Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-19 / 247. szám

Szerda, I960, október 19. 3 SOMOGYI NfiPLA* KI FIZETI MEG? Igazságos döntés a Területi Egyeztető Bizottság tárgyalásán Most dől el, hogy Drávecz bajosnak, a Patyolat mosó­jának meg kell-e fizetnie azt a hatezer forintot, amelyet a vállalat kártérítés gyanánt kö­vetel tőle. Dráveczot jól ismerem. Azt mondhatom róla, amit egyéb­ként a művezetője is megje­gyez közben: nagyon becsüle­tes munkás, erről tett tanúsá­got kilenc év óta. Magam is láttam nemegyszer az üzem­ben, amint a gőzfelhőben izza­dó homlokkal derekasan dol­gozott. Most tanácstalanság ül a szemében. Tudja, hogy a hatezer forint kár fennáll, s valakinek meg kell fizetnie, de kinek? Neki? Hiszen nem tudja, hogy ő hibázott-e, s fő­ként, hogy hol hibázott. Ak­kor vette észre, hogy a hasz­nálhatatlanságig szétmosta a siófoki MOTEL 42 kilogramm- nyi személyzeti ruháját, ami­kor már csak tudomásul ve­hette ezt, dej semmit sem te­hetett, hogy megakadályozza. Észrevehette volna időközben a bajt? Nem, hiszen nem lát a gépbe. Feltételezhető, hogy szándékosan mulasztott? Nem! A műszaki ve­zető is — aki ott ül Drávecz mellett a vállalatot képvisel­ve — azt mondja, hogy nem. Drávecz ellen sohasem volt komolyabb kifogás. Hát ak­kor? — A műszaki vezető semmivel sem gondtalanabb Drávecznél. Ö is tudja, hogy a MOTEL követelését ki kell fi­zetni. Láthatóan sajnálja is Dráveczot. Ez az eset úgy jött, mint derült égből a vil­lámcsapás. Drávecz mosott, ő van a legszorosabb kapcsolat­ban a történtekkel, s akár­mennyire sajnálja is, fizetnie kell. De bele lehet ebbe nyugod­ni? Akármilyen jól keres is Drávecz, hatezer forintot nem tud csak úgy leakasztani a szegről. S lehet-e vele a kárt megtéríttetni, hiszen a műsza­ki vezető csupán egyetlen olyan dolgot említ, amely megváltoztatta a technológiát, mégpedig azt, hogy a víz hő­foka magasabb volt a szüksé­gesnél, s ez vegyileg olyan ál­lapotot teremtett, hogy a ru­hák tönkrementek. — Magasabb volt a víz hő­foka? — kérdi az egyik bi­zottsági tag. — Miért volt ma­gasabb? Hogy miért volt magasabb? Hát miért lett volna? Drávecz nem ügyelt úgy, ahogy kel­lett, egyébként is soron kívül mostak és igen nagy tempó­ban a MOTEL-nek, s biztosan elkerülte figyelmét a hőmér­séklet. Ez bizony mulasztás, pech vagy akármi. Néhány perc, és Dráveczot senki sem menti meg attól a határozat­tól, amely a kár megtérítésére kötelezi. Az egyeztető bizott­ság tagjai egész sor kérdést tettek már fel. Mindenki érzi a felelősséget. Akár a vállalat, akár a panaszos fizet, minde­gyiknek kár. Az igazságot kell megtalálni, a színigazságot. Itt nem számít, hogy az egyik oldalon egy ember van, a má­sik oldalon több, jogtanácsos­sal vagy munkaügyi előadó­val. Próbálom elképzelni az üzemet. Drávecz mozdulatait is látom, ahogy odamegy a ka­zánhoz, és megnézi rajta a műszert és azon a hőfokot. Vagy nem ment oda? Csak messziről tekintett rá, és elté­vesztette a számot? Ügy lá­tom, hogy az egyeztető bizott­ság tagjai is gondolatban az üzemben járnak. Hallom is egyikük hangját, amelyre Drá­vecz feleletképpen feláll, és ügyetlenül mutat a kezével: — Kérem szépen, én így szoktam megnézni, milyen a víz — mutatja —, belenyo­mom a kezem! Néha olyan meleg, hogy majd leég róla a bőr. Hogy miért nem a mű­szeren nézem meg? Mert nincs a kazánon. Pedig kelle­ne lenni... — Igen, kellene lenni — mondja a műszaki vezető is, és hangtalanul bólint rá. Mély csend lesz. S egyszerre szinte mindenki érzi, hogy a vállalat elvesztette a hatezer forintot. Drávecz nem fog fizetni. Va­laki megjegyzi mellettem, hogy ez a pénz körülbelül az összes dolgozó egynapi bére, de úgy is mondhatnánk, hogy ennyivel kevesebb lesz a vál­lalati nyereség. Az elnök határozatot hir­det: »A vállalat követelését elutasítjuk, ugyanis nem biz­tosította azokat a feltételeket, amelyeknek segítségével a dolgozó a technológiai utasí­tást pontosan megtarthatta volna. Ezért Drávecz Lajos kártérítésre nem kötelezhető. Mivel a hőmérséklet döntő té­nyező, csupán érzékszervre nem lehet támaszkodni. Ez ebben az esetben egyébként munkavédelmi előírásba üt­köző cselekmény is...« ... Pardon, elnök elvtárs!... ön ezen a helyen sok ilyen határozatot hozott már. Ta­pasztalta, hogy az apró mu­lasztások is milyen káros kö­vetkezményekkel járhatnak. Pedig egy cseppnyi gondosság, egy icipicivel több fáradság, ugye, már mennyi hatezer fo­rint kidobásától óvott volna meg bennünket? Kérem, er­ről a helyről nevezze nevén a gyereket: mondja ki, hogy a Patyolat vezetői felelőtlenül jártak el, amikor eltűrték, hogy egy műszer hiányán múljék, hogy be lehet-e tarta­ni a technológiát... Most veszem észre, hogy a panaszosok elköszöntek, s be­csukják maguk mögött az aj­tót. Ügy látszik, elgondolkoz­tam ... Abban bízom, hogy ők is! Szegedi Nándor Ünnepi vacsorát adtak a szuloki tsz-ek a kiszisták részére (Tudósitónktól.) Kedves és megható ünnep­ségnek lehettek boldog része­sei a minap a szuloki kisze- sek. A fiatalok vezetőségvá­lasztó taggyűlésén ott voltak a helyi tömegszervezetek, a ter­melőszövetkezetek vezetői és a szülők is. A Barcsi Járási KISZ-bizottság képviseletében Jóna István vett részt a gyű­lésen. Tóth Lajos titkár beszámo­lója után Botykai József v. b.- elnök méltatta a KlSZ-szerve- zet munkáját, eredményeit. Ezt követően ajándékokat osz­tottak ki. A területi pártszer­vezet könyvjutalomban része­sítette a legjobban dolgozó ki- szeseket, köztük Győri Jolánt és Haracsi Imrét. Maráz Fe­renc, a Rákóczi Tsz párttitká­ra mintegy 800 forint értékű ajándéktárgyat adott át a termelőszövetkezet 9 KISZ- tagjának. Kucsera Béla, a Kossuth Tsz párttitkára pedig 1000 forint készpénzt osztott ki. Este az egybegyűltek ünnepi vacsorán vettek részt, amit a két termelőszövetkezet adott a fiatalok tiszteletére. marcali járás kommunistái, párton kívüli dolgozói közül azok, akik úgy érezték, szük­ségük van a marxizmus-leni- nizmus tanulmányozására. Megkezdődött tehát az 1960— 61-es pártoktatási év. afcNNSfcNNXNStJiJCiCNNVNNV'VNNNNVNNNV' , f erő­sként a foglalkozást, ebből van nem volt szüksége rá, hogy a seggel nyütan rokonszenvez a 5 egyébként a legtöbb a járás­Ha szóba kerül a tsz • • • A szövetkezetek helym zetét gyakran felmérjük. Számba vesszük a termésered­ményeket, az új épületeket, be­írjuk a megfelelő rovatba, mennyivel nőtt az állatlétszám; arra is kiterjed figyelmünk, hol tart a tagság az időszerű mezei munkákban. Mondom, mindezeket és a gazdaság fej­lődésének más fontos mutatóit rendszeresen tanulmányozzuk. Ám van a szövetkezeti gazdál­kodás erejének, tekintélyének — ha úgy tetszik: becsületének — egyéb, ugyancsak lényeges kifejezője is: hogyan véleked­nek a tsz-ről a tagok és a kí­vül állók. Vagyis: mit tart a közös gazdálkodásról a közvé­lemény. Az ilyen jellegű meg­figyelések tapasztalatai szintén értékesek, ha nem lehet is azo­kat számadatokba önteni. Csikós József rinyakovácsi középparaszttal az aratás ele­jén találkoztam. Szántotta az árpaföldet, hogy rövid tenyész­idejű kukoricát vethessen be­le... Szövetkezeti falvakkal körülvett egyéni község hatá­rában beszélgettünk, tehát csakhamar a közös gazdaságok­ra terelhettük a szót. "A tsz? Ismerem én azt, évekig voltam benne ötvenhat előtt. Jó az, ha mindenki megteszi a maga dol­gát, ha nincs hanyagság, «ra­kodás, nemtörődömség« — mondta. Jól mondta. A kaposvári vásáron fültanúja voltam két asszony beszélgetésének. Egyikük jutái tsz-tag, másikuk a Zselicség- ből való egyéni parasztme­nyecske. — Maguk, ugye, tsz- ben vannak? — így a zselici. — Igen, a tavasz óta. Az ősszel maguk is sorra kerül­hetnek. Ha jót akar, fogadjon szót nekem. Adja el az összes jószágát, csak egy tehenet meg egy borjút hagyjon meg — ma­gyarázta a jutái asszony. Köz­beszóltam: »Mit gondolnak, van olyan csoda, hogy üres kézzel betóduló emberek rög­vest jobban élhetnek a tsz- ben?« Nem feleltek. A minap Balatonszabadiban az egyik felvásárlótól érdek­lődtem: hogyan zárta a három­negyed évet. Elkedvetlenedett, s minden másról hajlandó volt beszélni, csak éppen erről nem. Végül mégis kibökte: nem egé­szen 60 százalékig jutott a tervteljesítésben. Aztán kitört belőle a panasz. Nem tudni, mi van ezzel a szabadi néppel. Két éve több mint ezer hízott libát hoztak, most meg jó, ha meglesz a két-háromszáz. Tyú­kot is kevesebbet tartanak. Naposcsibét vittek sokat haza a tavasszal, hogy szerződésre felnevelik, és átadják a föld­művesszövetkezetnek. Ez a mennyiség is csak papíron van meg. Mert a szerződött csibék zöme már elkelt — a nyáron a balatoni piacon. M i QZ, ami miatt elnépte­lenedtek a szabadi baromfiud­varok? »-Kevés az etetni való, nem kapnak eleget a tsz-ből« — mondják. Nem kapnak? De­hogynem! Olyan arányban, ahogy dolgoztak. Meg a háztá­jiban is terem kukorica. »A háztájit? Azt hagyjuk. Annak a termését akkor takaríthatják be, ha kapnak fogatot« — ve­tik közbe. Ez nem hiba, sőt így van jól. Talán az jobb len­ne, ha mindenki hetekig ten- ne-venne a háztájiban, s a kö­zös kukoricát pedig a lábán ér­né a hó? Nem, ez nem megol­dás. Hanem mi? Az, hogy előbb tegyék rendbe a közöst, aztán jöhet a háztáji. Mert a fő mégiscsak a nagy tétel. Az­zal kell elsősorban törődni, mellette megkészül a fél vagy egy hold munkája is. Ha do­logidőben nem háromórás ebédszünetet tartanak. S a baromfiprobléma? Az is csak szövetkezeti alapon old­ható meg. Ha szerződött esi bét fogad az Üj Élet, a Bem vagy a falu másik két tsz-e. akkor nem áll meg 60 száza­léknál a felvásárlás. Igen, eb­ben reménykedik a jövőt il­letően az fmsz felvásárlója is. Persze a háztáji is adhat több hízott libát, ha megteremtik ennek alapját: szorgalmasabb munkával. A siófoki vasútállomáson ketten beszélgettek. — Maga téeszcsés? — for- ■ dúlt tálasához az egyéni pa­raszt. — Az vagyok, már öt éve, Zamárdiban. — Sajnálom magát — így az előbbi. Erre megmérgesedik a szövetkezeti gazda, és sorolni kezdi, mi van náluk, az Alkot­mányban. A vége az a dolog­nak, hogy: »Dolgozunk rende­sen, gazdagszik a közös, javul az életünk mindannyiunknak. Nem máról holnapra, nem vi­haros tempóban, de fokozato­san, folyamatosan.« Talán nem is kívánko­zik hosszasabb összegezésféle ennek az írásnak a végére. Néhány mondat erejéig azon­ban szükséges egy-két meg­jegyzést tenni. Mezőn, major­ban, vásárban, szövetkezeti felvásárló helyen, vonaton, vá­róteremben — tehát minde­nütt, ahol parasztemberek megfordulnak, találkoznak, áí- landó beszédtéma a tsz. Téves nézet, visszahúzó erő is kap hangot e nem hivatalos esz­mecserékben, de a fő dolog az, hogy tisztul a látókör, mind­inkább terjed a falun a felis­merés! jó a szövetkezet, ha jól dolgoznak benne. Kimondhat­ná-e ezt az alapvető igazságot hitelesebb szószóló, mint a za- márdi szövetkezeti gazda? Ép­pen az ő szavaiból mégis más ragadott meg engem a legjob­ban: az a szenvedély esség, amivel magyarázta szövetkeze­tük történetét, az a felháboro­dás, amivel visszautasította a sajnálkozást és az a büszke­ség, amellyel magát elégedett tsz-gazdának vallotta. Jó jel ez — benne van szövetkezeti mozgalmunk legfőbb erőssége. i Kutas József Megkezdődött a pártoktatás a marcali járásban (Tudósítónktól.) A múlt héten az idei okta­tási évben először gyűltek osz­mán kívül a megjelenési arányból, valamint a nagyobb érdeklődésből lehet következ­sze a falvakban, üzemekben a , tetni erre. Néhány helyen SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ rendőrségnél szerezzen mációt Popandopulosz (37) infor- szovjet hadsereggel. ,- , arr°*: — Meg keli vallanom —'í hiszen mondottuk, hogy régóta folytattu Popandopulosz ismertek egymást. nem is sokat törődöm velük az? Ezért törteit az is, hogy be- utóbbi idöben. Amikor arról* szigetesükből. ~ jóllehet ha- volt S2ó, hogy önkénteseket to-? rom esztendeje nem találkoz- boroztak az arcvonalra, akkor} ban. Az első összejövetel, amely tulajdonképpen ünne­pélyes megnyitó is volt, azt mutatja, hogy a tavalyi okta­tási évnél jobb eredmények várhatók. A tanfolyamok szá­újabb jelentkezéseket is fogad­tak el. A marcali Vörös Csil­lag Tsz-ben például a hallga­tók kivétel nélkül részt vet­tek az első téma megbeszélé­sén. Ugyanez mondható el a Marcali Állami Gazdaságról is, valamint Nemesdéd, So- mogyszentpál termelőszövet­kezeti községekről. Nagy ér­deklődés mellett kezdték meg az oktatást azokban a közsé­gekben , is, amelyekben ta­valy nem volt szervezett párt­oktatás, így Libickozmán, Ne­meskisfaludon, Hosszúvízen. tak — hiányzott a kölcsönös még találkoztam némelyikkel? , ,, , _ , . ______, , sük, ahogy mondani szokták: A német hírszerző szolgain., Petronescu ur arca ielragy azonnal rákapcsolt a szükséges amelynek, dolgozott Ankarában gott erre a gondolatra, lerázta sebességre. Petronescu kije­érdeklődés csodálkozás, elka- és "beszélgettünk. De hallani* landozas. Ügy am, beszelgete- sem akartak róla a gazembe-5 rek. Petronescu némán ült és íe-t is, Istanbulban is annyira ott- magéról az emlékek terhét és Jentette ho°y »orosz barátai- Szüíten gondolkozott valamin, i___a-— —A-~ ^«r-cA-t nirár^coV -j oliríHii 11 » xríÁvvWKa i ö _ . Maid ólmrvnd+.a hn.pv ninr-c is h oz« érkezett azonnal fel kell vermi kapcsolatait, mert »odahaza . panaszkodnak, hogy nehezen ‘yet *el lt* telalmfa’ ^lyen megy a munka«, s hogy mind- ^olatba lephet kettőjüknek, vagyis neki, meg Moszkvával, hogy innét irá-5 nagykereskedő« víI nyithassa egy különleges tel-: hon érezte magát, akárcsak a elindult a varosba. Friedrichstrasséin; a Gestapo- »-Kell az ördögnek Istanbul! nak Törökországban majdnem — gondolta. — Itt sem lesz rosz- hivatalos kirendeltsége volt, szabb.« külön újságot adott ki a törö- Taxit hívott és elindult a kök részére, ezenkívül vagy város egyik szállodájába, féltucat megvásárolt kiadvány- A »román nyal is rendelkezett, messze- még aznap este találkozott a ágazó kapcsolatai voltak a tö- német mozi tulajdonosával, aki rök kormányhivatalnokok vi- meghatározhatatlan nemzetisé­lágában. gű, koros ember volt. A mozi­Ezek a gondolatok jártak pénztár melletti apró irodahe- b“‘^ is jól tudják; hogy neki Petronescu úr fejében, amikor lyisegben sokáig ültek együtt, Szófiában megvan maga dol­a vasúti kocsiból kilépett a úgy beszélgettek, mint regi is­Szófiába, hogy M?3d e|™ndte,hogy “AnCS,H sok emberre szükségé. A le-* ° nyeg az, hogy megbízható he-? Popandopulosznak is, egy kis »moszkvai ügyecskét« kell végreha j taniuk. Popandopulosz homlokát ráncolva jegyezte meg: »oda­ga, sok ám itt a nehézség szófiai pályaudvar peronjára, merősök. Valóban régen és jól e2(krt nem ^ érti Tn_r u ' _ ____i : herrvocxrsd-zxlr' ofnrmipcr • o ccii7Q nv ’ E ste volt, a város a rosszul vi- ismerték egymást: a sovány, lágított utcák halk zajával fo- barna képű Petronescu úr, aki gadta, élesen ordítoztak a rik kancsok, tompán pöfögték a taxik motorjai, fájdalmasan csikorgóit egy-egy ritkán beka­nyarodó villamos. Tehát háta mögött maradt Törökország, a kicsi, de világ­városi jelentőséget igénylő vidékies Ankara, a vakítóan kivilágított Istanbul — mind­ez most már a múlté volt Pet­rámén állampolgár volt, és a hízásra hajlamos, asztmás Po­pandopulosz úr, ez a bikatar­kójával, szögletes áliával né­metnek látszó, de útlevele sze­rint görög, modora szerint pe­dig török férfiú, aki cégére ellenvetése, alapján mozivállalkozó, de va- parancs. hogy éppen Bulgáriából intézni a »moszkvai ügyeket«. — Kedves Popandopuloszom, ön nem gondol arra, hogy há­borús időkben mindig kony­ádat végrehajtását. Popando-* pulosz óvatosan megkérdezte, miféle feladatról van szó. — Ha valakit likvidálni kell? — tette hozzá —, akkor van a? raktáramon megfelelő ember.? és Mindenre hajlandó és szükség} kell esetén nem is kár érte..: — Nem, nem, egészen más-? ról van szó — felelte Petro- j nescu. — Igen kényes ügy,, mondhatnám tudományos jel-! Csákányban no­vember 7-re ki­gyullad a villany. A falu összes ut­cájába bekötik a villanyt. A besze­relési munkák 1 millió 600 ezer fo­rintba kerülnek. A községi tanács 400 ezer forinttal já­rul hozzá a költ- iségekhez. nyebb semleges területről mű- legű. »Odahaza« egy orosz fel-5 ködni hangzott Petronescu Ezenkívül: ez a lójában az ördög tudja, uuer Popandopulosz elmondta, hogy micsoda. hogy a szófiai orosz fehér. A szófiai rendőrhivatalno- emigráns kolónia már egészen ronescu úr életében. Előtte állt kok, valahányszor Popandopu- más, mint azelőtt volt. Az öre- Szófia és az új, rendkívül fele- -*°?z úrról volt szó, valami ok- gek megrokkantak, nyakig nál fogva sokatmondóan elmo- merültek saját kis üzleteikbe: solyodtak, de mindig készség- pöttöm éttermek, teózók, bol- gel tanúsították, hogy teljesen tok dolgaiba; a fiatalság pedig megbízható, szolid üzletember, megbízhatatlan, baj van a fel- Petronescu úrnak azonban fogásukkal, némelyik éppen­lős, és veszélyes megbízatás, no meg az ezzel járó új kitün­tetés, s ami a legfőbb, sok pénz, pénz, pénz ... találó iránt érdeklődnek, azaz? hogy nem is annyira őiránta,? mint a munkája iránt. Szippantott egyet a cigaret-? tájából, lenyelt egy korty teát? és ábrándosán, lassan monda:? — Jó volna, ha elevenen si-* kerülne kézre kerítenünk... melegen. Emlékszik, mint 1915-*? ben... m — Folytatjuk- 1 Uj -J» ■í ------------- Jo ’ WOSNÉ^' .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom