Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-15 / 244. szám

Szombat, 1960. október 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÉT TALÁLKOZÁS A kiskocsmától az R - 38-as berendezésig A babócsai kocsmában tőként olajbányászok isznak, ök rán­gatják a cigányt is. Az egyik majdhogy össze nem töri a nagybőgőt, aztán beleköt az italboltvezetőbe. Egy álmodo­zó szemű fiatal bányászgyerek feláll székéről, de orra esik. Feltápászkodik, és rendel még egy pohárral. Folyik a sör, a pénz. Egy jóképű, ugyancsak ittas olajbányász legény a szomszéd asztaltól mellém te­lepszik, és ezt mondja: , — Elvtárs, tudja, hogy ki vagyok én? Munkás vagyok! ötvenhatban ezért a rend­szerért harcoltam. Akkor volt kunszt kommunistának lenni, most nem nehéz. Ott álltam a szovjet katonával együtt őr­ségben, s védtük a munkások hatalmát. A miénket, érti? Akkor volt kunszt kommunis­tának lenni... — Tudja, barátom — mon­dom neki —, ahhoz, hogy va­laki jó kommunista legyen, most is helyt kell állni. Csak most nem fegyverekkel kell szembenézni, hanem saját ké­nyelmességünkkel, hanyagsá­gunkkal, felelőtlenségünkkel. Hogy ez nem kunszt? Nézze, most nyolc óra van. Az imént azt mondta, hogy még éjfél előtt műszakba megy. Leg­alább nyolcórai alvásra volna szüksége, hogy munkahelyén egész emberként, kommunista módra helytállhasson az éjjel. Miért jött be lerészegedni, amikor tudta, hogy ma dolgoz­nia kell? Hogy nehéz lett vol­na lemondani az italról? No, látja, látja, ez az. Jó kommu­nista volt maga az ellenforra­dalom idején, de most nem az, mert káros szenvedélyei lete- perik. Csak beszél a munkások felelősségéről, de felelőtlen, és megszégyeníti társait. Hallgatunk. összehúzza szemöldökét, ökölbe szorul a keze. Kacsint kövér társának, azt hiszem, kitesznek, villan át bennem a gondolat. De nem, mégsem mozdul. Azt kérdi, meg tudta volna-e állni valaki, hogy ennyi pénzzel a zsebében ne jöjjön sört inni? — Meg! Nagyon sokan! * * * ...Az R—38-as fúróberendezés a mezőben áll tíz kilométerre Babócsától, gumicsizmaszárig érő sártengerben. Néhány hete e berendezésnél tört ki a gáz, de hősies erőfeszítéssel elfoj­tották az olajbányászok. Azt mondják, hogy a Dominich- műszak az elsők között volt a munkában. A látogatással sze­rencsém van: most volt ugyan­is a műszakváltás. A munkát a Dominich-brigád vette át. A következő pillanatban meg­tudom, hogy a folyton siető, cserzett arcú munkás, aki az imént egy pillanatra a bódéba is beugrott, talán a szakadó eső elől, Dominich, a fúrómester. A hatalmas fúrótoronyban Kalmár István, Hajdú István dolgozik. A fúrószárat hajtó nagy teljesítményű motorok között Kecskés Jóslta techni­kus ügyel. A Dominich-brigád kilenc tagjának az a feladata, hogy délután kettőtől este tízig mozgásban tartsa a fúrószárat, amely már kilencszáz méter mélyen hatolt a földbe, de el kell jutnia a kétezer méterig. El kell jutnia, mert ott felte­hetően gáz vagy olaj van. S ha rátalálnak, akkor nem volt hiábavaló a próbálkozás, a te­temes költség. Ennyi az egész ... Innen a fabódéból, amely megóv en­gem az esőtől, a széltől, köny- nyen tudomásul veszem ezt. De amikor az esőben szemtől szemben állok Kalmárékkal, és három órakor észreveszem, hogy már átázott a ruhájuk, va­lami megborzolja a hátamat. A szél arcomba csapja az októ­beri esőt, és amikor megfogom a vasat, idegeimbe nyilallik, hogy két hónap múlva ugyan­ez a mozdulat azzal járna, hogy odafagynak az ujjaim. Mert itt minden vas, amelyen átfütyül a szél. Nedvesség