavításához. Vidéki könyvtári szakemberek bevonásával a magyar könyvkiadás gazdag terméséből kiválasztották azt a 700 könyvet, amelynek az olvasók és a szakemberek véleménye szerint minden falusi könyvtárban ott a helye. A művek címét jegyzékbe szedték, és eljuttatták az érdekeltekhez. A gyűjtemény felöleli az irodalom minden területét, s a könyvek nagy családját 13 csoportra osztotta. Azt is meghatározta, hogy milyen legyen a különféle művek aránya.

Ez az újfajta összeállítás csupán az első lépés volt a falusi könyvtárak vezetőinek megsegítésére. Azóta gondoskodtak arról, hogy az újonnan megjelenő könyvekről szóló tájékoztatókban hétről hétre megjelöljék, melyek azok a kötetek, amelyekre a falusi könyvtárak törzsgyűjteményében szükség van. Általános tapasztalat, hogy az érdekeltek szívesen vették a segítséget, s már most az útmutatók alapján egészítik ki a könyvállományt.