Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, I960, október X4L Egy javasasszony boszorkánykonyhájánl Ha elkezdték, fejezzék is be! Viaszöntés és ördögűzés Nyálas madzag fokhagymázva J — Jó tanácsok 30 forintért Komoly vonásokat erőltettem magamra, s hogy városi külsőmet takargassam, feltört nadrágszárral és óriási esököpenybe burkolózva, szakállasam és nyakkendő nélkül, iszonyúan szánalmas arcot vágva baktattam fel a gyéké- nyesi szőlőhegyen. Vigasztalan volt a táj, szemerkélt az eső, s a hulló falevelek, az ólom- szürke ég éppolyan nyomasztóan hatottak rám, mint később a zsuppfedeles viskó, ahol több mint egy órát töltöttem kíváncsian tudakolva sanyarú életem kilátásait. Órákon át dagasztottam a sarat, volt időm, hogy kiókumláljam másik énemet, mely esengve kiált gyógyírért minden idők s a huszadik század második félének legelismertebb javas- asszonyához. S hogy kegyes hazugságok özönét íundáltam ki, mire odaértem? Másképp aligha élvezhettem volna Rozi néni bizalmát... Sok kérdezősködés után — melyre úgyszólván senki sem acott Választ ügyesen titokban tartva Lóri Rozi néném zugának helyét — végre magam akadtam rá egy pince előtt. Szikár alakjáról, vastag szemüvegéről ismertem meg, de mégis így fordultam hozzá: — Adjon isten, nénémasz- szony! Tudja-e, merre lakik a Lóri Rozi néni? — Nem én, fiam, nem tudhatom ... merthogy éppen én vagyok az. — Nahát! — csodálkoztam álnokul — csakhogy megleltem végre. Már az egész hegyet bejártam maga után. — Aztán honnan jött, miért jött? És itt kezdődött a mese. — Csurgói vagyok, de most kerültem ide az Alföldről — mondtam magabiztosan. — Aztán jártam örtiloson, ott mondták, hogy azt mondja:' »Édes fiam, bármi bánat, keserűség éri, csak forduljon bizalommal a Rozi nénihez, majd az rendet csinál.« Győztem* a nyolcvan éves vénasszony átkarolt, úgy vezetett az ócska présházba, mely szálláshelyéül szolgál. — Aztán mi a bánata, mondja csak? — Az asszonnyal, azzal van baj. Szeretnék elválni tőle, Rozi néném ... — Ledérkedik, mi? — ka- jánkodott. — Hát azt nem tudom, de sehogy se értjük meg egymást. Meg aztán sok pénz kell neki, az isten se tudja előteremteni. Most aztán ocsmányabbnál ocsmányabb szavak kíséretében megfogalmazta a mai nőkről alkotott véleményét és megkérdezte: — Csurgói az asszony? Hogy hívják? — Horváth Ilonának, nem ismeri? — mondtam, s ő rögtön »tudta«, hogy az anyjával él, apja meghalt már, s hogy éppen elegem lehet ezzel a két fehércseléddel. — Gyerek nincs? — Nincs hál’ Istennek. — Benne sincs? — Benne sincs. Akkor könnyebb dolgunk lesz. Hát most én csinálok magának egy öntést. Majd megtudjuk, hogy mi van a dolgok mögött. De megmondom előre, harminc forint lesz, merthogy drága ám a viasz. Egye fene, gondoltam magamban, legfeljebb odalesz a napidíj. De már gyújtotta is a tüzet. Levette a karikákat, palacsintasütőt tett a tűz fölé, abban fortyogott az öklömnyi viasz. Közben elmesélte, hogy naponta tizen is járnak hozzá, meg még Pestről is jönnek. Egyik azt akarja, hogy jobban szeresse a félesége, a másik, hogy múljon el róla a rontás, de mindig az asszonyokkal van baj. Bólogattam, s közben kiszámítottam, hogy nem is rossz üzlet ez, jövedelmező .:. — Na, most üljön erre az alacsony hokedlira, fiam, de úgy, hogy kifelé nézzen az ajtón. Engedelmeskedtem. Hozott egy mocskos zcmánctálat félig vízzel, a fejemre illesztette, s a palacsintasütőből abba öntötte bele a forró viaszt. Ser- cegett, fortyogott a fejemen, s közben érthetetlenül mormolt valamit. Aztán kiemelte a vízből a szilárd anyagot, odavitte a világosra és elcsodálkozott: — Hű, a szentségit, édes fiam, magával nagyon kibabrált ez a fehérnép. Nézze ezeket a dudorokat, magának már egy szava sincsen otthon. Ha nem egészen így áll is a dolog, valami lehet benne, gondoltam magamban, s igazán nehezemre esett, hogy visszatartsam a nevetést. De Rozi néném dolgozott tovább, és azt mondta: — Most megöntjük még kétszer ... Majd meglátja, menynyivel keményebb legény lesz, mire hazaér..: Ebbe belenyugodtam. Egymásután kétszer éreztem fejem fölött sercegni a forró viaszt, s húztam a nyakamat, nehogy odafröccsenjen a palacsinta- sütőből. A másodiknál azt mondta: — A szajha mindenségit, hát ez magát állandóan megrontat- ja. Ez a sok dudor itt mind pénz. De mennyi pénz! Azért nem tudja ellátni, mert ebben a babonás világban minden forintját a kuruzslőra adja, hogy megrántsa magát... A harmadiknál pedig így: — Úristen, fiam, magának el kell pusztulnia! Odavan már egészen! Itt ez a két lyuk a viaszon, ez azt jelenti! Bekövetkezik, meglátja, bekövetkezik. Hát én csak azt mondom, édes fiam, rögvest pakoljon össze, aztán hagyja ott ezt a..., mielőtt még kimúlna ..: »Halálra váltan« vártam, hogy mi lesz ezután. A parazsat most kiszedte a fa alól, kezembe adta a szemétlapáton, és viaszt tett rá, hogy a füst elűzze belőlem az ördögöt, a rontást. Alig tudtam néha félrefordulni, hogy levegőt vegyek, amikor éppen nem nézett oda. De a ceremóniának még korántsem volt vége. Rozi néném nagy akkurátusán parazsat tett a viaszos vízbe, s meghagyta, hogy mivel úgyse tudnám hazavinni, hát itt nyomban igyák belőle egy pohárkával. Oda is készítette, l csak várjak, míg meghűl. Alost már igazán két-, ségbeestem. Gyomrom emel-1 kedett, szédülést, undort éreztem, de hát mit tehetek? Nem i önthetem ki, mert átlát a szitán, s akkor végem, még megbabonáz ... Közben odatette a i tál vizet is, hogy ha megittam' a Alsokot ugyanúgy nem lehet elválasztani Csurgótól, mint mondjuk, a cseri városrészt Kaposvártól. Az előbbi eleven része az utóbbinak mindkét esetben. Ennyit elöljáróban és a szemléltetőbb példa kedvéért. Tehát nem azért, mintha vitatná akárki is az összetartozóságot. Ha mégis ezt idézzük most, ennek oka van. Mint ismeretes, Alsókon van a csurgói termelőszövetkezetek közül kettő, a Búzakalász meg a Szorgalom. pohárkából, mosakodjak t Parasztok lakják a községnek meg ebben, mossam le a szenv- f "* ~ * * nyet, mit rám kent az a mo- * csők... És ekkor jött az öt-1-”.'WVWJUWAZ. let: — De hát mivel töröljem' meg, Rozi néném? — Na, majd hozok egy törülközőt — mondta jóságosán, s míg elfordult a sarokba, gyorsan a tálba öntöttem a vizet, az üres poharat meg ,aj karúhoz illesztettem, s pont akkor borítottam meg, amikor visz- szaíordult, láthatta. Megúsztam Aztán mosakodtam a szennyes vízben szeme láttára, s ő túláradó szeretettel megjegyezte: — Tudja, ez nem tartozik az öntéshez, de hát magának adok még valamit, merthogy fiatal, aztán sajnálom, szegény fiam..; Adok egy nyálas madzagot. Bízisten hétéves kislánnyal fonattam, mert az a fontos, hogy hétéves legyen. Vékony spárgát vett elő, végighúzta a száján, megnyálaz- ta, aztán jól bekente fokhagymával, mintha pirítós kenyér lenne. — Ebből meg mindig tegyen egy kis darabkát az asszony jobb cipőjébe, érti? De csak egy kicsit, hogy soká elég legyen. Majd ez elveszi a kedvét, hogy mindig megrontássá magát ...: Megajándékozott egy fej fokhagymával is, hogy minden este óvatosan kenjem be az asz- szony fekhelyét. Erre már megkérdeztem: — De hiszen azt mondta, hogy hagyjam ott a feleségemet, de rögvest..; — No persze, de hát addig... — vágta ki magát, és gyorsan közölte, hogy még legalább kétszer jöjjek el, akkor lesz csak igazán hatásos az öntés .. Mondanom sem kell, hogy megígértem, aztán lefizettem a taksát és elbúcsúztunk. Még ki is kísért, s szeretettel érdeklődött, hogy melyik vonattal utazón» haza ... A varázslatnak tehát vége, az öntés beteljesedett, s azt már igazán nem kellene hozzátennem, hogy semmi értelme sem volt. Ha valaki azonban azt hinné ezek után, hogy másik énem visszaszállt a múlt századokba, s ott csengett gyógyírért, nagyon téved. Mert az eset október 11-én, Brigitta napján történt Rozi néném gyékényesi hegyben meghúzódó 214. számú odújában. S a címet se azért árulom el, hogy ezután csoportosan keressék fel vigasztalásért, hanem hogy könnyebben odataláljanak azok, akiknek hivatásuk kiűzni a középkori sötétséget társadalmunkból. ezt a részét, méghozzá termelőszövetkezetiek, s joggal emelnek panaszt szavunk által kulturális ellátottságuk elégtelensége miatt. Volt itt éveken keresztül egy kultúrterem a hozzávaló öltözőkkel, színpaddal. Az öltözőben működött a járási, illetve a községi könyvtár fiókja is. Nagy könnyebbség volt az e tájon lakóknak, hogy szórakozni akarván nem kellett kilométereket gyalogolniuk a község központjában lévő járási művelődési házba meg vissza, mert megtalálhatták itt is nagyjából a hasznos időtöltésre szolgáló alkalmakat, lehetőségeket. Volt is öröm, amikor hírül vették a két termelőszövetkezet tagjai, hogy Alsók sem marad ki a fejlődésből, mert a községi tanács lebontatja és megtoldatja az L alakú kul- túrház épületét. Fokozódott az öröm, amikor a hírjárás után elkezdődtek a bontási munkálatok, és egyre szaporodtak az építkezési anyagok. Azt azonban a legderűlátób- bak sem merték találgatni, meghatározgatni, hogy a bon» tással kikezdett művelődési házból mikor lesz ismét használható egész. Nem találgatták, mégis a csalódás ízével szemlélik újab'can nap-nap után, hogy eső u-.aíja, rongálja a megbontott épületet és a körülötte felhalmozott drága építkezési anyagokat. A munkát ugyanis abba kellett hagyni. S csoda-e, ha fáj a két tsz parasztjainak látni a negyvenezer téglát, ami berakásra vár, a sok forintérő anyagok között a 30 mázsa oltott meszet, gerendákat és így tovább — ebek harmincadjá- ra hagyva?! Az sem lenne meglepő, ha lába kelne egy s más anyagnak. — Ha elkezdték, fejezzék is be! — hallani innen is, onnan is az alsokiak véleményét, amit mi is osztunk. Osztunk, és nemcsak azért, mert fáj a szívünk a veszendőre kárhoztatott építkezési anyagokért, hanem azért is, mert Csurgó e környéke lakóinak is szükségük van a kultúrára, a művelődési házra! A könyvtár, mely elég szép forgalmat bonyolít le, az építkezés miatt költözött át a termelőszövetkezeti iroda különben is szűk folyosójára. Kölcsönzésről csak vasárnapokon lehet szó, Az ismeretterjesztő munkát is jó lenne elkezdeni a kultúrházban. Meg mindéit mást, ami a munka után otthonossá teszi itt, az alsoki kultúrházban az érdeklődő, a művelődni akaró embert, akár idős, akár fiatal. Mert azt, ugye, még gondolatban is nehéz kívánni, hogy a termelőszövetkezeti parasztok felkerekedjenek napi munkájuk után, és hosszú utakat gyalogoljanak be a járási kultúr- házba?! Mi lesz a megkezdett bővítéssel? Csúfságul így marad félig megbontva az épület? Hol használják fel az íde vásárolt építkezési anyagokat? Járja sokféle kérdés és sokféle hír, magyarázat. Némelyek azt mondják, hogy elnök hiányában a községi tanács titkára nem mer dönteni semmilyen vitás ügyben, így ebben sem, az alsoki kul- túrház bővítésének ügyében sem. Nem hisszük el, hogy így igaz. Ha pedig mégis van benne valami, a tanácstagság eldönthetné, mi történjék. Az előbbivel szemben szívesebben hisszük azt, hogy gyors intézkedés után az átépítési munkákat rövidesen folytatják. L. L Lendületes kultúrmunka Somogyszentpálon Azt hinné az ember, hogy nem sok történik a művelődés ügyében egy álmos hétfői napon Somogyszentpálon. Pedig a tanácsházán épp ezen a napon döntöttek a község vezetői egy sok méltatlankodásra okot adó dologban. A televíziót ezután ingyen nézheti mindenki. Mert eddig bizony néha össze kellett szedni a forintokat, hogy a takarítást, villanydíjat fedezni tudják. Ezután a tanács és a termelő- szövetkezet közösen vállalja a költségeket. S még egy igen szép ígéret hangzott el: magnetofont kap a művelődési otthon. Ha semmi több nem történt volna, akkor se lenne ok a panaszra. De még van egyéb is. Megérkeztek a parkettázók, november közepére kész > lesz az új óvoda. Elköltözhet hát jelenlegi helyéről, s akkor felszabadul az a helyiség, ahol falu- és népművészeti múzeumot kívánnak alapítani. Nép- művészeti tárgyakból, régi szövőszékből, kenderfeldolgozóból, szőlészeti, halászati szerszámokból, a község és a termelőszövetkezet életét bemutató fényképekből áll egyelőre a múzeum anyaga. Ha minden együtt lesz, megemlékezést tartanak Hermann Ottóról, s felavatják a róla elnevezett múzeumot. Sokan megígérték, hogy segítenek a televíziós antenna átszerelésében. Eddig a pártszervezet helyiségében volt a készülék. Kezdődik azonban a Jávori Béla pártoktatás, sokszor kiszorulnának a nézők. Most a művelődési ház kistermébe viszik át a készüléket, s ifjúsági klubot rendeznek be. Rex-asztalt, lemezjátszót, rádiót, társasjátékot helyeznek el itt. A község vezetői szeretnék, ha otthonra találnának a fiatalok, s az italbolt helyett a klubban szórakoznának. A könyvtár is a párthelyiségben volt eddig, két hónapja kapott külön szobát. Amióta önálló lett, az emberek gyakrabban felkeresik. Az utóbbi időben háromszázra növekedett az olvasók száma. A községi tanács ezer forintot adott új könyvek beszerzésére, így most 450 kötetük van. Sajnos, szegényes a berendezés, még asztaluk sincs. Polcrendszert szeretnének bevezetni, de ehhez polc is kellene. Persze, ha a segítség nem marad el, meglesz hamarosan a berendezés is. Olyan ötletes, gazdag prog- ramot állítottak össze a so- mogyszentpáliak, hogy élvonalba kerültek vele az egész járásban. S ami a tervben szerepel, sorra megvalósul. Az ifjúsági klub hamarosan megindul, összehozták az irodalmi színpad tagjait. Már csak a bemutatkozás van hátra. Az emberek ízlését fejleszteni, olvasógárdát toborozni — ezt tűzte célul az irodalmi színpad. S az ötletesen összeállított műKarinthy- és Gorkij est, irodaimi fe jtörő a csurgói irodalmi színpad műsorában A kaposvári bizományi áruházban havonta 400—450 ezer forint értékű áru cserél gazdát. Az üzletben ruházati •ikkek, gépek, bútorok, háztartási és egyéb használati tárgyak kaphatók. A Csurgói Művelődési Ház és a Járási Könyvtár Csokonai Vitéz Mihály nevét viselő irodalmi színpada működésének második évét kezdi meg e hó 27-én. Az irodalmi színpad — mely Halmos István gimnáziumi tanár vezetésével dolgozik — Nem nekem köszöntek címmel Karinthy-estet rendez elsőként, majd pedig egy olyan műsor bemutatását tervezi, amelyet a XX. század költőinek műfordításaiból állítanak ösz- sze. Szerepel a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi Színpad egész éves műsorában egy író-olvasó találkozó is, valamint egy Gorkij-est a Viharmadár dala címmel. A kora tavaszra tervezik A világirodalom humorából című válogatás bemutatóját. • Az irodalmi színpad műsortervében szám szerint hat rendezvény szerepel. Érdekesnek ígérkezik a záróesemény, melyre májusban kerül majd sor. Ekkor rendezi meg az irodalmi színpad kollektívája az Irodalmi fejtörőt az irodalmi színpad elhangzott műsorainak összeállításából. A fejtörő győztese nyilvánvalóan azok közül kerül ki, akik az irodalmi színpad valamennyi bemutatóján jelen voltak. 40 ezer forintért vásárolnál! újságot a barcsiak havonta A Barcsi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a posta sajtófelelőse beszámolt arról, hogy Barcson havonta 40 ezer forint értékben vásrolnak újságot a község lakói. A Népszabadságnak 428, a Somogyi Néplapnak 244 előfizetője van. örvendetes, hogy az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a dolgozó paraszt előfizetők száma. sor biztosan sikerrel koronázza a vállalkozást. Novemberben Erkel-meg- emlékezést tartanak mikrobarázdás lemezekkel. Indul egy kézimunka- és díszítő-varró tanfolyam. Buzsákra is ellátogatnak a tanfolyam részvevői, hogy felfrissítsék a szentpáli motívumokat. S hogy hasznot is hajtsanak, a művelődési otthonnak térítőt, falvédőt és függönyt készítenek. Olyan tervük van, hogy pályázatot írnak ki a mai élet motívumainak felhasználására. Egyfelvonásos színdarabok betanulásával drámai estet terveznek, műsorra tűzik a Százházas lakodalmat. Folytatják a nyáron elkezdett szellemi olimpiát. S valóra váltják a régen dédelgetett álmot: termelőszövetkezeti parasztkórust alakítanak. Kultúrigényes emberek a somogyszentpáliak. Ha csak azt nézzük, hogy a Hunyadi Lászlót nyolcvanan, a Rómeó és Júliát ugyanennyien nézték végig a televízióban, hogy a kínai cirkusz előadása után táviratot küldtek megköszönve a szép műsort, s hogy több merész és bátor kezdeményezésük megvalósításán fáradoznak, azt kell megállapítani: Somogyszentpál példát mutat a járásban. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat V pécsi kirendeltsége október 17-én műszaki becslési napot tart. ° ^/Tav>' Meghívásokat, bejelentéseket a Magyar Hirdetőbe (Kossuth Lajos u. 4tel. 25-55.) kérjük leadni. Szalagfűrészeket, pénzszekrényeket, fa- és vasipari gépeket keresünk, (36157) AZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT vizsgázott gözküzMtSket FELVESZ. Jelentkezés: Kaposvár, Május 57. sz alatt. 1. utca (24776) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-1D, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyo-nda- ipari Vállalat kaposvári "•’^rrr bea. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel. LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivat~ oknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,- Ffr