van, melyen halállal jár a megcsúszás. Nehéz emelés, mely fárasztó; sártenger, mely szétrombolja a szép iránti ér­zéket. Magány, melyben őszi éjszakákon kiáltani szeretne az ember, hogy legalább a sa­ját hangját hallja itt az erdők között. Kalmár keményen áll a to­ronyban, és segíti a fúrószár működését. Mozdulatai határo­zottak, gyerekesnek tűnő ar­cán csendben csordogál le az eső. Lehet, hogy most arra gondol, hogy ha este hazamegy, meleg vacsorával várja a fe­lesége, és megcsókolhatja al­vó kislányát. De nem, Kalmár­nak itt van az esze. Pontosan csinál mindent. Akit elfognak az érzelmei, akit hatalmába kerít itt az ábrándozás, az nem tud így dolgozni. A család? Hm. Most jut eszembe, hogy a munkásszállás szobáján kí­vül Kalmárt, Hajdút, Kecskést senki az égvilágon nem várja. A család messze van innen, Zalában, Inkén, és ki tudja, melyik részében az országnak. Tudom, nagy erő kell ahhoz, hogy ne csempéssze ide az em­ber a pálinkás- meg a boros­üveget, hogy ne igya meg a féldeciket, mielőtt rálép az ide vezető útra. De amikor el­mondták, hogy egyszer egy ittasságból bekövetkezett fú­rószártörést követő műszaki mentés mennyi pénzébe ke­rült az országnak, Kalmárék­kal értek egyet: azzal, hogy a legnagyobb felelőtlenség itta­san idejönni. Elnézem a ha­talmas fúróberendezést, a ne­héz, pergő fúrószárat, a sok száz lóerős motorokat, és megborzongok egyetlen elhi­bázott mozdulat vagy intézke­dés esetleges következményei­nek elképzelésétől. Az erdő felől lassan lopózik a sötét. És holnap minden kezdődik elölről. Kaknár és társai megismétlik ezt a nehéz napot, egyszer, kétszer, tíz­szer és százszor, mégpedig úgy, hogy nem részegednek le köz­ben. Nem vitás, ehhez helytál­lás, akarat kell. Hogy miért van hozzá erejük? Nem mond­ták. De abban a munkásruhá­ban, melybe ők öltöztek, akár­milyen sáros is, vizes is, akár­hogyan átfúj is rajt a szél, s amelyre milliók felnéznek, csak egyféleképpen lehet élni: becsületesen. ; A terepjáró, amellyel ide­jöttünk, nekilódul a hazafelé útnak. Belezökken a mély göd­rökbe, alig látszó keréknyo­mokon kapaszkodik előre, szinte úszik a tócsákban. Ezen az úton jön majd tízkor a Do­minich-brigád is. És mennyi­vel fáradtabban, mint mi! De az is lehet, hogy mire a köz­pontba érünk, már ott vár a telefon, a riadó, mert az R— 38-on kitört a gáz, vagy... visszanézek az R—38-as acéltomyára. Az üzemvezető valami olyasmit mond, hogy nyugodt, mert Kalmárék bátor emberek, s a lehetetlent nem ismerik. Nem hallgattam végig, mert a ba­bócsai vendéglő járt az eszem­ben. Ha most itt volna ittas bányászismerősöm, ide húz­nám az ablakhoz, és megmu­tatnám neki az R—38-as acél- tornyát. Jól nézze meg, és hall­gassa csak, hogy milyen csen­des a táj; nincs ellenforrada­lom, béke van. Fegyver nem dördül, de folyik a harc a tor­nyok alatt, a gyárakban, a me­zőn. Nézze csak ezt a fúrótor­nyot, és próbáljon itt is min­dennap csatát nyerni. Nem lesz könnyű. Akármennyire lebecsülte is ott a kocsmában. De ugye, Kalmár, Hajdú, Do­minich és a többiek, ugye, ha az ember akarja, lehet? .. Szegedi Nándor 50 férőhelyes korszerű tehénistálló épül a somogyudvarhelyi Március 15. Tsz-ben 1 mil­lió 300 ezer forint költséggel. Október végére fejezik be az építkezést a Somogy megyei Építőipari Vállalat dolgozói. A Jó idő minden óráját kihasználják — A mostani időjárás már egyenesen katasztrofális. — E szavakkal lépett az irodába Harcz Géza, a Zöldmező el­nöke. Az esőkabátjáról lefolyó víz hosszú csíkot vont