Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1960. november & Az iskolareform áj távlatokat nyit meg ifjúságunk előtt Tanácskozik, mérlegel, töp­reng most mindenki a megyé­ben, aki felelősséget érez ifjú­ságunk és nevelésügyünk iránt. Párt- és tanácsi dolgozok, munkások és nevelői közössé­gek oktatási rendszerünk to­vábbfejlesztésének irányelveit elemzik. Mivel, mikor és ho­gyan segíthetjük a jövő kultu­rális fejlődését? A XX. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola tantestülete (Kani­zsai út) a múlt héten vitatta meg a reformtervezetet. Az elemző, gondolatébresztő igaz­gatói referátum után, a neve­lők hozzászólásai nyomán sok tartalmas vélemény került fel­színre. Vegyünk számba néhá­nyat közülük! Teljes összhangban helye­selte a testület a fejlesztés alapelveit. Az idősebbek ta­pasztalata, a fiatalabbak lelke­sedése egyértelműen hangsú­lyozta: a nehézségeken segíte­ni kell! A jó gazda szeme azonban a távolabbi jövőt is tisztán szeretné látni. Áz elvek megvalósítása nagy anyagi ál- dozatot követel (körzetesítés, felszerelés), türelmes, odaadó munkát (tantervi elrendezés, kidolgozás). Az élet és a fejlődés parancsa most így szól: foglal­kozzunk többet a gyakorlattal, a termeléssel, a közvetlen élet- folyamatokkal! Ha valaki ta­nult, művelődött, még nem je­lenti azt, hogy íróasztalhoz kell Ülnie. A gépek csak akkor ter­melnek többet, ha műszakilag műveltebb dolgozók irányítják őket. A fejlődés üteme, élet- színvonalunk emelkedése ter­melő és alkotó embereket igé- tiyel! Jól képzett, de a terme­léssel, a gyakorlattal kapcsola­tot tartó embereket. Mi adja mindehhez az alapot, ha nem az iskola? A munka — a mi társadalmunkban — életünk alapja. Tehát ismer­kedjék meg és tartson közvet­len kapcsolatot életrfe készülő ifjúságunk a fizikai munkával, a termeléssel is! Az eddigi ta­pasztalatok alapján azt hang­súlyozták a felszólalók, hogy a tanulók szívesen végzik a fizi­kai munkát, jó eredménnyel dolgoznak. Tanulmányaikban nincs visszaesés — sőt önálló­ságuk, aktivitásuk kellően fej­lődik. Éppen a jövő érdekében kor­szerűsíteni kell az anyagot. A korszerű anyag foglalkozzék az új, tudományos ismeretekkel is, formálja a szocialista vi­lágnézetet, és tartson közvet­len kapcsolatot a gyakorlat­tal! Ennek a korszerű anyagnak a körvonalazása, tanterwé és tankönyvvé való feldolgozása nagy munka lesz. De el kell végeznünk! A túlterhelés elleni harc már a korszerűsítés szellemé­nek hatása. Tanítsunk keve­sebbet, de azt alaposan! — hangsúlyozták a nevelők. Ne zúdítsuk gyermekeinkre a lexi­kális adatok tömegét. A lénye­ges szilárd birtoklása, az ösz- szefüggések feltárása, a gya­korlati élettel való szoros kap­csolat megteremtése a fontos. Az elvek helyes érvényesítése, a gondos szervezés, a jól alkal­mazott módszerek és a jó tan­könyvek megszüntethetik a túl­terhelést. Az általános és szakmai mű­veltség reformja teljessé teszi majd az iskola és az élet kap­csolatát. Az általános és kö­zépiskoláknak közvetlen kap­csolata lesz az üzemekkel, a munkásosztállyal. Ifjúságunk termelési gyakorlatok közben tapasztalhatja majd az elmé­let alkalmazását — alkotó munka közben. Népünket és a szocialista tábor fejlődését nemcsak az elvek helyeslésé­vel, hanem teremtő munkával kell támogatni. A szocialista erkölcs az építő, az alkotó ember te­vékenysége közben erősödik. A munkakörülmények, az isme­retek korszerű, gyakorlati al­kalmazása, a közösségi tevé­kenység mind, mind elősegíti a helyes erkölcsformálódást, így nevel majd az egész társa­dalom, így vezeci majd be az iÉjút a felnőttek életébe. Többen rámutattak annak jelentőségére, hogy a reform megszüntet minden zsákutca­lehetőséget. A tervek végrehaj­tása azt jelenti, hogy bárhol kezdte is meg az ifjú a tanu­lást, bárhol dolgozzék is, meg­felelő vizsgák után szabad az út előtte — tetszése szerint — a legmagasabb képesítésig. Ilyen körülmények között a munkás és az értelmiségi dolgozó kö­zelebb kerül egymáshoz. A tanulmányi iäö általában nö­vekszik, de emelkedik, az is­meretek gazdagsága és a tu­dás színvonala is. A nevelés szerepét, jelentőségét többen hangsú­lyozták. Éppen a túlterhelés, a nagy adathalmazzal való bir­kózás közben sikkadt el sok­szor a nevelési lehetőségek ki­aknázása. Pedig az ének, rajz — általában a művészeti tár­gyak — hatása kedvezően kell jelentkezzék az érzelmi neve­lésben. De minden tárgy neve­lő értéke kedvezőbben nyilat­kozik meg a közösség tevé­kenysége közben. A közösségi ember lett a ma és a holnap ember- eszménye. Pedig a múlt indi­vidualista erői még ma is hat­nak. Akad még olyan tanuló is — hangzott a referátumban —, aki saját boldogságát vagy si­kerét akár mások boldogtalan­sága és kudarca árán is bizto­sítani akarja. Ezen csak a kö­zösségi nevelés, a telje.s élet nevelő ereje segíthet. Űj életfejlődés távlatai bon­takoznak ki a reform nyomán. Mindenki képessége, ereje és érdeklődése szerint fejlődhet majd anélkül, hogy távol ma­radna a gyakorlati élettől, a termeléstől. Tiszteletet érdemel az a fe­lelősségtudat, aggódó gondos­kodás, ahogy a tanácskozók elemezték a lehetőségeket, a várható következményeket. Ilyen alapos, lelkiismeretes vizsgálódás után jó eredmény­re számíthatunk. Szirmai Endre tanítóképző intézeti tanár. EGY ESTE A BALÁZS JÁNOS KÉPZŐMŰVÉSZ KÖR MŰTERMÉBEN G. B. SHAW (1856—1950) 'Víz évvel ezelőtt, 1950. november 2-án hunyta le örök- * re a szemét George Bernard Shaw, a világhírű an­gol iró. Csaknem száz évig élt — abban a száz évben, amikor az emberiség megtette az utat a gőzvasút ifjúkorától a hatal­mas utasszállító repülőgép koráig, a kapitalizmus még fel­felé ívelő korszakától a kommunizmus építéséinek koráig; de Shaw életében az is különösen vonzó, hogy szellemében so­hasem mutatkoztak az öregedés jelei: őt sohasem az elmúló vonzotta, hanem mindig az új, s minél öregebb Jeti, a sok élettapasztalat annál inkább képessé tette arra, hogy meg­értse az újat, a nagyszerű jövőt. Kora ifjúságától a haladás eszméi mellett foglalt állást; bár a burzsoázia gyermeke volt, hamarosan elszakadt annak előítéleteitől, s nem esett áldozatul a burzsoázia huszadik századi pesszimizmusának. Virginiai Woolf a második világháború kitörésének hí­rére önkezével vetett véget életének, míg ugyanakkor a nála egy nemzedékkel idősebb Shaw szilárd optimizmussal jósol­ta meg a náci Németország bukását. Mint publicista, politi­kus nem volt mentes a tévelygésektől sem. Évtizedeken át tagja volt a Fábiánus Társaságnak, amely elárulta a mun­kásosztály ügyét, Fábiánus múltja, számos politikai tévedése ellenére Shaw az emberiség nagy kérdéseiben következetesen a hala­dás eszméi mellett foglalt állást. Lelkesen üdvözölte 1917- ben az októberi forradalmat, a Szovjetunióban a 30-as évek­ben tett látogatásai után őszinte híve leüt a szovjet népnek. Tiszta jelleme, gondolkodásának szilárd erkölcsi alapja ké­pessé tette arra, hogy az emberiség legnagyobb kérdéseiben mindig és következetesen a haladás mellett foglaljon állást. Shaw műveit a világ minden színházában műsoron tart­ják, Elsősorban mint drámaírót tartják számon, hisz ezekben a művekben ábrázolta leghívebben az áltála annyira gyűlölt képmutató kapitalista világot. Sheridan Botrány iskolája cí­mű vígjátékának megjelenése óta nem volt az angol iroda­lomban Shaw társadalmi szatíráihoz hasonló erejű kritikai mű. Shaw színművei a kritikai realista hagyomány legiga- zabb továbbfejlesztései s ebben a korban csaknem kizárólagos képviselői Angliában. Művészetének egyik legnagyobb fegyvere a szatirikus humor, amelynek gyilkos erejétől rettegett az angol burzsoá­zia. Shaw halálával olyan írót vesztett él a világ, aki mindig csak az igazságért, a népek boldogulásáért küzdött. A zárt spaletták résein fény szűrődik az Ady Endre utcai ház rosszul világított udvará­ra. Akiket keresünk, itt van­nak tehát ebben a sötétbe bur- kolódzó oldalépületben. De itt vannak-e valóban? Hiszen rez- zenésnyi nesz sem árulkodik arról, hogy ott belül munka folyik. Ajtót nyitunk, és a látvány, ahogyan a műteremben levők rajzaik fölé hajolnak, bennün­ket is csendre kényszerít. Csak a modell, egy hófehér szakál- lú bácsíka pillantása rebben felénk riadtan. A Balázs Já­nos nevét viselő képzőművész­kor haladó csoportjának tag­jai dolgoznak tovább mintegy igazolásul annak, hogy az el­mélyülést követelő alkotómun­ka nem tűri a figyelmet más­felé vezérlő zajt. A modellt körülvevők gyű­rűje szénrajzot készít, ki csak portrét, ki pedig az egész ülő alakot próbálja a rajzlapra rögzíteni. Távolabb vízfesték­kel dolgoznak az új tagok egy csendélet-tanulmányon. Csak Bazsika József, a kör legrégibb tagja fest olajjal. A fiatalem­ber a TRANSZVILL dolgozója, egyszerű, szerény munkásfiú, akinek a keze alól már nem egy biztató mű került ki. Hat éve jár a körbe. Egyébként húsz régi és kilenc új tag al­kotja a haladók csoportját, juk sem a fáradságot, sem az időt! Néhány percre itt hagyjuk a kör tagjait modelljükkel és csendélet tanulmányaikkal. A szomszédos tanári szobában, mely egyáltalán nem hasonlít kicsiny és nagy festőállványai­val az ilyen néven ismert he­lyiségekre, Ruisz György mind gyakorlatban, mind pe­dig elméletben. A cél tehát nem a művészképzés, hanem tehetségek felfedezése, kimun­kálása, majd pedig továbbtanu­lásuk lehetőségeinek egyenge- tése. Hogy ez utóbbi célkitű­zés mennyire valósult meg a működés tíz éve alatt? Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk* Ruisz György Domby mester — ahogy a tehetséges Dom- by Lajost társai nevezik — rajzát korrigálja. mely 1957 óta Ruisz György festőművész-tanár vezetésével működik. Tőle tudjuk meg, hogy van a körnek néhány vi­dékről bejáró tagja is. Végh Sándorné Lengyeltótiból, Őré Sándor Kaposszentbenedekről jár be. Nem sajnálják az időt és fáradságot? Végh Sándorné minden köri foglalkozás után éjfélre vetődik haza ... Őré Sándornak sem könnyű haza­kerékpározni ... A válasz igen határozott: — Nem, nem bán­Lopják az áramot • • • Alig van már somogyi falu, melyben ne égne villany. Ez örömmel tölt el mindnyájunkat. Az új fogyasztók ellátása vi­szont több villamosáramot kö­vetel. De nem mindenki törő­dik ezzel. Felháborító, hogy megyénkben 1959 szeptemberé­től napjainkig 315 »ötletes« magánost, illetve vállalatot ér­tek tetten jogtalan (ez a magá­nosra vonatkozik), illetve sza­bálytalan (ez pedig a vállala­tokra) áramfogyasztáson. „Zugcsaposok“ Jakab Ferenc és Szűcs Fe­renc gödiéi lakosok a fővezeté­ket csapolták meg. Lakásukat kapcsolták a méretlen vezeték­re, és így mérés, ellenszolgálta­tás nélkül jutottak áramhoz, amíg rajta nem vesztettek. Jakab 6500, Szűcs 4000 forint áramdíjat fizetett utólagosan. Schmidt János Zicsen ugyan­csak »csaposnak« szegődött. Négyezer forintjába került ez a »mesterség«, özvegy Kovács Mihályné Balatonszemesen há­za padlásáról PVC-vezetékkel konyhájába vezette a villanyt, és fogyasztott méré=. nélkül: 787 forintot fizetett. Nagy Dánielnek So-mogyszobon 1700 forintjába került a megcsapolása, fővezeték Mire jó egy darab drót ? Ama, amire Topanárom Si­pos Dániel használta. A fo­gyasztásmérő üvegburájának jobb alsó szegecsét kivette, egy dróttal a mérő korongját megkötötte, s csökkentette se­bességét. »Ügyeskedése« 8200 forintjába került. Zákány Im­re ugyancsak Toponáron, lyu­kat fúrt a mérőbe, és egy da­rab dróttal megakadályozta, hogy az rendesen mérhessen. 2800 forintjába került. An- dersz Jánoséknál Nagycsepe- lyen arra figyelt fel a körzeti szerelő, hogy a lakásban bár ég a villany, a fogyasztásmérő nem jelzi azt. Kiderült, hogy a fővezetéket megcsapolták, s egy az ágy mögé rejtett kon­nektorral zavartalan és főleg díjtalan áramszolgáltatásban részesültek. Az elmés kis be­rendezést állítólag apjuk — aki kilenc évvel ezelőtt meghalt — készítette. Nem kevés egy ki­csit a 2200 forint az ilyen hosz- szú jogtalan áramfogyasztás­ért? „Eltévedt“ deszkaszilánk Az fmsz kaposvári cukrász­üzeménél a fogyasztásmérőben deszkaszilánkot találtak, amely akadályozta a mérést. — Vélet­lenül került oda — védekeztek. — A szállításkor egy ledobott láda összetörte az üveget, s így került a mérőbe a deszka- szilánk. — Máskor jobban vi­gyázzanak, s az ilyen eseteket azonnal jelentsék a szerelőnek, mert így egy kicsit hihetetlen­nek hangzik. Sümegi Pál somogyacsán a fogyasztásmérő hídját 1 engedte le. A mérés nélkül fogyasztott áram 3484 forintjába került. Baj van a „csúcsengedéllyel“ Az úgynevezett csúcsenge­délyre azért van szükség, hogy főleg az esti órákban tudják, hogy egyes vállalatok, magáno­sok milyen motorikus berende­zést — presszógépet, fagylalt- keverőt stb. — használnak, s r.e legyen baj a kisfogyasztók energiaellátásával. Ahol indo­kolt, ott a csúcsengedélyt min­A családiasán meghitt csendben nem hallani mást, csak a szénceruzák puha neszét... Ki-ki azt szeretné, ha az ö általa készített portré sikerülne a legjobban. hogy a Balázs János Képző­művész Kör beváltotta a hoz­záfűzött reményeket, öt alka­lommal állította ki a köri ta­gok legjobb munkáit, részt vettek több országos köri ki­állításon, a haladó csoport né­hány tehetséges tagja járt nyá­ri művésztelepeken, Nagyma­roson és Tokajban. Ezen túl­menően pedig mintegy bizony­ságul álljon itt néhány szám­adat. A Gerő Kázmér festő­művész vezette kezdő csoport­ból hatot vettek föl képzőmű­vészeti gimnáziumba; iparmű­vészeti főiskolára nyolc, kép­zőművészeti főiskolára három, pedagógiai főiskola rajz sza­kára hét, kirakatrendezőnek hét, építészmérnöknek öt, mű­történésznek egy tag indult el ebből a kis alkotóműhelyből. Hogyan folyik az elméleti képzés? A gyakorlatihoz ha­sonló céltudatossággal. Művé­szettörténeti előadások, viták szerepelnek a kör programjá­ban. S tapasztalhatjuk is íme a gyakorlati foglalkozás vé­geztével, hogy ezen sem ki­sebb lelkesedéssel vesznek részt a kör tagjai. Előbb a giccs ízlésmérgező hatásáról folyik a szó, majd ezt köve­tően Modigliani korát és mű­vészetét ismerteti Ruisz György. A kör tagjai közösen tekintik meg a már klasszikus­sá vált olasz származású festő életrajzfilmjét, a Montparnas­se 19-et. S így, hogy Modigiia- nival már előzőleg megismer­kednek, értőbb szívvel és szemmel nézik majd meg a filmet. Búcsúzóban kerül sor a kör tizedik születésnapjára duká­ló jókívánságok tolmácsolásá­ra: — További hasznos és ered­ményes munkát kívánunk a tehetségek pallérozásában és segítésében! mondja el a tízéves múltra visszatekintő kör életének rö­vid krónikáját Ebből mindössze ennyit: Soós István és Gerő Kázmér kezdeményezésére indult a képzőművész-kör tíz esztendő­vel eizelőtt. Létrejöttében és mű­ködtetésében a megyei tanács segítette és segíti ma is. A kör célja, hogy megalapozza a képzőművészet iránt érdeklő­dő fiatalok és felnőtt dolgozók képzőművészeti ismereteit den további nélkül megadják. Ahol viszont engedély nélkül dolgoznak, ott a szokásos kilo­wattomként! 1,80 forint helyett 3,60 forintot fizettetnek. A Cukorgyár a sántosi derí­tőnél fogyasztott áramért 20 ezer, a Vegyesruházati Válla­lat 5600, a Téglagyári Egye­sülés 5600, a Vendéglátó Válla­lat cukrászüzeme 5900, a bala- tonszemesi ktsz 3100, Jancsi Jánosné Csurgón 1900 forintot űzetett, mert nem volt csúcs­engedélye. Az egy év alatt eltulajdoní­tott áram értéke 745 ezer fo­rint. Igaz, ez megtérült, mert a leleplezett magánosok, válla­latok fizettek és fizetnek. Tűr­hetetlen azonban, hogy egyes vállalatok hanyagság miatt súlyos ezreket fizetnek ki. Mi­ből? Talán a nyereségből? Szerintünk akár jogtalan, akár szabálytalan az áramfo­gyasztás, mindkét esetben a társadalmi tulajdont károsítják meg. Szalai László Cserép kályhás szakmunkást alkalmaz a Somogy megyei Kéményseprő Vállalat, Kaposvár, Ady Endre u. 24 (3264) A Lengyeltóti Gépállomás^ felvételre keres j mezőgazdasági erő- ? és munkagépek szerelésében jártas szakmunkásokat. Fizetés megállapodás szerint. Munkásszállás biztosítva. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivat oknál és ppstáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,- Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom