Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

Vasárnap* i960, október 3. 5 SOMOGYI NÉPLAP Somi utcarészlet. Szakmunkás-tanfolyam indult a földművesszövetkezeteknél UJ KÖVETELMÉNYEK ÖNTEVÉKENY SZÍNJÁTSZÓINK ELŐTT (Tudósítónktól.) 14 év óta látják el a falvak népét áruval a földművesszö­vetkezetek. Szinte napról nap­ra nyíltak és nyílnak szaküz­letek, egyéb boltok, s így mindjobban érezhető a keres­kedelmi szakemberek hiánya. Az fmsz-ek ezért kénytelenek kereskedelmi gyakorlattal nem rendelkező dolgozókat is alkal­mazni. E dolgozóknak nincs képesítésük, segédlevelük. Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy megszerezzék a ké­pesítést. A MÉSZÖV személyügyi és oktatási csoportja megszervez­te a képesítéssel nem rendel­kező kereskedelmi dolgozók (Tudósítónktól.) Szeptember végén az utolsó üdülő csoportok is elutaztak a Balaton-partról. Máris elkez­dődött a jövő nyári idény elő­készítése: az épületek, a beren­dezések, a felszerelések téli megóvása, a különböző építési, felújítási, tatarozási munkála­tok. Balatonszahadiban hozzá­kezdtek az 500 személyes gyer­meküdülő külső tatarozásához. Festik, mázolják az épületeket, javítják a villany- és vízveze­tékhálózatot. Siófokon négy-öt üdülő külső és belső felújítási munkálatai indultak meg ok­tóber elején. Folyik a munka a zamárdi és a száwtódi gyer­tízhónapos levelező oktatását. A megyéből több mint 400 dolgozó jelentkezett a tanfo­lyamra. Vegyes, textil, felszol­gáló, vas-műszaki és felváá&r- lási szakon indul oktatás. A részvevőket a szakoknak meg­felelően több csoportba osztot­ták be. Kaposvárott, Siófokon és Somogysizobon tartanak konzultációkat. A tanfolyamok előadói a MÉSZÖV kiskeres­kedelmi főosztályának szak­emberei, kiváló finsz-i szak­munkások és vendéglátóipart dolgozók lesznek. Temesi Jó­zsef, a MÉSZÖV elnökhelyette­se október 5-én délelőtt a me­gyei tanács nagytermében megnyitotta a tanfolyamot. meküdülőkben is, Balaton- földváron két új konyhát épí­tenek, az egyiket a Goldberger Üdülőhöz, a másikat a Textiles Üdülőhöz. Balatonszárszón még ebben az évben befejező­dik az új konyha építése. Ba- latonlellén több üdülő külső munkálatain, belső átalakítá­sán dogoznak. A SZOT Búza­virág Üdülőjének főépületében a nagy szobák helyett kétágyas szobákat létesítenek, új társal­gót kap a Központi Étterem, új konyha készül a Vasas Szakszervezet üdülőjéhez. Az üdülőkhöz hasonlóan a vendéglátóipart egységek fel_ újítása és tatarozása is meg­kezdődött. MsgaiaMt Csurgón a községi munkás-énekkar Szerda este 7 órakor a járási művelődési házban gyűltek össze a községi munkás-ének­kar alapító tagjai. Huszon­nyolcán jelentek meg az első megbeszélésen. A munkás­énekkar vezetője Bognár János általános iskolai tanár lesz. A központinak számító ének­karban szerepelnek majd a pe­dagógusok, üzemek és ktsz-ek dolgozói. Az alakuló ülésre fő­itopp a Faipari Vállalattól jöt­tek el szép számmal. A Nap­sugár KTsz egykori énekesei sajnos nem képviseltették ma­gukat. A következő találkozó­ra 12-én kerül sor. A megbe­szélés szerint minden énekkari tag hoz valakit, s akkor éppen megduplázódik a létszám. Az öntevékeny színjátszás mint a népművelési munka egyik fontos ága egy idő óta sokszor szerepel napirenden. Szerepel, de minden különö­sebb haszon nélkül. A mérle­gelések, a vitákban leszűrt ja­vaslatok után (melyekből oly kevés bizonyult megvalósítha­tónak) időszerű lenne, ha vég­érvényesen summázni tudnánk már az öntevékeny színjátszás kátyúba jutásának okát, to­vábbá azt, hogy mit kell ten­nünk azért, hogy ez a gazdag hagyományú népművelési ág visszanyerje népszerűségét és a népszerűség mellett hatóké- peisségét is. Leszűkült volna az öntevé­keny színjátszás perspektívá­ja? Kevesebbet adna ez a mű­vészeti ág ieiK.es művelőinek, akik kétszeres haszonnal vé­gezték eddig munkájukat: mű­velődtek, majd pedig egy-egy közösséget műveltek? Ügy véljük, hogy a színját­szás elszegényedésének oka nem a perspektívátlanság. Még csak az sem mondható, hogy színjátszóinknak a közös munka kevesebbet ad, mint adott eddig. Ebből az követke­zik, hogy mind az egyénre, mind a közösségre hasznos az öntevékeny művészeti munka. A baj gyökere tehát nem itt van, hanem abban, hogy nem is kicsit arisztokratikusak, mondhatni sznobok lettünk, de nem e két jelző polgári értel­mében. Manapság a legkisebb falvak népe is néz mozit, hall­gat rádiót, lát színházi előadá­sokat, és hozzájut az önműve­lés leghétköznapibb forrásá­hoz, a könyvhöz. Innen adódik, hogy a szórakozásban, a mű­időszakát éljük. Következés­képpen az öntevékeny színját­szás elé kulturális forradal­munk jelenlegi szakaszában új követelményeket kellett állíta­nunk. Ezek így summázhatok: nem mindegy, hogy színját­szóink mit adnak és az sem mindegy, hogy hogyan adják! Természetes dolog, hogy a filmművészeten, a rádión és televízió adásain, a színházi előadásokon és az olvasmányo­kon nevelődött ízlés már ber­zenkedik azellen, hogy művé­szet címén — akár öntevékeny művészet címén is — művészi értékben szegény produkciókat fogadjon el. Egyszóval kulturális forra­dalmunk jelenlegi állomása minőségi változást követel a színjátszó-kultúra öntevékeny művelőitől is, és ez a követe­lés az, ami csekély kivétellel visszariasztja a színjátszó te­vékenységtől a kultúra mun­kásait. Ismét mások pedig be- lenyugosznak abba, hogy en­nek így kell lennie, a rádió, a film, a televízió korában már nincs szükség az öntevékeny- színjátszásra. Ez utóbbi okos- kodóknak nem tudunk igazat szavazni semmiképpen sem, mert e művészeti ágra ugyan­úgy szükségünk van, mint a tömegeket mozgató népi együt­tesekre, kórusokra, tánccso­portokra, és így tovább. Megállapítottuk tehát, hogy a fokozott követelmények azok, amik a színjátszó kultúra te­rületén visszaesést szültek. De az sem ritka eset, hogy adott a vállalkozási kedv, a lelkese­dés, és mégsem sikerül Vissza­hódítani a színjátszás népsze­rűségét, hatóképességét. Van­nak színjátszó csoportok, ahol a műsorválasztási gondok ap­rózzák el az erőket. Az a harc, ami a régi és az új között fo­lyik, sokszor a régi győzelmé­vel. Az operett és a népszín­mű ma is sok helyen fellelhe­tő népszerűségére gondolunk. Ho"" e két műfajt mennyire ki kell zárni öntevékeny színját­szó csonort.iaink műsorából, azt nem győzzük hangsúlyozni. Mostanában sok okos ember mondta el véleményét a giccs­ről, arról, hogy ez t-----ója, f élrevezeti az embert, meg n-fcomorítia ízlését, valóságér­zékét is. Nos, az operetteket és a népszínműveket igen Kevés kivétellel a giccsek nénes csa­ládfába kell sorolnunk. Színjátszó csoportjaink kö­zül mégis csunán néhány vette fel a harcot az egészséges mű­sorpolitika kialakításáért. Még mindig sok ellensége van az újnak és sok híve a réginek... Eltérnénk a valóságtól, ha nem jegyeznénk fel, hogy nem hibátlan a műs'orellátás sem, hogy ieen nehéz előadásra mindenképpen alkalmas dara­bokat találniuk színjátszó cso­portjainknak. Hiszen egy-egy darab kiválasztásakor nemcsak műsorpolitikai elgondolásokat kell érvényre juttatni, hanem azt is vizsgálni kell, elöadha- tó-e a darab a rendelkezésre álló körülmények között. Ezekkel a gondolatokkal helyben kell megbirkózni, de nem ártana a több segítség sem illetékeseink részéről. Fe­lül kellene vizsgálni továbbá a műsortanácsadót is, amely­ben Shakespeare műveitől kezdve Brechtie minden meg­található ugyan, de kérdéses* hogy akarhatjuk-e, hogy Sha- kespeare-re irányuljon a fi- avelem. Shakespeare-műre es­sék a választás, és a választott darabot elő is adják esetleg két asztallap nagyságú színpa­don?! Mint mondottuk, szó sincs arról, hogy az öntevékeny színjátszás perspektívái ki- sebbedtek. Éppen ennek az el­lenkezője igaz. Színjátszó cso­port legven a talpán, amelyik állja a sarat a rádió, a televí­zió és a hivatásos színház mel­lett. Természetesen az öntevé­keny színjátszás művészi kö­vetelményein belül. Kétségtelen, hogy városon és falun egyaránt bővültek és bő­vülnek az önművelés lehetősé­gei, s ha színjátszó-kultúránkat virágoztatni akariuk, előbb meg kell keresnünk e művé­szeti ág élet diktálta új útjait. De egy dologra fokozottabb mértékben kell vigyázni, mint eddig vigyáztunk, ez Dedi° az, hogy az öntevékeny színjátszás céljainak meghatározásakor lehetőleg rekessziik ki az anya­gi meggondolásokat. Az önte­vékeny színjátszás ne pénzszer­zés forrása legyen elsősorban. Tévedés ne .essél.: Az, hogy egy-“»v művelődési ház pénz- gazdálkodásába beleépíti ren­dezvényeinek bevételét, ez ter­mészetes dolog. Művelődési házaink zöme önellátó. De hogv különböző tömegszerveze- teV borkóstoló badacsonyi ki­rándulásokra és ehhez hasonló célokra fordítsák egy-e"" elő­adás az helytelen. Helytelen már csak azért is* velődésben is az 'igónyesedes wvywwwwvwyyvwwwvyww'’ A fővárosi Áldás utcai iskolások részére építőipari tanulók társadalmi munkával 60 személyes üdülőt építettek Alsóbéla- telepen. A téglát kaposvári kíszesek égették, a cementet he- lyőcsabaiak adták. Készülődés a nyárra Nem hiszem, hogy van még á megyében olyan falu, ahol a hivatalosan bevett vallások mellett háromféle szekta is akadna, mint Inkén. A három szekta: a baptista, a pünkös­dista és a szombatos. Ezek kö­zül a legerősebb a pünkösdista szekta., ide ötven-hatvan ember tartozik. Ezek a szekták csak nevükben különböznek egy­mástól, az alapvető tételekben azonban megegyeznek: nem is­merik el az egyházak papjait; azt tartják, hogy egyedül ők hirdetik helyesen a bibliát; megegyeznek abban is, hogy a világ végének közeli bekövet­kezését jövendölik, s akkor majd ők, az istentől kiválasz­tottak Krisztus trónja mellé, a többiek, a hitetlenek pedig a kárhozat útjára kerülnek. S ettől vezettetve azt. tartiák éle­tük mindennapos és fő hiva­tásának, hogy imádkozzanak és méltóképpen felkészüljenek az »utolsó Ítéletre«. És ezt .oly komolyan teszik, hogy ügyet sem vetnek a falu­beliek tréfás megjegyzéseire, pedig ritkán múlik el nap, hogy az italboltban, a borbély- üzletben és mindenütt, ahol társaság verődik össze, a vicc­gyártók céltáblájául ne szol­gálna a szekta tagjainak külö­nös viselkedése, szokásai. Mosolyogtató is meg tragikus is ez. Tragikus, mert ebben is csodabogárkodó cselekedeteik istentől való helyeslését látják! A kritikát, az ellenérveket meghallgatják ugyan, de elfo­gadni nem fogadnak el belő­lük semmit. Számukra az a szent és megmásíthatatlan, amit a biblia mond, és amit A „szentlélek“ megszállottjai INKEI JEGYZETEK állítólag valamilyen láthatat­lan erő sugall nekik. Több órán át beszélgettem a gyülekezet egyik prédikátorá­val, Czippán Józseffel. Ö, mint elmondja, húszéves korában lett »hívő«. Kérdem tőle, ho­gyan l^het hozzájuk »belépni«. Azt mondja, nem olyan köny- nyen megy ez, csak az kerül­het közibük, akit az isten er­re kiválasztott, aki valamilyen bizonyságot tett a megjavulás- ról. Hogy miféle bizonyságra gondol, erre saját »megtérése« történetét beszéli el. Azt mondja, fiatal korában (ma sem öreg, mindössze har­minckét éves, de legalább negyvenötnek nézem) ő is sze­retett szórakozni. De aztán egyszer valami »belső hang« azt súgta neki; »Hagyd abba a dohányzást.« — És a jó is­ten olyan csodálatos dolgot művelt velem, hogy leszoktam a dohányzásról — mondja. S leszokott sok másról is. Amióta a szektába keveredett, soha, egyetlenegyszer sem tette be a kultúrházba a lábát. Pedig mint mondják róla, azelőtt jó színjátszó volt. Moziba nem jár, mert az »bűnös dolog is­ten előtt«. Rádiója nincs, nem is hallgat, újságot nem olvas, mert úgymond, »minek merül­jek bele az újságolvasásba, amikor e földi életen úgysem lehet változtatni«. A háború­ról is azt tartja, hogy isten rendelése, azért van, hogy az ember tudja, lesz ítélet. És sze­rinte hiába is akarunk véde­kezni a háború ellen, megaka­dályozásához mi, emberek gyengék vagyunk. Nekünk nincs más kötelességünk — mondja —, csak az, hogy imád­kozzunk, és dicsérjük istent, hogy azon a napon, amikor az ítélet lesz, üdvözölhessünk. Siralomból, meghunyászko- dásból, tehetetlenségből áll az egész ember. Igen-igen sajná­latra méltó. Ma, amikor úgy­szólván mindenki azon töri magát, hogy minél többet tud­jon meg a világ dolgairól, az előtte ismeretlenről, ő a tudat­lanságot, a világ dolgaitól való távolmaradást isteníti. Csoda-e hát ezek után, ha azt sem hiszi el, hogy a Hold­ba mesterséges bolygót repí­tett a tudomány? Mintha leg­alább ötven évvel hátrább vol­nánk, valamikor a század ele­jén, ekként vélekedik: »Ha is­ten akarja, bejut, ha nem, nem.« Később azonban saját okoskodását is megcáfolja, amikor éppen a legutóbbi évek­ben végbement hatalmas tech­nikai fejlődés tényét használ­ta fel a világ végének közele­dését jósoló egyik bibliai tétel alátámasztására, amely így szól: »Az utolsó időben na­gyobbá lön a tudás.« De fölösleges is tovább »hit- tételeiket« és a józan ész pró­báját ki nem álló fanatikus né­zeteiket boncolgatni, hiszen éppen az a tragédiájuk, hogy nem hajlandók a józan ész tör­vényei alapján gondolkodni. A világgal való meghasonlottsá- gukból pedig csak úgy lehetne kigyógyítani őket, ha maguk is meg akarnának gyógyulni. Egészséges ember csak szo- morkodni tud azon, hogy mi­lyen állapotba jutnak ima köz­ben. Szemüket lehunyva rán­gatóznak, a »bódultság« köze­pette önkívületi állapotba jut­nak, s érthetetlen szavakat suttognak. Számukra ez állí­tólag boldogságot jelent, mert mint mondják, ilyenkor úgy érzik, közvetlen kapcsolatba kerülnek a »szentlélekkel«. Mondják, hogy egy falubeli asszony egyszer végignézte őket egy ilyen szertartás köz­ben, s a látottak annyira meg­viselték idegrendszerét, hogy hosszú idő után csak gondos gyógykezeléssel múltak el ször­nyű víziói. Az egyik paraszt­bácsi mosolyogva említette nekem, hogy sokszor nem is tud mit gondolni a »hívőkről«, mert a mezőn munka közben és az úton is folyton jár a szá­juk, mintha önmagukkal be­szélnének. A szektatagok nagy része tagja valamelyik inkei terme-, lőszövetkezeitmek. Az emberi kö- ' zösségbe való beleoivadásuk/ minden bizonnyal segíteni fog-'í ja őket abban, hogy gondolko-\ dásmódjuk lassanként megvál-J tozzék, és más szemmel nézzék^ a világ dolgait. Örvendetes,’1 hogy számuk nem növekszik,í sőt már akadnak egyre-más-^s ra, akik hátat fordítanak e*, zord világnak. A szektatago-5 kát gondolkodásukban vissza- vezetni a földre, az emberi kö-jj zösségbe, hogy itt keressék' boldogulásukat, nem könnyű dolog, de szép feladat. Sokat tehet ezért a> községi pártszer­vezet és a tsz közössége. Ma­guknak a szektatagoknak is be kell látniuk, hogy meghason- lásuk, húzódozásuk az embe­rektől idegen a mi éietfor mánktól. Varga József1 mert legtöbb falusi művelődé­si házunknál felmerül az a nanasz, hogy - '-ultúrház elha­nyagolt, rossz, vagy hiányos a berendezése. Ügy véljük ko­runk emberéhez inkább méltó célkitűzés lenne ezeket az el­hanyagolt művelődési házakat erővel otthonossá ' uni. Az ilyen elhatározás sokkalin- kább szolgálja a kulturális forradalmat, mint pl. egy ba­dacsonyi borkóstolás. Sokan magvarázzák az önte­vékeny színjátszás visszaesését az irodalmi színpadok elsza­porodásával is. A m :.gunk ré­széről nem tudjuk igazként el­fogadni ezt a magyarázatot* mert ha most teremtjük meg az előadóművészet irodalmi is­meretterjesztésünket szolgáló kultuszát, kulturális forradal­munknak tartozunk az öntevé­keny szí- ' -itszás hagyományai­nak ápolásával is. László Ibolya Már most szeresse be télire a hagymát és a burgonyát! MEGRENDELÉSEKET október 10-ig felvesznek ZÖLDSÉG - GYÜMÖLCS szaküzleteink és piaci standjaink. Tárolóképes étkezési árut biztosítunk: I. o. ella burgonya 50 kg-os papírzsákban 1,40 Ft/kg. I. o. vöröshagyma 5—10 kg-os papírzsákban 2,50 Ft/kg. Az ár pap ír zsákokkal együtt házhoz szállítva ér* teüdŐ. MÉK, Kaposvár. (36109)

Next

/
Oldalképek
Tartalom