utána a padlón. — Megállt a murika a földe­ken — néz keserűen maga elé. A szoba tele emberekkel. Ül­nek a pádon némán. Mert mit is lehetne erre válaszolni? Legalább a külföldi búzáért ne fájna a fejük, meg a terményt tudnák fedél alatt! Egyikük szorosabbra fogja magán át­ázott kiskabátját, s kivesz egy Kossuthot szomszédja dóznijá- ból. — A legnagyobb munkák idején, hát jókor... nem mon­dom — rázza le sapkájáról a vizet az újonnan érkezett... — Az asszonyok az utolsó pil­lanatig győzködtek a krumpli­földön a nagy sárban. Mikor aztán jobban nekieredt, haza­parancsoltam őket, átáztak már így is szegények. De még visszabeszéltek, hogy az ötven holdból húsz még hátravan, az­tán mit gondolok én, maguktól sétálgatnak majd a zsákokba a burgonyaszemek? Kevés falu­ban lakik ilyen szorgalmas nép, mint itt, Szabáson, higgye el — fordul felém. — Itt van például Szálai Ferencné. Már 136 munkaegysége van, min­dennap jön dolgozni. Esténként meg a férjének segít, aki állat­gondozó. Mátyás Ferencnéröl, Berkes Sándornéról példát ve­hetnék sok községben. Az elnök elmondja, hogy ná­luk a munkafegyelemmel nincs baj. Vida Ernő például sertés- gondozó, de ha napközben szo­rul a kapca, odaáll még zsá­kolni is. Számát is 45—50 ezer forint jövedelemre. Az egyik brigádvezető a pá­don ülő fiatalemberre ■ mutat. — Ilyen tagjaink varrnak ne­künk, mint ez a Farkas Sanyi. Egy hónapja van itt, tíz fejős­tehenet gondoz, és ő a takar- mányos is. Az utolsó öt nap alatt 16 munkaegységet szer­zett Farkas Sándor, mintha nem is hallaná a dicsérő szavakat, a bakancsát nézegeti, forgatja sapkáját kezében. De azért lát­szik rajta, jólesnek neki az elismerő szavak. A beszéd fonala visszatér a sürgős tennivalókra. Közben megérkezik Kőrös István, a Segesdi Gépállomás traktorosa. Az eső veri az ablakot, alig halljuk szavait. Annyit megér­tek azért, hogy az elnökkel együtt egész vasárnap szórták a műtrágyát a külföldi búza alá, és hajnali háromig vetet­tek. — Hiába, ki kell használ­nunk az alkalmas órákat. A 40 hold olasz búzának még csak a felét vetettük el. Igye» kezni kell! Ezen a borús októberi dél­utánon még sok mindenről szó esett. Leginkább arra voltak kíváncsiak az emberek, mennyi pénzt kapnak a terményekért: Szalai Bajos könyvelő máris számoL — Ha a MEZÖMAG-nak le­szállítjuk a szerződött 1800 mázsa vetőburgonyát, 369 ezer forintot kasszálunk be érte: Az étkezési burgonyáért a MÉK 108 ezret ad, s kaptunk már 95 ezer forintot, 'tehát ösz- szesen 572 ezer forint jön be csak burgonyából — teszi le a ceruzát Szalai bácsi, és szem­üvege felett elégedetten néz az emberekre. — Szép összeg, megérte a vesződséget — de­rülnek fel az arcok, feledve az iménti bosszúságot. Hát még amikor azt is kiszámítja, hogy a cukorrépáért 50 ezret, a do­hányért 63 ezret, a naprafor­góért 12 ezret kapnak! Az Al- iatforgalmi Vállalatnak 40 hízómarhát szállítanak 25 he­lyett. 200 ezer forint bejön eb­ből is. Az állatgondozók lassan szedelőzködnek, indulniuk kell: A többiek az ablakból az eget kémlelik: holnapra talán kide­rül. M. K.-né AVVViWNVVW^VXVVVVVVWWVV SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ zett a mérnök. — Egy régi ba- élénk a fantáziája annak rátomtól értesültem a haláluk- mérnöknek, akire egyébként5 ról. Az illető mellettük lakott, egyáltalán nem is emlékszem...»