Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK!

Somogyi Néplap

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA

XVII. évfo'yam, 245. szám. ARA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. október 16.

MAI SZ4MUNK TARTALMÁBÓL:

Beckné és a villatelek

Í3. o.)

A vörös hajú lány

(5, o.)

Haza döcög a vonat

(6. o.)

Kádár János nagygyűlésen a magyar I^IV^K-delegáció

%

számolt be

II

unkájáról

Kádár János államminiszter, a magyar ENSZ delegáció vezetője szombaton reggel visszaérkezett Budapestre. A ferihegyi repülőtéren a párt és a kormány vezetői, valamint a budapesti dolgozók képviselői fogadták. Dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke üdvözölte Kádár Jánost, aki az üdvözlésre rövid beszédben válaszolt, majd a Sportcsarnokban nagygyűlésen számolt be a magyar ENSZ-delegáció munkájáról.

A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, a kormány több tagja, tömegszervezetek, hivatalok, intézmények képviselői,

A nagygyűlésein jelen volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisége, s a fővárosi dolgozók küldöttei. Ott volt a budapesti

diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

A nagygyűlést Marosán György nyitotta meg.

Az egész magyar dolgozó nép nevében őszinte, szívből jövő meleg elvtársi szeretettel köszöntötte Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar ENSZ-delegáció vezetőjét, — aki — hűen a dolgozó néphez, küldetéséhez, megbízatásához, bátran képviselte, védelmezte a magyar dolgozó nép és az egész emberiség érdekeit, a marxista-leninista világnézet győzelméért folytatott politikát.

— A magyar dolgozó nép és az egész emberiség érdekei azonosak — mondotta Marosán György. A szabadság, a béke, a szocializmus, — szemben az elnyomással, a háborús uszítással, a kizsákmányolással. A világ békéjéért, a népek függetlenségéért, valamint azért, hogy az ENSZ becsületesen betölthesse hivatását, ott küzdöttek New Yorkban a Szovjetunió oldalán, a szocializmust építő országokkal, a gyarmati igából felszabadult népekkel együtt.

Marosán György a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozók a televízión és a rádióban büszkén, egyetértéssel, helyesléssel hallgatták Kádár elvtársnak, Hruscsov elvtársnak a beszédeit, örömmel hallgatták a szocialista tábor vezetőjének megnyilatkozásait.

Marosán György befejezésül még egyszer forró, elvtársi szeretettel köszöntötte Kádár elv- társat.

Ezután Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a magyar ENSZ-delegáció vezetőjét.

— Kádár Jánost és a magyar ENSZ-delegációt minden becsületes magyar szeretete kísérte útjára —■ mondotta a többi között Ortutay Gyula. — A szégyenteljes korlátozások és ostoba provokációk rendre megbuktak, s most — bízvást mondhatom, nagygyűlésünk is tanúsíthatja — egész népünk örvendő szeretettel fogadja a küldöttség hazaérkezett tagjait, s várja Kádár elvtárs beszámolóját, aki az ENSZ-köz- gyűlésen népünk megbízásából mindnyájunk jó ügyét képviselte.

Ortutay Gyula beszéde után Kádár János a nagygyűlés résztvevőinek hosszan tartó nagy tapsa közepette lépett a mikrofonhoz. Bevezetőben köszöntötte a gyűlés valamennyi résztvevőjét, köztük a budapesti kommunisták képviselőit, s a Hazafias Népfront illusztris pártönkívüli vezető ' személyiségeit.

Kádár János elvtárs beszéde

önök tudják, hogy az ENSZ közgyűlésével kapcsolatban világhírre tett szert egy korábban nem nagyon ismert nevű szovjet tengerjáró hajó, a Baltika. Ezen a hajón utaztunk. Jól éreztük magunkat, mert egyetértő emberek, elvtársak voltak együtt. A technika segítségével minden hírt megkaptunk, ami a világűrben keringett erről a hajóról. így értesültünk arról, hogy a nyugati kapitalista sajtó a misztikum ködét vonja a hajó köré és éktelep lármát csap: mit akarnak, hova mennek, mi a céljuk, mit hoznak magukkal!? Az emberek végül azt hitték, hogy valami óriási bombát szállítunk, vagy fel akarjuk robbantani Amerikát. (Derültség.)

Amikor kikötöttünk New Yorkban, még ugyanez a misztifikálás uralkodott. Aznap reggel a nagyobb New York-i lapok a legfantasztikusabb címekkel jelentek: meg. Az egyik például a következő címet adta: New York vörös főváros? (Derültség.) A többiekben is hasonló címek voltak. És érdekes tünetként a nemzetközi nagytőke fellegvárában — a Wall Streeten — aznap, amikor a Baltika kikötött, esett a részvények árfolyama. (Derültség.) Mi ennek nem tulajdonítottunk valami nagy fontosságot. Akkor kezdtünk rá felfigyelni, amikor másnap a Wall Street hivatalos lapja hbsszú cikkben magyarázta, hogy a részvény-áresés nincs összefüggésben a Baltika megérkezésével. (Nagy derültség.)

Mi volt a valóság? . A jelenlévők mindnyájan tudják, hogy hónapokkal korábban bizonyos mértékig romlott a nemzetközi helyzet. Kétségtelen, hogy a tavaszi csúcsértekezlet meghiúsulása, illetve azok a körülmények, amelyek ezt előidézték, rontották a nemzetközi helyzetet. A nemzetközi helyzetnek az a bizonyos mértékű romlása

— aminek a lelkiismeretes embert nyugtalanítani kell — vezette Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét arra a gondolatra, hogy az adott helyzetben célszerű volna, ha az ENSZ 15. közgyűlésére az egyes küldöttségeket államfők, kormányfők, vagy más, nagy befolyással rendelkező emberek vezetnék.

A szocialista tábor országainak kormányai helyeselték ezt a gondolatot. A nagy kapitaAz volt az elhatározott szándékunk, hogy megkíséreljük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét. Ez volt az egyik fő cél. A második fő cél az volt, hogy ezen a közgyűlésen felvetjük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdését, mert véleményünk szerint történelmileg megérett rá a helyzet. Kádár János ezzel összefüggésben utalt Algériára, ahol immár hatodik esztendeje folyik az algériai nép függetlenségi harca. Több mint félmillió algériai hazafit mészároltak le a francia imperialisták.

Kitért a kongói helyzetre, amely teljesen összezavarodott, bonyolulttá vált. Kongó törvényes kormánya, élén Lumumba miniszterelnökkel, az ENSZ-hez fordult segítségért, a belga gyarmatosítókkal szemben. Az eredmény azt lett, hogy a segítséget kérő törvényes kormányt úgyszólván megfosztották a hatalom minden eszközétől és lehetetlenné tették működését.

A továbbiakban megállapította, hogy mindezeken túl az imperialisták fegyveres erői szinte naponta gyilkolják a hazafiakat Ománbáh, Kenyában és más gyarmatokon, ahol folyik a harc az elnyomott népek függetlenségéért.

lista országok, a NATO-hatal- mak kijelentették, hogy ők nem követik ezt az utat. A semleges államok viszont követték a szocialista országok kezdeményezését és vezető államférfiakat jelöltek ki küldöttségeik vezetőinek. Olyan helyzet állott elő, hogy a NA- TO-országok kormányai elszigetelődtek és ez kényszerítette őket arra, hogy részben megváltoztassák álláspontjukat.

A nemzetközi helyzet ilyen alakulása vezette az ENSZ közgyűlésére a szocialista országok képviselőit.

Ebben a szándékban jelen van az igazságos és becsületes álláspont határozott képviselete, a népcsalók és szavakkal bűvészkedők kemény leleplezése és ugyanakkor benne van a megegyezés készsége.

Mi' teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a leszerelés csak olyan módon jöhet létre, hogy abból egyik hatalmi csoport sem szerezhet előnyt a maga számára a másikkal szemben. Mi, a szocialista államok nem akarunk előnyöket szereznt'sem a NATO-hatal- mak, sem más hatalmak rovására, de a mi rovásunkra se szerezzen előnyt senki. Keressük meg azokat az érintkezési pontokat, teremtsük meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek mellett mindkét fél számára elfogadható módon hozzá tudunk látni a leszereléshez és ezzel el tudjuk hárítani az emberiség feje felől a világháború fenyegetését. Jellemző, hogy míg a szocialista országok képviselői igazságos és megegyezésre kész állásponttal, illetve szándékkal érkeztek az ENSZ közgyűlésére, a NATO-hatalmak szeptember 20-án — ahogy ők mondják —, soha nem látott

Milyen szándékkal mentünk?

méretű és nagyszabású hadgyakorlatot tartottak atomfegyverekkel. Ez is mutatja, hogy melyik oldalon milyen a szándék.

Ami a leszerelést illeti: a szocialista országok képviselői — elsősorban természetesen a Szovjetunió — kifejtették, kellő módon bizonyították álláspontjukat, annak igazságos voltát. Minden fajta, a legszigorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is beleegyezünk abban, a pillanatban, amikor a NATO-hatalmak aláírják, hogy szereljünk le. De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a leszereléssel. (Nagy taps.) Nekünk az a véleményünk, az emberiség érdeke nem azt követeli meg, hogy a j elenleg meglévő fegyverzetet, illetve a fegyvergyártást ellenőrizzék — mert ezzel semmiféle veszélyt senki el nem hárít —, hanem azt követeli meg, hogy a fegyverkezési versenyt szüntessék meg, a fegyvergyártást állítsák le és a meglévő fegyvereket semmisítsék meg.

A gyarmatosítás felszámolására — mint ismeretes — a Szovjetunió nagyjelentőségű deklarációt nyújtott be a mostani közgyűlésen.

Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna mondani, hogy ellene van a gyarmati rendszer megszüntetésének.

Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ha ez a közgyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának történelmi munkáját. Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem veszik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szóló deklarációt. Sok széoen- hangzó határozatot megszavaztak már, de azzal a hátsó gondolattal, hogy majdcsak megtalálják a kibúvók módját és formáját.

Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nemrég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal harcolnak érte maguk az elnyomott gyarmati népek. Ez az egyesült erő: a szocialista országok, a semleges államok, a gyarmati népek, s a kapitalista országokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen.

Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az ENSZ, mint valamiféle világparlament, hasonlít egy olyasfajta parlamentre, amelyben még a burzsoázia van többségben, de már nagy erővel jelen van a munkásosztály és a tempót már ez a felfelé törekvő erő diktálja.

Mint az ilyesfajta parlamentben lenni szokott, vannak mindenféle eljárási trükkök, módozatok, amelyekben a kisebb parlamenti tapasztalatokkal rendelkezők esetleg néha hátrányban vannak. A gyarmati Rendszer megszüntetésére vonatkozó szovjet javaslat körül is négy-öt napos harc folyt arról, hogy hol is tárgyalják. A szocialista országok képviselői, majd a már tekintéllyel és tényleges függetlenséggel rendelkező Semleges államok képviselői követelték, hogy a közgyűlés tűzze napirendjére. A függetlenségüket röviddel ezelőtt elnyert államok képviselői is kivétel nélkül emellett voltak.

Mint Kádár János ezzel ösz- szefüggésben rámutatott: a helyzetet látva az imperialisták, akik a kérdést a politikai bizottság elé akarták utalni, most fordulatot hajtottak végre; okosan visszavonultak. A Szovjetunió javaslatával kapcsolatban a szocialista álláspont teljes többséget kapott, közfelkiáltással elfogadták, hogy a közgyűlés tárgyalja. (Taps.)

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 15 éves! A 15 év alatt ez a második olyan javaslat, amelyet egyhangúlag fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete. Mind a kettő szovjet javaslat volt! (Taps.) Tavaly az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot fogadta el egyhangúlag a közgyűlés, elvileg, tárgyalási alapként, most pedig teljes egyhangúsággal ebben az eljárási kérdésben kapott támogatást a Szovjetunió által benyújtott javaslat.

A szocialista front az emberiség égető kérdéseit képviseli

Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének munkájában, amely a határozat szerint valószínűleg december 17-én fejeződik be, már megmutatkoznak bizonyos határozott vonások. Az egyik jellemző vonás, hogy az egységes és szilárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit és ezeket teljes állhatatossággal képviseli. A másik jellemző vonás: a nemzetközi életben nagy súllyal jelentkeztek az általunk is elfogadott semleges országok küldöttségei. Nagy súllyal és olyan formában, ahogyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tábor támogatását. Ez megnöveli autoritásukat, önbizalmukat, bizonyos mértékben még állásfoglalásukat is befolyásolja. Ezzel kapcsolatban Kádár János megemlítette az öt semleges ország által előterjesztett javaslatot, amelynek az volt; a lényege, hogy Hruscsov és' Eisenhower vegye fel ismét egymással a személyes érintkezést. Mi, a szocialista országok képviselői tiszteltük és becsültük az öt aláíró semleges ország képviselőinek jó szándékát. Ennek a javaslatnak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok visszautasította. Érdekes volt egy tekintélyes amerikai lap állás- foglalása ezzel összefüggésben.

A lap jellemezve, hogy hova jutott Amerika, azt írta: Most először fordult elő, hogy olyan tényezők, amelyek korábban figyelték, elfogadták, követték és támogatták az Egyesült Államok állásfoglalását, most megmondják, mit kellene csinálnia az Egyesült Államoknak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Államok politikai tekintélyének süllyedését.

Kádár János a továbbiakban kijelentette: meg kell mondanom, hogy bár a szocialista országok hatásos fellépése a Szovjetunió képviselőinek érdeme, a jelen esetben a személyi kultusz veszélye nélkül nyugodtan lehet mondani, hogy Hruscsov elvtárs személyes érdeme is.

Az Egyesült Államok kormánya elküldte elnökét a közgyűlésre, akinek felszólalását, javaslatait önök ismerik. Amikor a felszólalás után az amerikai újságírók megkérdezték, md a véleményem erről a beszédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower felszólalásától.

Hovatovább nevetséges helyzetbe került a nemzetközi politikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte volna, mi lesz a nyugatnémet imperializmussal, mi lesz a hadibázisokkal, amelyeket a szocialista országok körül egész Európában és Távol-Keleten építettek. Mikor, és hogyan számolják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok reprezentatív képviselője, és halálos komolyan azt javasolja: kezdjünk tárgyalásokat és egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelyeket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel katonai támaszpontot. (Derültség.) Ez volt az egyik javaslata és a többi ehhez hasonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyezzünk meg a fegyverzet ellenőrzésében. Ez viszont olyan javaslat, amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az ellenkezőjére. Anglia képviselői felszólaltak ugyan az általános vitában, de semmi érdemlegeset nem adtak a közgyűlés munkájához. A franciák elutazásunkig fél sem iratkoztak, az általános vitában.

És ez úgy, ahogy ott történt — nem jó! Mert sem a leszerelésből, sem sok más kérdésből nem lehet semmi, ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem vesz részt azok megoldásában és nem ismerteti világosan álláspontját.

A vitában a döntő és fő kérdés a leszerelés, a béke megőrzése és a gyarmati rendszer felszámolása. Semmiféle sikert nem aratott az imperialistáknak az a manővere, hogy ezeket a kérdéseket valamiféle bizottságokban eltemetve a közgyűlés összesen három kérdést tárgyaljon, amelyek közül kettő így hangzik: a »tibeti kérdés« és a »magyar kérdés«. Ezeknek a napirendre tűzését egyébként megszavazták, de a közgyűlés tárgyalásaiban nem ezeknek a kérdéseknek van súlyuk és jelentőségük, és nem ezek izgatják még azokat a küldötteket sem, akik egyébként napirendre tűzésüket megszavazták.

Kádár János ezután a semleges országok egyes képviselőinek felszólalásairól és munkájáról szólt.

A semlegesek közül egynéhányat nagy és megrázó élmény volt hallgatni. A felszabadult gyarmati népek képviselői büszkén, önérzetesen, határozottan léptek fel népük függetlenségéért, és bátran fejtették ki népük álláspontját. Legkiválóbb képviselőik közül is hadd említsem Nkrumahot és Fidel Castrót, akit az Egyesült Államok hivatalos körei nem nagyon szerétnek. Castro négy órán át a latin ember szenvedélyességével sorolta fel a tényeket, a bizonyítékokat, s meztelenre vetkőztette

(Folytatás a 2. oldalon.) j