Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-03 / 260. szám
Csütörtök, I960, november 3. 3 SOMOGYI NfiPLA» ÖTVENNYOLC LÁNY OTTHONA Szőke, barna,- fekete hajú csöppségek hajolnak füzetük fölé. Nagy munkában vannak, a másnapi leckét írják. Még egy utolsó, gondosan gömbölyített betű, pont, és mára befejezték a tanulást. A folyosóról kacaj, beszéd, zsinatolás szűrődik be a tanulóba — megjöttek az elsősök is. Most már itthon nak a nagyobb lányok. Az asz» tál színes fonalakkal, tűkkel, különféle anyagokkal van tele. A tanulószobában álló vitrinben szebbnél szebb kézimunkák láthatók. A negyedikes Krénusz Marika megmutatja kiállított munkáit. — Ezt a babát készítettem — mondja kipirult arccal —, meg nak, mindenre felhívják figyelmünket. — Nézd, bácsi, ott vannak az élcsapatosok a képen — fogja meg a kabátom egy pöttöm leány. — Az ott a Menczel Zsuzsa a kismamájával Pesten, a Vidám Parkban fényképezték le vele — kiáltják kórusban. A szóáradatot Szvetich Józsefeié szakítja félbe — az énekkar tagjait verbuválja Mi á ZSJa Gyermek otthonnak mind az ötvennyolc lakója; Csörsz Aladámé nevelő mesélni kezd: "»Hoi volt, hol nem vőht, messze-messze élt egy kislány« — fog a történetbe. A kislányok tágra nyitott szemmel, áhítatos csendben hallgatják, szinte minden szavát igyekeznek magukba szívni. S mindaddig tart a hallgatás, mag a »ma is élnek, ha meg Bem haltak« el nem hangzik. •— Na, Etelka, miről szólt a mese? — kérdi meg Csörsz Aladámé Hegedűs Etelkát. A kislány feláll, s csak úgy ömlik szájából a szó. A kis Linka szomorú sorsát, füleitől való elszakadását, otthonra találását egyszerű, de szívből jövő szavakban adja vissza. A többi barna melegítés, babos köténye» kislány izgatottan hallgatja pajtása beszédét. Néha nem tudják megállni, hogy közbe ne kiabáljanak kiegészítve a szavait. Az ebédlőben fc&ámunkázAz egyik kislány nem tágít addig, míg meg nem mutathatja a táskáját. — Nézzétek, bácsik, milyen szép! — mondja büszkén, s ránk mereszti nagy kék szemét Az ebédlőben közben már felsorakozott az énekkar. Szve- tichné beint, s már száll is a dal a kis torkokból: »Harson a kürtszó, úttörők, sej, a mi sorainkra büszke a nép...-« Az énekkar után a táncosok mutatják be tudományukat. <+A krasznai szőlőhegyen két szói vessző, szél fújja, fújdo- gálja, hármait hajdogálja-t — fújják a gyerekek, s közben káKézimunkáznak a lányok. egy szívet, de azt egy pesti látogatónak ajándékoztuk.:. A másodikosok ott nyüzsögnek körülöttünk. Ezernyi kérdést tesznek fel, ezer dologról beszélnek. Mindent megmutatFelsorakozott az énekkar* perdülnek, beperdülnek, forognak, illegnek — ropják a krasznäi pontpeót. Ének, népi tánc, népi játék és balett — ez a művészeti foglalkozások tárgya. S mi sem természetesebb, van jókedv, kacaj, ha énekelhetnek, táncolhatnak. AM ezt a sok-sok vidáman ugráló, csillogó szemű gyereket nézi, nem is gondol arra, milyen nehéz családi körülmények között éltek, mielőtt idekerültek. Már indulóban voltunk, de az egyik gyerek visszahívott bennünket az ebédlőbe. A televíziós készülékre mutatva így kezdte: — Nagyon szeretjük nézni .;; de most rovz „.. Messze vagyunk a várostól, moziba ritkán jutunk el __Mondd meg. a ravelos bácsiknak, csinálják meg nekünk. Megmondtam; Lajos Géza Állatfelvásárló voltam Meáztegnyőn Egy kimutatásról megtudtam, hogy Mesztegnyő egyéni gazdái tavaly mintegy 500 hízott sertést adtak közfogyasztásra. Az idén a közösből 55, a háztáji gazdaságokból pedig 152 hízóra számíthat az Állatforgalmi Vállalat. A felvásárlók szinte egész évben hangoztatták: nincs süldő, nincs abrak a háztájiban, nincs hát mire szerződni, és nincs szabadon megvehető hízó. Az egészen friss felmérés pedig azt mutatja, hogy nem kevesebb mint 750 sertést tartanak a meszteg- nyői háztáji ólakban. Felcsaptam állatfelvásárlónak, ilyen minőségben jártam-keltem a faluban, persze Szávai Emil és Bántó László szakemberek kíséretében. i A tanácsnál nagyon előzékenyen és láthatóan örömest fogadnak bennünket, az Állatforgalmi Vállalat képviselőit. A titkár megerősíti: valósak a felmérés adatai. Molnár Ferenc, az elnök szívesen Vállalkozik kalauzolásunkra, hátha kaphat valami jó tippet a község hízófelvásárlási előirányzatának teljesítéséhez. Széles, tágas porta, a kapu tárva-nyitva, az udvar végében hatalmas pajta, most rakják ki belőle a szénát, idejön a szövetkezet juhállománya. E házba betérünk. Varga János, a gazda nincs itthon — valószínűleg szüretel. De itt vannak a szénarakók vagy öten- hatan. Tsz-tagok valahányan. Körénk sereglenek. Egyikük a beavatottak határozottságával állítja: “-Kár kinyitni az ajtót, úgyis megmondom, mi van az ólban. Két hízó, egy göbe meg öt süldő." Ellenőrizzük a hallottakat. Hízó bizony az a gö- bének nevezett kesedisznó is! Kell ez a három hízó a kéttagú családnak? »Ne kettőjüket számítsák, a fiúk Pesten van valami minisztériumban, azé lesz az egyik. A másik meg kell az öregeknek" — kapjuk a felvilágosítást. S a harmadik? Azt meg biztosan piacra hizlalják. Vargáék a hét disznóból tehát egyet sem adnak az államnak. »Csak meg ne járják a piaccal — szól közbe az egyik ember villája nyelére. támaszkodva. — Én a ta-. vasszal egy 140 kilósat alig tudtam elriferálni. A végén örömest odaadtam olyan embernek, aki három hónap alatt törlesztette le a hízó árát.« Menjünk tovább egy utcával. Molnár elvtárs tudja az útirányt — pár éve már e falut lakja, a biztonság kedvéért mégis meg-megkérdi a járókelőktől: abban a házban lakik-e Mercz Ferenc, amelyik ott a sarkon áll mutatós, redőnyös ablakaival. (»Elnököm, elnököm — gondolom magamban —, te sem néztél még be körtiyék disznóóljaiba.") öregek és fiatalok — két család él egy födél alatt. Két gazdáé tehát a sertésállomány is. Külön rekesztésben van a három hízó is meg a göbe is kilenc malacával. Szerződött disznó? Egy sincs Merczéknél. Suszter Ferenc négy hízója ugyancsak »szabadon" eszi a darát A szomszédok két sertést hizlalnak. — Hiába nézik meg — csattan a háziasszony hangja —, nincs eladó szándékom. De kukoricája az van. Tele a góré. Eddig nincs baj a kimutatás adataival. Most azonban módosítani kell a számokon: a beírt 12 helyett 14 sertést számlálunk meg Varga István disznóóljában. Kételkedem az eredményekben. Egyik »szaktársam" újból megtartja a »létszámellenőrzést": itt két hízó, a másikban négy, a szomszédos rekesztésben egy koca, majd a negyedikben hét süldő. Látszik rajtuk, hogy nem élnek »rossz kenyéren." Mi lesz a sorsa a hatból legalább négy fölösleges hízónak? Ezt csak a gazda tudná megmondani, aki viszont — ugyancsak minden bizonnyal — szüretel. A harmadik Varga portáján — Imre bácsiéknál — szintén nem tátong üresen az ól. A két hízót? Azt levágják saját szükségletre. S az öt süldőre? Arra még nem kötöttek szerződést. »Miből hizlaljam meg ezeket a koszos malacokat? Nem termelhettem holdszámra kukoricát" — hangzik az ellenvetés. A háztáji földje az talán parlagon hevert? Egyéb sem hiányzott, volna. Kukoricát — »mindössze" 1300 kvadrátról takarítottak be Vargáék. Mielőtt búcsúmánk, az istállóba invitál bennünket a gazda. A tsz hízómarháiból is van itt néhány, a fal mellett pedig a háztáji húsbika áll. Varga bátyánk mindenáron elismerő véleményt akar tőlünk kicsikarni: »Mondják meg, ugye átveszik extrémbe..." Persze, a bikaszerződés, az kell, ha valamiből sok az el- adnivaló, akkor kell a biztos értékesítési lehetőség —1 ám ha több hízót kér az ország a »van"-ból, akkor előbb egy kicsit spekulálgatunk, gazdatársak? Nem vettem szabad bízót Mesztegnyőn, szerződést sem kötöttem süldőre, de még csak alkuba sem bocsátkoztam az állattartókkal. Csupán körülnéztem a háztáji disznóólak tájékán. És feljegyeztem néhány adatot. Meg gyűjtöttem egy-két tapasztalatot Olyanokat, amik szerint: van hízó is* abrak is, süldő is. Szerződni kell rájuk, meg kell venni azokat. Ez azonban már a hivatásos állatfelvásárlók dolga. Kutas József Mikor lesz valóban önitatós a berzencei jobb Élet istállója Csaknem egymilliós beruházást valósítottak meg a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezetben: egy 48 férőhelyes, önitatós istállót épített a Somogy megyei Építőipari Vállalat A tekintélyes összeget kívánó épületnek igen örültek a gazdaságban, hiszen az önitatós rendszer a tagok munkáját1 könnyíti meg. Az istálló elkészült, de az öröm csakhamar ürömmé változott. Istállónak ugyan istálló az épület, de önitatósnak semmi esetre sem az. A vállalat dolgozói rosszul szerelték fel az önitatót. A vezetócsatomának nincs meg a megfelelő lejtése. Az itatáshoz kannákat kell használni — természetesen sok munkáskéz igénybevételével. A hibát csak szakember tudja kijavítani. Az Építőipari Vállalat azonban semmi hajlandóságot sem mutat arra* hogy meghallja a több ízben hozzáintézett reklamációt. Pedig a hibát ők követték el, s nekik is kell azt helyrehozni! A berzenceieknék nem névleg, hanem a valóságban kell az önitatós istálló! K. Gy* Kétszáz mezőgazdasági tanúiét képeznek a megye állami gazdaságaiban (Tudósítónktól.) Három évvel ezelőtt indult meg az állami gazdaságokban a mezőgazdasági szakSE] NY IN A SIRIUS AKCIÓ (49) az oldalsó ajtót, s az éjszaka! levegő fütyülve áradt be a gépbe. Most Petronescu egymás után kidobta az ajándékokkal telt négy bőröndöt, melyekre önműködő ejtőernyők voltak szerelve, majd némán a lányok felé fordult és a nyitva álló fülkeajtóra mutatott. Vera a tátongó mélység fölé lépett és az ajtókorlátba ka— Gyerünk! — kiáltott rájuk Petronescu. — Tessék ugrani!... Vagy azt hiszik, hogy tréfából vagyunk itt?... Ugrani, barmok! * A két ember azonban meg sem moccant, s csak még szorosabban kapaszkodott a korlátba. Petronescu ököllel dörömbölt a pilótafülke ajtaján. Rögtön kilépett a helyettes pi— Ne nnne — nyögte«vés volt a jelentkező, de a múlt amaz, vacogo foggal. - a tétSáSf ÜTé.llS nem bírom ___mmm ... , a kétszázát. Az ananu c sak, csak, csak nem most... ajg^agok vezetői felismertek szivem ... a szívem... £a. f‘atalok szakmunkássá kép„ J , ...... n szesenek jelentőseget, ezert Petronescu elvesztette turel-^.^ nagyobb számban termét, kikapta a tiszt kezéből aJfződtetnek általános iskolát végrevolvert és belelőtte egészjjzett fiatalokat mezőgazdasági Á tanulónak. tölténytárát — mind a kilenc: golyót — a félig nyitott, gőzö Megyénkben legtöbben a szőlömű_ paszkodva lenézett. Valahol lóta tiszt volt kezében lögve lihegő szájba. Az ember? elési ^ szántóföldi’növényterIgy telt az idő. A »küldött- boltba, egyenest a Goncolsze- nagyon melyen, titokzatosan és lassan lecsúszott?ielentkezség" tagjai naponta együtt töl- kér fele. A kellő magasságot hallgatott a fold. töttek néhány órát, részletesen elérve, a kitűzött irányba for- — Jaj —sikoltott halkan Vemegtárgyalták, hogyan kell vi- dúlt és áthaladt a frontvona- ra. — Félek!... selkedniük a ’ legkülönbözőbb Ion, a szovjet hátország fölé, Petronescu odalépett, leránaz elhagyatott vasúti elágazás- tóttá kezét az ajtókorlátról és hoz. kilökte a leányt a gépből. Kiál' revolvert tartott. feljajdult és lassan lecsúszott? mesZtési szakmára jelentkez— Mi az, az orosz disznók a földre. ?tek> de vannak zöldségtermelő Nagyon helyesen tette helyzetekben. Az előkészület befejezése után Petronescu és Kraschke keresni kezdték azt a helyet, ahol a legveszélytelenebbül dobhatták le az ejtőernyős csapatot. Alig lakott vidéken, egy elhatott vasúti elágazásnál állapodtak meg, az N. terület egyik kerületében. megint nem akarnak ugrani? — kérdezte nyugodtan, németül. — A szokásos história... ?tő, szarvasmarhatenyésztő, tej- 2 kezelő, sertéstenyésztő, juh- mondta a tiszt. — Ebből az?tenyésztő, baromfitenyésztő, do- emberből igen kevés hasznunkíhánytermelő, növényvédő, métovábbsodorta. Vera, mint egy darab kö,> zuhant lefelé, néhány másodperc múlva azonban széttárult ejtőernyőjének kupolája. Utána Tonya ugrott, őneki az már csak arra volt ideje, hogy ugrás előtt ennyit kiáltson: »Jaj, anyuskám!« Utána keresztet vetve és, ki tudja miért, Odalépett az első »értelmiségihez« és revolverével egyet ütött a fejére. Az fájdalmában és rémületében felugrott, s egy pillanatra eleresztette a korlátot. A tiszt abban a szempillantásban elkapta a gallérját és Mintegy negyven perc múlva tás hallatszott, de a szél rögtön No, mindjárt segítek, már megközelítették a kitűzött célpontot. A békés orosz síkság, a kis erdő, a folyó kanyargó szalagja és a vasúti töltés pontosan kirajzolódó vonala ott terült el a gép szárnyai alatt. A pilóta kopogtatott Berlinbe rádión jelentették utasfülke falán. •elhatározásukat, s másnapra Petronescu éjszakai messzeség is érkezett a jóváhagyás, látójával nézegette a békés táj Mintegy éjszaka két óra táj- sötétben szétfolyó, lágy kórban az egész »küldöttséget" át- vonalait. Sehol egy fény, seszállították a legközelebbi re- hol egy mozgó tárgy semmi, .vNagynehezen kilódították az pülőtérre, s ott beültek egy ami kétségre, óvatosságra, képviselőire« került volna a utolsóra keszállítógépbe. nyugtalanságra adna okot. Nos, sor. »értelmiségit . Az utolsóra keA nagytestű szállító repülő- ugorhatnak. Amikor Petronescu feléjük rult sor. gép dübörögve indult el a fu- Petronescu hármat koppín- fordult, szinte felhördült _ ha- — Ugorj, orosz! — mondta tópályán majd nagy lendület- tott a pilótafülke falán. A mo- ragjában: mert mindkét «-értei- hidegvérűen a tiszt és reáfőrbe jött, felemelkedett a föld- tor lassított, a gép szinte zaj- miségi« a sarokba húzódva, revolvercsövét — Ugorj ről és meredeken felfelé in- talanul siklott lefelé. Petro- görcsösen kapaszkodott az 01- anotra revoivercsovei. ugorj £lt, bele a sötét éjszakai ég- nescu nagy erővel felnyitotta dalsó korlatba. vagy »kaput«. ^ lett volna ... *hész és halász szakmára szermegpödörve bajuszát, • esetle- az ajtó felé lökte. Petronescu nül ugrott ki az »idős prole- _pi_tár«. Végül »a helyi értelmiség képviselőire« került volna a íződött tanulók is. A szerződött' Az egész kiugrási jelenettanulók három év alatt sajátít- r-.lig egy perc alatt zajlott le.Sják el a szakma gyakorlati és . , . Selméleti ismereteit. E három Petronescu nem felelt a tiszt-5^^. ^ mÍTíd(m évben nek, az ajtóhoz vetette magát,5b£rarn hónapon át kijelölt sza- és meg sem állva, futtában le-Y kosi tott iskolában elméleti is- ugrott. Az éjszakai levegő sü-pereteket tanulnak. Három év .. -u „ £után szakmunkás-vizsgat teszvitve csapott arcaba. Egy perc-p^ & e22el kapiák meg a re elállt a lélegzete. Vad moz“<Jszakm'jnkás-képesítést. dulattal rpegrántotta az ejtő-** Az állami gazdaságokéhoz ernyő gyűrűjét és boldogan/hasonló módon az ország sok , , , __ ______ .L. Ta termelőszövetkezetében már e rezte, hogy egyszerre, lokés-£megindult a falun élő fiataJok szerűen felfelé rándul a teste ^szakmunkásképzése. a jövőben Aztán lassan lebegett a titok-^szükségessé válik, hogy a fia- zatosan hallgató, éjszakai "öldjjtalbk mezőgazdasági szakmun- f , - Skásképzése a megye termelőgszöve* Vezetőiben is megkez* — Folytatjuk — Adódjék*