? Leontyev csak nagynehezen Szabad-e ekkora hűhót csapni • fékezte magát, hogy rögtön el semmiért? Még azt hinnék,; ne mondja útikalandját. Aztán hogy ideges bolond vagyok! (34) arra gondolt, hogy mindez rendkívül gyanús és különös, s elhatározta, hogy a nyomozó­hatóságokkal közli a szokat­lan esetet. Nem, nem megyek oda,« Nem is ment. A lövegpróbától és az izgal-? máktól kimerültén pihenni^ tért. Alig szunnyadt el azonban, ........... Visszaérkezve a szállodába, rnáris felrseneette a telefon A mikor beállt a csend, a pro- — Azt hiszem, a probat be- mindenekelőtt az ügyeletes ad- Felvette a ka°vlót és __Maria: b aellenőrzo bizottság tagjai a fejezettnek nyilváníthatjuk, minisztrátorhoz ment és meg- Szergejevna hangját hallotta. ' kérdezte, hol lakik Zubova pol­gártársnő. Az adminisztrátor tervezőmérnökhöz léptek. Most a legfontosabb az, hogy Egyiküknek sem jutott eszébe, megkezdjük a löveg sorozat- valami szokványos szerencse- gyártását. kívánat — annyira felizgatta, Már visszafelé indultak a vá- megrendítette őket az, amit lát- rosba, midőn a népbiztosság tak. Egy pillanatig különös egyik mérnöke, aki együtt ér­hallgatás lett úrrá a lőtéren, kezett gépkocsin Leontyewel, maga Leontyev azonban ezt váratlanul megkérdezte: észre sem vette: teljesen elme- — Mondja, Leontyev elvtárs, rült gondolataiba. Mint a te- nem emlékszik rám? Hiszen én hetséges emberek általában, ő ;s a technológián végeztem, sem volt soha megelégedve az- iga2j ön két évfolyammal fe- zal, amit már elért s most, lettem járt, de kitűnően em- hogy meggyőződhetett a löveg lékszem önre. Azután ön Zu­utánanézett és közölte: a vendégkönyvben — Ugyan, hová tűnt el, ga~; lambocskám? — kérdezte az| asszony azzal az egyszerű szí­vélyességgel, amely egész lé-i — Marija Szergejevna Zubo- nyéből áradt. _ Bizonyára fiá­vá, leningrádi professzor fele- telabb partnemőt talált maga­ságé, az 506-os szobában lakik. nak? »Hát ez mit jelent? — gon- Leontyev megmagyarázta dolta Leontyev, mialatt vissza- hogy hivatalos ügyekkel volt! tért szobájába- — Melyikük elfoglalva és megkérdezte, hazudik? Zubovné vagy az a nines-e az asszonynak valami népbiztossági mérnök? Annyi híre Szergej Platonovicsról. bizonyos, hogy a mérnök csak hallotta a dolgot. Ha azonban Nem segíti a termelést Nemcsak hogy nem segíti, de egyenesen akadályozza a termelést és a munkaversenyt a felettes szervek határozatlan­sága, tétlensége. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál van ugyan munkaverseny, dé nincsenek felajánlások. 24 brigád indította meg a küzdelmet a szocialista címért, de alig tud­tak néhány célkitűzést összeállítani. És miért? Mert nem kap­ták meg kellő időben a tervet. Igaz, annakidején megkapták forintértékben, de a kitűzött milliók mögött nem volt mun­kaalkalom. A beütemezett munkák különböző okokból egy­másután elmaradtak. Tervmódosításra volt szükség. Ez meg is történt, s szeptember (!) vége felé kézhez kapták a módosí­tott éves tervet. Csak ekkor tudta meg a vállalat, hogy mi az, amit 1960-ban el kell végeznie. A 130 millió forintos mó­dosított építőipari éves tervből a hátralévő három hónapra 70 millió forint értékű munka maradt. A gépekkel jól felsze­relt vállalat egy negyedik negyedévi »hajrával« teljesítheti — talán — tervét* De a hajrá mindig szervezetlenséget von maga után, s ezért jó elkerülni. És az év közben, a terv hiányából történt munkaerő-átcsoportosításokkal járó felesleges kiadá­sok, a bizonytalanságból fakadó károk még nem térülnek meg a tervteljesítéssel. Nem lehet pótolni a munkaverseny szervezetlenségéből származó kiesést. Jó lenne, ha a felettes szervek: a Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium és a Kő­olajipari Tröszt a jövőben körültekintőbben járna el. Az ő tervszerűségüktől függ a vállalatok tervszerű munkája is. — Egyelőre semmi — hang-ft zott a felelet. — Közös ismerő-» seink megígérték, hogy utána-J érdeklődnek, dehát manapság $ ez nem könnyű dolog. Várok Megkezdődtek a képesítő­hibátlan működéséről, már bov aspiránsa lett. Milyen ked- . , . , . . , azon törte a fejét, hogyan két- Ves ember volt az öreg! lgaza van, akkor ki lehet ez a szerezze, háromszorozza vagy _ történt vele’ — kér- fi*5 vette föl egy ha­sokszorozza mész annak tűz- . 11 “ , veJ.e' Ker lőtt nevet? Hogy jutott Zubo­^oSSTt deZte gy°rSan Le°ntyeV- va személyi igazolványához? — Meghalt mindjárt a hábo- Hiszen a szállodában csak iga- Végül az egyik tábornok oda- rtj elején — válaszolta a mér- zolványra adnak szobát.« lépett hozzája, szótlanul meg- nök. — Először a felesége halt Első gondolata az volt, hogy öieite és megcsókolta. meg. Marija Szergejevna. Cső- a belügyi népbiztosságra siet és Xem jbnne at ^ teá *év alatt tanultakról. A sikeres — Köszönöm — mondta hal- dalatos asszony volt, szegény elmondja a dolgot. De aztan van n-ílam eev üveg iek-*vizseák után az. úi nővérek a kan, szinte súgva. — Életem férje nem tudta túlélni a ha- úgy döntött: elsietett lépés vol- . .van -a e, r„.®r y­huszonöt esztendejét szentel- Iáiét. Annyira fájt neki, hogy na és egyelőre nincs komoly tem a tüzérségnek, de eddig nincs többé véle az asszony... oka arra, hogy a belügyi nép- ■,on még sohasem láttam ehhez ha- __Már bocsásson meg___vá- biztossághoz forduljon, meg az­s onlót. még csak nem is hallót- g0^ szavába Leontyev, egysze- tán az asszony egész fellépése tam ilyesmiről, sőt bevallom: rűen nem értve a dolgot.__De °lyarl bizalmatkeltő volt. á lmomban sem gondoltam rá, hiszen Zubov felesége él és ép- »Ugyan, hisz még semmi sem nogy ilyesmi lehetséges. pen három hónappal ezelőtt történt — gondolta —, nincs Ezután a többiekhez fordult, kapott levelet a férjétől... semmi baj, lehet, hogy csak ás igy szólt: — Szó sincs róla! — ellenke- félreértés az egész, hogy túl Ünnepélyes taggyűlései! búcsúztatták az Egészségügyi Szakiskola végzés KISZ-taplatt még néhány napig, aztán enge-5vizs§a^ 32 Egészségügyi Szak- délyt fogok kérni, hogy Lenin-^kólában. Harminchárom »kis- grádba utazhassam, a blokád »nővér« állt a vizsgabizottság ellenére. Hát ön mit csinál?igeié, hogy számot adjon a két fie át egy csésze teá-»®v alatt tanultakról. A si ra? Van nálam egy üveg lek-vizsgák után az új nővérek a ^kórház különböző osztályain csak, hadd vendégeljem! meg. Leontyevet érdekelte ez a be­szélgetés, tehát elfogadta a meghívást. Marija Szergejevna?* otthonosan, pongyolában fogad-g, ta. — Folytatjuk — teljesítenek majd szolgálatot. Ebből az alkalomból az isko­la KISZ-alapszervezete ünne­pélyes taggyűlésen búcsúztatta a 18 végzős KISZ-tagot. Meidli Zsuzsa titkár megha­tott hangon köszönte meg a tagság bizalmát, és megígérte, hogy új munkahelyükön is be­csülettel helytállnak. Ezután Kovács Júlia az alapszó.vezet nevében elbúcsúztatta a 18 lányt. Szerhajfner Györgyné, a kórház KlSZ-alapszervezeté- nek titkára a következő sza­vakkal köszöntötte az új tago­kat. — Most a vizsgák után a kórház dolgozói lesztek. Nem­csak a munka fon egybe ben­nünket a jövőben, hanem a KISZ is. Kérjük, hogy becsü­lettel, KISZ-taghoz méltóan álljátck meg helyeteket, és se­gítsetek bennünket a munká­ban, ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom