Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960. november ü= Amíg elkel ötvenhat süldő Elmondta a járási főagronó- mus, hol tartanak az őszi munkákkal. Indulnék a mezőgazdasági osztályról, de hárman most lépnek be az ajtón. Kovács József, a barcsi járás főállattenyésztője sietve kapja fel a telefont: »Pasta? Kérem jegyezni...« — és sorolja néhány község meg tsz nevét. * Gere Károly, az Allatforgal- mi Vállalat kirendeltségvezetője le sem ül — nincs nyugta az embernek, mikor sürgős elintéznivalója van. Bácsi János, a patosfaiak ag- ronómusa — mintha most járna itt először — nem találja helyét. Kényelmetlen neki a dolog, de nem tehet mást. Kunt zuhog az eső. Éppen emiatt van a telefonálgatás. Az állomáson födetlen rakodóban ázik a vállalat ötvenhat süldője. Azért vette, mead kérték a 'tsz-ek. A patosfai Búzakalász például kétszázötvenet. S miért nem kell nekik ez a falka? Már az állomáson is megmaradta az agronómus: — Szépnek szépek, és nem is aprók: vannak úgy átlag ötven kilósak. Mangalicát, meg keresztezettet nem Vehetek át, csak fehér fajtát. — Vigye el, meglátja, nem csapódnak be ezzel a falkával. Hogy fajtajelleg szerint nem mind felhérhús-sertés? Hol lehet ma egyszerre száz- vagy kétszázas »fehér-« csoportot találni? Hízó lesz ezekből a mangalicákból is — magyarázta Kovács elvtárs is, lseire elvtárs is. Most meg szintén ezt fejtegeti Eeigl József, a mezőgazdasági osztályvezető. Am Bácsi hajthatatlan. Végül kifakad: — Nem bánom, küldjék hozzánk a szállítmányt, de mielőtt a süldők Patosfára érnének, én beadom a lemondásomat. Nem vehetek át mangalicát, megtiltotta az elnök.' A telefon közben szaporán cseng. Biztos, határozott válasz sehonnan sem érkezik. Kellene süldő, de miért nem szóltak tegnap — ez az ellenvetés. Távozunk. Gere elvtárs nem adja fel a reményt. Feltűri esőköpenye gallérját, s máris motorkerékpárján terem. Szakadatlanul ömlik a novemberi eső. Nem törődhet vele. Bejárja, ha kell. az egész járást, de éjszakára biztos helyre — új gazdájához — kell juttatnia ezt az ötvenhat süldőt. Mondom, ne induljon, menjünk be az elnök elvtárshoz — ha egysze: ilyen tehetetlen a mezőgazdasá' gi osztály. — Az elnök elvtárshoz? Miért terhelném ezzel a gonddal? Sokszor jártam már nála hasonló ügyben. Megmondom az őszinteséget: inkább elintézem magam, ha tudom, mintsem újabb fejmosást kapjak tőle — mondja egyszuszra a kirendeltségvezető. Dr. Mátyás József, a Barcsi Járási Tanács VB-elnöke türelmesen végighallgat. Majd hangjában nem minden rosz- szallás nélkül megjegyzi: — Most már azt akarják Gere elvtársék, hogy disznókereskedéssel, meg szerződtetéssel is foglalkozzak!? úam emeli tekintetét a kirendeltségvezető, s pillantása azl mondja: »Na. újságíró, jó helyre hívtál te engem.« — De Mátyás elvtárs — próbálom értesüléseim alapján tovább gombolyítani a beszélgetés fonalát —, úgy tudom, te azt mondtad: azért nem megy jobban a szerződtetés, mert nincs elég sertésük a tsz-eknek. Buzdítottad a kirendeltséget, vegyen csak nyugodtan hízónak valót, s biztosítod, hogy az érdekelt tsz-ek fogadják a süldőket. — Így van. S csináljuk is, ami a mi dólgunk — válaszolja. — A vállalat emberével meg a' pártbizottság képviselőjével együtt Feigli elvtárs felkereste az összes termelőszövetkezetet. Számba vették, hol mennyi az alapanyag, s lile- lyik tsz hány süldőt igényel az Állatforgalmitól. Pontosan tudom: 1250 süldőt kértek a tsz- ek, így teljesíthetik a jövő év első felének előirányzatát. — Szabad közbeszólnom? — kérdi Gere elv társ. — Mondd csak — biztatja a járási tanácselnök. — Megkezdtük a süldők felvásárlást az 1961-es akcióra. Eddig már leszállítottunk kétszázat. De itt van a mai ötvenhat: nem fogadja Patosfa. — Hol az agronómusuk? — Már elutazott a vonattal. — S Feigli elvtárs? — Ö meg Darányba ment. Korai a telefonhívás: a mezőgazdasági osztály vezetője még úton van. — Tehetek én arról, hogy fél munkát végeztetek a felmérésnél? — így Mátyás elvtárs. — Ha Patosfa kért 250 süldőt, írásba kellett volna foglalnotok a megállapodást. Ott a helyszínen. — Mi is ezt indítványoztuk. De amikor láttuk, hogy a járni, kénytelének voltunk halkabbra fogni a szót. Miért, hát csak a vállalat érdeke, hogy eladhasson a tsz annyi hízót, amennyit bevett a tervébe? — bátorodik fel a kirendeltségvezető. — Szóval nincs írásbeli megállapodás. Ehhez nem kellett volna autó, ezt a felmérésit elintézhették volna körlevéllel, kérdőívvel is. De várj csak. kérdőre vonom majd Feigli elvtársat: mit tett a hizlalás ügyében? — mondja a járási elnök. Pillanatnyi csend áll be. Szólok a vállalat jelenlévő osztályvezetőjének, Varga Ottónak: — Nem lehetne más járásba irányítani ezt az ötvenhat süldőt? Nem ő válaszolhat, mert Mátyás elvtárs rávágja: — Olyan nincs. Intézkedem én mindjárt. Talán átvesz: a Vörös Csillag, az sem áll valami jól a szerződésekkel. — A telefonhoz nyúl. — Kapcsoljátok a Vörös Csillagot... Mis- kám, arról van szó ... magyarázza Losonczi Mihály tsz-el- nöknek... — Itt az újságíró is, jó volna, ha a lapban megjelenne, hogy a barcsi Vörös Csillag ... Rendben van, átmennek hozzád az elvtársak. Gere elvtárs tagadólag rázza a fejét. — Nem lesz ebből semmi. S valóban: ha mégsem sikerülne egyezséget kötni a barcsi Vörös Csillagban? — Akkor a lakócsal ak átveszik a süldőket. Fél óra múlva indulok oda, megbeszélem a tsz vezetőivel a dolgot — mondja búcsúzóul Mátyás elvtárs. A Vörös Csillag székháza előtt már újságolja egy járókelő: — A Miskát hiába keresik, nincs az irodában. Elment haza. .; A kirendeltségre megérkezett az üzenet: Mátyás elvtárs elintézte a dolgot Lakócsán, mindjárt indul a vontató ... tak, nem olyan hangosak, mint Kutas József 107,8 százalékra teljesítette harmadik neavedévi tervét a Finommechanikai Vállalat A Finommechanikai Vállalat az év harmadik negyedében 53,3 százalékkal gyártott több árut, mint 1959 hasonló időszakában. A. harmadik negyedévre tervezett 6 millió 200 ezer forint helyet 6 millió 685 ezer forint értékű munkát végeztek a vállalat dolgozói, s tervüket 107,8 százalékra teljesítették. A készárugyártásnál továbbra is az árbockapcsoíók, a görgősekék és a gyermekkocsik adták a munka nagy részét. mivel is játsszam? A szentai Aranykalász T ermelőszö vetkezet egyetemi végzettséggel és több éves állattenyésztői gyakorlattal rendelkező szakembert keres. (Állatorvos is leltet.) Fizetés megállapodás szerint Ütiköltséget alkalmaztatás esetén fizetünk. BEJELENTÉSEK: 5 Szenta* telefon 4. L A vaj meg a vajpapír Már jó ideje a kaposvári üzletekben csak budapésti vajat vásárolhat a közönség. Mert ugyebár, ha veszünk 10 dekát, elolvashatjuk a csomagoláson, hogy gyártja a Budapesti Tejipari Vállalat. No — jöttek a rosszmá- jüak — a híres Kaposvári Tejüzem már ott tart, hogy még saját városát sem tudja vajjal ellátni. Lám, lám... — És emlegették a tervgazdálkodást meg az ördög tudja miket, s diadalmasan mutogatták a vajpapírt: lám, mi lett a Kapos-völgyi vajból? Aztán mi lett? íme, hóvá jutott tejüzé- münk: Egy új adagoló gépet kapott, méghozzá olyant, amilyenből az egész országban csak három van. Nos, ehhez a masinához különleges papír kell. Mivel eddig csak Pest és Székesfehérvár részére készült ilyen burkoló (mivel csak ott volt adagolóberendezés), kénytelenek voltunk onnan kérni papírt. Így került a Kapós-völgyi vaj idegen papírba, s ezért fogyasztják megyénkben, sőt még Pécsett is budapestiként a kaposvári terméket. R. F. Emberi kötelesség! Kórházba kerültek. S most ott fekszenek a hófehér betegágyon operáltan, vagy arra várva, hogy műtőbe vigyék őket. Szüntelenül az jár eszükben: mikor gyógyuhiak meg, mikor térhetnek vissza egészségesen családjukhoz, munkahelyükre, elvtársaik, barátaik, munkatársaik körébe. Jólesik a látogatási napon érkező rokonok, barátok figyelmessége, szinte egészséget öntenek a betegekbe. Ezért várják, lesik az ajtót, mikor lép be a vállalat, az üzem vagy hivatal vezetőjének, pártszervezetének, szakszervezetének képviselője. Mert hallani szeretnék tőlük, hogy figyelemmel kísérik gyógyulásukat, hogy számítanak további munkájukra, s visszavárják őket. Ezért esett jól Kárdos József gépkocsibézetőnék, amikor szinte nem múlt el hét, hogy valaki meg ne látogatta volna betegágyánál a vállalattól. Jó László munkavezetőnek még ajándék is jutott a Somogy megyei Űtépítő Vállalat figyelmességéből. Szász Lajos, a Cukorgyár szakmunkása azonban hiába várta, hogy valaki a gyárból megjelenjék, és érdeklődjék hogylétéről. Igaz, most kampány van, de a 26 nap alatt, amit a kórházban töltött, találhattak volna rá módot, hogy valaki élvigye hozzá munkatársai, a gyár vezetőinek üdvözletét. A nyáron is heteket töltött a kórházban, de akkor sem látogatták meg. Szenyéri Márta, a Somogy megyei Élelmiszerkiskereske- delmi Vállalat dolgozója két hetet, Tóth Sándor MÁV-dolgof ó ugyancsak két hetet töltött a kórházban, mindkettőjüket perditák, de sem vállalatuk vezetői, sem szakszervezetük képviselői egyetlenegyszer sem látogatták meg őket. Sajnos, sokan vannak a kórházban, akikről betegségük idején elfeledkeznek. Pedig nem várnak ezek az emberek sokat. Csupán annyit, hogy megszorítsák kezüket, s mielőbbi gyógyulást kívánjanak nekik. Különösebb költségébe kerülne ez bármelyik vállalatnak vagy hivatalnak? Nem! Arról van szó: teljesítsük egymás, munkatársaink, elvtársaink iránt azt a feladatot, amit nem rögzítettek paragrafusokba, s amit úgy neveznek: emberi kötelesség. Sz. L Mennyi cukor van a répában? Négyszáz vizsgálat nyolc óra alatt a Cukorgyár laboratóriumában A nyitott ajtón át behallatszó erős gépzúgás, a behatoló szinte forró levegő mintha csak arra akarna figyelmeztetni, hogy a Kaposvári Cukorgyár laboratóriuma, még ha neve azt sejteti is, nem valami elzárkózott tudományos fellegvár, hanem az élettel, az üzemi munkával nagyon is szoros kapcsolatot tartó irányító központ. Lyukas a cső Mi sem jellemzőbb az említettekre, mint az, amit a laborkönyvbe a délelőtti műszak laboránsai jegyeztek be. A hatalmas könyv egyik rovatában, ahova a kilúgozott répaszeletek és a lúgzóvíz cukortartalmát jegyzik fel, az van, hogy ,49 és 0,54 százalék volt, azaz a megengedett 0,30—0,40 százaléknál magasabb. A könyvből az is rögtön megállapítható, hogy a délelőtti laboránsok több vizsgálat folytán nyomon követték ezt a rendellenességet, sőt rögtön jelezték is a megfelelő üzemrésznek észrevételeiket. Ennek nyomán megindult a hiba keresése. S hogy a kutatás nem volt eredménytelen, az ugyancsak a laborkönyv idevágó széljegyzetéből derül ki, amely azt mondja, hogy a nyomóvízbe cukor került azért, mert a nyerslé-előmelegítőben az egyik cső kilyukadt. A délutáni műszakban vett vizsgálat már igazolta is, hogy a csövet megjavították időközben, a cukortartalom ugyanis fokról fokra a megengedett szintre csökkent. 300 kg szűrőpapír Persze a laboratórium munkája a különböző répalevek cukortartalmának vizsgálatánál sokkal szerteágazóbb. Az a feladata, hogy a beérkezett répát szemmel tartsa egészen addig, míg abból kész cukor nem leyz. Nehéz ezt a bonyolult munkát aprólékosan ismertetni. Ezért csak azt a két dolgot említem, amelyhez a többi is kapcsolódik: 1. Ellenőrzik, mennyi a cukorveszteség a különböző munkafolyamatoknál, míg a répából cukor nem lesz. 2. Figyelik, hogy az előírásnak megfelelő-e a különböző répalevek lúgozódása. Ezt a munkát különböző kisebb-nagyobb vizsgálattal egy üzemvegyész, egy főlaboráns és hat betanított laboráns végzi. Természetesen korszerű műszereket használnak (cukortartalmat meghatározó polariméter, színvizsgáló, a nem cukoranyagot is kimutató refraktométer stb.). Nyolc óra alatt 400 vizsgálatot végeznek el (egyes vizsgálatok fél- és egész óránként megismétlődnek), s mintegy 3 mázsa pillekönnyű szűrőpapírt használnak fel egy kampányban a különböző oldatok megtisztításához. A polariméter nem téved... Az egyik legjelentősebb feladat a répaszeletek cukortartalmának meghatározása. Ez az a művelet, amelyet a kampány kezdetén, az első répaszállítmányok feldolgozásánál olyan várakbzásteli izgalommal figyelnek a gyárban. Ebből tudják meg ugyaHs, milyen eredmények várhatók a termésből — a sok répából valóban sok cukor lesz-e. Ezt a mérést kampány kezdete óta a nap minden órájában megismétlik. Ahhoz, hogy Parrag Anna főlaboráns a polariméterben leolvassa a répa cukortartalmát, előbb meg kell darálni egy bi- -onyos mennyiségű répaszeletet, ebből 52 grammot (azért ennyit, mert így rögtön megállapítható a cukortartalom) ólomecetes oldatba tesznek. Ez az oldat 80 fokos hőmérsékleten kioldja a répából a cukrot. A cukros oldatot a polariméterbe teszik, s ez megmutatja az eredményt. A délutáni műszak első cukortartalom-meghatározásánál 16,8 százalékot jelez a műszer. A fővegyész e szám láttán elégedetten bólint, és azt mondja, hogy elég jó a cukortartalom. A polariméter és a többi műszer is pontos adatokat közöl. Ám ha a műszer nem is, az ember tévedhet, s előfordulhat, hogy a közbeeső folyamatokat esetleg rosszul végzi el valamelyik laboráns. Ezért igen sokszor ellenőrzik az eredményeket, különösen akkor, ha azok valahol rendellenességet jeleznek. Hiszen ilyenkor intézkedéseknek kell azt követniük. Nemcsak a laboratórium tekintélyéről van szó, hanem a termelés sikeréről is. Mert a laboratórium a gyár idegközpontja, amely folytonosan ellenőrzi, összefoglalja s bizonyos fokig irányítja is azt a hatalmas vegyi folyamatot, amely a répától a cukorig a gyárban végbemegy. Szegedi Nándor Elítélték a pusztakovácsi fmsz kártevőit Ezen töprengett Szabó Editke a múltkor, amikor Tap- sonyból. Marn'i’ a ment vásárolni az édesanyjával. Nem maradt más, mi -í e'öszTÓnl a frissen vásárolt konyhai felszerelést, s míg ideér az autóbusz az áruház elé, egy kis »maktöressel« agyonütni az idők,. Lapunkban már ismertettük a pusztakovácsi földművesszövetkezet kártevőinek ügyét. A Marcali Járásbíróság a közelmúltban ítélkezett felettük. Makarész József volt boltvezetőt a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett csalás és hanyag kezelés, magánokirathamisítás miatt 2 évi börtönre, 5 évi jogvesztésre és 32 ezer forint kártérítésre; Vancsura Lipóf volt FJK körzeti ellenőrt a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt 6 hónapi felfüggesztett börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre; Majos Istvánná volt boltvezetőt a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszö' vetkezetben elkövetett sikkasztás, csalás, továbbá magánokirathamisítás miatt 1 évi és 4 hónapi börtönre és 3 évi jogvesztésre, férjét, Majos Istvánt, aki besegítő családtag volt a felesége vezette üzletben, a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás és csalás miatt 1 évi börtönre 2 évi jogvesztésre ítélték. A házaspárt kötelezték 18 639 forint megfizetésére. Molnár János igazgatósági elnököt a bíróság felmentette a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett csálás, sikkasztás és okirathamisítás vádja alól bizonyíték hiányában. Viszont bűnösnek mondta ki a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt, mert az ellenőrzést elmulasztotta, nem hajtotta végre felettesei utasítását, s a többször hián»yal elszámoló boltvezetőt nem váltotta le. Ezért 3 hónapi felfüggesztett börtönre és 2000 forint pénzbüntetésre ítélték. Az ítélet óem jogerős. automata biliárdasztalok bérelhetők havi 300,- Ft-ért Belkereskedelmi Kölcsönző V., BUDAPEST. IX., Közraktár u. 30. ^ Tel.: 336-499. *
